Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-12 / 9. szám
Január 12. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAÖ 3 A BRIGÁD (3.) Józsi a brigád kedvence. Nem kora teszi azzá — vagy talán éppen az? — Mindenesetre tény, hogy ő a brigád legidősebb tagja. Kétoldalt már erősen kopaszodik. De valahogy — mint mondják társai — Józsi a legjá- tékosabb természetű, modorú a brigádban, ő a leggyerekebb. Mondanivalóját mindig »kérlek- szépen«-nel kezdi. Mi sem természetesebb, hogy ilyen bevezetéshez aztán nem illenek a durva szavak. Józsi «-emberemlékezet"« óta nem bántott meg senkit a brigádban, se haragosa, se irigye nincs. Elképzelni se tudják, hogy szája káromkodásra tudna állni. Szerénysége azonban meglehetősen egyoldalú. A munkában már nem ilyen visszahúzódó. Mindig a nehezebb végét fogja meg a dolognak. Nos, Józsi már másfél éve iskolába jár. És hogy sikeresen végezze az általános iskola nyolcadik osztályát, összefog az egész brigád. ősszel kezdődött. Már október volt, amikor észrevették, hogy Józsi napok óta szótlanabb a megszokottnál. Kevesebbet viccelődött, nem nagyon válaszolt a többiek tréfáira, megjegyzéseire. — Józsi valamin töri a fejét — mondogatták. — No, majd Marci megtudja, mi bántja barátunkat. Marci — azaz Sipos Márton, a brigád bizalmija meg is kérdezte. — Kérlekszépen Marcikám, a múltkor a brigádgyűlésen arról volt szó, hogy akinek nincs meg a nyolc általánosa, a2 elvégzi. Ezt vállaljuk. — Igen, én el is határoztam, hogy nekifogok a tanulásnak. Csak két polgárit végeztem annakidején, most muszáj befejezni az általánost, ha technikumba akarok beiratkozni — válaszolta a bizalmi. — Én akkor nem szóltam, hogy nekem sincs meg a nyolc általános, így aztán talán azt hiszik, hogy félre akartam vezetni a brigádot. Pedig csak egyszerűen nem mertem szólni, hiszen ameny nyit mi vándorlunk, nem tudnék iskolába járni. — No, és most mi a szándékod? — Kérlekszépen, én is szeretJózsi iskolába megy ném elvégezni a nyolcat. — Rendben van, azt hiszem, nincs semmi akadálya. — De nekem még a hetedik sincs meg... Aznap este rögtönzött brigád- gyűlést tartottak a szálláson. Napirend: Józsi és Marci tanulása. A brigádbizalmi elmondta, hogy neki különben is szándékában áll befejezni az általános iskolát. Beszélt az igazgatóval, aki még emlékezett rá polgári iskolás korából, tudta, hogy könnyen tanul. Elég nyolc hónap, megkapja a könyveket, egypárszor bemegy konzultációra és sikeresen le tud vizsgázni. De mi lesz Józsival? — tették fel a kérdést. Mert azt a szégyent már nem vállalják, hogy a szocialista brigádnak egyik tagja lemorzsolódjon az iskolából. Megszületett a határozat: Járjanak együtt iskolába. Sipos készségesen vállalta, hogy segít Józsinak. Együtt majd könnyebben megy a tanulás. De a dolog nehezebbik része még hátra van. Minden hétfőn délután ötkor kez» dŐdik az iskola. Hogyan oldják ezt meg. amikor a brigád állandóan vidéken dolgozik? Márpedig Angi Józsinak muszáj iskolába járni —- mondta ki egyöntetűen a »határozatot« a brigád. Ők ketten majd hétfőn bent dolgoznak a központi telepen. Igaz, a brigád érdeke nem azt követeli, hogy két jóképességű szerelő hetenként egy napot bent dolgozzék — ez különben zsebre is megy —• de nincs más választás. Azóta Angi és Sípos a hétfői napot mindig Szekszárdon, a vállalat központjában töltik. Előkészítik az anyagokat, elvégzik az előregyártási munkákat, amikor pedig munkaidejük letelt, este ötkor mennek az iskolába. A tan- évmár megkezdődött, amikor az elhatározás megszületett, még a vállalat igazgatója és személyzetise is segített, hogy a két elkésett jelentkezőt felvegyék az esti iskolába. Józsinak a legtöbbet »osztálytársa«, a brigádbizalmí segít. De nem ritka eset, hogy a brigád többi tagjai érdeklődnek, hogy megy a tanulás. Meggyespusztán, Még most is titok! — S ha az építkezést