Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-06 / 4. szám

1CÜ2. január C; tOt.VA SlüGTTEt VEPŰJSAG o &W mMUh tevéi MftonálaH, Meggyorsult a mezőgazdaság gépesítése Ebben az egyhangú, téli idő­szakban feltűnően színpompás látvány a szekszárdi vasútállo­más rakodójának környéke. A ra­kodóról és a közeli AGROKEK telepéről nap, mint nap gördül­nek ki az élénk színű gépek, pö­fögő traktorok, kifelé a városból — el a falu felé. Aratógépek hosszú sora vonul a télben!? Igen. Több száz kévekötő ara­tógép, traktor, trágyaszóró, pa­lántaültető, négyzetbevetőgép és még számtalan egyéb eszköz, fel­szerelés kerül szállításra a nagy­üzemi gazdaságok részére. Fura, de érdekes, részben még soha nem látott tarka-barka gé­pek, körülöttük sürgő-forgó, csiz­más, bekecses falusiak? AGROKER? Ki tud mindeze­ken eligazodni? Pedig el lehet. A gépeket bel- és külföldi gyá­rak tervezői, mérnökei, munká­sai alkották, mezőgazdaságunk megsegítésére és felvirágoztatásá­ra. Mezőgazdaságunk fejlesztését célzó párt- és kormányhatározat végrehajtása nem tűr halasztást. Mezőgazdaságunknak olyannyira kell a gép, a műtrágya, a nö­vényvédőszer, mint éhezőnek a falat kenyér. Azért gördülnek már most a gépek a havas me­zők felé, hogy a tavaszi kikelet­kor készen álljanak a nagy mun­kákra. Mi az az AGROKER? A válla­latnak csak a neve új. Tevékeny­sége régi keletű. Korábban MEZÖSZÖV (Mezőgazdasági Esz­közöket Értékesítő Szövetke­zeti Vállalat) néven töl­tötte be hivatását és látta el megyénk mezőgazdaságát rész­ben nagy, és teljes egészében kis­gépekkel, egyéb eszközökkel. Raj­ta kívül az erő- és nagymunka­gépeket a FÖMAV (Földművelés- ügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalata) tolnai telepe, a műtrá­gyát, és növényvédőszereket pe­dig a MÜNÖSZER szállította a mezőgazdaság részére. Ez a megosztottság sok tekin­tetben zavarta és hátráltatta a gazdaságok ellátását, komplikált­tá tette a hitel- és pénzügyi bo­nyolítást. Mezőgazdaságunk átalakulása, fejlődése meggyorsult. Ez a kö­rülmény magával hozza a gazda­ságok eddiginél sokkal fokozot­tabb mérvű gépesítését és a leg­korszerűbb termelési eszközökkel felszerelésekkel való ellátását. Amióta megtörtént a fúzió és az új vállalat megkezdte műkö­dését, azóta teljesült nagyüzemi gazdaságainknak az a régi kíván­sága, hogy minden mezőgazdasá­gi gépet, alkatrészt és eszközt egy helyen kaphassanak meg. A folyamatos gépellátás bizto­sítása, a termelési eszközök gyors helyszínre szállítása, a műtrágya és növényvédőszer fokozottabb mérvű felhasználása, az állattáp­szerek alkalmazásának propagá­lása és bevezetése, mind, mind olyan fontos feladat, melynek megoldása komoly biztosíték nagyüzemi gazdaságaink termelé­si kapacitásának maximális eléré­sére. A jelek arra mutatnak, hogy az új Mezőgazdasági Ellátó Vállalat, az AGROKER meg fog feléri 1 hivatásának. (S) KISZ-élet Tolnait émedin A tolnanémedi KISZ-szervezet 1961. december hónap második felében tartotta az óév utolsó taggyűlését. A taggyűlésen szá­mot adtak az év munkájáról, és megállapították, hogy értek el eredményeket, de a jövőben ezt még fokozni kell. Az Ifjúság a Szocializmusért