Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-18 / 14. szám

1963. január 18. TOLNA MEGYE? NÉPÜJSA0 Mi segíti és mi gátolja a dun«földvári termelőszövetkezetek tsz-közi társulását A négy dunaföldvári termelő- szövetkezet megalakulása óta se­gíti egymást. Kezdettől fogva együttműködtek a termelőszövet­kezetek vezetői, egyeztették a ter­veket, összehangolták a munkát, és kicserélték tapasztalataikat. Néhány hónappal ezelőtt az együttműködésnek új, magasabb formáját valósítottál? meg. hozzáfogtak egy 400 holdas közös, csemegeszőlöskert létesítéséhez A szőlőskert területét a Duna- gyöngye Tsz határában, a Somos­hegyi dűlőben jelölték lei, és a négy termelőszövetkezet egyfor­mán járul hozzá a létesítmény minden költségéhez. A forgatást már meg is kezdték. Idén 150 holdat betelepítenek a tervezett 100 hold helyett, így előrelátha­tólag a tervezett négy évnél ha­marabb végeznek a munkával. A szőlőskerttel nagy tervei vannak a dunaföldvári szövetke­zeti gazdáknak. Azt tervezik, hogy a csemegeszőlő nagy részét exportra küldik, a 400 holdról mintegy 100 vagont évente. Du- naföldvár hagyományos csemege- szőlő kultúráját ezzel nagyüze­mi színvonalra emelik. A közös szőlőtelepítési vállal­kozás nagy népszerűségnek ör­vend a dunaföldvári szövetkezeti gazdák körében. így aztán új gondolat vetődött fel, és új terv; közös baromfinevelésre is tár­sulni kellene. A gondolatot a já­rási és a megyei szervek is tá­mogatták, és hitellel siettek a négy dunaföldvári termelőszövet­kezet segítségére. így aztán meg a közös szőlő- és csirkefarm létesítésénél, újabb terveik szü­lettek a szövetkezeti társulásra, így például tervezik egy sertéshizlalda közös létesítését ahol évente 4000 sertést tudná­nak meghizlalni. Ebben a hizlal­dában a legkorszerűbb módsze­rekkel hizlalnák a sertéseket. Ez a létesítmény a távolabbi terv­nek, a közösen létrehozott sertés­tenyésztő-kombinát megvalósítá­sának első lépése lenne. Tervezik azt is, hogy az építő brigádokat összevonják, a négy tsz építőbrigádjaiból egyet csinál nak. így a brigád munkájának megszűnik az idény jellege, és magasabb szakmai színvonalon tudnának dolgozni- A megna­gyobbodott építőbrigád élére már érdemes lenne építészmérnököt, vagy technik'ist állítani. Ezzel a brigáddal már nagyobb, komo­lyabb beruházásokat is el lehet­ne végeztetni. Az építőbrigádok összevonásá­ra megszülettek a konkrét ter­vek. A brigádnak két részlege lesz, az egyik a tsz-ek építési munkáit végzi, a másik pedig be- tontámokat készít a közös szőlő 1 u gasrendszeréhez. I dunaföldvári termelőszövet­kezetek társulását segíti a tagság nagyobbik része. A szö­vetkezeti gazdák felismerték a társulás nagy előnyeit, és magu­kévé teszik a közös elgondolá­sok megvalósítását Persze, a tár­sulások létrehozása is harc kér­dése. mert a termelőszövetkezeti gazdák kisebbik része fél az új­tól. Politikai felvilágosító munká­val kell eloszlatni a társulástól való félelem, s a kételkedés je­leit. Nagy érdemeket szerzett a társulás megszervezésében Nagy Zoltán elvtárs, aki a Földműve­lésügyi Minisztérium részéről se­gíti a dunaföldvári szövetkezeti gazdaságok munkáját. A társu­lásoknak ő az irányítója és fő szervezője. Segítik a dunaföldvári tsz-ek társulását a járási és a megyei szervek is. Nagy megértéssel, elvi és ha indokolt, anyagi se­gítséggel is támogatják az el­gondolások valóraváltását. Gátolja a kibontakozást a 101961. sz. FM. rendelet jelenlegi formája. Ez a rendelet nem tisztáz sok olyan kérdést, amely alapvető fontosságú lenne a szövetkezetközi társulások to­vábbi fejlődéséhez Ilyen kérdés például az, hogy a tsz-közi társulás vállálat-e, vagy termelőszövetkezet? Milyen legyen a társulás adózási, hite­lezési, nyilvántartási, a beruházá­sok finanszírozási rendszere? Nem világos, hogy hogyan vo­natkozik a társulásra a 3004/4-es kormányhatározat? Milyen ked­vezmények illetik a társulást? Vonatkoznak-e rá például a tsz- ekre érvényes szakember ellá­tási rendeletek? stb. Úgy tudjuk, hogy a rendeletet módosítani akarják. A módosí­tásnál feltétlenül figyelembe kell venni, a gyakorimban felmerült kérdéseket, mégpedig olyan nagy­szabású vállalkozások esetében is, mint amilyen a dunaföldvári most, vagy amivé ez a vállalko­zás fejlődhet. A termelőszövetkezetek közötti társulások a parasztság összefo­gásának új, magasabbrendű for­mái. A fejlődés Irént érzett fe­lelősségünk arra kötelez bennün­ket, hogy míhden erőnkkel se­gítsük elő a tcrmclőszövetkeze- ■ ’ -watti társulások helye«, szo­cialista formáit. Gy. J. Egy zsák ír égi napraforgó büszkélkedik — Szerkesztő kartárs, ha ró­lam akar írni, ‘feltétlenül írja meg, hogy a különböző f áriák közűi szembetűnően kiemelke­dem, mert az én fajtám az Iregi. Ne vegye nagyképűségnek, de ami igaz, az igaz. A szakembe­rek és a termesztők egyaránt el­ismerik fajtám kiváló tulajdon­ságait, és én erre büszke vagyok. Nagyon szeretem a Tolna megyei talajt, de ha az ország más vidé­keire visznek akkor sem bánkó­dom, mert legtöbb helyen szé­pen megélek. Termesztenek is mindenütt, országszerte ismer­nek és kedvelnek. Ezért nyu­godtan megírhatja, hogy nem akármilyen napraforgó vagyok. Tolna megyében sok naprafor­gót termesztenek, s a vetőmag többnyire az én fajtám. Ha már az én élettörténetemnél tartunk, érdemes megjegyezni, hogy Tol­na megyének egyre nagyobb a részesedése az ország napraforgó vetésterületéből. Tavaly az or­szág napraforgó vetésterületének hét és fél százaléka Tolnában volt, akkor, amikor az ország szántóterületének csak 4.4 szá­zaléka Van itt. Az elmúlt évek­ben a napraforgó termésátlaga mindig magasabb volt Tolna me­gyében az országos átlagnál. Volt olyan év, amikor másfél mázsával is meghaladta a megyei átlag az országosat. Ne tekintse­nek önzőnek, de ez is azt mu­tatja, hogy rászolgálok a meg­becsülésre. Sok szövetkezetnek tisztes bevételt jelentett a faj­tám, éppen a magas termésered­mény miatt. A sárszentlőrinci Kossuth Tsz 40 holdas tábláján 11,6, a nagykónyi Harcos Ut Tsz 60 holdas tábláján pedig 11 má­zsás volt a fajtám átlagtermése holdanként. Ha magamról ilyen sok jót el­mondtam, nem hagyhatom szó nélkül a fajtatestvéremet, akit Krasznodari néven ismernek, ö a Szovjetunióból került hozzánk és in mint híres napraforgó, csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetek róla. Tavaly már közel 4000 holdon termesz­tettek ebből a fajtából Tolnában. El kell ismernem, hogy a Krasz­nodari testvérnek magasabb az olajtartalma, mint az enyém. Márpedig ez fontos szempont. Ezért aztán meg is emelem a kalapomat a tiszteletre méltó testvér előtt. A szakemberek még nem tud­ják pontosan megmondani, hogy melyikünknek a termesztése gaz­daságosabb ezen a vidéken. Van, aki mellettem esküszik, van aki a Krasznodari-testvért értéke­sebbnek tartja, mint személye­met. A vita majd eldől a ké­sőbbi terméseredmények össze­hasonlítása során. Arra azonban büszke vagyok, hogy fajtám első osztályú versenyző és méltó vc- télytársa vagyok e híres külföldi fajtának. Lejegyezte: B. F. V Ha az elnök naplót írna... alamelyik nap a köny­velővel a Dózsa utcá­ban jártunk. Nekem a Dózsa utca hosszú-hosz- szú ideig emlékezetes marad. Sokat jártam benhe. És néha arra gondoltam, hogy vi­gye el a? ördög az egészet, miért kell nekünk könyörögni? Aki nem akar jönni, maradjon. Az öreg Frey Jakab volt a legma­kacsabb ember. Beszéltem neki, de hiába. Nem, és nem és nem! Az első találkozásunkat még mindig magam előtt látom. Ami­kor benyitottam hozzájuk, az öreg alig fogadta köszönésemet. Valamit hümmögött, és valami kabátfélét varrogatott, fel se te­kintett. Nem voltam szívesen lá­tott vendég. Vitatkoztunk. Mikor az öreg kifogyott az érvekből, kifakadt. „Miért pont én, írja alá más”. Bizonygattam neki, hogy ne féljen, a javát akarjuk, azt, hogy emberibb legyen az élete. Mond­tam én neki mindent. Példákat hoztam fel, hogy a tsz-ekben az emberek, ha dolgoznak, jobban boldogulnak. Beszéltem, beszél­tem, de az öreg hajthatatlan ma­radt. Nem és nem! Mindez mon­dom akkor jutott eszembe, ami­kor a minap a könyvelővel a Dózsa utcában jártunk. — Látja, Laci, azt a házat? Abban volt egy nehéz ember — mondtam a könyvelőnek és el­néztem a tetőn a televízió-an­tennát. Nemrég szerelték oda. Arra gondoltam, ha akkor bele­fáradok az agitálásba, ma ez az antenna nincs a tetőn. Mégis­csak érdemes volt. Frey Jakab­nak hívják az öreget, a tsz-ben mindenki Ismeri, de hogy mi­lyen makacs ember volt, azt ke­vesen tudják róla. Nehezen adta rá a fejét a belépésre, ám ami­óta közénk jött, dolgozik becsü­letesen. Többször elnézem, és örülök mikor látom, hogy jól- érzi magát. Még nem hoztam fel neki, de lehet, hogy a zárszám­adó ünnepségen odalépek majd Hz 57081-es léeienisla llrta; GUZI MIHÁLY — BEOZE KAROLY megkezdték egy 30 009 férőhelyes csirkéi«» építését, a virágzó Tsz területén. Ehhez a beruházáshoz Is egyenlő mérték­ben járulnak hozzá a termelőszö­vetkezetek, s majd a működő farm költségeit is közösen fede­zik, a jövedelemből pedig egyen­lő arányban részesülnek. A csirkefarm február elejére készül el, és elkészülte után be is népesítjk. Évente 100 000 csir­két akarnak erről a farmról ér­tékesíteni. Már megkezdték a ta­karmányok összegyűjtését is, minden tsz-nek 8 vagon csirke­táppal kell hozzájárulnia a csir­keneveléshez. A dunaföldváriak nem állnak ffiWTTTiin? eTPfipfffiiTfitTmpTTWTftfiTWTTTPTTfiTipfiT mwwmmiT?miTnmn?mmmi?mifmimmm?TiT?Tn 35. — így történt... Hallgattak mind a hárman. Vé­gül Gazsó törte meg a csendet. — És aztán? Mi történt? — Folyt a víz és a vér az erőd udvarán... Az ejtőernyősök re­megve vonultak be a lerombolt falak közé, ahol halottak hever­tek szerteszét. Aztán megérkezett colonel Simon. Amikor meglátta a pusztulást, tenyerébe temette arcát... Elhallgatott. Türelmetlen moz­dulattal cigarettát vett elő, rá­gyújtott. — Megkezdődött a temetés... Két napig temettek... Külön az erődbelieket, külön a vietnamia­kat, külön az ejtőernyősöket. Csak Somogyi Gyuszi maradt életben és egy német, akire rászakadt a bunker. A németnek örökre meg­zavarodott az elméje. A levegő­ben 6—8 felderítő gép jelent meg, majd egy csomó vadászgép jött. Bosszút állni jöttek, szörnyű bosz- szút! A vadon azonban nem fed­te fel titkát... A vietnamiakat nem találták meg. A két életben maradtat elvitték. Ekkor már út­ban volt Futingra felé a karaván, rengeteg lőszerrel, fegyverekkel, tankokkal. Az ötszáz légiós kö­zül pedig 400-an maradtunk itt az erőd hc'vreállítására... — S-óval te áréin itt va*1"? És aztán hogy teltek napjaitok? — Dolgoztunk, mint a barmok Közben a franciák irtóhadjáratot indítottak, mely mintegy két hó­napig tartott. Egész jelentős csa­patösszevonások történtek. Az ember vadásza tón két légiós, egy francia és egy arab ezred vett részt Szinte átfésülték az erdőt, de semmit sem találtak. Végül az egész akciót befejezték azzal, hogy elhíresztelték: a vietnami szabadságharcosok átmentek Kí­nába, hiszen a határ mintegy 20 kilométernyire van ide. Fürkészve nézett a másik ket­tőre. — Pedig tudjátok, hol vannak azok, akiket öt ezred keresett? — Sejtjük — válaszolta csen­desen Gazsó. — Az üzletek pultjai mögött, a hivatalokban, a szántóföldeken — folytatta Nagy belemelegedve. — Sőt bent erődjeinkben, kantin­jainkban, raktárainkban! ...Még nem volt dél, amikor ebédre csengettek. Utána kiszó­lítottak a karavánból hatvan em­bert.. Ezek Futingrában marad­tak. Köztük volt Varga is. A töb- b’-'k m-ntri? tovább Bá-Kán felé. Bá-Knn egy szénen fejlődő fa­lucska volt, néhány üzletházzal. A légiósoknak ez a támaszpont­ja volt a legutolsó, egyben a leg­veszedelmesebb is. Ezt hirdette a hatalmas erőd, a téglából épí­tett bástyatorony. A kínai határ ide csupán néhány kilométernyi­re van. Azokat, akik a Bá-Kán-i erőd­ben maradtak, egy faház udvarán sorakoztatták. Az élen ott állt Gazsó is. Egy őrmester közölte velük a beosztást, s azt, hogy kit hová szállásolnak el. Egyúttal kö­zölte azt is, hogy fekhely nincsen, aki akar, készíthet magának pi­henőhelyet, ágyat, hiszen fa van itt bőven, aki pedig nem akar, az a földön alszik. Gazsó fáradtan ballagott a bás­tyatorony alja felé. Oda osztották be. Semmi ked­ve nem volt fekvőhelyet eszká- búlni. Leterítette pokrócát a föld­re és végighevert rajta. A meny- nyezet egy pontjára nézett és el­gondolkozott. Egyszerre futár érkezett a to­ronyhoz, aki hangosan elordítot­ta magát: — Mihály Gazsó! Gazsó meglepetten fordult a hang irányába. Mi ez? miért nem a számát mondják? Itt, az ide­genlégióban nemigen használják az illető nevét... Ö is talán má­sodszor hallja légióskodása alatt. A torony előtt másodszor is felhangzott a kiáltás. — Gazsó! Az újabb felszólításra a hí­vott felugrott és a futárhoz sie­tett. — Azonnal jelentkezned kell a kapitánynál. Gyere velem! Gazsó kissé megrettent. Mi akar ez lenni? Alig teszi be a lá­bát, máris hivatják? A futár kemény haptákban je­lentette, hogy a parancsot végre­hajtotta. A kapitány érdeklődve fcrdult Gazsó felé, aki szintén jelentkezett, — Már vártuk önt — mondta a parancsnok barátságosan a fe­szes vigyázzban álló közlegény­nek. Gazsó nemhittafülének.Hogy­hogy várták? S mit jelent ez az egész fogadtatás? Értetlenül bá­mult a kapitányra, aki mosolyog­va folytatta: — Ugye ön kórházban dolgo­zott? — Igen, valamikor Budapesten az Uj Szent János kórházban. — Nagyszerű! Az erődkórház­ban teljesít majd egészségügyi szolgálatot. Most pedig jelentkez­zék főnökénél, az orvos-kapitány­nál. (Folytatjuk.) hozzá és elmesélem, milyen sok­szor megizzaszloit. Vagy ott van Bányai Ambrus. Szentül hittem, hogy belőle nem lesz szövetkezeti gazda soha. Olyan volt neki a tsz, mint az ördögnek a tömjénfüst. Hallani sem akart róla. S lám, mennyire meg tud változni az ember, öt­száz munkaegységet írtak tavaly a jávára. Olyan munka nincs, amit ne lehetne rábízni és amit ő ne végezne el. Mindent meg­csinál, de úgy, hogy abban még az irigység sem talál hibát. Sze­rencsére nálunk sok az ilyen ember. Bőte András is az utol­sók között írta alá a belépési nyilatkozatot. Azóta elmúlt né­hány év, és első a munkában. Pedig, de félt... Csak nem tu­dom, mi lesz ebből a Borbélv Gézából. Dolgozik, mindent el­végez rendesen, de kedvetlen. Még mindig fáj neki a régi. Úgy szeretném, ha végre felmeleged­ne közöttünk, és jól érezné ma­gát nálunk. Hiszen ma már a tagok többsége látja, hogy nincs mitől félnie. A dolgos ember megél, sőt jól él. Van itt Bonyhádon egy új ut­ca. Móricz Zsigmondról nevez­tük el, 27 ház van benne. A szo­bák tágasak, padlósak, az abla­kok nagyok és világosak. A 27 házból 12-t a Petőfi Tsz tagjai építették. Az új telepen is tető alá raktak négyet, vagy ötöt. Az új házak elé vaskerítéseket húz­nak, hogy lássa mindenki, ho­gyan él a szorgos szövetkezeti gazda. Nálunk öröm a zárszámadás. Negyven forintot ér minden mun­kaegység. Megdolgoztunk érle. Nálunk az idei zárszámadás még több új bútort, rádiót, televíziót, motort jelent. Úgy hallottam, Bőte Gáspár hamarosan meg­veszi, vagy talán meg is vette a televíziót. Jut rá. Feleségével együtt dolgozik. így élünk. Is­mét mögöttünk egy esztendő és nemsokára meglesz a zárszám­adás. Utána azon kapjuk ma­gunkat, hogy ismét itt a ta­vasz. Ez a mi vidékünk télen is szép, de tavasszal gyönyörű. Itt keressük boldogulásunkat, mun­kával és mégtöbb munkával* mert dolog nélkül nincs élet. * így lapozgatott Háhner József, a bonyhádi Petőfi Tsz elnöke az emlékezet naplójában. Végig­hallgatta és szavait lejegyezte. Szekulity Pétit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents