Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-23 / 45. szám

7 TOLNA MEGYEI NEPÜ.TSAO 1962. február 2j* A francia kormány jóváhagyta a francia— Párizs (MTI). Nyugati hírügy­nökségek egybehangzó jelentése szerint a francia kormány szer­dán ötórás vita után jóváhagyta a svájci titkos tárgyalások során kidolgozott francia—algériai meg­állapodásokat. A mintegy százoldalas egyez­ménytervezet intézkedik a fegy­verszünet, az önrendelkezés, va­lamint a francia—algériai együtt­működés feltételeiről, az Algériá­ban élő európai kisebbségnek nyújtandó biztosítékokról. Abban az esetben, ha az algé­riai nemzeti forradalmi tanács csütörtökön vagy pénteken Tri- poliban kezdődő ülésén szintén jóváhagyja a megállapodást — hivatalos — de már csak formá­lis jellegű — francia—algériai találkozón — írják alá az egyez­ményeket. Harold King, a Reuter tudósí­tója szerint a Svájcban titkos l megállapodásokat tárgyalásokon kidolgozott egyez­mény előírja, hogy Algéria füg­getlenné válása után 15 évre ad­ja bérbe Franciaországnak Mers el Kebir tengerészeti támaszpon­tot, valamint rövidebb időtartam­ra a többi Algériában lévő légi­ós más katonai jellegű támasz­pontot. A megállapodás — a Reu­ter szerint — felhatalmazza Fran­ciaországot, hogy még legalább három évig folytathassa atomkí­sérleteit a Szaharában. A Le Monde, a délután meg­jelenő, rendszerint jólértesült polgári lap szerdán jelentést kö­zölt arról, hogy a francia—algé­riai megállapodás a következőket írja elő: 1. A fegyverszünet megkötése után is Algériában maradnak a francia erők, főleg a tunéziai és marokkói határ mentén. 2. A fegyverszünet és a nép­szavazás közötti körülbelül négy­hónapos időszakra arab többségű ideiglenes algériai végrehajtó szervet állítanak fel, amely a választási kampány szabadságá­nak és a népszavazás szabályos lebonyolításának biztosítására európaiakból és arabokból álló vegyes rendőri erővel rendelke­zik. Algériában és Franciaország­ban minden eshetőségre rendkí­vüli biztonsági intézkedéseket dolgoztak ki — jelenti a Reuter. A D,Aunoy kastély parkjába — itt őrzik Ben Bellát és fogvatar- tott minisztertársait — légelhá­rító nehézgéppuskákkal felszerelt páncélkocsik vonultak fel. Az AP jelentése szerint a francia hatóságok nagy csapategységek­kel zárták körül Algírt, Oránt és a többi nagyobb algériai várost, amelyben az ultrák megmozdulá­sára lehet számítani. Kennedy válaszolt Hruscsov üdvözletére Washington (Reuter—AP). Ken­nedy, az Egyesült Államok elnö­ke szerdán válaszolt Hruscsov üdvözletére, amelyben a szovjet miniszterelnök jókívánságait fe­jezte ki Glenn ezredes sikeres űrrepülése alkalmából és javasol­ta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió tegyenek közös erőfeszítéseket az űrkutatásban. Kennedy válaszában megkö­szönte Hruscsov szovjet minisz­terelnök jókívánságait és kijelen­tette, hogy őrömmel üdvözli a két ország együttműködésére tett javaslatot. Az amerikai elnök hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államokra és a Szovjetunióra különleges felelősség hárul ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Közöl­te, utasította kormányának illeté­kes tagjait, hogy készítsenek elő új és konkrét javaslatokat a két ország együttműködésére és re­ményét fejezte ki, hogy az Egye­sült Államok és a Szovjetunió képviselői minél előbb találkozni fognak, és a gyakorlati együtt­működés szellemében megvitat­ják az előterjesztett elképzelése­ket. Kennedy sajtóértekezlete Washington (MTI). Kennedy elnök szerdai sajtóértekezletén a legnagyobb figyelem Hruscsov szovjet miniszterelnök javaslata felé irányult, hogy szovjet—ame­rikai tudományos együttműködés-, létesítsenek az űrkutatásban. Kennedy elnök mindjárt saj­tóértekezlete elején külön nyilat­kozatot tett. Méltatta Glenn ez­redes teljesítményét, majd azt