Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-23 / 69. szám

1962. március 23. TOLNA MFGVEI NfPftJSAG Ahol mindenki egészségére vigyáznak Fehérköpenyes emberek siet­nek a folyosókon. Kezükben vé­kony üvegcsöveket visznek, vagy papírlapokat lobogtatnak. Min­denütt tisztaság és rend uralko­dik. Szinte érezni a frissen fes­tett falak szagát. Uj az épület, de máris szűknek bizonyult. A szekszárdi KO.TÁLL vezető fő­orvosa, dr. Olay Andor kalauzol bennünket. — A nagyközönség vajmi ke­veset tud a mi munkánkról, a nyilvánosságra jutott intézkedé­orvos, amikor sorra látogatjuk a kémiai osztályt és a mikro­biológiai laboratóriumokat. — Legújabb területünk — me­séli tovább dr Olay Andor — a parazitológiai vizsgálatok be­indítása. Jelenleg a szekszárdi óvodákban végzünk megfigyelé­seket, amelyek tudományos érté­kelését lehetővé teszi új labora­tóriumunk. Az elmúlt évben már 380 ezer vizsgálaton 89 ezer anyagot ana­lizáltak a KÖJÁLL orvosai és Mit ér a jó mezőgazdász ? ......... ' M olnár Ferencné és dr. Sarkad! ádún épp tgy vizsgalatot készít elő. Templomot még valahogy el lehet képzelni pap nélkül, de ter­melő üzemet mérnök nélkül, semmiképpen. A döbröközi Zöld Mező Tsz-ben ha nem is így mondják, mégis ezt tartják. Eb­ben a közös gazdaságban a szak­ember-problémát megnyugtató módon oldották meg, s éppen ezért még élesebben jelentkez­nek az ezzel kapcsolatos megyei gondok. Ugyanis a tsz-gazdasá- gok szintén nagyüzemek. Ezt nem vonja kétségbe senki — még akkor sem, ha tudjuk, hogy némelyik tsz-ben a nagyüzemi gazdálkodás még gyermekcipő­ben jár. Ott tartunk, hogy a szövetke­zeti gazdák nagy többsége érti is, látja is, hogy jó szakmai irá­nyításra szükség van, éneikül üzemet vezetni nem lehet. (Eb­ben az írásban a hangsúly szán­dékosan a jó szócskán van, olyan értelemben, ahogy a köznyelv használja. Jó szakembernek azt tartjuk, akinek a keze nyomán virul a gazdaság.) A szakember pitaUuisUis- ságát tékát a tas-tagok el­ismerik, csak akkor szisszen fel a közgyűlés, amikor ha­tározatot kellene hozni, begy a tudást megfizessék. Az ilyen határozat sok esetben csak hosszas huzavona után szü­letik meg, legtöbbször megelég­szenek a gazdák félmegoldással, vagy egyszerűen kijelentik, in­kább megválnak az agronómus- tól, de nem fizetnek. Az állam úgyis segítette a kez­dői, a területileg megnövekedett termelőszövetkezeteket, hogy oda­seinkre inkább haragszanak. Legutóbb például sokan emle­gették a KÖJÁLL-t cifra jelzők kíséretében, amikor megtiltottuk az influenza-járvány idején, hogy a kórházat a betegek hozzátar­tozói meglátogassák. A szoba közepén hosszú asz­talon lombikok, kémcsőállványok sorakoznak, desztilláló berende­zések gumicsövei kígyóznak. Az ablak melletti asztalkán gázláng lobog. Sokféle munkát végzünk labo­ratóriumainkban. Ellenőrizzük az ivóvizek minőségét, a fertőző megbetegedések elterjedését, az élelmiszereket, az üzemegész­ségügyi adottságokat, a szenny­vizek fertőzöttségét és még nem is tudom hirtelen el­mondani mi mindent — sorolja dr. Rodler Miklós laboratóriumi asszisztensei, pedig maga az in­tézmény se régi, de korszerűen tudományos teljességgel csak most indul a munka. — M — Gyümölcslé-ankét Szekszárdon A TIT, a Nőtanács, a Vörös- kereszt megyei szervezete és o FŰSZERT rendezésében szerdán délután árubemutatóval egybe­kapcsolt előadás hangzott el a városi művelődési házban, érté­kes