Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-03 / 28. szám

1962. február 3. 3 TOLNA 1WÉOTFI NEPÜJSAÖ Vasárnap nyílik meg Pakson Tolna megye első ifjúsági háza Nem kis gondja oldódik meg Paksnak vasárnap, amikor meg­nyitja kapuit az ifjúsági ház, hí­va a község fiataljait, hogy mű­velődési, tanulási és nem utolsó sorban szórakozási lehetőséget nyújtson számukra. Pakson mű­ködik a járási művelődési ház, munkájában általában elégedett lehet — és elégedett is — a köz­ség lakossága. Különösen a fia­talok, akik gyakran látogatják rendezvényeit. A község azonban már kinőtte művelődési házát. Helyisége kevés, kicsik is, a nagyterem is bizony már egy ki­sebb község számára is szűknek bizonyulna. Egyéb hely, ahol es-, ténként kulturáltan szórakozhat­nának, művelődhetnének a fiata­lok — nincs. Ez az egyik ok, amiért öröm­mel kell üdvözölni a paksi ifjú­sági házat. Tehermentesíti a já­rási művelődési házat. De ezen túlmenően megfelelő elfoglaltsá­got is biztosít a fiatalok számá­ra. Ifjúsági akadémiát, ismeret- terjesztő előadásokat, szakkörö­ket akarnak szervezni, a KIS2- központ televíziós vevőkészülé­ket, lemezjátszós rádiót, sakk­készleteket, asztalitenisz-felszere­lést és biliárd-asztalt ajándéko­zott megyénk első ifjúsági házá­nak. Ezenfelül négyszáz széket a nagyterem és berendezést a klubszoba részére. A nagyterem alkalmas lesz színielőadások, táncmulatságok rendezésére is, de itt fogják tartani a különbö­ző ismeretterjesztő jellegű elő­adásokat Nyolcvanötezer fo­rintba került a berendezés. Az épület már különböző célo­kat szolgált, s átalakításra volt szükség ahhoz, hogy mostani cél­jaira alkalmas legyen. A KISZ Központi Bizottsága százezer fo­rinttal támogatta az átalakítási munkákat. Az építkezés kissé el­húzódott, de február 4-én már végérvényesen birtokukba vehe­tik a paksi lányok és fiúk máso­dik otthonukat. A KlSZ-tagok és úttörők tár­sadalmi munkával járultak hoz­zá az ifjúsági ház környékének rendbehozatalához. A munka szervezetté tétele ér­dekében megválasztják majd az ifjúsági kulturális tanácsot, amely Vajnai Jánosnak, az ifjúsági ház tanár-vezetőjének irányításával szervezi a fiatalok művelődését, szórakozását. A kulturális tanács megalakulása után készítik majd el a részletes programot, ame­lyet összehangolnak a járási mű­velődési ház terveivel. A naksi fiatalok napv érdeklő­déssel várják, hogy az ifjúsági ház megnyissa kapuit. Egy hét alatt 130 ezer forinttal nőtt a takarékbetét Faddon Az elmúlt napokban tartotta évvégi közgyűlését a 470 tagot számláló faddi takarékszövetke­zet, ahol újjáválasztották a veze­tőséget. A régi vezetőség jó eredmé­nyekről számolhatott be. Az el­múlt évben a termelőszövetkezeti község lakói közel 800' ezer forin­tot helyeztek el a takarékszövet­kezetben. Az alábbi példák azt bizonyít­ják, hogy érdemes a takarékszö­vetkezet tagjának lenni. Nemcsak azért, mert a takarékoskodás gondolatát gyakorlattá váltja, nemcsak a kölcsönök juttatásával segíti a lakosságot, hanem a be­tétekre kamatot is fizetnek. A faddi takarékszövetkezet az elmúlt évi betétek után most 33 ezer forintot osztott ki a takaré­koskodó faddiaknak. Nem egy olyan termelőszövet­kezeti tag van a községben, aki 1000 forintot, vagy még ennél is több kamatot kapott a takarék- szövetkezetnél elhelyezett betétei után. Ez természetesen nem maradt hatás nélkül a község lakói kö­zött. Ennek bizonyítéka, hogy a kamatok kifizetése után egy hét alatt 130 000 forinttal nőtt a ta­karékszövetkezetben a betétállo­mány. Jl termelés pártellenőrzésének tapasztalatai a Dunaföldvári Kendergyárban A népgazdasági terv üzemre eső részének megvalósítása egy-egy gyárban az egész kollektívára vár. a siker attól függ. tudják-e mozgósítani a dolgozókat a fel­adatok megoldására, ki tudják-e ragadni a legfontosabbat a fel­adatból. amelynek megoldása az­után az egész terv teljesítését te­szi lehetővé. A kollektíva mozgó­sítása a tervfeladatok végrehajtá­sára tömegszerveteti munka. Ne­velni kell a dolgozókat arra, hogy munkájukban ne csak a pénzke­reseti lehetőséget lássák, hanem annak kihatásait is felismerjék. A termelés segítése, ellenőrzése fontos pártfeladat. Vajon a ter­melés pártellenőrzését hogyan végzik a Dunaföldvári Kender­gyárban? — tettük fel a kérdést a napokban több evári kommu­nistának. munkásnak, vezetőnek. Egy évvel ezelőtt, amikor a pártszervezet vezetősége megálla­podott a gyárvezetőséggel, bíztak abban, hogy javaslataik, vélemé­nyeik segítik majd a gazdaságve­zetést é* ennek nyomán kedvet kapnak a dolgozók arra is. hogy ne csak a pártszervezet, s a tö- megszefvezetek munkáját bírál­ják. hanem véleményt mondja­nak a vezetésről is. S nem lehet azután csodálkozni azon sem. hogy a dolgozók a termelési ta­nácskozáson és ecvéb alkalmak­kor is megmondják véleményükéi a gyárvezetőnek a termelést ille­tően. Egy évvel ezelőtt a pártszerve­zet Vezetősége kérte a gyárVeze- tőséget, adjon lehetőséget arra. hogy a párttagokat úgy osszák be az üzembe, hogy mindegyik üzemrészbe lessen párttag vagy pártvezetőségi tag. A javas­latot a gyárvezetőség elfogadta, s így a pártszervezet állandóan fi­gyelemmel tudja kísérni a ter­melő munkát, javaslataival idő­ben tudott a gyár-vezetőséghez menni. Ez a módszer eredményes volt. Bizonyítja ezt az is. hogy a múlt évi tervet részletekben is teljesítették. Forintértékben kö­zel 10 százalékkal termeltek töb­bet a tervezettnél. A szakszervezeti bizottság ter­meléssel foglalkozó funkcioná­riusait. a pártbizalmikat a mű­vezetők rendszeresen tájékoztat­ják a sürgős feladatokról. Ilyen volt legutóbb például, amikor a gyár exportmunkát kapott. Mi­előtt a művezető közölte volna a munkásokkal a feladat nagyságát, nehézségeit, megbeszélték a párt- szervezettel. A pártszervezet üzemrészben dolgozó tagjai pedig beszéltek munkatársaikkal ennek a résztervnek a teljesítéséről is. Ilyen módszerekkel gyakran ta­lálkozni a kendergyárban. Pél­dául rendszeres az, hogy o mű­vezetőket pártvezetőségi ülése­ken beszámoltatják. Ott adnak segítséget a napi feladatok meg­oldásához. Különösen a társadal­mi tulajdon védelmének javulá­sában értek el számottevő ered­ményt. A felvilágosító, nevelő munka nyomán elértek, hogy a dolgozók már nem járnak becsukott szemmel az üzemi lazaságok mellett, az anyag-, alkatrész-herdálást azon­nal jelentik a művezetőnek, vagy a pártvezetőség egyik tagjának. Az elmúlt napokban, amikor á januári tervet veszély fenyegette, a pártvezetőség egyik tágja. Ko­máromi elvtárs ment a gyárveze­tőhöz azZal a javaslattal, hogy a második száfítót is helyezzék üzembe, mert a nedves időjárás szükségessé teszi üzemeltetését. A gyárvezetőség ezt a javaslatot Is elfogadta, s jórészt ennek kö­szönhető. hogy teljesíteni tudták a január havi tervet. Gyakori az olyan eset is. ami­kor a gyár előtt különleges fel­adat áll. Akkor a pártvezetőség megbízza a kommunistákat, hogy munkájukkal, példamutatásukkal segítsék a feladat megoldását. Összefogásuk mindig eredmé­nyes. Hagyományai vannak már a kendergyárban a termelés pártellenőrzésének. Egy évtized óta rendszeressé tették ezt a munkát, s ennek az eredménye, hogy minden dolgozó részt kér és "észt vállal ebből a munkából. Már elkészült a pártszervezet 1962. évi munkateéVe. Ebben is első helyen áll az a pont. hogy se­gítik a gyárvezetést a napi fel­adatok megoldásában. S a kom­munisták az üzemrészekben bizo­nyítják be. hogy szükség van a termelés pártellenórzésére. hasz­nára válik ez a gyárnak és a dol­gozónak egyaránt. — Pi — / (BáeiÁJUiák sza luuLőn Qizm qái'. Tegnap reggel röpgyűléseket tartottak a Bonyhádi Zománcgyár üzemeiben, műhelyeiben. A gyár dolgozói elhatározták, hogy tilta­koznak a kongói nép nemzeti függetlenséginek harcosa, Gizenga v.initzterelnökhelyettes törvénytelen letartóztatása és fogvatartáta ellen. Egyhangúlag fogadták el azt a táviratot, amit megküldték a Külügyminisztériumnak, hogy futtassa el illetékes helyre. A távirat szövege a következő: „Mi, a Zománcipari Művek Bonyhádi Gyáregységének dolgo­zói mély felháborodással vettük tudomásul, hogy Antoine Gizen- gát. Kongó törvényes miniszterelnök-helyettesét Mobutu zsoldosai elfogták és rabságban tarifák. Ezelőtt egy évvel Lumumbát, Kongó törvényes miniszterelnö­két fogták el Mobutu zsoldosai és orvul meggyilkolták. Félő, hogy ugyanerre a sqrsra jut Gizenga, Lumumba hű követője. Ezért világszerte felemellek a dolgozók tiltakozó szavukat Gi­zenga rabságban tartása ellen. A tiltakozáshoz mi is csatlakozunk, és követeljük Antoine Gizenga szabadon bocsátást és helyezzék vissza jogaiba. A Zománcipari Művek Bonyhádi Gyáregységének dolgozói". nz 57 inns lÉgiinisti írta: GUZI MIHÄLY — BECZF KAROLYI 49. A torony egyik földszinti szo­bájának ajtaja csendesen kinyílt. Két alak lopakodott ki rajta. Bár az éjszakai fegyverdörrené­sek elég nagy zajt csaptak, ők hangtalanul igyekeztek a falak mentén meghúzódni. Óvatosan, lépésről lépésre ha­ladtak tovább, vigyázva, hogy az őrök ne vegyék észre őket. Éjfél volt. A vietnami szabadságharcosok fegyvereinek dörgése távolodott az erődtől. — Sietnünk kell — súgta Tö­rök Feri társának, az olasz Bel- loninek. — Mindent előkészítettem — súgta vissza az olasz — menj nyugodtan. Török az egyik északi lőrés fe­lé tartott. Hatalmas nyílás ez, egy ember feltétlenül ki tud rajta bújni. A kérdés csak az, hogy a másik oldalon nem zuhan-e a mélybe. A lőrés alatt ugyanis mintegy hat-nyolcméteres mély­ség tátong, amely éppen elég ah­hoz, hogy karjukat, lábukat fica- mítsák, vagy eltörjék. Márpedig ezt egyikük sem szeretné. Két nap óta készülnek a szökésre, nem szeretnék, ha az utolsó pilla­natban valami közbejönne. Az elmúlt 48 órában feltűnés nélkül tanulmányozták a terepet, az őr­ség beosztását, a lehetőségeket. Ez a lőrés bizonyult a legjobb­nak. Nem a legközelebb volt ugyan a földhöz, de alatta a ta­laj nem volt sziklás, nem mere­dek, hanem viszonylag sima, egyenletes, továbbá ehhez a tö­réshez volt legtávolabb az őrhely és ez volt legközelebb szálláshe­lyükhöz. Belloni az előző dél­után szerzett a raktárból egy kö­telet, sőt azt a követ is kiválasz­totta, amelyhez hozzákötik. Igaz, a kötél körülbelül négy méter hosszú, a leereszkedésnél így még huppanni kell egyet, de mind egy. Remélhetőleg nem lesz sem­mi baj. Már csak néhány méter volt hátra. Szinte mindketten beleol­vadtak a falba. Török kitapoga­tott az erőd falán egy kartávol­ságnyit, aztán óvatosan előrelé­pett. Belloni utána. A harmadik lépés után Török kinyújtott keze már nem ért falat, azaz a törést érte el. — Itt vagyunk — súgta izga­tottan. Belloni a törésben óvato­san kitapogatta azt a követ, ame­lyet tegnap kiszemelt. A kötél előre elkészített hurokját ráakasz tóttá a kő kiálló sarkára, aztán a kőtelet ledobta a mélybe. E pil­lanatban azonban szinte elállt a szívverése. A kidobott kötél hu- rokja kiakadt a kő sarkából, az­tán az egész a mélybe zuhant Szinte felsikoltott, de hirtelen a szájára csapta a markát. Török melléje ugrott. — Mi van? — kérdezte ijedten. —■ A kötél kiakadt és a mélybe esett. Török halkan káromkodott. — Most mit csináljunk? — kér­dezte aztán. — Nincs más megoldás... Egyi­künk kézenfogva leengedi a má­sikat... Én leszek az, mert az én hibám miatt zuhant le a kötél. I,ehasalok és kézenfogva leenged­lek. Igaz, körülbelül négy métert még ugranod kell, de remélhető­leg sikerül. — És te? — kérdezte a másik izgatottan. — Mindegy... Nincs más hátra. Ugranom kell fentről. Engem már nem tud kézenfogva leeresz­teni senki. No gyere, kezdjük... Sietnünk kell... Török az olasz fiú mellé kú­szott, s jó erősen megfogta annak kezét. Óvatosan kidugta lábát a törésen, és lassan leereszkedett. Az olasz végighasalt a törésen s engedte Törököt, ameddig csak lehetett. Ekkor elengedte kezét. Halk huppanás hallatszott, az­tán Török halk hangja. — Rendben. Gyere te is. Belloni odacsúszott a lőrés szé­lére, aztán pillanatnyi gondolko­dás után elvetette magát a fal­tól. Izgalmában azonban jobban elrugaszkodott a kelleténél és még a levegőben elvesztette egyensúlyát. Oldalt esett, s ami­kor földet ért, hatalmasat ordi- tott. A következő pillanatban az erődből egy géppisztolysorozat hangzott. — Meghallották — mondta ri­adtan Belloni. — Vagy pedig észrevették szo­bánkban a szökést — hadarta gyorsan Török — de ez végered­ményben mindegy... Állj fel!... Tudsz járni? Belloni felkecmergett. — A lábam —. nyögte. — Siessünk. Néhány percünk van: míg elhelyezkednek a falon. Ismét néhány percünk, amig fel­fedeznek... Futni kezdtek. Belloni sántí­tott, erősen húzta a bal lábát, de azért ment Török mellett, fogát összeszorította és hallgatott. Az őserdő ezen az oldalon mint egy 150—200 méterre volt az erődtói. Nappal nem sokáig tar­tott volna ez az út, de éjszaka óvatosan kellett menni. No meg Belloni az ugrásnál megütötte magát... Minden attól függ, mi­kor foglalják el a légiósok a fa­lon helyeiket és mikor fedezik fel őket. Belloni valami mélyedésbe lé­pett és felszisszent. Török meg­ragadta kezét és húza, vonta ma­ga után. A falon felugattak a fegyverek. Egyelőre csak úgy, vaktában. Ha­marosan kigyulladt azonban egy reflektor és végigpásztázta a te­repet. — Hasalj! — ordította Török, amikor a fénycsóva már csak né­hány méternyire volt tőlük. Mindketten fődre vetették ma­gukat és megmerevedtek. A fény elsiklott fölöttük, s ők újra ro­hanni kezdtek. A táv felén már túl voltak, de a kíméletlenül ku­tató fénycsóva miatt csak nehe­zen haladtak előre. A géppisztoly- és golyószóró­sorozatok vadul tépték a levegőt, s az erőd és az őserdő között lé­vő terepet. A menekülőknek már csak 15—20 méter volt hátra, amikor újra közeledett a fény­cső Vá. — Fuss! — kiáltotta Török. — Ne hasalj le! Már csak néhány méter. Azonnal felfedezték őket. Az erőd falán vezényszó hal­latszott. A menekülőkre össztűz zúdult. Belloni felordított, egy pillanatra megtántorodott, de Tö­rök megragadta a derekát és szinte bevitte az őserdőbe. Egyik évszázados fa mögé vonta az olaszt úgy, hogy golyó ne érhes­se. Az erődből még egy utolsó so­rozat söpörte végig az őserdő al­ját, aztán csend lett... Török kigombolta Belloni zub­bonyát és halkan megkérdezte: — Eltaláltak? — Igen... A karomat... Érzem, amint folyik végig rajta a vér... Török leszakított zubbonyából egy darabot és bekötötte, jobban mondva becsavarta az olasz se­bét. Belloninak nagyon fájt, de azért szótlanul tűrte. Néhány perc múlva elindultak az őserdő belseje felé. Az olasz Törökre tá­maszkodott. Alig tettek 50 métert a hatal­mas fák és sűrű bokrok között, amikor öt fegyveres vette őket körül. — Állj! — szólt az egyik kemé­nyen. — Kik vagytok? — Szökött légionisták, a viet­nami szabadságharcosokat keres­sük. — Megsebesültetek? — Társam felső karját golyó találta el — válaszolta Török. — Akkor siessünk — mondotta az előbbi hang. Ketten előre álltak, a többiek pedig Törökék mögött helyezked­tek el. A menet megindult. Török megszorította Belloni én kezét. — Sikerült... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents