Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-31 / 25. szám

/ »962. január 31. fOLNA MEG TEJ NEPÜJSAtí 3 Nagy as érdeklődén as esti én a leveleső oktatón iránt A MŰVELŐDÉSÜGY rendkívül fontos területe a felnőttoktatás az általános- és középiskolákban. Az igény az esti és levező ok­tatás iránt hallatlan rrértékben megnövekedett. Növekszenek az igények, a kü öntöző munkate­rületek mind nagyobb műveltsé­get követelnek a dolgozóktól, sok munkakörbe rendelet teszi köte­lezővé bizonyos iskolai végzett­ség megszerzését, de ezen kívül a dolgozók akkor is szükségét érzik tudásuk, műveltségük nö­velésének, ha ez egzisztenciálisan nem is érinti közvetlenül őket. A felnőttoktatás ma már nagy- múltra tekinthet vissza, és nagy azoknak a száma, akik az annak­idején önhibájukon kívül elmu­lasztott tanulást most a lehető­ségek birtokában pótolják. Jelen­leg 57 helyen tanulócsoport mű­ködik, ennyit szerveztek a dol­gozók esti általános iskolájában tanulók részére. Különösen nagy az érdeklődés Szekszárdon és a járási székhelyeken, de nagyon sok kis faluban is meg kellett szervezni az esti iskolai oktatást a felnőttek részére. Az ötvenhét tanulócsoportban majdnem ezer­ötszáz felnőtt ül esténként az iskolapadba, hogy tudását gya­rapítsa. Átlag huszonhat tehát egy csoport tanulóinak száma. A levelező oktatás megyénkben hét csoportban folyik, 190 hallgató­val. az Altalanos iskoláso­kénál sokkal nagyobb azoknak a száma, akik annakidején ren­des tagozatban nem tudtak kö­zépiskolában tanulni, de most felnőtt korban pótolják a mu­lasztottakat. Valamennyi közép­iskolánkban folyik az esti Illet­ve levelező oktatás. A levelező oktatásban részt vevők száma meghaladja a kétezret. A felsoroltak mellett hat he­lyen folyik 55 hallgatóval analfa­béta-tanfolyam. Résztvevői főleg cigányok. Ez iránt is élénk az érdeklődés. Bár itt a hallgatók számának fokozatos csökkenésé­vel kell számolni, hiszen a mun­kaképes lakosság körében — a cigányokat kivéve, de ott is csökkenő irányzatot mutat — analfabétizmus gyakorlatilag nincs. Különösen három évvel ezelőtt mutatkozott nagy emelkedés az esti és levelező oktatásban részt vevők számában. A munkásosz­Tervek — társadalmi munkával A Tolna megyei Tanácsi Ter­vező Iroda néhány tervezőmér­nöke és technikusa a múlt esz­tendőben brigádot alakított tár­sadalmi munkák végzésére. A főként fiatalokból álló kis kol­lektíva munkaidő után készít terveket elsősorban az ugyan­csak társadalmi munkával ké­szülő község- és városfejleszté­si építkezésekhez, valamint a fiatal szekszárdi termelőszövet­kezetek majorjainak kialakítá­sához. A brigád tagjai több bekötő­út tervét készítették így el. Legutóbb Kardos Tibor föld­mérő technikus és Körösi Ká­roly mérnök a kisvejkei — na­gyobbrészt társadalmi összefo­gással épülő — tsz-bekötöút tervdokumentációját készítette el. Lőrinczi Gyula építészmér­nök a későbbi években felállí­tásra kerülő szekszárdi tele ví­zió-erősítőállomás részére dol­gozta ki az épület terveit. Ké­szen vannak már a szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz közpon­ti irodáinak tervei — öreg épü­let felújítására, illetve átala­kítására kerül itt sor — ame­lyen a legtöbbet Lőrinczi Gyu­la, Link Péterné villamosterve­ző és Jakab Bertalan techni­kus, aki a vízvezetékek terve­zését végzi, dolgozott. Rajnai Ferenc mérnök a Jóreménység Tsz József pusztai istállójának átalakítási terveit készítette el. Igen jelentős munka az is, amit a szekszárdi Garay János Tsz részére végzett egy három­tagú kollektíva. Link Péter épí­tészmérnök, a felesége, vala­mint Burián András árelemző. A szövetkezetben egy régi, csak kis részben hasznosított gazda­sági épületet akarnak átalakí­tani 140 férőhelyes istállóvá. A három tervező társadalmi mun kával készítette el a terveket. A tsz — amennyiben a tervek kivitelezésére sor kerül — mintegy félmilliós befektetés­sel jut egy különben kétmillió forintba kerülő istállóhoz. tály helyzetéről hozott párthatá­rozat jótékonyan befolyásolta a munkásoknak a tanulással kap­csolatban elfoglalt álláspontját és helyzetét. Most az általános iskolákat tekintve az emelkedés megállt, sőt némi visszaesés ta­pasztalható. Ennek oka az; hogy tanulócsoportot csak megfelelő számú beiratkozó esetén lehet alakítani. Az általános iskolát el nem végzettek száma viszont ál­landóan fogy, néhány évig várni kell egyes községekben, míg lesz­nek annyian, hogy a tanulócso­port megalakítása lehetővé vá­lik. Néhány éven belül valame­lyes emelkedés várható, utána vi­szont állandó csökkenéssel kell majd számolni, ami örvendetes, hiszen azt mutatja, hogy mind kevesebb azoknak a száma, akik nem végezték el az általános is­kola nyolc osztályát. A LEMORZSOLÓDÁS most már mindössze tíz százalékos, az évekkel ezelőtti negyven-ötven százalékkal szemben. Érdekes, hogy különösen a középkorú em­berek érdeklődnek leginkább az esti iskolák iránt, ők a legszor­galmasabbak, míg egyes fiatalok részéről hanyagság tapasztalható. A pedagógusok örömmel vég­zik a tanítást az esti és a leve­lező tagozaton. Szívügyüknek te­kintik, és elsősorban nekik kö­szönhető, hogy a munka eredmé­nyes, annak ellenére, hogy orszá­gosan nincsenek meg még a ki­alakult formák. L. Gy. Tibeti bélyegek A kínai posta öt bélyegből álló új sorozatot bocsátott ki. Az új sorozat érdekessége, hogy a de­mokratikus reformok megvaló­sítása nyomán Tibetben kiala­kuló új élet egy-egy epizódját mutatja be. A színes bélyege­ken egykori rabszolgák láthatók, akik boldogan ünnepük felszaba­dulásukat, pásztorok, akik többi nem a gazdagok számára őrzik az állatokat és volt jobbágyok, akik maguknak aratnak. Ott ta­lálhatók a bélyegeken azok a volt rabszolgák, akik jelenleg a nép képviselői Tibetben és azok a gyermekek, akik ma szabadon és ingyenesen tanulhatnak az újonnan létesített állami isko­lákban. Dr. Bonitz Mátyás fejfájára Előző este, január 25-én még előadást tartott. Aznap úgy, mint hosszú évek óta mindig recep­tet írt, gondosan megvizsgálta be­tegeit, meghallgatta panaszukat, s mikor rendelője kiürült, rend­be rakta műszereit. Kis idő múl­va, délután három óra tájt végig­futott a községben a mindenkit megrendítő hír, hogy dr. Bonitz Mátyás, Mórágy körzeti orvosa meghalt. Negyvenhét évet élt, s akik ismerték, halálát hihetetlen­nek tartják. Dr. Bonitz Mátyás körzeti or­vos, a nagytudású emberbarát el­távozása, tragikus hirtelenségű halála igaz. Olyan ember távo­zott el közülünk, aki falujának nemcsak orvosa, hanem a pa­raszti lakosság nevelője, tanító­ja és őszinte barátja volt. Mórágy határában ő kezdte el, minden i gáncsoskodást legyőzve a mer&J dek, látszólag semmire nem va­ló hegyoldalak betelepítését gyü­mölcsfákkal: 200 hold újtelepíté- sű gyümölcsös díszük a határban, s ennek létrejötte dr. Bonitz Má­tyás nevéhez fűződik. Felismerte a közösségben, az összefogásban rejlő erőt, orvos létére élharco­sa, részvevője és bátor hirdetője volt a szövetkezés gondolatának. Jó munkáját elismerték, meg­kapta a Földművesszövetkezet Kiváló Dolgozója jelvényt és tag­ja volt a MÉSZÖV választmányá­nak. Fáradhatatlanul tanította az embereket a gyümölcstermesztés tudományára. Szerénységéért, köz vetlen, rokonszenves emberi ma­gatartásáért a községben minden­ki szerette és most Mórágy egész lakossága gyászolja. Dr. Bonitz Mátyás emlékét megőrzik. Dunalcömlőd fejlődésének eredményei és távlati tervei Dunakömlődön az elmúlt év­re 478 ezer forint községfejleszté­si hozzájárulás folyt be s még 10 ezer forint értékű társadalmi munkával számolt a községi ta­nács. A 478 ezer forintból a köz­ség fejlesztésére felhasználtak több mint 387 ezer forintot. A társadalmi munka értéke pedig 7 ezer forint volt. A falu villa­moshálózatának fejlesztésére 218 ezer forintot fordítottak. Építet­tek 2869 négyzetméter járdát, több mint 800 négyzetméterrel többet a tervezettnél, 134 ezer forint értékben. A községben még nem is olyan régen, a téli időszakban a falu apraja-nagyja csizmában járt és bokán felül érő sarat gázolt. Most már ez az állapot teljesen megszűnt, az utcák mindkét ol­dalán széles járda épült. Duna­kömlődön a következő lépés a falu vízellátásának megoldása lesz. Tervbe vették a törpevízmű építését. A tanácsülésen a kérdés úgy vetődött fel, hogy kultúrhá- zat építsenek, vagy törpevízmű- vet, és a tanácsülés a vízmű épí­tése mellett döntött, társulási ala­pon. A vízügyi szakemberek rö­videsen megkezdik a víz nyeré­sével kapcsolatos geológiai kuta­tásokat. A tervek szerint még az idén hozzáfognak a törpevízmű építéséhez, amelynek munkála­taiból a tsz-község lakossága is kiveszi a részét. A vízmű megépítése után kö­vetkezik majd a művelődési há2 építése. Ez egyelőre még távlati terv, de hogy ez is megvalósul, erre garancia a szövetkezeti köz­ség lakosságának összefogása. Szovjet—magyar baráti est Nagydorogon Szombaton este zsúfolásig meg­telt a nagydorogi Petőfi kultúr- ház nagyterme. A Hazafias Nép­front és a helyi pártszervezet ve­zetőségének rendezésében szovjet kultúrcsoport érkezett a község­be, a szovjet—magvar baráti est­re. A szovjet kultúrcsoport tagjait és a 400 fős nagydorogi közönsé­get Tar Lajos, az általános is­kola igazgatója köszöntötte. A kulturális est keretében ez­után először a nagydorogi iskola úttörőinek kultúrcsoportja mu­tatta be műsorát, majd a szovjet kultúrcsoport szórakoztatta a nagyszámú közönséget. A baráti est kétórás, színvona­las műsora után reggelig tartó tánc következett. — Fekete — 12 5701MS léíionista ^MjjMprta^UZ^HHALY-^ECZE^JKAROLY^^JJII 46. Elhallgatott, s kérdően nézett Gazsóra, az pedig a lányra. Ti-ti halványan elmosolyodott és bó­lintott. Gazsó felállt, s határozottan mondotta: — Megértettem hadnagy úr. A feladattal tisztában vagyok. Vál­lalom ... Zsitvai keményen kezet szorí­tott vele, aztán Nao Ting és Mo- ranics hadnagy is. Ti-ti újra az ezüsttálcával kö­zeledett. Most Gazsóék sikerére, eredményes munkájára ürítették poharaikat. — Hadnagy úr... olyan fur­csa most minden... — Igen, Miska... — felelte el­gondolkozva a hadnagy. — Ha­zánktól 10 ezer kilométernyire találkoztunk... Itt ismertük fel egy maroknyi nép igazát, s ér­tünk el gondolkodásunkban, íté­letünkben óriási haladást. S itt ismertük meg annak a csillogó, de hazug világnak minden szeny- nyét, amely bennünket a légióba hozo't. . Én tanító voltam oda­haza negyvenöt előtt... Fiatal, lelkes. . Hazugságot tanítottam, pedig akkor azt hittem, mindaz igazság.., Hittem mindabban, amit tanítottam! S mikor a há­ború után kivergődtem Nyugat­ra, akkor győződtem meg róla, hogy tévedtem ... Nagyot téved­tem .., Vissza akartam térni ha­zámba, de egy mámoros éjszaka után a légióban találtam ma­gam ... És most itt vagyok... Nem tudom, megérem-e Vietnam felszabadulását? Ez lenne életem legboldogabb perce... S akkor visszatérnék hazámba, úgy érez­ve, hogy valamit, valamicskét jóvátettem az igazság ellen ko­rábban elkövetett bűneimért De lehet hogy nem érem azt meg, és csak egy sírfelirat hirdeti majd, hogy itt harcolt és halt meg egy magyar származású hadnagy ... No, de hagyjuk ezt Miska ... Bízni kell és hinni tö­retlenül .. Úgy, mint ezek az emberek itt... Egy vietnami harcost agyonverhetnek, mégsem árul el senkit, semmit... S olyan rendületlenül bíznak mielőbbi győzelmükben!... Szóval Miska, próbáljunk meg mi is olyan ke­mény, hajlíthatatlan emberek lenni, mint ők ... Végezd el be­csülettel, amit vállaltál... Hasz­nálj fel minden kínálkozó lehe­tőséget ... — Úgy lesz, hadnagy úr! — Ne mond nekem mindig, hogy hadnagy úr. Mond csak egyszerűen így: Karcsi. — Úgy lesz ... Karcsi. A jugoszláv hadnagy szólalt meg franciául. — A kapcsolatot nem közvet­lenül velünk tartod majd, hiszen mi kint vagyunk a hegyekben. Minden arra érdemes dolgot Ti- tin keresztül juttass el a falu­beli összekötőnkhöz, aki azonnal továbbítja nekünk ... Tehát el­sősorban gyógyszert várunk... • Ti-tihez ment, s kézenfogva odavezette Gazsóhoz. Moranics megfogta mindkettőjük kezét. — Ugye igyekeztek gyógyszer- hiányunkon enyhíteni? — kér­dezte halkan. Mindketten némán bólintottak. Nao Ting lépett melléjük. — Fiam — mondta Gazsónak — szolgálataidért ezer és ezer vietnami mond majd köszöne­tét a győzelem után, ami nem­sokára elérkezik. Hangja elcsuklott. — Én már öreg ember va­gyok, de ezt még meg akarom érni... A feleségem a harcok során meghalt... Szeretném, ha legalább a lányom nagyon-na- gyon boldog lenne ... Mindenki megértette. Ti-ti és Gazsó fülig pirultak. — Most menj fiam — foly­tatta Nao Ting — nehogy gya­nús legyen távolléted. Ilyen so­káig még úgysem maradtál el. Gazsó mégegyszer kezet fogott mindenkivel. Zsitvai magához ölelte honfitársát. — Sok szerencsét, Miska ... Gazsó az üzletben úgy érez­te, most feltétlenül vásárolnia keü valamit. Nem tudta miért, de nyugtalanság fogta el, amint ki. akart lépni az ajtón. Vissza­fordult, s egy törülközőt, s két zoknit kért. A kórházban az orvos már tü­relmetlenül várta beosztottját. — Hol az istenben járt ennyi ideig? — rivalit rá. — Vásárolni voltam a falu­ban, kapitány úr ... — Igen? ... mutassa, mit vett? Gazsónak torkában dobogott a szíve, de azért nyugalmat eről­tetett magára, s kibontotta a cso­magot. — Ezt, monsieur captain. Két pár zoknit és egy törülközőt. — No vigye gyorsan a szobá­jába és siessen vissza. Gazsó egy kissé megrettent... Mi ez? ... Megsejtett volna va­lamit az orvos? ... Nem... Azon­nal nyakoncsípte volna őt. Vagy csupán gyanakszik? Dehát miért? A gyógyszerkészletet és a raktárt soha meg nem nézi... Minden­esetre még jobban kell vigyáz­ni... Sietett vissza az orvoshoz, aki azonnal elkezdte a mondókáját. A 4-es kórteremben voltam. Barteli helyzete súlyos. Ezzel a kétoldali sérvvel nem boldogu­lunk. Nincs más hátra, operálni kell. Hajlandó asszisztálni az operációnál? — Parancsára kapitány úr. — Régen végeztem ilyesmit — mondta az orvos elgondolkozva — szeretnék már túljutni rajta. — Túl leszünk rajta, kapitány úr — válaszolta Gazsó — nem lesz semmi baj! Az orvosnak szemmelláthatóan tetszett a válasz. A fiúra né­zett, s közölte elhatározását. — Holnapután 11 órakor ope­rálunk. Készítse elő a beteget és az operációhoz szükséges kel­lékeket. — Igenis, kapitány úr. Ezután végigjárták a többi kórtermet is. A rövid ideig tartó vizit után a kapitány elvihar- zott. Gazsó is a szobájába ment, és a történteken gondolkozott. Mi történt a kapitánnyal?... Miért volt bizalmatlan? Gyanút nem foghatott!... Hát akkor? A beteg sorsát vette annyira szívére, vagy az aggasztotta, hogy nem tud megbirkózni a feladattal... Vagy egyszerűen rossz kedve volt, összeveszett a nővérkével? ... Volt már más­kor is ilyen hangulatban? ... Nem emlékszik rá!... Vagy ta­lán csak ő volt ilyen minden iránt érzékeny hangulatban? Le­het, hogy az orvos ingerültebb hangja máskor nem tűnt volna fel ennyire, mint most, a sza­badságharcosokkal történő talál­kozás után? ... Lehet... Minden­esetre most egy ideig vigyáznia kell... Néhány napig nem megy lé a faluba, és Ti-tivel sem küld „szennyest”... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents