Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1962. január 21.

Strandfürdő-építés sok bonyodalommal

j nagymány oki tanács két vezetője, Csányi Károly községi vb-elnök és Szőts Titusz vb-titkár sokatmondóan . néztek egymásra, amikor az idei év községfejlesztési beruházásai iránt érdeklődtem.

— Ha minden jól megy, az idei évben talán elkészül a strandfürdő, amelynek építését régebben megtervezték és a tanácsülésen annakidején meg is szavazták — mondja Csányi Károly tanácselnök. Csányi Károlyt félévvel ezelőtt választotta meg a község lakossága a vb-elnöki tisztség betöltésére. Szőts Titusz vb-titkár is új ember, az elmúlt év tavasza óta titkára a községi tanácsnak. A strand építését, amely sok bonyodalmat okozott, és évekre kimeríti a községfejlesztési hozzájárulást, a régebbi tanácsvezetők kezdték el.

Az elgondolás — amely a bányászközség lakosságának óhajával és igényével párosult —, nem volt rossz. A hiba ott volt, hogy nem mérlegelték, milyen súlyos anyagi terhet vesznek magukra, miután a strand üzemeltetéséhez három bővizű kutat kellett fu- ratni, nem beszélve a szivattyúról és egyéb gépi berendezések költségeiről. A 33 méter hosszú strandmedence és a szükséges kabinok megépítése is jelentős anyagi beruházásokat igényelnek A strandmedence építéséhez a múlt és tavaszán hozzáfogtak, elvégezték a földmunkát. Ezután a kivitelező vállalat, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat bejelentette a községi tanácsnak, hogy nem folytathatják a munkát. Az elmúlt év májusában felvett jegyzőkönyv szerint a vállalat hivatkozott egyrészt a vízhiányra. másrészt arra. hogy a községi tanács részéről nem látják biztosítottnak a strandmedence megépítéséhez szükséges pénzügyi fedezetet. Már-már úgy látszott, hogy Nagymányokon teljesen megfeneklik a strandépítés.

A községi tanács új vezetői

— ötvenhét földművesszövetkezet működiK Tolna megyében 61 ezer taggal és 21 takarékszövetkezet 11 ezer taggal. A földművesszövetkezetek keretében 3 gyümölcs- és szőlőtermelő szakcsoport, 38 méhész-, 11 baromfinevelő, hizlaló szakcsoport működik.

azonban nem nyugodtak bele és megpróbáltak kiutat keresni. Felvették a kapcsolatot a két nagy- mányoki üzemmel, a bánya és a brikettgyár dolgozóival, akik részéről szinte felbecsülhetetlen segítséget kaptak a kátyúba jutott építés folytatására. És ehhez — ahogy a községi vezetők mondják — a véletlen is hozzájárult. A bányaüzem Nagymányok környékén felszíni kutatást végzett és eközben bővizű kutakra bukkantak. A kutak vizét természetesen a tanács rendelkezésére bocsátották. Ez volt a szerencséjük, mert enélkül a segítség nélkül semmiképpen sem épülhetett volna meg a strand, mivel az üzemeltetéséhez szükséges kutak fúrása, a számítások szerint 3 és félmillió forintba került volna. Ilyen pénzösszeg valóban nem áll a tanács rendelkezésére. Mostmár megvan a víz, s ezután következett <j másik bonyodalom. A KÖJÄL.L részéről megtörtént a víz vegyi vizsgálata. Itt az a kifogás merült fel, hogy a három kút vize azért nem alkalmas fürdés céljára, mert a víz hőmérséklete nem éri el a 18 Celsius fokot. És következtek a tanács vezetői részéről az újabb tárgyalások és az újabb lehetőségek felkutatása, hogy megtalálják a kivezető utat. A brikettgyárral most folytat a községi tanács olyan értelmű tárgyalásokat, hogy 200—300 méter csövön keresztül a gyárból gőzt vezetnének a vízmedencébe, amely- lyel 18 Celsius fokra melegítenék fel az egyébként strandolásra alkalmas kutak vizét.

A nagymányoki községi tanács vezetői most már bizakodva mernek beszélni arról — ha valami közbe nem jön —, az idei évben befejeződik a sok huzavonával megkezdett strandépítés. A tavasz folyamán elkészülnek a gépészeti tervek, s ezután újból megkötik a szerződést a kivitelező vállalattal a fürdőmedence és a kabinok megépítésére. A község lakossága körében pedig megszervezik a társadalmi munkát a medence körüli parkosítás elvégzésére. És ha valami űjabb bonyodalmak nem keresztezik a községi tanács tervét, ez év nyarán már strandolhatnak a nagymányoki bányászközség lakói.

P-né

A termelőszövetkezeti tervezés néhány tapasztalata

Braun Mihályi a megyei tanács mezőgazdasági osztályának

közgazdásza nyilatkozik

Minden termelőszövetkezet még a múlt év októberében, novemberében elkészítette ez évi termelési és pénzügyi terveit. A terveket a járási tanácsok a tsz- ekkel megvitatták, és előzetesen jóváhagyták. A végleges jóváhagyásra most, a zárszámadások időszakában kerül sor, amikor is figyelembe veszik az év végén történt változásokat, a zárszámadás eredményeit, és ennek megfelelően módosítják a terveket.

Felkerestük a megyei tanács mezőgazdasági osztályának a termelőszövetkezeti tervezéssel foglalkozó közgazdászát, Braun Mihályt, aki tájékoztatott bennünket a tervezés néhány tapasztalatáról.

— Milyen új vonásai vannak a termelőszövetkezetek ez

évi tervezésének?

— Legfontosabb új vonása az idei tervezésnek az, hogy a múlt év októberében, novemberében már elkészültek a tsz-ekben a termelési és pénzügyi tervek. A múltbarí mindig a zárszámadási felkészülésekkel egy időben, december végén és januárban készítették el a következő évi tervet a tsz-ekben.

Az idei tervkészítés új vonása az is, hogy ahol távlati tervek készültek, így a dombóvári járásban és Dunaföldvárott, figyelembe vettük mi is, a ts/.-ek is a távlati tervek célkitűzéseit, így az idei terv szerves része a távlati tervnek.

Örvendetes jelenség, hogy csökkent termelőszövetkezeteinkben a termelt növények száma. Egy-egv tsz azokat a növényeket termeli, amelyekhez leginkább kedveznek természeti és közgazdasági adottságaik. 1961-ben 25— 28 volt egy-egy tsz-ben az átlagos növényszám, ezidén mór 15—20-ra csökkent. A termelés szakosításával a növényszám további csökkenése várható.

A szakosítás első lépéseiről még érdemes elmondani, hogy az idei tervekből már látszik egy bizonyos termelési irányra való törekvés. A dombóvári járás tsz-ei például a megyei átlagnál jobban fejlesztik az állat- tenyésztést, több cukorrépát és kendert termelnek. A gépek elosztásában is figyelembe veszik a szakosítást, és azt, hogy azonos típusú gépek kerüljenek egy- egy körzetbe, továbbá hogy minél gyorsabban megoldhassuk egy-egy növény termesztésének komplex gépesítését. A majortelepítési tervek is a szakosítás figyelembevételével alakulnak ki.

— Miért válik szükségessé a

tervek módosítása?

— Annak, hogy a múlt év októberében és novemberében elkészültek a tsz-ek tervei, sok előnye van. így az őszi gabonák vetése mór tervszerűen folyhatott, a szerződéseket ősszel megköthették a tsz-ek, és a tervezési munka nem zavarta a zárszámadásra való felkészülést.

Van azonban a tervek korai elkészültének hátránya is. Például két-hórom hónappal ezelőtt nem ismerték a tsz-ek az évvégi állatlétszámot, nem tudták pontosan felmérni a takarmánykészletet és szükségletet, nem ismertük véglegesen a nép- gazdasági érdekeket, a gépesítés lehetséges módját, és igényeit. A zárszámadások végeredménye is hatással van a tervre, amelyet ugyancsak figyelembe kell majd venni. Ezért az évvégi tényleges állapot, a zárszámadás eredménye, a népgazdasági igények és lehetőségek figyelembevételével módosítani kell a terveket.

A tervek végleges jóváhagyására legkésőbb február 28-ig kerül sor, a zárszámadással együtt, esetleg utána. Addig is el kell készíteni a szükséges módosításokat.

A módosítások szükségességére elmondok néhány példát. A ka- kasdi Egyetértés Tsz terve szerint az üszők száma január 1-én 52, a tényleges állomány 106. A döbröközi Zöld Mező Tsz 576 szarvasmarhát tervezett január 1-re, a tényleges szarvasmarhalétszám 670. Ugyanez a tsz úgy tervezte, hogy január 1-én 26 000 mázsa lesz a lédús takarmányának mennyisége, ténylegesen 16 ezer mázsa lédús takarmánnyal kezdte az évet.

