Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-20 / 16. szám

1962. január 20.

3

fÖLNÄ MFGYTT WPPÜJSAtí

Középiskoláink már a jövő tanévre is megkötötték szerződéseiket az üzemekkel

Messziről indult el —közénk

Az idei tanévre megyénk valamennyi középiskolája áttért az 5+1-es oktatási rendszerre, Tamásiban pedig, ahol először kezdték meg a szakoktatást, az idén fejezik be a harmadik osztályt a mezőgazdasági szakközépiskolások. Az új iskolatípusra való áttérés nagy feladat elé állította a nevelőket és az oktatásügy valamennyi dolgozóját. Elég arra gondolnunk, hogy jelenleg 106 középiskolai osztály működik a megyében, amelyből 59 osztály az 5+1-es, 3 osztály pedig a 4+2- es oktatási forma szerint végzi munkáját. Ez egyben azt is jelenti, hogy középiskolásaink legnagyobb része az általános műveltség mellett valamilyen szakismeretet is szerez középiskolai tanulmányai alatt. A mintegy 4000 gimnáziumi diák közül több mint 2000-en tanulnak az 5+1-es oktatási forma szerint. Mezőgazdasági szaktudást több mint 1000. ipari szakismereteket pedig kö zel 800 középiskolás szerez.

Az idei tanévre valamennyi kő zépiskola megfelelő műhelyt tudott felszerelni, önálló politechnikai műhely épült Szekszárdon és Tolnán, mindkettő a szülői munkaközösség jelentős hozzájárulásával. De megfelelő műhely- lyel rendelkezik ma már Duna- fóldvár, Dombóvár és Bonyhád is, s a felszerelések általában mindenütt kielégítőek. A legszükségesebb felszereléssel valamenv- nyi politechnikai osztály rendelkezik.

Hazánkban 69 ipari jellegű technikum nappali, esti és levelező tagozatán ötvenezren tanulnak. A technikumi képesítő vizsga új rendszerén most dolgoznak a Művelődésügyi Minisztériumban, ahol ezzel kapcsolatban a következő tájékoztatást adták:

— Az új rendszer azért szükséges, mert a végző technikusoknak eddig a képesítő vizsgán gyakorlatból már-már kiveszőben lévő feladatokat is meg kellett olda- niok. Az idén a Könnyűipari Minisztérium és a Nehézipari Minisztérium felügyelete alá tartozó néhány technikumban — egyelőre kísérletképpen — első ízben

rendbeszedje magát, s itt új meglepetés fogadta: ruhái szép sorban voltak az asztalon, minden egyes darab kitisztítva, átkefélve, ingej kivasalva ... Valamikor édesanyja tudta ilyen szépen kivasalni inge nyakát... A ruhák tetején hófehér köpeny... A lavórban friss, hideg víz...

Megmosakodott, rendbeszedte magát. Éppen indulni akart a kór házba, amikor belépett a már ismert vietnami kislány, nem fehérben, mint előző nap, hanem éppen ellenkezőleg: talpig fekéében, amely éppen oly jól állt gyermekes arcához, mint a fehér. A reggelit hozta: gőzölgő kávét. Ismét földig hajolva köszönt, és földig hajolva akart távozni. A fiú azonban hozzá lépett, megfogta mindkét kezét, és a meggömyedt lányt gyöngéden felegyenesítette.

— Mifelénk nagy megalázkodás az ilyesmi — mondotta a lánynak. — Kérlek, ha hozzám bejössz, ne csináld ezt.

A lány csak állt riadtan, nézte az előtte álló fiút, de nem szólt semmit. Keze olykor-olykor megremegett.

Gazsó mosolyogva próbálta megnyugtatni.

— Ne fél] tőlem. Nem bántalak ... A lány még mindig hallgatott.

— Te szedted rendbe ruháiDecember folyamán valameny- nyi középiskolában megtárgyalták a tanterv irányelveit. A megbeszélések jó eredménnyel zárultak, mert arról tanúskodtak, hogy a nevelők túlnyomó több sége egyetért az alapelvekkel, nevezetesen a világnézeti elv és a gyakorlati alkalmazhatóság meg valósításával.

Ugyanakkor már folynak az előkészületek a következő 1962— 63-as tanévre. Valamennyi kő- zéniskola megkötötte már a szerződést. s így az új tanévben 26 első gimnáziumi osztály, 4 köz gazdasági technikumi osztály, valamint 1 szakközépiskolai és > mezőgazdasági technikumi osztályban indulhat meg a eyakor lati oktatás. Ioari üzemeink mest szemenő segítségét adnak a no litecbm'kel oktatáshoz. A Tolna megyei Énítőipari Vállalat, a Tejipari Vállalat, a tolnai és a bon>- hádi üzemek, a Paksi Konzerv gyár és a MÁV dombóvári üzemei szaktanárt és az. oktatást elősegítő felszerelést adnak a politechnikai oktatáshoz. De szívesen fogadták a tanulókat mezőgazdasági üzemeink is, fgv a Pa- lánki Tangazdaság, a szekszárdi, a kanacsi és a Fornádi Állami Gazdaság. Azonban a mezőgazdasági foglalkozások terén még sok a javítanivaló, mert bár ö aerármérnök működik az iskoláknál, az oktatás színvonalát még emelni kell.

(MM)

változtatnak a képesítő-rendszeren. A negyedik évfolyamos hallgatók szakdolgozatot készítenek, amelyre a műhelygyakorlatokon készülnek fel. A szakdolgozatnál minden képesítőzőnek lesz bírálója. A bíráló figyelemmel kíséri a technikusjelölt munkáját, hogyan végzi el az összefüggő feladatokat: a ruházati iparban például egy öltöny elkészítését, a ruhaanyag szilárdságtani, minőségi vizsgálatát.

A képesítő vizsga új rendszerét a kísérleti tapasztalatok alapján dolgozzák ki és vezetik majd be a technikumokban.

mat? — kérdezte ellágyulva a

fiú.

A lány némán bólintott.

Gazsó a zsebébe nyúlt, egy tíz plaszterest kotort elő. A lány azonban, amint amaz elengedte kezét, villámgyorsan kisietett az ajtón..;

Gazsó már a betegek körül foglalatoskodott, amikor az orvoskapitány megérkezett. Katonásan eléállt és jelentette, hogy az éjszaka folyamán a kórtermekben semmi különös nem történt.

A kapitánynak tetszett a jelentés, megveregette új beosztottja vállát, s elindult vele a kötöző felé, amelynek ajtaja előtt ott sorakoztak a századból érkező járó betegek. A? orvoska- pitány intett új kollégájának, t az megkezdte az injekciók beadását. Keze gyorsan, ügyesen járt. A kapitány kedvtelve nézte.

Amikor a járó betegek ellátásával végeztek, a szokásos reggeli vizitre indultak a kórtermekbe. Ennek végén az orvos a két német elé állt.

A mai naptól kezdve mindenben tartoznak engedelmeskedni új munkatársuknak — mondotta hivatalos hangon. — ön pedig — fordult Gazsó felé — legyen szíves munkája után felkeresni szobámban.

A két németnek leesett az á'- la. Kelletlenül vették tudomásul a parancsot., közben gyilkos

— Látom, Mária, csodálkozol! Igen, én, a református tiszteletes felesége, aki már nem is éppen fiatal, eljutottam a párthoz. Egy hónap óta tagjelöltje vagyok az MSZMP-nek. Régen találkoztunk. Azóta sok minden történt. Férjem meghalt, özvegyen maradtam. Ketten vagyunk a kislányommal. Nagy veszteség ért bennünket. A gyerek imádta az apját Azt te is tudod Mária, hogy mennyire kiegészítettük egymást. Férjem nagyszerű ember volt. Leikészi hivatása mellett a legszentebb feladatot vállalta magára, a békeharcot. Békepap volt és örömét találta abban, ha az emberekkel a békéről beszélgethetett és a maga becsületes módján tehetett is valamit. Most helyette is dolgozom, a kislányom és a többi gyerek békés jövőjéért.

— Néhány nappal ezelőtt érkeztünk haza Budapestről. A karácsonyi vakációt a gyerekkel együtt a rokonoknál töltöttük. Jártuk a budapesti utcákat, néztük a szebbnél szebb kirakatokat. Milyen gyönyörű is volt a békés, karácsonyi hangulatú Budapest. És néha milyen érdekes dolgok történnek az emberrel. Sétáltunk, nézelődtünk, beszélgettünk, s észre sem vettük, hogy a Kálvin téren járunk. Különös varázslat kerített hatalmába. A’ idén is, mint más években, a téren felállították a színes, villany- égőkkel felékesített fenyőfát. A templomajtón át orgonaszó hallatszott ki. Nekem fel sem tűnt, a gyerek figyelmeztetett rá.

— Anyu! Már harmadszor sétálunk el a temDlom előtt. Nt menjünk inkább kirakatokat nézni?

— Igazad van, kislányom — mondtam. — Menjünk.

— Olyan furcsa és hallgatag lettél anyukám. Elfáradtál? Menjünk haza?

— Nem, nem vagyok fáradt Sétáljunk még — mondtam, s úgy éreztem, itt van az alkalom arra, hogy valamiről beszéljek kislányommal.

— Kislányom, ez a harmadik karácsony, amit kettesben, apu nélkül ünnepelünk. Az elmúlt év karácsonyán nem voltunk templomban sem. És még akarok neked valamit mondani. Tagjelöltje lettem a pártnak. Mielőtt eljöttünk otthonról, akkor kaptam meg a tagjelölt könyvemet.

Igazán anyu? Ez komoly? — ennyit mondott. Nem lelkendezett, de nem is volt különösebben meglepve

pillantásokat vetettek új kollégájukra.

Este Gazsó az orvoskapitány szobájába sietett. Ott együtt bo- rozgatott az ezred parancsnoka és az orvos. Mindketten barátságosan üdvözölték a jövevényt, majd borral kínálták meg.

Az orvos új munkatársa véleményét akarta hallani, hogyan latja az itteni kórház helyzetét, van-e valami elgondolása, javaslata.

Gazsó mindenre szorgalmasan válaszolt, aztán 6 kérdezett.

— Kapitány úr, tulajdonképpen mi jár naponta a betegeknek, és mi nem?

Az orvos meglepődött.

— De hiszen ez benne van a kórház házirendjében. Nem tanulmányozta át?

— De Igen! Mégis szeretném, ha a kapitány úr megismételné.

— Rendben van. Tehát jár napi ötszöri étkezés, a szokásos boradag, akinek betegsége megengedi, heti két deci pálinka, vagy rum. Ezenkívül jár naponta egy doboz cigarette.. . Máskülönben a kórház étkezés szempontjából teljesen különálló a helyőrségtől, külön élelemraktárral rendelkezik... Ez elég?

— Köszönöm, kapitány úr. Még csak annyit: ki a felelős a kórházi raktárért, kinél van a kulcsa?

(Folytatjuk.)

— Mit gondolsz kislányom, mit szólna ezekhez a dolgokhoz édesapád, ha élne?

— Mit szólna apa, ha élne? Tényleg anyu, mit szólna?

— Láttam Márián, a gyermeken, hogy nagyon tűnődik. Kicsil összeráncolta a homlokát. Az édesapjának is ez volt a szokása, ha valami szeget ütött a fejébe. Vártam válaszát és úgy éreztem, szívem a torkomban dobog.

— Nem haragudna... Biztosan nem, Apu békelelkész volt. Emlékszel, hányszor elbeszélgetett a kommunistákkal. Ha a járási pártbizottságtól kijött valaki, sohasem kerülte el a házunkat. És tudod, mennyire sajnálták, amikor meghalt. A temetésére is eljöttek.

— így beszélt Máriám, az én 13 éves »nagylányom-«, és a beszélgetés után teljesen megnyugodtam. Már évekkel ezelőtt is, de amióta tagjelölt lettem, még sokkal többet gondolkodom azon, hogy milyen változáson mentem keresztül. Gyakran visszanézek a megtett útra. Te régóta párttag vagy. Nem tudom, megérted-e, hogy milyen gondolatok foglalkoztatnak engem. Tagielöltje lettem a pártnak. Nagyjából ismered származásomat. Annakidején, amikor a nőmozgalomban kezdtem dolgozni, erről beszélgettünk. Szüleim konzervatív emberek voltak és én is ilyen szellemben nevelkedtem. Kislány voltam, amikor a házmesteréknél arról beszéltek, hogy kerületünkben, ahol laktunk, »lebuktak« a kommunisták. Amikor megkérdeztem apám tói, kik azok a kommunisták, olyan ijesztő dolgot mondott, hogy egészen elrémültem.

— Most már 19 éve tanítok ?s több mint 14 éve dolgozom á nőmozgalomban. Ha igazán őszinte akarok lenni, kezdetben a jótékonykodás ragadott meg. A férjem biztatására vállaltam el az MNDSZ-titkárságot is. Gyűjtőt: tünk a jobbmódúnktól, teadélutánokat rendeztünk, hogy megajándékozhassuk a szegényebb sorsú gyerekeket. Később a békéről beszéltünk és lassan politizáltunk is. Közben körülöttünk sok minden megváltozott, s a környezettel együtt mi magunk is. Láttam a falusi emberek életében történt változást, a közösségi munkát, amely után ingyenes orvosi kezelést, babakelenÉrdekes emberről akarsz írni? Keresd meg Baller Ferencet az építőipari ktsz-nél — válaszolta érdeklődésemre egyik paksi ismerősöm. — ö, szinte mindenből kiveszi a részét, nagyon aktív ember.

...Az irodában hárman voltak. Amikor megmondtam kit keresek, magas, szélesvállú ember emelkedett -fel az íróasztal mögül, hellyel kínált.

— Pillanat türelmet kérek, az elvtársnővel még rögzítjük a nő- tanáccsal közösen megrendezésre kerülő előadás időpontját.

Miközben lendületesen és határozottan beszél, az asztalon jelhalmozott papírok között kutat. Jókora paksamétát nyújt át a nőtanács elnökének és máris az ajtóban búcsúzik tőle:

— Tehát, ahogy megbeszéltük!

