Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-18 / 41. szám
1962. február 18. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1 «• GYERMEKEKNEK ~ Beszélgettek a tó, a füvek és a fák Ha nem is hangos szóval, de minden tud beszélni; a tó, a patak, a fű, a fa. És a természetjáró emberek; a halász, a vadász, a csősz, a favágó, meg a mezei ember, meg is értik, amit elmondanak, susognak a fák, a vizek. Nekem egy kilencven esztendős, balatonvidéki öregember mesélte, hogy neki mit mondtak el egy holdvilágos nyári éjjelen a Balaton, a parti fák, meg a többiek. Figyeljetek csak, az öregember ezt mondta el: — A makulátlanul tiszta ég alatt, úgy éjfél körül, összebújtak a hegyek, a dombok és a fák, s bámulták a holdfényben csillogó, hús szellőket lélegző tavat. Nagy csend volt, amikor hirtelen megszólalt a közeli szőlőskertben a venyige. Elkezdett dicsekedni, hogy milyen édes gyöngyszemeket — fekete, piros, meg gyöngyházszínű bogyókat terem. A hegyekre könyöklő felhők is hallPerec-vers Kerek perec, sós kifli, zsemlye, kalács sülj már ki! Ha kisültél, megeszlek, gyomrocskámba kergetlek! Szökni akarsz? Megfoglak! Hálám jobban nem futhatsz! Ha megnövök, pereces leszek bíz én — ne nevess! SZABÓ IBOLYA gatták a venyige dicsekvését, mélázva üldögéltek a csendben, csak a se fű, se fa, — a liciumbokor — szólalt meg és méltatlankodva rezegte egy rozmaringnyárfa felé; — Miért állsz elém, te hóri- horgas, vén jegenye? A jegenye válaszra sem méltatta a békétlenkedőt, csak a nád zúgott, zizegett, és arról beszélt, hogy a hajdanvaló világban, nagyon régi időkben hány bujdosó, még a nagyerejű Toldi Miklós is áldotta őt a néki nyújtott rejtekért. Alig hallgatott el a nád, a rét szava suhant át a csenden, valami titkot súghatott a csillagoknak, mert azok boldogan hunyorogtak a nyári égen. Kicsit később a virágok sugdo- lóztak, hogy sóhajuktól — az illattól — mámorosodtak meg a dalosmadarak. A virágokat a tó zúgása némította el. Csobogott, dalolt a hatalmas víz, s a magasból — a hegyek felől — felzúgtak az erdők fái, csodálatos kórusként együtt énekeltek a morajló vízzel. Kíváncsian füleit a Hold, szemeit meregette, hogy mit hallhat, mit láthat? Ekkor szólalt meg valahol, igen-igen messze egy kakas, és egyszerre elhallgattak mind: a tó, a füvek, a nádas, az erdő, a hegyek, a dombok összébb bújtak és sokkal kíváncsibban lehajolt a felhő. Amikor a legmélyebb lett a csend, mert a táj felett végigsuhant, és a vizet, a dombot, a füveket, a fák hegyét megsímogatta a hajnali szellő, akkor megszólalt a parti jegenye. És szava úgy hangzott, mintha minden fa általa mesélné egyszerre: — Mi adunk bölcsőt, de el is Gyufacímkegyűj tés Tízhetes rejtvénypályázatunk kilencedik heti kérdései Irinyi János, a nagy feltaláló nemcsak a gyufát találta fel, hanem az 1848-as szabadságharcban is tevékenyen részt vett. Kérdésünk: Irinyi mit csinált a szabadságharc sikerének érdekében és tevékenységét melyik magyar városban végezte? Az Irinyi János Klub hírei: Megjelent egy új magyar gyufáéi mke-sorozat, ami a könyvolvasásra hívja fel a figyelmet. A címkék kétszínnyomásúak, és többek között Ady, Petőfi és József Attila képeivel vannak díszítve. A sorozat 9 darabos. Ugyancsak az új címkék közé sorolható az Állami Biztosító 9 darabos sorozata, ami új színváltozatban jelent meg. ______ R óka Robi esete Róka Robi ravasz képpel óvatosan körül kémlel. Künn sötét van, már az éjjel befedte sötét leplével környeskörül mind a tájat. Ember, állat, mit sem láthat. Nem süt most a hold világa sem csillagok milliárdja, — megannyi aprócska lámpa nem árasztja szerte fényét. Tisztáson az erdész háza fák lombja borul reája. Arrafelé oson koma, oda hajtja éhes gyomra. No, meg otthon három kölyök ennivalóért nyöszörög. Tehát Robi mi mást tehet? Sunyit, lapít, megy közelebb. A tyúkketrec már nem messze, Robi fülel minden neszre. Igen ám, de azt nem tudta, hogy ott van a Bodri kutya, így történt aztán az eset, Robi kelepcébe esett. Bodri nagyon szorította, — a zajra kijött a gazda, Robi bőrét majd otthagyta. Véres füllel, tépett szőrrel alig-alig menekült el. Ezek után megfogadta, máskor jobban fog vigyázni, nem fog többé pórul járni. ANDRÁSFY ANDRÁS égünk, ha didereg az ember. A mi hátunkon jut révbe, akit messze csalogat a tenger. Az ember kezében szerszámmá is válunk, és lakomáihoz asztallá leszünk, sőt gyümölccsel is megterítjük azt, s a feje fölé fedelet tart vállunk. Ha álmokba kívánkozik, mi vagyunk az ágya, s ha nagyon elfárad, támaszául szegődünk melléje... Ekkor hirtelen megvilágosodott az ég alja: Először nefelejcskékre, majd rózsaszínűre, s végül tűzpirosra változott, mert a hegyek mögül a látóhatárra lépett a Nap. A nyár gyönyörködött a fákban és az erdőkre mélyen ráhajolt — fejezte be mesélgetését a nagyon-nagyon öreg ember, és azóta én is megértem a vizek, a füvek, a dombok, egyszóval a természet szavát, és ezt ti is megtanulhatjátok, ha szeretitek a virágokat, a madarakat, és véditek, ápoljátok a fákat, az ember egyik leghasznosabb természeti társát: a piros cseresznyéket, zamatos almákat, illatos körtéket, a szerszámot, a papirost, és bútort meg más, elsorolhatatlanul sok jókat adó fákat... A kályha A szobában áll a kályha s szénre, fára száját tátja. Brr! — de nagy a hideg, adjatok már, hadd egyek! Apu, anyu, ezt megérti, jó tüzelőt adnak néki, hűvös este, hűvös reggel, megköszöni jó meleggel. FÜRTÖS GUSZTÁV Törd a fejed! A legutóbbi Törd a fejed! rejtvényünk megfejtései: 1. Ziman- kós idő. 2. Dialóg. Úttörő sarok Teadélután Egyik úttörőfoglalkozásunkon, őrsvezetőnk javaslatára elhatároztuk, hogy a raj számára teadélutánt rendezünk. Szombaton izgatottan vártuk a tanítás végét. Az utolsó óra után lázas sietséggel raktuk el a padokat, hogy ne délután kelljen vele vesződni. Végre elérkezett a várva vart négy óra. Megérkeztek a meghívott vendégek, együtt volt az egész raj és a tea is elkészült. Jóízűen falatoztunk a hozott süteményekből és kortyolgattuk a magunkfőzte teát. A sarokból a lányok pajkos kuncogását lehetett hallani. Majd a .zenekar”, osztályfőnökünk, rázendített a Kék Duna keringőre. Eleinte a fiúk nem voltak valami bátrak, s így a lányok egymással keringőztek. Kis idő -múlva megjött a bátorságuk és mindegyik fékért egy-egy kislányt. Jókedvűen táncoltunk, tréfálkoztunk, csak sajnos az időt nem lehetett megállítani. Csapatvezetőnk szavára lettünk figyelmesek. ..Pajtások, megállapodásunk szerint nyolc órakor befejezzük a mulatságot.” Alig akartuk elhinni, hogy már ennyi az idő. Délelőtt bezzeg lassabban teltek az órák. Azzal vigasztalódtunk. hogy nemsokára itt a farsang és az iskolai jelmezbálon tovább szórakozhatunk, így is nagyon jól éreztük magunkat. Bakonyi Erzsébet Pincehelyi Ált. Isk. VII. oszt. ÜGYESKEDJÜNK! Egy vonással Hogy lehet 10 000-et egy vonással leírni anélkül, hogy a ceruzát felemelnénk? (Ugyanakkor egy ellipszist is rajzoljunk köréje!) A választ a jobboldali ábrán láthatjátok. (A papiros alsó részét ráhajtottuk a felsőre s így arra kerültek az összekötő vonalak.) Az írást az 1-essel kell kezdeni, innen megyünk tovább az összes nullákon át az ellipszis felső feléig, s mikor baloldalt a papiroshoz érünk, azt visszahajt- juk s meghúzzuk az ellipszis alsó részét is. S mindezt egy vonallal! Egymillió naposcsibe, 120 vagon takarmány a háztáji gazdaságoknak A Szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Központja irányítja a háztáji baromfi- és tojás-értékesítési szerződéskötést. A munka gyakorlati részét a földművesszövetkezetek, főleg a felvásárlók végzik. A tojásértékesítési szerződések kötését január hónapban megyeszerte megkezdték. A baromfiértékesítési szerződések kötésére pedig rövidesen sor kerül. A szakcsi fmsz dolgozói néhány hét alatt 240 000 tojásra kötöttek értékesítési szerződést a háztáji gazdaságokban és a földnélküli termelőkkel. Ez az eredmény Tolna megyében jelenleg kiemelkedő. Jól dolgozik Auth János dombóvári felvásárló. 1962-re eddig 170 000 tojásra kötött szerződést. A bonyhádi járás területén még nincs számottevő eredmény. Az illetékes járási szerveknek idejében meg kellene vizsgálni az elmaradás okát. A szerződéskötés számottevő előnye, hogy a termelő minden szerződött tojás után 8 deka májusi morzsolt kukoricát kap, hivatalos áron. A takarmányt nyomban, a szerződés megkötésekor igénybe veheti. Az utalványt a Terményforgalmi Vállalatok telepein váltják be. Amelyik községben nincs TV-telep, ott a földművesszövetkezet gondoskodik a takarmányakció lebonyolításáról. A Tolna megyei háztáji gazdaságok rendelkezésére 120 vagon kukorica áll, a tojússzerződések ellenében. Arra kell törekedni, hogy ez a nagy- mennyiségű takarmány gazdára találjon. A szerződött tojás leszállítása előnyös feltételek szerint történik, mert 74 százalékát az első félévben — amikor legtöbb a tojás —, 26 százalékát pedig a II. félévben 'kell a felvásárlónak átadni. A 26 százalék már júliusban átadható. A keltetőállomások a szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Központjával és a Baromfifeldolgozó Vállalattal karöltve felkészültek a háztáji gazdaságok naposcsibe-igényének részbeni kielégítésére is. A háztáji termelők ez évben körülbelül 1 millió naposcsibét vásárolhatnak. Ezt az akciót szintén a földművesszövetkezetek bonyolítják le. Nagyszabású munka Budapest műemlékeiről A Budapest műemlékei című négy kötetre tervezett munka már korábban megjelent első kötete a budai vár és az azt közvetlenül környező központi városrész műemléki feldolgozását tartalmazta. Most került ki a sajtó alól a budai oldal egyéb részeinek, így többek között Aquin- cumnak nemzetközi viszonylatban is jelentős műemléki anyagát bemutató második kötet. így a két kötet együtt a főváros budai oldalának teljes tudományos műemléki feldolgozását magába foglalja. A rendkívül gazdag fénykép- és ábraanyaggal illusztrált impozáns sorozat az Akadémiai Kiadó gondozásában került ki a sajtó alól. cjIz cl ludip tnjgjmi lUut-L.. Szeretem, ha az emberek nevelnek körülöttem. Tudja a jó ég, honnan örököltem ezt a komédiázó kedvet. Esküszöm, hogy soha nem volt a családomban „míves-komédiás” szóval színész, de még egy fia „műkedvelő” sem — én meg!? Hát szóval, szeretem a nevető embereket, sőt magam igyekszem őket megnevettetni. Még január elejét írtuk. Barátommal együtt B.-ra sodort bennünket a szükség, értekezletre igyekeztünk. Azóta alig komédiáztam, és nevetni is ritkán hallanak. Megmagyarázom. Lehet, hogy Klárinak hívják, az is lehet, hogy Évának. Vagy Anna? In kább így: Anikó (a húgomat Anikónak hívják, és nagyon- nagyon szeretem). Szóval nem is tudom, hogy hogyan történt, csak egyszerre úgy éreztem, hogy nagyon nehéz a télikabát, és jó lenne, ha kinyithatnám egy kicsit az ablakot. Levegő kellene, több levegő. Vagy az lenne jó, ha a tél beleharapna egy kicsit a homlokomba? Nem tudom. Leirom. Barna volt, kerek arcú, és nagyon kerek, puhán árnyékolt, meleg barna szeme rámcsodálkozott egy pillanatra, aztán ott hagyott egyedül. Egy pillanat alatt megszok ta, hogy vagyok, és már nem is jelentettem mást, mint „Egy utast”, akivel az utazási kényszer néhány percre (hiszen nekem csak pillanatoknak tűnt) összesodorta. Olvastam egyszer egy regényt (vagy novellát?) egy vonat üres ülőhelyeiről szólt. Azokról az emberekről, akiket várnak az ülőhelyek, de mert nem tudnak róla, lemaradnak, nem utaznak. És azok, akik helyet foglalnak, miért akkor, és miért ott ülnek le, ahol éppen ülnek? Valahogy így szólt a történet és tudom biztosan, hogy akkor ez jutott eszembe. Tessék meghallgatni. A busz tömve volt. Ott is álltak, hátul, de az a hely üres volt. Nem ült rá senki! Tömve volt a busz, az emberek levegőt is alig kaptak, és ott még volt egy hely. Volt egy hely és nem foglalta el senki! Az enyém volt. Igen, tudom biztosan. Nekem kellett oda leülnöm, engem várt az a hely. Nekem akkor kellett utaznom, engem akkor vártak az ismeret len utak, egy addig nem ismert világ. És nem tudta senki, nem tudhatták, hogy én magamban akkor megálmodtam és megírtam a jövőt. Szép volt. Tele volt napfénnyel, sok kacagással és azzal a tudattal, hogy jó élni. (Azt hiszem, akkor kisütött a nap, de lehet, hogy csak én álmodtam). És nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. A gyűrűjét néztem, a balkezén viselte, és pici, fehér kő csillogott benne. Hogy miért fontos ez? Nem tudom. Megjegyeztem, (de az is lehet, hogy nem fehér volt a kő, talán nem is volt kő a gyűrűben?) Én akkor mindent fehérnek láttam. Tiszta fehérnek, mint a hó. És azóta nem láttam, és azóta nem szeretek komédiázni, sőt nevetni is ritkán hallanak. Ellopta tőlem a nevetést, a komédiázó kedvet. Elvitte magával és nem tudom, hogy hová. De én nem tudok élni nevetés nélkül. Meg kell találnom, és meg is fogom keresni. Elébe állok majd, és ezt fogom mondani: „Kérem, el tetszett rabolni tőlem a nevetést, pedig az nekem boldogság. És minden embernek joga van a boldogsághoz. Tessék visszaadni, vagy kérek helyette valami mást. De valamit kérek, mert szeretnék én is boldog lenni”. És megtalálom, biztos, hogy megtalálom, mert tömve volt a busz, az emberek alig kaptak levegőt, ott is álltak, és egy üres hely volt. Nem ült rá senki. Nem ült rá senki, mert az a hely engem várt. MARCZAL GÁBOR