Az előzetes tervek után született meg az a kormányhatározat, amely módosította a tsz-ek hozzájárulását az öregségi járadék fizetéséhez Ennek megfelelően módosítani kell a bevételi-kiadási költségvetést.

Aztán a népgazdaság szükségletei bizonyos termékek tekintetében, főleg az export-import igények és lehetőségek változásának megfelelően módosult. Több kenyérgabonára, burgonyára, napraforgóra, kevesebb tejre és borra van szükség, mint amennyire ősszel gondoltunk. Ezt is figyelembe kell venni a tervek módosításánál.

— Növekedett-e a tsz-ek önállósága az idei tervek készítésében?

Feltétlenül. A tervmutatókat nem sematikusan, hanem közgazdasági elemző munkával bontották le járásokra és a járások tsz-ekre. Minden egyes tételt alaposan megbeszéltek a járási szakemberek a tsz-ek vezetőivel, messzemenően íigyelembevéve a tsz-ek érdekeit, sajátosságait.

A tervszámok reálisak. Azokban helyesen tükröződik a népgazdaság és a tsz-ek érdekazonossága. Ezt mutatják az eddigi teljesítések és a szerződéskötések is. Ismeretes, hogy a tsz-ek az őszi vetéstervet kenyérgabonából túlteljesítették. A tervezett 85 000 hold helyett 86 200 holdat vetettek el kenyérgabonával. Jól halad a szerződések kötése cukorrépa, kender, konzervzöldségek, hízott sertés, tej és baromfi értékesítésére.

Van azonban néhány olyan növény, amelynek termelése és szervezett értékesítése népgazdasági érdek, de a tsz-ek ennek ellenére nem szívesen termelik ezeket, illetve értékesítésükre vontatottan kötik meg a szerződéseket. Ez a jelenség tapasztalható az étkezési burgonya, zöldborsó, néhány zöldségféle és napraforgó esetében. Ez a húzódozás érthetetlen. Hisz ezeknek a növényeknek a termesztése és szervezett értékesítése jövedelmező, gazdaságos. Itt van például a napraforgó. Termesztése magas fokon gépesített, az ára pedig emelkedett.

Mint említettem, ezeket a problémákat is figyelembe kell venni és a népgazdaság igényeit is szem előtt tartva módosítani kell még a terveket a végleges jóváhagyás előtt — fejezte be nyilatkozatát Braun Mihály, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának közgazdásza.

Gy. J.

A honvágy ellen egyetlen orvosság van — hazajönni

HOSSZÚ VOLT AZ ÚT Bonyhádtól Tel Aviv-ig, pontosabban az onnan húsz kilométernyire lévő városkáig, de talán még hosz- szabb volt hazáig. A bonyhádi Fischer Manó és családja megjárta ezt az utat. Hogy miért ment annak idején, négy és fél évvel ezelőtt, most már ne feszegessük, itthon van újra, hazahozta a szíve. A vágy itthagyott hazája után. A vágy, a honvágy már az első napokban jelentkezett és az idők folyamán csak erősödött, de a hazatérési szándékhoz nem kis mértékben hozzájárult a kiábrándulás is a izraeli állapotok láttán. Köteteket tölthetne meg, amit hazaérkezése óta mesél, szavat nyomán kialakul az igazi, a valós kép, az olyannyiszor ígéret földjének kikiáltott Izraelről.

— Hat hónapig volt zöldségüzletem. Nem boldogultam. Nem bírtam a versenyt. Amit szemináriumokon tanultunk az úgynevezett szabad versenyről, az »aki bírja — marja« helyzetről, úgy igaz. A saját bőrömön tapasztalhattam. Innen elkerültem a mezőgazdasági munkába. Narancsot szedtem, paradicsomot, meg dolgoztam mindent, amit kellett.

S ezután valami egészen érdekes dologról mesél. így:

— Nagy a munkanélküliség Izrael államban. A munkanélkülieket a munkairányító elhelyezi szükségmunkára a mezőgazdaságba. Havonta tizennégy napot dolgoztunk, naponta négy órát. Dolgoztunk volna többet is, de többet nem lehet, mert másnak is kell a munka.

— A kereset?

— Ne is kérdezze. Naponta három és fél font. — Hogy ez menynyit ér, a továbbiakban majd kiderül.

— A feleségem is dolgozott több helyen; gyárban; szedett gyapotot, kapált, takarított egy iskolában. Dolgoztunk, amennyit csak lehetett. S mit vettünk? Nézzen rám, ebben a ruhában mentem el. ebben is jöttem haza. Ami kis pénzt szereztünk, félreraktuk. A hazautazásra. Mert alighogy odaérkeztünk, megkezdtem a kilincselést az útlevélért Haza minél előbb.

AZ OTTANI VISZONYOK átfogó ábrázolásához sok mindent fel kellene sorolni. Ehelyett az emberekről néhány szót

— Tudja kérem, mit jelent az, hogy Izraelben hetvenháromféle nép van? Már ez is szörnyű káoszt eredményez. Aztán én eev szót sem tudtam az orszá<* nvélvén. Nem is tudtam másokk-1 beszélni, mint a magyarokkal, A

vidék őslakói közé kerültünk, ott laktunk három évig. Azok, a je- meniták — ahol mi laktunk — nem szeretik az európaiakat. M sem szerettük őket. Elmaradottak, kultúrálatlanok, uralkodik köztük a b’aBona. Egyébként a kormánynak az a politikája, hogy az európai bevándoroltakat a vidék őslakói közé telepíti és arra ösztönzi, hogy összeházasodjanak. De ez nem megy.

— Hazudik, aki azt mondja, hogy nincs honvagya. A gazdagok persze ott is megtalálták a helyüket. Aki nagy tőkével ment ki, az boldogult, de akinek nincs komoly tőkéje, az Izraelben ne is gondoljon kereskedésre. Ha komoly szakmája nincs, szükségmunkás lesz a mezőgazdaságban. Napi három és fél fontért, de havonta csak tizennégy napig. Mindenkinek van honvágya. Sokan a katolikus missziónál kikeresztelkednek és mennek" Kanadába, elég volt nekik Izraelből. Az élet rossz, a levegő páradús, nagy a hőség, nem ritka a negyven fokos meleg, ellentétek vannak a különböző nemzetiségek között, a munkásmozgalmat elnyomják, a munkásnak szava nincs. Megint megtanultam kérem, hoev mi az az úr és mekkora a kü lenbség a munkás meg például a tisztviselő között.

— Vannak, akik belebolondultak az ottani életbe. Csak mennek az utcán, magukban beszélnek, hadonásznak és tiszta pillanataikban elhagyott hazájukat emlegetik.

—■ Nagy dolog kérem a honvágy. Folyton előttem volt a hazai kép. A Határárok, a Séd, az utca, a ház, amelyben laktam, a temető, ahol őseim nyugosznak.

PEDIG FENYEGETTEK IS.

Egyesek azt mondták, ne menj haza, Magyarországon még kenyér sincs, csak a nagy éhség. A hivatalban meg azt kérdezték, megbolondultam, hogy egy kommunista országba akarok visszamenni? Ott, ott bolondultam volna meg, ha maradnom kell. Végre négy és fél év után sikerült megjönnöm.

Az ottani állapotok ismertetésére még néhány adatot, amiről Fischer Manó beszólt, úgy mondta, a legjobban fizetett szakmunkások legfeljebb a havi háromszáz font keresetet érhetik el, a betanított munkás 170 font körül keres, a mezőgazdasági szükségmunkás még ötven fontot sem. Az árak: Egy olyan férfiruha, amit itthon ezerkétszázért meg lehet kapni, ott 240 font, a marhahús kilója hat-nyolc font, a tojás darabja kettő és fél font,

a férfi félcipő 35 fontnál kezdődik. A mozijegy ára 1,30 font, a színházjegy tíz-tizenöt font. A borbély másfél fontért nyír és borotvál meg. Városban a lakbér nem a legjobb, de már elfogadható lakás után nyolcvan font. Mindehhez természetesen hozzá kell számítani az állandó jellegű munkanélküliséget.

— Megkérdezte tőlem valaki, visszamennék-e még egyszer. Azt mondtam, nincs az a pénz, amiért én még egyszer elhagynám hazámat. Hej, de jönnének haza a többi magyarok is!

FISCHER MANÓ HAZAÉRKEZETT. Sok tanulsággal. S tudja azt is, hogy hűtlenség volt négy és félévvel ezelőtt elmenni. Most annyit mond: »Igaz, hogy engem annak idején az állam nem küldött. Most sem hívott. Megjöttem, hazajöttem. Most csak azt kérem, segítsenek. Dolgozni akarok.« A munkához a mi hazánkban mindenkinek joga van és munkája után becsülettel meg is tud élni. És ehhez a segítséget is meg fogják adni, minden bizonnyal, különösen, mert őszinte a Fischer-család szándéka, hogy munkával teszik jóvá egykori hűtlenségüket.

L. G*