Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-16 / 12. szám

1962. január 16. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAtí 3 Nemcsak könyvárusítás, hanem könyv terjesztés A címben léírt fogalmak kö­zött — ezt magyarázni sem kell — minőségi különbség van Egyes árucikkeket nem kell különöseb­ben terjeszteni, azt úgyis meg­vásárolja a vevő. A kenyér, a .ruha, a különböző nélkülözhe­tetlen háztartási eszközök oly­annyira közszükségleti tárgyak­ká lettek, hogy senki sem gon­dol reklámra eladásuk érdeké- . ben. No, de a könyvvel — bár az olvasás is mindinkább szük­ségletté válik —, még nem tar­tunk itt. A könyvet ma még nem elég csak árusítani, terjesz­teni kell. „A jó bornak sem árt a cégér” — s ugyan nem köte­lesség-e mindent megtenni an­nak érdekében, hogy klassziku­saink, a világirodalom tegnapi és mai nagyjai, de akár a most szárnybontogató tehetségek is el­jussanak alkotásaikkal a széles tömegekhez? Mindinkább szükségletté válik, de még nem teljesen és nem mindenki esetében az. Mi te­hát a teendő? Terjeszteni kell. Nem afféle régi módszerekkel, amikor a bóvlit a gyanútlan, megszeppent kisember nyakába sózta a hétpróbás könyvvigéc — nem így, hanem kulturált mó­don, a művelődés érdekében. Csak a jót, de azt mindenkinek. 44 bizományos a bonyhádi járásban A bonyhádi könyvesbolt alkal­mas arra, hogy lássuk mit tesz­nek az árusításon kívül a ter­jesztés érdekében. Eajczi Gábor boltvezető mond­ja:. — Megtudjuk, milyen köny­vek megjelenése várható. Érte­sítjük az üzemeket, vállalatokat, szövetkezeteket, milyen könyvek látnak rövidesen napvilágot, amelyek vagy az üzemet, vagy az üzem dolgozóit feltétlenül ér­deklik majd. Már előre felve­szünk igényléseket. Ez az egyik dolog. Ezenkívül 44 bizományo­sunk van a járás községeiben Ez annyit jelent, hogy minden községben legalább egy, de sok helyen több is. A bizományosok között talán Moldován Vilma, váraljai peda­gógus munkája a legjelentősebb. Zodoma Józsefné, a könyvesboll dolgozója szerint: — Nincs olyan hét, hogy fel ne keresné a boltot. Viszi a régi olvasók számára a könyveket, do egyre újabb olvasókat is „szer­vez”. Harminckét előfizetője van „Az én könyvtáram”-ra, hét a Shakespeare-sorozatra. Decem­I berben hat és félezer forintot forgalmazott.. — Menyi könyvet jelent ez? Rövid számolás után: — Több mint hatszázat. Egy hónap alatt. Egy ekkora községben, mint Váralja. Persze, hozzá kell tenni, hogy a kará­csonyi ünnepek hónapjában tör­tént ez, de akkor is... — Vagy a többiek — folytatja a sort Rajczi Gábor. — Nagy- mányokon Úti Jenő is sok előfi­zetőt szerzett. Tabódon eddig a szövetkezeti bolt foglalkozott könyvárusítással. A boltvezető szerint „nem kellett” a könyv. Egész évben ötszáz forint árát adott el. Most egy fiatal peda­gógus a bizományos — Cseh Bé­la. November közepétől decem­ber végéig, tízforintos átlagárat tekintve, közel kétszáz kötetet adott el a kis községben. Tehát mégiscsak „kell a könyv”. (A tabódi eset egyébként jól néldázza a különbséget a könyv­árusítás és a könyvterjesztés kö­zött). Meg kell szerettetni a könyvet Aztán arról beszélgettünk, ez az „agitáció” nem erőltetett-a kissé, nem volna-e helyesebb rá­bízni az emberekre, akarnak-e olvasni, vagy sem? A bolt dol­gozói elmondják, szó sincs itt erőltetésről. Viszont meggyőzni valakit az olvasás fontosságáról, ugyancsak nem bűn. — Ha valakinek jó könyvet adunk a kezébe, azzal megsze­rettetjük az olvasást, s ha valaki megszerette, akkor már maga is bejön a boltba. — így összegezik ennek a dolognak a tapasztala­tait. — Bonyhádon is megszer­veztük a házról házra árusítást.. Az úttörők segítettek sokat. Egy délelőtt húsz eladópár tízezer fo­rintot forgalmazott — Ez nyilván növelte a bolt forgalmát, s ez a bolt dolgozói számára nem közömbös — ve­tem közbe. — Persze, hogy nem közömbös — válaszol Rajczi Gábor —.fon­tos az összegszerű forgalom. De nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy ez a tízezer forint kö­rülbelül ezer kötet könyvet je­lent, amit az emberek kezébe adtunk. Olvassál! sokat a könyvkereskedő is A kereskedelem kulturáltsága minden eladási ágban rendkívül fontos. Hát még mennyire fon­tos a könyvesboltokban. — Tudnunk kell, a különböző helyeken dolgozó embereket mi érdekli, hogy időben értesíthes­sük őket. Aztán itt van a rend­szeres olvasógárdánk, körülbelül huszonöt fő. Őket is előre érte­sítjük. De vannak olyanok is, akik csak bejönnek a boltba és azt mondják: „Tessék már aján­lani valami jó könyvet”. Ilyen­kor beszélgetünk a vevővel, vé­leményt mondunk egy-egy könyv ről. De, hogy ezt meg tudjuk tenni, természetesen rendszere­sen olvasnunk kell. A vevőnek nem szabád csalódnia a boltve­zetőben, mert akkor a boltban, következésképp az olvasásban is csalódik. S akkor elveszítjük, mint olvasót. Befejezésül még egy kérdést: — Mondjanak néhány szám­adatot a bolttal állandó kapcso­latban lévő olvasók vásárlásai­ról. — A sorozatokról. Az „Arany könyvtár”-nak 325, a „Milliók könyve” sorozatnak 370, „Az én könyvtáram”-nak 300, az „Uj magyar lexikonnak” pedig 270 előfizetője van a bonyhádi járás­ban. A bonyhádi könyvesbolt dol­gozói által elmondottak és a bolt munkája bizonyítja: a könyvet nemcsak árusítani kell, hanem terieszteni is. És talán ez a fontosabb feladat. LETENYEI GYÖRGY Állami gazdaságok tűzrendészet! előadóinak versenye Az Állami Gazdaságok Értesí­tője 1961 május 29-i számában versenyt hirdetett az állami gaz­daságok tűzrendészeti előadói és tűzoltóparancsnokai részére. Eb­ben a versenyben természetesen megyénkből is voltak résztvevők. A Mezőgazdasági Értesítő leg­utóbbi száma közli is a verseny során helyezést elértek névso­rát. Az igazgatóságon belüli leg­jobb állami gazdasági tűzrendé­szeti előadó megyénkben: Szabó Mátyás, Dalmandi Állami Gazda­ság, második Kömyei Frigyes, Hőgyészi Állami Gazdaság. A Halgazdasági Tröszttől második Berta György, Tolnai megyei Hal­gazdaság. A legjobb igazgatósági tűz­rendészeti előadó Juhász János, Tolna megyei Állami Gazdasá­gok Igazgatósága. és mégis lőnek! A fél erőd már romban. De honnan lőnek?!... A hadnagy mellett megmozdult az egyik halottnak hitt légiós. Nehezen kinyitotta a szemét, és akadozva megszólalt. — Anyámnak és menyasszo­nyomnak ... üzenem .. Pécsre ..; i Aztán félrebillent a feje... Meghalt... A hadnagy felugrott és dühö­sen rohant a parancsnok felé. — A szentségit neki, hol az utánpótlás? ... Halomra lőnek mindannyiunkat..: A főhadnagy a rádiósfülkébe sietett, amelynek falai erősen megrongálódtak, tetején hatalmas nyílás éktelenkedett, és zuhozott be rajta az eső. — Halló Ká-Bán ... Halló Ká- Bán... Mi van a segítséggel? A bejárat felőli oldalon súlyos a helyzet Mindkét bunkert rommá lőtték. Minden kilövőhely meg­semmisült. A tisztás felőli oldal szintén omladozik. Az eső csök­kent valamit, de a vihar nem. Ha egy órán belül nem érkezik segítség, az erőd valóban eltű­nik a föld színéről, ahogy ígér­ték ... — Halló Futingra... Itt co­lonel Simon ... Ebben a pillanatban egy akna robbant a rádiósfülke ablakában. A rádió elnémult, a rádiós vé­gigzuhant a földön A parancs­nok a karjához kapott, aztán megnézte a . tenyerét. Csupa vér volt. A főhadnagy -felhördült, mint egy oroszlán, s kirontott. Körbe­rohanta a kilövőhelyeket és hab­zó szájjal ordította: — Tűz! Tűz! Tűz! Közben szilánk érte arcát, csöpögött a vére, de nem törő­dött vele. A keleti és a nyugati oldalon volt a legveszélyesebb a helyzet. A keleti — a bejárati oldal — szinte romokban hevert, egy fél óra óta pedig a nyugati oldalt veretik hallatlan erővel, A nyugati oldal egyik lőrésé- ben kuporodott Almási Pál is. Nézte a kis patakocskát, a gép­puskát, az erődöt, csak úgy vak­tában, hiszen senkit sem látott. Két társa — a két német — már harcképtelen volt. Egyik elesett, a másik súlyos sérülései fetren- gett mellette. Almási nem félt, bár tudta, hogy soha olyan kö­zel nem volt hozzá a halál, mint ezen az átkozott napon, övéire gondolt, feleségére, majd kislá­nyára, aki olyan nagyon szeret­né, ha apukája kísérné el az óvodába! Hatalmas dörrenés reszkettette meg a levegőt... A hadnagy arrafelé kapta fe­jét. A nyugati falon szinte da­rabokra szórta a lövedék az egyik kilövőhelyet.. s Gerendák, kövek emelkedtek a levegőbe... A kilövőhely géppuskája elhallga­tott ... Már három órája lőtték az erődöt, amikor egyszerre minden tüzelés abbamaradt. Az életben maradt légiósok fá­sultan néztek farkasszemet a va­donnal. Nem tudták mire vélni a szünetet. Voltak olyanok, akik azt mond­ták: vége a támadásnak. De té­vedtek, mert mintegy 10 percnyi szünet után újra kezdődött. Grá­nátok robbantak a felismerhe- tetlenné vált udvaron, tépték a már szinte rommá lőtt falakat. Az össztűz után hatalmas hang­orkán hallatszott: a vietnamiak rohamra indutak a nyugati fal ellen. A főhadnagy a negyven lé­giósból harmincat ide irányított, Ezek között volt Kovács és So­mogyi is. Kovács elfoglalta helyét a fa­lon a többiekkel együtt. — Tűz! Tűz! — ordította a fő­hadnagy. Kovács oda célzott, ahol a legsűrűbben voltak a vietnamiak, aztán meghúzta a ravaszt. A következő pillanatban gép­pisztolysorozat szelte keresztbe csípőjétől a válláig a fiatal ma­gyar fiú testét. Hangtalanul bu­kott előre... (Folytatjuk,) A PÁRTÉLET HÍREI A tamási járás párt-alapszer- vezetei rendkívüli taggyűléseket tartottak az elmúlt hetekben. A taggyűléseken az SZKP XXII. kongresszusának anyagával fog­lalkoztak. A taggyűlések — bár érezhető volt, hogy az anyag a tagság körében még nem eléggé Ismert — élénkek voltak. Leg­többen a békés egymás mellett éléssel, a nemzetközi munkás- mozgalom erősödésével, a Szov­jetunió és a kapitalista országok között folyó gazdasági verseny eredményeivel foglalkoztak. A személyi kultusszal kapcsolatos kérdéseket és a tett intézkedé­seket a többség helyesléssel fo­gadta. A bonyhádi járásban a párt- szervezetek a tervből kimaradt vezetőségi üléseket tartották meg pótlólag. A bonyhádi zománc­gyár és a járási kórház pártve­zetősége a tömegszervezetek mun­káját értékelte. A kismányoki Virágzó Tsz-ben az elmúlt év tapasztalatairól, és az új év fel­adatairól volt szó a pártvezető­ség ülésén. A murgai Előre Ter­melőszövetkezet pártvezetősége az 1962-es év termelési terveit vi­tatta meg. A teveli Kossuth Tsz­ben a főkönyvelőt számoltatta be a pártvezetőség a tsz pénzügyi helyzetéről. * A dombóvári járásban legutóbb megtartott üzemi párttaggyűlése­ken az 1961-es év termelési ta­pasztalatait értékelték. Foglal­koztak a takarékossággal, az ön­költség alakulásával, és a géphi­bákból adódó terméskiesésekkel: A tapasztalatok alapján beszélték meg az 1962-es év első negyed­éves tervét, és az ezzel kapcso­latos tennivalókat. A termelőszövetkezeti párttag­gyűléseken a zárszámadásra való felkészülésről tárgyaltak. Mind az ipari üzemekben, mind a tsz-ek- ben megtartott. párttaggyűlésoken foglalkoztak az elmúlt év párt- építési munkájával is. * A paksi járási pártbizottság ágit. prop. osztálya a hónap első felében összehívta a propagan­distákat, s velük megvitatta az SZKP XXII. kongresszusának anyagát. A megjelent 43 propa­gandista előtt Soczó József elv­társ, a pártbizottság ágit. prop: osztályának vezetője tartott elő­adást. Szekszárdi „pénzverde” Alig másfél hónappal ezelőtt, december elején pénzverde kezd­te meg működését Szekszárdon. Megyénk székhelye ezzel is „di­csekedhet”, bár nem fogja tőle irigyelni a megye egyetlen köz­sége sem. A városnak sem szár­mazik belőle semmi haszna. Ne is kísérelje meg senki, hogy a kö­zelébe férkőzzön, azzal a remény­nyel, hogy esetleg „leesik va­lami” — mert ami ott leesik, az nem pénz. Tehát a szekszárdi pénzverde tény, annak ellenére hogy az il­letékesek sem igen vesznek róla tudomást. A pénzverde szülője a városban dolgozó Komlói Építő­ipari Vállalat. Úgy kezdődött a dolog, hogy az év vége közeledvén, a beru­házások teljesítésével megkésett vállalatok — a „mentsük, ami menthető” jelszóval december elején úgy „munkához” láttak, mintha csak ötszörösen, hatszo­rosan túl akarták volna telje­síteni tervüket. Ebben sajnos nincs sok köszönet, mert a lé­nyeg csupán az volt, hogy a rendelkezésre álló pénzt elkölt­sék. Ez tehát a szekszárdi pénz­verde lényege. A helye pedig a Tarcsay Vilmos utca. A megyei tanácstól a déli vá­rosrészben megvalósítandó útépí­tésekre 285 000 forint póthitelt kapott a városi tanács. Ebből 200 000 forint értékű munkára tudott szerződést kötni a tanács a Komlói Építőipari Vállalattal. Időközben még negyvenezer fo­rintnyi többletmunka merült fel. Az út kövezése megkezdődött már augusztusban. Készülgetett hónapokon keresztül. A városi tanács és a megyei tanács illeté­kes osztályainak többszöri sür­getésére végül is december ele­jén a vállalat megkezdte a „fi­nist” — működésbe lépett a „pénzverde”. Az úttest utolsó — mintegy százméteres — szakaszát decem­ber közepén építették meg, a legnagyobb hidegben. Bár még hátra van a paétkarend.ezés, as úttestet szegélyező árok kiásása... A hónap végén, január elején megkezdődött az anyagszállítás a műszergyár épülő tanműhelyé­hez. Időközben megenyhült az idő, többször volt esőzés... Ma pedig meg lehet nézni az utat. Inkább hasonlít egy tíz­éves, mint egy egyhónapos út­hoz. A néhány jármű úgy tönk­retette az úttestet, hogy a ta­vasszal hengerelhetik újra. Ha az időjárás ilyen marad, egy hét múlva már az alapkövezést váj­ják az úttesten kapirgáló vere­bek. Ezzel a hajrámunkával sze­rény becslések szerint sikerüli elverni mintegy százezer forin­tot. Ez tehát a szekszárdi „pénz­verde”, amelynek csak kárát látja a város lakossága, és az egész ország. Még a sok kicsi is sokra megy, hát még ha száz­ezrekről van szó... Az illetékes szervek bizonyára nem hagyják szó — és megfelelő intézkedések — nélkül ezt a „pénzverdét”, megvizsgálják, miért kell az évvégi hajrá érde­kében elverni százezreket. Egy­úttal ajánljuk a népi ellenőrzés figyelmébe is. B. I. Ülést tart a mezőgazdasági szakemberek megyei szakcsoportja Ma délelőtt a TIT-klubban ülést tart a mezőgazdasági szak­emberek megyei szakcsoportja, amely a MEDOSZ keretében mű­ködik. Ezen az ülésen készítik el idei programjuk tervét, foglal­koznak a felsőfokú képettségű szakemberek továbbképzésével, a termelőszövetkezetek segítésé­vel és egyéb kérdésekkel. Holnap, holnapután kétnapos tanfolyamot tart a MEDOSZ a gépállomások újítási előadói, és a szakszervezetek újítási felelősei részére. A tanfolyamon szó lesz az újítómunkáról, a tapasztalat- cserékről, az újításokkal kapcso­latos intézkedésekről és rendele­tekről. A tanfolyam végén a résztvevők alapfokú vizsgát tesz­nek a tanfolyam anyagából. — Huszonkét ezer köbméter silótakarmányt készítettek a télre a bonyhádi járás termelőszövet­kezetei,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents