Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

4 tolna megyei népújság 196Í. február 11, HÚSBAVÁGÓ DOLGOK... Látogatás a szekszárdi húsüzemben A teherautó előtt csikorogva tárulnak ki a nagy szürke vas­kapu szárnyai. A motor felbúg és a kocsi befordul a szekszárdi Húsipari Vállalat telephelyére. A nyitott csarnok elé fáról, ahol görgőkön sikló kampókon húz­zák a mázsára és onnan a vára­kozó gépkocsik farához a félbe­vágott disznókat. Az épület túlsó felén riadt rö- fögéssel nyugtalankodnak a ha­lálraítéltek. Újabb hat disznót terelnek be a kis előtérbe, ahol hosszúnyelű fogóval vár rájuk Sándor Rudolf. Hosszú kábel kí­gyózik a fogantyú végétől a fa­lon lógó szómlapos szerkezethez. Ijedten pislognak a betereltek, amikor a vödörből hideg zuhanyt kapnak, de a sivalkodás megakad a torkukon, mert a fogó fémlap­ként 4800 fordulattal keveri ösz- sze a fűszerekkel a megtisztított húst A töltőgépbe már Szabó József önti bele a kolbásznak valót. Be­kapcsolja a motort, amely halk zúgással préseli a bélbe a tölte­léket, ami ezután már csak el­kötésre és füstölésre vár. A virslinél más a helyzet. Azok hatalmas kádakban forró fürdőt vesznek és csak azután kerülnek elszállításra. Mivel ebben a teremben éppen virslifőzés volt, a szíves kínálga- tásra egy rövid időre felcsaptunk „meósnak”. Gergely Ferenc raktáros biro­dalma már a kész dolgok tárhá­za. Az állványokon katonás rend­jáiból erős áramütés járja át tes­tüket. Egymás után dőlnek le a kőpadlóra és a késnek már csak annyi a szerepe, hogy kiengedje remegő tokájukból a bugyboréko­ló vért. , A többi aztán megy, mint a karikacsapás. Forró víz ömlik vé­gig a hátukon, aztán gyorsan le­rángatjuk róluk a körmöket és a perzselőgép hamarosan megfosztja maradék gyér bundájuktól is a disznókat. A bőrükből már elmés szerke­zet fordítja ki a cocákat, hogy aztán vaskapcsok akaszkodjanak az állat inába és a felvonószer­kezet máris tovább lendítse őket. Az éles kés Németh Géza kezé­ben ördöngős ügyességgel és gya­korlott mozdulatokkal tisztítja meg a belsőrészektől a már meg­nyúzott disznót. Csendes kis sziget a forgalmas teremben Bokros István kis asz­talkája. Fontos munka folyik itt is. Kis tálakban látszólag külön­böző húscafatok gyűlnek össze, nem is érti meg ezt a pepecse­lést a felületes szemlélő, hiszen itt minden nagyban és gyorsan történik. A gyógyszeriparnak vá­logatják ki a fontos állati erede­tű alapanyagokat, az agyalapi mirigyet, a gerincvelőt, a fehér­májat, amelyekből különböző or­vosságok készülnek. Jelentős pénz összeghez jut ezáltal a Húsipari Vállalat Zsíros János tovább kalauzol bennünket az épületben. Meg- megáll és a munkáját jól ismerő ember szakértelmével magyaráz­za a feldolgozás részleteit. A csontozás és a feldarabolás után Gulyás Józsefhez kerülnek a húsdarabok, aki megtisztítja a zsírrétegtől és különválasztja a színhúst, mielőtt a daráló- és ke­verőgépbe kerülne. ben sorakoznak a szalámik, virs­lik, krinolin-kolbászok százai. Leemel egy-egy füzérre valót, ládákba rendezi őket. A papírlap­ra kurtán számokat jegyez. Az erős kezek megragadják a ládá­kat, amelyek a teherautó farában találnak ismét szilárd talajra. Félbevágott disznók mellett utaz­nak aztán tovább. Felberreg új­ra a motor és nekilendül, hogy megállapodjon a megye valame­lyik húsboltja előtt. A gép négy éles kése percen­Szöveg: Monostori Miklós Kép: Bakó Jenő. Vannak még véletlenek j véletlenek néha kü- lönös helyzetet produ­kálnak. Egy ilyen vé­letlen okozta furcsa helyzet­nek voltam tanúja az elmúlt napokban a pincehelyi tanács­házán. Baleset következtében Auth György 1960. májusában meg­halt. Életében, mint tsz-tag, háztáji biztosítást kötött. Hoz­zátartozói nemrég értesítést kaptak, hogy sürgősen sze­rezzék be az elhalt anya­könyvi kivonatát és az egyéb iratokkal együtt záros határidőn belül továbbítsák az Állami Biztosító gyönki kiren­deltségéhez. Az elhalt veje az anyakönyvi kivonat beszerzése végett járt a pincehelyi községi tanácsnál, ahol rájöttek arra, hogy vala­milyen tévedés folytán elírás történt és néhai Áuth Györgyöt János néven vezették be a ha­lotti anyakönyvbe. Mint isme­retes, a községi tanács saját hatáskörén belül még ab­ban az esetben sem vál­toztathatja meg a nevet, ha beigazolódik, hogy téve­désről van szó. Csak a já­rási tanács anyakönyvi felügye­lőjének utasítására helyesbít­hetik a hibát, amely a legpon­tosabb ügyintézés mellett is legkevesebb 15—20 napot igé­nyelne. A hozzátartozók kétségbees­ve néztek egymásra. A késés miatt lejár a biztosítási összeg folyósításának határideje. Két­ségbeesésük indokolt volt, mert több mint 5000 forintról volt szó. Intézkedni kellett, és Márkus Lajos, a pincehelyi tanács vb- titkára, aki öt hónappal ezelőtt került a tanács kötelékébe, mi­után megállapította, hogy előd­je hibát követett el, az ember­ség jegyében megtalálta az eléggé bonyolult probléma meg­oldását. Az anyakönyvi bejegyzést a saját hatáskörén belül nem változtathatta meg, viszont az Állami Biztosító csak Auth György hozzátartozói részére folyósíthatja a biztosítással já­ró pénzösszeget. Mást nem le­hetett tenni, mint azt. hogy a halotti anyakönyvi bejegyzés szerint kiállították az okmányt, amelyhez mellékeltek egy kü­lön hatósági bizonyítványt, iga­zolták. részükről történt az el­írás. Jog szerint el lehetett vol­na járni úgy is, hogy megvár­ják, amíg a járási anyaköny : felügyelő helyesbíti a hibát. A községi tanácstitkárt senki sem vádolhatta volna bürokráciá­val, mert a törvények szerint járt el. Az emberség jegyében azonban lehetett más megoldó is találni. És ez volt a heir- P-né Hasznos téli esték Az 1960. évi nép- számlálás adatait bőn gészve. érdekes ösz- szehasonlításokra fi­gyelhetünk fel. „A 7 éves és idősebb népesség számának alakulása a legma­gasabb iskolai vég­zettség szerint” cím alatt többek között ezt olvashatjuk: Nem ír, nem olvas, csak olvas 1941-ban 511 682, 1949-ben 399 708, 1960-ban 333 300 fő. Az általá­nos iskola nyolc osz­tályát végezte: 1941- ben 609 797, 1949-ben 923 209, 1960-ban 1 607 200 fő. A számok azt mu­tatják, hogy lénye­gesen csökkent az írástudatlanok száma és alaposan megnőtt az általános iskolai műveltséggel rendel­kezők tömege. E szá­mok azonban csak a fejlődést mutatják, s nem a mögöttük lé­vő munkái. De ha a fentieket egy község­ben — például Iz- ményben — vizsgál­juk, mindezek elő­bukkannak. Még néhány évvel ezelőtt a korán — villanyfénnyel eny­hített — sötétségbe burkolózó izményi ut­cákon csak néhány szomszédoló, néha mulatozni, disznóto- rozni járó emberrel lehetett találkozni. Szó se róla, kell ez is. De mennyivel hasznosabban telnek el a mai esték, ami­kor az utcák késői járókelői iskolába, előadásokra, moziba, könyvtárba igyekez­nek. A művelődés iránti érdeklődés erőtelje­sebben tavaly kezdő­dött meg Izményben, elsősorban azért, mert a pedagógusok vették kezükbe a szervezést. Felmér­ték, hogy kik vannak a községben olyanok, akiknek szükségük lehet a tanulásra és elbeszélgettek velük, így indult meg a dol­gozók esti iskolájá­ban a VII. osztály. A sikeres vizsga azt eredményezte, hogy az idén a VIII. osztály létszáma már megkétszereződött. Emellett alapismereti tanfolyam is indult. Először hárman je­lentkeztek, de egy hét múlva már hatan voltak. S már azt kérték, hogy heten­ként ne kétszer, ha­nem háromszor le­gyen foglalkozás. A VIII. osztály 13 hall­gatója közt is az a helyes vélemény, hogy nem szégyen a tanulás. Számtan órán például mind­annyian a táblánál akarnak megoldani egy-egy feladatot. A kezdeti sikerek után most a legfőbb feladat az, hogy segí­teni kell leküzdeni egyesek szégyenérze­tét. S hogy ilyen van, azt legjobban a könyvtár példája mu­tatja. A tanács mos­tanában költött 25 000 forintot a könyvtár átalakítására és be­rendezésére. Azért mégis legtöbbet a gyerekek látogatják. Azok azonban 5—6 könyvet is kivisznek, s néhányuk bevallot­ta, hogy az egyiket az apjának, a má­sikat meg anyjának, vagy nagyszüleinek viszi. És azért, mert azok „restellnek” el­menni érte. Azért természete­sen itt is vannak, akik nem szégyellik, hogy olvasnak, sőt, igen tájékozottak az irodalomban. Takács elvtárs, a községet patronáló pártmun­kás mondotta el a következő esetet: — A könyvtárban talál­koztam egy tsz-tag- gal. Én éppen Jókai: Kárpáti Zoltán című könyvét vettem ki, amikor megjegyezte új ismerősöm: „Úgy érdemes ez, ha előbb az elvtárs az Egy magyar nábobot is elolvassa.” A későb­bi beszélgetésből az­tán kiderült, hogy Jókai, Móricz, Mik­száth szinte vala­mennyi művét olvas­ta már új ismerő­söm. Ha még megemlít­jük a különböző elő­adásokat — ismeret­terjesztő, szülők is­kolája, KlSZ-kör, film, stb. — k{rajzo­lódik a község új, hasznos téli estjeinek képe. S ez megéri a közösségnek és az egyénnek is, hogy továbbfejlesztésén, aki csak teheti, szív- vel-lélekktl munkál­kodjék. (-1 ~e) II Koppányvülgyi Vízgazdálkodási Társulat újabb fontos határozatot hozott a költségvetést tárgyaié közgyűlésen Alig telt el néhány nap az ala­kuló közgyűlés óta, máris újabb közgyűlést hívtak egybe Tamási községben a költségvetés megtár­gyalására. A közgyűlésen megjelentek a megyei tanács, a járási pártbi­zottság, a járási tanács megbí­zottai, az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság részéről dr. László Ferenc főosztályvezető, a Vízi­tervtől dr. Erdődy Béla talaj­erózió osztályvezető, a Délkelet­dunántúli Kísérleti Intézet részé­ről Simon József főmérnök, a társulatba tömörült tsz-ek elnö­kei, agronómusai. Kovács József elnök örömmel jelentette, hogy a társulat szervezetileg megerő­södött és megnagyobbodott A 70 00Ó katasztrális holdhoz még 3 község csatlakozott: Regöly, Pári, Felsőnyék. Szükségesnek tartom az elmúlt évben végzett talajjavítási kísér­letek kiemelkedő eredményei kö­zül csak egy példát említeni. A pári Béke Tsz-ben 1961-ben javítatlan talajon 21,6 mázsa má­jusi morzsoltnak megfelelő kuko­rica és 42 mázsa kukoricaszár, a javított talajon 46 mázsa májusi morzsoltnak megfelelő kukorica és 78 mázsa kukoricaszár termett. Ezen számok nem szorulnak bővebb magyarázatra. Dr. László Ferenc elvtárs is­mertette az O. V. F. segítségét és kihangsúlyozta a komplex rende­zés fontosságát, ismertette az or­szágos terveket a lecsapolással, belvízrendezéssel kapcsolatban. A társulatok munkája jelenleg 5 millió katasztrális holdra, az 5 éves terv végére 8,5 millió ka­tasztrális holdra terjed ki, tehát népgazdasági szinten igen jelen­tős szerepe van. — Figyelmet ér­demel — hangsúlyozta —, az egy­szer már javított szántó további speciális, lelkiismeretes kezelése, mivel leromlás következhet be.— Az 5 millió katasztrális hold Ja­vított terület szerény számítások szerint is csak 2,5 mázsa szemes­terménnyel adjon többet, máris nagyobb eredmények születnek, mint a jól szervezett öntözésseli Itt kell megjegyezni, hogy a Koppányvölgyi Vízgazdálkodási Társulat vásárol három darab nagyteljesítményű T. LM 2500-as öntözőberendezést a társulat ré­szére, melyek szükségszerűen üze­melnek a társulat területén, mi­nimális bérért, mely a társulat bevétele. Jelenleg a VÍZIG (Szé­kesfehérvár) adott egy béröntö­zőgépet a társulat használatára. Ezek után dr. Sziráki Jenő fő­mérnök ismertette a részletes költségvetést. A bevétel 6 588 090 forint, a kiadás 6 588 090 forint. A költségvetést a közgyűlés el­fogadta. A Tamási Járási Pártbizottság részéről Szabó István elvtárs el­ső titkár válaszolt a felszólalá­sokra, javaslatokra. A javító anyag — humuszos tápföld — már készen, szállítás­ra vár. A napokban a szállítási szerződést is megkötötte a társu­lat elnöke a helybeli gépállomás­sal. Amint az idő engedi, meg­kezdődik a komoly javítási mun­ka is. A társulat saját gépparkot akar berendezni, de egyelőre még kölcsön gépekre szorul. Nagy Sándor önt. mérnök, önt. előadd

Next

/
Thumbnails
Contents