Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-10 / 34. szám

VII,ÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SZOCI.AL ISTÁ MÜNKÁSPAR • TOLNA M'EGYE-I BíZ0ÍJSAG#4S .^É'eY>fl-)A.MÁCs A MAGYAR TOLNA Szombat 1962. február 10. XII. évfolyam 34. szám * ARA: 50 FILLÉR Ember tervez, ember végez Minden tsz-tagot tegyünk anyagilag is érdekeltté a termelési hozamok fokozásában Járási és tsz-vezetők tanácskoztak Szekszárdon a termelőszövetkezeti munkadíjazás és premizálás tapasztalatairól Kapálni kétféleképpen lehet: jól, és rosszul. Úgy is, hogy a gazda csak végigszalad a soron, nem hajol le egyszer sem, a tő mellett otthagyja a gyomot, s hogy ne lássák, ráhúzza a földet. Úgy is lehet, hogy gondosan, de­rekát nem kímélve kapál. Az egyik könnyebb, a másik jobb, mert ahol végigszaladnak a so­rokon, ott ősszel nem nagyon van mit törni, viszont aki nem sajnálja a derekát, annak van mit betakarítani. Nemcsak a ka­pálásra, hanem minden egyéb munkára érvényes ez. Erről azért kell beszélni — és kell róla beszélni egész éven át —, mert valamennyi tsz-ben el­készültek a tervek, és megkezd­ték azok végrehajtását. A ter­vek szépek, sokatígérőek. Van olyan község, ahol a szövetkezeti gazdák százezer csirkét akarnak felnevelni és eladni. Győrén a tavalyi hízótervet az idén meg­duplázzák. Bogyiszlón a takar­mánytermesztésben akarnak dön­tő fordulatot elérni, de hát végigmehetnénk a megye vala­mennyi termelőszövetkezetén, mindenütt jeleskedni akarnak va­lamiben. A tervben, a maga helyén, mindez ott szerepel nagyon pon­tosan. Búzából ennyit, kukoricá­ból annyit, sertésből amannyit ■kell termelni, termeszteni, előál­lítani. Ez mind nagyon szép. A szövetkezeti gazdák azonban ne felejtsék el, hogy egy dolgot, a legfontosabbat, az emberi oda­adást nem lehet betervezni. A becsületen múlik, hogy ki hogyan járul hozzá a maga posztján a terv teljesítéséhez. A pártszerve­zet és a gazdasági vezetés fontos dolga megtenni, tagonként meg­beszélni, kitől, mit, és mennyit vár a közösség. Úgy, ahogy ezt egy rosszul sikerült esztendő után most Nakon végzik. Ha a sertés­gondozó tudja, hogy neki a terv teljesítése érdekében 1962-ben 100, vagy 150 disznót kell hiz­lalnia, akkor nyilván nő a felelőssége és számon lehet tőle kérni a jó munkát. De ha csak dolgozik, dolgozik, és nem ismeri a célt, bajos számonkérm tőle bármit is. Van ennek a dolognak egy másik oldala. Amelyik ser­tésgondozó tudja, hogy mit vár tőle a közösség, és ha lelkiisme­retes ember, akkor sarkallja az állattenyésztőt, hogy a jószág ide­jében megkapja a takarmányt és mindazt, ami a terv teljesítésé­hez szükséges. Ma még előfordul, hogy egy-egy etetés elmarad, mert a fogatos este már rest ki­vinni a darát. Nemcsak ez elnök, vagy a brigádvezető feladata ha­dakozni a hanyagság ellen, zseb­be vágó érdeke ez mindegyik tagnak. Nem új dolgok ezek. És azok­ban a tsz-ekben, ahol jól oszta­nak, ott így csinálják. Sokszor elhangzik, hogy olyan a termelő- szövetkezet, amilyen a vezetőség. Azért ez fél igazság, mert nem­csak a vezetőkön, a tagokon is múlik, hogy gazdag-e, avagy sze­gény a tsz. Az elnök nem áll­hat mindenki sarkába, erre még akkor sincs módja, ha megfeszül. Nincs is rá szükség, mert a szö­vetkezeti gazdák zöme olyan em­ber, hogy szíve fájna rosszul dol­gozni. Csak az a baj, hogy a ha­nyagokat a szorgalmas tagok rit­kábban figyelmeztetik, restellnek szólni, úgy tartják, tegye meg a vezetőség, pedig ez nemcsak a vezetőség dolga. Sőt, jórészt a tagok dolga. Mert azt nem az el­nök látja, hogyan kapál a szom­széd. S bíráljanak a tagok. A kö­zösségben ne legyen maradása a felületesen, immel-ámmal dolgoz­gató embernek. Szokás mondani: ember..tervez, isten végez. Ezen már túl va­gyunk, ember tervez és ember vé­gez. Az időjárás befolyásolhatja ugyan a terméseredményeket, de végső soron az dönti el az "évi jövedelmet, a tervteljesítést, hogy ki hogyan dolgozik, jól, vagy rosszul. S ha már erről beszé­lünk, érdemes megemlíteni az el­lenőrző bizottság feladatát és kö­telességét is. Több tsz-ben úgy gondolják, hogy az ellenőrző bi­zottság tevékenysége kimerülhet néhány szokványos, semmitmon­dó ellenőrzésben. Az is a közös vagyon védelme, ha az ellenőrző bizottság tagjai időnként éppen a szövetkezeti gazdák érdekében el­lenőrzik a munkák minőségét. Ritkán fordul elő ilyen. A szö­vetkezeti tagokon múlik, hogy az idén sűrűbben előforduljon. A szövetkezeti gazdák alakítsanak ki olyan légkört, hogy mindenki csak egyféleképpen merjen dol­A Magyar Szocialista Munkás­párt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács vb mezőgazda- sági osztálya rendezésében me­gyei tanácskozáson vitatták meg tegnap a járási párt- és tanácsi vezetők, termelőszövetkezeti el­nökök, főagronómusok, főkönyve­lők a termelőszövetkezeti mun­kadíjazás, premizálás kérdéseit, tapasztalatait. A tanácskozáson részt vett dr. Vígh Dezső, a me­gyei tanács vb elnökhelyettese, Virág István, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának osztályve­zetője, Alle Piil földművelésügyi minisztériumi osztályvezető. Dr. Vígh Dezső megnyitó sza­vai után Marczy Tivadar, a me­gyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának üzemszervezési csoportve­zetője tartott értékelő előadást a megye tsz-eiben alkalmazott mun kadíjazási formákról, premizálá­si módszerekről. Az előadás hangsúlyozta az anyagi érdekeltség elvének nagy jelentőségét a termelő­szövetkezeti gazdaságok meg­szilárdításának folyamatában. Ismertette a múnkaegység-rend- szer kialakulását, jelenlegi alkal­mazásának ereűiényeit és fogya­tékosságait. Marczy elvtárs párt- és kormányhatározatokra utalva hívta fel a figyelmet arra, hogy termelőszövetkezeteink jelenlegi gazdasági és politikai körülmé­nyei között nemcsak lehetséges, de szükséges is a munkaegység- rendszer továbbfejlesztése, kiegé­szítése. Megyénk legtöbb terme­lőszövetkezetében felismerték en­nek jelentőségét, csak a tsz-ek 15,1 százaléka alkalmazza a mun­kaegység hagyományos rendsze­rét. A megyei tapasztalatok ked­vezőek, azt bizonyítják: érdemes a munkaegység-rendszert tovább­fejleszteni. Az előadó, majd a felszólalók is számos példával igazolták ezt az állítást. Megyénkben legáltalánosabb a hagyományos munkaegység-rend­szernek prémiummal való kiegé­szítése. Három premizálási forma a legelterjedtebb: a terven felüli termésből, az össztermésből adott prémium és a célprémium. Néhány tsz alkalmazza az ered­ményességi munkaegységet, ami­kor is nem a végzett munka mennyisége, hanem a megtermelt hozamok után írják jóvá a mun­kaegységet. Marczy Tivadar hangsúlyozta, hogy a mi megyénkben is a fejlő­dés a garantált, pénzbeni dí­jazás, a havi fizetés felé mu­tat. Ez a legfejlettebb munkadíjazá­si forma a termelőszövetkezetek­ben, de gazdasági szilárdságot, jó vezetést és pontos nyilvántar­tást tételez fel a bevezetése. Idén megyénkben is több tsz, a leg­jobb szövetkezeti gazdaságok tér­nek át a garantált, pénzbeni munkadíjazásra. Addig is min­den tsz-ben lehetőség van arra, hogy az áttérésre felkészüljenek. Egyelőre garantálhat a tsz rend­szeres havi előleget, vagy egyes részterületeken, egyes üzemileg fontos növények művelésében rá­térhet kísérletképpen a havi ga­rantált pénzfizetésre. Hiányosságokra is felhívta az előadó a figyelmet. Például arra, hogy sok szövetkezetben a szük­ségleteknél nagyobb a természet­beli! íéS7?Sedés aránya. Aztán arra, hogy sok tsz-ben az év ele­jén nem döntik el véglegesen az évi munkadíjazás módját és nem állítják be a prémiumot az éves termelési és pénzügyi tervbe. Az előadás utáni vitában Péti János elmondotta, hogy néhány adóügyi és pénzügyi rendelkezés nem segíti, hanem inkább gá­tolja a pénzbeni elszámolás és munkadíjazás alkalmazását. Több felszólaló arról beszélt, hogy vi­gyázni kell a prémiumrendszer kialakításánál, mert az üzemen belül egyes termelési ágak kö­zött bérfeszültség jöhet létre, s így szembekerül az egyéni érdek a közösség érdekeivel. Beszéltek arról, hogy feltételekhez keli kötni az össztermésből adott prémiu­mot. Ilyen feltétel lehet a termelési terv teljesítése vagy a munkák időben történő és jó elvégzése. Alle Pál hangsúlyozta, hogy idén ugyan az aszályos év miatt sok helyen elmaradt a terven felüli termésből osztott prémium, mert sok tsz nem tudta teljesíteni ter­veit, azonban a premizálásnak ez a formája továbbra is eredmé­nyesen alkalmazható. Báli Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkadíjazás kialakításánál sok feltételt kell tanulmányozni. Többek között a tagság öntuda­tát, a gépesítési színvonalat, az üzemi és közgazdasági adottságo­kat, a tsz hagyományait, a terve­zés és nyilvántartás színvonalát. Varga Imre az eredményességi munkaegység sikeres alkalmazá­sáról számolt be a döbröközi Zöld Mező Tsz-ben. Felszólalt a tanácskozáson Vi­rág István elvtárs is. Ismertette a második ötéves terv mezőgaz­dasági irányszámait és az ezek teljesítéséhez megoldandó felada­tokat. Hangsúlyozta, hogy a munkadíjazás és az anyagi ösztönzés különböző módsze­re nem cél, hanem eszköz a termelési hozamok fokozásá­ért vívott harcban. Ezért he­lyes, ha minden tsz-tagot anyagilag is érdekeltje te­szünk a termelési eredmé­nyek fokozásában. Persze az anyagi* ösztönzés mód­szereit mindig a helyi adottsá­gok alapos tanulmányozása után kell kialakítani, de év elején, a tervek jóváhagyása előtt. Ezért azok a tsz-ek, amelyek ebben a kérdésben még nem döntöttek, a lehető legsürgősebben döntsenek. Hangsúlyozta Virág elvtárs, hogy az anyagi ösztönzés nagyon je­lentős, de ne csak ettől várjunk csodákat. A gazdálkodás jó ered­ményében sok minden egyéb gaz­dasági és politikai tényező is közrejátszik, így — amiről nem lehet eleget beszélni — a tagság öntudata. Ezért kell állandóan fo­kozni és javítani a politikai mun­kát. A tanulságos értekezleten, amely sok értékes tapasztalattal és gondolattal gazdagította a rész­vevőket, dr. Vígh Dezső mondott záróbeszédet. gozni: joU sz. p. gy. j. „Legyen 1962. a béke esztendeje” Az apácák is szolidárisak A DecazeviUe-i bányászok mellett tüntetők törne« gében ott láthatók az apácák is. (MTI Külföldi Képszolgálat) Több mint kétezer nő gyűlt össze a washingtoni Fehér Ház előtt tartott tüntetésen. Ez a tömegtün­tetés szervesen beilleszkedett abba az országos kam­pányba, amelyet azért folytatnak, hogy 1962. a béke és az általános leszerelés éve legyen. Virágparádé San Remoban Megrendezték San Remoban a hagyományos vi­rágparádét, amelyen 17 európai ország kocsija és 14 európai ország népviseletbe öltözött csoportja vonult fel, mintegy 60 ezer látogató örömére. A képen Ma­gyarország virággal díszített kocsija.

Next

/
Thumbnails
Contents