Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-10 / 34. szám
VII,ÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SZOCI.AL ISTÁ MÜNKÁSPAR • TOLNA M'EGYE-I BíZ0ÍJSAG#4S .^É'eY>fl-)A.MÁCs A MAGYAR TOLNA Szombat 1962. február 10. XII. évfolyam 34. szám * ARA: 50 FILLÉR Ember tervez, ember végez Minden tsz-tagot tegyünk anyagilag is érdekeltté a termelési hozamok fokozásában Járási és tsz-vezetők tanácskoztak Szekszárdon a termelőszövetkezeti munkadíjazás és premizálás tapasztalatairól Kapálni kétféleképpen lehet: jól, és rosszul. Úgy is, hogy a gazda csak végigszalad a soron, nem hajol le egyszer sem, a tő mellett otthagyja a gyomot, s hogy ne lássák, ráhúzza a földet. Úgy is lehet, hogy gondosan, derekát nem kímélve kapál. Az egyik könnyebb, a másik jobb, mert ahol végigszaladnak a sorokon, ott ősszel nem nagyon van mit törni, viszont aki nem sajnálja a derekát, annak van mit betakarítani. Nemcsak a kapálásra, hanem minden egyéb munkára érvényes ez. Erről azért kell beszélni — és kell róla beszélni egész éven át —, mert valamennyi tsz-ben elkészültek a tervek, és megkezdték azok végrehajtását. A tervek szépek, sokatígérőek. Van olyan község, ahol a szövetkezeti gazdák százezer csirkét akarnak felnevelni és eladni. Győrén a tavalyi hízótervet az idén megduplázzák. Bogyiszlón a takarmánytermesztésben akarnak döntő fordulatot elérni, de hát végigmehetnénk a megye valamennyi termelőszövetkezetén, mindenütt jeleskedni akarnak valamiben. A tervben, a maga helyén, mindez ott szerepel nagyon pontosan. Búzából ennyit, kukoricából annyit, sertésből amannyit ■kell termelni, termeszteni, előállítani. Ez mind nagyon szép. A szövetkezeti gazdák azonban ne felejtsék el, hogy egy dolgot, a legfontosabbat, az emberi odaadást nem lehet betervezni. A becsületen múlik, hogy ki hogyan járul hozzá a maga posztján a terv teljesítéséhez. A pártszervezet és a gazdasági vezetés fontos dolga megtenni, tagonként megbeszélni, kitől, mit, és mennyit vár a közösség. Úgy, ahogy ezt egy rosszul sikerült esztendő után most Nakon végzik. Ha a sertésgondozó tudja, hogy neki a terv teljesítése érdekében 1962-ben 100, vagy 150 disznót kell hizlalnia, akkor nyilván nő a felelőssége és számon lehet tőle kérni a jó munkát. De ha csak dolgozik, dolgozik, és nem ismeri a célt, bajos számonkérm tőle bármit is. Van ennek a dolognak egy másik oldala. Amelyik sertésgondozó tudja, hogy mit vár tőle a közösség, és ha lelkiismeretes ember, akkor sarkallja az állattenyésztőt, hogy a jószág idejében megkapja a takarmányt és mindazt, ami a terv teljesítéséhez szükséges. Ma még előfordul, hogy egy-egy etetés elmarad, mert a fogatos este már rest kivinni a darát. Nemcsak ez elnök, vagy a brigádvezető feladata hadakozni a hanyagság ellen, zsebbe vágó érdeke ez mindegyik tagnak. Nem új dolgok ezek. És azokban a tsz-ekben, ahol jól osztanak, ott így csinálják. Sokszor elhangzik, hogy olyan a termelő- szövetkezet, amilyen a vezetőség. Azért ez fél igazság, mert nemcsak a vezetőkön, a tagokon is múlik, hogy gazdag-e, avagy szegény a tsz. Az elnök nem állhat mindenki sarkába, erre még akkor sincs módja, ha megfeszül. Nincs is rá szükség, mert a szövetkezeti gazdák zöme olyan ember, hogy szíve fájna rosszul dolgozni. Csak az a baj, hogy a hanyagokat a szorgalmas tagok ritkábban figyelmeztetik, restellnek szólni, úgy tartják, tegye meg a vezetőség, pedig ez nemcsak a vezetőség dolga. Sőt, jórészt a tagok dolga. Mert azt nem az elnök látja, hogyan kapál a szomszéd. S bíráljanak a tagok. A közösségben ne legyen maradása a felületesen, immel-ámmal dolgozgató embernek. Szokás mondani: ember..tervez, isten végez. Ezen már túl vagyunk, ember tervez és ember végez. Az időjárás befolyásolhatja ugyan a terméseredményeket, de végső soron az dönti el az "évi jövedelmet, a tervteljesítést, hogy ki hogyan dolgozik, jól, vagy rosszul. S ha már erről beszélünk, érdemes megemlíteni az ellenőrző bizottság feladatát és kötelességét is. Több tsz-ben úgy gondolják, hogy az ellenőrző bizottság tevékenysége kimerülhet néhány szokványos, semmitmondó ellenőrzésben. Az is a közös vagyon védelme, ha az ellenőrző bizottság tagjai időnként éppen a szövetkezeti gazdák érdekében ellenőrzik a munkák minőségét. Ritkán fordul elő ilyen. A szövetkezeti tagokon múlik, hogy az idén sűrűbben előforduljon. A szövetkezeti gazdák alakítsanak ki olyan légkört, hogy mindenki csak egyféleképpen merjen dolA Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács vb mezőgazda- sági osztálya rendezésében megyei tanácskozáson vitatták meg tegnap a járási párt- és tanácsi vezetők, termelőszövetkezeti elnökök, főagronómusok, főkönyvelők a termelőszövetkezeti munkadíjazás, premizálás kérdéseit, tapasztalatait. A tanácskozáson részt vett dr. Vígh Dezső, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Virág István, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának osztályvezetője, Alle Piil földművelésügyi minisztériumi osztályvezető. Dr. Vígh Dezső megnyitó szavai után Marczy Tivadar, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának üzemszervezési csoportvezetője tartott értékelő előadást a megye tsz-eiben alkalmazott mun kadíjazási formákról, premizálási módszerekről. Az előadás hangsúlyozta az anyagi érdekeltség elvének nagy jelentőségét a termelőszövetkezeti gazdaságok megszilárdításának folyamatában. Ismertette a múnkaegység-rend- szer kialakulását, jelenlegi alkalmazásának ereűiényeit és fogyatékosságait. Marczy elvtárs párt- és kormányhatározatokra utalva hívta fel a figyelmet arra, hogy termelőszövetkezeteink jelenlegi gazdasági és politikai körülményei között nemcsak lehetséges, de szükséges is a munkaegység- rendszer továbbfejlesztése, kiegészítése. Megyénk legtöbb termelőszövetkezetében felismerték ennek jelentőségét, csak a tsz-ek 15,1 százaléka alkalmazza a munkaegység hagyományos rendszerét. A megyei tapasztalatok kedvezőek, azt bizonyítják: érdemes a munkaegység-rendszert továbbfejleszteni. Az előadó, majd a felszólalók is számos példával igazolták ezt az állítást. Megyénkben legáltalánosabb a hagyományos munkaegység-rendszernek prémiummal való kiegészítése. Három premizálási forma a legelterjedtebb: a terven felüli termésből, az össztermésből adott prémium és a célprémium. Néhány tsz alkalmazza az eredményességi munkaegységet, amikor is nem a végzett munka mennyisége, hanem a megtermelt hozamok után írják jóvá a munkaegységet. Marczy Tivadar hangsúlyozta, hogy a mi megyénkben is a fejlődés a garantált, pénzbeni díjazás, a havi fizetés felé mutat. Ez a legfejlettebb munkadíjazási forma a termelőszövetkezetekben, de gazdasági szilárdságot, jó vezetést és pontos nyilvántartást tételez fel a bevezetése. Idén megyénkben is több tsz, a legjobb szövetkezeti gazdaságok térnek át a garantált, pénzbeni munkadíjazásra. Addig is minden tsz-ben lehetőség van arra, hogy az áttérésre felkészüljenek. Egyelőre garantálhat a tsz rendszeres havi előleget, vagy