mondotta, hogy harminc állam­főtől kapott üdvözlő üzenetet, amelyekért köszönetét mond. Kü­lön is köszönetét fejezte ki azok­nak az államoknak, amelyek megengedték, hogy területükön ellenőrző állomásokat létesítse­nek. Kennedy elnök ezután így foly­tatta: „Egyik üzenetet Hruscsov szovjet miniszterelnöktől kap­tam, ebben azt javasolja, hogy a tudomány haladása érdekében or­szágaink együttműködhetnének a világűr kutatásában. Nagyon bá- torítónak tartom a nemzetközi együttműködésre vonatkozó ja­vaslatot, beleértve különösen az amerikai—szovjet együttműkö­dést.” Az elnök ezután így folytatta: „Azt hiszem, ha az ember el­hagyja égitestünket, maga mö­gött kell hagynia nemzeti diffe­renciáit is. Minden embernek csak haszna lesz belőle, ha a tu­domány csodáit használjuk fel a tudomány terrorja helyett.” Újságírók tovább folytatták er­re a témára vonatkozó kérdései­ket, és többek között megkér­dezték, nem jár-e veszéllyel, ha az Egyesült Államok megengedi szovjet megfigyelők jelenlétét a világűrkutatási programnál. Az elnök azt válaszolta, hogy Glenn ezredes legutóbbi űrutazásánál is jelen volt a külföldi sajtó. Az elnök más nemzetközi kér­dések között a berlini kérdésről is beszélt. Megkérdezték tőle, mit szól Adenauer kancellárnak ahhoz a nézetéhez, hogy be kelle­ne fejezni a Gromiko—Thompson tárgyalásokat és négyhatalmi külügyminiszteri értekezletet kel­lene összehívni. Az elnök azt felelte, hogy olvasott Adenauer nézetéről szóló újságcikkeket, de nem hiszi, hogy ezek megfelelnek a valóságnak. Az Egyesült Államok kormá­nya — mondotta az elnök — más nézeten van. Bár a Gromiko— Thompson tárgyalások eddig még nem voltak gyümölcsözőek, el­mondhatjuk, hogy a tárgy még nincs kimerítve, s ezért folytat­ni kell ezeket a tárgyalásokat. Ha olyan tényezők merülnek fel, amelyek arra mutatnak, hogy a külügyminiszteri tárgyalások si­keresek lehetnének, akkor termé­szetesen ennek semmi akadálya sincs, de azt hiszem, a jelen pil­lanatban a mostani szinten foly­tatott megbeszélések módot nyúj­tanak arra, hogy meglássuk, van-e remény sikeres tárgyalá­sokra. Az ENSZ-közgyűlés júniusban isméi- összeül, hogy dönfsön Ruanda Urundi sorsa felől .. New York (MTI). Az ENSZ- közgyűlés gyámsági bizottsága szerda délutáni, magyar idő sze­rint esti ülésén 87 szavazattal, el­lenszavazat nélkül, 11 tartózko­dással határozattá emelte azt a javaslatot, amelyet az afrikai és ázsiai küldöttségek terjesztettek élő a belga közigazgatás alatt lé­vő Ruanda Urundi gyámsági te­rület függetlenné nyilvánításáról. A határozati javaslat — mint is­meretes — július elsejét jelölte ki a függetlenség megadásának időpontjaként. A szocialista or­szágok Reuter-jelentés szerint tar­tózkodtak a szavazástól. Az AP közli azt is, hogy az eredeti ha­tározati javaslathoz benyújtott módosító indítványokat a bizott­ság elvetette. A közgyűlés június elején ülést tart, hogy végső fokon döntsön Ruanda Urundi sorsáról. Időköz­ben egy öt ország képviselőiből alakult külön bizottságnak kell tanulmányoznia azt a kérdést, hogy Ruanda Urundiból egy vagy két független ország létesüljön. Rusk részt vesz a genfi leszerelési értekezleten Washington (MTI). A Reuter és az AP tájékoztatása szerint az amerikai külügyminisztéritim szó­vivője szerdán bejelentette, hogy Rusk amerikai külügyminiszter részt kíván venni a tizennyolc­hatalmi genfi leszerelési értekez­let megnyitó ülésért. A szóvivő hozzáfűzte, ez egy­bevág azzal az angol—amerikai elgondolással, hogy a genfi le­szerelési tanácskozásokat külügy­miniszteri szinten tartsák. Szovjet jegyzék az amerikai kormányhoz Moszkva (TASZSZ). A szovjet kormány ismételten követeli az Egyesült Államokban élő Kari Línnas kiadását, aki a háború alatt szovjet területen bűntette­ket követett el. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szovjet0'külügy-1 minisztérium jegyzéket nyújtott át a moszkvai amerikai nagykö­vetségnek. A tartui bíróság január 16—20- ig megtartott nyílt tárgyalásán Kari Linnast bűnösnek mondotta ki az ellene felsorolt vádpontok­ban és távollétében halálra, va­lamint teljes vagyonelkobzásra ítélte. A francia—algériai tárgyalások befejeződtek, s mint a nyugati hírügynökségek jelentik, a fran­cia kormány ötórás vita után jóváhagyta a megállapodáso­kat. Egy szűkebb miniszteri ér­tekezleten, amelyen Debré el­nökölt, megtárgyalták a fegy­verszüneti egyezmény végrehaj­tásával kapcsolatos karhatalmi és katonai intézkedéseket is. Most már csak az algériai or­szágos forradalmi tanács jóvá­hagyására van szükség, s nyu­gati megfigyelők úgy tudják, hogy március első napjaiban sor kerül az egyezmény alá­írására és a fegyverszünet ki­hirdetésére. Az algériai nép több mint hét esztendős harca eredmé­nyesen fejeződött be: a francia kormány végül is tárgyalóasz­talhoz kényszerült, s egyenran­gú félként kellett az algériai ideiglenes kormány megbízot- taival tárgyalnia. De Gaulle tábornok már nem egyszer tett olyan kijelentést, hogy elősegí­ti az algériai béke megkötését, az ígéretek valóraváltása azon­ban mindeddig húzódott. Mosl már a de Gaulle-rezsim számá­ra nem volt más kiút, mint lét­rehozni a megállapodást és ez­zel végetvetni a hét éve tartó szégyenletes háborúnak. Az algériai válság kiélezte Franciaország belső ellentéteit. A hosszú háború nemcsak Fran ciaország nemzetközi tekinté­lyének ártott, hanem olyan bel­ső ellenállást is kifejlesztett,, amellyel a mai Franciaország­nak még meg kell birkóznia. De Gaulle hónapokon át pró­bálta „jobb belátásra” bírni az OAS banditáit, s nem egyszer beszélt Franciaország egységé­ről. Végül azonban maga is kénytelen volt belátni, hogy az algériai háború elhúzódásával mindjobban lábrakapott a fa­sizmus is, s teljesen jogos volt a demokratikus erők határozott fellépése a fasiszta veszéllyel szemben. Az OAS hónapok óta rette1 gésben tartja Algéria és Fran­ciaország lakosságát, a plasz­tikbombák százszámra szedték áldozataikat, s nem kétséges, hogy a fasiszta terrorszervezet minden erejével az algériai bé­ke létrejöttét igyekezett meg­akadályozni. A francia—algériai megegve­sen önmagában nem hárítja el azt a fasiszta veszélyt, amely már nem pusztán Franciaország ügye, hisz egész Európa számá­ra sem lehet közömbös, hogy valamelyik országban ismét fel­ütheti fejét a fasizmus. A fran­cia demokratikus tömegek, ame lyeknek óriási részük van ab­ban, hogy a francia—algériai tárgyalások megegyezéssel vég­ződtek, most sem szemlélik tét­lenül az eseményeket. A CGT szakmaközi irodája a francia dolgozó milliók egyöntetű véle­ményét fejezte ki felhívásában, amikor kijelentette, hogy „amennyiben a fegyverszüneti egyezmény valósággá válik, a CGT lesz az első, amely csat­lakozik hozzá.” A CGT ugyan­akkor felhívja a figyelmet arra Is, hogy a gyarmatosító fasisz­ta erők, az OAS, a francia ál­lamgépezetben és hadseregben lévő cinkosaik meg akarják akadályozni az algériai békét. Mindez éberségre és összefogás­ra kötelezi a szakszervezeteket, hogy vissza tudjanak vágni a béke és a szabadság elleni eset­leges támadásra. Éppen ezért a CGT, idézve a különböző irányzatú szak- szervezetek 1960-ban létrejött megállapodását, felszólítja a francia dolgozókat, hogy az összeesküvők esetleges puccs­kísérletére azonnali általános sztrájkkal, a gazdasági élet tel­jes megbénításával válaszolja­nak. zés megvalósulása természete-1 két látott. John Glenn beszámolt földkoruli útjáról Cape Canaveral (MTI) Glenn ezredes űrhajóját szerdán a Cape Canaveral-i kísérleti telepre szál- litották megvizsgálásra. Az AP szerint körülbelül hat hét múlva újabb kísérletet hajtanak végre és a következő űrutas Donald Slayton 37 éves pilóta-őrnagy lesz. John Glenn —■ aki a Grand Turk nevű szigeten tartózkodik — szerdán orvosoknak és szakértők­nek beszámolt űrutazása során szerzett élményeiről. Szakértők körében — írják a hírügynöksé­gek — meglepetést keltett az a kijelentése, hogy az űrkabin ab­lakából nagy sebességgel szágul­dó és fényesen világító részecské­flz 5708M8 léiionista Sírta: GUZI MIHÁLY — BECZE KAROLY 64. Gazsó egykedvűen nézte a so- kadalmat a betegszoba előtti ló­cáról. Késő délután volt, tulaj­donképpen már semmi dolga nem akadt az egészségügyi szobában. Elmehetett volna ő is a kantin­ba, de semmi kedve nem volt hozzá. Még mindig az előző na­pon történtek hatása alatt állt. Sőt, némileg talán bonyolódott is a helyzet. Ezen a reggelen ugyan­is már nem ment a pékségbe ke­nyérért, hiszen tudta, hogy a né­met készenlétben áll, és minden lépését figyeli. Ha elmegy, eset­leg elárulja magát, és Lhan Nun- got is bajba sodorja... És így? Hátha nagyobb hibát követett el azzal, hogy nem ment el?... Nem tudta megállapítani, adott helyzetben mit kell tennie?... Ma­gányt, végtelen egyedüllétet ér­zett, füle mellett hatástalanul suhantak el a kantinból kiszaba­dult dalok... Olyan jó volna meg­osztani a gondot valakivel! De kivel? Lhan Nungot szinte tel­jesen elszigetelte a német... A hadnaggyal?... Nem... erről szó se lehet! A hadnagy megért bizo­nyos dolgokat, harcol érte a ka­pitánynál, de ezt nem értené meg... Ebben a dologban egy fi­karcnyit sem támogatná... Igaza van Lhan Nungnak: a hadnar'” humanizmusa Európa határánál véget ér... A bennszülöttekkel szemben kíméletlen... És minden bizonnyal kíméletlen lenne azzal szemben is, aki kapcsolatban van a bennszülöttekkel... Nem, a had­nagy nem segítene!... Hát ak­kor? Szökni?... Hauswirth árgus szeme elől most már nagyon ne­héz... Észre sem vette, hogy valaki megáll az asztal mellett. — Hát maga? — nevetett a hadnagy. — Teljesen el van me­rülve gondolataiban. Ilyen gond­terheltnek még nem láttam... Mi lelte? Gazsó zavartan kapta fel a fe- jét. — A... semmi, hadnagy úr... No, megérkeztek?... Nem volt semmi baj?... — Semmi... De várjon csak, nem hagyom magam olyan könv- nyen lerázni. Mondja, mi bánt­ja?... — Komolyan mondom, semmi! Csak egy kicsit elgondolkoztam . Megérkeztek az újoncok... Bizo­nyára van közöttük honfitár­sam is... Visszagondoltam az én ideérkezésemre... Sőt... vissza, to­vább... gondolataim messze száll­tak, egy távoli országba... — Á... a honvágy! — Igen, hadnagy úr. Nem szé­gyellem. Honvágyam volt. — És talán van is... — Bűn ez, hadnagy úr? önnek rrég nem volt soha? — Elmondtam az élettörténe­temet. Honvágy?! Nem! Nekem nincs honom. Ha életben mara­dok, elmegyek messze, ki tudja hová... Idegen földre... Egyébként ha egyáltalán segít ez valamit a honvágyán; társat kap... Egy magyar fiút... — Társat?... Hiszen alig van már beteg... — Tudom. De colonel Simon máris úgy intézkedett, hogy ez a fogtechnikus ide kerüljön ma­ga mellé. Semmi másért, csak mert magyar. — Igazán köszönöm... — No, két magyar dolgozik majd együtt... Talán csökken majd a honvágya Is... — Talán... És hol van most a segítőtársam? — Benn, a kapitánynál... De azonnal itt lesz... Nem kellett sokáig várni. Az új fiú néhány perc múlva kijött a kapitány irodájából és egyene­sen Gazsóék felé tartott. Hama­rosan megtörtént a bemutatkozás. A fogtechnikust Hargitai János­nak hívták, székely-földről ke­rült közvetlenül a háború után Nyugatra. Sokáig hányódott ide- oda, végül az idegenlégióban kö­tött ki. — Pedig a székelyek híresek csavaros észjárásukról — neve­tett Gazsó —, mégsem boldogul­tál Nyugaton? — Gúnyolódsz? — kérdezte éle­sen Hargitai. — Nem. Ne haragudj... A hadnagy hamarosan eltávo­zott, Gazsó és Hargitai pedig megvacsoráztak, majd a fogtech­nikus indítványára beültek a kantinba. Ha egy „Óreg” és egy fiatat

Next

/
Thumbnails
Contents