Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-26 / 21. szám

1962. január 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A pártház a község politikai központja Ű j pártházat avattak Bölcs­ben az év első napjaiban; január 6-án. A meghívot­tak között a párttagokkal együtt szép számban voltak pártonkí- vüliek is. Jól sikerült a pártház- avató ünnepség. A meghívottak és rajtuk kívül még azok, akik be tudtak jutni, sokáig emlege­tik azt a közvetlen és baráti hangulatot, ami a párttagok és pártonkívüliek között kialakult és erősödött. Erősödött és bensőségesebbé vált az a barátság, amely a kö­zösségi munka során alakult ki. A pártház építésének költségét a megyei pártbizottság anyagi támogatásával, a párttagság tag-1 díjából fedezték. Az építéshez hozzájárult a község lakossága is, 15—20 000 forint értékű társa­dalmi munkával. A társadalmi szervek, a községi tanács dol­gozói, a KISZ-fiatalok, a nőta­nács, a termelőszövetkezetek tag­jai. az állami gazdaság dolgo­zói és a pedagógusok vezetésével az iskolások is lelkesen vették ki részüket a munkából. Az új pártház Bölcske egyik impozáns épülete, és amikor a község fejlődéséről esik szó, a szép tanácsháza, a kultúrház, az orvosi lakás, a bölcsőde emlege­tése mellett szeretettel beszélnek a pártházról is, amely rövid idő alatt a község politikai központja lett. Az emberek ügyes-bajos dol­gaikban bizalommal fordulnak a község párttitkárához. Rövid ott- tartózkodásom alatt is az embe­rek egymás kezébe adták a ki­lincset. — Jani, mikor és hány órakor kezdődik az SZKP XXII. kong­resszusa anyagának előadása — kérdezi az egyik látogató. Ami­kor elmegy, a község párttitká­ra, ifjú Bakos János magyarázat­képpen elmondja, hogy az érdek­lődő a Rákóczi Tsz tagja, és pár- tonkívüli. — Amikor arról volt szó, hogy a község alapszervezeteiben a ko­rábban megkezdett politikai ok­tatás keretében hozzáfogunk az SZKP XXII. kongresszusa anya­gának tanulmányozásához, a Rá­kóczi Tsz-ből, ahol 24 pártta­gunk van, 36 pártonkívüli csat­lakozott hozzánk, s vállalkozott arra, hogy' az anyag tanulmányo­zásában rendszeresen részt vesz — mondotta Bakos elvtárs. Nem lehetett hosszasan be­szélni, mert jöttek a gépállomá­si dolgozók és mások. Saracz An­tal elvtársat, a pártvezetőség idős veterán tagját is sokan ke­resték. Simon Lajos az ál­talános iskola fiatal ta­nára a nagyterem ügyében tár­gyalt a párttitkárral. Az egyik este ugyanis a klubszobában a KISZ-fiatalok tartottak taggyű­lést. A KISZ is a pártházban ka­pott helyet. Van egy szép iro­dájuk, a taggyűléseket, a politi­kai oktatásokat szintén a párt­házban tartják. Egyik nap a párt­vezetőség, a másik nap a kisze- sek, a harmadik nap a tsz veze­tősége tartott értekezletet, meg­beszélést. Itt lesz a pártoktatás is, de a televízió műsorát is néz­hetik a párttagok, pártonkívüliek, az idősek, fiatalok egyaránt. Szí­vesen látják őket. Azzal a szándékkal mentem ki Bölcskére, hogy tájékozódjam, mennyi élettel és tartalommal töltik meg az újonnan épült párt­házat. Várakozáson felüli „for­galmat” tapasztaltam. És nem véletlenül írom azt, hogy nagy „forgalom”. Az emberekben, ha még nem is tisztázódott teljesen, de látják, hogy a pártsz.ékház politikai mozgósító központ, amelynek nagy a vonzóereje. Akik odamennek, kapni szeret­nének valamit. Elsősorban on­nét várják a párt programjából adódó feladatokhoz az útmuta­tást. Segítséget kérnek ahhoz, hogy a pártoktatáson keresztül politikai látókörük bővüljön, igénylik, hogy a tisztázatlan kér­désekre és esetleges kételyeikre megnyugtató választ kapjanak. Tanulni akarnak a párttagok, a pártonkívüliek egyaránt. Ezt lát­tam és tapasztaltam a bölcskei pártházban rövid ott-tartózkodú- som alatt. P-né HÓI HQgyüOff AZ ÜLNÖKI VARSÁDON nemrég vizsgálni folyt. Jegyzőkönyvek készültek, amelyekben sűrűn szerepelt Dó­zsa László neve. Tények, adatok sorakoznak egymás mellett, bizo­nyítékok arról, hogy Dózsa Lász­ló hibákat követett el. Különösen a modorát kifogásolják és a két és fél hold, állítólag jogtalanul használt háztáji földet. Ellensé­gei, hibái láttán és hallatén, pál­cát törnek felette, sőt rosszindu­latúan el is túlozzák, el is ferdí­tik a tényeket. Mert a háztáji földek körül is az az igazság, hogy Dózsa László édesanyja és anyósa jogosan használ bizonyos területet. (Van benne szépség­hiba, de erre még majd vissza­térünk). Barátai megmagyaráz­zák, kisebbítik, próbálják «el­kenni« hibáit. Dózsa László elv­társnak sem az egyik, sem a másik nem tesz jót. Kizárólag a becsületes, kommunista bírálat segíthet rajta. Ügye pedig a ta­nulság miatt kívánkozik nyilvá­nosság elé. Okulni lehet belőle. Dózsa László, ahogy mondani szokás, régi mozgalmi ember. Hosszú ideig volt járási funk­cionárius és nagy energiával dol­gozott minden poszton. Akik is­merik, tudják róla, a párt iga­záért mindenre kész ember. Vál­lalkozik a legnehezebbnek látszó feladatokra, s eredményt akar felmutatni mindenáron. Lelkes ember, néha túl sokat vállal ma­gára. Egy idő óta Varsádon ta­nácselnök. A községben tavaly egyesült a két tsz. Az egyik na­gyon rossz, a másik kicsit jobb volt. A falu népe úgy látta, á megnagyobbodott, egyesült szö­vetkezet élére erélyes vezetőt kell állítani. Dózsa László, vál­Értéhes Liszt dokumentumok Szekszárdin címmel szerdán este 3/,l0-kor a Petőfi-rádió hullámhosszán Ko­vács Barna és Rab Nóra igen öt­letesen összeállított riportjó.t hall­hattuk dr. Hadnagy Albert leg­újabb levéltári kutatásainak ered ményéről. A riport keretében hallhattunk Liszt szekszárdi kap­csolatairól is, majd pedig a le­véltárból előkerült napló alapján megelevenedett az ország rádió- hallgatói előtt Liszt 1865. évi szekszárdi tartózkodásának több érdekes mozzanata, így többek között a decsi, a Csörge-tói ki­rándulás, a Garay téri fáklyás­menet, a nagyvendéglőben rende­zett bankett stb. A riportban kü­lönösen az tetszett, ahogyan a beszélgetés során dr. Hadnagy Albert Liszt szekszárdi hangver­senyeit emelte ki, amelyek ugyan nem vehették fel a versenyt Euró­pa nagyvárosaiban adott hang­versenyeivel, de abból a szem­pontból minden bizonnyal ko­moly jelentőséggel bírnak, hogy ezek a hangversenyek az egysze­rűbb néprétegek számára is lehe­tővé tették Liszt művészetével a találkozást. A riport végén Had­nagy Albert annak a véleményé­nek adott kifejezést, hogy a leg­újabb levéltári dokumentum al­kalmat ad arra, hogy egészen más Liszt-portré rajzolódjon ki előttünk, mint amit eddig ismer­tünk, és annak a reményének adott kifejezést, hogy a francia nyelven írott napló francia és magyar nyelvű kiadásával Szek- szárd sokat törleszthetne Liszt Ferenccel szemben fennálló adós­ságából. O. I. lálta'el az elnöki tisztet, de meg­tartotta a tanácselnöki funkciót is. Itt követte el az első hibát, mert a tsz irányítása egész em­bert követelt, olyat, aki minden idejét a gazdaság ügyeinek inté­zésére fordítja. Bár felhívták a figyelmét arra, hogy a két funk­ció megtartása nem vezet jó irányba, ő mégsem tágított. A TSZ-BEN ÁLDATLAN ÁL­LAPOT URALKODOTT. Elve­szett egy süldő. Isten neki, fa­kereszt. Nem híztak a disznók. Majd meghíznak, ha akarnak. Az új elnök tehát szembetalálta magát a nemtörődömséggel, a hanyagsággal. . A brigádvezetők nem tudtak, pontosabban nem mertek rendet tartani. Dózsa László gondolkodott. Számtalan­szor előfordult, hogy éjszakán­ként másfél órát aludt, a több) időt tűnődéssel töltötte. Kiala kult benne egy olyan helytelen elképzelés, hogy a tsz-ben nem bízhat senkiben. Mindent neki kell csinálnia, ha rendet akar Itt követte el a második súlyos hibát. Neveket sorolhatnánk, hogy nagyon sok emberben bíz­hat, sőt a szövetkezeti gazdái többségében. A valóban meglévő nehézségek, társak keresésére kel­lett volna, hogy ösztönözzék Kommunistákat és pártonlcívülie- ket kellett volna . tömörítenie, akikkel együtt sok meggyőző szó­val előbbre lendítheti a szövet­kezet kátyúban veszteglő szeke­rét. Nem tette. Elfelejtette, hogy egy ember nem építheti fel a szocializmust Varsádon sem. Egyedül rugaszkodott neki a munkáknak. S mert nem bírta egyedül, erejét kemény parancs­szóval helyettesítette. Vállára ne­hezedtek a tanácsi dplgok, iz­gatták, türelmetlenné tették. Egy­szer ide kapott, másszor oda ka­pott. Még jobban kiütköztek be­lőle az egyébként is meglévő ressz tulajdonságai: az ellent­mondást nem tűrő modor, a ve­zetőkhöz nem méltó hangvétel es némi elbizakodottság. Évekkel ezelőtt a pártiskoláh, később já­rási funkcionárius korában, még később, amikor tanácselnök lett. elvtársai többször figyelmeztet­ték. hogy szálljon le a magas ló­ról. Legyen szerényebb, megér­tőbb. türelmesebb. A tsz élén. most. úgy vélte, neki van igaza, mert eredményt kizárólag úgy ér el. ha «fogja a népet«. EGY ALKALOMMAL MEG­NÉZTE AZ ETETÉST. Oda me-rv az ólhoz, ötven hízó a szalmát rágja. — Mikor etetett? — kérdi Gyeneitől, a jószággondozótól. Mindent ő intézett. Nem bízott a brigádvezetőkben sem. összesű­rűsödött a dac, a tenniakarással, s mindenkiben ellenséget látott. Az utcán, ha találkozott valaki­vel, köszönés helyett számtalan­szor rászólt. — Na, hová dolgos? Több ember mesélte, hogy ez­zel a gunyoros jelzővel valóság­gal pofonokat osztogatott. A bi­zalmatlanság oda vezette, hogy a tagokról így beszélt. »173 tag van, de csak akkor, amikor a zsákot kell tartani«. — így álta­lánosítani nem szabad, s *z ilyen általánosítás nem is fedi a valóságot. S MI LETT MINDENNEK A VÉGE? Az, hogy a falu egy ré­sze eltávolodott tőle. A minden áron való eredményfelmutatás, az élet bizonyítja, Varsádon sem vált be. A tsz bizony gyengécske maradt, keveset osztanak. Dózsa elvtársnak pedig rá kell jönnie, hogy nevelni is kell az embere­ket. Bárkivel beszéltünk, min­denki elismerte: fegyelemnek lenni kell. De az legyen egyfor­mán kötelező mindenkire. S az elnök akkor követte el a legsú- lyositb hibát, amikor másoktól megkövetelte a fegyelmet, a kö­zösség normáinak betartását, de önmagával szemben elnéző volt. A háztáji földek körül nagy a káosz. Egyiknek több van né­hány négyszögöllel, a másiknak kevesebb. Szinte lehetet’en eliga­zodni. Legjobban azok kiabál­nak, akik megrövidülve érz;k magukat. Elmondják, hogy az el­nök két és fél hold háztájit hasz­nál. Kiabálják, hogy a háztáji egy részét Lintheimer Péter mű­velte meg. Ez igaz, és ez súlyos szépséghiba még akkor is, ha Dózsa elvtársnak valójában egy­általán nincs háztáji földje. Az anyósáéról és az édesanyjáéról van szó, de mégis őt hibáztatják. Mi Dózsa elvtárssal beszélget­tünk, megnyugtató volt saját szá­jából hallani, hogy korábbi vi­selkedését elítéli, rájött maga is arra, hogy hol hibázott. Magatar­tásán, modorán változtatni akar. Ez részben sikerült már. Be kell látnia, hogy egyetlen egy biztos orvosság van, adjon le a funk­ciókból. Ne tartsa magát csalha­tatlannak. Bízzon az emberek­ben. Tegye meg a kezdeményezi lépéseket és béliül jön meg falu­jával. Higyje el, magatartásával, viselkedésével sokat használhat, vagy árthat az ügynek. S megva­gyunk róla győződve, hogy Dózsa Lászlónak lesz ereje visszafor­dulni a helyes útra, mert hasz­nálni akar az ügynek. Sz “kuli tv eszébe, hogy a nála lévő műsze­reket még nem adta le. Idegesen nyitott be a kötöző­szobába, ahol szerencséjére senki sem tartózkodott. Előszedte a mű­szereket, injekcióstúket, megtisz­togatta s a helyükre rakta. Éppen befejezte munkáját, mi­kor az udvaron feltűnt az orvos. Kezében most is teniszütő volt, jobbján pedig a szőke nővérke. Gazsó magára vette köpenyét és az 1-es kórterembe sietett. Amint belépett, egy pillanatra meghökkent. A terem másik vé­gében Ti-tit pillantotta meg. A lány munkáját végezte: kiöntötte a hamutartókból a cigarettavége­ket, megigazította az asztalokon a kopott térítőkét... Amint a fiú belépett, egy pillanatra megállt, majd alig észrevehető mosolyt küldött feléje... Gazsó pillanatnyi zavara fel­oldódott. Szívét valami nagy- nagy melegség járta át, amint az üde, hajladozó lányt nézte. Lei­kéből egyszerre egy csomó vívó­dás, kétely tűnt el... A lány éppen befejezte mun­káját és kilibbent a kórteremből, amikor az orvos bejött. Gazsó mosolyogva sietett a kapitány­hoz, megtette rövid jelentését, az­tán közösen megkezdték a vizi­tet, amely rövid ideig tartott... A* orvos ledobta köpenyét és sie­tett nz udvarra, ahol várta part­nere. Gazsó a kötözőbe sietett. A ti­zedes, aki kerüli őt, mint a rák­fenét — sehol sem volt. A fia­tal németet raktári sikkasztásért lecsukták, a tizedes pedig most már alig-alig látható a kórház­ban. Gazsónak emiatt jóval több a dolga, de most örült neki. Mi­után meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelben, néhány gyógyszert kiválasztott á szek­rényből, s nadrágja zsebébe rej­tette, inge derekába pedig köt­szert rakott. Begombolatlan fehér köpenye mindezt nagyszerűen el­takarta... A szobájában óvatosan kirakta a gyógyszereket, majd még kétszer-háromszor fordult.. Végül egy üveg konyakot is a szobájába vitt. A beteg felgyó­gyulásához ez is szükséges... De hogyan viszi ki ezeket az erődből? Fel-alá járva töpren­gett, amikor egyszerre a homlo­kára csapott. Megvan! Délután 6 óra tájban átöltözött. Tiszta egyenruhát és alsóneműt vett fel, a piszkost pedig bele­gyömöszölte a hajózsákba. A ru­hák közé óvatosan odarakta az orvosságokat, a kötszercsomago­kat és a konyakot. Mivel nem volt elég szennyes ruha, néhány tisztát is a zsákba rakott, hogv jól elrejtse annak tartalmát. Vé­gül sikerült egv olyan batyut ös­szeállítania, amely minden óidé­ról puha volt, s bárki megírm-'- gatja: úgy érzi, ruha van benne. Igaz, talán felesleges is ez az óva tosság, hiszen a Ti-ti által kivitt hajózsákokat úgysem szokta az őrség megnézni. Minden őr tud­ja, hogy abban a kórház, vagy a parancsnokság valamelyik tagjá­nak szennyese van, melyet a lány odahaza kimos, néhány nap múl­va pedig kivasalva, rendbeszedve visszahoz. Gazsó izgatottan várta a vacso­rát és a lányt. Ti-ti végre megje­lent. Egyenesen mosolyogva lé­pett a szobába, lerakta a vacso­rát. — Este, ha hazamégy, légy szí­ves vidd el a hajózsákomat is — mondta izgatottan a fiú. — De hiszen három napja mos­tam a ruháidat — csodálkozott Ti-ti. — De most újra mosni kell! Fontos. — Értem. — A lány hálásan nézett a fiúra. — Nagyon vigyázz rá — kérte Gazsó. Ti-ti a fiú mellé lépett, s me­legen megszorította annak kezét. — Nagyon vigyázok rá — sut­togta. — Te pedig... ugye. az esti szolgálatodon nem teszel olyat, amivel szomorúságot okoznál ne­kem? — Nem... Nem... Ti-tikém. — rt arsó kezébe vette a lány két ap- "ó kezét, s elhalmozta csókjaival. (Folytatjuk) — Túl vagyunk rajta — mond­ja neki Gyenei és ásít. — Mennyit ád maga az ötven hízónak? — kérdi ismét az elnök. — öt vederrel. Dózsa elvtársnak több sem kellett, öt vödör dara ennyi jó­szágnak semmi. Nem csoda, ha másfél év óta híznak, kiabált, káromkodni kezdett és meg­mondta, hogy hol rúg bele Gye­nei be, ha hem ad a hízóknak öt vödör helyett tíz vödör darát. A közösség érdekében járt el, — más kérdés, szakmailag mennyi­re megfelelően —, de az eljárás módja enyhén szólva szerencsét­len. így bajos meggyőzni valakit. Az ilyen »felvilágosító« munka rendszerint taszít. Ezek, az ilyen­fajta összetűzések sűrűn megis­métlődtek, és az elnök minden jóakarata ellenére mélyült a szakadék közte és a szövetkezeti gazdák között. A brigádvezetők nem kaptak tőle önállóságát. — Az Intervízió — a szocialis­ta országok nemzetközi televíziós hálózata — 57 nemzetközi mű­sort készít elő 1962. első negye­dére. Látható lesz a szocialista országok képernyőin a lengyel- országi sí-világbajnokság. és a prágai műkorcsolyázó bajnokság is. Cukrászdát létesítenek Dalmandon Uj üzletház épül Dalmandon. Tolna megye legfiatalabb közsé­gében a földművesszövetkezet 430 ezer forintos beruházással új korszerű üzletház építését kezdte meg. A létesítmény tetőaláhozá- sában segítenek a falu lakói is, akik több mint 10 000 forint ér­tékű társadalmi munkát vállal­tak az üzletház építésénél. Most az enyhe télben is folyik az építkezés, nap mint nap 8—10 íöldművesszövetkezeti tag, ter­melőszövetkezeti gazda, illetve gépállomási és állami gazdasági dolgozó végez társadalmi mun­kát az üzletház építésénél. így a földművesszövetkezet helyi ve­zetői úgy számolják, hogy a tár­sadalmi munka folytán annyi pénzt megtakarítanak az üzlet­ház építésénél. hogv épület-át­alakítással cukrászdát is létesít­hetnek a faluban. — De Gaulle-né inkogniíója. De Gaulle tábornok felesége sze­ret egyszerű háziasszonyként be­vásárolni egy nagy párizsi áru­házban. Az áruház valamennyi elárusítója bizalmas utasítást ka­pott, hogy tegven úgy, mintha nem ismerné fel az elnök fele­ségét.

Next

/
Thumbnails
Contents