egyes részterületeken, egyes üzemileg fontos növények művelésében rátérhet kísérletképpen a havi garantált pénzfizetésre. Hiányosságokra is felhívta az előadó a figyelmet. Például arra, hogy sok szövetkezetben a szükségleteknél nagyobb a természetbeli! íéS7?Sedés aránya. Aztán arra, hogy sok tsz-ben az év elején nem döntik el véglegesen az évi munkadíjazás módját és nem állítják be a prémiumot az éves termelési és pénzügyi tervbe. Az előadás utáni vitában Péti János elmondotta, hogy néhány adóügyi és pénzügyi rendelkezés nem segíti, hanem inkább gátolja a pénzbeni elszámolás és munkadíjazás alkalmazását. Több felszólaló arról beszélt, hogy vigyázni kell a prémiumrendszer kialakításánál, mert az üzemen belül egyes termelési ágak között bérfeszültség jöhet létre, s így szembekerül az egyéni érdek a közösség érdekeivel. Beszéltek arról, hogy feltételekhez keli kötni az össztermésből adott prémiumot. Ilyen feltétel lehet a termelési terv teljesítése vagy a munkák időben történő és jó elvégzése. Alle Pál hangsúlyozta, hogy idén ugyan az aszályos év miatt sok helyen elmaradt a terven felüli termésből osztott prémium, mert sok tsz nem tudta teljesíteni terveit, azonban a premizálásnak ez a formája továbbra is eredményesen alkalmazható. Báli Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkadíjazás kialakításánál sok feltételt kell tanulmányozni. Többek között a tagság öntudatát, a gépesítési színvonalat, az üzemi és közgazdasági adottságokat, a tsz hagyományait, a tervezés és nyilvántartás színvonalát. Varga Imre az eredményességi munkaegység sikeres alkalmazásáról számolt be a döbröközi Zöld Mező Tsz-ben. Felszólalt a tanácskozáson Virág István elvtárs is. Ismertette a második ötéves terv mezőgazdasági irányszámait és az ezek teljesítéséhez megoldandó feladatokat. Hangsúlyozta, hogy a munkadíjazás és az anyagi ösztönzés különböző módszere nem cél, hanem eszköz a termelési hozamok fokozásáért vívott harcban. Ezért helyes, ha minden tsz-tagot anyagilag is érdekeltje teszünk a termelési eredmények fokozásában. Persze az anyagi* ösztönzés módszereit mindig a helyi adottságok alapos tanulmányozása után kell kialakítani, de év elején, a tervek jóváhagyása előtt. Ezért azok a tsz-ek, amelyek ebben a kérdésben még nem döntöttek, a lehető legsürgősebben döntsenek. Hangsúlyozta Virág elvtárs, hogy az anyagi ösztönzés nagyon jelentős, de ne csak ettől várjunk csodákat. A gazdálkodás jó eredményében sok minden egyéb gazdasági és politikai tényező is közrejátszik, így — amiről nem lehet eleget beszélni — a tagság öntudata. Ezért kell állandóan fokozni és javítani a politikai munkát. A tanulságos értekezleten, amely sok értékes tapasztalattal és gondolattal gazdagította a részvevőket, dr. Vígh Dezső mondott záróbeszédet. gozni: joU sz. p. gy. j. „Legyen 1962. a béke esztendeje” Az apácák is szolidárisak A DecazeviUe-i bányászok mellett tüntetők törne« gében ott láthatók az apácák is. (MTI Külföldi Képszolgálat) Több mint kétezer nő gyűlt össze a washingtoni Fehér Ház előtt tartott tüntetésen. Ez a tömegtüntetés szervesen beilleszkedett abba az országos kampányba, amelyet azért folytatnak, hogy 1962. a béke és az általános leszerelés éve legyen. Virágparádé San Remoban Megrendezték San Remoban a hagyományos virágparádét, amelyen 17 európai ország kocsija és 14 európai ország népviseletbe öltözött csoportja vonult fel, mintegy 60 ezer látogató örömére. A képen Magyarország virággal díszített kocsija.
