Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-08 / 32. szám
1962. február 8. TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG 3 Jól kamatozik a pártszervezet politikai munkája a Tolnai Textilgyárban A Tolnai Textilgyár éveken keresztül nem teljesítette tervét, ráfizetéssel dolgozott. A terv nem teljesítése rányomta bélyegét az üzem egész kollektívájára, a gyár fejlődésére. Az elmúlt évben gyökeres változás állott be. A beüte- mezés szerint, időre teljesíteni tudták a negyedéves és a féléves terveket. Az év végére pedig egymillió 314 ezer forint értékű túlteljesítésük volt, 1960-hoz viszonyítva. A négyzetméter tervet és a minőségi tervet is túlteljesítették az év végére. A kollektíva összefogásával A Tolnai Textilgyár pártvezetőségébe az elmúlt évben olyan pártvezetőségi tagokat választottak, akik közvetlenül részt vesznek a termelésben. Ismerik az üzemrészek helyzetét, a termelés és a dolgozók problémáit. Tájékozottak és ismerik a termelési mutatókat, és tudnak tanácsot adni a gazdaságvezetőknek. Az üzemi pártszervezet, a gazdásági vezetés és a szakszervezet, az első negyedév eredményei után azon dolgozott, hogy a tervek teljesítésében visszaesés ne álljon be. A műszaki és termelési értekezleteket rendszerint a párt. vezetőségi és taggyűlések előzték meg. Itt részletesen megbeszélték, milyen feladatot kell megoldani. Felszámolták a felesleges papírmunkát, megismerték a dolgozók őszinte véleményét és napról napra javult a termelést elősegítő politikai munka. Bevonják a dolgozókat a termelés pártellenőrzésébe A pártszervezet politikai munkája megismerteti a dolgozókkal a termelés feladatait, megismerteti azt, hogy a több termelés nemzetgazdasági érdek. — „Adjunk minél többet a népgazdaságnak, Hogy mi is töbhet kaphassunk1’. — Hangoztatják a párttagok és pártonkívüliek, egyaránt. A dolgozókkal váló közvetlen beszélgetés után a termelési eredmények napról-napra jobbak lettek. Az egyes cikkféle. ségekre való átállást gyorsítani tudták, a műszakiak és a gép mellett dolgozók között jó összhang alakult ki. Amíg 1960-ban az egy munkásra jutó termelési érték 96 800 forint volt, addig 1961-ben 105 400 forintra emelkedett. A termelés emelkedésével természetesen növekedett a dolgozók keresete is. 1960-ban 14 580 forint, 1961-ben 14 640 forint jutott egy-egy dolgozóra. A párttaggyűlések, termelési értekezletek színvonala állandóan javul. A párttagok és pártonkívüliek őszintén elmondják véleményüket, és bátran feltárják a hibákat. Az üzemben szerzett évcÁz. &WŐ-UUÍL... Az orvosi rendelő ablakát megkopogtatta a szél, s közben táncoló, nagy, puha hópelyheket szitált a kihalt kövesútra. Csizmás, idősebb ember lépegetett az úton. Idős volt, és olyan fehér a haja, mint a szállingó hó. A kapunál hangos topogással rázta le csizmájáról a havat és benyitott az orvosi rendelőbe. A falu fiatal orvosa eddig nem találkozott még betegei között András bácsi nevével. Biztosan nyugdíjas tsz-tag lehet — gondolta az orvos. András bácsi kissé szomorúnak látszott, de amint leültette az orvos, beszélni kezdett: — Higgye el doktor úr — kezdte az öreg — jól esik, ha elmondhatom a bajomat. Emlékszem, amikor tüdőgyulladásom volt, az is fájt, és rossz volt nagyon, de az semmi ehhez képest. A skarlát sem volt kutya, de legalább nem fájt. Egyszer megharapott a kutya, az fájt, de ez még annál is jobban. Aztán csak beszélt, beszélt az öreg. Az idő múlásával kint a váróban egyre gyűltek a betegek, mind türelmetlenebbül várakozva. András bácsi merengve nézett a fiatal orvos szemébe és csak beszélt. Igaz, hogy ha lassan is, de haladt azért. Szavai nyomán már gyermekkorában járt, majd derűs ifjúsága is mögötte maradt, amikor a katonaság nehéz évei következtek: — Ott kezdett el fájni kérem, a Doberdón ... Azóta aztán minden télen újra, és újra ... Tessék elképzelni, amit a keresztfiam anyja ajánlott, az sem használt Mint a veszett... na, majdmit- mondtam ... csak fájt. ■-------*------- * N apfénnyel működő rádiókészülék A japán híradástechnikai gyárak már 1962. első hónapjában két újdonságot hoztak piacra. Az egyik a napsugárral működtetett kis rádióvevő. Persze csak akkor működik, ha a napfény közvetlenül éri, felhős időben nem tud „folyamatos üzemet” adni és nem működik, ha esik az eső. De borús, esős idő esetére is gondolt a gyár és kis telepet helyezett el benne, hogy „nap- hiány” esetén is szóljon. A másik japán újdonság: az esernyő, vagy napernyő nyelébe épített tranzisztoros-telepes rá - diókészülék. Sok értelme nine n de bizonyára el lehet adni. Az orvosnak mentő ötlete támadt, hisz (j rendelőben már egyre jobban türelmetlenkedtek a betegek: szorosan megfogta az öreg pulzusát, és így szólt hozzá: — Bácsikám, csak arra feleljen, amit kérdezek. Mondja meg végre, hogy mi a panasza. Hol fáj, András bácsi? Az öreg idegesen topogott, egűik lábáról a másikra helyezte testsúlyát és arra gondolt, hogy már beszélni sem hagyják az embert. — Tetszik tudni, kérem, a tyúkszemem ... Nagyon fáj, kérem. Tyúkszemtapaszt kérnék a doktorúrtól... de, ha lehet, akkor csak külföldit tessék adni ... jó? — Fekete — tizedes tapasztalataik alapján javaslatokat tesznek a hibák kijavítására, amelyeket a vezetőség meg is szívlel. A szociilistabrigád-owzgaloffl A szocialista brigád címért folyó mozgalom szervezője és a2 újító-mozgalomnak gazdája a szakszervezet. A Tolnai Textilgyárban teljesen elvetették azt a helytelen gyakorlatot, amelyre néhány évvel ezelőtt számtalan példát lehetett találni, náluk is, de megyénk bármelyik üzemében. Most már rossz emlékként beszélnek arról a módszerről, amikor a vezetők a dolgozók megkérdezése nélkül, hangzatos versenyvállalásokat állítottak ösz- sze, csak azért, hogy eleget tegyenek „kötelességüknek”. A szakszervezet a dolgozók és a műszakiak bevonásával szervezi a versenymozgalmat és az újító-mozgalmat. A tapasztalat azt mutatja, nemcsak vállalnak, hanem lelkiismeretesen eleget is tesznek vállalásuknak. 1961-ben hat brigád nevezett be a szocialista brigád címért folyó mozgalomba. A hat brigád közül négy teljesítette a feltételeket. A Sath-brigád már harmadszor is eleget tett vállalnának. Fenvve- si János, Schali János és Ulrich János brigádia a legutóbbi termelési értekezleten szintén megkapta a szocialista bri"ád címet. Az elmúlt évben az úiitó-mozga- lom is fellendült. 41 úiítást nvúi- tottak be. amelvből harminckeltőt elfogadtak és gazdaságosságuknak megfelelően díjaztak is. A Tolnai Textilgyáriban, az elmúlt évekhez viszonyítva gyökeres a változás. Jó az összhang a vezetők és a dolgozók között, s a termelési eredménvek napról napra javulnak. A pártvezetőséai tagok, pártbizalmiak jól ismerik az üzemrészek helvzetét, s javaslatot tudnak tenni a gazdaságvezetőknek. A gazdasági vezetés pedig megszívleli a Dártvezető- ség hasznos tanácsait, javaslatait és hasznosítja azokat. A szakszervezet a gazdája a versonvmozga- lomnak és a kialakult jő összhang a termeié''! tervek teljesítésében kamatozik. Pozsnnuivé ARCKÉPEK Böxsi néni A múlt ősszel együtt szüreteltem vele. Keménykötésű, idős asszony. Kommunista. Hazafelé azt énekeltük a kocsin: „Fel vörösök, proletárok!” Akkor ránéztem az arcára. Kipirosodott, a szemében fény villant. Most itt ül velem szemben a tanári szobában. Kérdőn néz rám: — Hogy tanul a fiam? — Számtanból gyenge, de ki tudja javítani *— mondom. — Pedig most minden megvan nekik! — mondja szinte magának. és látom az arcán, hogy a múltra gondol. ...Bözsi néniék tizenöten voltak testvérek. A legfiatalabb gyerek Bözsi néni volt. Polgári iskolába iratkozott, de nem tudta befejezni, mert... — A világot nem Isten teremtette! — vágta oda bátran hittanórán a pap szemébe. Aki ilyeneket mond. az kommunista! Azt a bíróság elé kell állítani! Ki kell csapni! Tizennégy éves volt akkor. Bátyjai 1919-ben vöröskato- nák lettek. — József bátyám ítélőbíró lett Szekszárdon. Kun Béla nevezte ki — mondja büszkén. — Októberben aztán jöttek a fehérek és az egész családot be akarták falazni a pincébe. Már csak pár tégla hiányzott, amikor kibontották, mert már ott álltak puskával. A bátyáimért jöttek. Ferencet Püspöknádosdra vitték, Lajost a szekszárdi börtönbe. Józsefet azt hiszem Pestre, engem pedig Illavára. A kiskorúak b;- rósága ítélt el. Három évig voltam Illaván. — Nézze! A bilincs helye! — mutatja két csuklóját. — Nézze! A korbács nyoma! — húzza le arcáról a kendőt. Nézze! A szám! — húzza a karjáról az inget. — 115-ös. Én voltam a száztizenöt ös! Hallgattunk. A szavak úgy csattantak, mint a korbács. Szín-* te látom, az arcán kiserken a vér. Keményen csörrentek a szavak. mint a bilincs. Szinte érzem az égett emberhús kesernyés bűzét. — Tűrtem — szorítja össze a fogát. — Tűrtem, mert a kommunisták tudnak tűrni! De ütni is! Nem. nem kézzel, én nem korbáccsal ütök. A szavammal; az elvemmel! De ahova ütök, az fáj. úgy. mint nekem a fehérek korbácsa. De a bátyám, a Józsi korbácscsal ütött. Mert 45-ben visszajött. A Szovjetunió cserélte még annakidején magyar foglyokért: Katona lett. őrnagy! Visszajött, hogy az ágyúk korbácstUZével üssön vissza. — És amikor Bözsi néni vlsz- szajött Illaváról?... — Akkor engem mindenki rúgott. Dolgozni sem fogadtak be sehová egy ideig. Férjhez mentem. Huszonnégy évig voltam cseléd a Schell-bárónál. — No. de megyek már. mert még be kell mennem az elnökhöz. A termelőszövetkezetben dolgozom, a kertészetben. És a jövő héten — így mondta az elnök — osztunk! A „Masxeh* A „Maszekot” tulajdonképpen Mihálynak hívják. Ipari tanuló. A gúnynév úgy ragadt rá. hogy az osztályfőnöki órán statisztika készült, és amikor az osztályfőnök azt kérdezte, hogy magán kisiparosnál dolgozó van-e. Misi csak egyedül állt fel. Ma felelni hívtam. Amikor a nevét mondtam a szomszédja félhangosan megjegyezte: — Maszek. Erre Mihály: — Ha tudni akarod már nem vagyok maszek, szövetkezeti lettem. A két rendbontót a tízpercben magamhoz hívtam. Megdorgáljam őket. aztán megkérdeztem Misitől: — Miért mentél el a mesteredtől? — Mert többször megütött kaptafával, meg azt is mondta, hogy az én tökfejem úgyse vesz be semmit. Kár is engem tanítani. Meg is mondtam édesanyámnak. hogy én ott hagyom ezt a maszekot. Elmegyek a szövetkezetbe. — Nem minden maszek ilyen — vigasztalom. — De a volt mesterem ilyen. Már két tanulója hágytá Ott ezért. És tessék nekem megbocsátani,... ezért fakadtam ki. Nekem ezután már ne mondja senki azt. hogy maszek. Mert én már szövetkezeti vagyok. (k-lemen) 53. A tank elérte Zwara alhadnagy egységét, elhaladt előtte. A lengyel fiút egy pillanatra határtalan gyengeség fogta el, de aztán erőt vett magán és nyugodtan szemlélte az elvonuló kocsikat. Egy, kettő, három, négy páncélkocsi. Utána teherautók... Ez üres ... Ez tele van ... Ez ismét üres ... Ez tele van ... Maronics hadnagy emberei valamennyien készenlétben voltak. Tizennégyen géppisztolyaikat szorongatták, a többiek pedig a tárakat rakták sorba. A karaván eleje megtette a kanyar felét, elhaladt Maronicsék előtt és bekanyarodott a vízmosás felé. A tankot Maronicsék, Zwa- ráék már nem látták, viszont most tűnt fel Zsitvai, Thin Lín és a többiek egységei előtt. Ekkorra már Nao Ting is Zsitvai mellé kúszott. Feszülten figyelték az egyre közeledő acélkolosszust. A löveg mellett ott álltak készenlétben kezelői. A lövedékek halomba rakva, az ágyú betöltve... Az egyik katona lehajolt, óvatosan felemelte a következő lövedéket... A tank már csak néhány méterre volt a vízmosástól. Zsitvai felemelte jobb kezét és amikor a tank az egyenesbe fordult, intett. — Tűz! A lövés a tank előtt csapódott az útra. A robbanás szétszórta egy méteres körzetben a követ. A tank megtorpant. Kicsit kihúzódott a szakadék felé, hogy rálátása jobb legyen a hegyre, aztán csövét lassan az őserdő felé irányította. Mielőtt lőhetett volna. Zsitvai másodszor is felemelte kezét. Most már könnyebb volt a Hz S7D81-ÜS lígiOBlSti IIrta: GUZI MIHÄLY — BECSE KAROLY| célzás, hiszen a célpont nem mozgott, állt az út szélén. A lövés talált. A tankból fekete füst gomolygott elő. A vietnamiak szeme felcsillant Thin Lin főhadnagy egysége rendelkezett a legnagyobb tűzerővel. őneki a tank után következő páncélautót kellett megsemmisítenie. Thin Lin valamennyi fegyverét a páncélos autóra Irányította. — Tűz! A páncélkocsi kihúzódott a tank mellé és tüzelőállást vett fel. A négy páncélautó mögött kissé összefutott a kocsisor, de úgy 5—6 méter távolságnyira álltak meg egymástól. A karavánt bezáró páncélos autó éppen Zwara alhadnagy egysége előtt állt meg. — Tűz! — kiáltotta a lengyel. Egységének fegyverei felugattak, egyúttal tüzelni kezdett Fang Dong, Nao Din és Nac Fart egyis... Nao Ting parancsnok Thin Lin főhadnagy mellé kúszott... — Tüzeljetek! Mielőbb semmisítsétek meg az első páncélos autót! Abban van a rádióleadó. Az autó páncélfalán záporoztak a lövések. A gyilkos össztüzet azonban makacs ellenállás fogadta. A páncélautóból két géppuska és öt automata fegyver okádta a tüzet a hegyoldal felé. Az őserdőből azonban mindent elsöprő tűz zúdult a kocsira. Az egyik automata fegyver elhallgatott, s egy légiós hangtalanul nyúlt el a kocsi aljában. Néhány másodperc múlva elhallgatott az egyik géppuska is. A rádiós halálravált arccal csavargatta a gombokat és izgatottan ismételgette. — Halló Bá-Kán ... Halló Bá- Kán... — Itt Bá-Kán ... Colonel Simon beszél... — Jelentem, hogy a karavánt megtámadták a bennszülöttek. A tankot kilőtték... Courtie főhadnagy minden bizonnyal elesett ... — Micsoda? ... A tankot? ... Ebben a pillanatban az őrnagy hatalmas dörrenést halott. — Halló!... Halló ... karaván, mi történt? ... Vétel... Halló, karaván!... Zsitvai hadnagy boldogan nézett katonáira, akik izzadó homlokukat törülgették. A tank után kilőtték az első páncélautót is ... Néhány teherautóból kiugrott a vezető és a kísérő. Maronics hadnagy a legjobb lövészeket kapta, de még így is figyelmeztette őket — Vigyázzatok! A kocsiba ne lőjetek! Néhány légionista a hegy aljában hasalt és tüzelni kezdett a sziklák felé. Azonban a biztos fedezékben lévő vietnamiak hamarosan harckéntelenné tették őket. Újabb két légionista ugrott ki a kocsikból, de ezek már nem a hegy, hanem a szakadék felöli oldalon. A kocsi mögött, annak sarkánál foglaltak tüzelőállásí. Az egyik géppisztollyal, a másik, a sofőr pedig pisztollyal tüzelt a hegy felé. Maronics káromkodott. — Kedvem volna a lőszeres kocsiba ereszteni egy sorozatot — mormogta. De nem ... kell a lőszer ... Óvatosan egy másik sziklához kúszott, aztán még inkább balra haladt, egészen addig, amíg jól látta a kocsi mögül tüzelő két légionistát. Automata fegyverével célba vette a géppisztolyost és meghúzta a ravaszt... A légionista megtántorodott, kezével melléhez kapott és belezuhant a szakadékba. A másik légiós eldobta pisztolyát és riadtan futni kezdett a kocsik mellett. Néhány méter után megbotlott, vagy elvétette a lépést és a szakadék szélére zuhant. Riadtan megpróbált megkapaszkodni, azonban a lendület nagy volt... Hatalmas ordítás hallatszott, majd egy test görgött le a szakadékba. Mire leért a mélybe, nem volt benne élet... A kocsisort bezáró páncélautó hatalmas tűzerővel viszonozta Zwaráék tüzét. A torkolattűzről hamarosan felfedezték az erdőben rejlő fegyvereseket és gyilkos tüzet zúdítottak rájuk. Az egyik katona előrebukott, kiesett kezéből a fegyver. Zwara alhadnagy odakúszott melléje és hátára fordította. Még élt... (Folytatjuk)
