Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-26 / 21. szám
1962. január 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A pártház a község politikai központja Ű j pártházat avattak Bölcsben az év első napjaiban; január 6-án. A meghívottak között a párttagokkal együtt szép számban voltak pártonkí- vüliek is. Jól sikerült a pártház- avató ünnepség. A meghívottak és rajtuk kívül még azok, akik be tudtak jutni, sokáig emlegetik azt a közvetlen és baráti hangulatot, ami a párttagok és pártonkívüliek között kialakult és erősödött. Erősödött és bensőségesebbé vált az a barátság, amely a közösségi munka során alakult ki. A pártház építésének költségét a megyei pártbizottság anyagi támogatásával, a párttagság tag-1 díjából fedezték. Az építéshez hozzájárult a község lakossága is, 15—20 000 forint értékű társadalmi munkával. A társadalmi szervek, a községi tanács dolgozói, a KISZ-fiatalok, a nőtanács, a termelőszövetkezetek tagjai. az állami gazdaság dolgozói és a pedagógusok vezetésével az iskolások is lelkesen vették ki részüket a munkából. Az új pártház Bölcske egyik impozáns épülete, és amikor a község fejlődéséről esik szó, a szép tanácsháza, a kultúrház, az orvosi lakás, a bölcsőde emlegetése mellett szeretettel beszélnek a pártházról is, amely rövid idő alatt a község politikai központja lett. Az emberek ügyes-bajos dolgaikban bizalommal fordulnak a község párttitkárához. Rövid ott- tartózkodásom alatt is az emberek egymás kezébe adták a kilincset. — Jani, mikor és hány órakor kezdődik az SZKP XXII. kongresszusa anyagának előadása — kérdezi az egyik látogató. Amikor elmegy, a község párttitkára, ifjú Bakos János magyarázatképpen elmondja, hogy az érdeklődő a Rákóczi Tsz tagja, és pár- tonkívüli. — Amikor arról volt szó, hogy a község alapszervezeteiben a korábban megkezdett politikai oktatás keretében hozzáfogunk az SZKP XXII. kongresszusa anyagának tanulmányozásához, a Rákóczi Tsz-ből, ahol 24 párttagunk van, 36 pártonkívüli csatlakozott hozzánk, s vállalkozott arra, hogy' az anyag tanulmányozásában rendszeresen részt vesz — mondotta Bakos elvtárs. Nem lehetett hosszasan beszélni, mert jöttek a gépállomási dolgozók és mások. Saracz Antal elvtársat, a pártvezetőség idős veterán tagját is sokan keresték. Simon Lajos az általános iskola fiatal tanára a nagyterem ügyében tárgyalt a párttitkárral. Az egyik este ugyanis a klubszobában a KISZ-fiatalok tartottak taggyűlést. A KISZ is a pártházban kapott helyet. Van egy szép irodájuk, a taggyűléseket, a politikai oktatásokat szintén a pártházban tartják. Egyik nap a pártvezetőség, a másik nap a kisze- sek, a harmadik nap a tsz vezetősége tartott értekezletet, megbeszélést. Itt lesz a pártoktatás is, de a televízió műsorát is nézhetik a párttagok, pártonkívüliek, az idősek, fiatalok egyaránt. Szívesen látják őket. Azzal a szándékkal mentem ki Bölcskére, hogy tájékozódjam, mennyi élettel és tartalommal töltik meg az újonnan épült pártházat. Várakozáson felüli „forgalmat” tapasztaltam. És nem véletlenül írom azt, hogy nagy „forgalom”. Az emberekben, ha még nem is tisztázódott teljesen, de látják, hogy a pártsz.