megnézem, s írok a munkásokról... — Csak azt he tegye, mert akkor én kerülök bajba. — Esetleg egy fényképet közölnénk az új épületről? — Azt semmi esetre sem szabad... —... Tehát így jártunk. ÜolJogos büszkeség tölti el a dombóváriakat. Olyan nagyarányú építkezés folyik itt, hogy szinte példátlan. Épül a kenyérgyár. Épül a magtisztító. a brigádszálláson a törtekkel va- Rövidesen hozzáfognak a kórló művelet »titkaiba« vezették be . kéz építéséhez. Józsit. Még ma is beszélnek ar- A tsz-ben gazdasági épületek _ _ . ról, hogy éjszaka többen arra tucatjai nőnek ki a földből, szór- gunk végezetlenül hagytuk ott az riadtak fel, amikor Józsi álmá- j galmas épitőmunkások keze nyo- építkezést. Most már másodszor. ban matematikai műveletekkel mán. Családi házak készülnek. Mert 1961. októberében ugyanMennyi esemény, mennyi téma. így utasítottak el bennünket. Ak- Szinte örömmámorban úszik az kor megírtuk a sajtó történeté- újságíró ennyi jó hír hallatán. De korai az öröm! Mert halljuk csak o beszélgetést, mely 1962. január 10-én hangzóit el, az újságíró és a magtisztító . építkezésének között: ismételte. bajlódik, vagy ötször hogy »harminchét«. Elérkezett az első év vége, megünnepelték az eredményt. A brigádbizalmi kitűnőre vizsgázott, Józsi bizonyítványa pedig közepes lett. És ha már a tanulásról van szó, nemcsak e két brigádtag nevét kell megemlíteni. Ketten elektromosípari technikumba járnak — levelező tagozatra. A következő tanévben újabb négy brigádtag szándékozik beiratkozni a technikumba. Tizenhetük közül tizenegy a szakmunkás, de a tizenegyből nyolc itt, a brigádban szerezte meg a szakmunkásbizonyítványt, tette le a szakvizsgát. Öten nyerték el eddig a »Szakma ifjú mestere« jelvényt (négyen ezüstérmet, Lendvai József pedig aranyérmet). Politikai oktatás is folyik a brigádban, valamennyien részt vesznék a pártoktatás »Időszerű kérdések« tanfolyamán, a brigádvezető a propagandista. Csak egy »szépséghibája« van a tanulásnak, nehezen megy a szakmai oktatás. A brigád magéra van utalva e téren, a vállalati központ — több szőri ígérete ellenére — még egy alkalommal sem küldött előadót, aki szakmai, műszaki problémákról tartott volna előadást a brigádnak^ J"ntner János ben, talán egyedülálló esetet, az október 15-i újságban. Titok? — kérdeztük, akkor és most is kérdezzük: Titok az, ha egy építkezést az újságíró meglátogat, s vezetője megírja tapasztalatait? Úgy látszik az, mert az említett újság— Szépen halad a munka az cikkre még a füle botját sem építkezésen. mozdította meg a Komlói Állami — Igen. Építőipari Vállalat vezetősége. — Biztos a tervet is túlteljesí- Talán nekik túlságosan alacsony, tették? vagy lealacsonyító a párt lapjá— Igen. ban megjelent bírálatra válaszol— Gondolom, jó és hasznos új ni? Vagy tán sérthetetlennek hitt módszereket is alkalmaztak. várukba húzódva vissza tudnak — Igen... minden bírálatot utasítani? Be— Sok kiváló építőmunkás dől- kötött szemmel, bedugott fülekgozik itt? kel dolgoznak Komlón? Ki tudja! — Igen... Mindenesetre szokatlan és minő— Node valami bővebbet nem sithetetlen, ahony a sajtó mun- lehet megtudni erről az építke- kaiársait kezelik a komlói válzésről? — Nem! — Miért? — Még most is érvényben van a vállalat központja által kibocsátott tilalmi rendelkezés, milalatnál. Itt az ideje, hogy illetékes szervek megmagyarázzák a komlói elvtársaknak a magyar sajtó, * kommunista párt lapjának feladatát, s hivatását... S erre az írásunkra sem vászerint az építkezésen újságíró- laszolnak? val, rádió- és televízió-riporter- Ezután sem szüntetik meg a rel. általában a sajtó munkatár- ..hírzárlatot?” saival. nem állhatunk szóba. A szükséges intézkedést meg— Maguknak nem kell egy kis tettük, bizonyára nem marad reklám? Hírverés? most válasz nélkül írásunk... — Kellene. — pl — mii wwtminni it«'hi"d <■ u t»t«i m urn Speciális cirokterme'ü brigádéi szerveznek a szakcsi Új Élet Tsz-ben Mint azt már lapunk számos esetben közölte, szép eredményeket hozott Szakoson az Uj Élet Tsz-ben a ciroktermelés és a cirok háziipari feldolgozása. A seprűkészítés nemcsak jövedelmezősége miatt érdemel füveimet, hanem azért is, mert megoldja a tsz-tagok téli foglalkoztatottságát. A szakcsiak az eddigi kedvező tapasztalatokon okulva elhatározvetkezeti gazda cserelátogatáson vett4 részt Békéscsabán' ék környékén, tanulmányozva a cirok nagyüzemi termesztésének módjait. Akkor a tsz vezetői elhatározták, hogy speciális ciroktermelő brigádot szerveznek. A brigád végzi el a ciroktermelés összes munkáját, majd télen a brigád tagjai kötik a seprűt is. lg1« ez a ták, hogy idén már 350 holdon i brigád nemcsak idényszerűen, termesztenek cirkot. Néhány sző- I hanem egész évben munkát talál a tsz-ben, s több évi termesztési ésr feldolgozási gyakorlat után mesterévé válik a „cirok-szakmának”. A brigádba sok fiatal is jelentkezett, olyanok, akik kedvet éreznek ehhez az érdekes és sokoldalú tudást kívánó szakmához. Van olyan elképzelése is a szakcsi Uj Élet Tsz vezetőinek, hogy a ciroktermesztő brigádot garantált módon havonta díjazzák. RZ 5Í0B1-8S liilonlsta [Irta: GÜZI MIHÁLY — RECZE KÁROLY 30. Alig műit el néhány perccel éjfél, amikor újabb meglepetésben volt részük az erődbelieknek. A nyugati szárny irányából megszólalt a szabadságharcosok titkos hangszórója. — Idegenlégiósok! Idegen állampolgárok! A szabadságharcosok üzenetét tolmácsolom. Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy sokáig lesztek az erőd lakói. Igaz, most súlyos veszteségeket szenvedtünk, így ti továbbra is a francia tőke zsoldosai maradtok, de veszteségeinkért valamennyien életetekkel fizettek, mégpedig hamarosan .. Egyetlen lehetőség van még számotokra, hogy megmentsétek életeteket... Hagyjátok ott a légiót! M{ lehetőséget adunk mindenkinek, hogy hazájába jusson, mivel magunk is tudjuk, hogyan kerültetek a franciák karmaiba, az általunk halálra ítélt zsoldos hadseregbe. Végezetül pedig a parancsnoknak üzenjük! Vedd tudomásul végleges elhatározásunkat: mához 40 napra, azaz 1948 február 9-én a futingrai erődöt el fogjuk tüntetni a föld színéről! A felhívás után néma csend borult a vidékre. Az erődbeliek zavartan indultak fekhelyük felé, a kapitányt helyettesítő hadnagy pedig a rádiós szobába rohant. Másnap, az erődbeliek — miután eltemették halottaikat, két csapatra oszlottak. Az egyik csapat — ebben voltak a magyarok is — az erőd súlyosan megrongált falain belül próbált rendet teremteni, a másik csapat pedig kivonult az erőd kapuján, hogy az elesett vietnamiakat először is kirabolja utána közös sírba dobálja, Még kilenc óra sem volt, amikor egy repülőgép jelent meg a2 erőd felett. Megtette a tiszteletkört, majd végig-hosszig páztáz- ta az erdőt. Célja az volt, hogy felderítse, merre vonultak visz- sza a vietnamiak, és körülbelül hányán vannak. A gép több mint egy óráig keringett minden eredmény nélkül. Ekkor az erődön kívüli tisztáson leszállt. Alig ért földet a gépmadár, colonel Simon, a harmadik légiós ezred pa rancsnoka ugrott ki a pilóta mögül. Az erőd felőli út baloldalán tisztelgett a friss sírhantok előtt, majd a betegeket látogatta meg. Ezek után meghallgatta a hadnagy szóbeli jelentését. — Hadnagy úr — mondotta válaszképpen — együttérzek önnel és a helyőrség minden egyes tagjával. Tudom, ezredem századai közül a harmadik századra ez önök vállára nehezedik a !r«».~«vobb felelősség. — Éppen ezért arra kérem önöket, továbbra is épp oly éberséggel Őrködjenek, mint eddig. Ezt az erődöt minden támadással szemben meg kell menteni! Ha ezt a vietnamiak elfoglalják, egyúttal elvágják az utat legészakibb erődünk. Ba-Kán felé. És ha utánpótlást, élelmet nem tudunk odaszállítani, az az erőd is elesik. Futingra tehát kulcsfontosságú. A mai naptól ön az érőd parancsnoka, egyúttal kinevezem főhadnaggyá. Nos, főhadnagy úr, saját belátása szerint, parancsnokhoz méltóan teljesítse a jövőben kötelességét' Én, mint ezredparancsnok megígérem önnek, hogy a vietnamiak által ígért támadás idejére, nem marad magára. Utánpótlást a legközelebbi karavánnal küldőit Ezenkívül intézkedtem Saigonban, továbbá a Na-faci és a Ba- kóni helyőrség készenlétben lesz. E perctől kezdve ön a felelős az erődért Az ezredparancsnok látogatása kissé megnyugtatta a kedélyeket. A főhadnagy berendezkedett a parancsnoki szobában, az udvaron pedig tovább folytak a helyreállítási munkálatok késő estig. Holtfáradtan értek szobájukba a magyar fiúk. Most is Bató Mihály körül csoportosultak, akit az ostrom után már nem az olaszok szobájába vittek vissza; Megnyugtatták a beteget, hogy hamarosan jön a karaván és azzal együtt ő is elmegy gyógykezelésre. Ezen az estén Almásinak, a szószólónak nem volt beszélhet- nékje. Szokatlanul csendben ült helyén. Néha-néha előhúzta a zubbonya zsebében lévő fényképet, sokáig nézegette, majd újra visszarakta. A képről felesége és ötéves kislánya nézett rá. A kislány óvodás kosarat tartott kezében. Almási nem bírta tovább, odaadta a fényképet a többieknek is. — Feleségem és kislányom. A legutóbbi levélben jött. A kép kézről kézre járt. Néhá- nyan a másik oldalát is megnézték, amelyen ez állt: „Apukám, édes jó apukám, mikor látlak viszont, mikor jössz már haza közénk. Apukám, gyere gyorsan haza, nagyon vár kislányod, Annuska és Anyu”. Almási szemében könnycsepp csillogott. A többiek meghatódva néztek rá. A bőbeszédű vidám legény Öklével kitörölte szeméből a köny- nyet, aztán a többiekhez fordult. — Hej fiúk, nem tudom mi van velem, de valami a2t súgja itt belül, hogy igen nehéz napok elé állítottak a vietnamiak. Én nem vagyok pesszimista — hiszen ismertek — sem pedig gyáva ember, de úgy érzem, most már nem lehet a vietnamiak szavát félvállról venni, mint ed-, dig. Úgy érzem, a bennszülöttek betartják, amit ígértek. És ha valaki életben maradna közüle- tek, értesítse szeretteimet A cím a képen is rajta van..; A kis Kovács válaszolt, kissé mosolyogva, kissé fölényesen. — Ejnye már, Pali bátyám, ne légy annyira elcsüggedve. Igaz, hogy megfenyegettek bennünket, de talán még ne búcsúzzunk ettől az árnyékvilágtól. Gondolkozz csak ... Rendben van, támadni fognak... Mi vagyunk előnyben. A legn'C'!'’rnebb fegyverekkel vagyunk felszerelve, saját erődünk falain belül vagyunk, biztos fedezékben, ezenkívül újabb segítséget kapunk, Na-fac és Bakán készenlétben áll a beavatkozásra, hát mi kell még? De ha mindez kevés több mint tízezer ejtőernyős tartózkodik a Távol- Keleten — No jó, jó — válaszolt elgondolkozva Almási. — De emlékezzetek csak vis'sza. Amikor idejöttünk, mezítlábas huszároknak csúfoltuk őket. Bátortalanok voltak, fegyverük sem volt megfelelő. Közülünk két ember egy vietnami századdal elbánt volna. Aztán jöttek a partizán harcok. Sorozatosan rajtaütöttek járőreinken, megtámadták a karavánt, raktárak repültek a levegőbe. A lakosság segíti, támogatja őket. És ma már rendes katonai egységeket alkotnak, többféle fegyverük van. Rendszeres kiképzés folyik a csapatoknál, a szabadságharcosoknak egyenruhájuk, sőt rangjelzésük van! Ezt a hadsereget most már nem szabad félvállról venni. — Ugyan, Pali bátyám! — vágott szavába Kovács. — Szerintem — folytatta nyugodtan Almás! — negyven nap múlva támadnak, ahogy megígérték. És .. . egyik életbiztosító sem kötne velünk szerződést, amíg ebben az erődben vagyunk. — Igazad van. — Úgy igaz — hangzott innen is, onnan is. Sokáig beszélgettek még. A szavuk mögött ott lappangott egy kis nyugtalanság, egy piciny félelem. S mintha Kovács maga- biztossága, fölényessége is csökkent volna egy kicsit.. , (Folytatjuk.)
