Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-11 / 8. szám

4

VOLNA MEGYE) VF.PÜJSAÖ

1962. január 11'

EN, A PROHOR

Géppel mérik az autóvezető reflexeit

Az egyre növekvő gépkocsiforgalom egyre több terhet ró a, gépkocsivezetőre, közérdek, hogy aki a volán mellé ül, biztos legyen a dolgában.

Svájcban különleges vizsgálókészüléket használnak a leendő gépkocsivezetők reflexeinek „elbírálására". A vizsgált személyt a vezetőüléshez hasonló próba-paciba ültetik, s úgy kell tevékenykednie, mint a valódi, az utcán haladó autóban. „Kellemetlen meglepetéseket", beugró gyalogost, szabálytalanul behajtó jármüvet, úthálózatot vetítenek eléje, s mérik az időt, milyen gyorsan észleli a vizsgázó autóvezető a felmerülő akadályokat, a megoldandó kérdéseket. Természetesen azt is mérik, hogy az észrevételtől mennyi idő telik el a cselekvésig és a helyes megoldást választotta-e?

Persze a balesetmentes közlekedés nemcsak az autóvezető magatartásától függ, hanem abban nagy része van a szabályosan közlekedő gyalogosnak is. Azzal, hogy szigorúan vizsgáztatják azokat, akik a volán mellé kerülnek, még nem oldották meg az utak biztonságát. Ehhez az is szükséges, hogy megfelelő propagandával, városban és vidéken egyaránt, a gyalogosokat is megtanítsák a helyes közlekedés alapvető szabályaira.

Kézi traktor

a melegágyi kertészetben

A Szovjetunióban a következő években központi kérdés a városok jobb ellátása főzelékfajtákkal. A melegágyi termesztés fokozására villamos üzemű, kézzel vezethető kapálógépet gyártanak. A kapálógép saját erejéből halad előre. Az előrehaladás sebességét, a kapálás mélységét szabályozni lehet. A készüléket; a vezetőnek csak irányítania kell, erre szolgál a vezetőrúdon elhelyezet egyszerű szabályozó kar. A melegágyi növénygondozás különben nehéz munkáját ezekkel az egyszerűen kezelhető gépekkel kevés fizikai munkával lehet elvégezni.

F

üstös hozzám beszélt, de a hátam mögött lévő gyárkémény villámhárítóját bámulta.

— Prohor szaki, hogy úgy mondjam, te ugyebár alkoholista voltál? És nekünk ugyebár ebből kifolyólag te vagy az egyetlen konkrétum. Az voltál, ugye? — ismételte a kérdést és pislogva bólogatott, holott a bizonygatás rám tartozott volna.

— Mi bajod velem? Nem bántok senkit, hagyjatok engem békén. Alászolgája.

Megfordultam és gyorsan otthagytam. Ki az ördög szereti, ha azokat a dolgokat feszegetik, amelyeket még az emlékezetéből is szeretne törölni az ember. Kapok én konkrétumot, csak érjek a kazánházba. Paii bácsi nem ismeri a kivételt és aki késik, azt úgy lekapja a tíz körméről, hogy alig áll a lábán.

Az aszfaltozott nagy udvaron Füstös három hosszú szöcskeugrással utolért.

— Prohor szaki, velem akar maga packázni?!

Kezdtem méregbe gurulni.

— Idefigyelj, papa! Én nem packázok sem a szakszervezettel, se mással. De nem vagyok cirkuszi bohóc, hogy mutogassanak. Menj a nyavalyába a konkrétumoddal!

Erre kérlelni kezdett.

— Na, ne bolondozz, szakikéin! Mi állandóan napirenden tartjuk az alkoholizmus elleni harcot és neked kutya kötelességed segíteni. Méghozzá aktívan.

— Még majd sérvet kaptok. — Mitől?

— Hát attól az erős tartástól.

Ne hülyéskedj!. Igenis, állandóan napirenden tartjuk és ugyebár főleg azokat mozgósítjuk, akik már túl vannak rajta.

Nagy nehezen elnyekeregte, hogy mit akar. Jön a központból egy kiküldött és azt a kiküldöttet hozzám szeretnék irá

nyítani. Nekem nem lenne más dolgom, csak bűnbánó arcot vágni és a megtért bűnös hangján elmondani, hogy mindent Füstös szakinak köszönhetek. Füstös elvtársék ugyanis állandóan foglalkoznak velem és többszöri elbeszélgetés után leszoktattak az ivásról. A felvilágosító munka hatására megjavultam és rendes ember lett belőlem stb, stb... Az ájtatos képű Füstös mindent a számba rágott pontosan úgy, ahogy az efféle alkoholisták megtérését olvasni szoktuk az újságokból.

— Prohorkám, ne félj semmit. Beszélj bátran és okosan. Tudod, hogy van: ma nekem, holnap neked — és rámkacsintott. Én még húzódoztam, de végül már csak azért is belementem a dologba, hogy lerázzam a nyakamról ezt a kiáll- hatatlan Füstöst.

— Na jó, ha át kell rázni a mókust, hát majd átrázom — mondtam Füstösnek, aki erre elkezdett handabandázni, hogy micsoda mókus, hogy beszélek én a szakszervezeti funkcionáriusokról.

Ezt a képmutatást! Nem hinném, hogy Füstösön kívül ilyes mi még valakinek ráférne a képére. Később, délelőtt, a kazán mellett volt időm végig- spekulálni, hogy mit is csináljak. Egyebek között eszembe jutott, hogy milyen különösek is vagyunk mi emberek. Szeretünk odaülni és olyan tűz mellett melegedni, amelyiket más gyújtott.

Amikor a kiküldött megérkezett, Füstös úgy irányította, hogy hozzánk kerüljön. Odaérve Füstös a kobakjára ütött, mint akinek váratlanul fontos dolog jutott eszébe.

— Lámcsak, lámcsak. Tessék nézni, ő az a Prohor, akiről beszélgettünk. Ugyebár tetszik rá emlékezni, az alkoholizmussal kapcsolatban.

A kiküldött barátságosan rám mosolygott és hozzám lépve bemutatkozott, Nem tudom

miért, de nyomban megkedveltem és elhatároztam, hogy őszinte leszek hozzá.

— Nagyon derék. Szóval maga az.

— Én — válaszoltam szerényen.

— És most már egyáltalán nem iszik? — kérdezte kíváncsian.

— Nem kérem, egyáltalán nem — biztosította Füstös gyor san és helyettem,

— Ott azért nem tartok kérem, mert a vizet még megiszom, másképpen szomjanhal- nék — mosolyogtam a kiküldött elvtársra, aki velem nevetett.

— No persze — mondotta, és faggatni kezdett, hogy kinek köszönhetem a változást. Ki állt mellém, ki segített? Én elmondtam neki a nagykés történetét és azt, hogy egyszer a tetőről lehajigáltam a cserepeket, másszor betörtem az ajtót, végén szegény feleségem úgy lefogyott, hogy jóformán zörgő csontokból és egy riadt szempárból állt az egész asz- szony. Végül az igazgatónk kapott kézbq, Fizetésemet magához vette és feleségemnek naponta csak annyit adott, ameny nyi kosztra kellett. Fújtam, mint a vadállat és egyik reggel késsel fenyegettem meg az igazgatót. Bementem hozzá az irodába, de ami ott történt, arról jobb nem beszélni. Korbácsai nagyokat lehet ütni, de szavakkal nagyobbat. »Most pedig mehet, takarodjék. Egy ilyen senkiházj nagy szívességet tenne családjának, ha felakasztaná magát az első fára.« — így beszélt velem az igazgató és ma már azt mondom, jól tette, hogy így beszélt. Én akkor alakoskodtam. Arra kértem, ha engem nem néz, a családomat nézze. Persze eszembe se volt a család. Attól rettegtem csupán, ha néhány napig nem dolgozom, kölcsönt még nehezebben kapok és megveszek szomjan. Az igazgató azt mondta, hogy pontosan ő nézi a családomat és ha elmegyek elvonókúrára, maradhatok. Meg ígértem neki mindent. S most itt vagyok. Mit mondjak. Nagyszerű érzés józannak lenni. Hetenként kétszer moziba járunk. Szombaton este a családdal a rádió mellé ülünk, meghallgatjuk a vidám műsort és nagyokat nevetünk. Reggelenként fejfájás nélkül indulok az üzembe, feleségem tizenkét kilót hízott. És a gyerekek nagyon hálásak nekem.

Amíg beszéltem Füstös eltűnt. Jobbnak látta odébbállni. A kiküldött viszont figyelmesen végighallgatott és láttam rajta, hogy őszintén örül.

— Ez a történetem, kérem. És ha rajtam állna, mindenkivel azt tenném, amit velem tett az igazgatóm. Már azokkal persze. De hát, ha már eljött ide az elvtárs, még valamit mondok. A szakszervezet tudtommal a munkásság érdekeit védi. Nem lehetne az ital ellen is felhasználni ezt az érdekvédelmet?

A kiküldött odajött hozzám, kezét vállamra tette, és azt mondta, okosan beszélek. Viszont az a betyár Füstös huszonötöt érdemelne, mert idegen toliakkal ékeskedett. Vállat vontam. A Füstös már ilyen, öt is ki kellene gyógyítani. Ámbátor, ki tudja. Úgy lehet, ezzel a históriával éppen én gyógyítottam ki, mert van orvosság minden bajra, csak nehéz a megfelelő módszert eltalálni.

Amikor a kiküldött elbúcsúzott, Jenci hátbavágott.

— Marha — az öreg tata elmegy, de Füstös ittmarad. Alaposan rádharagítottad.

— Rá se ránts szakikám! — és fütyörészve lapátoltam a szenet a kazánba.

Szék üli ty Pétét

GYAPOTBETON

Az Üzbegisztánban működő Fu- ránvegyületeket Kutató Intézet kikísérletezte a gyapotból való betongyártást. Ebben a betonban a cement szerepét a gyapotmag héja veszi át, amelyet különleges vegyi eljárással kezelnek. Az így készített beton nyomószilárdsága háromszorosára, húzószilárdsága ötszörösére, hajlítószilárdsága hét-nyolcszorosára nő. Ez a szerves-ásványi beton ellenáll a tűznek, a víznek, a savaknak, ezenkívül kitűnő hő- és elektromos szigetelő. Könnyű, porózus töltőanyaggal vegyítve, az új betonfajta úszik a vízen. Még egy figyelemreméltó tulajdonsággal rendelkezik: a gyapotbeton erősen tapad a fémhez, és így igen szilárd vasbeton gyártásához is alkalmas,

Rádióaktív kobalt a vegyipar szolgálatában

Japánban új eljárást dolgoztak ki a benzol oxidálására. A 200— 300 fok hőmérsékleten tartott benzol és víz keverékét oxigéngáz és egy katalizátor (a vegyi folyamat kívánatos irányba terelését elősegítő anyag) jelenlétében rádióaktív kobaltból származó gamma-sugarakkal „kezelik”. Eddig ugyanis az volt a nehézség, hogy a benzol fenollá oxidálása lényegesen gyorsabban ment végbe, mint a keletkező fenol tovább oxidálása. Az új módszer ezt az akadályt elhárította. Az új eljárás hasznosítására Japánon kívül a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban is épül már üzem.

Új rendelőintézet

Régi vágya teljesült a pincehelyieknek, betegeknek és a kórház dolgozóinak egyaránt. A múlt hónapban megkezdte az új rendelőintézet a betegek ellátását. A különálló épületben folyó szakrendelések megszüntették a kórházat terhelő tarthatatlan állapotokat. A lábonjáró betegek jövés-menése nem zavarja már a kórház nyugodt munkáját. Addig azonban, míg ez megvalósult, elég hosszú volt az út.

Az igény, hogy ez az élénkforgalmú község, Pincehely, a kórháztól független rendelőt kapjon, igen régi. Megvalósulását azonban anyagi nehézségek akadályozták éveken keresztül. Az 1960-as év végén jelentős felhasználatlan összeg ígérkezett a községi költségvetés felújítási keretében. Nem sokáig gondolkoztak a község vezetői, mire fordítsák ezt az összeget: megvetjük az alapját az új rendelőintézetnek azzal, hogy helyet biztosítunk neki — szólt a határozat.

— ...És ezzel megindult a folyamat — emlékszik vissza a közelmúltra Karádi István vb-elnök. — Persze nem ment minden úgy, mint a karikacsapás. Igen sok nehézséget kellett elhárítani útközben. A magánszemélytől vá sárolt ház körül, az egyik lakó részéről pereskedés indult meg amely eljutott egészen a Legfelső Bíróságig. Egy szolgálati lakás biztosításával aztán a községi tanács megoldotta a problémát. Ez persze csak a kisebb rész, a gondok nagyobbik részét a járási tanács illetve a megye viselte.

— Egy kis huzavona után megvolt a hely, ami bizony nem számított a legkorszerűbb épületek

közé. a felújítási munkákat a Tanácsi Építőipari Vállalat kezdte meg, és kisebb-nagyobb döcce- nőkicel meg is oldotta. A műszaki átadást október 10-re tervezték, azonban a menetközben fellépő anyaghiányok és az eredeti tervtől való eltérés szükségszerűsége kitolta ezt a határidőt.

Közvetlenül a rendelés előtt értünk az újjávarázsolt épületbe. A takarítónők még dolgoztak, vizes rongyokkal törölték fel a kövezetei. A zöld olajfestékkel befestett folyosókon az egyik aszisz- tensnő kalauzolt. Sorra mutatta a különböző rendelőszobákat, ahol példás rend és tisztaság uralkodott.

Hajas János, vezető gondnokot aktacsomók rengetegében találjuk. A rengeteg határidős munka miatt csak perceket tud nekünk, szentelni, de kézségesen nyújt felvilágosítást.

— Az új SZTK-rendelőben i szakrendelést indítottunk be december 18-án. Belgyógyászati, nő- gyógyászati, sebészeti és fizikoterápiái szobák várják a betegeket. Hogy indokolt volt ennek az új rendelőnek a beindítása, ezt a forgalom is igazolja. Nemcsak Pincehelyről, hanem a környező községekből is igen sok beteg, vagy kivizsgálásra váró ember érkezik hozzánk.

— Egy-egy szakrendelő naponta 25—30 emberrel foglalkozik, de vannak napok, amikor ez a látogatottság szinte megkétszereződik. Százan és százan járnak be hetenként ebbe az intézetbe és láthatóan örülnek a tiszta és modern rendelőnek.

— M =.