Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-10 / 34. szám
Vm. február 10. fOLNA MEGYEI NÉPÜJSAÖ n ff Zsúfolásig megtilt a községi kultúrház. Fejkendős nénik, ősz- hajú férfiak és a fiatalság, a gerjeni Rákóczi Tsz tagiáoa jött egybe zárszámadó közgyűlésre. Nagy figyelem tükröződik az arcokon, szinte valamennyien átélik újra <t múltat, a nehéz éveket az elnöki beszámoló nyomán. Őszinte ez a beszámoló, úgy adja visz- sza a küzdelmes napokat, heteket, ahogy azt valamennyien átélték. Úgy veti fel a gondokat, ahogy azok jelentkeztek. Mérleghiány 1960- ban, laza munkafegyelem. Bizalmatlanság a közösben. Széthúzás, a baromfi állomány elpusztulása és számos más csapás, amely kezdésnek egyáltalán nem biztató egy új szövetkezetnél. Az 1961-es év ennek dacára nem az elkeseredés, hanem az egymásra találás éve, az igazi első közös esztendő volt. Törlesztették a mérleghiányt, felelősség és összefogás, szilárd vezetés jellemezte a gazdálkodást és annak ellenére, hogy az aszály Ger- jent sem kímélte, 140 sertés is elhullott, az EGYMÁSSÁ! erőfeszítés sikerrel járt és biztató a jövő. Így mondja az elnök, igy beszél róla a tagság, hiszen közel huszonnégy forint jutott egy-egy munkaegységre. Szemben ülünk egy mással. Ezekkel az emberekkel már találkoztam, igen sokan személyes ismerőseim. Hitzén két évvel ezelőtt sokat beszélgettünk a jövőről, a nagyüzemről, a lehetőségekről. Naponta oszlattuk a kételyeket, és ennek nyomán Gerjen is szövetkezeti község lett. Azóta is, de most újra találkoztunk. Szemben ülünk egymással. De ez a szembenézés egészen más. Nem egyénileg gazdálkodókkal, hanem szövetkezeti gazdákkal ülök szemben. Nem a magántulajdon védelmében, hanem a közös iránti felelősség tudatában, a nagyüzemről, a miénkről beszélnek. Így éreznek, ezt teszik, és így akarják a jövőben is. Még inkább, mint eddig. Ma már nem azon folyik a vita, hogy milyen utat válasszanak, hanem azon. hogyan tovább a megkezdett úton, hogyan jobban. Mert ebben valamennyien egyetértenek, jobban kell. Többet kell tenni, hogy jobb legyen. Szemben ülünk, de egy oldalon, nem úgy, mint két évvel ezelőtt. A tekintetek egészen mások. A lényeg is más, a tartalom is. Miiven jó nevelőiskola a közös. Nincs vagyont különbjéé, nincs széthúzás. De van egy egészséges türelmét- len ség, aggódás minden szóban, az előrehaladás gyorsítását illetően, s azokkal szemben, akik még nem teljes szívvel végzik a munkát. • Ezek a gondolatok jutottak eszembe ezen a közgyűlésen. Biztos vagyok abban, hogy a gerjeniek hírükhöz méltóan, tudásuknak, erőfeszítéseiknek megfelelően ez évben még jobban vizsgáznak. Ebben a meggyőződésemben megerősített a 74 éves Gy. Taba bécsi felszólalása is, aki munkát kért, mert szeretne még dolgozni a közösben, a közért. PETR1TS FERENC Szekszárdim rendezik meg hat megye legjobb önkéntes tűzoltóinak versenyét Az idén ismét megrendezik az önkéntes tűzoltótestületek hagyományos versenyét, amely már hosszú múltra tekinthet vissza. A megye tüzoltócsapatai mindig sikeresen szerepeltek, ezt bizonyítja több országos helyezés is. Az idén májusban rendezik meg a járási versenyeket. Az osztályparancsnokság a járási versenyek elméleti kérdéseit már kiküldte a parancsnokoknak. Rögzítették már a járási versenyek idejét és helyét is. Eszerint május 6-án, Dombóvárott 13-án Dunaföldvárott, 20-án öcsényban semmi nyomot nem talált; sem azt nem tudta meg, hová, merre vitték a lőszert, sem azt, hogy a vietnamiak merre vonultak vissza. A Bá-káni kórház megtelt. A három páncélkocsi és a kilenc teherautó 12 sebesültet hozott magával. Az orvoskapitány káromkodott és most kivételesen Nicole nővért is berendelte szolgálatra. A lány duzzogva jelent meg munkahelyén. Délben Gazsónak alig volt any- nyi ideje, hogy megebédeljen, máris rohannia kellett vissza a kórházba. Ti-ti azonban szomorúan eléállt. — Maronics hadnagy elesett — mondta elcsukló hangon. — Micsoda?... Maronics meghalt? — Igen... A fiú tenyerébe temette arcát. Maronics... Egyszer találkozott vele benn a faluban, az üzletházban. És akkor örökre a szívébe zárta. Mennyi energia, mennyi hit volt a jugoszláv hadnagyban! Mennyire bízott a többiekkel együtt a végső győzelemben!... Nem érhette meg... — Tizenhét halottunk van ösz- szesen — szakította félbe gondolatait Ti-ti. Gazsó fáradtan ült le ágya szélére. — És hány sebesült van? — Huszonkettő... Közülük hat súlyos. De remélik, valamennyien Hagyobb felelősséggel! ben, 27-én Tevelen, június 3-án 1 pedig Felsőnyéken kerül lebonyolításra a járási verseny. A megyei verseny július elsején Faddon lesz, amelyen a járások legjobbjai vesznek részt. Augusztus második felében Szek- szárdon rendezik meg az országrészi versenyt, amelyen hat dunántúli megye önkéntes tűzoltói mérik össze tudásukat, ügyességüket. A felkészülést a járási versenyekre már több túzoltócsapat megkezdte, amely Kurdon, Tolnán, Faddon halad eddig a legjobban. meggyógyulnak. Gyógyszerük egyelőre van elég. De menj most Mihály, várnak. Az orvoskapitány türelmetlen. Az orvos valóban türelmetlenül várta. — Kérem — mondta nyersen — ilyenkor nem kell feltétlenül megtartani az ebédidőt Vagy ha már elment, evett volna gyorsabban! Gazsó nem szólt semmit, magára vette fehér köpenyét és várta az orvos parancsát. — A 18 593-ös helyzete súlyos. Több sebet kapott, egyikben benne van a géppisztoíygolyó. Ki kell szednünk testéből. Egy óra múlva kezdjük. Gazsó mindent előkészített A beteggel nein sok baja volt, mert eszméletlenül feküdt ágyában. Az orvos idegesen fogott munkához. A sebesültet tulajdonképpen el kellett volna szállítani repülőgéppel, de mire a gép megérkezik és a légióst a központba viszik — talán késó lehet. Jó félóra múlva csipesszel belenyúlt a beteg combján feltárt sebbe, megfogta a golyót és az asztalra tette. A műtét után az orvos azonnal eltűnt a kórházból, a beteget asszisztensére bízta. Gazsó sorra járta a kórtermeket, beadta az injekciókat, teljesítette a betegek teljesíthető kérését. Estefelé holt fáradtan dőlt le ágyára, csak úgy ruhástól. Vás ta a vacsorát, várta Ti-tit. — HOGY MI TETSZETT NEKEM legjobban a XXII. kongresz- szus anyagából? Minden! Mintha a szavak a szívemből nőttek volna ki. Ne várjon tőlem frázisnak tűnő nagy szavakat. Nem vagyok „betúrágó”. Minden tetszett! Legjobban azonban a szervezeti szabályzat módosításának az a része ragadta meg a figyelmemet. amely a párttagok sorsával szembeni mégnagvobb felelősségről tesz említést. Ez akadály a felelőtlenség útjában. Nem lehet többé fegyelmi elé citálni, kizárni, meggyalázni, rágalmazni. befeketíteni becsületes. tisztas2ívú. a párt ügyéért élni- halni tudó kommunistákat. A kékmunkaruhás asszony szavaiból mély igaz érzés sugárzik. Pirospettyes kék gyapjúkendőjét, amely kissé hátracsúszott a fején. megigazítja. — Hallottam, régóta párttag! Emlékszik olyan esetekre, amikor igazságtalanság ért kommunistákat? A KÉRDÉS úgy látszik, váratlanul éri. Hirtelen keletkezett fáradságféle ül az arcára Leül a kályha melletti székre. Ahogy újból megszólal, a hangja halkabb. tekintete a múltba réved. — Legjobb lesz. ha elmondom saját esetemet. — Engem itt. Bátas2éken mindenki ismer. Községi pártvezetőségi tag vagyok, nőtanács-el- nök. szemináriumot vezetek, beválasztottak a járási pártbizottságba. Sok kicsiny és nagy ügy gyei keresnek fel, s nekem jól esik. ha bíznak bennem az emberek. — Volt egy nagy törés mozgalmi életemben, s valahányszor visszagondolok rá. összeszorul a szívem. ötvenben lettem párttag. Három hónap múlva a szekszárdi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat párttitkára lettem. Majd kéthónapos pártiskolára küldtek Bonyhádra. Lobogott bennem a lelkesedés, minden energiámat a munkára és a tanulásra fordítottam. A pártis- kolán sok szó esett a termelőszövetkezetekről. s én úgy éreztem, hogy hív a falu. — Felcseréltem a kényelmes állást egy nehéz, asszony számára szinte járhatatlannak látszó úttal. Bátaszékre költöztünk. Beléptem a Búzakalász Termelő- szövetkezetbe. Akkor még az első lépéseket tette. Sok volt a föld, kevés az ember. Fizikai munkát vállaltam. Párttitkár lettem. Ha visszagondolok akkori feladatomra, magam előtt is kissé hihetrtlOTnektúnüc^A^s^ Egyszerre suhant az ajtófüggöny, de nem a lány, hanem Szálai lépett be. x — Szervusz Miska — köszönt kedélyesen. — Szervusz! Mi jót hoztál? — Az orvoskapitány hivat a szállására. Azonnal menj. — Nofene! Mit akar? — Azt nem mondta meg. Gazsó rendbeszedte magát, zubbonyát megigazította és elindult Nem tudta mire vélni ezt a sürgős parancsot. Mit akarhat az orvos? Ismét mulatni akar. be akar rúgni, pertut akar inni, mint a múltkori operáció után?.. Eh! Mindegy! , A kapitány asztalán valóban ott sorakoztak most is a konyakos és pálinkás üvegek. Ivott is már belőlük jócskán. de még nem látszott részegnek. — Ide figyeljen — mondta —, önt elhelyezték innen. Gazsó megtántorodott. — Hová? — kérdezte halkan. — Na-Facba. — És miért, kapitány úr? Nem volt velem megelégedve? — Dehogvnem. — Hát akkor? — Nézze. Nn-Facban gyalázatos az egészségügyi ellátás. Egv fiatal francia fiú van ott, de anv- nyit ért a munkához. mint a hajdú a harangönté'hez... Megfelelő ember kell oda.. (Folytatjuk) vetkezeti „hőskor” rendkívül nehéz volt. — Férfiakat hívtam ki munkaversenyre. Ha hiányzott egy fogatos, vagy tehenész, a helyére álltam. A munkaerő-hiány miatt megkéstünk az őszi munkával. Havas esőben szedtük a cukorrépát. A munkaegység értéke 7 forint 60 fillér volt. KÉT ÉV TELT EL, s egy februári havas estén taggyűlésre gyülekeztünk. Nem tudtam, mi készül ellenem. A taggyűlésen egymás után keltek fel a „felkészített” emberek. Javasolták kizárásomat. „Felülről” jött véleményre hivatkoztak. Mondvacsinált indokok hangzottak el. Amikor elbeszélésének ehhez a szakaszához ér. nagy barna szemei megtelnek könnyel, majd nyugodtságot erőltetve magára folytatja. — Kizártak a pártból és a termelőszövetkezetből is. Elvették az állami lakást, amelyben laktunk. Azóta az anyámnál lakunk. szoba, konyhás. földpadlós lakásban, és hatan vagyunk a családban... Már említettem, hogy sok ember panaszát meghallgatom, gondját, baját vállalom. de saját ügyeimet nem szívesen intézem. — Amikor a termelőszövetkezetből kizártak, várandós voltam. Akkoriban jelent meg a törvény, amely szerint várandós anyákat nem lehet elbocsátani... Rám úgy látszik nem vonatkozott. Úgy tűnt, pillanatnyilag, hogy rajtam nem segít semmi. — Szörnyű lelkiállapotban voltam. Az emberek nem akarták elhinni a történteket. Sokan felháborodtak. Bántotta igazságérzetüket. — Fellebbeztem a járáshoz. Visszautasftottak. Az egyik járási elvtárs tudtomra adta. kizárásom valódi okát, amikor azt mondta: „Nézze. Rozgonyi Pálné, a maga nővérének férje német katona volt. s ezenkívül az unokabátyja külföldön él. Magának nincs helye a pártban”. — Hiába bizonygattam, hogy mindezt őszintén megírtam az önéletrajzomban, amikor tagjelöltnek jelentkeztem. Hogy a nővérem férjét, mivel német ajkú, erőszakosan sorozták be. megszokott a német hadseregből, sokáig bujkált Bátaszéken, s a faluban mindenki tudta róla. hogy nem szimpatizál a fasisztákkal. — A járás visszautasított, s később a megye is. A Központi Ellenőrző Bizottság elé került az ügy. KETTŐS OROM ÉRT. Megszületett a kislányom és visszaadták a párttagságomat — Azóta rendszeresen végzek pártmunkát. Ajánlottak függetlenített funkciót is részemre, de a gyerekek miatt nem fogadhattam el. — Az ellenforradalom kirobbanása előtt, ötvenhat október 20-án kormánykitüntetést kaptam. Az ellenforradalom a pártiskolán ért November 4-e után férjemmel együtt részt vettünk a párt újjászervezésében. Rövid szünet következik, s én most arra a másik Rozgonyinéra gondolok, akiről a történelemből tanultam, g akinek utódai az újkorban más formában ugyan, de olyan hősiességről tesznek tanúbizonyságot. mint ő tett egykoron. Rozgonyiné elvtársnő szavad ismét a mába terelik gondolataimat amikor megszólal. — SOK MÉG A MUNKA! Be kell gyógyítani a régi sebeket, és vigyáznunk kell. ne üssünk újakat. A szervezeti szabályzat módosításai fokozzák a felelősséget a Szovjetunióban és minket is figyelmeztetnek. Az eddiginél is nagyobb felelősséggel döntsünk az emberek sorsa felöl. H. T. MAGASLESEN A vaddisznók úgy látszik bevackolták magukat. Nem törődnek azzal, hogy két vadászember és egy érdeklődő várja őket. Már egy órája nem mozdul semmi. Lassan hóemberekké válunk, amint ott kuporgunk, a magasles tetején. A szél kicsit megkavarja az egyenletes puhasággal szállingózó havat. A fák csupaszon, némán hallgatnak. Késő délután van, szürkül, közeleg az este. Amikor elindultunk, már terhes hófelhők mutatkoztak az égen, és ennek örültünk. Mert ha lehull a hó, akkor a csapások nyitott könyvként tárják fel az erdő életét. Ezernyi nyom árulkodik ilyenkor a sűrű lakóiról. A szállingózás egyre jobban erősödik, e)temeti a nyomokat. Na, ez a várakozás eredménytelen marad. A kulacs alján már csak kevés forralt bor lötyög, nem sokáig lehet nyújtani a várakozást. A vadőr alatt megreccsen az ülőke, gyufa sercen. Elgémberedett újjal tartja először cigarettájához, majd az óra számlapjához a lángocskát. A parázs halkan sister- gett, amint a hóra esett. Még egyszer körbe adjuk a langyos cukros bort, aztán szedelőzködni kezdünk. A tisztás túlsó oldalán árnyékok válnak ki a sötétből. Vaddisznók. A távcső szálkeresztje keresi a célpontot, a hó mintha csak tudná, hogyan törjön borsot orrunk alá, egyre sűrűbben hull. A szürkület meg éjszakai sötétségnek tűnik. — Mennyivel más lenhe, ha hajtókkal dolgoznék — dünnyögi a vadőr. — Akkor talán közelebb méltóztatnának fáradni. — Bizonytalan a célpont — súgja szomszédom — várjunk még egy kicsit. Aztán mintha valóban közelebb jöttek volna a szürke árnyékgombócok. Az egyiknek már ki lehetett venni hegyes orrát, a szél megint megkavarja a hópelyheket, de mintha csendesedne. A puska agya támasztékot keresve koppan a magasles korlátján. A csendet dörrenés rázza meg. A fölénk hajló fáról levált egy hócsomó. A tisztás széléről ijedt röffenés- sel iszkolnak vissza a disznók. A tacskó vinnyog a türelmetlenség tői. Lekászálódunk. Ropogva törjük a havat. Piros foltok éktelenkednek a túrások mellett. A kutya izgatottan körülszagol, és máris a fák felé iramodik. Hangos csaholással hív bennünket maga után. Kattan a puska ravasza, hogy készen legyen a kegyelem-lövésre. — Nem mehetett messzire — élénkül fel a vadőr — túl sűrúek a vérnyomok. A csupasz cserje alatt fekete tömeg hever, nem kell a kegyelem-lövés. A golyó gerinc alatt tépte fel a szürkés vrddisznósörtét. Besötétedett. MONOSTORI MIKLÓS Á bolgár egészségügy 1961. évi sikerei Petr Kolarov, a Bolgár Nép- köztársaság egészségügyi minisztere a bolgár egészségügyi dolgozók legutóbbi tanácskozásán elmondotta, hogy 1961-ben tovább csökkent az országban a gyermekhalandóság. s az 1960. évi 48.7 ezrelékről 1961-ben 35.1 ezrelékre szállt le. Csaknem teljes mértékben sikerült felszámolni a maláriát. 1961 első tíz hónapjában egyetlen maláriás megbetegedés sem fordult elő nz országban. jóllehet a múltban a lakosság számára valóságos csapást jelentett ez a betegség. Tovább ' csökken a különböző ragályos 1 megbetegedések száma is.