Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-08 / 32. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOC! A LISTA MUNKÁS PAR.- TOLNA Mi G Y E f 6 Í7GTTS ÁGA t'S ‘A. NIE © rr. Csütörtök 1962. február 8. XII. évfolyam Tizenhárom boríték Tizenkettőt már felvettünk. Tartalmát elköltöttük. Várjuk a tizenharmadikát. A nyereségrészesedést tartalma zó borítékot. Várjuk-e, „vártuk-e”? — te­szem fel a kérdést, csakúgy, mint napjainkban most nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést. Olyan­formán: „Vártuk-e” úgy, dolgoz­tunk-e úgy — mert ■ez a várás bizony azt jelenti, dolgozni kel­lett érte — hogy legyen a tizen­harmadik borítékban is. A válaszok már készülnek. Az üzemek, gyárak adminisztrációs részlegei dolgoznak azon, mielőbb biztosat tudjanak: lesz-e s ha lesz, mennyi lesz a nyereségré­szesedés. Persze, nem az admi­nisztráción múlik, nemcsak az adminisztráció számfejtése adja a nyereségrészesedést. Tizenkét hónapig kellett azért becsülettel, keményen dolgozni. S vajon dolgoztunk-e úgy, hogy számíthatunk , nyereségrészese­désre? Érezzük-e azt: várhatjuk nyugodt lelkiismerettel a mérleg- beszámolót?- Msrt erről van szó! Vígasság volt ezelőtt egy évvel. Akkor jutott minden dolgozó bo­rítékjába. Több, kevesebb, kit hogyan illet, ki hogyan járult ahhoz, hogy több legyen a ter­melés, és hogy főleg olcsóbb le­gyen, hogy jusson a nyereségből a tizenharmadik borítékba is. A kilátások biztatók. Legtöbb üzemben kapnak a dolgozók nye­reségrészesedést. Talán féltucat­nyi üzemben lesz ismét üres a boríték, csakúgy, mint tavaly volt. Pedig lehetett volna ez más­ként is. Mert a múlt évben ugyan csak üres volt a boríték. Gyár­neveket, számokat nem írunk. Még folyik a mérlegek készítése. Biztosat még senki nem tud. Ámítani a dolgozókat nem lehet. De! Egyet lehet mondani már most: fogjuk meg úgy a munkát, hogy jövőre legyen, s több le­gyen a borítékban, a tizenharma­dikban. S akkor majd nyugodt lélekkel mondhatjuk: nemcsak vártuk, tettünk is sokat a tizen­harmadik boríték telítése érde­kében. A napokban az építő vállalat­nál szóba került a nyereségrésze­sedés. „Lesz, de hogy mennyi, azt még nem tudjuk” — mondták. S beszéltek mindjárt arról is: „Az idén, amikor feladataink nagyob­bak, még többet kell tennünk, hogy legyen nyereségrészesedés. Olcsóbban, gyorsabban, szebben kell építenünk.” S ennek szelle­mében folyik a munka, nemcsak itt az építővállalatnál, hanem szerte a megyében. Várjuk a tizenharmadik borí­tékot. Nem múlik el nap, hogy ne kérdeznénk meg legalább öt­ször a pénzügyi szakemberektől, kapunk-e, lesz-e nyereségrészese­dés. Nagy a mi bizodalmunk! Is­merjük múlt évi munkánkat. Tudjuk, nem dolgoztunk rosszul. Tudjuk, lesz a tizenharmadik bo­rítékban. kinek több, kinek keve­sebb. De már most gondolni kell arra: többet kell tenni, hogy 1963-ban nyugodtabban, maga­biztosan várhassuk, tehessük fel magunknak a kérdést: „vártuk-e” 1962-ben a nyereségrészesedést? (Pj) A mezőgazdaságban Is csökkenthető a balesetek száma A munkavédelemről tanácskoztak az állami gazdasági igazgatók Az elmúlt évben a SZOT, majd a Minisztertanács is tárgyalta a mezőgazdaság munkavédelmi | helyzetének alakulását. Megálla- i pították, hogy a termelésben el- : ért eredméni'ektől lényegesen el- | maradt a munkavédelem, a bal­esetelhárítás. Ez utóbbi különö- ; sen a mezőgazdasági üzemekre i vonatkozik. Az állami gazdasá­gokban évről évre nőtt a balese­tek száma. Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága és a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa tegnap éppen ezért hívta össze megbeszélésre a gazdaságok igazgatóit, főagro- nómusait, biztonsági megbízott­jait és a szakszervezet munkavé­delmi felügyelőit. Ez a plénum elemezte a leggyakrabban előfor­duló baleseteket, azok okait az elmúlt év statisztikája, tanulsá­gai alapján. Száz éves Az ember tragédiája A magyar irodalom egyik leg­nagyobb remekműve, Az ember tragédiája száz évvel ezelőtt, 1862- ben jelent meg. A jubileum al­kalmával a közvélemény figyel­me újra a Tragédia felé irányul. A marxista tanulmányok megje­lenése és a Nemzeti Színház új értelmezésű előadása óta az ér­deklődés nőttön nőtt Madách re­mekműve iránt. Ezt az érdeklődés igyekszik ki­elégíteni a városi művelődési ház é^ a TIT közös rendezésében egy előadás, amely a Tragédia kor­szerű előadásmódját ismerteti. Dr. Osváth Béla, a TIT irodalmi szakosztályának titkára szomba­ton este hét órakor emlékezik meg az Az ember tragédiájáról a Soós Sándor Városi Művelődési Házban. Az esten neves művészek is közreműködnek. Ádám szerepé­ben Básti Lajos Kossuth-dijas színművész, Lucifer szerepében Major Tamás Kossuth-díjas szín­művész, Éva szerepében pedig Lukács Margit lép fel a közönség előtt. A baleseti helyzetről, azok ta­pasztalatairól, a tennivalókról Nagy János, az állami gazdasá­gok megyei igazgatója tartott be­számolót. Elmondotta: 1960-ban az előző évhez ké­pest 44 százalékkal nőtt a balesetek száma, 1961-ben pe­dig 16 százalékos az emelke­dés. A kiesett munkanapok száma is hasonló arányban növekedett, de csökkent a balesetek súlyossága. A múlt évben különösképpen az alsópéli, a dalmandi, a biritói gazdaságokban emelkedett a bal­esetek száma, ugyanakkor csök­kent Gerjenben, Kajmádon, Ireg- szemcsén. A balesetek 18 százaléka a növénytermelésben, 24 száza­léka az állattenyésztésben, 18 százaléka a gépesítésben, 23 százaléka a szállítás-rakodás­ban, 17 százaléka az építé­szetben következett be. Tehát a számok tanúsága sze­rint nem törvényszerű, hogy a gépesítés fokozásával emelkednie kell a balesetek számának. A legtöbb baleset májusban és szep­temberben történt. A beszámoló és az azt követő hozzászólások értékelték a bal­esetvédelem eddigi gyakorlatát és megállapították, hogy jó ered­mények születtek azokban az üze mekben, amelyekben már tavaly is működtek munkavédelmi őr­ségek. Alsópélen májusban hat baleset volt, majd júniusban, jú­liusban, augusztusban volt össze­sen hat baleset. Egyöntetűen állapították meg a részvevők, hogy a balesetvédelemmel ugyan­olyan alaposan kell foglal­kozni, mint a termeléssel, társadalmi üggyé kell tenni. Megállapították azt is, hogy meg­felelő intézkedési tervet kell ki­dolgozni a balesetek megelőzésé­re. Csökkenteni lehet a balesetek számát — ez volt az általános megállapítás —, ezt a dalmandi példa is igazolja. Az idén janu­árban nem fordult elő baleset. Az értekezlet után délután elő­adás hangzott el az elektromos berendezések kezeléséről, majd két munkavédelmi tárgyú kisfil- met vetítettek. Szabadságét a kongd! nép hit Adnak, Intoine Gizer, gátiak! Az Országos Béketanács el­nöksége nyilatkozatot tett közzé Antoine Gizenga kongói minisz­terelnök-helyettes törvényellenes fogvatartásával kapcsolatban. — Táviratok, levelek százai és ezrei érkeznek hozzánk — hang­zik többek között a nyilatkozat, — amelyekben mély felháboro­dással, a magyar nép legkülön­bözőbb rétegei ítélik el a gyar­matosítók kongói politikáját, újabb jog- és törvényellenes mes­terkedéseit. Ez késztet bennün­ket is arra. hogy felemeljük sza­vunkat a kongói nép szabadsá­ga, függetlensége mellett, s az igazság, az emberiesség pevében követeljük Antoine Gizenga sza­badon bocsátását, valamint a rend és biztonság helyreállítá­sát. A jelenlegi események kí­sértetiesen hasonlítanak azoknak a napoknak történetéhez, ame­lyek alig több mint egy évvel ezelőtt a törvényes kongói mi­niszterelnök. Patrice Lumumba tragikus halálához vezettek. An­toine Gizengát Mobutu zsoldosai őrzik, s minden jel arra mutat, hogy életére törnek. A magyar munkások. értelmiségiek, dol­gozó parasztok nevében köve­teljük a kongói miniszterelnök­helyettes elleni mesterkedések azonnali megszüntetését. Vesse­nek véget Kongóban a gyarma­tosítók és kiszolgálóik uralmá­nak. törvénysértéseinek. Szabad­ságot a kongói nép hű fiának. Antoine Gizengának — fejeződik be az Országos Béketanács nyi­latkozata. Turbina- és erősáram- szerelő volt Józsi bácsi. A Máza—Szászvári Erő­műben dolgozott. Negy­ven évig. Tíz éve ment nyugdíjba. Néhány évre rá nyugdíjba küldték az erőművet is. Elkészült az inotai, a mátravidéki, és még egész sornyi új, nagyteljesítményű, kor­szerű erőmű, és leállí­tották a máza—szászvá­rit. Transzformátor-ál­lomásként működött... A napokban hozzá­kezdtek a gépek elszál­lításához. Nagyhangú, vidám he­gesztők és szerelők lep­ték el az állásban fé­nyét vesztett hatalmas gépeket... Pedig milyen nagyszerűek voltak ezek. Különösen a turbina. Amikor Józsi bácsi nagy- nagy gonddal beállította a turbina lapátjait, s a sebesen pörgő turbina meghajtotta a sivalkodó áramfejlesztőt, húszfillé­rest lehetett tenni a tur­binaházra, — meg sem mozdult... Eljutott Józsi bácsihoz is a hír. Mintha mellbe­Éktelen csörömpölés, hegesztőpisztolyok sival­kodó lángja, kiabáló, hórukkoló emberek. Az erőmű kapujában meg­állt. Vonásai megkemé­nyedtek. Erős, inas ke­'H’ííéég vágták volna. Nem ka­pott lélegzetet, azután fojtogató köhögés kezd­te rázni testét. — Asszony, megyek a műbe! — csak ennyit mondott feleségének, az bepakolt az aktatáskába egy evésre való élelmet, előkészítette a kékszínn munkásruhát. S Józsi bácsi elindult. zével szorította a táskát, fehéredni kezdtek ujjat. Nem tudom, mire gon­dolt. A negyven évre?A tovatűnő múltra, a fia­talságra? A munkára? Most nagyon öreg lett Józsi bácsi. Ereje utolsó , dobbanásával tépte fel a nehéz vasajtót, meg­állt a küszöbön, nézte a rettenetes nagy rombo­lást. (Mert neki annak tűnt.) Állt az ajtóban. Sze­me sem rebbent. Meg­állt a műhelyben a mun­ka is. Csak egy ember dolgozott. Lovaglóülés­ben vágta a hegesztővel a dinamótengelyt. Józsi bácsi áll. csak nézi a pelyhedző állú legényt, aki munkába- feledkezetten dolgozik. Torkát valami összeszo­rítja, nyelne, de nem mozdul kiálló ádámcsut­kája, csak egy kövér könnycsepp gurul le ba­rázdált arcán ... aztán mégegy. Lassan megfor­dul, imbolygó léptekkel megy ki a kapun, az országúton tiporja már a lucskos havat, amikor melléből nagy sóhajtás szakad fel... belesó­hajtja a fagyos februári szélbe: Vége ... — Pj — 15368 forint munkaegység­részesedés jut átlagosan egy tagnak a dunalfömlödi Szabadság Tsz-ben Szerdán délelőtt tartották meg a dunakömlődi Szabadság Ter­melőszövetkezet zárszámadási közgyűlését. A számítások sze­rint az egy tagra jutó átlagos munkaegység-részesedés 15 368 forintot tesz ki. Egy munkaegység értéke 40 forint 13 fillér, ebből 25 forintot pénzben, a többit terményben fizetik. A ledolgozott munkaegy­ségek alapján kétmillió 489 ezer forintot osztanak szét a tagok között. A kifizetett földjáradék értéke 97 177 forint. A szövet­kezet 41 tagjának évi keresete 20 000 forint felett van. A sikeres gazdálkodás ered­ményeképpen a növénytermelés­ben az aszály ellenére is a ter­vezett 1 millió 330 ezer forint helyett 1 millió 500 ezer forint, az állattenyésztésben pedig 1 mil­lió 859 ezer forint helyett 1 mil­lió‘935 ezer forint értékű terme­lési eredményt értek el. A mellék-üzemágakkal együtt, az elmúlt év gazdálkodási ered­ménye elérte a 3 millió 611 ezer forintot. fiók-kön yvtárak a paksi járás termelőszövetkezeteiben A szövetkezeti gazdák egyre többet olvasnak, s ezért célszerű közelebb vinni a szövetkezethez a könyveket. A paksi járásban Dunaföldvárott. az Alkotmány Tsz-ben létesítette mintegy kí­sérletképpen az első fiók-könyv­tárát a járási könyvtár. A kí­sérlet jól bevált. A tsz-gazdák örömmel és gyakran keresik fel a szövetkezet székházában mű­ködő fiók-könyvtárat, s növek­szik a rendszeres kölcsönzők száma. Most másodiknak a paksi Vörös Sugár Tsz-be helyeznek ki fiók-könyvtárat. A termelőszövetkezetekben mű­ködő fiók-könyvtárak könyvállo­mányát rendszeresen felfrissítik, cserélik, így mindig újabb olvas­mányhoz jutnak az oda látogató szövetkezeti gazdák. Kéthetes tanfolyam kezdődött Iregszemesén Február 5-én az Iregszemcsei Kutató Intézet helyiségeiben a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályának rendezésében kéthe­tes tanfolyam kezdődött. A hall­gatók az előadásokon a talaj­erózió és a talajvédelem ismere­teit sajátítják el. A részvevők — mintegy 32 fő — a Koppány- völgyi Vízgazdálkodási Társulás tsz-einek brigádvezetői. _____ T izennégyezer villanymolor az állami gazdaságokban Az állami gazdaságok villamos- energiagazdálkodása rendkívül sokat fejlődött az elmúlt, évek­ben. Tizenkét évvel ezelőtt a gazdaságok évi fogyasztása mindössze kétmillió, az elmúlt évben hetvenmillió kilowattóra volt. erre az évre pedig már százmillió kilowattórát tervez­tek. Amellett, hogy a majorsá­gok mintegy kilencvennyolc szá­zalékát villamosították és tizen­négyezer villanymotort állítottak munkába, megnövekedett a me­zőgazdasági gyárak száma is. ÍK \Y c7 íj

Next

/
Thumbnails
Contents