mozgalomban szép eredményt ér­tek el a tolnanémedi kiszesek: 31 fiatal teljesítette a követelménye­ket, elsősorban a tsz-ben végzett társadalmi munkával. A fiatalok igénylik a tudást, és ennek növe­lésére beiratkoztak az általános iskola levelező tagozatára, hogy elvégezhessék a nyolc általánost. Többen vállalkoztak a gimnázium elvégzésére, de eredményesen fo­lyik a József Attila olvasómoz­galom is. A művelődési házat a KISZ- szervezet kőműves fiataljai tár­sadalmi munkával segítették rendbehozni, ezt a munkát az el­múlt év decemberében végezték el. Fellendült a kultúrmunka is a KISZ-szervezetben. Bányai Imre, a művelődési ház igazgatója irá­nyításával egy háromfelvonásos színdarab tanulását kezdték meg. Vezetőségünk jelenleg egy igen fontos feladat megoldásán fára­dozik. Elkezdték a KISZ-tagok összeírását, amelyet 1962. január elseje és tizenötödike között kell végrehajtaniok. E munka lebonyo lítására a KISZ-taggyűlés három tagú bizottságot választott. IZSÁK ISTVÁN KISZ-titkár Nem szeretjük a névtelen le­veleket. Akinek nincs bátorsá­ga megmondani nyíltan a véle­ményét, annak eleve gyanús az igazsága. Van azonban néhány olyan névtelen levél is, amelynek olvasása után úgy érzi az ember, hogy jó szándék adott tollat a levélíró kezébe. így voltunk egy Pusztahencsén feladott névtelen levéllel is, amely néhány, a levél­író által visszásnak vélt puszta- henesei jelenségre hivta fel a fi­gyelmünket. így hát névtelenség ide, névtelenség oda, úgy gondol­tuk, jó lenne kiutazni Pusztákén- cséré. Világ Lajos irta a lovaiét Nem kellett sokat nyomozni a levél írója után, könnyen meg­tudtuk: Világ Lajos a szerzője. Miről írt Világ Lajos névtelen levelében? Arról, hogy Pusztahencsén meg­üresedett egy boltosi állás. No már most kihirdették a faluban, hogy aki boltos akar lenni, az jelentkezzék a tanácsházán, s majd a falu vezetőinek vélemé­nye alapján a földművesszövet­kezet igazgatósága eldönti, hogy kit vesz fel a jelentkezők közül. Jelentkeztek is vagy hatan bol­tosnak és a végén érthetetlen okokból, éppen olyan embert vet­tek fel — Háhn Jánost — aki nem is jelentkezett, akit senki se javasolt Miért vették pont őt fel? Azért, mert ennek a család­ja és egész rokonsága nagy pro­tekciót élvez, mindenki valami­lyen funkcióban van, így nát nem is csoda, hogy a boltosi ál­lást is ők kaparintották maguk­hoz. Egyébként a tsz-ben a ház­táji földeket igazságtalanul oszt­ják el, s a szóbaníorgó családdal is kivételeznek. Röviden ezt állítja a levél, és kéri a Népújság Szerkesztőségét, az ügy alapos kivizsgálására. Mit szólnak ehhez az illetékesek? A háztáji földek kérdése elég zavaros a pusztahencsei Kossuth Tsz-ben. Nem könnyű az újság­írónak igazságot tenni. Közgyű­lésen kellene ezt a dolgot tisz­tázni, olyan közgyűlésen, ahol a járási szervek képviselői is jelen vannak. így hát mi ebbe nem bonyolódunk bele, mert hetekig nyomozhatnánk, öles léccel mér­hetnénk kerteket, szőlőket, vitáz­hatnánk, milyen bel- és kültel­állt. A hátsó kocsikon ülők nem tudták, mi van. Hamarosan azon­ban jött a parancs kocsiról-kocsi- ra. — Kiszállni! Minden kocsin öt fő maradhat! A többiek előre! Gazsóék