Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-20 / 66. szám

1062. március 20. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ti A sárközi népi együttes reménytkeltő bemutatkozása Március 17-én Pakson, majd egy nappal később Szekszárdon mutatkozott be a sárközi népi együttes, tényleges működését te­kintve megyénk legfiatalabb mű­vészeti csoportja. A bemutatko­zást érthető várakozás előzte meg, hiszen az együttes születé­séről az első hír még két évvel ezelőtt: röppent fel. A bemutat­kozás azonban — különböző, nem a tagok hibájából eredő, okok miatt — eleddig késett. Már-már attól kellett félni, hogy egy nagyreményű vállalkozás — mint nem egy előtte — megint összeomlik, megint befejezetlen marad. Kár lenne most felelő­söket keresni, a hosszas huza­vona okait hónytorgatni, hiszen a bemutatkozó előadás sok bosz- szúságért kárpótolt, s az együttes tagjai már az első bemutatkozás után nyugodt szívvel elkönyvel­hetik, a felkészülésre áldozott munkájuk nem volt hiábavaló. Szekszárdon a sárközi népi együttest megelőzően is több erőteljes lendület találkozott eb­ben a táncban magávalragadóah. A leánytáncok közül legszebb a Sárhősi leánytánc volt Az egész műsorhoz pedig méltó befejezést nyújtott a Kalocsai páros színes forgataga, elsöprő lendülete. A tánckart a Kiss Jenő Vezette népi zenekar kísérte, de önálló számmal is szerepeltek a zené­szek. Három IUyés-verset mu­tattak be az együttes szavaiéi Jól egészítették ki a műsort Tak­let Ilona, Erszényi Mária és Ka- czián János énekszámai. Takler Ilona előadását a kiváló ének­technika, szárnyaló hang és im­ponáló biztonság, Erszényi Mári­át hangjának kifejezőkészsége, Kaczián Jánost pedig szép, me­leg hangja jellemezte. A közönségsiker ugyan önma­gában még nem minden, de a sárközi népi együttes első elő adásain aratott siker már arra enged következtetni, hogy az át­lagosnál jóval magasabb szín­vonalú együttessel állunk szem­ben. Ehhez méltán járulhat a szakemberek elismerése is. Időn­ként már-már a hivatásos együt­tesekre emlékeztetőén oldottak meg egy-egy táncot. Nem akarunk ünneprontók lenni, inkább javaslatként: Nem elégített ki az összekötő szöveg és a rendezésre is még sok mun­ka vár. Mindenekelőtt olyan ösz- szekötő szövegre van szükség, amely nem megmagyaráz vala­mit (az egyes táncokat, dalokat, vagy verseket), hanem keretet ad az egész műsorhoz. Néhány apró technikai fogás még gör­dülékenyebbé, még lendületeseb­bé tudja tenni a műsort. Úgy véljük, nem árt ehhez színpadi szakemberek tanácsát is kikérni. S a legfőbb javaslat: Úgy vi­gyázzanak erre az együttesre a vezetői, mint nagy kincsre. Mert valóban az. L. Gy. kísérlet történt az alkalmi tánccsoportoknál ma­gasabb színvonalú előadásra ké­pes együttes létrehozására, de mindezideig nem kísérte siker a Vállalkozásokat. Az első, és mái elsőre is elsöprő siker tanúi az elmúlt napokban lehettünk. A tánckar aratta a legnagyobb si­kert, ami érthető is, hiszen ez az a művészeti ág, amelyben Szekszárdon helyi, vagy Tolna megyei csoporttól csak ritkán lá­tunk kiemelkedő teljesítményt. A Sárközi legényes koreográfiája kissé szegényesnek hatott, s a táncosok mozgása sem volt elég erőteljes. Lényegében ugyanez mondható el az ezt követő leánytáncra a Buzsáki kopogósra amelyet bájosan táncoltak a kai leánytagjai, de kissé erőtlenül, nem elég lendületesen. A Puszta­falusi leánytánc még magán vi­selte az előző napi fáradtság je­leit, de a Kisdorogi Verbunk má* feledtetni tudta a megelőzőke» Méltán ismételtette meg a kö zönség a táncot, amelyet a na gyón szép mozgás, nagy erő, len diliét jellemzett, s a kivitelezés, művészisége, különösen a ferge t - -'es zárótaktusban. . Ezután úgy látszott, hogy már nem lehet fokozni a sikert, de rácáfolt a következő tánc, a Tápéi páros. A bájosság és az Amilyen olyan a így van ez, és nem megfor­dítva, ahogy gyönki ismerősöm mondotta néhány nappal ezelőtt. Gyönki ismerősöm a Vörös Csil­lag Tsz tagja ugyanis így fogal­mazta meg állásfoglalását: — Eleget dolgoztunk már hiába! Ezután én is úgy dolgo­zom a tsz-ben, ahogyan fizetnek... A gyönkiek, tény és való, csa­lódtak ismét. Nagyon bonyolult lenne kideríteni, miért zárta rosszul az évet a Vörös Csillag Tsz. Erre most nem is vállalko­zunk. Bizonyára kiderítik majd mások. De ha a gyönki tsz-gaz- dák így gondolkodnak, mint em­lített ismerősöm, akkor megjó­solhatjuk: Idén is rossz vége lesz az évnek a gyönki Vörös Csillag­ban. Miért? Azért, mert a Vörös Csillag Tsz gazdái helyett senki más nem fogja elvégezni a mun­kát: és nem fogja helyettük senki más rendbetennj a gazdaságot Kitől várhat fizetést ismerősöm? Fizetést csak a tsz-től várhat! A tsz hogyan tud fizetni? Úgy, ha lesz majd neki miből, tehát ha a tagok jó munkával, az új ve­zetők meg jó vezetéssel megte­remtik a fizetés »lehetőségének alapját. a munka, fizetség Az hogy a tsz hogyan fizet, a tsz-től függ, tehát ismerősömtől és a gyönki Vörös Csillag min­den egyes tagjától, minden egyes vezetőjétől. Ha ők úgy gondol kodnak most, hogy: amilyen a fizetség, olyan a munka, akkor csalódni fognak Sültgalambro várni ugyanis mindig hiú re­mény volt és hiú remény ma is. Ha viszont fordítva gondolkod­nak és belátják, hogy ami­lyen a munka, olyan a fizet­ség, akkor nem fognak csalódni. Igaz, hegy a dolpg nehezebb vé­gét fogják meg így, de ez az egyetlen lehetséges mód. amely eredményre vezet. Mert fizetsé­get csak munkával lehet terem­teni, nem megfordítva. Játék ez a szavakkal? Nem já­ték. Ég és föld különbsége van a két mondat értelme között. Az egyik jelszó: amilyen a fizetség, olyan a munka — tovább növeli a nehézségeiket, tönkreteszi a ta­gokat is, meg a körös gazdaságot is. A másik jelszó: amilyen a munka, olyan a fizetség — az egyetelen helyes útja a fejlődés­nek, a gazdagodásnak, amely méz' a gyönki Vörös Csillag Tsz-ben is képes lesz megoldani a prob­lémákat. Gy. J. ’ A legifjabb munkásőrök Kedves, bensőséges ünnepséget tartottak szombaton a Gépjavító Vállalat művelődési termében a Tolna megyei munkásőrség ne­hézfegyver századának tagjai. Az ünnepi századgyűlésen meg­jelent Palkovics István alezredes, a munkásőrség megyei parancs­noka, Bucsi Elek, a megyei párt- bizottság munkatársa. Az ünnepi századgyűlést Susz­ter Mihály alegységparancsnok nyitotta meg, majd Kalmár Jó­zsef elvtárs, Szekszárd város ta­nácselnöke bejegyezte a két munkásőr, Bolyás Antal, és Nya­kas László, Antal, illetve Gábor nevű gyermekét Szekszárd város anyakönyvébe a társadalmi név­adókönyv 37, illetve 38-as sor­száma alatt. Az ünnepélyes fogadalomtétel következett ezután. A munkatár­sak, a hozzátartozók halmozták el ajándékaikkal az újszülötteket. Elsőnek Palkovics István elvtárs, a megyei parancsnokság értékes ajándékát nyújtotta át, majd pe­dig Nyakas Bálint munkásőr, a század személyi állománya nevé­ben kívánt jó egészséget a két fiúgyermeknek, és átadta a szá­zad ajándékát, egy-egy fnunkásőr | nyakkendőt és jelvényt. Népszerűek a mezőgazdasági szaktanfolyamok 1961-ben a Megyei Tanács 20 különböző mezőgazdasági szak­tanfolyamot szervezett 871 részt­vevővel. E tanfolyamok közül öt olyan volt, amélyen a hallgatók — 168-an — szakmunkás-képesí­tést is nyertek. Ebben az évben az a cél, hogy legalább ötszázan kapják meg a szakmunkás­bizonyítványt. Az idén már volt egy zöldség- termesztési, egy gyümölcsterme­lői és faiskola-vezetői és most I folyik egy sertéstenyésztői tan­folyam. A három tanfolyamon több mint 70 hallgató vett, Illetve vesz részt. A felnőtt szakmunkásképzés mellett a fiatalokról is gondos­kodnak. Míg 1960-ban 13 fiatal szerződött szakmunkás-tanulónak a tsz-ekhez, addig a múlt évben a szerződéskötések' száma 153 volt. Ebben az évben igyekeznek I ezt a számot tovább növelni. UólLlő^-g,áeió~k Az örökös hozzászóló kapott jogot arra, hogy elmondja a kér­déssel kapcsolatos észrevételeit. A szokásos módon kezdte; nem­zetközi helyzet: Laosz, Kongó, Genf, imperialisták, stb. Azután ismét kezdte, elölről a külpoli­tikát. A tanácskozás lényegéhez csak ennyi véleménye volt: „Én egyetértek az előttem szólókkal”. No, de ezt nem lehetett volna megmondani félórás bevezetés nélkül? Közeledik a tavasz, s egyrt gyakrabban hallani olyan híre­ket, hogy jönnek haza a vándor­madarak. Délről, nyugatról és még ki tudja, honnan nem. S hallani olyan híreket is, hogy egynémely, valamikor jómadár­nak tartott madár is hazajön — pedig ha nem jönnének, sem ve­szítenénk semmit, legfeljebb éne­küket mondanák ott, ahol eddig mondták.-Pj.­vf (indok, T^medeic a „vádlottak padján" Ami igaz, az igaz, a közmondással el­lentétben, Sándor, József, Benedek nem hozta meg zsákkal a meleget. Sőt! Csalódtunk bennük, ennek megfelelően a „büntetésük” sem máradt el, mint ezt a városi kertészet vi­rágüzletében tapasz­taltuk. Nem hoztak meleget, kevesebb a virág. így kevesebb jutott nekik is. Az egyik vásárló vigasz­talásul, vagy kárör­vendve, tréfásan meg is említette (persze, nő volt)! „Nem ér­demlik meg a Sándo­rok, Józsefek és Be­nedekek a virágot”. De kérem, e három szent lustaságáért mi, földi halandók, Sán­dorok, Józsefek, Be­nedekek vagimnk a hibásak? Fát ven J mészetfelelős, vagy nincs? Miért nem állt a sarkára? Miért nem tartott értekez­letet a névnapok előtt jóval, miért nem jelentette ki, hogy nem lesz pré­mium, ha a meleg elmarad. De ha meg­tartotta, és figyel­meztette őket, és nem tették meg a szükséges intézkedé­seket, jöjjön a bűn tetés. Ha pedig nem hibásak — ezt a mennybéli egyeztető bizottság hivatott el­dönteni — követel­jük: váltsák le a ter­mészetfelelőst. Egy zsák meleg helyett egy egész országot behavazni?... Hát ez már mégis csak sok! De ne hárítsunk minden hibát a fel­sőbb „szervekre”. Vi­rág, zöldnövény ép­en elég akad az űz­őiben, de vevő, ajándékozó most Fe­leannyi sincs, mint például Mária, Ilona, vagy más névnap­kor. Az a hiba, hogy mi, férfiak nagyon megalkudtunk. Nem Icöveteltük eléggé (persze a nőktől), hogy minden Sán­dor, József, vagy Be nedek nevű férfitár­sunk asztalán a vá­gott virágok elma ■ radtával egy-egy cse­repes virág díszeleg­jen ezen a napon Tisztelet természete­sen a kivételnek, mert azért a fóku­szokból, ciklámen >k- ből, primulákból sok­sok asztalra jutott. Mindehhez több hozzátenni való, úgy gondoljuk, nincs, csak annyi: remél­jük, a várvavárt me­leg csak megérkezik, s az illetékesek okul­nak a mai hibákból a jövőt illetően. (i-e) ÖNQDVÁ&I MIKLÓS VII. Horváth doktor egész nap ki sem mozdult a szobából, ha- nyadtfeküdt az ágyon, mondani­valóját rakosgatta, ötféleképpen elképzelte, egyik sem tetszett, belefájdult a feje. Megkívánta a friss levegőt, kinézett az abla­kon. A Kartner-Stra&sén még nugy volt a nyüzsgés, lement és elindult a Burg felé. Jó volt így egyedül ballagni, felkészülni az esti vallomásra. Igen. Határozott: ma. este megkéri Elza kezét. Elé­je tárja elképzeléseit. Már nem nézte, merre jár: gondolatai messze kalandoztak, s minden más emlék elmosódott, csak Elza maradt meg benne. Elfelejtett mindent, ami volt, s csak arra gondolt, ami ezután következik: Elza, szerelem, reménykedés, bol­dogság, forró kézszorítások, ful- losztó csókok, ölelések, lelken­dező szavak, esküdözés ezerszer és milliószor. ... S most ott ült már félórája az asztalnál, hallgatta a részeg tiroliak óbégatását, figyelte az emberek önfeledt, ünnepi hangu­latát, s iszonyatos düh szállta meg. Szeretett volna nekikron- tani, szétütni köztük, összetörni, megsemmisíteni mindent és min­denkit. Elza nem jött. A pincér nesztelenül tette asz­talára a nyolcadik pohár gint Felhajtotta, az ital mámoros ré­vületbe hódította. Panaszosan szomorúan bámult bele az üres pohárba. — Látja Elza, nincs szeren csém az élethez. Egyedül vagyok mint a kivert kutya. Úgy töltöm ezt a karácsonyt, úgy! — Gint! — Gint! Éjfél felé támolyogva kelt f az. asztaltól, imbolygó léptekkel hagyta el a kávézót. Maga sem tudta, hová indul. A portás állította meg. — Uram, a kabátja! Gyűrött papírpénzt nyomott a portás kezébe és kilépett az ut­cára. Mélyet szippantott a friss, téli levegőből. Elindult céltala­nul, mázsányi szomorúságával a nagyvilágba. A Kartner-Strassét gyéren vi­lágított utca keresztezte, botor­kálva befordult. De alig tett né­hány lépést, amikor valaki meg­szólította: — Herr Horváth! Megtorpant, hátrafordult. Ma­gas, bőrkabátos férfi lépett, mel­léje. — Én vagyok! Eszébe sem jutott, hogy tilta­kozzék. — Kérem, doktor úr — foly­tatta most még nagyobb megle­petésére magyarul a bőrkabátos idegen —, sürgős ügyben kere­sem... És feltétlen diszkréció... Egyik ámulatból a másikba esett. Két percig sem tartott mindez. Hatszemélyes fekete gép­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents