Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-04 / 2. szám

4

tolna main yépűtmg

T962. JanuSr 4.

Jártak-e idegen látogatók a Földön ?

Érdekes tulajdonsága az embernek, hogy amit ő maga nem tud, vagy amiben nem hisz, azt másokról sem feltételezi. Ez a magyarázata annak, hogy más égitestek feltételezett értelmes lényeinek földi látogatásáról mindaddig senki sem beszélt, míg az űrhajózás elméleti alapjait meg nem teremtették. Most aztán elemi erővel indult meg a találgatás, különösképpen 1957 október 4: az első szputnyik felbocsátása után. Gagarin és Tyitov űrrepülése óta még szabadabban működik az ember képzelete s igyekszünk hozzánk hasonló — vagy i éppen nem hasonló — intelli-1 gens lényekre, vagy azok múlt- J beli látogatásának nyomaira bukkanni.

II tűzokádó sárkány és társai

Idegen látogatók feltételezésének a korszaka lényegében a XX. század elején kezdődött, amikor egy — az inkák nyomait kutató dél-amerikai expedíció érdekes leletre bukkant: férfifejet ábrázoló szoborra. A fej teljesen sima, mintha pilótasapka fedné! Sokak szerint idegen űrhajóst mintázott meg évezredekkel ezelőtt az ismeretlen inka művész. Még a fül-hangszóró helye is látszik mindkét oldalon! S a valóság pedig egészen kiábrándító: kiderült, hogy az inkák ilyenféle fejdíszeket, parókákat hordtak.

Évtizedek múltak el újabb »felfedezések« nélkül, amikor az 1920-as években egy francia újságban megszületett a szibériai űrhajó-katasztrófa legendája. Ismeretes, hogy 1908. június 30-án Oroszországban, a Köves Tun- guzka folyó partján Vanovara falu közelében óriásmeteorral ütközött össze a Föld. Később kisbolygóra gyanakodtak, míg a legutóbbi szovjet kutatások szerint egy kisebb üstökös magjával ía lálkozott a Föld. A kozmikus test a felszín felett szétrobbant s a' mocsaras területeken csak kisebb kráter-maradványokat találtak s kisszámú meteoritet. Éppen ez

— Törökországban rendkívül nagy a tanítók és az iskolaépületek hiánya. Különösen súlyos a helyzet falun. 15 500 török faluban egyáltalán nincs iskola. A meglévő falusi iskolákban vi-. ezont 30 000 tanítóra lenne szükség.

volt a baj: hol a kráter s nol van a meteor főtömege? S ha nincs, akkor majd a fantázia se gít: nem is volt meteor, hanem a Mars-lakók űrhajója robbant szét és égett el a légkörben. Akkoriban, 1924-ben a Mars nagy földközelsége miatt ez volt a leg népszerűbb bolygó, ezért az 1908. évi katasztrófa »áldozatai« sem jöhettek máshonnan. Stanislaw Lem lengyel regényíró, aki az »Asztronauták« című regényének alapötletét a szibériai űrhajó-legendára építette, már a korszellemnek engedelmeskedett, amikor az idegen látogatók bázisát a Venus bolygóra helyezte. Ezt a legendát tehát sikerült tudományos módszerekkel is megcáfolni.

Akad azonban néhány állítás, amelynek nincsenek ugyan bizonyítékai, ám sajnos cáfolni sem lehet. íme néhány a legutóbbi évek terméséből.

Egy amerikai cikkiró szerint Illés szekere a Föld égboltján vé- gigszáguldó űrhajó volt, sőt talán az emberöltők tízezrein át szájról szájra szálló tűzokádó sárkány legendák mögött is valamiféle ismeretlen tájakról idelátogató rakéta (esetleg atomrakéta; miért ne?) rejtőzik. Az őslénytan amúgy sem bukkant a mai napig olyan huzamosabb ideig a magasban repülő sárkányfaj ta nyomára, amelyik ráadásul még tüzet is okádott volna! Az ilyenféle állítások nem cáfolhatók, nem úgy, mint a baalbekl veranda meséje. E kisázsiai hegyet nem egy (űrhajózáshoz nem értő! kutató űrhajó kilövő pályának gondolta enyhén emelkedő, majd hirtelen felfelé ívelő, ég felé törő alakja miatt. Tudjuk, hogy a hegy különös formája nem értelmes lények, hanem ismert természeti erők — víz, szél, stb. — munkája. Mindezeken túlmenően fölösleges hangoztatnunk, hogy űrhajók indításához nincs is szükség függőlegesre forduló kilövő berendezésre.

Acélkocka a szénrétegben — Vendég a kozmoszból?

Az egyetlen kézzelfogható nyom ra. amely idegen látogatókra utal, e sorok írója bukkant még 1938- ban egy osztrák múzeumban. A salzburgi múzeum meteorit-gyűjteményében »Különleges meteorit« megjelöléssel szürkéskék színű, kb. 80 dkg súlyú, szinte szabályos kocka alakú 67x67x47 milliméter méretű fémdarabot őriztek. A teljesen ép sarkú és élű kockát 1886-ban találták Ausztriában egy tercier (harmad-) körben szénrétegben, a brennbergi bánya osztrák oldalán. Egy hatalmas széntömb széttörésekor került elő az acél kocka, amelyen kb 1 mm mélységű vályat fut körbe — ha hengeralakú volna, dugattyúgyűrű számára esztergá- lyozott mélyedésnek gondolnánk. A fémdarab ismeretlen eljárással edzett acélból van, az előállítás módja máig sem ismert.

A leletről Gurít ismert osztrák kutató számolt be még 1886-ban, az akkori idők legelőkelőbb természettudományi lapjában, az angol »Nature«-ben. Gurít személye és az angol lap tekintélye kizárja, hogy csalás történt volna. Az acél kockára alkalmazott gyártás} eljárás ezt amúgy is kizárja s különben is: mi értelme lett volna, hogy osztrák bányászok félrevezessék a tudományt. Annál is inkább, mert célt sem érnek vele: Gurít haláláig »különleges« meteornak nevezi a leletet, amely 10—50 millió éven át rozsdásodás nélkül pihent egy szénrétegben és fel sem merült benne a kocka nem meteorikus eredete, sőt idegen látogatókra sem gondolt.

Pedig a magyarázat az űrhajózás korában már nem nehéz. Ha a kockát nem a Földön készítették, és meteor sem lehet, mert ennek ellentmond sértetlen, meg nem égett és meg nem olvadt állapota — akkor e kocka nem meteorként suhant át a légkörön, hanem úgy hozták ide 10—50 mii lió évvel ezelőtt a Kozmosz ismeretlen táiainak szülöttei. Soha sem derült ki. mi célt szolgált, e fémdarab: űrhajóalkatrész, fel- szerelési tárgy. Vagy éppen játékszer volt-e.

S hogy a tudomány ez ideig ennél többet nem tud felmutatni, azon ne csodálkozzunk. A Föld négymilliárd éves lehet, ebből azonban 3999 millió év szinte tanúk nélkül múlt el: biztosan nem tudjuk megmondani, jártak-e ezalatt idegen látogatók a Földön. Az utolsó 2000 évben pedig e téren nem történt semmi, ami tökéletesen érthető: ez a húsz évszázad az örök idők óta létező Univerzum időskáláján nem több, mint egy kozmikus másodperc.

Gauser Károly

a budapesti Uránia Csillagvizsgáló munkatársa.

Félévi bizonyítvány — Pályaválasztási gondok

Dr. Hadnagy Albert nagysikerű előadása a TIT klubban Liszt Ferenc szekszárdi

kapcsolatairól

Majdnem, kicsinek bizonyult a TIT-klub nagyterme, amelyben dr. Hadnagy Albert, a Tolna megyei Levéltár vezetője tartott előadást — legújabb levéltári kutatásai alapján — „Liszt Ferenc Szekszárdon'’ címmel.

Az előadó több, mint másfélórás, tudományos igényű, igen értékes előadásának első felét Liszt szekszárdi kapcsolatainak és általános kérdéseknek szentelte, második részében pedig Augusz Anna naplóját ismertette, amely mostanában került elő a szekszárdi levéltárból.

Az előadásban büszkeséggel emlékezett meg arról, hogy a szekszárdi levéltárnak több mint 60 eredeti Liszt-levél van a birtokában.

Részletesen taglalta az előadó Liszt magyarságának a kérdését, különös tekintettel arra, hogy a francia és német nemzet is igyekezett hovatartozását tőlünk elvitatni. Meggyőző erővel bizonyította be Liszt eredeti levelei alapján, hogy annak ellenére, hogy Liszt Ferenc fiatal korában valóban franciának vallotta magái, az 1838-as pesti árvíz mint lobbantotta benne lángra a hazafiúi érzéseket, amelyeket aztán élete végéig szívében hordozott. „Liszt alakját legtöbben regényekből ismerik, de tévednek azok, akik szerelmi életén keresztül ítélik meg, vagy abból vonnak le következtetéseket, hogy élete végéig nem tanult meg magyarul” — mondotta az előadó, majd számtalan példán keresztül bizonyította, hogy mennyire eltérnek a történelmi hűségtől még azok közül is sokan, akik Liszt személyével tudományos alapon foglalkoznak. Részletesen szólt Hadnagy Albert a mester szekszárdi tartózkodásairól. Külön is megemlítette az elsőt, az 1846-os szekszárdi látogatást, majd az ezzel kapcsolatos, csodálatos sikerű hangversenyt.