kocsija körülbelül a huszadik volt a sorban. A pa­rancs vétele után öt kivételével, ők is leszálltak és siettek előre. A tank előtt már nagy volt a csoportosulás. Amint Gazsó odaért, meglepe­téssel látta, hogy az utat majd­nem egy kilőnie tér hosszúságban, kát-három méterenként, teljes szélességben átvágták. Elég mély és széles gödrök voltak, bizony- ha a gépkocsi belemegy, vagy tengelytörést kap, vagy nem tud onnan kimászni. A karaván parancsnoka károm­kodott. — A szentségit neki, ez még tegnap nem volt itt! — Bizonyára az éjjel csinál- tár, monsieur captain — mondot­ta a hadnagy. — Számítottak ér­kezésünkre. — De hogyan tudták meg? — ordította a kapitány. — Kitől? Vagy ördögök ezek, hogy min­dent tudnak?!... Izgatottan járt fel és alá, majd a hadnagy felé fordult. — A kísérő század azonnal ku­tassa át a környéket, ön vezeti őket hadnagy úr. Persze, csak addig nyomuljanak a vadonba, ameddig lehet. Mi pedig meg­kezdjük az út helyreállítását. Ad­jon parancsot a tanknak az in­dulásra. Az tud közlekedni. És talán beszaggatja a furfangosan kiásott gödrök két oldalát In­duljon !..; — Igenis! A kísérő század négy kisebb csoportban hamarosan megindult az út két oldalán elterülő erdő­ben, a tank pedig hatalmas zaj­jal előrelendült. A kapitány jól számított. A tank leszaggatta a gödrök szélét, s miután még kétszer-háromszor véglment oda és vissza rajuk, elég tűrhetően néztek ki. A kapitány kezeit dörzsölte. — Szépen haladunk. Egy ki­csit még fel kell töltenünk eze­ket a gödröket, utána indulha­tunk is. Szerszámokat elő! Hamarosan előkerültek az ásók, lapátok, csákányok. Nem sok volt belőlük, hiszen ilyen rend­kívüli eseményre nem számítot­tak. A négyszáz légiós közül alig jutott egynek-egynek. Az egyik őrmester a kapitány elé somfordáit. — Kapitány úr kérem, mivel töltsük fel a gödröket? — Marha. — A kapitány sze­me szikrázott. — Hát azzal a kő- és földmennyiséggel, amit ezek éjszaka kiszedtek a gödrökből. — Nem találjuk sehol. — Ez nem létezik. Kelésété!:! Néhányi’dmn-’vnl nz őrmester is az erdőbe indult. Múlt az idő, a kapitány időnként nyug­talanul tekintett órájára. A gép­puskások és az aknavetők készen­létben álltak, hiszen minden perc drága, itt minden elveszte­getett pillanatot keservesen meg­fizethetnek. Csak a tank dübörgött egy­hangúan föl-le, íöl-le. Körülbelül egy óra múlva kü­lönböző irányból ugyan, de szin­te egyszerre ért vissza a hadnagy és az őrmester. Jelentették, hogy senkit és sem­mit nem találtak. A kapitány dühösen dobban­tott. — Dehát hogyan csinálták ak­kor?! Gépkocsi nem vehetett részt a földhordási munkában. Minden utat mi tartunk ellenőrzésünk alatt, a mi tudtunk nélkül gép­kocsi nem haladhat át. — Nem gépkocsikkal hordták el — jegyezte meg csendesen a hadnagy — hanem ők maguk, ko­sárral. — őrültség! — válaszolt inge­rülten a parancsnok. — Tudja milyen emberfeletti munka ez?! Egyetlen éjszaka mintegy két­százötven ilyen gödröt kiásni egy köves úton aztán a kikerülő kö­vet és földet kosárban olyan messzire clcipelni, hogy re akad­junk rá! Lehetetlen, érti?! — Kapitány úr — jegyezte meg cendespn a hadnagy — ezek nem ismernek