Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-24 / 46. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 106?. február 2Í Hruscsov válaszüzenete Kennedy elnöknek és Macmillan miniszterelnöknek (Folytatás az 1. oldalról) — Azt állítani, hogy még min­dig az álláspontok tisztázásával kell foglalkozni, tulajdonképpen lemondást jelent arról a kísérlet­ről, hogy a leszerelési tárgyalá­sokat gyakorlati mederbe terel­jék — jelenti ki a szovjet kor­mányfő, majd megállapítja: A bizalom és őszinteség bi­zonyos foka, amely nélkül még csak megközelíteni sem lehet a leszerelési kérdés megoldását, csak azok között jöhet létre, akik a legfőbb felelősséggel tartoznak orszá­guk népének. Márpedig éppen a kormányfők, illetve államfők viseltetnek ilyen felelősséggel. Hruscsov megjegyzi, hogy mi­után Kennedy nem óhajtja át­venni az amerikai küldöttség ve­zetését a tizennyolcas bizottság­ban sorra kerülő tárgyalásokon és álláspontját olyan mesterkélt urvvel magyarázza, hogy hiányzik a megfelelő előkészítés, ez csak azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok elnöké­ben „még nem érett meg az elhatározás a leszerelés kér­déseiben való megegyezésre.” — A nyugati hatalmak — írja Hruscsov — szemlátomást még nem készek a megegyezésre a leszerelés ügyében és ezért gon­dolja ön, hogy egy ideig még jobb némileg távolmaradni az idevágó tárgyalásoktól. Hruscsov megállapítja, hoev a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között nézeteltérések állnak fenn a leszerelés ellenőrzésének kérdésében. „Úgy látszik, az Egyesült Államok és szövetsége­sei azt szeretnék — teszi hozzá —, hogy a Szovjetunió helyezze ellenőrzés alá fegyveres ei-őit, tárja fel egész védelmi rendsze­rét, még azt megelőzően, hogy igazában megkezdődik a lesze- ,^1^.0 un- an>-«nsGaor i — Nyíltan meg kell monda­nom — jelenti ki a szovjet kor­mányfő ■ hogy az élíérrőrzés kérdésének ilyen kezelésével Önök semmit sem fognak elérni, mert mi ebbe nem egyezünk be­le. — A nyugati hatalmak javas­lata azt jelenti, hogy tulajdon­képpen ellenőrzést akarnak még a leszerelés előtt. A Szovjetunió ezt teljes joggal kémkedésre irá­nyuló törekvésnek tekinti — je­lenti ki Hruscsov. — Az ilyen ellenőrzés ugyanis lehetővé ten­né, hogy az agresszív állam el­helyezze felderítőit a békeszere­tő államok területén és értesülő- l seket gyűjtsön ez utóbbiak vé­delmi rendszeréről. A Szovjetunió — jelenti ki Hruscsov — becsületes meg­egyezésre törekszik, amely biztosítékot nyújt arra, hogy sem a leszerelés folyamán, sem befejezése után nem ve­szélyezteti semmi valamely állam biztonságát. Ezért azt mondjuk: dolgozzuk ki a szerződést ’s legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés alatt vég­rehajtandó általános és teljes le­szerelésről és e szerződés rendel kezéseit hajtsuk végre szakaszon­ként olymódon, hogy az ellenőr­zés mérve álljon összhangban a leszerelés terén teendő lépések­kel. Ha befejeztük a leszerelés egy szakaszát ellenőrzés alatt, térjünk rá a következő szakasz­ra, szintén ellenőrzés alatt. — Ez az ellenőrzés kérdésének egészséges, reális kezelése — mu­tat rá a szovjet kormányfő és hangsúlyozza, hogy ez ideig sen­ki sem tudott ennél jobbat java­solni. — Az a benyomás támad — mutat rá a továbbiakban Hrus­csov —, hogy valamilyen játék folyik a leszerelés körül. Ezért is látnak napvilágot különféle tervek, amelyeknek eleve az a céljuk, hogy a másik fél eluta­sítsa őket. Hogyan lehetne más­ként értelmezni azt a tényt, hogy a nyugati hatalmak nem hajlan­dók legalább valamennyire csök­kenteni katonai készülődéseik mérvét, például megszüntetni az idegen területeken levő katonai támaszpontjaikat és kivonni csa­pataikat Európából saját állam­határaik mögé. A Szovjetunió kész akár ma hazaszállítani külföldön lévő csapatait, ha a nyugati ha­talmak ugyanezt teszik. Hruscsov rámutat arra, hogy úgy látszik, van valami igazság azokban az újságkommentárok- jjap„ amelyek különleges, colokat sejtenek amögött a javaslat mö­gött, hogy külügyminiszteri szin­ten kezdje meg munkáját a.- ti­zennyolcas leszerelési bizottság. E kommentárok írói közvetlen összefüggést látnak e javaslat, valamint az amerikai és az an­gol kormány azon bejelentése kö­zött, hogy újra nukleáris fegy­verkísérleteket szándékoznak vé­gezni a levegőben. A szovjet kormányfő felhívja a figyelmet arra, hogy a nukleá­ris rakétafegyverek mennyisége egyre nagyobbá válik; „Ma már nekünk és önöknek ezrével van­nak ilyen fegyvereink. E fegyve­reket sok ezer -ember kezeli és ezeknek száma a rakéták meny­Az OÁS általános összecsapást akar kiprovokálni az arab és az európai lakosság között Párizs (MTI). Algériában öt év óta nem követtek el annyi me­rényletet egy nap alatt, mint február 22-én. Algírból és Orán- ból 30 halott és 61 sebesült ál­dozatot jelentettek csütörtökön. Az események egyre világosab­ban mutatják az OAS taktikáját. A fasiszták titkos szervezete, mi­után nem tudta megakadályozni a francia—algériai tárgyalásokat, valamennyi terror-csapatát moz­gósította, hogy az algériai váro­sokban lehetetlenné tegye a fegy­verszünet végrehajtását. Az algé­riai lakosság elleni gyilkos me­rényletek fokozásával az arabok ellentámadását akarják kiprovo­kálni, hogy az európai és arab lakosság között tömeges össze­csapásra kerüljön sor. Ez alkal­mat nyújt a francia hadseregnek, hogy az európai lakosság oldalán az algériaiak ellen forduljon. Algírban egyetlen napon 11 postást támadtak meg és közü­lük ötöt meggyilkolták az QAS emberei. Ugyancsak Algírban egy autós OAS-különítmény az utcán rendezett vadászatot az arabokra. A gyilkosságok miatt tüntetések­re került sor az arab városne­gyedekben. Oránban katonai és rendőri egyenruhába öltözött banditák feltartóztattak egy al­gériai foglyokat szállító rabmo­bilt: két arabot megöltek, hár­mat pedig megsebesítettek. A francia bíróságok az eddig letartóztatott OAS-banditóknak csak 3 százalékát ítélték el Párizs (MTI). Az Humanité közlése szerint az OAS bűn­lajstromán szereplő gyilkossá­gokkal, bombamerényletekkel és egyéb bűncselekményekkel kap­csolatban az utóbbi hónapokban 1200 személy ellen merültek fel súlyosabb terhelő bizonyítékok, közülük 695-öt letartóztattak, 166-an szökésben vannak, 337 gyanúsított ellen pedig még el­nyiségének növekedése arányában egyre gyarapodik. De minél több embert vonnak be a nukleáris rakétafegyverek kezelésébe, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy váratlan dolog történik. Ha véletlenül kilőnek egy termonuk­leáris töltetű rakétát, az jelzé­sül szolgálhatna egy világhábo­rús katasztrófa kirobbantására. — Az általános és teljes lesze­relés mielőbbi megoldása érde­kében a szovjet kormány azt kí­vánta és ma is azt kívánja, hogy a tizennyolcas leszerelési bi­zottság munkája a legmaga­sabb szinten kezdődjék meg — jelenti ki Hruscsov. — A szovjet kormány úev véli. hogy a szigorúan nemzetközileg ellenőrzött általános és teljes le­szerelésre vonatkozó javaslatai alapot nyújtanak olyan megegye­zéshez, amely nem okoz kárt az egyik és nem jelent előnyt a má­sik félnek. „Magától értetődően hajlandók vagyunk megvizsgálni más javas­latokat is, ha azok valóban bizto­sítják az általános és teljes le­szerelés problémájának megoldá­sát” — írja Hruscsov. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának nyilatkozata London (MTI). Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága a következő nyilatko­zatot adta ki: Angliában súlyos megdöbbe­nést keltett az atomleszerelési mozgalom százak bizottságának hat tagjára kirótt büntetés. Ez újabb példája annak, hogy az egész atömpolitika a polgári szabadságjogok elleni támadások­hoz vezet. Nevetséges az az állí­tás, - mintha a hat személy eljá­rása veszélybe dönthette volna az országot, ök éppen úgy, mint a meggyőződésüket osztó milliók, jól tudják, hogy Anglia biztonsá­ga az atompolitika megszünteté­sétől függ. A bíró döntése lehe­tetlenné tette a vádlottak számá­ra, hogy valamennyi érvüket a törvényszék előtt feltárják. Min­den békebarátnak, minden de­mokratának tiltakoznia kell ezen ítéletek ellen és szívvel-lélekkel támogatnia kell ama képviselőit akcióját, akik az ítéletek hatá- lyonlü'vüli helyezését és a hat vádlott azonnali szabadonbocsá- tását sürgetik. Koszorúzás! ünnepség a szovjet hadsereg megalakulásának 44. évfordulóján A Szovjet hadsereg megalaku­lásának 44. évfordulója alkalmá­ból pénteken délelőtt koszorú- zási ünnepség volt a Gellért­hegyi szovjet hősi em’ékmünél. A szovjet és a magyar him­nusz elhangzása után a magyar fegyveres erők nevében Pap Já­nos belügyminiszter, Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi mi­niszter első helyettese és Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka koszorút helyezett az emlékmű talapzatára. A Szov­jetunió budapesti nagykövetsége nevében V. I. Usztyinov nagy­követ és Sz. D. Zotov vezérőr­nagy. katonai attasé, a szocialista országok Budapesten akkieditált katonai attaséi nevében Hu Pin- fu ezredes, a Kínai Népköztársa­ság katonai attaséja, Mikolaj Kallaur ezredes, a Lengyel Nép- köztársaság katonai és légügyi attaséja és Horst Reinke alezre­des, a Német Demokratikus Köz­társaság katonai attaséja, az ideiglenesen Magyarországon ál­lomásozó szovjet csapatok oa- rancsnoksága nevében M. Ty. Nyikityin, N. N. Alekszandrcv és V. N. Bászkákov altáborna- gyok koszorúztak. A koszorúzás! ünnepség az Ir.ternacionale hangjaival fejező­dött be. Malínovszkij marsall napiparancsa Moszkva (TASZSZ). R. Mali- novszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere ünnepi napiparancsot adott ki a szovjet hadsereg és haditengerészet fenn­állásának 44. évfordulója alkal­mából. Malinovszkij marsall napipa­rancsában rámutat, hogy a szov­jet nép legbensőbb érdekeit ki­fejező kommunista párt és a szovjet kormány az egész világ dolgozóinak törekvését tolmá­csolva állhatatosan küzd a bé­kéért, az új világháború elhárí­tásáért. A Nyugat imperialista körei azonban szakadatlanul fo­kozzák háborús erőfeszítéseiket, esztelen támadó terveket szőnek a Szovjetunió és a többi szocia­lista állam ellen. Ez arra kötelez bennünket — hangsúlyozza a napi­parancs —, hogy állandóan ré­sen legyünk, készen álljunk meg­semmisítő csapást mérni az ag- resszorokra. A szovjet honvédelmi minisz­ter köszönti a hadsereg és a ha­ditengerészet harcosait az évfor­duló alkalmából, majd újabb si­kereket kíván nekik katonai is­mereteik tökéletesítésében, a kor­szerű harci eszközök és módsze­rek elsajátításában, a katonai fe­gyelem és szervezettség megszi­lárdításában. Malinovszkij marsall napipa­rancsa végén élteti a szovjet hadsereget és haditengerészetet, a szovjet népet és dicső fegyve­res erőit, a kommunista pártot, amely bizton vezeti a népet a kommunizmus felé. A csehszlovák nemzetgyűlés a költségvetést tárgyalja Prága (MTI). Csütörtökön kez­detét vette a csehszlovák nemzet­gyűlés idei első ülésszaka, amely az 1962-es költségvetést és né­hány törvényjavaslatot vitatott meg. Julius Duris pénzügyminisz­ter az 1962-es költségvetésről szó­ló beszámolójában rámutatott, hogy ennek összege több mint 123 milliárd korona, 7,4 száza­lékkal nagyobb a múlt évinél. A népgazdaság 1961. évi fejlő­déséről szólva a miniszter rámu­tatott, hogy a nemzeti jövede­lem hét százalékkal, az ipari ter­melés 8,9 százalékkal, a mező- gazdasági termelés egy százalék­kal, a külkereskedelem pedig 8,8 százalékkal növekedett 1960-hoz képest. Az 1962-es költségvetés alap­vető része, 89 százalék, a népen- daság fejlesztésére, a közoktatás a kultúra, az egészségvédelem céljaira van előirányozva. Hon­védelmi és biztonsági célokra az állami költségvetés 8,8 százalékát fordítják. Dz S7D81-BS lÉOlmlSta IIrta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLYI járást sem indítottak. A letartóz­tatottak közül 472-nek az ügyét még nem tárgyalták, de 45-en már megszöktek a vizsgálati fog­ságból. 223 merénylőt bíróság elé I állítottak, de 117-et felmentettek | közülük, 58-an pedig feltételes büntetést kaptak. Mindössze 38 j vádlottat ítéltek el szabadság-1 vesztésre. Ez az 1200 bűnöző há- ; rom százaléka. 65. — A mennyországot vártam és a pokol szakadt rám! — csapott öklével az asztalra a negyedik liter után. — Parancsol? — lopakodott kö­zelebb a kantinos. — Menj innen! — Gazsó felka­pott egy literes üveget és a kanti­nos felé vágta. Az utolsó pillanat­ban kapta el a fejét. — Egyszer nekem is szabad mulatnom! Nem igaz? — kérdez­te. — De igen... hogyne... — hebeg­te a másik. Hargitai jött be és kissé félén­ken közeledett Gazsóhoz. —• Miska!... Mi van veled?... Gyere már, téged várunk... — Elkészítetted a kisasszonyok fogadófülkéjét? — El, hogyne! Akadt segítség bőven, hiszen mindenki nagyon várta már a lányokat... — Várta!... Mindenki várta! és a kisasszonyok elszórakoztatják majd az egész erődöt... Mi? — Hát azért jöttek — mondot­ta bizonytalanul Hargitai. — De gyere már. — Mi az istennek menjek? Gyertyát tartani? — Eh! Te vagy a felelős a lá­nyokért. Rád vannak bízva. Né­hány közlegény már ott ólálko­dik. Lesz egészségügyi vizsgálat, vagy nem? — Várj csak! — Nekiiramodott az udvarnak, Hargitai alig tud­ta követni. Amint Gazsó belépett a szobá­ba, a félhomályban valaki meg­ragadta a kezét és megcsókolta. Ki az? Csak Ti-ti lehet!... Dü­hösen lökött rajta egyet, s vil­lámgyorsan elkapta kezét. Kotorászni kezdett asztalán, aztán gyertyát gyújtott. A lányok ott ültek ágyán, sorba. — Nos, hölgyeim, — fordult feléjük Gazsó gúnyosan — meg­kezdik a munkát, vagy ma este még pihennek? —Olyan fáradtak vagyunk — sóhajtott az egyik lány. — Én meg beteg vagyok — mondta halkan Ti-ti. — Beteg? — nevetett gúnyosan Gazsó. — Igen, beteg. Nem fogadhatok vendéget. Az ajtóban zörögtek. Gazsó in­tett Hargitainak. — Légy szíves, zavard el őket! A kisasszonyok fáradtak. A szekrényből pálinkát kotort elő. Mindenkinek töltött egy fél decit, maga is bevágott eggyel, meg az éppen visszatérő Hargi­tainak is adott. — Jó pálinka, ugye... nagyszerű pálinka... Búfelejtő — motyogta Gazsó. Ti-ti szomorúan nézett rá, Har­gitai zavartan álldogált. Az ajtónál néhány légiós tü­relmetlenkedett. — Menj oda, küldd őket a fe­nébe! — ordította Gazsó. A fogtechnikus eltűnt, az egészségügyi pedig újabb pohár pálinkát öntött a lányoknak. Azoknak mind jobb kedvük ke­rekedett. Hargitai visszatért és ő is fel­hajtotta italát. — No, hölgyeim, nem térnek még nyugovóra? — kérdezte Ga­zsó. Ebben a pillanatban ismét zö­rögtek az ajtón. — A betyár úristenit! — ro­hant oda Gazsó — ki az? — Lafarte hadnagy. Gazsó kelletlenül kinyitotta az ajtót. — Igazán sajnálom hadnagy úr — mentegetőzött. — Ez a lány beteg, a másik kettő meg fáradt. Ma este nem óhajtanak vendé­get fogadni. — Ó, igazán kár — lépett bfe Lafarte —, de azért engedje meg, hogy néhány percet itt töltsék... Legalább megnézhessem őket. Belépett a fülkébe, sorra szem­ügvre vette a lányokat. Ti-tinél sokáig időzött, aztán mosolvogva csak annyit mondott. — Pedig nagyon szívesen el­szórakoztam volna az este bár­melyikükkel.

Next

/
Thumbnails
Contents