Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-25 / 20. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! TO’ A HEG. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA ME'GYEi b:ZCí i SAG A tS A VEG^ti TANÁCS.' IA.PJ A találós kérdés: milyen traktor javítását végzi a szerelő? Elárul- uk — DT—413-asét. Úgy szétszedték, a laikus iá sem ismer. 682 mázsa kenderrost — megtakarított anyagból Eredményesen zárta az 1961-es esztendőt a Duna,"áldván Kender­gyár. A gyár éves termelési ter­vét 110,4 százalékra teljesítette. Szép eredményeket értek el a gyárban az anyagkihasználás te­rén is. Míg a terv szerint — éves átlagban — 21,14 százalékos rost­hozamot kellett volna elérni, te­hát egy mázsa kenderkóróból 21 kiló 14 deka rostot nyerni, a tény leges eredmény a rosthozamnál 22,38 százalék. Ez azt jelenti, hogy egyedül a rosthozam ter­vének túlteljesítése 682 mázsa rostot eredményezett. Február: Mezőgazdasági könyvhónap Az idén február hónapban ren­dezik meg a Mezőgazdasági könyv­hónapot. A konyvhónap szervező bizottsága elkészítette program­ját, amely számos rendezvényt helyez kilátásba február hónap­ra. Az ünnepélyes megnyitóra február 5-én kerül sor Szekszár- don a Garay János Termelőszö­vetkezet székházában, ahol Sár­közi Péter, a Mezőgazdasági Könyvkiadó munkatársa tart elő­adást a mezőgazdasági szakköny­vek szerepéről, jelentőségéről, a nagyüzemi gazdaságok fejleszté­sében. Ugyanitt a könyvesbolt könyvkiállítást rendez szakköny­vekből és árusítást tart. Az ünnepélyes megnyitót min­den járási székhelyen megtart­ják, ezenkívül kiemelkedik a ren­dezvények sorából az a tizenegy író—olvasó találkozó, ahol mező- gazdasági szakkönyvek szerzői ta­lálkoznak a községek szövetkeze­ti gazdáival és szakkérdéseket vi­tatnak meg, tanácsokat adnak a közös gazdaságok számára. Jelentős eseménynek ígérkezik az a sajtóértekezlet, amelyet feb­ruár 6-án Tolnán tart a „Magyar Mezőgazdaság” szerkesztősége me­zőgazdasági szakemberek részére. A SZEKSZÁRDI PIACON Téli gépjavítás a nagydorogi gépállomáson « knm« 38 ezerrel gyarapodik a könyvtári könyvek száma "üüll. 1000 lakosra több mint 900 kötet könyv jut .........——»■« Még egy művelődési autót kap Tolna megye A megnövekedett igények ki­elégítésére mind nagyobb lendü­letet vesz megyénkben is az ol­vasómozgalom kiszélesítése és a könyvtárhálózat fejlesztése. Szá­mottevően emelkedik az idén is a könyvtári kötetek száma. Az 1962-es évben mintegy harmincnyolcezer kötet lesz a gyarapodás, közel három­ezerrel több, mint a meg­előző esztendőben. Ez azonban csak az egyik ol­dala a fejlesztésnek és az igé­nyek kielégítésének előfeltételét jelenti. A megyei könyvtár ve­zetőinek tájékoztatása szerint: — Fő cél az új olvasók be­vonása. Az ötéves könyvtárfej­lesztési program szerint a terv végére el kell érni, hogy min­den ezer lakosra ezerkétszáz kö­tet könyv jusson. Ez a tervidő­szakban megvalósul. Az idén ezer lakosra már több mint kilencszáz kötet fog jutni, szemben a például 1960-as adat­tal, amikor ez a szám még csak 767 volt Folyamatosan emelni kell azonban a beiratkozott ol­vasók számát is. Erre elsősorban a Könyvbarát-mozgalom hiva­tott, amely a könyvpropagandá­val, a házról házra árusítással, ankétok. író-olvasó találkozók szervezésével el akarja érni, hogy megyénk minden házára leg­alább egy beiratkozott ol­vasó jusson. Az 1962-es fejlődéshez ha­sonló a tervidőszak következő éveinek fejlődési üteme is. Évente átlag 39 ezer kötettel gyarapodnak könyvtáraink. Uj könyvtárak létesítése az idén nem szerepel a tervben, mert a könyvtárhálózat mer gyénkben lényegében kiépült. Vagy tanácsi, vagy szakszer­vezeti könyvtár minden köz­ségben, településen van. Ehelyett főcél a könyvtárak be­rendezésének korszerűbbé, ott­honosabbá tétele, a könyvtár tartalmi munkájának további javítása. Még hét olyan település van a megyében, ahol nem működik könyvtár. Ezeket a helyeket a művelődési autó látogatja. Az idén megyénk még egy művelődési autót kap. Tekintettel arra, hogy a művelő­dési autó látogatottsági körének kiszélesítésére nincs szükség, a második művelődési autóval el­érik, hogy egy-egy helyre gyak­rabban jusson el a könyv, a filmvetítés és az ismeretterjesztő előadás. Sorakozót rendeltek el — a kultivátoroknak. A gépállomás mun­kagépei megjavítva várják a tavaszi munka megkezdését. Szerdán nem volt túl élénk a szekszárdi piac. Szombaton moz­galmasabb. Néhány bazáros ki­tartó türelemmel, ám annál ke­vesebb eredménnyel kínálgatta portékáját. Az egyik késes és műköszörűs majdnem eladott egy bicskát, csupán azon bukott el a dolog, hogy a vevőjelölt negyedórás nézelődés után kije­lentette, csak nézelődik. Nem akar vásárolni. Egy kiskereskedő fésűket kínált. A válogató asz- szonyokra indulatosan szólt. „Az Tíz tsz-akadémiának 700 hallgatója van a megyében Az idei télen 10 termelőszövet­kezet gazdái számára rendeztek kétéves akadémiát, amelynek egyenként 15—15 előadása a szak­mai műveltség mellett az általá­nos tudást, a szövetkezeti tagok más irányú tájékozottságát is bő­víti. A termelőszövetkezeti aka­démiák előadóit mindenütt a TIT biztosítja, amelynek 14 szakosz­tálya bőven rendelkezik kitűnő előadókkal. Érdekes vonása a tsz-akadé- miáknak, hogy sehol sincs lemor­zsolódás, sőt a hallgatók száma az előadások következtében a leg­több helyen még emelkedett is. Ehhez hozzájárul az is. hogy a legtöbb közös gazdaság érdekelt­té tette tagjai számára az aka4 démia elvégzését. Bár vizsgát nem kell a hallgatóknak tenniök. mégis a termelőszövetkezetek szá­molnak azzal, hogy a kétéves akadémia előadásaival nagyobb tudást szereznek a hallgatók Ezért a legtöbb helyen az akadé­miák legjobb hallgatóiból kerül­nek ki a brigádvezetők. A tsz-akadémia természetesen egymagában nem tudja megolda­ni a mezőgazdasági szakmunkás- képzést, azonban nagymértékben hozzájárul azzal, hogy mind az ezüstkalászos tanfolyamok, mind pedig az egyéb mezőgazdasági szaktanfolyamok tanulmányi anyagát kiegészíti. — A tsz-akadémiák megszerve­zéséhez nagy segítséget kaptunk — mondja Szállási Ernő, a TIT megyei titkára — a Hazafias Nép fronttól, a Nőtanácstól, a ME- POSZ-tól és a megyei tanács me­zőgazdasági osztályától. Mindez arra Ösztönzött bennünket, hogy már most, a jelenleg folyó