Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-05 / 3. szám

1062. Január 5. TOLNA MEGYEI NfiPÜJSAG 5 ítéltetett 8 páltzára,... 12 korbátsra... így bíráskodának Madocsán 170 éve Rég plporladt emberek ügyes­bajos dolgai elfelejtett törvé­nyek. parancsolatok keltek elő annak a borjúbőr-kötéses fó­liámnak lapjai közül, amely vagy 170 évig porosodott a ma- docsai községháza egyik szúette szekrényében. A könyv első oldalán lilára fa­kult tintával írva ez állott: JEGYZÉSEK TARTZAL GERGELY ÖREG BÍRÓ LUKÄTS JÁNOS NÓTÁRIUS IDEJÉBŐL Anno 1791 die 1. Juni. Az öreg Bíró és a Nótárius uram nap mint nap feljegyezte a községben történteket. Beírták ha tűz ütött ki, vagy emelkedett a Duna szintje, és áradással fe­nyegette az ingoványok közé te­lepült besenyőivadékokat, he­lyet kapott a könyvben a házas­ság, születés és a halál, de be­jegyezték, ha ki vétett valamiben, és azt is, hogy mi lett a bün­tetése. Nem voltak nagy problémáik. Világot rengető eseményeknek Ide híre sem hallott, a politika nem való a parasztnak — ez volt a vélemény. Életükben csak egy- egy „ferteimes káromkodás”, ap­rócska lopások, némi „indulatos­kodás”, feltűnő gyakran elköve­tett „nyeiveskedések” hoztak vál­tozatosságot, különben élték a majdnem szigeti lakosok va­dász- halász- pákászéletét. Ami­kor egyszer híre járt hogy a templom közelében a föld alatt rejtőző hatalmas üregben török­kori kincs van, azt kutatta a fél falu népe, mígnem a bölcs- keiek versikét faragtak rájuk: Madocsai bolondok Áskálják a templomot Nem találnak egyebet Diríb-darab köveket A gúnyos rigmusok aztán el­vették kedvüket a kincskeresés­től, és visszatértek a földhöz, küzdelmes életüket folytatván. Életük sokkal egyszerűbb volt, és amihez ma körülményes el­járások sorozata kell, kihallga­tások, tanúskodások, késhegyig menő viták, az öreg Bíró és a Nótárius tíz vesszőcsapással úgy elintézte, hogy mire a delikvens észbekapott, hogy mi is történt, már meg is kapta. Lássuk csak: „Szekeres György - né és Szekeres Kata egymást molskolvdn, ítéltettek 6—6 kor­bátsra a Tanács által. De mivel Szekeres Györgyné magát terhes­nek lenni vallotta, az ő bünte­tése differáltatott. Szekeres Kata pedig szerentsésen meg kaphat­ta”. A hat „korbátsot” mindkét félnek gyorsan kiosztották vol­na, ha az emberséges magyar gondolkodásmód az asszonyban nem tiszteli az anyát. A boszorkányvilág még nem­rég múlt el, ennek sok emléke élénken kísérlett az emberekben. Jaj annak, akit Rzemmelverőnek, boszorkánynak tartanak, de jaj annak is, aki igaztalanul bo­szorkánysággal vádol valakit. A rég elíobbant máglyák lángját szítja az ilyen, és büntetése ném lehet más, mint vessző, vagv korbács. Lám, öreg Sittkey Já­nos is hogy megjáfta! „özv. Sza­bó Jánosnén elkövetett károm­kodásért és egyszersmind azt Bo­szorkánynak. égetnivalónaft mond ván, ítéltetett 12 páltza ütésre. Factum.” Sittkey bácsi hát meg­kapta a magáét.,. Egy kis vere­kedésért sem mentek . a szom­szédba „özv. Benits Jánosné Ga- ló Évát jól jnegtiposyán, és kezé­vel is megvervén. ítéltetett 15 kcrháls ülésre. Galó Éva nedi" az két rokka tsepüjét megfonni kötelezteíik”. Szegény Veres Pista! Rég elhangzott az intő szó: „tűzre-vízre vigyázzatok, hogy nyugodalmas legyen álmátok.” Veres Pistát azonban úgy lát­szik, a szerelem hajtotta: a kis­bíró az utcán lelte. „Éjszakai kóborlásért ítéltetett 24 pálízá- ra.” Baán Pista pedig ördöngős mesterséget űzött: pipázott! Na el is látták a baját, kapott 12 suhogó „páltzát”. Piros István felesége „ezen szókért: fene egye meg Szántó István búzáját, gyen­ge 12 korbátsot kapott. Nota Be­ne gyenge, mert kedvezés volt az Exeeutorba” — Rosszul járt, aki a parancs ellen: atyádat és anyá­dat tiszteljed — véteti: „özv Szabó Adámnét Fia János meg­rángatván, s egyszersmind Vén disznónak mondván, ítéltetett 12 páltza ütésre”. Nem volt különb világ Szintai János öreg Bíró és Belényess.v József nótárius bíráskodása ide­jén sem. . Már-már súrolták a XIX. századot, de a büntetések szigorúsága mit sem enyhült Madocsán. Aki bűnös volt, meg­csapták továbbra is, aztán me­hetett panaszra — ha mert — és ha volt kihez. Az alispánhoz nem volt ajánlatos beállítani a Nótáriusra panaszkodva, mert a panasztevőre csak az várt, amit már Madocsán egyszer megka- ' pott, legfeljebb azzal a különb­séggel, hogy meat nem a „Kis Bíró”, hanem a megyei hajdú su­hogtatta a „páltzát, a korbá­csot” A XIX. század első évét írták," 1801-et, amikor a helyzet mit sem változott. „H. Szabó Ahdrásné öreg Vida Andrásnál szép szín alatt maga Házához tsalta, és ott éktelenül motskol- ta, sőt meg is verte, azért ka­pott 16 korbátsot. Vida András- né meg a fene mondásért 6-ot, kit is fia, István, megváltott, ki- álván a büntetést helyette.” Ki­csit kegyetlenebbnek látszik a következő ítélet: „Veres András- né Papp Isívánnét motskolta, el is akarván őt hasítani, ezért ítél­tetett 24 korbátsra, de az executió alatt elájult, 6-ot kiállóit, a töb­bi pedig elmaradt, azaz 18 kor- báts.” Ebben az időben kezdte felüt­ni fejét a szigorú büntetés alóli könnyebb szabadulás vágya, de az öreg Bíró és a Nótárius nem hagyta magát. Rendeletet hoztak: „A Betses Tanáts által elvégez­tetett, hogy akár mi némű, ren­dű, sorsú és állapotú, vagy idejű személy légyen is a káromló, te­hát a kirendelendő páltzabéli büntetést meg nem válthat ty a, hanem tulajdon testében szenved­jen.” Nem lehetett hát a deres elől menekülni állapetosság, vagy más címen. Aki „bűnösnek ta­láltatott’ könyörtelenül megcsap­ták az erkölcsjavitás reményé­ben. Lapozgatunk még a törékeny- nyé szikkadt lapok között, de egyre kevesebb a bejegyzés- a, ..vesszőről, páltzáról, korbátsról”, később már egy sincs. Az. alsó­bíróságok kivették a nem egyszer önkényeskedő falusi potentátok kezéből a bíráskodás jogát', lom­tárba került a deres, sarokban, porosodott a pá’t?&, a vessző,-“á ■ korbáts. hogy helyet adjon ri mor , dern bíráskodásnak, amely .talán : kacskartngósabb utaköWmá»' es**- | közökkel, de az igazságot, keré,- . sí, és célja már nemcsak a meg- ; toriás, hanem a javítás is Kusslnszky Endre A DOGMATIKUS Nem szeretem ezt a nagy szellőztetést iwwwvww>e Még egyszer a korcsolyapályáról A Szekszárdi Dózsa Sportkör el­nöksége az elmúlt évek tapaszta­latai alapján — a gyerekek az úttesten, gyalogjárón korcsolyáz­nak — elhatározta, hogy a város sportolni vágyó ifjúságának téli sportolási lehetőségeiről a téli idényben is gondoskodik, és ez­zel hozzájárul a közúti baleseti veszély csökkentéséhez is. Elkép­zeléseinket a város egyes vezetői­vel is megbeszéltük, akik szándé­kunkat helyeselték. Ilyen előzmé­nyek után kezdtünk hozzá a kor­csolyapálya elkészítéséhez. Két­ségtelenül, mulasztás terhel ben­nünket abban, hogy nem kértük ki a Víz- és Csatornaművek vé­leményét. Kiderült, hogy a jégpálya fel­építése nemcsak örömmel, hanem ürömmel is járt. Sokan bosszan­kodtak is miatta. Nagyon sajnál­juk, hogy tevékenységünkkel a város vízellátásában zavarokat idéztünk elő, talán károkat is okoztunk. Ha a jégpálya fenntar­tása ilyen következményekkel jár, akkor elállunk tőle, de nem is kezdtünk volna építéséhez. Az aszályos nyár folyamán az utak, parkok, kertészetek locsolá­sára, a strandfürdő medence he­tenkénti feltöltésére, stb. felhasz­nált vízmennyiség sokszorosa az általunk „elpazarolt” víznek. Ab­ból indultunk ki, hogy a téli idő­szakban a jégpályára felhasznált víz nem okozhat zavarokat, de ezt még most is nehezen, kétel­kedve ismerjük el, bár tudomá­sul vesszük. Okozhatott-e zavarokat a víz­ellátásban — figyelembe véve a Duna magas vízállását, a kutak vízbőségét, — körülbelül 10 órán át, főleg éjszaka háromnegyed colos csövön elfolyatott vízmeny- nyiség. A meghallgatott vízügyi szakemberek, ellenszakértők véle­ménye szerint semmi esetre sem. Az illetékeseknek is — szerin­tünk — ezen gondolkodni kelle­ne, mielőtt ítéletet mondanak, de az is lehetséges, hogy mi téve­dünk. A Munkácsy és a Bartina ut­caiak elnézését kérjük, megígér­jük. hogy a jövőben tevékenysé­günkkel örömet és nem bosszan- kodást fogunk szerezni a sport terén elért eredményeinkkel. Végezetül: a Népújság szerkesz­tősége, vagy szerkesztője a jövő­ben bátran, ügye igazába vetett hittel tárja fel, ne csak a hibá­kat, hanem azok elkövetőit, szer­vekre, személyekre való tekintet nélkül. így segítsük igazán a hi­bák kijavítását. Szekszárdi Dózsa SK elnöksége A Déryné Színház negyedéves Tolna megyei programja Az Állami Déryné Színház ebben az évben is változatos programmal vendégszerepei me­gyénkben. Még januárban is játsszák több Tolna megyei köz­ségben Miljutyin: Juanita csók­ja című operettjét. Bemutatják a negyedév folyamán Csizrna- rek Mátyás: Apja lánya című vígjátékát és Tabi László: Es­küvő című darabját (a Külön­leges világnap folytatása). A ne­gyedév legkiemelkedőbb darab­jának azonban Bródy: Tanítónő­je ígérkezik, először január 18- tól 27-ig játsszák megvenk köz­ségeiben. A színház egy társulata bemutatja a Liliomfit és ismét megyénkben vendégszerepelnek Abai—Horváth: Szeress belém című vígjátékával. A további programban szerepel egy Shakespeare-darab, valószí­nűleg a Vízkereszt, ezenkívül Ib­sen Nórá-ja és az Antigone. Apróhirdetések — Politechnikai műhelyt ka­pott decemberben a döbröközi általános Iskola. Hetvenezer fo­rintos költséggel alakítottak át egy öreg épületet, amelyben kü­lön terem áll a fiúk és a lá­nyok rendelkezésére. — Elkészült a palánki új is­kola kerítése 40 000 forintos költséggel. Ezt az összeget a városi tanács községfejlesztési alapjából használták fel. — A Föld lakosságának fele nem tudja gyermekeit iskolába járatni. Az UNESCO egyik je­lentése szerint egyes országok­ban olyan gyorsan szaporodik a lakosság, hogy az iskolaépí­tés ezzel nem tud lépést tarta­ni. Megnehezíti a dolgot, hogy több országban pénzügyi ne­hézségek miatt nem vezetik bo a kötelező iskolai oktatást. — Tánciskolazáró koszorúcs­kát rendez január 6-án a b<y>y- hádi járási művelődési ház. — 238 000 forintos költséggel korszerűsítették tavaly a szek­szárdi Szesz- és Üdítőitalipari Vállalatot. Ebből az összegből új kazánt kapott a vállalat. — A brit légügyi minisztéri­um nemrég kiadott jelentése szerint; az angol repülőtársasá­gok ISfiCMban lezuhant gépei­nek 70 százalékánál a balese­tek a pilóták hibájából követ­I keztek be. — Három és félezer négyzet- méternyi járdaszakasz aszfalto­i zásét végezték el a múlt év vé­j gén Szekszárdion, a Béri Ba­logh Ádám, a Munkácsy, a Wes | setényi, a Széchenyi utcában i azonkívül a Mártírok terén és : a Garay téren. — Május 7 és 21 között ren­dezik meg az idei cannesi film­fesztivált. A vezetőség terve szerint ezúttal sokkal szigorúbb minőségi válogatás alá vetik a filmeket, mint eddig, kevesebb ragyogó kiállítású, de tártaim »t- lan film kerül majd bemutatás­ra. — Oktatási bizottságok ala­kulnak a szakszervezet támoga­tásával minden száznál több dolgozót foglalkoztató mezőgaz­dasági üzemben. A bizottságok feladata lesz többek között a különböző oktatási formák szer­vezése. — A texasi egyetem egyik mikrobiológusa a déli sarkvidé­ken 600 méter hosszú, 180 mé­ter széles tavat fedezett fel, amely hőmérséklete ellenére — mínusz 24 fokos — a téli idő­szakban sem fagy-be, mert vi­ze 11-szer annyi sót tartalmaz, mint a normális sótartalmú tengerek. — A Televízió műsora. 18.15: Zenekedvelő gyerekek klubja. 19.00: Beszélgessünk oroszul. 19.15: Technikai újdonságok, 19.45: TV-hú-adó. 20.00: S óra­kozó Budapest. Helyszíni köz­vetítés. Kb. 22.45: Hírek. A TV- bíradó ismétlése. ** * IDÖJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás péntek estig: csendes, párás, ködös idő. több helyén zúzmara. Várható legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 5, mínusz 10, legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken mínusz 1, mínusz 4 fok között. PILLÁN A Az apróhirdetés dija szavan­ként hétköznap 1,— Ft, vaisr. nap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vasta- qon szedett szó két szónak szá­mit. Eladó teljes kovácsműhely- szerszámfelszerelés, egy 750 kg- os keményfa mérleg. Cím: szelt szárdi hirdetőben. >86) A Szekszárdi Gőzfürdő azonnali belépésre vizsgázott MASSZŐRT keres. dl) Megáll az autóbusz. Kora haj­nal van, a Tolna és Mözs közti úton gyakran megteszi ilyenkor, mert az üzemek várják a dolgo­zókat. Az ajtón lelép egy álmosszemű menyecske az utat borító jégpán­célra. Persze, ahogy ez már való­színűnek látszott, megcsúszik. De azért, egy kis művészi torna után megáll. Lelép utána a másik, majd a harmadik, ám őket már nem fe­nyegeti veszély: aki lelépett, be­lekapaszkodik az előzőbe és együtt várják a következőt. Amikor a busz elindul, a há­rom fiatal munkásnő kacagva öleli át egymást, úgy mint a pla­kátokon. Már beléphetnek a tél tündök­lő varázskastélyába. □ Lám, a természetet is elkapta az űrrepülő lendület... Olyan szép plexit-ruhát húzott minden fűszálra, hogy a Marson sem le­het különb. Minket meg rászok­tatott a jégen döeögésre és napok óta földöntúli izomlázunk van. De mit tegyünk? Lassan járj, tovább érsz — ez a jelszó. Akkor kezdődik a baj, ha emelkedőn kell felkapaszkodnunk. Még a nehéz autóbuszok is meggondol­ják, hogy neki induljanak-e a hegymászásnak: hát akkor mit szóljon az az idős néni, aki a palánki Sió-töltés mellett botor­kál. Bizony, a töltés néhány méte­res kaptatóját is átalakította a természet mesebeli üvegheggyé, de a néni, hiába várja a kezében lévő bottól, hogy gyémántpatkós táltossá változzék és átvigye őt a töltésen túli műútra. Nekiindul, megáll, aztán hátat fordít a csúszkának, már látszik az arcán a lemondás keserű vo­nása. De ekkor a karácsonyi üvegha­rangok elkezdenek csilingelni: — Halló néni! Várjon! Egy csapat palánki gyerek vo­natozik a töltés tetején: egymás­hoz kapcsolt szánkókkal serceg- tetik, harsogtatják a jeget, az ’’üvegfák” között. — Halló néni! Várjon, ne men­jen sehová, maradjon a feljáró­nál! A sercegés szaporább lesz, a „lovacskák” fújtatnak, a nénit egyszerre körülveszi a gyereklánc. Húzzák, tolják, emelik. Szinte repül felfelé az üveghe­gyen! Kiss László Tolna

Next

/
Thumbnails
Contents