Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-20 / 16. szám

1962. január 20. 3 fÖLNÄ MFGYTT WPPÜJSAtí Középiskoláink már a jövő tanévre is megkötötték szerződéseiket az üzemekkel Messziről indult el —­közénk Az idei tanévre megyénk vala­mennyi középiskolája áttért az 5+1-es oktatási rendszerre, Ta­másiban pedig, ahol először kezd­ték meg a szakoktatást, az idén fejezik be a harmadik osztályt a mezőgazdasági szakközépiskolá­sok. Az új iskolatípusra való át­térés nagy feladat elé állította a nevelőket és az oktatásügy va­lamennyi dolgozóját. Elég arra gondolnunk, hogy jelenleg 106 középiskolai osztály működik a megyében, amelyből 59 osztály az 5+1-es, 3 osztály pedig a 4+2- es oktatási forma szerint végzi munkáját. Ez egyben azt is je­lenti, hogy középiskolásaink leg­nagyobb része az általános mű­veltség mellett valamilyen szak­ismeretet is szerez középiskolai tanulmányai alatt. A mintegy 4000 gimnáziumi diák közül több mint 2000-en tanulnak az 5+1-es oktatási forma szerint. Mezőgaz­dasági szaktudást több mint 1000. ipari szakismereteket pedig kö zel 800 középiskolás szerez. Az idei tanévre valamennyi kő zépiskola megfelelő műhelyt tu­dott felszerelni, önálló politech­nikai műhely épült Szekszárdon és Tolnán, mindkettő a szülői munkaközösség jelentős hozzájá­rulásával. De megfelelő műhely- lyel rendelkezik ma már Duna- fóldvár, Dombóvár és Bonyhád is, s a felszerelések általában mindenütt kielégítőek. A legszük­ségesebb felszereléssel valamenv- nyi politechnikai osztály rendel­kezik. Hazánkban 69 ipari jellegű technikum nappali, esti és leve­lező tagozatán ötvenezren tanul­nak. A technikumi képesítő vizs­ga új rendszerén most dolgoznak a Művelődésügyi Minisztérium­ban, ahol ezzel kapcsolatban a következő tájékoztatást adták: — Az új rendszer azért szük­séges, mert a végző technikusoknak eddig a képesítő vizsgán gyakor­latból már-már kiveszőben lévő feladatokat is meg kellett olda- niok. Az idén a Könnyűipari Mi­nisztérium és a Nehézipari Mi­nisztérium felügyelete alá tartozó néhány technikumban — egye­lőre kísérletképpen — első ízben rendbeszedje magát, s itt új meg­lepetés fogadta: ruhái szép sor­ban voltak az asztalon, minden egyes darab kitisztítva, átkefélve, ingej kivasalva ... Valamikor édesanyja tudta ilyen szépen ki­vasalni inge nyakát... A ru­hák tetején hófehér köpeny... A lavórban friss, hideg víz... Megmosakodott, rendbeszedte magát. Éppen indulni akart a kór házba, amikor belépett a már ismert vietnami kislány, nem fehérben, mint előző nap, hanem éppen ellenkezőleg: talpig feké­ében, amely éppen oly jól állt gyermekes arcához, mint a fe­hér. A reggelit hozta: gőzölgő kávét. Ismét földig hajolva kö­szönt, és földig hajolva akart tá­vozni. A fiú azonban hozzá lé­pett, megfogta mindkét kezét, és a meggömyedt lányt gyöngéden felegyenesítette. — Mifelénk nagy megalázko­dás az ilyesmi — mondotta a lánynak. — Kérlek, ha hozzám bejössz, ne csináld ezt. A lány csak állt riadtan, néz­te az előtte álló fiút, de nem szólt semmit. Keze olykor-olykor megremegett. Gazsó mosolyogva próbálta megnyugtatni. — Ne fél] tőlem. Nem bánta­lak ... A lány még mindig