ékház politikai mozgósító központ, amelynek nagy a vonzóereje. Akik odamennek, kapni szeretnének valamit. Elsősorban onnét várják a párt programjából adódó feladatokhoz az útmutatást. Segítséget kérnek ahhoz, hogy a pártoktatáson keresztül politikai látókörük bővüljön, igénylik, hogy a tisztázatlan kérdésekre és esetleges kételyeikre megnyugtató választ kapjanak. Tanulni akarnak a párttagok, a pártonkívüliek egyaránt. Ezt láttam és tapasztaltam a bölcskei pártházban rövid ott-tartózkodú- som alatt. P-né HÓI HQgyüOff AZ ÜLNÖKI VARSÁDON nemrég vizsgálni folyt. Jegyzőkönyvek készültek, amelyekben sűrűn szerepelt Dózsa László neve. Tények, adatok sorakoznak egymás mellett, bizonyítékok arról, hogy Dózsa László hibákat követett el. Különösen a modorát kifogásolják és a két és fél hold, állítólag jogtalanul használt háztáji földet. Ellenségei, hibái láttán és hallatén, pálcát törnek felette, sőt rosszindulatúan el is túlozzák, el is ferdítik a tényeket. Mert a háztáji földek körül is az az igazság, hogy Dózsa László édesanyja és anyósa jogosan használ bizonyos területet. (Van benne szépséghiba, de erre még majd visszatérünk). Barátai megmagyarázzák, kisebbítik, próbálják «elkenni« hibáit. Dózsa László elvtársnak sem az egyik, sem a másik nem tesz jót. Kizárólag a becsületes, kommunista bírálat segíthet rajta. Ügye pedig a tanulság miatt kívánkozik nyilvánosság elé. Okulni lehet belőle. Dózsa László, ahogy mondani szokás, régi mozgalmi ember. Hosszú ideig volt járási funkcionárius és nagy energiával dolgozott minden poszton. Akik ismerik, tudják róla, a párt igazáért mindenre kész ember. Vállalkozik a legnehezebbnek látszó feladatokra, s eredményt akar felmutatni mindenáron. Lelkes ember, néha túl sokat vállal magára. Egy idő óta Varsádon tanácselnök. A községben tavaly egyesült a két tsz. Az egyik nagyon rossz, a másik kicsit jobb volt. A falu népe úgy látta, á megnagyobbodott, egyesült szövetkezet élére erélyes vezetőt kell állítani. Dózsa László, válÉrtéhes Liszt dokumentumok Szekszárdin címmel szerdán este 3/,l0-kor a Petőfi-rádió hullámhosszán Kovács Barna és Rab Nóra igen ötletesen összeállított riportjó.t hallhattuk dr. Hadnagy Albert legújabb levéltári kutatásainak ered ményéről. A riport keretében hallhattunk Liszt szekszárdi kapcsolatairól is, majd pedig a levéltárból előkerült napló alapján megelevenedett az ország rádió- hallgatói előtt Liszt 1865. évi szekszárdi tartózkodásának több érdekes mozzanata, így többek között a decsi, a Csörge-tói kirándulás, a Garay téri fáklyásmenet, a nagyvendéglőben rendezett bankett stb. A riportban különösen az tetszett, ahogyan a beszélgetés során dr. Hadnagy Albert Liszt szekszárdi hangversenyeit emelte ki, amelyek ugyan nem vehették fel a versenyt Európa nagyvárosaiban adott hangversenyeivel, de abból a szempontból minden bizonnyal komoly jelentőséggel bírnak, hogy ezek a hangversenyek az egyszerűbb néprétegek számára is lehetővé tették Liszt művészetével a találkozást. A riport végén Hadnagy Albert annak a véleményének adott kifejezést, hogy a legújabb levéltári dokumentum alkalmat ad arra, hogy egészen más Liszt-portré rajzolódjon ki előttünk, mint amit eddig ismertünk, és annak a reményének adott kifejezést, hogy a francia nyelven írott napló francia és magyar nyelvű kiadásával Szek- szárd sokat törleszthetne Liszt Ferenccel szemben fennálló adósságából. O. I. lálta'el az elnöki tisztet, de megtartotta a tanácselnöki funkciót is. Itt követte el az első hibát, mert a tsz irányítása egész embert követelt, olyat, aki minden idejét a gazdaság ügyeinek intézésére fordítja. Bár felhívták a figyelmét arra, hogy a két funkció megtartása nem vezet jó irányba, ő mégsem tágított. A TSZ-BEN ÁLDATLAN ÁLLAPOT URALKODOTT. Elveszett egy süldő. Isten neki, fakereszt. Nem híztak a disznók. Majd meghíznak, ha akarnak. Az új elnök tehát szembetalálta magát a nemtörődömséggel, a hanyagsággal. . A brigádvezetők nem tudtak, pontosabban nem mertek rendet tartani. Dózsa László gondolkodott. Számtalanszor előfordult, hogy éjszakánként másfél órát aludt, a több) időt tűnődéssel töltötte. Kiala kult benne egy olyan helytelen elképzelés, hogy a tsz-ben nem bízhat senkiben. Mindent neki kell csinálnia, ha rendet akar Itt követte el a második súlyos hibát. Neveket sorolhatnánk, hogy nagyon sok emberben bízhat, sőt a szövetkezeti gazdái többségében. A valóban meglévő nehézségek, társak keresésére kellett volna, hogy ösztönözzék Kommunistákat és pártonlcívülie- ket kellett volna . tömörítenie, akikkel együtt sok meggyőző szóval előbbre lendítheti a szövetkezet kátyúban veszteglő szekerét. Nem tette. Elfelejtette, hogy egy ember nem építheti fel a szocializmust Varsádon sem. Egyedül rugaszkodott neki a munkáknak. S mert nem bírta egyedül, erejét kemény parancsszóval helyettesítette. Vállára nehezedtek a tanácsi dplgok, izgatták, türelmetlenné tették. Egyszer ide kapott, másszor oda kapott. Még jobban kiütköztek belőle az egyébként is meglévő ressz tulajdonságai: az ellentmondást nem tűrő modor, a vezetőkhöz nem méltó hangvétel es némi elbizakodottság. Évekkel ezelőtt a pártiskoláh, később járási funkcionárius korában, még később, amikor tanácselnök lett. elvtársai többször figyelmeztették. hogy szálljon le a magas lóról. Legyen szerényebb, megértőbb. türelmesebb. A tsz élén. most. úgy vélte, neki van igaza, mert eredményt kizárólag úgy ér el. ha «fogja a népet«. EGY ALKALOMMAL MEGNÉZTE AZ ETETÉST. Oda me-rv az ólhoz, ötven hízó a szalmát rágja. — Mikor etetett? — kérdi Gyeneitől, a jószággondozótól. Mindent ő intézett. Nem bízott a brigádvezetőkben sem. összesűrűsödött a dac, a tenniakarással, s mindenkiben ellenséget látott. Az utcán, ha találkozott valakivel, köszönés helyett számtalanszor rászólt. — Na, hová dolgos? Több ember mesélte, hogy ezzel a gunyoros jelzővel valósággal pofonokat osztogatott. A bizalmatlanság oda vezette, hogy a tagokról így beszélt. »173 tag van, de csak akkor, amikor a zsákot kell tartani«. — így általánosítani nem szabad, s *z ilyen általánosítás nem is fedi a valóságot. S MI LETT MINDENNEK A VÉGE? Az, hogy a falu egy része eltávolodott tőle. A minden áron való eredményfelmutatás, az élet bizonyítja, Varsádon sem vált be. A tsz bizony gyengécske maradt, keveset osztanak. Dózsa elvtársnak pedig rá kell jönnie, hogy nevelni is kell az embereket. Bárkivel beszéltünk, mindenki elismerte: fegyelemnek lenni kell. De az legyen egyformán kötelező mindenkire. S az elnök akkor követte el a legsú- lyositb hibát, amikor másoktól megkövetelte a fegyelmet, a közösség normáinak betartását, de önmagával szemben elnéző volt. A háztáji földek körül nagy a káosz. Egyiknek több van néhány négyszögöllel, a másiknak kevesebb. Szinte lehetet’en eligazodni. Legjobban azok kiabálnak, akik megrövidülve érz;k magukat. Elmondják, hogy az elnök két és fél hold háztájit használ. Kiabálják, hogy a háztáji egy részét Lintheimer Péter művelte meg. Ez igaz, és ez súlyos szépséghiba még akkor is, ha Dózsa elvtársnak valójában egyáltalán nincs háztáji földje. Az anyósáéról és az édesanyjáéról van szó, de mégis őt hibáztatják. Mi Dózsa elvtárssal beszélgettünk, megnyugtató volt saját szájából hallani, hogy korábbi viselkedését elítéli, rájött maga is arra, hogy hol hibázott. Magatartásán, modorán változtatni akar. Ez részben sikerült már. Be kell látnia, hogy egyetlen egy biztos orvosság van, adjon le a funkciókból. Ne tartsa magát csalhatatlannak. Bízzon az emberekben. Tegye meg a kezdeményezi lépéseket és béliül jön meg falujával. Higyje el, magatartásával, viselkedésével sokat használhat, vagy árthat az ügynek. S megvagyunk róla győződve, hogy Dózsa Lászlónak lesz ereje visszafordulni a helyes útra, mert használni akar az ügynek. Sz “kuli tv eszébe, hogy a nála lévő műszereket még nem adta le. Idegesen nyitott be a kötözőszobába, ahol szerencséjére senki sem tartózkodott. Előszedte a műszereket, injekcióstúket, megtisztogatta s a helyükre rakta. Éppen befejezte munkáját, mikor az udvaron feltűnt az orvos. Kezében most is teniszütő volt, jobbján pedig a szőke nővérke. Gazsó magára vette köpenyét és az 1-es kórterembe sietett. Amint belépett, egy pillanatra meghökkent. A terem másik végében Ti-tit pillantotta meg. A lány munkáját végezte: kiöntötte a hamutartókból a cigarettavégeket, megigazította az asztalokon a kopott térítőkét... Amint a fiú belépett, egy pillanatra megállt, majd alig észrevehető mosolyt küldött feléje... Gazsó pillanatnyi zavara feloldódott. Szívét valami nagy- nagy melegség járta át, amint az üde, hajladozó lányt nézte. Leikéből egyszerre egy csomó vívódás, kétely tűnt el... A lány éppen befejezte munkáját és kilibbent a kórteremből, amikor az orvos bejött. Gazsó mosolyogva sietett a kapitányhoz, megtette rövid jelentését, aztán közösen megkezdték a vizitet, amely rövid ideig tartott... A* orvos ledobta köpenyét és sietett nz udvarra, ahol várta partnere. Gazsó a kötözőbe sietett. A tizedes, aki kerüli őt, mint a rákfenét — sehol sem volt. A fiatal németet raktári sikkasztásért lecsukták, a tizedes pedig most már alig-alig látható a kórházban. Gazsónak emiatt jóval több a dolga, de most örült neki. Miután meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelben, néhány gyógyszert kiválasztott á szekrényből, s nadrágja zsebébe rejtette, inge derekába pedig kötszert rakott. Begombolatlan fehér köpenye mindezt nagyszerűen eltakarta... A szobájában óvatosan kirakta a gyógyszereket, majd még kétszer-háromszor fordult.. Végül egy üveg konyakot is a szobájába vitt. A beteg felgyógyulásához ez is szükséges... De hogyan viszi ki ezeket az erődből? Fel-alá járva töprengett, amikor egyszerre a homlokára csapott. Megvan! Délután 6 óra tájban átöltözött. Tiszta egyenruhát és alsóneműt vett fel, a piszkost pedig belegyömöszölte a hajózsákba. A ruhák közé óvatosan odarakta az orvosságokat, a kötszercsomagokat és a konyakot. Mivel nem volt elég szennyes ruha, néhány tisztát is a zsákba rakott, hogv jól elrejtse annak tartalmát. Végül sikerült egv olyan batyut összeállítania, amely minden óidéról puha volt, s bárki megírm-'- gatja: úgy érzi, ruha van benne. Igaz, talán felesleges is ez az óva tosság, hiszen a Ti-ti által kivitt hajózsákokat úgysem szokta az őrség megnézni. Minden őr tudja, hogy abban a kórház, vagy a parancsnokság valamelyik tagjának szennyese van, melyet a lány odahaza kimos, néhány nap múlva pedig kivasalva, rendbeszedve visszahoz. Gazsó izgatottan várta a vacsorát és a lányt. Ti-ti végre megjelent. Egyenesen mosolyogva lépett a szobába, lerakta a vacsorát. — Este, ha hazamégy, légy szíves vidd el a hajózsákomat is — mondta izgatottan a fiú. — De hiszen három napja mostam a ruháidat — csodálkozott Ti-ti. — De most újra mosni kell! Fontos. — Értem. — A lány hálásan nézett a fiúra. — Nagyon vigyázz rá — kérte Gazsó. Ti-ti a fiú mellé lépett, s melegen megszorította annak kezét. — Nagyon vigyázok rá — suttogta. — Te pedig... ugye. az esti szolgálatodon nem teszel olyat, amivel szomorúságot okoznál nekem? — Nem... Nem... Ti-tikém. — rt arsó kezébe vette a lány két ap- "ó kezét, s elhalmozta csókjaival. (Folytatjuk) — Túl vagyunk rajta — mondja neki Gyenei és ásít. — Mennyit ád maga az ötven hízónak? — kérdi ismét az elnök. — öt vederrel. Dózsa elvtársnak több sem kellett, öt vödör dara ennyi jószágnak semmi. Nem csoda, ha másfél év óta híznak, kiabált, káromkodni kezdett és megmondta, hogy hol rúg bele Gyenei be, ha hem ad a hízóknak öt vödör helyett tíz vödör darát. A közösség érdekében járt el, — más kérdés, szakmailag mennyire megfelelően —, de az eljárás módja enyhén szólva szerencsétlen. így bajos meggyőzni valakit. Az ilyen »felvilágosító« munka rendszerint taszít. Ezek, az ilyenfajta összetűzések sűrűn megismétlődtek, és az elnök minden jóakarata ellenére mélyült a szakadék közte és a szövetkezeti gazdák között. A brigádvezetők nem kaptak tőle önállóságát. — Az Intervízió — a szocialista országok nemzetközi televíziós hálózata — 57 nemzetközi műsort készít elő 1962. első negyedére. Látható lesz a szocialista országok képernyőin a lengyel- országi sí-világbajnokság. és a prágai műkorcsolyázó bajnokság is. Cukrászdát létesítenek Dalmandon Uj üzletház épül Dalmandon. Tolna megye legfiatalabb községében a földművesszövetkezet 430 ezer forintos beruházással új korszerű üzletház építését kezdte meg. A létesítmény tetőaláhozá- sában segítenek a falu lakói is, akik több mint 10 000 forint értékű társadalmi munkát vállaltak az üzletház építésénél. Most az enyhe télben is folyik az építkezés, nap mint nap 8—10 íöldművesszövetkezeti tag, termelőszövetkezeti gazda, illetve gépállomási és állami gazdasági dolgozó végez társadalmi munkát az üzletház építésénél. így a földművesszövetkezet helyi vezetői úgy számolják, hogy a társadalmi munka folytán annyi pénzt megtakarítanak az üzletház építésénél. hogv épület-átalakítással cukrászdát is létesíthetnek a faluban. — De Gaulle-né inkogniíója. De Gaulle tábornok felesége szeret egyszerű háziasszonyként bevásárolni egy nagy párizsi áruházban. Az áruház valamennyi elárusítója bizalmas utasítást kapott, hogy tegven úgy, mintha nem ismerné fel az elnök feleségét.