élelmiszerünkről, a gyü­mölcsléről. A szépszámú hallga­tóság előtt Nagy György, a Bel­kereskedelmi Minisztérium osz­tályvezetője beszélt a gyümölcs­levek fontos élettani hatásáról. Ezután filmvetítésre és ingyenes kóstolóra került sor. misítsen mindenkit, akinek a sze­rencse jobban kedvez, mint neki és íme: már jártányi ereje sin­csen. Forog vele a világ, maga sem tudja, ébren van-e, vagy ál­modja ezt a szédületes forgást. Fájdalom kavargott benne, amely összekeveredett a félelemérzet­tel. Egy pillanatig sem kételke­dett benne, hogy az ezredes vég­re is hajtja, amit ígért. Nincs más mód, bele kell kapaszkodnia a mentőkötélbe, azután... majd lesz valahogy. Mikor felnyitotta szemét, Kör­ner egészen közel állt hozzá. Sür­gette: — Nos, nos? — Elfogadom, ezredes úr!.. — All right! Akkor nyomban el is kezdhetjük. Természetesen, egy ideig még pihenésre lesz szüksé­ge: éljen vidáman, egyék, igyák, szórakozzék. Mindjárt bemutatom egy honfitársának, aki majd gon­doskodik magáról. Apropos! Nem tudom, mondtam-e mór, hogy ka­rácsony este óvatosságból elhoz­tuk Ausztria területéről és e he­lyen Nyugat-Németország védel­mét élvezi... Majd leesett a székről. — Nem vagyok Ausztriában? — Hogy képzeli? Az első utca­sarkon letartóztatnák! SAKALOK — EGYMÁS KÖZÖTT Kömer ezredes elégedetten dör­zsölte kezét. A bárszekrényhez lépett és felhajtott egy pohár ko­nyakot. Bár előre látható volí, hogy terve sikerül, őszintén szól­va nagyobb ellenállásra számított Gondolatban nem adott igazat Elzának és mór előre mosolygott, mit szól majd ehhez a lány? Elza rafinált ügynök volt, de nem elég határozott. Néhány hónap óta pe­dig mereven tiltakozott az ellen, hogy újabb adatokkal gazdagítsa az orvosról alkotott képet Még a napokban is azt mondta: — Nem alkalmas, nincs elég bizonyítékunk. Hagyjuk... Vár­junk. Körner idegesen felcsattant — Mi az, hogy nincs elég bi­zonyíték? Csinálni kell! De Elza csűrte-csavarta, halogatta a dolgot, végül már Mr. Roggemak is fel­tűnt. Kömer maga vette az ügyet kezébe. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy Elzának mell ék gon­dolatai lehetnek, amelyeket eltit­kol előttük. Nem is Igen törődtek azzal, hogy Elzának egy­általán lesietnek gondolatai, pedig ennek a csinos, sző­ke lánynak is voltak álmai, vá­gyai, titkon szövögetett tervei. Amennyire nem vették észre ben­ne a nőt, éppen úgy nem vették észre az embert. Elza számukra eszköz volt, egy fogaskerék a bonyolult gépezetben. Csak azzal törődtek, hogy ez a fogaskerék állandóan mozogjon, egy percre se álljon meg: szüntelenül előbb­re vigye karrierjüket. így lett T|rö<merből ezredes. Mr. Rogger- hó! az V. Európai Ügyosztály pa- •vncsroka. (Folytatjuk) helyezett szakembereket, s né­hány évig még fizetés-kiegészí­tést is adott nekik. A 3804-esek tették ezt lehe­tővé, azért, hogy néhány évig ilyen terhet ne viseljenek s kezdő gazdaságok. Most a szövetkezeti gazdák egy része azt szeretné, ha továbbra is az állam fizetné a szövetke­zet szakemberét Ez nem meg­oldás, és ezt semmiféle jogcímen nem lehet kívánni. A gazdák ér­deke megtartani az olyan em­bert, aki rendelkezik megfelelő tudással, nagyüzemi tapasztala­tokkal, Jó szervező, stb. A szö­vetkezeti gazdák érdeke, mert a tsz-ele szakember-ellátottsága amúgy sem valami túl rózsás. Elég sok gondot okoz az a kö­rülmény, hogy a Tolna megyei tsz-ekben is kevés az egyetemet vagy akadémiát végzett