lehetetlent! (Folytatjuk.) keket lehet háztájinak tekinteni, kinek milyen alapon mennyi jár: 000, 1200 vagy 1600 öles parcel­la. Maradjunk hát a boltos-válasz­tásnál, utazzunk Nagydorogra, mert ott székel a Nagydorog és Vidéke Földművesszövetkezet központi irodája. Valóban, mint azt Nagydorogon, a szövetkezeti irodában megtudtuk, jelentkeztek néhányan boltosnak Pusztahen­csén — köztük Háhn János is —, amikor megüresedett az állás, és azt szakképzett híján szakképzet- lennel kellett betölteni. Jelentke­zett a levél írója, Világ Lajos is. A jelentkezők közül voltak, aki­ket javasoltak a községi vezetők, és voltak olyanok is, akiket nem javasoltak. Világ Lajost például nem javasolták. (A vélemények­nek írásos nyoma van a nagydo­rogi földművesszövetkezetnél.) A javaslatokat figyelembe véve a földművesszövetkezet 1961. ok­tóber 23-i igazgatósági gyűlése döntött arról, hogy Háhn Jánost veszik fel boltosnak. A szövet­kezet eljárása szabályos, az igaz­gatósági gyűlés határozatképes volt, az adminisztráció pontos. Az elintézésnek mégis volt szépséghibája Bizony, ha egy kicsit a dolgok mélyébe nézünk, akkor nem le­hetünk elégedettek. Nem az a baj, hogy Háhn János lett a bol­tos, mert ő érdemes erre az ál­lásra. A baj az, amit Varga Jó­zsef pusztahencsei lakos mondott, aki tagja a Nagydorog és Vidéke Földművesszövetkezet igazgatósá­gának. — Minket, Pusztahencsén lakó igazgatósági tagokat nem is hív­tak meg arra az ülésre, amelyen a községi boltos ügyéről döntöt­tek. Egyetlen pusztahencsei igaz­gatósági tag sem volt jelen az ülésen. Mi egyetértünk azzal, hogy Háhn János lett a boltos, de azért a ml falunk ügyében ne döntsenek nélkülünk! Főleg azért sérelmes nekünk ez az eljárás, mert nem első és egyetlen eset. t A másik szépséghiba az, hogy a községi tanács vezetői titokban adták jó vagy rossz véleményü­ket a boltosi állás pályázóiról. No, nem kellett volna ezeket a javaslatokat kidoboltatni, de leg­alább a jelentkezőkkel közölni kellett volna a jó vagy rossz vé­leményt. Ehelyett mi történt? Az, hogy a vezető emberek minden jelentkezőnek szembe azt mond­ták: >-Mi javasolunk«. S még most is szembe azt mondják: »Mi ja­vasoltunk«. Féltek talán megmondani Vi­lág Lajosnak, Bartos Józsefnek, Rátkai Jánosnak azt amit ne­künk és a földművesszövetkezet vezetőinek megmondták? Például nyugodtan megmondhatták volna Világ Lajosnak is a szemébe, hogy fiatalnak, komolytalannak és képzetlennek tartják a boltosi teendők ellátásához. Akkor Világ Lajos, Bartos józsef, Rátkai Já­nos nem keresné most vélt iga­zát és nem Írogatnának külön­böző szerveknek névtelen levele­ket. Az őszinteség és igazságos­ság tartósabb és értékesebb nép­szerűséget biztosít mint az ilyen eljárás. A Háhn-család nem protekcióból él? A névtelen levél írójának nem egyedülálló véleménye Pusztahen csén, hogy a Háhn-család és ro­konságuk különleges protekciót élvez. A látszat talán ezt is mu­tatja. Ugyanis Háhn Mihály a tsz-ben brigádvezető. Háhn Éva^ a brigádvezető testvére a tsz iro­dájában könyvelő. A brigádveze­tő lánya nyáron a cséplőgépnél adminisztrátor volt. Háhn János most boltos lett. A sógoruk, Koch Adám kocsmáros, a kocsmáros felesége felvásárló. S mindez Pusztahencsén! Azt mondják: »A Háhn-család minden tagja hiva­talt visel.« Mit mond azonban a puszta- hencseiek többsége? Azt, hogy a brigádvezető jól dolgozik a tsz- ben, s jó képességei miatt vá­lasztották meg erre a tisztségre. Az irodai dolgozók elmondják, hogy Háhn Éva jó munkát vé­gez a könyvelésben, ő ugyancsak képességei miatt került az irodá­ba. Háhn János most ugyancsak képességei miatt (négy polgárit végzett) került a boltba. Koch Adám azonban rossz kocsmáros, udvariatlan, mogorva, fölényes, trágár és nem tartja tisztán a kocsmát. Erre ezúton fel is hív­juk a földművesszövetkezet veze­tőinek figyelmét. A Háhn-családról több jót le­het hallani Pusztahencsén, mint rosszat. Akik protekciózással vá­dolják őket, azok is elismerik, jó képességeiket, becsületességü­ket és azt, hogy a kocsmáros ki­vételével mindannyian jól elvég­zik munkájukat. Tehát nem pro­tekcióból, hanem jó munkájukból élnek és nem támogatja őket se­hol semmilyen »befolyásos em­ber«. Miért írunk ennyit a pusztahencsei boltos ügyről? Azért, mert tanulságos! Azért, mert sokat beszélünk arról, hogy nálunk az emberek mind több jogot formálnak beleszólni a köz­ügyekbe. És ez helyes! Ezt támo­gatni kell. Még az sem közömbös ma már a falu népének, hogy ki a boltos, és hogyan, milyen mód­szerekkel töltenek be egy boltosi állást. Ebből a falusi vezetőknek le kell vonni a tanulságot: Jól kell gyakorolni a demokráciát és őrködni kell annak tisztaságán. Nem szabad előfordulni többé an­nak, amiről Varga József beszélt. A másik dolog az őszinteség és a nyíltság gyakorlása. Az embe­rek elvárják a falusi vezetőktől, hogy legyenek hozzájuk szemtől- szembe őszinték még akkor is, hogyha ez az őszinteség néha ké­nyelmetlen. Ha a pusztahencsei vezetők őszinték lettek volna, ak­kor nem kerekedett volna boltos­ügy Pusztahencsén. És még egy. Merjük aláírni a leveleket. Világ Lajost nem töri senki kerékbe azért, mert megírta a véleményét. Ugyan elfogult lé­vén — mivel őt elmarasztalták a boltos-ügyben — nem tudott igazságos lenni, de azért mégis megköszönjük neki, hogy megírta azt a levelet. S ha névvel írta volna meg, akkor meg is dicsér­nénk a leveléért. _________ Gyenis János K ét szál vas Teherautók, lovaskocsik hord­ják az anyagot a leendő műszer- gyár épülő tanműhelyéhez. Az egyik kocsi vasszerkezeteket visz — az épület tetőszerkezetét. Amint a kövesútról lefordul, le­esik két szál vas. Ott is marad, senki nem áll meg nem hajol le értük, hogy visszategye. Gépkocsi jön, a so­főr észre sem vszi, keresrtüfhaj- tat rajtuk. Ottmaradnak, de most már össze visszá görbülve. Az'áti a többi jármű is áthalad a két szál vason. Oda se neki.., Értékük nem sok lehet, tán száz forint, pontosan csak a ki­vitelező tudja. Nem csináltak be­lőle problémát. Elvégre két szál vasszerkezetért nem hajol le sen­ki. De lefogadom, hogy a kocsis, vagy a gépkocsivezető meglát az úton heverni egy tízforintost, megáll, leszáll érte és zsebreteszi, mondván: — No, lám, szerencsém van, találtam Hz forintot... Ezúttal sárbatapostak talán százat... B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents