Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

4 TOLWA MEGYEI NEPÜJSÄG 1962. február 1; Mire ébredünk iebrnór 5-én? Ha mostanában két ember ta­lálkozik egymással, néhány mon­dat után bizonyosan a világ vé­gére terelődik a szó. A legtöbb esetben tréfás hangon: „Igen. majd február 5-e után, ha túl­éljük a világ végét.” Azok, akik tréfának veszik a dolgot, nyilván nem is hisznek ilyesmiben. Van­nak azonban szép számmal, akik komolyan veszik a babonás rém­híreket. Az emberi fantázia és a hi­székenység bámulatos dolgokat produkál. Kozmikus katasztrófá­ról suttognak baljóslatú híreket s,ketté válik a Föld”, „üstökös­sel találkozunk”, amely magá­val ragadja légkörünket, „tüzet fog okádni a Nap, és felperzseli a földi életet”, „kontinensek süllyednek el” — még szeren­cse, hogy a kis Magyarország megmarad, mert távol van a ten­gerektől, amelyeknek vize el­árasztja a parti országokat. De vannak olyan rémhírek is, hogy újra kitör a Gellérthegy — amely tudvalévőén soha nem volt vul­kán. És ki tudná felsorolni, mi minden rémületet tudnak kita­lálni még az emberek. Mondják, hogy háromnapos sötétség lesz — erre ezrével vásárolják a gyer­tyát és gyufát és megszentelik azt —, de hogy miért lenne sö­tétség, arra senki nem tud vá­laszt adni. A felvilágosultak és azok a jó­zan emberek, akik hallgatnak a tudósokra, csak mosolyognak mindezen. Mosolyognak és _ cso­dálkoznak. hogy ezek a középko­ri babonák még mindig rettegés­be tudnak tartani embereket a XX. században is. Ha megkérdezzük a megfélem lített embereket, miért kellene jönni a katasztrófának, azi mondják: „a rádió is beszélt ró­la és az újságok is megírták, meg a csillagászok is kiszámí­tották.” A Magyar Rádió e tekintetben soha nem mondott mást, mini ennek az ellenkezőjét, az újsá­gok is csak azt írták, hogy a hi­székeny emberek felülnek az os­toba babonáknak. A csillagászok pedig határo­zottan azt állítják, hogy sem­miféle égitest nem jön a Föld közelébe, nem ütközünk össze sem bolygóval, sem mcteorrajjal, sem pedig üstö­kössel. Egyszerűen az történik, hogy amint az út mentén haladva g sürgönypóznákat nagyjából egy vonalban látjuk, ugyanúgy a Földről nézve most több égites­tet látunk egyvonalban. De amint a .sürgönypóznák nem mennek közelebb egymáshoz, úgy a boly­gók sem. Ezer évekre visszamenően ki tudjuk számítani, hányszor voll már ilyen és hasonló helyzet a bolygókkal, és mikor lesznek ilyen helyzetek a jövőben, meri azokat semmiféle erő nem térí­ti le szabályos pályájukról, és a Föld tengelye sem ferdülhet el Tudjuk azt is, hogy a történe­lem folyamán hányszor terjed­tek el már ilyen rémületkeltő hí­rek és azt is tudjuk, hogy a titok­zatos jósok mindig szégyent vallottak. Nem vagyunk próféták, de azi mégsem lesz nehéz megmondani hogy mire ébredünk február ötö­dikén. Ugyanolyan nap lesz ez mint más években. Sem a Föld, sem pedig az égitestek nem vesz­nek tudomást arról, hogy mikel híresztelnek róluk. A ma még mindentudó jósok és a rémületkeltő hírek terjesz­tői pedig egy ideig nem hallatják szavukat. Hivatkoznak majd ar­ra. hogy ők maguk sem gondol­ták komolyan, csak másoktól hallották. De azok, akik egyéb­ként jószándékúak, csupán hiszé­kenyek, szégyellni fogják magu­kat. hogy felültek a híreknek. Az lenne a becsületes dolog, hogy akiket megtévesztettek, most már végképpen leszámolná­nak magukban a hiedelmekkel. Szét tudnák választani, kikre nem érdemes hallgatni és kikre érdemes figyelni. Legyen ez a nap valóban vi­lág vége. Annak a világnak vége, amelyben a sötétség és az irányított babona uralko­dott. Ébredjünk február ötödikén egy szebb és tisztább világba, amely nem dédelgeti tovább a tudat­lanság talaján táplált sötét ba­bonákat; amely szakít a primi­tívség átkos örökségeivel és in­kább előre tekint és tennivalót kínál mindenki számára. A babonás jósok csak rémft- getnek, de maguk sem tudják, mit várnak. Mi tudjuk, hogy szavuk tévelygés és hazugság. Nem sokat kell várni és kitűnik, kinek volt igaza. Dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója Magyar-lengyel barátsági est Kardon Jól sikerült magyar—lengyel barátsági estet rendezett leg­utóbb a Hazafias Népfront Kurd községi bizottsága. Már az érdek lődők száma is mutatta, hogy a magyar—lengyel barátságnak mély gyökerei vannak hazánk­ban. A moziterem zsúfolásig meg­telt a kurdi dolgozókkal. Előadást Medve Zoltán peda­gógus, a helyi népfront-bizottság tagja tartott. Elöljáróban a lengyel emberekkel való találkozásának emlékeit idézte fel. Medve Zol­tán ugyanis Ungváron volt diák és ott találkozott lengyel mene­kültekkel. A továbbiakban a len­gjél—magyar barátság történelmi hagyományait elevenítette fel. A nagy tetszést aratott beszéd után filmeket néztek meg a je­lenlévők Varsó lerombolásáról és újjáépítéséről, valamint lengyel- országi tájakról és a lengyel népi együttesről. Kézimunka-tanfolyam Értényben Az értényi nőtanács a hosszú téli estéket hasznosan használta ki — írja Kozári Györgyné taní­tónő. Amíg a férfiak „gazdász szak­mát” tanulnak, a nők kézimun­ka-tanfolyamon vettek részt. Nagy a szorgalom. A rossz időjá­Új világtörténelem Könyvkiadásunk ezévi első veszi át. Évenként két kötetet meglepetésével a Kossuth Kiadó tesz közzé, kötetenként 20 ezer szolgál: 10 kötetben megjelenteti példányban. Az első kötet nyom- az emberiség, s egyben az egész dai munkálatait Lengyel Lajos világ történetét. Nem minden- Kossuth-díjas irányításával vég­napi vállalkozás ez. Mintegy 30 zik. Az első kötet a történelem évvel ezelőtt jelent meg utoljára előtti korokról tájékoztat az idő­magyar nyelven hasonló jellegű számításunk előtti VI. századig, könyv. De a régi feldolgozások E kötet azt tárja fel, miként élt sem terjedelmüket, sem pedig a történelem előtti korok em- tudományos színvonalukat ille- bere. Milyen volt az Ókori Kelet, tőén nem felelnek meg a kor kő- az Ókori Európa, India, Kína és vetelményeinek. Ismeretes, hogy a fáraók korának társadalma. A a polgári történetírók művei kötetet több száz olyan fénykép, hemzsegnek az ellentmondások- rajz, vázlat és írásos emlék il- tól. Az első, valóban színvonalas lusztrálja, amely az újabb ku- és szubjektivizmustól mentes, tatások eredménye. A művet szí- marxista világtörténelem-feldol- nes térképnyomat egészíti ki. A gozás a szovjet történészek mun- második kötet az Ókori Görög- kája. Tízkötetes munkájukból országgal kezdődik majd. eddig 7 kötet jelent már meg. A Kossuth Kiadó ezt a sorozatot Csontos János rás sem marasztalta otthon az asszonyokat. Hetenként két al­kalommal tanulták a szebbnél szebb népművészeti, hímzéseket, de nyugodtan leírhatom, többről van itt szó, mint csak a hímzés technikájának elsajátításáról: az asszonyok és lányok megtanulták értékelni az eredeti népművésze­tet és ez elősegítette ízlésük fej­lődését is. Szorgalmas emberek laknak Értényben. Az utóbbi években a zsúptetős házak helyén egyre több palatetővel, redőnyös nagy ablakokkal újjávarázsolt, vagy újonnan épült házakkal szépül­nek az utcasorok. Sok család vá­sárolt már új bútort, új színek­kel gazdagszik a lakásuk. A tan­folyamon hímzett hangulatos nép- művészeti térítők, párnák ked­vessé teszik az otthonokat. A tan­folyam eredményeként rendezett kiállítás minden darabja önfeled­ten gyönyörködtető volt. Nehéz volt elbírálni, melyik a legszebb. A szép eredményekért dicséret illeti Márkus Gvulánét, a tanfo­lyam vezetőjét, fáradságot nem ismerő, odaadó munkájáért. A tanfolyamot vacsorával, tánc­cal egybekötött keilendes órák zárták. cl te.ae.li pÁhLcL kl UTOLSÖ = HATTYÚ ISTVÁNIG társ és barát nélkül. Órákat áll a kiskapuban, vizsgálódva nézi az utcát, s utána csendes léptekkel befordul az udvarba. A kalapot még megpöccintik neki a régi jó barátok, de utá­na szó nélkül tovább mennek. Hattyú István nem vár és nem is kap többet ennél. Most, té­len már kevesebb a dolga, de mégis ritkán jár a faluba. Nem akar találkozni senkivel. Az ősszel még várt egy ideig, hát­ha jönnek, megzörgetik a kis­kaput és végre őt is hívják. De nem hívta senki. Aztán ezen a téli estén ő indult el Barka Sándor háza felé. Megzörgette • a kiskaput, s amikor a gazda kijött, hosszú percekig szótla­nul nézték egymást. Mindket­ten arra a régi keserves dél­utánra gondoltaké Hattyú István részeg volt ak­kor. A falu megbolydult méh­kashoz hasonlított. A belépési nyilatkozatot mindenki aláírta, csak egyedül ő nem. Az utcán ordítozott, utána két liter bort eresztett le a torkán, aztán kis- kabátban rohant a kocsma fe­lé. „Felmetélem a fél világot” — hörögte az ajtó előtt és zse­béből elővette a nyitott bics­kát. A meleg, a füst mellbevág- ta és még jobban elkábította, megvadult. Mikor belépett, az emberek felkapták fejüket, a nyitott tenyerek összébb rán- dultak és erősebben markolták a kétdecis poharat. GUBA I a íalu bolondja a „ _______11 padlón csücsült, a k ályha mellett és torz vigyor- ral motyogta: „Eladtátok... el­adtátok a falut.” Barka Sándor gyufát kotort elő a zsebéből, s amikor a sárgás lángocskát ci­garettájához emelte, látszott, hogy remeg a keze. öt előző este választották tsz-elnöknek. 0 és Hattyú István voltak ed­dig a legjobb barátok, az első gazdák. „Eladtátok a falut... el­adtátok” — motyogta Guba. Hattyú István a pulthoz ment, nekitámaszkodott és szembefor­dult a sokaságnak. — Talán köszönnétek? — nyújtotta el gúnyosan a szót. — Tfilán köszönnétek, áru­lók!? — kiáltotta újból. A kocs- máros áthajolt a pulton és bé­kítőén dörmögte a kitörni ké­szülő ember fülébe: — Maga jött, István bátyám, magának illik, ne csináljon cso­dát. Hattyú kiegyenesedett és Bar ka felé sziszegte. — Senkiházi, most én fize­tek, koccintani mertek-e ve­lem? — Aztán a kocsmáros fe­lé ordította: — Bort, minden asztalra bort. A nyitott bicska pengéje vil­logott. Guba ijedten elhallga­tott, s fehérre tágult szemgo- lyökkal figyelt. Reccsent apad­ió, moccant az embersűrű. Szín te megmozdult a füstben úszó kocsmaszoba, hogv nekilódulva legázolja ezt a gőgös embert Felállt Barka Sándor. Előbb az emberek felé intett. — Maradjatok. Aztán Hattyú felé. — Ne kísértsd az istent, ön­magát pofozza, aki faluját bánt ja. Hattyú István ugrott és az éles kés sújtani készült. Száz kar rántotta vissza, de a szá­ját nem bírták befogni. — Apádét adtad el, semmi ember, utolsó ember... — Ha- hotázott gúnyosan, hangosan. Csak arra rezzent fel, hogy né­hány perc múlva üresen ma­radt a kocsma. Nem bántották, egyszerűen magára hagyták. Markolászta a nyitott bics­kát, aztán az asztalokra bort kért. Járt le, fel, alá, koccintott az üres poharakkal és ivott. Másnap józanodott ki a közsé­gi bikaistálló szalmáján... ÍGY VOLT! és most ott---------------------! áll Barka S ándor házának kapujában. Mindketten nézték egymást; az utolsó és az első. Végre az első szólalt meg: — Hűvös az idő. gyere bel­jebb. Mentek. A konyhaajtó előtt Hattyú István tétován megállt — Sándor... — kezdte volna, de amaz nem hagyta. — Gyere csak István — mondta neki — gyere. Az es­te temeti a nappalt, a reggel el­temeti a hajnalt, az idő a ha­ragot. ODABENT | a konyhában-------------------- megitták az el­ső pohárka bort. Hattj’ú István koccintott. — Jó kis borod van, Sándor. — Akkor töltsünk még eggyel. — Fogjuk. Megfogták, nézegették a szí­nét, hörpintettek belőle és utá­na úgy méricskélték egymást, mint ismerkedő idegenek. Végre Hattyú István is haza­talált, SZEKULITY PÉTER „Célunk az 1960—61. évi mun­ka megszilárdítása és fokozása, a szocialista világnézet kialakí­tása községünkben, valamint a lakosság általános és szakmai műveltségének emelése.” így kez­dődik a teveli községi tanács kul­turális tervének szövege erre az esztendőre. Ennek megfelelően működik a községben ezüstkalá­szos tanfolyam, dolgozók esti is­kolája, kihelyezett mezőgazdasá­gi technikumi osztály és tovább­képző iskola a 15—16 éves fia­talok számára. Az összes tanulók száma mintegy 130 fő. Eddig a statisztikaszerű felso­rolás. De nézzük meg azokat is, akik mindezt valóraváltották. Mert bizony a fenti terv csak üres határozat maradhatott vol­na, ha nincsenek többen olyanok, akik nagyon akarják a megvaló­sítását. Elsőként Szauer Jánossal, az iskola igazgatójával beszélge­tünk. S mindjárt kiderül, hogy ez a kis dimbes-dombos helység bizony olyan kis tanulóközpont­féle. A helybelieken kívül járnak ide iskolába felnőttek Bonyhád- varasdról, Kisdorogról, Zombá- ról, Kisvejkéről is. — Amikor hozzákezdtünk az esti iskola és a technikum szer­vezéséhez — mondja Szauer elv­társ — sokan nevettek, mondván, mit erőlködöm. De én nem hagy­tam magam. Úgy vagyok vele — teszi hozzá mosolyogva —, hogy ha valamibe belekezdek, nem ha­gyom abba, annak sikerülni kell. És ezután elmondja, mint men­tek a többi pedagógussal gondo­latban végig a falun: kinek van leginkább szüksége a tanulásra, vagy kit lehet megnyerni erre Azután pedig személyesen is fel­keresték a kiválasztottakat. — De jöttek olyanok is — mondja —, akikre nem is számítottunk. Így tanul aztán az esti iskola VII. és Vili. osztályában közel 40 fő. A kihelyezett technikumi osztály 34 tanulóval indult meg. Az ezüstkalászos tanfolyam 31 hallgatójáról Balassa Tibor, a tsz vezető agronómusa számolt be. A hallgatók hetenként kétszet vesznek részt foglalkozáson. Ked­den van az elméleti és gyakorla­ti oktatás, pénteken pedig az anyaghoz kapcsolódó filmeket né­zik meg. — Ezeken az előadáso­kon már nemcsak a hallgatók vesznek részt — mondja Balassa elvtárs —, hanem nem egyszer 80—100 más érdeklődő is. — Megéri ez a tanulás a tsz- nek is, meg a hallgatóknak is. A tsz jobb eredményeket tud fel­mutatni, a hallgatók jobban tud­nak dolgozni és több lesz a jö­vedelmük. Ez a tanfolyam mint­egy előkészítője a szakmunkás­bizonyítvány megszerzésének. Szőcs József például már le is vizsgázott, szakmunkás, 10 szá­zalékkal több a jövedelme. — Célunk az — mondja tovább Balassa elvtárs —■, hogy minél több szakmunkása legyen a gaz­daságnak. Ha levizsgáznak, a tag ság 10 százaléka szakmunkás lesz. Lehetne még beszélni, írni a Vöröskereszt népes előadásairól, a közel félezer részvevős teveli légoltalmi tanfolyamokról és más kulturális, nevelő, felvilágositó munkát végző emberről itt. De úgy gondoljuk, ennyi is elég ah­hoz, hogy megtudjuk, nemcsak papíron vannak meg a tervek, de megvalósításuk is biztosítva van. Példa ez. amelyet nem árt követni. Szalai Endre

Next

/
Thumbnails
Contents