Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-31 / 25. szám

6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. január 31; SPORT Á megyei ökölvívó-bajnokság első napján: — Szekszárd 6, Bonyhád 2 bajnokságot nyert A Megyei Ökölvívó Szövetség szombat-vasárnap Szekszárdon rendezte meg Tolna megye 1962. évi ökölvívó-bajnokságának küz­delmeit. Meglepetésre már az el­ső napon szép számmal töltötték meg az érdeklődők a sportházat, annak jeléül, hogy a Szekszárdi Dózsának az NB II-ből történt kiesésével egyáltalán nem csök­kent az érdeklődés az ökölvívás iránt. A bajnoki versenyen há­rom sportkör vett részt. A Dom­bóvári Vasutas, a Bonyhádi Va­sas és a Szekszárdi Dózsa. Hor­váth Lajos, aki a szövetség ne­vében üdvözölte a verseny előtt a közönséget, az üdvözlésben ki­tért arra, hogy elsősorban anyagi okok játszanak közre, amikor a szövetség úgv döntött, hogy a fel­nőtt és az ifjúsági bajnokságot együtt bonyolítja le. Változtatott a szövetség a ko­rábbi években kialakult gyakor­laton, és szombat délután nem csupán a döntőbejutásért küzdöt­tek a versenyzők, hanem egyes súlycsoportokban a versenyzők kis száma miatt egyenesen a dön­tőre került sor. így aztán elérte a rendezőség, hogy mindkét nap 10—10 mérkőzés döntötte el a bajnokságok és helyezések sor­sát. A versenyen vezetőbíróként a budapesti Erős Béla működött közre, Horváth Lajos Dombóvár, Márton Oszkár Budapest és Ta­más János Szekszárd pedig pon­tozott. A versenybíróság az első napon jól látta el feladatát és bizony ok nélkül tüntetett a kö­zönség Daradics leléptetése miatt. Ha a versenyből kell következ­tetnünk a megye ökölvívó-sport­jára, akkor bizony az 1962. évi bajnokság egyáltalán nem nyúj­tott megnyugtató képet. Nem voltak a bajnokságnak tömegei. Ezt a megállapítást tá­masztja alá az a körülmény is, hogy az ifjúsági bajnokságban a nehézsúlyban egyáltalán nem akadt induló, a nagyváltó, a kö­zép és a félnehézsúlyban pedig az egyetlen induló mérkőzés nél­kül nyerhetett bajnokságot, de a többi súlycsoport közül is négy­ben egyetlen mérkőzés döntötte el a bajnokság sorsát és csak a kisváltósúlyban akadt négy, a pe­hely- és könnyűsúlyban pedig 3 —3 induló. De nem volt különb a helyzet a felnőtt bajnokságban sem. Itt a félnehézsúlyban egyáltalán nem akadt versenyző, három súlycso­portban az induló egyedül lévén mérkőzés nélkül nyert bajnoksá­got, három alkalommal egyetlen mérkőzés döntötte el a bajnok­ság sorsát és csak két súlycso­portban akadt 3, illetve egyben négy induló. De nem volt meg­nyugtató a kép abból a szem­pontból sem, hogy a bajnokságon részt vevő három sportkör által rajthoz állított 38 versenyző ho­gyan oszlott meg az egyes sport­körök között Egyenletes eloszlás­ról aligha beszélhetünk, amikor a 38 részvevő közül 28 a Szek­szárdi Dózsa színeiben állt rajt­hoz. Bonyhád mindössze 5 ifjúsá­gi és egy felnőtt, Dombóvár pe­dig csupán 3 ifjúsági versenyzőt nevezett. Természetesen például Bonyhád vonatkozásában nem ilyen rossz az arány, hiszen Dara­dics, Tatai és Szabó is bonyhádi nevelés és a magunk részéről csak helyeselhetjük, hogy a bony hádi öklözök a Szekszárdi Dó­zsát erősítik, amely 1962-ben visz- sza akar kerülni az NB II-be. Ugyanakkor azonban az már nem lenne helyes, ha ennek az lenne az ára, hogy elsorvad Bonyhádon az ökölvívás. örvendetes, hogy a Szekszárdi Dózsánál nem okozott visszaesést az NB II-ből történt kiesés, sőt a Dózsa-vezetők mindinkább megteremtették a lehetőségét