hall­gatott. — Te szedted rendbe ruhái­December folyamán valameny- nyi középiskolában megtárgyal­ták a tanterv irányelveit. A meg­beszélések jó eredménnyel zá­rultak, mert arról tanúskodtak, hogy a nevelők túlnyomó több sége egyetért az alapelvekkel, ne­vezetesen a világnézeti elv és a gyakorlati alkalmazhatóság meg valósításával. Ugyanakkor már folynak az előkészületek a következő 1962— 63-as tanévre. Valamennyi kő- zéniskola megkötötte már a szer­ződést. s így az új tanévben 26 első gimnáziumi osztály, 4 köz gazdasági technikumi osztály, va­lamint 1 szakközépiskolai és > mezőgazdasági technikumi osz­tályban indulhat meg a eyakor lati oktatás. Ioari üzemeink mest szemenő segítségét adnak a no litecbm'kel oktatáshoz. A Tolna megyei Énítőipari Vállalat, a Tej­ipari Vállalat, a tolnai és a bon>- hádi üzemek, a Paksi Konzerv gyár és a MÁV dombóvári üze­mei szaktanárt és az. oktatást elő­segítő felszerelést adnak a poli­technikai oktatáshoz. De szíve­sen fogadták a tanulókat mező­gazdasági üzemeink is, fgv a Pa- lánki Tangazdaság, a szekszárdi, a kanacsi és a Fornádi Állami Gazdaság. Azonban a mezőgaz­dasági foglalkozások terén még sok a javítanivaló, mert bár ö aerármérnök működik az isko­láknál, az oktatás színvonalát még emelni kell. (MM) változtatnak a képesítő-rendsze­ren. A negyedik évfolyamos hall­gatók szakdolgozatot készítenek, amelyre a műhelygyakorlatokon készülnek fel. A szakdolgozatnál minden képesítőzőnek lesz bírá­lója. A bíráló figyelemmel kíséri a technikusjelölt munkáját, ho­gyan végzi el az összefüggő fel­adatokat: a ruházati iparban pél­dául egy öltöny elkészítését, a ruhaanyag szilárdságtani, minő­ségi vizsgálatát. A képesítő vizsga új rendszerét a kísérleti tapasztalatok alapján dolgozzák ki és vezetik majd be a technikumokban. mat? — kérdezte ellágyulva a fiú. A lány némán bólintott. Gazsó a zsebébe nyúlt, egy tíz plaszterest kotort elő. A lány azonban, amint amaz elengedte kezét, villámgyorsan kisietett az ajtón..; Gazsó már a betegek körül fog­lalatoskodott, amikor az orvos­kapitány megérkezett. Katonásan eléállt és jelentette, hogy az éj­szaka folyamán a kórtermekben semmi különös nem történt. A kapitánynak tetszett a je­lentés, megveregette új beosz­tottja vállát, s elindult vele a kötöző felé, amelynek ajtaja előtt ott sorakoztak a századból érkező járó betegek. A? orvoska- pitány intett új kollégájának, t az megkezdte az injekciók be­adását. Keze gyorsan, ügyesen járt. A kapitány kedvtelve néz­te. Amikor a járó betegek ellátá­sával végeztek, a szokásos reg­geli vizitre indultak a kórtermek­be. Ennek végén az orvos a két német elé állt. A mai naptól kezdve minden­ben tartoznak engedelmeskedni új munkatársuknak — mondot­ta hivatalos hangon. — ön pe­dig — fordult Gazsó felé — le­gyen szíves munkája után fel­keresni szobámban. A két németnek leesett az á'- la. Kelletlenül vették tudomá­sul a parancsot., közben gyilkos — Látom, Mária, csodálkozol! Igen, én, a református tiszteletes felesége, aki már nem is éppen fiatal, eljutottam a párthoz. Egy hónap óta tagjelöltje vagyok az MSZMP-nek. Régen találkoztunk. Azóta sok minden történt. Fér­jem meghalt, özvegyen marad­tam. Ketten vagyunk a kislá­nyommal. Nagy veszteség ért bennünket. A gyerek imádta az apját Azt te is tudod Mária, hogy mennyire kiegészítettük egymást. Férjem nagyszerű ember volt. Leikészi hivatása mellett a leg­szentebb feladatot vállalta ma­gára, a békeharcot. Békepap volt és örömét találta abban, ha az emberekkel a békéről beszélget­hetett és a maga becsületes mód­ján tehetett is valamit. Most he­lyette is dolgozom, a kislányom és a többi gyerek békés jövőjé­ért. — Néhány nappal ezelőtt ér­keztünk haza Budapestről. A ka­rácsonyi vakációt a gyerekkel együtt a rokonoknál töltöttük. Jártuk a budapesti utcákat, néz­tük a szebbnél szebb kirakato­kat. Milyen gyönyörű is volt a békés, karácsonyi hangulatú Bu­dapest. És néha milyen érdekes dolgok történnek az emberrel. Sé­táltunk, nézelődtünk, beszélget­tünk, s észre sem vettük, hogy a Kálvin téren járunk. Különös va­rázslat kerített hatalmába. A’ idén is, mint más években, a té­ren felállították a színes, villany- égőkkel felékesített fenyőfát. A templomajtón át orgonaszó hal­latszott ki. Nekem fel sem tűnt, a gyerek figyelmeztetett rá. — Anyu! Már harmadszor sé­tálunk el a temDlom előtt. Nt menjünk inkább kirakatokat néz­ni? — Igazad van, kislányom — mondtam. — Menjünk. — Olyan furcsa és hallgatag lettél anyukám. Elfáradtál? Men­jünk haza? — Nem, nem vagyok fáradt Sétáljunk még — mondtam, s úgy éreztem, itt van az alkalom arra, hogy valamiről beszéljek kislá­nyommal. — Kislányom, ez a harmadik karácsony, amit kettesben, apu nélkül ünnepelünk. Az elmúlt év karácsonyán nem voltunk temp­lomban sem. És még akarok ne­ked valamit mondani. Tagjelölt­je lettem a pártnak. Mielőtt el­jöttünk otthonról, akkor kaptam meg a tagjelölt könyvemet. Igazán anyu? Ez komoly? — ennyit mondott. Nem lelkende­zett, de nem is volt különöseb­ben meglepve pillantásokat vetettek új kollé­gájukra. Este Gazsó az orvoskapitány szobájába sietett. Ott együtt bo- rozgatott az ezred parancsnoka és az orvos. Mindketten barátsá­gosan üdvözölték a jövevényt, majd borral kínálták meg. Az orvos új munkatársa véle­ményét akarta hallani, hogyan latja az itteni kórház helyzetét, van-e valami elgondolása, javas­lata. Gazsó mindenre szorgalmasan válaszolt, aztán 6 kérdezett. — Kapitány úr, tulajdonkép­pen mi jár naponta a betegek­nek, és mi nem? Az orvos meglepődött. — De hiszen ez benne van a kórház házirendjében. Nem ta­nulmányozta át? — De Igen! Mégis szeretném, ha a kapitány úr megismételné. — Rendben van. Tehát jár na­pi ötszöri étkezés, a szokásos boradag, akinek betegsége meg­engedi, heti két deci pálinka, vagy rum. Ezenkívül jár napon­ta egy doboz cigarette.. . Más­különben a kórház étkezés szem­pontjából teljesen különálló a helyőrségtől, külön élelemraktár­ral rendelkezik... Ez elég? — Köszönöm, kapitány úr. Még csak annyit: ki a felelős a kór­házi raktárért, kinél van a kul­csa? (Folytatjuk.) — Mit gondolsz kislányom, mit szólna ezekhez a dolgokhoz édes­apád, ha élne? — Mit szólna apa, ha élne? Tényleg anyu, mit szólna? — Láttam Márián, a gyerme­ken, hogy nagyon tűnődik. Kicsil összeráncolta a homlokát. Az édesapjának is ez volt a szokása, ha valami szeget ütött a fejébe. Vártam válaszát és úgy éreztem, szívem a torkomban dobog. — Nem haragudna... Biztosan nem, Apu békelelkész volt. Em­lékszel, hányszor elbeszélgetett a kommunistákkal. Ha a járási pártbizottságtól kijött valaki, so­hasem kerülte el a házunkat. És tudod, mennyire sajnálták, ami­kor meghalt. A temetésére is el­jöttek. — így beszélt Máriám, az én 13 éves »nagylányom-«, és a be­szélgetés után teljesen megnyu­godtam. Már évekkel ezelőtt is, de amióta tagjelölt lettem, még sokkal többet gondolkodom azon, hogy milyen változáson mentem keresztül. Gyakran visszanézek a megtett útra. Te régóta párttag vagy. Nem tudom, megérted-e, hogy milyen gondolatok foglal­koztatnak engem. Tagielöltje let­tem a pártnak. Nagyjából isme­red származásomat. Annakidején, amikor a nőmozgalomban kezd­tem dolgozni, erről beszélgettünk. Szüleim konzervatív emberek vol­tak és én is ilyen szellemben ne­velkedtem. Kislány voltam, ami­kor a házmesteréknél arról be­széltek, hogy kerületünkben, ahol laktunk, »lebuktak« a kommunis­ták. Amikor megkérdeztem apám tói, kik azok a kommunisták, olyan ijesztő dolgot mondott, hogy egészen elrémültem. — Most már 19 éve tanítok ?s több mint 14 éve dolgozom á nő­mozgalomban. Ha igazán őszinte akarok lenni, kezdetben a jóté­konykodás ragadott meg. A fér­jem biztatására vállaltam el az MNDSZ-titkárságot is. Gyűjtőt: tünk a jobbmódúnktól, teadél­utánokat rendeztünk, hogy meg­ajándékozhassuk a szegényebb sorsú gyerekeket. Később a béké­ről beszéltünk és lassan politi­záltunk is. Közben körülöttünk sok minden megváltozott, s a környezettel együtt mi magunk is. Láttam a falusi emberek éle­tében történt változást, a közös­ségi munkát, amely után ingye­nes orvosi kezelést, babakelen­Érdekes emberről akarsz írni? Keresd meg Baller Ferencet az építőipari ktsz-nél — válaszolta érdeklődésemre egyik paksi isme­rősöm. — ö, szinte mindenből ki­veszi a részét, nagyon aktív em­ber. ...Az irodában hárman voltak. Amikor megmondtam kit kere­sek, magas, szélesvállú ember emelkedett -fel az íróasztal mö­gül, hellyel kínált. — Pillanat türelmet kérek, az elvtársnővel még rögzítjük a nő- tanáccsal közösen megrendezésre kerülő előadás időpontját. Miközben lendületesen és ha­tározottan beszél, az asztalon jel­halmozott papírok között kutat. Jókora paksamétát nyújt át a nőtanács elnökének és máris az ajtóban búcsúzik tőle: — Tehát, ahogy megbeszéltük! Alig teszi be az ajtót, cseng a telefon és Baller Ferenc most te­lefonon keresztül kér, intézkedik. szervez. Végre mikor befejezi, mosolyogva fordul hozzám. — Mivel szolgálhatok? Amikor megmondom, hogy írni szeretnék róla, egy kicsit zavar­ba jön. de kérdéseimre készsé­gesen válaszol. Az adott felele­tekből valóban egy aktív, min­denben részt vevő ember képe raj­zolódik ki előttem. Igen sok tiszt­séget visel és amikor megpró­bálja felsorolni őket, nem is si­kerül teljesen, mert a beszélgetés folyamán is jut még egy-kettő eszébe. érkezett... gyét, az öregek nyugdíjat kapnak. Ingyenes lett az iskolai oktatás, a felnőttek a dolgozók esti isko­lájába járnak. Mindez nagyszerű dolog. Most már nincs szükség az adományokra, tanulni akarnak a7. emberek és a tudást igénylik tőlünk. Az is igen megkapott, hogy milyen szédületesen fejlődik a tudomány és a technika. Az ember az eget ostromolja, a vi­lágűrbe repül és visszatér a Föld­re. Ezeken a dolgokon gondolkod­ni kellett. Minden ilyen nagyobb esemény után meglazult, majd ki­hullott egy-egy tégladarab abból az építményből, amit a szülői ne­velés idealista légkörében emel­tem magamnak. Már régebb óta részt veszek politikai oktatáso­kon, mert éreztem, igazi tanító csak úgy lehetek, ha magam is tanulok. Napról napra közelebb kerültem a párthoz. — Amikor először beszéltek ve­lem arról, hogy szívesen látná­nak a párttagok sorában, őszin­tén elmondtam, hogy vannak még bennem idealista kötöttsé­gek, amelyeket nem tudtam ma­gam mögött hagyni. Akkor egy pártmunkás — akj a tsz meg­erősítésére jött le falunkba —, akivel sok politikai és ideológiai vitám volt, azt mondta: »A ne­hezén már túljutott, a többit pe­dig majd kinövi.« Biztatott, bá­torított, s amikor a párttagság elé álltam, meggyőződésből a tag­jelöltségemet kértem, már tisz­tán állt előttem: Ha felvesznek tagjelöltnek, a jogok mellett kö­telességeim is lesznek. Meg kellett vívnom a magam harcát, bár a szívem mélyén mindig féltem at­tól, hogy egyszer majd gyenge leszek. Azon az estén, a Kálvin téren, a karácsonyi hangulat kerített hatalmába. Még ma sem tudom, hogyan történt. És hirtelen eszembejutott az a taggyűlés, ami­kor volt iskolás tanítványom, a községi pártszervezet titkára szar vazásra bocsátotta tagjelölt-fel­vételi kérelmemet. Minden piros könyv gazdája felvételem mellett szavazott. Ez jutott eszembe és az elvhűség felül kerekedett ben­nem. Legyőzte pillanatnyi gyen­geségemet. így történt Mk'ia, és remélem, hogy most már nem csodálkozol azon, hogy a tiszte- letesnéből a párt tagjelöltje lett Ö az építőipari ktsz elnöke, ahogy ö mondja „ezért kapom a fizetésemet’, de ugyancsak ő ve­zeti Pakson a községi népfront­bizottság munkáját. És, hogy jól, azt a szépen kidolgozott munka- terv is bizonyítja. A KISZÖV- nél is tölt be elnöki tisztséget, a műszaki albizottság munkáját irányítja. A ktsz takarékos em­bereinek is az ügyesbajos dolgát intézi, hiszen a KST felügyelete is reá tartozik. Vezetőségi tag a KISZÖV-nél, ellenőr a sportegye­sületnél, részt vesz a törpevízmű- társulás munkájában, járási el­nökségi tag a népfrontnál és még jónéhány apróbb tisztséget is vi­sel. Van még egy elnöki munka­köre, amiről ugyancsak nagy szeretettel beszél, de ez a munka egyben kikapcsolódást is jelent számára: ő a helybeli sporthor­gász egyesület elnöke. Amikor arról érdeklődöm, hogy tudja ellátni ezeket a sokirányú munkát igénylő funkciókat, ter­mészetesen mondja: — Az egyik vezető elvtárs azt mondta a megyénél, Ferikém, annyit csinálj, amennyit csak tudsz. És én szeretnék ennek a bizalomnak megfelelni. Búcsúzáskor még hozzáteszi: — Van még egy „funkcióm” rmiről nem beszéltem. Nős em­ber vagyok, két kisgyermek édes­apja... — M — Technikusi szakdolgozat1: a ruhaanyag szilárdságtani, minőségi vizsgálata, ö'tönykészítés Korszerűsítik a képesítő vizsgákat Pozsonyi I^nácné „ELNÖKI-EMBER

Next

/
Thumbnails
Contents