Ezután tért rá annak a naplónak az ismertetésére, amely kutatásai nyomán került elő a levéltárból és amelyben az Augusz család 18 éves leánysarja részletesen beszámol a mester 1865. évi szekszárdi, látogatásáról. A napló nyomán megelevenedett az egyhetes szekszárdi látogatás minden kedves élménye, a decsi, és az öcsényi látogatás. a fáklyás felvonulás a Garay-téren, a köszöntés, amelyre Reményi válaszolt, majd zongorát toltak az ablakhoz és a mester Bülovval együtt, négykezesben eljátszotta a Rákóczi-indulót, az óvodások köszöntése, (értékes adat arra vonatkozólag, hogy Szekszárdon 100 esztendővel ezelőtt volt már óvoda), az épülő újvárosi templom megszemlélése, a Csörgeiéi kirándulás, halászás, és halvacsora, a nagyvendéglöben tartott bankett, ottani játéka, a Remete-kápolnánál és az Au- gusz-szőlőben történt látogatás, az egyhetes ittartózkodás után a szomorú búcsú, amely után Liszt Ferenc ígérete ellenére is csak öt esztendő múlva tért vissza ahhoz a hajlékhoz, amely számára mindig pihenést jelentett.

Az előadás után hosszasan ünnepelte a hallgatóság az előadót, aki valóban megérdemelte a tapsokat és az elismerést, mert ilyen alaposan és ilyen tudományos igénnyel még nem dolgozta fel senki sem Lisz1 Ferenc szekszárdi kapcsolataiJ.

O. I.

Az utolsó félévi bizonyítványok kiosztásának idején időszerűvé válnak a fiatalok pályaválasztási gondjai. Szülő és diák egyszerre teszi fel a kérdést: mi következzék ezután? Nos, az általános, vagy a középiskola padjait elhagyó diáknak pályát kell választania. Vannak előrelátó szülők és fiatalok, akik erre a fordulatra már jóval korábban felkészültek. A döntés azonban nem könnyű. Minden szülő azt szeretné ha gyermeke életútja sima lenne. Ez nagyon természetes. A pályaválasztásnak mindenképpen a realitásokhoz kell igazodnia.

Az általános iskola nyolcadik osztályából kikerülő tanulók esetében két véglet a gyakori. Az egyik: a szülő semmiképpen nem akarja továbbtaníttatni a gyermekét. A másik: mindenáron erőszakolja a továbbtanulást. Sok az olyan szülő, aki azt akarja, hogy a gyermeke mennél előbb kereső legyen. Ezek a szülők még a jó előmeneteld gyermek további iskoláztatásával sem törődnek. Ez helytelen álláspont, mert minden arra valóban rátermett gyermeket taníttatni kell. Ez nem jelenti és nem is jelentheti a fizikai munka megtagadását. Államunk kulturális politikája arra törekszik, hogy a fizikai dolgozók mennél nagyobb százaléka érettségizett szakmunkás legyen. Szocializmust építő társada! munkban a jobban kvalifikált dolgozóké a jövő.

A gyermek adottságaival min denképpen számolni kell. Ezért nem helyes az, ha a szülő a gyen ge előmenetelő gyermekét valósággal rákényszeríti, hogy középiskolába járjon. Ha a gyermekben jelenleg még nincsenek meg a kellő adottságok — a szorgalom, a hajlam, az akaraterő, — akkor középiskola helyett azonnal a hajlamainak és érdeklődési körének megfelelő szakmában keresse jövendő boldogulását. Ha a tanulni semmiképp nem akaró gyereket a szülő mégis középiskolába kényszeríti, számolnia kell azzal a következménynyel, hogy a gyermeke eredménytelenül tölt el további négy esztendőt az iskola padjaiban, s végül számottevő időveszteséggel választ neki megfelelő szakmunkát.

A munka és a munkahely igen nagy nevelő. Számos példa bizonyítja, hogy a szakmunkássá fejlődő, korábban gyenge szorgalmú, vagy figyelmetlen ifjúban később felébred a továbbtanulás vágya. Egyáltalán nem vét tehát a szülő a gyermeke ellen, ha az általános iskola után szakmunkára adja. Ha az ifjú a szakmai képesítést már megszerezte, a munkahelyén belül az illetékes fórumoktól mindig megkapja a segítséget továbbtanulásához. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók iskolájában megszerezheti a középiskolai végzettséget. Az általános műveltség gyarapításának a mi rendszerünkben nincs semmi akadálya.

Az általános iskolából középiskolába iratkozó ifjak — iskola- rendszerünk reformja révén — az érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmai képesítést is szerezhetnek. Ilyképpen a hároméves ipari tanuló iskolásokkal szemben mindössze egy évvel később jut szakmai képesítéshez, de már az érettségi bizonyítványnyal együtt. Ez igen előnyös a tanulóifjú számára. Az általános iskolák vezetői készségesen tájékoztatják a szülőket arról, hol van lehetőség arra, hogy a gyermekük olyan középiskolába kerüljön, ahol az érettségivel együtt szakmai képesítést is kap. Ez a ké pesítés az úgynevezett 4+2-es tanítású gimnáziumokban érhető el.

Persze, a középiskolát végző tanuló, ha azonnal kenyérkereső pályára megy. később — amikor felébred benne a vágy a továbbtanulásra — minden különösebb nehézség nélkül beiratkozhat az egyetemek esti tagozatára. Itt a nappali tagozat hallgatóival teljesen egyenértékű diplomát szerezhet.

Az érettségi előtt álló diákok rendszerint már az év elején tudják, milyen pályára szeretnének menni. Igen sokan egyetemre pályáznak. Ez örvendetes jelenség. De sokuknál nincs meg a kellő alap a továbbtanuláshoz. Ez önmagában nem lenne végzetes hiba, ha a szülők egy része nem akarná minden áron egyetemre juttatni a gyermekét. Ezek a szülők talán lebecsülik a fizikai munkát, ami semmiképpen nem helyes. Két okból sem az. Helytelen, mert társadalmunkban a fizikai munka becsülete nemcsak megvan, hanem folyamatosan növekszik is. A kommunizmus építésének történelmi időszakában már nem távoli lehetőség a fizikai és szellemi munka közötti válaszfalak leomlása. De már az adott időszakban is minden érettségizett diák egyetemi tanulmányokat végezhet és diplomát szerezhet, ha tisztességgel helytáll a termelőmunkában, és nincs kifogás az emberi magatartása ellen sem. Az ilyen fiatalok az esti egyetemen ugyanolyan képesítéshez juthatnak, mint azok, akik érettségi után nyomban egyetemre kerülnek. Számos példa bizonyítja azt, hogy a munka területén m e g- embere sedett. korábban gyengén tanuló ifjú — később megváltozik, s jó eredménnyel tanul tovább.

Általános tapasztalat, hogy az iskola padjait elhagyó fiatalok közül sokan kívánkoznak az úgynevezett „jól fizető” pályákra. Ma már kevesebben rohamozza., az orvosi egyetemet, mint korábban, de többen pályáznak a műegyetemre. A gondos szülőknek tudniuk kell, hogy minden szakmában vannak jól keresők és kevésbé jól keresők. Ez nem any- nyira a szakmától függ, mint az egyén rátermettségétől, szorgalmától, tanultságától. Nem egy példa bizonyítja, hogy közepesen tanuló diákból igen jól kereső újító lett a magaválasztotta, és kedvére való szakmában.

A „divatos” szakmákról már sok szó esett. Divatos szakma változatlanul az elektrotechnika. Egy adott gimnázium 17 végzős tanulója közül ebben az iskolaévben 16 akar elektrotechnikus lenni. Itt megint csak a „jól fizető” pálya vonzásáról van szó. Csakhogy a népgazdaság érdekei és lehel őségéi is közrejátszanak abban, mennyi fiatal * helyezkedhet el egy-egy szakma területén.

A pályaválasztás gondjaival viaskodó ifjút a tanároknak, a szülőknek és az illetékes társadalmi szerveknek segíteniük kell. Az a feladat, hogy ránevel- jék az ifjút a reális lehetőségek felismerésére és a helyes pálya- választásra. Semmiféle konfliktus nem keletkezik ott, ahol a szülő és a diák- egyformán jól megérti, hogy a mi társadalmunkban a dolgozó ember boldogulásának korlátlanok a lehetőségei. Nem „kilátástalanság” várja a mai fiatalt a7, iskola elvégzése után. És „be sem skatulyázzák”, mert a tehetség, mihelyt megnyilatkozik, szabadon érvényesülhet.

Fontos esemény a pályaválasztás az ifjú életében. És örvendetes is, feltéve, hogy a döntés a mi egészséges társadalmunk erkölcse szerint történik. Az egyén boldogsága nem azon múlik, milyen diploma van a kezében, hanem azon: jól megállja-e a helyét a magaválasztotta munkahelyén, elősegíti-e a szocializmus, s ezt követően a kommunizmus felépítését!

Dr. D. P.