Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-04 / 53. szám
tolna megyei népújság 1962. március 4. Köznapi berek A második ötéves terv megvalósítása a Szocialista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi II. törvényből) Aki fél a nyugdíjtól Széles - mozdulattal leporolja kötényéről a fűrészport meg a for- í gácsot. Zavartan megigazítja j a sapkáját, mi- i előtt beszélni kezd. — Hogy mi- óta dolgozom a '' szövetkezetben? Egyidős vagyok vele, s talán még fiatalabb is. Még a kisipari szövetkezetek megalakulása előtt három másik mesteremberrel végeztük az asztalosmunkát. Ez olyan nemhivatalos alkalmi szövetkezet volt. A paksi építőipari szövetkezetnek alapító tagja vagyok. A gyalugép élesen berreg, alig éltjük egymás szavát. Odalép az egyik ipari tanulóhoz, magyaráz valamit, mutatja a helyes mozdulatot. — Miért kapta a Kisipari Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést? — Hát ezt ne tőlem kérdezze. A vezető elvtársaktól, ők jobban el tudják mondani. Lala Ferencet amikor családi életéről kérdezgetem, megtudom, hogy 51 éves, szép nagy. ember fia van, a DÉDÁSZ-nál dolgozik, és családi házat építenek. — Gondolt-e már a nyugdíjra? ■ —• Nem szeretek rá gondolni. Az ember addig fiatal,' amíg dolgozik. Amikor már nem érzi, hogy a munkájára számítanak, ékkor megöregedett. • Nem' tudom elképzelni magam, mint nyugdíjast. Mit csinálnék otthon? — Ahol lehet, segítünk a szövetkezetnek. Magunkon segítünk vele. Becsukom a jegyzettömböt Hívjuk a napfényre, hogy fényképet készítsünk róla. Szabadkozik. Nehezére esik magáról beszélni. Gyalulni, dolgozni köny- nyebb. (monostori) (Folytatás a 3. oldalról) Gazsó hagyta. Nem zavarta meg a nővért. Amikor a nővér felegyenesedett, a fiú meglepődött. Teljesen másvalaki állt előtte: egy megtört, sokat szenvedett asszony. — Ne haragudjon viselkedésemért — mondta elcsukló hangon. — Kérem, bocsásson meg... Gazsó szóhoz sem tudott jutni. — Talán néhány szóval hadd magyarázzam meg — kérte a n»vér. Nyakában aranyláncon egy amulett függött. Azt kinyitotta és odalépett a fiúhoz. — Nézze — mondta —, a kép volt férjemet és kislányomat ábrázolja. Gazsó odahajolt az amulett fölé, aztán elképedt a meglepetéstől. Mintha ő, saját maga mosolygott volna a kislány mellett. A nővérre nézett, aztán ismét a képre. Igen, szinte tökéletes a hasonlatosság. — Most már megért engem? •— kérdezte halkan a nővér. A fiú némán, meghatódva bólintott. — Nem, nem ért meg teljesen, de nem is érthet... Talán majd holnap délután... Akkor szabad leszek. És hozok egy vendéget is..: Gazsó izgatottan várta a másnap délutánt. Akkor beteglátogatási idő volt, a kórházba tódultak a hozzátartozók.’ Csupán a légiósokat nemigen látogatta senki... wJMyílt a kórterem ajtaja és a A kétszáz lóerd karmestere Kiss Jánosnak, a Duna- földyári Ken- dergyar poz- dorja-bútorlap üzeme gépkezelőjének apja mégcsak két lóerőnek parancsolt. Kocsisvolt a gyárban. Kiss János már kicsit feljebb kezdte pályafutását, évekig volt vontatóvezető egy G 35-ös traktoron. Az ő keze alatt tehát harmincöt lóerő szolgált. Ma pedig a bútorlap-üzem »lelkének«, a hőprésnek és a présterem többi berendezésének ösz- szesen tizenegy villanymotorja engedelmeskedik akaratának. Van köztük egylóerős ventillátor-motor, a legnagyobbak pedig a hidraulikus szivattyú motorjai, egyenként. ötvenöt lóerősek. Hatalmas erőket »vezényel« a fiatal gépkezelő, hiszen a hőprésben 1650 tonna nyomás alatt válnak nagyszilárdságú lemezzé a parányi pozdorjaszemcsék. Mintha 165 vagont raknánk egymás tetejére. Állandó feszült figyelmet követel e munka, hiszen nem gyerekjáték ilyen nagy energiák irányítása. ö valahogyan mégsem érzi különösnek munkáját, ezért enged nehezen az unszolásnak, hogy álljon már a fényképezőgép elé. — Hiszen nincs az én munkámban semkrii különös, sokán megcsinálnák, ha ide állítanák a vezérlőasztalhoz. Csak azt kell megtanulni, melyik gomb mire való. Legközelebbi tervei? — Abban sincs különös. Házat akar építeni. Nem ő az első, de nem is az utolsó a kendérgyári munkások között a'házépítésben sem. Egyike a gyár köznapi embereinek. Nem azért, mert kicsi az út, amit befutott. Hisz százszor- akkora • energia engedelmeskedik akaratának, mint az apjáénak. De sokan vannak.' akik »karrierje« hasonló Kiss Jánoséhoz. J. J. nővér jelent meg az ajtóban a kislányával. A beteg azonnal felismerte a fényképről. A kislány szétnézett a szobában és hamarosan felfedezte a fiút. Ekkor váratlan dolog történt. A mintegy 5—6 éves kislány arcán olyan mosoly jelent meg, amelyet nem lehet egyhamar elfelejteni. Odaszaladt a beteghez és a boldogságtól ujjongva nyakába ugrott, arcát, kezét, fejét és mindenhol, ahol érte,' elhalmozta gyermeki csókjaival. — Apukám... drága jó apukám... hol voltál ilyen sokáig? — kérdezgette közben. — Miért nem jöttél hazá? De ugye most már velünk jössz?... Gazsó meglepetten nézett a kislányra, aztán az anyjára. A nővér elfordította fejét és köny- nyezett. Á kislány odaszaladt hozzá. — Anyukám... anyukám.:. Ugye most már hazavisszük apukát? — kérdezte tőle túláradó örömmel. Az asszony összecsókoltá gyermekét, aztán könnyes szemekkel, kérdőn, könyörögve fordult a fiú felé. / Annak szívébe belenyilalt a fájdalom. Legszívesebben maga is elsírta volna magát. Nézte a könnyes anyát és lányát, akik most tőle várják a választ. Vá- lami részvétfélét és egy kis szánalmat érzett, de valami megmagyarázhatatlan melegség is ott bújkált a szíve táján.. Némán intett fejével. A nővér szeme felcsillant, A termelőszövetkezeti munkadíjazás és az anyagi ösztönzés időszerű kérdései 3. Öntudat, és anyagi érdekeltség Ezután is hangsúlyozzuk a tsz- tagok anyagi érdekeltsége elvének nagy fontosságát, az anyagi ösztönzés jelentőségét, a termelő- szövetkezetek gazdasági megszilárdításában. Ugyanakkor elítéljük azoknak a gazdasági vezetőknek ezzel kapcsolatos nézeteit, akik csodát várnak az anyagi ösztönzés valamelyik módszerének bevezetésétől. Mert vannak ilyenek. Vannak, akik azt hiszik, ha bevezetik az anyagi ösztönzés valamelyik módszerét, akkor már maguktól rendbejönnek a dolgok. Áz anyagi ösztönzés helyesen megválasztott, az üzemi adottságokhoz jól idomított módszerével szép eredményeket érhetünk el. Az eddigi tapasztalatok is ezt bizonyítják. De az anyagi ösztönzés egyik módszere sem elégséges önmagában ahhoz, hogy egy termelőszövetkezeti gazdaság megerősödjék, megszilárduljon, vagy egy gyenge gazdaság megjavuljon. A jó gazdái kodásnak nagyon sok feltétele van, e sok feltétel közül csak egyik, és nem egyetlen az anyagi ösztönzés helyesen választott és helyesen alkalmazott módszere. A jó gazdálkodáshoz tartozik a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb vetésszerkezet kialakítása, a fejlett gazdálkodási módszerek széleskörű alkalmazása, a helyes üzemszervezés és sok egyéb, amit a jó szakmai és politikai vezetésnek kell biztosítani. És a jó gazdálkodáshoz tartozik a lelkiismeretes munka, amit az anyagi ösztönzés mellett az emberek öntudata eredményez. Az emberek öntudata végső sorban az a legnagyobb erő, ami el őré •viszi' egy termelőszövetkezet ügyét. Régen rossz az, ha a szövetkezeti gazdák a munkában csak pénzt látnak, ha csak azért dolgoznak, mert pénz jár a munkáért,- s élni kell valamiből. Az ilyen munkában nincs sok köszönet. Köszönet az olyan munkába:-' van, amelyet a tsz-tag, mint : tsz felelős gazdája öntudatost: azért végez, mert munkájú hasznára akar lenni a közössé nek, s tudja, hogy a köznek ; haszna a saját java is. S itt kerül előtérbe a politikai munka jelentősége, amelynek egyre nagyobb szerepet kell kapni a termelőszövetkezetben. Egy tsz-elnök mondta, aki 8 holdas parasztember Volt azelőtt, pártonldvüli:. „Két hónapos elnökségem alatt meggyőződtem róla, hogy semmire sem menne a szövetkezet politikai munka nélkül”.. A politikai munkának nagyön sok oldala van, és sokféle formája. A főfeládatnak arra kell irányulnia a termelőszövetkezetben, hogy segítse kibontakozni a tsz-gázdák új szocialista tudatát. Enélkül, a szocialista tudat nélkül, nincs olyan, jövedelemelosztási, munkadijazási forma, amely előre .vinné a szövetkezetét. Nem akarjuk elválasztani, még kevésbé szembeállítani a két fogalmat: az öntudatot és az anyagi érdekeltséget. Nem is lehet, mert ez a két dolog összefügg egymással. Tehát nem elválasztani igyekszünk, hanem inkább felhívni szeretnénk a figyelmet a kettő egységére, arra, hogy egyiket sem lehet nélkülözni. Aki mélyebben foglalkozik a munkadíjazás és az anyagi ösztönzés módszereivel, az látja, hogy minden jelenlegi munkadíjazási és premizálási formának megvan a maga ellentmondása. 'A terven felüli termésből osztott prémium ösztönözhet alacsony, könnyen, sőt mindéit körülmények között teljesíthető tervek készítésére. Az össztermésből adott prémium visszaélésre adhat álltaimat; a közösség- kárára, az egyén rosszul felfogott, -túlzott hasznára szolgálhat. -A -garantált díjazás a munka mennyiségének olyan növelésére is ösztönözhet a nagyobb kereset érdekében, amely már a minőség rovására megy. A részesművelés az egyén érdekét a közösség érdeke elé helyezi, ami feltétlenül helytelen. Átmenetileg ez a díjazási forma -Vő idézhet jó terméseredménye- • t. .Ha. azonban a részesművelés éné nem társul az öntudat, akkor olyan eset következik be, mint a dúzsi eset. Dúzson a Kossuth Termelőszövetkezetben 10 mázsa csöveskukorica termett a harmados földön holdanklnt, ugyanakkor ennek kétszerese a háztáji gazdaságokban. Ezt a Példát nem lehet általánosítani, nem is olyan céllal említjük, de a tanulságot ebből is le lehet vonni. Minden termelőszövetkezetünk, ben, még a gyengébben gazdálkodó tsz-ekben is változik, fejlődik az emberek tudata A szövetkezeti gazdák magatartásában, gondolkodásában, ítéleteiben fejlődnek a közösségi, a szocialista vonások. Ezeknek a vonásoknak a kibontakozását segítsük elő, mind hatékonyabban, akkor nem marad el a gazdasági eredmény sem. A legjobb termelőszövetkezetekben szocialista brigádmozgalmak indulnak. A legöntu- datosabb szövetkezeti gazdák tömörülnek ezekbe a brigádokba. Nemcsak azért kelnek versenyre ezek az emberek, hogy többet keressenek, hahem elsősorban azért, hogy többet vállaljanak az egész szövetkezeti közösség érdekében. Azok a szövetkezeti gazdák, akik a szocialista címért küzdő brigádokba tömörülnek, saját érdekeiknél is fontosabba tartják a közösség érdekeit, a termelőszövetkezet ügyét. Most tartják a termelőszövetkezetekben a tervjóváhagyó közgyűléseket. Szép, lelkesítő terveket készítettek a termelőszövél- kezetek, amelyeknek megvalósításában anyagilag is érdekeltté kell tenni minden szövetkeze ' tagoit. Az anyagi érdekeltség azonban önmagában nem elég. A jó munkához öntudat is kell, s az öntudatra is kell apellál" A szövetkezeti gazdák öntudatát is magasabb szintre kell emelni ahhoz, hogy megvalósítsák a terveket, egész népünk, a szövetkezeti gazdaság és minden egyes szövetkezeti gazda javára. GYENIS JÁNOS majd felemelte lányát és ismét j végigcsókolta, miközben újra megeredtek könnyei. — Igen kislányom — mondotta elcsukló hangon —, hazavisszük majd apukát, de most még beteg, nem jöhet velünk... A nővér aig tud!a legyőzni felgyülemlett érzéseit és emlékeit, ezért hamarosan távozni is akart. Kezet nyújtott a betegnek, aki megcsókolta azt. A kislány csodálkozva nézett rájuk. . n — Mi az, anyukám, ti meg sem csókoljátok egymást? — kérdezte. A nővér tanácstalanul nézett a fiúra. Az alig észrevehetően intett, mire ő lehajolt és könnyezve csókolgatta Gazsó arcát, homlokát. Óvatosan, finoman Gazsó is megcsókolta, a nővért. . Kis idő múlva az asszony felállt és táskájából pénzt szedett elő. Kislányom, menj le a kantinba és hozzál bqrt apukának... Tudod, emlékszel, apuka szereti a jó bort... A kislány örömmel sietett el a pénzzel. Amint kilépett az ajtón, a nővér bocsánatkérően fordult a fiúhoz. — Nagyon, nagyon kérem, ne haragudjék, amiért ilyen, kínos helyzetbe hoztam... És még egyre kérem... Tegye meg a • kislány kedvéért... Előtte tegezzük egymást és szólítson engem Lisette- nek... Jó? ...Megteszi? — Meg... Megteszem... (Folytatjuk) iefenyupás, kényelemszeretet Kakasdon — Sza mai hozzáértés, lelkiismeretesség» szervezettség Kajdacson A KAKASDI EGYETÉRTÉS TSZ 720 hold őszi vetéséből 450 még nem kapott műtrágyát. A ísz-elnök úgy vélekedik, nincs semmi baj, hiszen még esak március elején vagyunk. Igen ám, csakhogy ezzel a munkával máris végezni kellett volna, A tudomány bebizonyította, hogy az áprilisban kiszórt műtrágya már csak a zöldtömeget növeli, ám a kakasdi Egyetértés Tsz elnöke ennek ellenére úgy vélekedik, hogy nincs ez egészen így. Márpedig így van. S egyáltalán nem megnyugtató, hogy Kakasdon még csak itt tartanak. d A tsz elnöké arra ; hivatkozik, hogy a • bonyhádi gépállomástól mindössze égy műtrágyaszórót kaptak, pedig legalább három kellene. Gép nincs elegendő, de ott vannak a tagok. Az elnöknek erről ,az a véleménye, hogy a műtrágyaszórást nem lehet a tagokra • bízni. Ezzel a különös és elfogadhatatlan álláspontjává] sajnos nincs í egyedül. Több tsz- elnök hangoztatjá, hogy a mű- trágyaszórást azért nem lehet a tagokra bízni, mert a gazdák kupacokba dobálják az értékes pétisót. Állítólag a kakasdi Egyetértés Tsz-ben tavaly is ezt csinálták. Lehet, hogy ^gy volt. Az elnök magyarázata mégsem fogadható el. Könnyebb és egyszerűbb a gépekre várni, csakhogy a vezetők azért is vezetők egyebek között, hogy amikor nincs elegendő gép, akkor képesek legyenek megszervezni és megfelelően ellenőrizni a kézierővel történő munkát. Amíg Kakasdon belenyugvás és kényelemszeretet van, addig Kajdacson az Aranykalász Tsz-ben a vezetők nagy szakmai hozzáértéssel és lelkiismeretességgel nem vártak mindent a gépektől, hanem megszervezték a műtrágya kézzel történő kiszórását. Furcsa, hogy amit az egyik tsz-ben lehet, azt a másik tsz-ben lehetetlennek tartják. A KAJDACSI ARANYKALÄSZ Termelőszövetkezetben Farkas- falvi József főagronómus jogos büszkeséggel jelentheti, hogy a2 intenzív búzafajták fejtrágyázása befejeződött, két mázsa péti-? sót szórtak ki minden holdra. Március közepéig ezt a munkát teljes egészében befejezik. Nem valami csoda folytán, hanem azért, mert a vezetők érzik kötelességüket, felelősségüket és idejében megszervezték ezt a fontos munkát. A férfiak egyéb tennivalókkal vannak elfoglalva és a műtrágyázást az asszonyok és a lányok csinálják. A főagronómus elvtárs azt mondja, hogy a kézierővel történő fejtrágyázás nem olyan egyenletes ugyan, mintha géppel történne, de feltétlenül többet ér, mint az áprilisi műtrágyaszórás. Az is igaz, hogy a főagronómus- nak ott kell tartózkodnia, jobban kell ellenőriznie a munka minőségét, dehát ez az egyik feladata. sz. p.