agronó- mus. Ez magával hozza azt is, hogy néhány ember túlzott igé­nyekkel lép fel. Ilyen van, de nem ez a jellemző. Inkább az, hogy a termelőszövetkezetekben munkálkodó szakemberek sokszor mostoha körülmé­nyek ellenére is helytállnak. Van olyan agronómus, aki csa­ládját hetenként, kéthetenként látja. Ismerünk olyat is, akinek egy priccsből áll — a mostoha lakásviszonyok miatt — az egész szobaberendezése, a tsz-központ valamelyik szűk helyiségében. Mások kora. hajnalban kelnek, s 40—50 kilométereket utaznak, hogy ' idejében munkahelyükre érjenek. A szövetkezeti gazdák­Errőt im beszélni kell* Á kisiparosoknál tanuló fiatalokról Rövid hírben jeleztük már, [ A paksi járás 275 ipari tanuló- hogy a KISZ Paksi Járási Bi- jóból 109- KISZ-en kívüli. Ezek zottsága a tanács ipari osztályá­val karöltve felmérte az ipari ta­nulók helyzetét Általában az előző évekhez vi­szonyítva fejlődés tapasztalható ezen a téren. Legtöbb hiányolni való a kisiparosoknál tanuló fia­talok helyzetével kapcsolatosan merült fel. Dunaíöldváron az egyik aszta­losmester nem adott munkaruhát tanulójának. Hallottam iparosról, aki mindkét tanulóját berendelte tanítási napon is dolgozni, s akad olyan is, aki meghosszabbítja az engedélyezett munkaidőt. Manapság már nem lehet az ipari tanulót „házkörüli mun­kával" elhalmozni. A műhelyben végzendő teendők is korlátozottak. Ezt tudta az a szabómester is, aki a műhely takarításon kívül a súrolással is az ipari tanulót ter­helte, s szinte természetesnek vet­te, hogy tanulójának édesanyja látta el a súrolás munkáját, mi­vel 6 jobban értett hozzá. A vizs­gálatot végző kisrjstáknak ígére­tet tett: ezután a súrolást nap­számossal végezteti. túlnyomó többsége magánkisipa­rosnál dolgozik. Legtöbben amiatt panaszkodnak, hogy kevés a sza­badidejük! Miért kevés? Mert sokan a megengedettnél többet dolgoznak. A szervezésnek más akadálya is mutatkozik. Egyes mesterek nem szívesen látják, ha politikai­lag fejlett, jogait ismerő és köve­telő fiatal tanul műhelyükben. Beszéltek kisiparosról, aki a fiát elküldi a KISZ-be. Azt akar­ja, hogy mozgalmi életet éljen, hogy szei-epe 1 jen a társadalmi életben. Ugyanakkor az ipari ta­nulója nem KISZ-tag. Feléje fő követelményként állítja, hogy csalt a szakmájának éljen. A kisiparosok közül néhányat már évekkel ezelőtt figyelmeztet­tek, a tanulóikkal kapcsolatos szabálytalanságok miatt Akkor is ígéretet tettek, hogy megvál­toztatják helytelen módszereiket. Reméljük, a bizottságnak tett ígéreteket, amelyek a közelmúlt­ban hangzottak el, valóra is vált­ják. (H) nak nem kell monda:':, mit je­lent nyáron idejében a munka­helyre érni. S itt merül fel né­hány Időszerű probléma a szak­emberek megtartására vonatko­zóan. Már szinte közhely, hogy a gazdálkodást korszerűsíteni kell. Szemtanúi lehetünk a me­zőgazdaságban is mindinkább térthódító kemizálásnak. Fo­kozódik és szélesedik a gé­pesítés skálája. UJ és bevált módszereket kellene meg­honosítani. Mindezekhez tu­dásra, nagyon alapos tudás­ra van szükség, hozzáértés­re, gyakorlatra. Ezért lenne érdemes többet tö­rődni azzal, hogy a Tolna me­gyei tsz-fck is több ösztöndíjast küldjenek az Agrártudományi Egyetemre és a mezőgazdasági akadémiákra. Nemrég Virág Ist­ván, a Megyei Pártbizottság me­zőgazdasági osztályvezetője mon­dotta, hogy ezzel a tsz-ek jórésze még hadilábon áll. A másik do­log: Nem elég elismerni a jó