tsz- akadémiák tapasztalatai alapján megkezdjük az 1962—63-as tanév akadémiáinak előkészítését. Szá­mításunk szerint körülbelül két­szeresére fog emelkedni a tsz- akadémiák száma, a hallgatók számának emelkedése pedig en­nél is nagyobb lesz. Bár az idén is már nagy gondot fordítottunk a szemléltetésre, amit elsősorban ismeretterjesztő filmekkel oldot­tunk meg, a jövőben ezt még bő­víteni kell. A tsz-akadémiákat megszeret­ték a szövetkezeti tagok, s hasz­nát látja az egész közös gazda­ság. Ezt mutatja a fokozódó ér­deklődés, amit a TIT azzal se­gít elő, hogy minden előadás”^ jól felkészült szakelőadót biztosi* (MM) alku kérem már húsz éve meg­szűnt” — az asszonyok erre ott­hagyták. A bazárosoknak nem nagyon ment a bolt. Kellemetlen színfoltja a piacnak az egyik sá­tor alatt ékeskedő giccskiállítás. Falvédők ilyen feliratokkal kap­hatók. „Az én jó istenemet kö­nyörögve kérem, hogy az én csa­ládomat őrizze meg nékem”. — Elvtársam nem akar egy szép új holmit — intett felém a giccstulajdonos, és díszes porté­kájára mutatott. — Nem. — válaszoltam neki. és gyorsan tovább álltam, ne­hogy rám találjon sózni valamit. * Megemeltem egy pár csirkét. Soványak. Mellcsontjukkal akár borotválKozni is lehet. — Tessék kedves, fogja. Fog­ja csak bátran — biztatott a me­nyecske. Fogom, mustrálgatom a csir­kéket, s az asszonyka úgy veszi észre, árujával a vevőjelölt nincs nagyon megelégedve. Gyorsan rábeszéli a csirkékre a minőséget. Áradozik. — Igaz-e, milyen gyönyörűek? Súlyosak, akár a sár. ötven fo­rintot még a bolondnak is meg­ér. Komoly vevő? Na, akkor oda­adom negyvenötért. Nem viszem, mert sókkal szebb pár csirkét kaphatok három-há­rom és félkilósakat, ötven-hatvan forintért. Az élőbaromfi ára csökkent. A tojás is olcsóbb lett. Egyhatvan darabja a szabadpia­con. Az fmsz fevásárlója 8 óráig két láda tojást vásároi. — Na viszi? — kérdi az asz- szony. — Soványak — mondom bátor­talanul. — Legközelebb majd megtö­rnöm. Szeretné ugye? — mér vé­gig az asszony, és rám sem néz többé. * Nagy szeme van a babnak és a krumplinak. Az eladók egyike sem szívbajos. Négy forintért kí­nálják a krumplit, hatért a ba­bot. A kukorica háromötven. Az egyik öregasszony háromhuszat kért a krumpli kilójáért. Szom­szédai majd megették. — Mit gondol maga Rozi néni, nincs magának szeme? — korholták szegény Rozi nénit, aki a bírá­latra gyorsan négy húszra emelte a krumpli árát. — Van ezeknek a városiaknak pénzük, fizessék meg, ha enni akarnak — harciaskodott az egyik szüle. Csak akkor csende­sedett meg, amikor Szombati Ist­vánná piacügyi előadó az őster­melői igazolványt kérte tőle. — Jaj, kedveském, az elnö­künk azt mondta, addig nem csinál semmit, amíg nem megy le a zárszámadás — mondta a nénike. A piac az piac, a vevőnek mindig drága, az eladónak min­dig olcsó a portéka. Tíz fillére­ken szinte bírókra kelnek. Ez már inkább afféle szokás. Annyi bizonyos, akinek eladni valója van, annak érdemes beutazni a szekszárdi piacra. Nem jár rosz- s-mi. s a vevő? Hát az más kér­dés. — szp — er "n Csütörtök 1962. január 25. XII. évfolyam L 20. szám * ARA: 30 FILLER

Next

/
Thumbnails
Contents