Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-06 / 30. szám

f#62. február 6. TOLNA frfBOYFf NWflJSAÖ intézkedések a termelékenység növelésére, a gazdaságosabb termelésre a Bonyhádi Cipőgyárban A Bonyhádi Cipőgyárban az el­múlt években jelentősen nőtt a munka termelékenysége. Az el­múlt évben például az egy mun­kaórára eső párszám — ami a gyárban a termelékenység legjel­lemzőbb mutatója — 8,2 százalék­kal emelkedett az 1960-as évhez viszonyítva. Az idei terv a termelékenység további négyszázalékos növelé­sét irányozza elő. Az ezzel kap­csolatos feladatokat, valamint a minőség javítására, az anyaggal való takarékosabb gazdálkodás­ra irányuló tennivalókat vitatták meg a napokban megtartott mű­szaki konferencián. Jelentős eredményeket várnak a különböző anyagoknál a forin- tosított utalványozás bevezetésé­től. Az eddigi módszer is előse­gítette a takarékos anyaggazdál­kodást, a szabászoknak, csákozók- nak egyénenként vezetik az anyagtakarékossági számlákat. Aki az anyagnormákkal szem ben megtakarítást ér el, a megtakarított anyag értéké­nek arányában prémiumot kap, aki túllépi a normát, „tartozását” átviszik a követ­kező hónapra és az akkor ese­dékes anyagtakarékossági és minőségi prémiumból vonják le. E módszernek hibája, hogy csak a szabászt ösztönzi a jobb mun­kára, de nem veszi figyelembe a különböző minőségű bőrök fel- használásának hatását az önkölt­ség alakulására. Az új elgondo­lás szerint nemcsak mennyiség­ben, hanem forint értékben is utalványozzák az anyagot, az üzemgazdasági csoport így szin­te napról napra figyelemmel kí­sérheti a költségek alakulását. Tavaly csak próbaképpen ve­zették be, de az idén már mind a tüzödei, mind ai aljaüzemi szalago­kon megvalósítják a kellék­anyagokkal való takarékos­ság anyagi ösztönzését. Itt a várható megtakarítás 3 szá­zalék. Ugyancsak most kerül be­vezetésre az ötpáras szabás is. Eddig _ ^ szabászok egyszerre 25 pár cípo-felsőrész különböző al­katrészeit szabták ki. Ehhez több darab bőr kellett, amelyek néha nem voltak azonos színárnyalatú- ak. Nem ritkán fordult elő az, hogy — a fűződében — színár­nyalati eltérés volt a fej és a szár, vagy más részek között, ami már nem felel meg a minő­ségi előírásoknak. Tavaly — fő­ként ilyen okokból — 3 százalék­kal emelkedett a II. osztályú ci­pők aránya. Az ötpáras szabás — amikor egy ilyen „kissorozat” lé­nyegében egy darab bőrből ké­szülhet — kiküszöböli ezt a hi­bát. Megbékélés • • 298 tag, 720 ezer Ft betét a szakályi takarékszövetkezetben Negyedik esztendeje működik Szakályban takarékszövetkezet. Az eltelt idő arról tanúskodik, hogy a szakályiak megszerették a kis bankjukat. Látják egyrészt azt, hogy érdemes takarékoskod­ni, másrészt sok segítséget kap­nak tőle kisebb, nagyobb problé­máik megoldásához. Mindezeket bizonyítja a taka- rékszövetkezet négyéves fejlődé­Újabb mezőgazdasági szakmunkásképző taafaSvainokat indítanak Több Tolna megyei tsz-ben a szövetkezeti gazdák egy része szeretné megszerezni a szakmun­kás-bizonyítványt. A szakmun­kás-képzés megyeszerte folyik, s a megyei tanács vb mezőgazda- sági osztályától nyert értesülések szerint új tanfolyamokat is indí­tanak, amennyiben a jelentkezők száma a 30—35 főt eléri. se. 1958 végén, — amikor a szö­vetkezet alakult — még csak 87 tagja volt a kis közösségnek. Egy évre rá már 165 tagot számláltak, s a tagok betételhelyezései 284 542 forintot tettek ki. 1960. végén már 443 140 forint volt 227 tag betéteinek összege. A fejlődés to­vább folytatódott az 1961-es esz­tendőben is. Az év végén a ta­gok száma 283-ra nőtt, s a beté­tek összege 704 683 forintra emelkedett. Jelenleg 298 tagja van a szaká­lyi takarékszövetkezetnek, 720 ezer forint betéttel. De ugyanígy fejlődött számszerűleg a kölcsö­nök nagysága is. 1959. végén a kölcsönök összege még csak 159 924 forint volt. Ahogy nőtt a tagság száma, és a bizalom a szövetkezet iránt, úgy fordultak egyre inkább kölcsönökért is a takarékszövetkezethez. 1960. vé­gén már 227 919 forint kölcsön- kiadás szerepel és 1961. végén pe­dig 353 442 forint. ügy érezte B. elvtárs, mintha mell bevágták volna. A tsz-köz­gyűlés szavazat-többséggel levál­totta tsz-elnöki tisztségéről. Bán­totta nagyon, hogy faluja népe elfordult tőle. Fájt ez is, de talán még jobban fájlalta azt, hogy a járási pártbizottságtól kint lévő elvtárs is úgy vélekedett: — Nagy gondot és felelősséget jelent ma már a megnövekedett — több mint 5000 holdas — szövetkezeti gazdaság szakszerű irányítása. Mi magunk is úgy látjuk. B elv­társ, — hogy bár tettél erőfeszí­téseket, — ez a munka meghalad­ja képességeidet. Még ma is elkeseredik a szája- íze, ha leváltása napjára, és az azt kövertő időszakra gondol. Bár öt hónap van mögötte és megta­lálta a megfelelő munkahelyet az állattenyésztésben, mégis úgy ér­zi, fáj a történtekről beszélni. Azon a tsz-közgyűlésen, amelyi­ken megválasztották az új tsz-el- nököt — egy szaktudással és nagy gyakorlattal rendelkező ag­rármérnököt — B. elvtársat állat- tenyésztési brigádvezetőnek vá­lasztották meg. Szerette ezt a munkakört és a járási pártbizottságtól kint járt elvtársak is gyakran hangsúlyoz­ták: — Elismerjük munkádat, el­sősorban azt, amit a község át­szervezése idején végeztél. Az el­ismerés mellett, ennek ellenére mégis úgy érezte, mellőzik. És nemcsak mellőzik, hanem félre­állítják őt, a hűséges párttagot, aki mindenkor lelkesedéssel és meggyőződéssel képviselte a párt igazát. Úgy érezte, hogy félreál­lítanak egy olyan párttagot, mint ő, aki a népszerűtlen feladatok­tól sem rettent vissza, és most, amikor egy kész gazdaságot ala­kítottak már ki, egy pártonkfvüli- vel szemben háttérbe szorítják. Valóban igaz, és az egész falu elismeri B. elvtárs érdemeit. So­kat dolgozott, szervezett, agitált, de amikor már a falu átszervezé­sén túljutottak, jött a munka ne­heze, a tsz pplitikai és gazdasági megszilárdítása. A több mint ötezer holdas gazdaság irányítása már meghaladta képességét. Hi­ányzott a szakmai hozzáértés. Ma már ő maga is látja, így ven jól, ahogy történt, de amíg idáig el­jutott, meg kellett vívni a har­cot önmagával. A közgyűlés után úgy érezte, mintha letaglózták volna. Mélyen a szíve gyökeréig meg volt sért­ve. Úgy érezte, megbélyegzett ember és a sárba tiporták önér zetét. Napokig nem mozdult ki a iniMminirn - í rr utcára. Félt a kárörvendőktől és félt a részvétteljes pillantásoktól A falusi közvélemény — ahogy ilyen esetben éz lenni szokott — megoszlott. Az egyik véglet han­goztató! úgy adták egymásnak tovább a hírt: — Lebukott a tsz- elnök. Nem is ártott neki. Né­hányszor alaposan megizzasztott bennünket. A másik véglethez tartozók másként magyarázták: — Félre- állították B. elvtársat. Hát szabad így bánni egy becsületes párttag­gal? Sem az egyik, sem a másik véglethez tartozóknak nem volt igazuk. A párt igenis becsülte B elvtársban a párt ügyéért harcoló lelkes kommunistát, de világosan látták, ha továbbra is az elnöki poszton marad, szakmai hozzáér­tés hiányában olyan hibákba esik, amelyből nemcsak saját magának, hanem a közösségnek is kára származik. Ezekben a napokban nem igen járt az emberek közé. A hírek közvetve jutottak tudomására és annyira megrendítették, képtelen volt arra, hogy józanul ítélje meg helyzetét. Nem tudott tár­gyilagos lenni, és elkeseredésében már olyan gondolatokkal foglal­kozott, örökre elhagyja a falut. A járási pártbizottság titkára és munkatársai gyakran felkeres­ték ezekben a napokban, s elbe­szélgettek vele és ez igen jól esett neki. Segítettek abban ezek a beszélgetések, hogy újból magá­ra találjon. — A fejlődés, a kö­zösség ügye követeli meg, hogy minden ember a számára leg­megfelelőbb poszton dolgozzék, —hangoztatták többször. — Az állattenyésztésben brigádvezető­nek lenni nem kis dolog, s nagy­szerűen hasznosíthatod B. elvtárs azokat a tapasztalatokat, amelye­ket mint tsz-vezető szereztél — mondották. Végül is a józan ész kerekedett felül. Falujában maradt, és nem is bánta meg, mert most már maga is egyre világosabban lát­ja. hogy a párt következetes po­litikája és intézkedése helyes volt. Képességének, felkészültsé­gének megfelelő munkát végez, és irányításával javult meg öt hónap alatt az állattenyésztés. Munkája után a tsz-tagok meg­becsülik, a hangulatkeltőkkel szemben pedig mellette áll a párt. Magára talált B. elvtárs Leszá­molt a sértődöttséggel, és kom­munista módra mércét állított maga elé. Mikor haitok nagyobb hasznot a közössé" ak? Mint jó állattenyésztő, lelkiismeretes mun kámmal, vagy mint szakmailag gyengén képzett tsz-elnök, aki — bár jószándékú — egyik hibából a másikba esik? Mércét állított fel magának és ezeket teljesíti is, mellette szólnak az állattenyész­tésben eddig elért eredmények. Most már megbékélt, önmagával és a helyzettel és azt vallja: a kommunisták munkája nem ön­célú, azért dolgoznak, hogy em­bertársaink boldogok és elége­dettek legyenek. Pozsonyiné Banda Ede cselló- és Kubinyi Attila hegedűhangversenye a zeneiskolában sehol semmi. Még egy puskát sem kellett elsütnünk útközben... Hogy milyen peches ember va­gyok én!... Jóformán semmiben sincs részem... Lassan már egy fél éve vagyok itt, Távol-Keleten és még egyetlen kalandom sem akadt... Már nem tudok mit ha­zudni barátaimnak, akik állandó­an várják leveleimet... Sehol egy kis csetepaté, amerre én járok... Mintha direkt kikerülnének a vietnamiak... Eh! Cigarettát szedett elő, s rá­gyújtott. A többiek felé fordult, akik kelletlenül álltak körülötte. — Kérem, gyújtsanak rá önök is. Parancsoljanak. Néhányan vettek, mások hát­rahúzódtak járműveikhez és az indulási parancsot várták. Courtie a rádióshoz fordult. — Jelentse colonel Simonnak, hogy végcélunk, azaz Bá-Kán előtt 35 kilométernyire vagyunk. Utunk zavarmentes volt, táma­dás sehol nem ért bennün­ket. Az élelmiszert és a lőszert mindenütt leadtuk, már csak a Bá-káni erőd tíz kocsi lő- és élel­miszere van nálunk. A rádiós eltűnt az egyik pán­célkocsiban. A tisztek és altisz­tek zavartan, kelletlenül beszél­gettek. Néhány perc múlva a rádiós jelentést tett a főhadnagynak. — Az őrnagy úr érdeklődött, miért álltunk meg soron kívül. — És mit mondtál neki? — Azt, hogy műszaki hiba mi­att kellett megállnunk, de pár perc alatt rendbetesszük a hibás motort. — Marha! Miért nem mondtad, hogy cigarettaszünetet tartunk? Félsz?... Nugodtan megmondhat­tad volna... Courtie főhadnagy pi­henőt rendelt el... Bennszülöttek­nek nyoma sincs. Ha pedig jön­nének, szétmorzsolja őket. A helyetteséhez fordult. — Hadnagy úr! Indulunk! Ad­jon paracsot a beszállásra. Rövid vezényszavak hangzot­tak el, aztán a tank feldübörgött. A hatalmas zajban elveszett a gépkocsizúgás. Alant szeszélyesen kanyargóit az út. A szürke sáv elő-előbújt, megmutatta magát, pajkosan csi­nált egy-két kitérőt, ábrándosán elkalandozott, aztán észbekapott és egyenesen sietett tova, szinte elbújt az őserdő sűrűjében. Fenn, a hegyoldalon egy táv­cső követte lassan az út vonalát egészen addig, amíg el nem tűnt az évezredes fák között. Aztán a távcső lassan visszaindult az úton. A hegy lábánál tovább idő­zött. A hegy alatt éles kanyart vett az út, és egyben megszűkült. Az út másik oldalán hatalmas, mintegy 30—40 méteres meredek szakadék tátongott, szinte függő­legesen esett az út mellett. Az őserdő megszokott vadonja innen eltűnt: csupán néhány fa tarkí­totta a szakadék oldalát. Az út másik oldalán — éppen a kanyarban — sziklás hegy emelkedett a magasba. Gyér nö­vényzet, néhány fa borította ezt a részt, de feljebb, a hegy dere­kában eltűnt a szikla: azt sűrű őserdő váltotta fel. A kanyar után az út újra egyenesbe for­dult, s itt, ahol a kanyar kiegye­nesedik, viszonylag enyhébb volt az emelkedés, s egy vízmosás-váj- ta köves, göröngyös út vezetett a hegynek. Az út másik oldalán a szakadék tovább folytatódott. Az egyik szikla mögé, a táv­csöves férfi mellé egy hadnagyi egyenruhát viselő férfi kúszott. — Nos? — kérdezte halkan. — Semmi. — Pedig már a közelben kel­lene lenniök. — Bizonyára megállították őket valahol — vélte a távcsöves. — Nem, nem! Ezt a feladatot mi kaptuk. Nem állíthatták meg őket sehol. — Akkor talán valami műsza­ki hiba... — Az lehet... Mindenesetre, kémleld tovább az utat. Én visz- szamegyek Nao Ting parancsnok­hoz. Maronics hadnagy óvatosan hátrament, s eltűnt a sűrű erdő­ben. Nao Ting, az idős parancs­nok már türelmetlenül várta. (Folytatjuk) Az 1961—62. hangversenyévad ötödik hangversenyével megkez­dődik az idei sorozat kevésbé ün­neplés fele. Nem mintha az ez­után sorra kerülő hangversenyek színvonala miatt bárkinek is szé­gyenkeznie kellene, de a két ze­nekari hangverseny valamint az operaest kétségkívül nagyobb nyo matekot adott az idei hangver­senyévad első felének, amelynek látogatottsága tavalyhoz képest hatalmas mértékben megnöveke­dett. Hiszen mig tavaly ilyenkor 4 hangverseny után 860 volt az érdeklődők száma, most ugyanez a létszám már 1440 főre rúg. Ezt a nagymérvű előrelépést ré­szint a szekszárdiak érdeklődé­sének a növekedése tette lehető­vé, de súlyosan esett latba a vi­dékiek, elsősorban a bonyhádiak, bátaszékiek, tamásiak bekapcso­lódása is. Február 9-én, pénteken tehát a zeneiskolában Banda Edét, a Tátray vonósnégyes csellistáját, a Zeneművészeti Főiskola gordon­ka- és kamaramuzsika tanárát, valamint Kubinyi Attilát, a fia­tal ösztöndíjas hegedűművészt hallhatjuk majd, akiről már az elmúlt héten adtunk tájékozta­tást a zenebarátoknak. 1 A két művészt Bálint Ágnes ! zongoraművésznő fogja majd kí- ] sérni. A hangverseny műsora is- ! meretes. Csak azt nem tudjuk, hogy a művészek az est folya­mán felváltva szerepelnek-e, vagy pedig a műsor első felében Ku­binyi Attilát, a másodikban Ban­de Edét hallhatjuk majd. Műso­ruk a következő lesz: Banda Ede: 1. Boccherini: Adagio és Alleg­ro. 2. Bach: d-moll szólószvit. 3. Schubert: Arpeggione szoná­ta. 4. Bartók: Rapszódia. Kubinyi Attila: 1. Tartini—Kreisler: Változatok egy Corelli-témára. 2. Hummel—Heifetz: Rondo. 3. Chausson: Poeme. 4. Principo: El Capiello. A rendezőség kéri a zenebará­tokat, hogy a tagdíjukat mielőbb rendezzék, valamennyi érdeklődőt pedig arra kér, hogy pontosan érkezzenek, mert legkésőbb 3//,8- kor a hangversenyt megkezdik és a későn jövők csak az egyes mű­sorszámok szünetében léphetnek be a terembe. O. I. Május elsejéig lehet jelentkezni az ipari mezőgazdasági tanfolyamokra A művelődésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértés­ben szabályozta az ipari üzem- gazdasági tanfolyamok szerveze­ti, tanulmányi és gazdasági kér­déseit. Ezeket a tanfolyamokat a Művelődésügyi Minisztérium műszaki egyetemi osztályának tanfolyami csoportja szervezi és irányítja az oktató munkájukat. Az oktatás a képzés szakiránya szerint tagozatokon történik. Bu­dapesten gép-, textil-, vegyi-, vil lamos-, építőipari, közlekedési ál­talános ipari, Miskolcon bánya­ipari tagozat működik ebben az oktatási évben. A következő tan­évekre minden év május elsejéig lehet jelentkezni. A tanfolyam négy félévből áll. A hallgatók előadásokon, gyakorlatokon, kon­zultációkon, konferenciákon vesz­nek részt, házi feladatokat olda­nak meg, félévenként vizsgát, a negyedik félév végén pedig összefoglaló vizsgát tesznek. A tagozatok székhelyén lakó hall­gatók az összes foglalkozásokon kötelesek részt venni, míg a töb­biek számára csak a konferenciá­kon és a konzultációkon való részvétel kötelező. A hallgatók a havi összjövedelmükhöz és a ta­nulmányi eredményükhöz igazodó tandíjat fizetnek. A sikeres ösz- szefoglaló vizsga után a végzett hallgatók bizonyítványt kapnak. A Mecsek Együttes hangversenyét várja Bonyhád A gazdag téli műsorprogram egyik érdekesnek ígérkező ese­ménye lesz Bonyhádon a „Szocia­lista kultúráért” jelvénnyel ki­tüntetett pécsi Mecsek Együttes hangversenye, amelyre február 17-én kerül sor a járási művelő­dési házban. A sok sikert aratott együttesnek ez lesz a 72. fellépé­se.

Next

/
Thumbnails
Contents