mezőgazdászt, de meg is kell fi­zetni. És nem lehet végletekig elvárni, hogy a szövetkezetnek dolgozzon az állam pénzén. Ezért helyes és célravezető az, amit a döbröközi Zöld Mező Tsz gazdái csináltak. Náluk is több kihelyezeí-t szak­ember dolgozott. Fizetés-!, irgészí- tést kapott a főkönyvelő és a fő­mezőgazdász is. Amikor a fize­tés-kiegészítés megszűnt, a tagok és a vezetők — Igaz nem kis vita után — elhatá­rozták, megadják azt, amit eddig kerestek a szakembe­rek, de nem engedik őket el­menni. Ugyannyira, hogy a szakvezetők megtalálják számításukat és nem is akarnak elmenni. A tsz-nek megéri, hiszen a főagronómu» szaktudása, hozzáértése, lelki ^Saiftpetessége, a főkönyvelő pose toesága, gondossága hasznot he» az egész gazdaságnak, mindé* tagnak. A főmezőgazdász az elnöki munkaegység 90 százalékát és havi 1609 forint fisét kap A főkönyvelő 1537 forint «• xet és munkaegység-hozzá­járulást A jó szakvezetés él ennyit a döbröközi Zöld Me­ző Tsz tagjainak. Nehezítik, bizonytalanná W szik a szövetkezeti szakvezetők helyzetét a félmegoldások. Vas rá példa, hogy a tsz-közgyülé> határozatot hozott a „mandátum’ meghosszabbítására, biztosítják is az eddigi jövedelmet, de csak egy esztendőre kötnek szerző' dóst. Ez nem valami szerencsés megoldás. A döbrököziek több évre kö­tőitek szerződőst nem rak a főkönyvelővel, a vezető me­zőgazdásszal, hanem a be­osztott szakemberekkel is. Ez a biztonságos, nemcsak a szak­ember, a tsz szempontjából is. A döbröközi tsz-tagök nyilván elvárják, hogy a szakemberek kezenyoma meglát,szódjék a ter­mésátlagok, az állati hozamok növekedésében, ök ezt el is vár­hatják. meri nemcsak kérnek, hanem adnak is. S/ekulity Péter Szekszárdi - vár ostroma Anno 1962. március 22. HIT KA LEHETŐSÉG tavasz eleiín, amelyet ki kell Iwsznit- ni; vagy harminc gyerek sxin- kózik a várközben. Némelyik még tanulatlan vezető, „neki­hajt" a másik szánkónak, de itt nincs közlekedési ellenőr, nin­csenek közlekedési szabályok, még csak nézeteltérés sincs. Csak békét, örömteli szánkózás. Ám „ellenség" hada ront a szánkózókra, alattomban. Egy- egy jól irányzott hógolyó piiffan a lefelé siklók hátán. Ketten vannak a támadók, biztos állás­ba fészkelik be magukat, a me­gyeháza pinceablakának egyik betonvád je rr.rr'. A váratlan támadók ellen először csak ketten-hírman ve­szik fel a küzdelmet. A Halpiac utca felől Indítanak timrdást, amelyet az „ellenség" a „Ms- tya" mögül biztosan ver vilive. Mégis, újból és újból rohamot indítanak a betolakodottak el­len. A vezér — egy piros puló­veres fiú, akinek ellenzős, le­hajtott prémű bórsapkája emlé­keztet Hunyadi vitézeinek he­gyes sisakjára — hősiesen kürá a támadók ellen. Bár több ta­lálat éri a liátén. mellén, a sap­káján, hősi példája ftllslkesltí a többieket is. A BÁST'/.t MŐGÉ húzód'' - „ellenséget" egyre nagyobb erő támadja. A támadóknak szán­kók szállítják az utánpótlási, a keményre gyúrt hógolyókat. Egy elkeseredett támadás vé­gül is kiveti állásából a betört, ellenséget, A Béla téren erőit szétzilálják, külön-külön beke­rítik. — Győztünk, győztünk! jong a diadalmas sereg. A győztes vezér büszkén vo­nul vissza a Várkörbe, folytat­ni a békés szánkózás: MeVetle pöttöm harcos baktat. — Na ezeket jé! czHzavc.rtak — konstatálja ti vezér. .4 har- c03 sokaim -"' ’: -\* feszi hozzá! — Elhúzlak a csikót... aj-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents