Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 23. szám
1962. január 28. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 3 'ht’ajóó éé éőr 'búk köteté# (cinedéi Négy korty sör, egy korty konyak. — Nézze uram, ma ez a helyzet. Hajós vagyok. ötvennyolc éves. Húszban kezdtem. Gyerek voltam, de bejártam egész Európát. Hajós voltam. Újból iszik. Sört és konyakot. — Wermacht voltam. Mert nézze... — rákönyököl a sörfoltos abroszra, szeme messze réved. — Maga gyerek volt, mikor én To farukban jártam. Tudja hol van? Na, szóval wermacht voltam. Rommel alatt. Meg másutt. Nagyot sóhajt, re- szelős remegősen, hogy az asztal végén bóbiskoló cigány felrezdül, nyúl a vonóért, a száraz fát fogja a kezébe, eres, bütykös ujjúval pengeti az acélhúrt... — S most ez a bűnöm? Bűn ez?! — szinte kiált. — Nem. Nem mindig bűn — mondom csendben, s nyúlok a pohár felé, ráteszi eres kezét kézfejemre, megállít félúton. — Tudja maga mi volt ott? Húszezer rabló! Ausztrálok! Mint az ördögök. Nya kig ásottan a perzselő homoktengerben. S mi rohantunk. Bele az ólomba, bele az acélba. Aztán jöttek a Shermannok. Futottunk. Azután fedezékbe. Lőttünk, mint a megszállottak. A puskacső égett. — Bűn ez? Mondja meg! Rám néz, szempillája se rezdül. Várja a választ. Hallgatok. — Na?! Érzem, hogy szólnom kell, mondani valamit, de torkomban dobog a szívem Gondolatban látom ezt a szerencsétlent ott a forró sivatagban, félelmében reszkető inakkal... — Muszáj volt? Maga hajózhatott vol na. — Vittek. Hajóról vettek le, fél óra múl tán uniformisban voltam — s magyaráz, merre és hol járt, mit élt át... A söröskorsó ujjnyi vastag fülét fogja, szorítja, hogy ujjat fehéredni kezdenek. Belebámul a pohárba. Nézem ezt az ember-roncsot. Látom, amint a húszezer rabló bőgő fegyvere a homokba járatja azt a szerencsétlent, ezt a magyar wermachtot. — S most? Hogy él? Bántják? Volt bű ne? Bíróság? — Tudja mit altem át? Még elképzelni sem tudja, mi kísért annyiszor éjszakákon át, amikor az uszály körül a víz csendes csobogását hallgatom. Vittek, s én mentem, örök életben azt tanultam: engedelmeskedni! Ott álltam én is a lövészárokban, borostásan, éhesen, fél- revezetetten — szinte kiált: — Eszmék! Eszmények! Mik vol tak azok?! Über mensch?!.. S most megint hallom. Félek! Nagyon félek. Megfogom a vállát, felém fordul. — Ne féljen. Nem lesz többet 1933, meg 1939. — Maga biztos kommunista. Azért bízik. De én mit tegyek? — Bízzon! Az erőnkben! Észre sem veszem, mellettem áll két nád vágó, egy Belsped- kocsis. Komoran állnak mellettünk, hall gatnak. Tagbaszakadt erős ember áll előttem, megemeli sörös korsóját: — Egészségünkre. Az erőnkre! Koccannak a poharak, hajósom is odadöccenti poharát a többiekéhez. Olyan tiszta érces hangon csendülnek a poharak...-Pj — Ifjúsági színielőadások a szekszárdi városi művelődési házban Régi kívánságnak tesz eleget a szekszárdi városi művelődési ház, amikor az ifjúsági színielőadások sorozatát beindítja. Elsőnek a Pécsi Nemzeti Színház — Közel 100 lakás építését kezdik meg az idén megyénkben bérházak formájában, amelyeket a következő évben fejeznek be. Ugyanekkor készül el Szekszárd városban több bérház. művészei vendégszerepeinek Szekszárdon, február 4-én délelőtt „Nagy szerepek, szép versek” című műsorukkal. Verseket mondanak, részleteket mutatnak be a Hamlet-ből és a Tartuffe-ből. Február hónapban még egy ifjúsági előadásra kerül sor. Az ember tragédiájából mutat be részleteket összekötőszöveggel Lukács Margit, Major Tamás és Básti Lajos. Nálunk a munkával szerzett jómód törvény. A társadalom minden rendű, rangú tagjának kötelező azon munkálkodnia, akár miniszter az illető, akár szövetkezeti jószággondozó, hogy az emberek jobban éljenek. Ez a parancsoló igény írta elő kötelezően a mezőgazdaság szocialista átszervezését nemcsak Nak községben, országszerte. Szövetkezés — jómód. A kettő egymástól elválaszthatatlan fogalom, de még nem mindenütt létező valóság. A naki állapotok most 1962 januárjában inkább azt a látszatot keltik, hogy a szövetkezés egyenlő az elszegényedéssel. Jónéhány gazda, ha nem is mondja, de bizonyára gondolja, a kommunisták becsapták, mert jómódot ígértek neki, rábeszélték a belépésre, s íme, a közösből alig jut valami. Nézzünk szembe hát a tényekkel, vizsgáljuk meg, melyik törvényszerű, a jómód, vagy a nincstelenség Lehetne felhozni nem is távoli és elég bizonyító erejű példákat. A szomszédos Várong községben 40 forint körül osztanak munkaegységenként. De mivel most Nak- ról van szó, maradjunk Naknál. A Napsugár Tsz tömöríti a falu földművelőinek zömét. Tavaly 26 forintra tervezték az egy- egy munkaegység értékét, s ezt az alacsony szintet még megközelítően sem érték el. Aszály volt, de nem lehet mindent azzal magyarázni. Búzából 8,9 métermázsát, burgonyából 35 mázsát, cukorrépából 50 mázsát, kukoricából 10 mázsát takarítottak be. (Átlagtermés. A kukorica májusi morzsoltban értendő). Azok az emberek csinálták ezt, akik egyéni gazda korukban normális esztendőben egy hold földön 10 jnázstt _.f>úzát, 150. mázsa burgonyát, Í20—150 mázsa cukorrépát, 16—18 mázsa májusi morzsolt kukoricát termeltek. 1961. szeptemberében tehenészetükben 4,5 liter volt az istállóátlag. Olyan faluról van szó, ahe1 a rtv * ik egyéni korukban 15 liternél kevesebbet adó tehén gazdáját így csúfolták. »Nem tehene van neki, hanem kecskéje«. — Egyáltalán nem számított, és a Háztájiban ma sem számít nagy dolognak 20—25 literes tehén. Ezek az ösz- szehasonlító adatok látszólag az egyéni gazdálkodás életképességét mutatják, és a faluban elhintik a kétkedés magvát. És azt, hogy a szövetkezeti gazdálkodás élharcosai tévednek. Nem! Nem I tévednek. Mert az egyéni gazdái- ' assay«?» „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én... ” Az erődben vad szaladgálás kezdődött. A parancsnok mindenütt megkettőzte az őrséget. Szokatlan volt, hogy az esti lövöldözés helyett most zene és felhívás hallatszott. A tolmács lefordította a kapitánynak a felhívás szövegét. A parancsnok káromkodott. Rosszat sejtett... Idegesítette a zene... A magyar nóta után ugyanaz a hangszóró, amely a felhívást közölte, az Internacionálét sugározta, majd néma csend honolt Bá-Kán környékére... Az éjszaka folyamán egyetlen lövés sem hallatszott... A kedélyek nem csillapodtak le. A magyar légionisták elmondták a többieknek is a felhívás szövegét. Az udvar nyüzs- gött. A történtek a legtöbb katona lelkivilágát felkavarták. Persze voltak fölényeskedők, akik mosolyogva legyintettek: — Ugyan, propaganda az egész! Ezzel akarnak átcsalni, hogy utána fejünket vegyék. De a magyarok érveltek, következtettek. — A felhívás így kezdődött: Magyarok, honfitársak. Az illető beszédéről kétségkívül megállapítottuk, hogy magyar ember. Hogy került hát oda?! Biztos, hogy nem Magyarországról utazott Vietnamba, hanem a légióból ment át közéjük. Ezek szerint mégsem vágják le azok fejét, akik átmennek, és nemcsak propagandáról van szó! Zúgott, morajlott az udvar. Végül is parancs érkezett: mindenki menjen szálláshelyére. Gazsó betámolygott szobájába. A borosüveg után nyúlt, de nem volt türelme az italt pohárba tölteni. Távol-keleti tartózkodása alatt először, üvegből ivott, s bizony a literes fiaskó alján alig maradt valami. Valamennyire megnyugodott, aztán fontolóra vette mindazt, ami körülötte történik. Különösen nagy hatást tett rá a magyar hang, a felhívás ... Felvette a megkezdett levelet, amelyben anyját akarta megnyugtatni és széttépte ... Nem, ő nem hazudik többé. Hiszen hajszálon függött eddig is az élete Bá-Kánban. Kezdettől fogva olyasmiben vett részt — bár először szinte akaratlanul — ahol egy hibás lépés elég lett volna a lebukáshoz. Most pedig... Nem... Ezt az újabb elhatározását nem írhatja meg anyjának. Szegénynek csak újabb izgalmakat jelentene... Igen ... Ezt kell tennie! Félig- meddig már úgyis a szabadság- harcosokhoz tartozott. . . .. . Éjfél már jóval elmúlt, amikor ágyba került, mégis sokáig nem jött álom a szemére. A hajnal viszont már ébren találta. Azt hitte, ő ébredt az erődben legkorábban, de tévedett. Amint az 1-es kórterembe lépett, meglepetten látta, hogy mindenki ébren van. Valameny- nyien az éjszaka történetét tárgyalták. Az egyik lábadozó beteg éppen azt mondta a szomszédjának: — Ha tudnám, hogy nem bántanak, még az éjszaka folyamán átmennék ... A beszélgetők nem vették észre a belépő egészségügyit, és tovább tárgyaltak. Gazsó végül is köhintett egyet. A betegek helyükre siettek, elhallgattak. Gazsó nem árulta el magát, szótlanul tett-vett, pedig úgy szeretett volna ő is valamelyik ágy szélére ülni és beszélni, beszélni, hiszen tudta, hogy a betegek szeretik. .. De ilyen kérdésben nem lehet, eléggé óvatos ... Nem tudja, ki előtt beszélhet, és ki előtt nem . .. Az erőd parancsnoka, a kapitány tévedett, amikor azt gondolta, hogy egyetlen paranccsal mindent elintézett. Az udvaron már a kora reggeli órákban csoportosulások keletkeztek, s mindenütt a vietnamiak felhívásáról beszéltek. (Folytatjuk.) kodás mellett szóló naki érvek, bármennyire furcsán hangzik, éppen a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő hihetetlen lehetőségeket bizonyítják. Ha a gazdák egyéni korukban meg tudtak termelni tíz mázsa búzát, 150 mázsa burgonyát, 16—18 mázsa kukoricát, akkor ennél jóval többet termelhetnek, ha a nagyüzem adta lehetőségeket valóban kihasználják. (Erre ismét számos példát hívhatnánk segítségül a szomszédos tsz-ekből. De maradjunk továbbra is Nakon). A nagyüzem adta lehetőségeket tavaly nem használták ki, sőt, ha pontosak akarunk lenni mégcsak nem is beszélhetünk szövetkezeti gazdálkodásról. Any- nyi volt az egész, hogy eltűntek a mezsgyék, de ez még nagyon kevés. Igaz, közrejátszott néhány objektív tényező, amiről nem tehetnek. De volt, amiről tehetnek. Közöttük első helyen említendő a bizalom hiánya. Kizárólag a háztájiban bíztak — ez a felvilágosító munka hiánya is — s a határ kincseinek nagy részét, ami végeredményben az • övék, sajátjuk, veszni engedték. A járási vezetők sokszor elmondták, s most ki-ki a saját bőrén érezheti, hogy érdemes lett volna megfogadni, megszívlelni a számtalanszor hangoztatott igazságot. Azt, hogy első a szövetkezet legyen, mert abból kell megélni. A tagok elnézték az akkori agronómus fejetlen intézkedéseit, elhallgatták a vezetőség néhány melléfogását és a gazdag határ mindezt meg- bosszúlta, mostohán fizetett. Erről nem a szövetkezeti mozgalom tehet. Nem azt kell okolni, hanem azokat, akik ludasak a hanyagságban. A község legjobbjai a járási párt- és tanácsvezetők hasznos beavatkozású folytán e helyzet tarthatatlanságát felismerték. Kezdik érteni, a szövetkezés valóban egyet jelent a jómóddal, de körül kell nézni, felrázni a szundikáló fantáziát, észrevenni ,z adottságokat és megtanulni úgy gondolkodni, ahogy 1000 holdak gazdáinak kötelező. Olyan a naki határ, hogy minden megterem benne. De legnagyobb kincs a tsz-tagok földszeretete, jószágszé- retete, a hozzáértés és a tudás. Híres állattenyésztő családok élnek a községben. Némelyik . ember gyakorlati tapasztalata felér egy kisebb képességű agronómus tudásával. Százszámra nevelték a tenyészállatokat. Ha akkor lehetett, ma még inkább lehet Miért? Azért, mert együtt van az egész falu ereje. A szövetkezés folytán olyan eszköz került a kezükbe, amellyel megteremthetik a tenyészállat-nevelés korszerű előfeltételeit Istállók, szakszerű takarmányozás, a zoo- technikai előírások maradéktalan betartása. Ez a kisüzemben lehetetlen, a nagyüzemben viszont lehetséges. Nem megy persze egyik napról a másikra, de néhány éven belül Nak kiemelkedő tenyészállat-nevelő község lehet. A szaktudás, a hozzáértés megvan, gazdagítani kellene, s nagyüzemi szintre emelni. A mesgyék után lassan tüntessék el a szemléletükben meglévő korlátokat A 10 holdak leszoktatták az embert messzebbre nézni. Most már szabad, még a falu határán is túl látni. Messze földön úgy ismerték Nakot, hogy a baromfitenyésztés hazája. „A naki tollasok" — így emlegették őket. A kisüzem korlátái soha nem engedték meg, hogy a baromfitenyésztést úgy szívük szerint csinálják. A nagyüzem szinte kínálja a lehetőségeket. Tízezer számra nevelhetnék az árucsirkét. Várong és Lápafő között ott az ideális terület. Valamikor szőlő volt* ma akácos. Ki kellene használni. Olcsó, de a célnak megfelelő baromfiólakat hetek alatt tető alá lehetne hozni. Egy tsz nem bírja erővel. Ezen akkor sem múlhat, hozzanak létre tsz-közi társulást. Várong, Lápafő és Nak gazdái közösen csináljanak baromfitelepet. így már lesz hozzá erő. Varongon, a három község összefogásával meg lehetne kezdeni a szőlőtelepítést. így, ezen a nyomon járva találhatják meg a határ kincseit és így fordíthatják a maguk javára a nagyüzemi gazdálkodást. Van bőven vizük* öntözhetnek, víziszárnyas-telepe- ket létesíthetnek, a határ naki részén díszük a lucerna. A magfogás fő jövedelmi forrása volt számos gazdának. Ha a kispar- celtán lehetett, a mesgyétlen határban méginkább lehet. Lucerna- telepítésre kiválasztják a legalkalmasabb határrészt. Korszerű módon védekezhetnek a kártevők ellen. Mindez megvalósítható. De ha úgy dolgoznak, ahogy tavaly, ha olyan dolgokkal bajoskodnak, amelyeknek már nem lenne szabad létezni egy ilyen szorgalmas községben, akkor nehezen jutnak előre.' Tavaly három hétig vetették a cukorrépát. Vagy ott a kertészet, fele műveletlen maradt és a másik feléből mégis »kigazdálkodtak« 2 és fél millió forintot. De a másik 2 és félmillió forint ott veszett. Az idei elindulás biztató a község két termelőszövetkezete hamarosan egyesül. Az erők, aa anyagi eszközök még jobban tömörülnek. Pánczél Nándor személyében hozzáértő ember került a szakvezetés élére, ő a fő- agronómus. Máris történt néhány hasznos intézkedés. Jobban érvényesül és gyakorlattá kezd válni az az elv, hogy minden embert a megfelelő helyre. Az egyik növénytermesztő brigád élére január 1-vel Kelemen Sándor került Édesapját a legjobb kukoricatermesztők között tartották számon, ő is az. Nos, képességeit a növénytermesztésben ki tudja bontakoztatni, nem úgy, mint tavaly, amikor fogatos volt. Párfi Károly, a volt brigádvezető jelenleg a tehenészetben dolgozik. Mióta ott van, a főagronó- mus szerint szinte nincs probléma. ö is a megfelelő helyre került. Hasonló, ésszerű elrendeződés folyik minden vonalon. A sertéstelepre Horváth György és Fodor György évtizedes tapasztalatát jól kiegészíti Vörös János tudása. A fiatalember édesapjától tanulta a jószág szeretetét és a lelkiismeretes gondozást. Ezért került a sertéstelepre. S hogy Nak község kincseit ki tudják, kj akarják használni, arra jó bizonyság a tagok véleménye. »Ez a föld nem tűnt el, megmaradt, csak dolgozni kell«, — jelentette ki Cs. Horváth elv- társ, állattenyésztési felelős. Ebben a kijelentésben nagyjából benne van az egész falu véleménye. Számos jele van már az elhatározás komolyságának és annak, hogy egy év alatt helyre akarnak állni. A tejtermelés például egyenletesen nő. A község ma se szegény, de tavaly még nem a szövetkezet adta a jómódot, a tartalékok adták és a háztáji. Olyan tartalék viszont nincs, ami örökké tart. A szövetkezetre alapozzanak. Csak néhány gondolat ébresztő példa íródott le. de ez is mutatja, hogy nincs ellentmondás. a szövetkezeti gazdálkodás valóban egyet jelent a jómóddal, Amit azonban a naki Napsugár Tsz-ben tavaly csináltak, az nem nevezhető szövetkezeti gazdálkodásnak. Majd talán az idén lesz az, ha élnek a lehetőségekkel. És éljenek azokkal. Közös érdek. SzckulUy Péter
