Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-24 / 19. szám
4 fOENl MFGYW WEPÜJSÄÖ 1962. január 21. Legyőzhetjük-e az időt? Az elmúlt esztendőben megkezdődött az ember űrrepülésének korszaka. A gyors fejlődés láttán szinte biztosra vehetjük, hogy utasszállító rakéták még a mi életünkben eljutnak a Holdig és a két szomszédos bolygóig, a Marsig és a Venusig. De vajon eljutunk-e messzebbre? Elérhetjük-e valaha is a csillagokat? Más szóval eljuthatunk-e a végtelenbe? A probléma ma még csupán elméleti jelentőségű, mégis szembe kell nézni vele, mert ne felejtsük el: az űrhajózás valamennyi frissen megoldott kérdése tegnap szintén elméleti síkon mozgott. A Tér és Idő mélységei A világegyetem távoli tájainak megközelítésében az idő ígérkezik legnagyobb ellenfelünknek. Kor- látlanak hitt térbeli mozgásunknak az idő szab határt: az ember élete véges, a kozmikus távolságok pedig szinte mérhetetlenül nagyok. Egy holdutazás még lezajlik 2 hét alatt, s a Mars boly gót is megjárhatjuk 33 hónap alatt. A legkülső bolygóval, a hat milliárd km távolságban keringő Plútóval már bajba kerülünk. Ha rakétánkat ugyanis olyan minimális sebességgel indítanánk, amely még éppen elegendő a Plu to eléréséhez, az oda-vissza utazás ideje 92 esztendeig tartana, ami már több, mint az átlagos emberélet hossza. Nyilván gyorsabb rakétákat kell építeni, mert 40—50 évnél tovább a Földről elmaradni még akkor is irreális, ha késői utódaink átlagos életkora megduplázódna. És mi van a Naprendszer határán túl? Elképzelhetetlen „szakadék”, hiszen a legközelebbi csil lagig kereken 40 billió km-t kell megtennünk, ami a fény másod- percenkénti 300 000 km-es sebességével is több, mint 4 évig tartana. A jelenkor leggyorsabb rakétája, az 1961. február 12-én kb 12 km másodpercenkénti sebességgel indított szovjet Venus-ra- kéta kereken 100 000 évi szakadatlan száguldás után érkezne meg a legközelebbi csillag birodalmába. Ilyen sebességgel, ilyen távoli célpontok felé embert nem indíthatunk. Kérdés, mi történik akkor, ha űrhajónk sebessége megközelíti a fény sebességét? A legközelebbi csillagot 4,5 év alatt érnénk el. A klasszikus fizika törvényei szerint ilyen sebességgel sem jutunk messzebbre, mint amennyire az ember véges életéből futja, legfeljebb 50—100 fényév távolságig. Pedig a csillagok zöme 25—75 ezer fényév távolságban van, Tejútrendszerünk, a 150 milliárd csillag alkotta lapos lencse alakú, spirális szerkezetű Galaxis átmérője 100 000 fényév. Hogyan tudnánk ezt a roppant csillagvárost körüljárni? A legközelebbi távoli világsziget, az And- roméda Köd csillagainak fénye 1,5 millió évig van úton a Tér sötétjén keresztül, míg eljut hozzánk. A legtávolabbi ismert csillagrendszerek 5—6 milliárd fényév távolságban vannak, ami any- nyit jelent, hogy amikor ma tanulmányozott fényük elindult útjára, a Nap és a Föld, mint égitest még nem is léteztek. Gyorsan járj — tovább élsz? Az ember még gondolatban sem tud belenyugodni a vereségbe és elméletileg megoldást keres a legnagyobb ellenfél, az idő megfékezésére. A modem fizika egyik legkiemelkedőbb pillére, az Ein- stein-féle relativitás elmélet már fel is csillantotta ennek lehetőségét. Einstein elmélete nyújtja egyelőre az egyetlen lehetőséget a kérlelhetetlenül múló idő „lelassítására” s egyben arra, hogy az ember valaha olyan égitestekre is eljusson, amelyeket tőlünk sok ezer, vagy sok millió fényév választ el. A relativitás elmélet s azon kísérleteknek hosszú sora, amelyeken ez az elmélet nyugszik, arra tanít meg bennünket — még akkor is, ha ez látszólag ellenkezik a mindennapos tapasztalatokon alapuló un. józan ésszel — hogy nincs „független” idő, amely az eseményektől nem befolyásolva, egyhangúan telik. Az idő mértéke, folyása a sebességtől, a mozgási állapottól függő tényező. Tel iesen értelmetlen dolog például földi órával mérni az időt, amelyet egv gyorsan mozgó űrhajó utasai élnek át. Azt is mondhatnánk, másképpen jár és más időt mutat a sebes űrhajó órája, mint a hozzá képest nyugalomban lévő földi — bár azonos szerkezetű — óra. Az űrhaió visszaérkezésekor mindig kiderül majd, hogy a „megsétáltatott” óra késik (és sohasem siet) n földihez kénest, sőt azonos időt sem mutathat. S hogy mennyi a késés, azt mindig az űrhajó menetsebessége és órája által mutatott ..saját” ideje határozza meg. Kis sebesség (a mai rakéták sebesséA VONATO A napokban a paks—puszta- szabolcsi vonaton utaztam. Egy bizonyos távolságig egyedül voltam a párnás fülkében és nézegettem, milyen porosak, piszkosak ezek a fülkék. Azon tűnődtem, vajon mikor és ki takaríthatta őket. Úgy gondolom, hogy már régen voltak takarítva, ahogy azt ránéztibe is meg lehetett állapítani. Talán egyes telep- állomások többet is tehetnének a kulturált utazás érdekében, többet takaríthatnák a személykocsikat. Igaz az, hogy egyes utasok sem vigyáznak eléggé a kocsik tisztaságára, mert bizony még cipők nyoma is látható volt az üléseken. Ahogy ezekről így töprengek, beszáll a fülkébe két vasutas dolgozó. Ahogy elhelyezkedtek, beszélgetni kezdtek. Figyeltem, hogy miről beszélgetnek. Hát miről beszélhetnek vasutas dolgozók, mint vasutas problémákról. Arról beszéltek, hogy kevés a vizsgázott ember Dunaújvárosban. Akik tanulni akarnak, azoknak nem biztosítanak anyagot a tanuláshoz. Azonfelül azt mondják a dolgozók, hogy nem érdemes levizsgázni, mert az nem jár semmi előnnyel. Ez helytelen nézet, mert előnnyel jár, mert csak így kerülhet magasabb beosztásba a dolgozó. Ezenfelül szüksége s is a megfelelő vizsgázott létszám, mert csak így lehet a forgalmat lebonyolítani. De ha csak annyi a vizsgások létszáma, amennyi a fordulók szerint szükséges, akkor nincs aki helyettesítsen betegség szabadság és egyéb esetekben Ezenfelül nincs mód arra sem, hogy leváltsák azt, aki munkafegyelem-sértést követ el, meri nincs akit helyette beosszanak. Ezenfelül elmondották nekem azt is, hogy nem jó a forduló-beosztásuk sem, mert igen sokat vannak távol, míg a szolgálati idejük csak jóval kevesebb, például 370 távolléti óra mellett 210 munkaórát csinálnak egy hónapban. Az elmondottakon elgondolkoztam és tollat fogtam, hogy megírjam azért, hogy a hiányosságra felhívjam az illetékesek figyelmét. A munkafegyelem megszilár dítása javítja a termelést, míg a sok távoliét megszüntetése a dolgozók érdekében történjen, ha mód van rá. Úgy gondolom, hogy beszélgetésünk nem volt hiábavaló, mert ez a pársoros írás felhívja az illetékesek figyelmét arra, hogy mit kell tenni, hogy kevesebbel panaszkodjanak a vasutasok. Bódogh Mihály szb.-titkár gét még ide soroljuk!) esetén a két óra közti eltérés ki sem mutatható — hétköznapjainkban ezért nem vesszük észre az idő sebességtől függő voltát. A fény sebességével összemérhető gyors mozgás esetén az űrhajó minden időmérő eszköze erősen késni fog a földi órákhoz képest. Ez any- nyit jelent, hogy míg a Földön esetleg évtizedek, vagy évszázadok teltek el, az űrutasok alig néhány évet öregedtek; az őke! útjára bocsátó nemzedék már ré- gesrég halott. Látogatók a múltból Ha földi órán mérve, egy űrhajó 8 évig van távol, s közben a fény sebességének 72 százalékára gyorsult, órája csak 7 évet mutat A fénysebesség 86 százaléka esetén az idő „feleződik”: földi időben ha tíz év telt el, az űrutas órája 5 évet mutat, szervezete is csak ennyit öregedett. 40 földi évi távoliét esetén 298 500 kilométeres csúcssebesség esetén órája 12 évet mutat, szervezete 28 évvel kevesebbet öregedett, mint a földlakóké. Tegyük fel, hogy űrhajósunk a Földön hagyta ikertestvérét, aki aggastyánként fogadja még mindig fiatal, délceg űrhajós ikertestvérét. A fénysebesség 99 százalékára felgyorsult űrhajó utasai 65 év alatt megjárnák az Antares óriáscsillag vidékét, míg a Földön 465 év pergett le ezalatt. Képzeljük el, hogy a távoli jövőben ősember kinézésű, emberszerű lények vezette űrhajó érkezik a Földre. Az utasok nagy nehezen megértetik, hogy ők is „földiek”, s hogy 299 998 kilométeres sebességre felgyorsított űrhajójuk órája 33 évet mutat, míg a Földön kereken 10 000 év telt el eltávozásuk óta. Az akkori újkor emberei méltán mondhatják, hogy látták elődeiket, a rég letűnt idők, az emberiség őskorának hozzájuk alig hasonlító példányait. Gyorsjáratú űrhajó híjján ma mindez csak elmélet A tudomány mégis szilárdan hiszi, hogy utódaink legyőzik az időt és eljutnak a legtávolabbi csillagokig is. GAUSER KÁROLY Az Uránia Csillagvizsgáló munkatársa. Budapest Mérnökök, technikusok figyelem! Tiszántúli ipari ,A“ vállalat azonnali felvételre keres gépésznérnökeket, villafnosnérnököket, gépész- és villaiRostecknikusekat Feltétel: mérnököknél minimum 4 éves, technikusoknál minimum 6 éves szakmai gyakorlat. (Tömeg- gyártás, forgácsolás, lemezmunka, kikészítés.) Megegyezés esetén családosok «részére 1, 1 y2, 2 szobás összkomfortos, lakást, nőtlenek részére központi füté- ses, modern szállást biztosítunk. JELIGE: „Vidék iparosítása”. AJÁNLATOKAT: Budapest, VIII.. Blaha I-ujsea tér 3. Hírlapkiadó címre kérjük. (97) Nők és fiatalok szerepe a földművesszövetkezetek vezetőségében A SZÖVOSZ V. kongresszusának irányelvei között nagy súly- lyal szerepel a kitétel, hogy „növekedjék a vezető testületekben a nők, a fiatalok aránya”. Ha figyelembe vesszük azt, hogy járásunk területén a taglétszám mintegy 50 százaléka nő, meglepetten látjuk, hogy a vezetésben bizony igen gyér számban vannak képviselve. Járásunk területén a kilenc földművesszövetkezetnél az igazgatóságnak mindössze egyhatoda nő. Hasonló a helyzet a felügyelő bizottságoknál is. Bár az egyéb szak- bizottságokban jelentős a számuk, de ez a fejlődés nem kielégítő. Ügyvezetőink, s általában a férfi vezetők idegenkednek attól, hogy nők kerüljenek a vezetésbe, pedig az a régi falusi elv, „hogy maradjon az asszony a főzőkanálnál” már rég megdőlt. A nők minden munkaterületen, vállalatoknál, intézményeknél, tsz-eknél megtalálhatók, s számuk a vezetésben egyre növekszik. Ez a fejlődés azonban a földművesszövetkezeteknél igen lassú. A feladat e téren tehát adva van: a választások idején arra kell törekedni, hogy minél több nő kerüljön be a földművesszövetkezet vezetésébe. Hogy mennyire odavalók, s mennyire alkalmasak a vezetésre, mi sem bizonyítja jobban, mint a már megtartott gyűléseken elhangzott felszólalásuk, s eddigi munkájuk, amelyet mint igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok végeztek. Bátor kritikával illették a még meglévő hiányosságokat, (áruválaszték, boltosok viselkedését, rossz áruellátás, stb.) De nemcsak beszéltek, hanem ott voltak akkor is, amikor munkát és feladatot kellett vállalniok. Az eddig végzett jó munkáért, és követve az V. kongresszus vezetésbe való bevonására vonatkozó irányelveit, járásunkban megszívleltük, és vezetőségválasztó gyűléseken a nőtagok arányát fokozatosan növeltük, de még mindig nem a kívánt mértékben. Van még ellenvetés a falun. Az igazgatósági elnökök szívesen veszik a nőket a felügyelőbizottságba, és az egyéb tag- bizottságokba, de már kevésbé az igazgatóságba. Pedig járásunkban is bebizonyították a nők. hogy nemcsak az ellenőrzéshez értenek, hanem a vezetéshez is. Fel kell számolnunk azt a szemléletet földművesszövetkezeteinknél, hogy a vezetés a férfiak dolga. Meg kell érteni minden férfi tagnak, hogy a mi társadalmunkban a nő egyenjogú, mely mind a munkára, mind a vezetésre egyforma jogot biztosít számára. Másik nagy probléma az ifjúság bevonása a földművesszövetkezetek munkájába. Jelenlegi tag Ságunk átlagkora ugyanis negyven év felett van, és ez igen aggasztó. Nincs utánpótlás, elöregszik a tagság. Sürgősen meg keli szervezni tehát a fiatalok bevonását is. Ezért a jelenleg folyó taggyűléseinknél a fiatalság bevonásával is foglalkozzunk. Ireg- szemcsén, Tamásiban, Felsőnyéken, Nagykónyiban az igazgatóság egy-két KISZ-taggal bővült. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ezt a számot az elkövetkező időben arányosan tovább emeljük. A földművesszövetkezetek igazgatóságában is kell a fiatal hajtóerő, az újtól nem idegenkedő szocialista ifjúság, akik átveszik az idősebb tagok tapasztalatát, tovább fejlesztik, segítik a földművesszövetkezetek sokrétű munkáját. Ne idegenkedjünk a fiatalság bevonásától. A még visz- szalévő gyűléseinken kövessük a fent felsorolt földművesszövetkezetek példáját, s vonjunk be bátran minél több nőt, s fiatalt a vezetésbe. Az eredmény biztosan nem marad el. Siklósi Imréné a tamási FJK elnöke A bonyhádi úttörőház életéből A bonyhádi úttörőház rádiós szakkörének tagjai befejezték két tranzisztoros rádiókészülék elkészítését. A pajtások délutánonként nagy örömmel hallgatják a saját készítésű rádióból a különböző ifjúsági műsorokat. Jelenleg egy tekercselő készülék megszerkesztésébe fogtak bele, és egy transzformátor megépítését tervezik, amely a veszélyes hálózati áramot 6 voltosra redukálja. • A földművesszövetkezet az állattenyésztő szakkörnek modern nyúltenyésztő berendezést juttatott. Az 1500 forint értékű ketreceket az úttörők jól tudják majd hasznosítani a már meglévő 150 különböző fajta nyúl elhelyezésénél. * A fotoszakkör keskenyfilmen örökíti meg az úttörőház területén folyó szakköri munkát. Eddig mintegy 30 perces műsorra valót állítottak össze. A filmeket nagyobb rendezvényeken bemutatják a vendégeknek. * Január 26-án a kisdobosok mesejátszó csoportja a szülők és a vendégek előtt mutatkozik be, amikor is nyilvános mesemondó versenyt rendeznek a kispajtások. * A következő hónap első szombatján, február 3-án rendezik meg a már hagyományossá váló nagy farsangi, jelmezes, úttörő karnevált. A jelmezes felvonulást és a táncmulatságot műsoros esttel kötik egybe. A legszebb jelmezeket díjazni fogják. A karneválra az egész járásból érkeznek úttörő fiúk és lányok. A Nők akadémiájának sikere a szekszárdi járásban A nőtanács által szervezett Nők akadémiája előadásainak eddigi tapasztalatai bebizonyították, hogy helyes volt a kezdeményezés. Beigazolódott, hogy évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek ezek az összejövetelek a nők körében. Ezt a megállapítást tükrözi a szekszárdi járás is. Míg az elmúlt évben csak öt Nők akadémiája működött a járásban, addig az idén a számuk 14-re szaporodott. Az összes akadémiát figyelembe- véve egy-egy előadáson összesen közel 600 nő jelenik meg. Ezekből különösen jelentősek azok a helyek — mint Alsónána, Sióagárd — ahol még ilyen előadások nem voltak. A legutóbbi előadásokon is több mint százan vettek részt egv-egy községben. Növendékhangverseny a bonyhádi zeneiskolában A bonyhádi zeneiskola január 25-én rendezi növendékhangversenyét a járási művelődési házban. A hangversenyen harminc növendék tesz tanúságot felkészültségéről. A bonyhádi zeneiskola, amely a szekszárdi fiókjaként működik, máris szép eredményeket ért el a gyermekek zenei oktatásában. A növendéklétszám állandó emelkedése nemcsak a zenetanulás iránti érdeklődés állandó növekedéséről tanúskodik, hanem a zenepedagógusok jó munkájáról is.