Alig teszi be az ajtót, cseng a

telefon és Baller Ferenc most telefonon keresztül kér, intézkedik. szervez. Végre mikor befejezi, mosolyogva fordul hozzám.

— Mivel szolgálhatok?

Amikor megmondom, hogy írni

szeretnék róla, egy kicsit zavarba jön. de kérdéseimre készségesen válaszol. Az adott feleletekből valóban egy aktív, mindenben részt vevő ember képe rajzolódik ki előttem. Igen sok tisztséget visel és amikor megpróbálja felsorolni őket, nem is sikerül teljesen, mert a beszélgetés folyamán is jut még egy-kettő eszébe.

érkezett...

gyét, az öregek nyugdíjat kapnak. Ingyenes lett az iskolai oktatás, a felnőttek a dolgozók esti iskolájába járnak. Mindez nagyszerű dolog. Most már nincs szükség az adományokra, tanulni akarnak a7. emberek és a tudást igénylik tőlünk. Az is igen megkapott, hogy milyen szédületesen fejlődik a tudomány és a technika. Az ember az eget ostromolja, a világűrbe repül és visszatér a Földre. Ezeken a dolgokon gondolkodni kellett. Minden ilyen nagyobb esemény után meglazult, majd kihullott egy-egy tégladarab abból az építményből, amit a szülői nevelés idealista légkörében emeltem magamnak. Már régebb óta részt veszek politikai oktatásokon, mert éreztem, igazi tanító csak úgy lehetek, ha magam is tanulok. Napról napra közelebb kerültem a párthoz.

— Amikor először beszéltek velem arról, hogy szívesen látnának a párttagok sorában, őszintén elmondtam, hogy vannak még bennem idealista kötöttségek, amelyeket nem tudtam magam mögött hagyni. Akkor egy pártmunkás — akj a tsz megerősítésére jött le falunkba —, akivel sok politikai és ideológiai vitám volt, azt mondta: »A nehezén már túljutott, a többit pedig majd kinövi.« Biztatott, bátorított, s amikor a párttagság elé álltam, meggyőződésből a tagjelöltségemet kértem, már tisztán állt előttem: Ha felvesznek tagjelöltnek, a jogok mellett kötelességeim is lesznek. Meg kellett vívnom a magam harcát, bár a szívem mélyén mindig féltem attól, hogy egyszer majd gyenge leszek.

Azon az estén, a Kálvin téren, a karácsonyi hangulat kerített hatalmába. Még ma sem tudom, hogyan történt. És hirtelen eszembejutott az a taggyűlés, amikor volt iskolás tanítványom, a községi pártszervezet titkára szar vazásra bocsátotta tagjelölt-felvételi kérelmemet. Minden piros könyv gazdája felvételem mellett szavazott. Ez jutott eszembe és az elvhűség felül kerekedett bennem. Legyőzte pillanatnyi gyengeségemet. így történt Mk'ia, és remélem, hogy most már nem csodálkozol azon, hogy a tiszte- letesnéből a párt tagjelöltje lett

Ö az építőipari ktsz elnöke, ahogy ö mondja „ezért kapom a fizetésemet’, de ugyancsak ő vezeti Pakson a községi népfrontbizottság munkáját. És, hogy jól, azt a szépen kidolgozott munka- terv is bizonyítja. A KISZÖV- nél is tölt be elnöki tisztséget, a műszaki albizottság munkáját irányítja. A ktsz takarékos embereinek is az ügyesbajos dolgát intézi, hiszen a KST felügyelete is reá tartozik. Vezetőségi tag a KISZÖV-nél, ellenőr a sportegyesületnél, részt vesz a törpevízmű- társulás munkájában, járási elnökségi tag a népfrontnál és még jónéhány apróbb tisztséget is visel.

Van még egy elnöki munkaköre, amiről ugyancsak nagy szeretettel beszél, de ez a munka egyben kikapcsolódást is jelent számára: ő a helybeli sporthorgász egyesület elnöke.

Amikor arról érdeklődöm, hogy tudja ellátni ezeket a sokirányú munkát igénylő funkciókat, természetesen mondja:

— Az egyik vezető elvtárs azt mondta a megyénél, Ferikém, annyit csinálj, amennyit csak tudsz. És én szeretnék ennek a bizalomnak megfelelni.

Búcsúzáskor még hozzáteszi:

— Van még egy „funkcióm” rmiről nem beszéltem. Nős ember vagyok, két kisgyermek édesapja...

— M —

Technikusi szakdolgozat1: a ruhaanyag szilárdságtani, minőségi vizsgálata, ö'tönykészítés

Korszerűsítik a képesítő vizsgákat

Pozsonyi I^nácné

„ELNÖKI-EMBER