az NB II-be való visszakerülésnek. Az első nap részletes eredmé­nyei a következők: Ifjúságiak: ^ Papírsúly: Dénes (Bonyhádi pontozással győz Tóth (Szekszárdi ellen. Bajnok: Dénes (Bonyhád), 2. Tóth (Szekszárd). Pehelysúly: Kovács pontozással győz Lábodi ellen. (Mindketten szekszárdi versenyzők.) így Ko­vács került a döntőbe. Könnyűsúly: Lukács ellen Er­délyi (Szekszárd) a II. menet­ben feladja. így a bonyhádi Lu­kács került a döntőbe. Kisváltósúly: Eigenbróth (Dom­bóvár) pontozással győz Sebes­tyén (Bonyhád) ellen, a dombó­vári Szerényit döntő fölény miatt leléptetik a bonyhádi Berecz el­len. Nagyváltósúlyban a szekszárdi Halász ellenfél nélkül győz. Középsúlyban a szekszárdi Sza­bó ellenfél nélkül győz. Félnehézsúlyban a bonyhádi Tamás ellenfél nélkül győz. Felnőttek: Légsúly: Wágner pontozással győz Takács II. ellen. (Mindket­tő szekszárdi.) Harmatsúlyban Markos I. el­lenfél nélkül győz. (Szekszárd.) Pehelysúly: Sörös ellen Takács feladja. Bajnok Sörös (Szekszárd), 2. Takács I. (Szekszárd). Könnyűsúly: Markos II. (Szek­szárd) pontozással győz Szabó egyleten kívüli ellen, Balogh (Bonyhád) ellen Daradicsot (Szekszárd) szabálytalanságokért a vezetőbíró lelépteti. Kisváltósúlyban Forrai (Szek­szárd) ellenfél nélkül győz. Váltósúly: Árpás ellen Fábián feladja. 1. Árpás. 2. Fábián. (Mindkettő szekszárdi.) Az elsőnapi küzdelmek után tehát Szekszárd és Bonyhád 2—2 ifjúsági bajnokságot szerzett, a felnőttek küzdelmében pedig 4 bajnokság dőlt el, mind a négy esetben szekszárdi győzelemmel. A vasárnapi küzdelmekről hol­napi számunkban adunk tájékoz­tatást. Visszaesett férfiatlétikánk A férfieredmények ismerteté­sének a végére értünk. Lássuk meg ezekután, hogy jelenleg hol tartunk. Nem kell sok vizsgálódás ah­hoz, hogy belássuk: visszaesett a megye férfiatlétikája. Megmu­tatkozik ez a visszaesés az elért eredményekben, de a megye ve­zető atlétikai szakosztályának, a Szekszárdi Dózsa férfi verseny­zőinek a visszaesésében is. De mindjárt elöljáróban mond­juk meg, akkor lepődtünk volna meg, ha nem esett volna vissza a megye férfiatlétikája. Hiszen az elmúlt évben olyan érzékeny veszteségeket szenvedtünk, amely nem múlhatott el nyomtalanul. Csak emlékeztetőül néhány ne­vet: Kosztolányit, Garbaczot, Czéht, a dunaföldvári Merkelt, Szilyt, a dunaföldvári Békeffyit. Hortobágyit, Bakót, a bonyhádi Nyakast, Pelényit, Szakályt hiá­ba keressük már az idei rang­listákon, már más sportköröket erősítenek. Önként vetődik fel a kérdés, hogy több mint tíz ilyen, me­gyei viszonylatban kiváló ver­senyző távozása miért nem oko­zott a visszaesés mellett egyene­sen katasztrófát. Egyszerűen azért nem, mert tehetséges az utánpótlás, lelke­sek (már, ahol) a nevelők, és en­nek a munkának minden évben megterem a maga gyümölcse. Ez a gyümölcs az egyik esztendő­ben nagyobb, máskor kisebb, de a gyümölcsérés állandóan tart. Emellett aztán megvannak a me­gye atlétikai életének a maga hűséges versenyzői, akik évről évre állják a vártát hol jobb, hol kevésbé jó eredményekkel. Válogassunk össze mind a két versenyzőtípusból egy-egy csok­rot, mielőtt továbbmennénk az értékelésben. A beérő gyümölcshöz hasonló a 800-as bonyhádi Pataki, vagy a szekszárdi Bárdos, a gátas Bodrogi, a súlyszámokban ottho­nos Doszpod, vagy a bátaszéki Takács is. Vagy említsük a ge- relyeseket: a szekszárdi Marsit, és a bonyhádi Alpárt. De ne fe­ledkezzünk meg a dunaföldvári Ványiról sem. Ezzel szemben régi versenyzőnek számít a du­naföldvári Kun, a szekszárdi Bien, a bátaszéki Cih, Lengyel, és Harsányi, a dombóvári Lő- rincz, stb. Aztán ne feledkez­zünk meg Garamvölgyiről sem, aki hazajött, vagy a honvédek­ről, elsősorban Gyűrűről, aztán a magasugró Cserkiről. Velük is sokat erősödött a megye atléti­kai élete. Bizony nem éppen örömteli. hogy hét versenyszámban sike­rült jobb eredményt elérni, mint az elmúlt évben, ugyanakkor pe­dig tíz versenyszámban volt rosszabb eredmény a tavalyinál. A hét jobb eredmény közül is egyszerre három Gyűrű László­nak volt köszönhető, aki 1962 elején szintén távozott Szekszárd- ról. Különösen a középtávfutás­ban. a gátszámokban, és az ügyes ségi versenyszámokban hozott gyenge eredményeket 1961, de a súlyszámokkal sincsen mit di­csekedni. A hármas átlagok ala­kulása még rosszabb képet mu­tat. Lényegében hasonló a hely­zet az ötös átlagok tekintetében is. csak a tizes átlagokban van némi vigasz, annak ellenére, hogy itt sem tudtuk aktívvá ten­ni a mérleget. Valamivel jobb a helyzet, ha 1961. évi eredmé­nyeinket nem a tavalyiakkal, hanem a tízéves átlagokkal ha­sonlítjuk össze. Az itt megmu­tatkozó aktív mérleg azonban igen kétes értékű, mert az el­múlt tíz esztendő során voltak a megye atlétikai életének igen gyenge periódusai is. Ha esténként a parkban já­runk. tapasztalhatjuk, hogy már­is feltűntek a következő atlétikai idényre készülődő versenyzők, akik szorgalmasan végzik a szá­mukra előírt edzésadagot. Hisz- szük, hogy ez így van a megye- székhelyen kívül is. Akkor pe­dig nincsen ok az elkeseredés­re, mert a felemelkedés előbb- utóbb be fog következni. Igaz azonban az is, hogy a sikert munka nélkül nem osztogatják. Sok munka vár tehát nemcsak a versenyzőkre, de az edzőkre is, de éppen az atlétika az a sportág, amely a szorgalmat nem szokta honorálatlan hagyni. Ebben reménykedünk férfi atlé­tikánk vonatkozásában az 1962. évi atlétikai idény előtt, illetve a sikeresnek egyáltalán nem mondható 1961. évi atlétikai idény után. Közel 200 nevezővel úszóversenyt rendezett a Budapesti Üsző- szövetség serdülő és újonc versenyzők részére a Sportuszodában, Jelentkezés a rajtra. MTI Foto — Mikó László félv. a labdarúgó-szabályokkal Ha egy játékos úgy próbálja megakadályozni ellenfelét, hogy eléje állva széttárja karjait s ezt a célját el is éri valamilyen for­mában, a cselekményt feltartóz­tatásnak (zárásnak) kell tekinte­ni, ha testi érintés az ellenféllel nem történt. Ez esetben az ítélet: közvetett szabadrúgás. Ha egy játékos fejelés céljából nagyon mélyre hajol akkor, ami­kor az ellenfél lábbal szándéko­zik a labdát elrúgni, s ezzel ön­magát a megrúgás veszélyének teszi ki, önveszélyes játék miatt közvetett szabadrúgást ítélhet a játékvezető a mélyen fejelni aka­ró játékos csapata ellen. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a kapusra, aki előrenyújtott kézzel vetődik a labdára. Ha egy játékos kísérletet tesz a következő szabálysértések el-1 követésére: ráugrás, erőszakos; veszélyes módon történő ellökésj kézzel-karral való lefogás, hátul­ról történő ellökés olyan esetben, amikor az ellenfél nem tartóztat fel, kézzel-karral való ellökés: a kísérlet csak akkor büntetendő, ha a játékvezető véleménye sze­rint az nyilvánvalóan súlyos éa ha valóban befolyással van a já­tékra, s olyan körülmények kö­zött követték el, amely megkö­veteli a beavatkozást. Ha a kapus szándékosan ráfek­szik a labdára s azt túlságosai» hosszú ideig tartja maga alatt, 3 ezzel mintegy akadályozza a já­ték folytatását, sportszerűtlensé­get követ el s ezért őt figyelmez­tetésben kell részesíteni, csapata ellen pedig közvetett szabadrúgás ítélendő. A szabadrúgásokról A különböző szabálysértések megbüntetésére szolgáló szabad­rúgásoknak két csoportja van: a közvetlen szabadrúgás és a köz­vetett szabadrúgás. A kétfajta szabadrúgás közötti nagy különbség kitűnik elneve­zésükből is: a közvetlen szabad­rúgásból közvetlenül gól rúgha­tó a szabálysértő fél kapujába, ezzel szemben a közvetett sza­badrúgásból csakis úgy származ­hat gól, ha a rúgást végzőn kí­vül legalább még egy játékos is érinti a labdát, mielőtt az át­halad a kapuvonal síkján. A kétfajta szabadrúgás végre­hajtásának módjára mindenben azonos előírások érvényesek. A szabadrúgást a szabálysértés helyére letett mozdulatlan álla­potban lévő labdával kell elvé­gezni. Az ellenfél csapatához tar­tozó játékosok egyike sem állhat a labdához 9 méternél közelebb, kivéve azt az esetet, amikor a kapuvonalon helyezkednek el. A labda akkor kerül játékba, ha az elrúgás után a kerületének meg­felelő távolságot — körülbelül 70 centiméter — megtette. Az a játékos, aki a szabadrú­gást végrehajtotta, nem érinthe­ti újból a labdát, mindaddig, amíg egy másik játékos nem érin tette. A védőcsapat térfelének bünte­tőterületén a támadócsapat ellen megítélt szabadrúgás esetén a labda nem adható fel a kapus­nak, és ilyenkor csak az esetben kerül játékba, ha teljes terjedel­mével közvetlenül elhagyja a büntetőterületet és a játéktérre kerül. Amennyiben a szabadrúgás vég rehajtása nem a fentiek szerinl történik, meg kell ismételni. Büntetés: ha a szabadrúgás végrehajtója újra hozzáér n lab­dához, mielőtt azt más játékos érintette volna, kétszeri érintés miatt közvetett szabadrúgást kell ítélni arról a helyről, ahol a má­sodik érintés történt. Megismételtetheti a játékvezető a szabadrúgást, amennyiben a sza­badrúgással sújtott csapat játé­kosai, akik 9 méter távolságra visszavonultak, azzal zavarják, gátolják és egyúttal befolyásolják a szabadrúgás sportszerű végre­hajtását, hogy táncolni, hado­nászni kezdenek. Ha a zavaró befolyást megállapítja, a szabad­rúgás megismétlése előtt sport- szerűtlenségi miatt figyelmeztet­ni kell a vétkes játékosokat. Amennyiben a szabadrúgást végző játékos a labda második érintését kézzel végezné el, úgy kétszeri érintésért nem közvetett szabadrúgás a büntetése, hanem közvetlen szabadrúgás, mivel a súlyosabban minősülő szabálysér­tést kell büntetni. Ha védőjáté­kos saját büntetőterületén követi el, büntetőrúgást kell ítélni. Ha a játékvezető közvetett sza­badrúgást ítél, ezt karfelemelés­sel köteles a játékosok tudomá­sára adni. E jelnek meg kell előz nie a szabadrúgás végrehajtására adott jelet.. A játékvezető ezen­kívül nem kötelezhető semmilven más szóbeli magyarázatra. (Folytatjuk) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkásáért Tolna megyei Blzottságo és a Megyei Tanács lop|o felelős szerkesztő: Petrlts Ferene Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó! Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd. Mártírok tere tő—17. Telefon: Szerkesztőséq: 20—11 Kiadóhivatal 20—10 Készöl a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21. 25—72 felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posto Előfizethető a helyi pestahlvalafofatél és kézbesítőknél Előfizetési dl) egy hónapra M fit

Next

/
Thumbnails
Contents