Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-02 / 284. szám

1961. december 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG O Szerződéses növényekből 1 226 000 forint bruttó bevétel a kurdi Új Elet Tsz-ben A kurdi Uj Élet Tsz azok közé a Tolna megyei közös gazdasá­gok közé tartozik, amelyek még nem szakosították a termelést. Foglalkoznak itt állattenyésztés­sel, hizlalással, takarmánytermesz téssel, de jelentős a szövetkezet szerződéses növénytermelése is. Ezúttal a szerződéses növényter­melés idei eredményeiről tájéko­zódtunk az Uj Életben. A precíz könyvelésből kitűnik, hogy a szer ződéses növénytermeléssel nem jártak rosszul a szövetkezet gaz­dái. íme a bizonyság: Az 1680 hold szántóval rendelkező szövetkezetben 426 holdon termeltek szerződés alap­ján ipari növényeket és zöldség­féléket. A 100 hold napraforgó kivételével a szerződő vállalatok­kal már elszámolt a szövetkezet. A napraforgó így még nem sze­repel a könyvelés adatai között, ezért mi is csak a 326 holdon termelt szerződéses növényterme­lés eredményeit elemezzük. Az idei esztendő időjárása köz­tudomásúan nem kedvezett a nö­vénytermelésnek. A vártnál ke­vesebb burgonya, zöldségféle és cukorrépa termett Kurdon is, csakúgy, mint másutt. Ennek el­lenére a 326 hold szerződéses növénytermelés 1 226 000 forint bruttó bevételhez juttatta az Uj Élet Tsz gazdáit. Másszóval a szerződés alapján államunknak átadott 160 vagon áruért ennyit kapott a közös gazdaság. Persze, másképp festene a kép, ha ebben az évben nincs aszály. Hiszen a szerződés alapján termelt 60 hold burgonyáról jó időjárás esetén nem 22, hanem 44 vagon termést adtak volna át államunknak, s akkor nem 269 000 forintot kap­tak volna, hanem mégegyszer ennyit. Ugyanez áll a paprikára, paradicsomra, a cukorrépára és így tovább. És mindezt a kurdi szövetkezeti gazdák is nagyon jól tudják, amikor számolnak, eb­ből indulnak ki. Hiszen volt az idén is olyan szerződéses növé­nyük, ami nem sínylette meg annyira az aszályt, a abból ]óval több volt a bevétel mint amennyire számítottak. A 2 hold spenót 48 000 forintot, a 2 hold magról termelt vöröshagy­ma pedig 25 000 forintot hozott. A kurdi szövetkezeti gazdák nem hallgatják el azt a vélemé­nyüket sem, hogy a szerződés alapján államunknak átadott búr gonyáért és zöldségféleségekért a szabadpiacon az idén többet kaptak volna. De ennek okát is tisztán látják. Azt tudniillik, hogy a gyenge termés miatt a szabadpiacon nagy volt a keres­let, s viszonylag kicsi a kínálat. Ha viszont a termés jó, az inga­dozó szabadpiaci árak és a sta­bil felvásárlási árak között nincs számottevő differencia. S ugyanakkor — ha szerződés alapján termelnek — nem kell a szövetkezetnek piac után járkál­ni, nincs kitéve annak, hogy — jó termés esetén — nem tudja ér­tékesíteni a megtermelt árut. Köztudott ugyanis, hogy a szer­ződés alapján termelt árumeny­KlSZ-énekkar alakul Szekszárdon A Szekszárdon működő KISZ- együttes keretén belül megkezd­ték a vegyeskar szervezését. A szervezőmunka máris előrehala­dott stádiumban van, a jövő hé­ten jönnek össze először próbá­ra az énekkar tagjai. A kórust ötven tagúra tervezik, — körül­belül ennyi a jelentkezők száma UJ KÖNYV Kovács Mihály: SZÖVETKEZŐ SZÖVETKEZETEK — ipari tanulók, közgazdasári technikumi diákok és gimnazis­ták alkotják. A vegyeskar együtt fog működ­ni és közös műsorokat ad a tánc­karral és a zenekarral. A bemu­tatkozó előadásra előreláthatólag áprilisban kerül sor. Hasznos szolgálatot teljesített a Kossuth Könyvkiadó a Szövet­kező szövetkezetek című füzet közreadásával. A kiadvány első­sorban a tsz-vezetők és a me­zőgazdaság irányításával foglal­kozó szakemberek figyelmét szán­dékozik felhívni két, vagy több termelőszövetkezet társulásának, szövetkezésének hasznosságára egy azonos cél megvalósítására. A könyvecske éppen abban nyújt segítséget, hogy nagyará­nyú beruházást hogyan lehet meg valósítani egy-egy termelőszövet­kezet pénzügyi tervének nagyobb megterhelése nélkül. Érdekes pél­dákkal bizonyítja a szerző, hogy ha egy nagyobb beruházást több tsz együttesen hajt végre, nagy haszon származik ebből: gazda­ságilag gyorsabban erősödhetnek, emelkedik a munkaegységek ér­téke, ugyanakkor a népgazdaság­nak is hasznot hajt a vállalkozás. Érdeme a könyvnek, hogy olyan példákat sorol fel, amelyek bár­melyik tsz-ben megvalósíthatók. nyiséget államunk minden kö­rülmények között átveszi a szö­vetkezettől. S még egy, ami a szerződéses termelés mellett szól: Az évi ter­melési tervek jóváhagyása után ugyanis államunk a szerződés alapján eladásra tervezett áruk átvételi árának 60 százalékát a szövetkezetnek meghitelezi. A gyakorlatban ez azt jelentette Kurdon az idén, hogy a szövetke­zeti gazdák minden hónapban megkapták a 12 forint munkaegység­előleget és a folyamatos termeléshez nél­külözhetetlen hitelfedezet a szö­vetkezet rendelkezésére állt a Nemzeti Banknál. Ebből kiindulva a szerződéses termelést a kurdi Uj Életben jö vőre sem csökkentik. Egyedül repce termelésére nem szerződött a vezetőség, mert a terület kell a takarmánytermeléshez. Ellen­ben az ideinél nagyobb területe­ket vetnek be jövőre szerződés alapján burgonyával, tízszeresé­re növelik a spenót területét, meg­kétszerezik a vöröshagyma-terü­letet. S mindezt azért, mert az idei évben is bebizonyosodott, hogy a szerződéses termelésn'4 szerencsésen találkozik a szövet­kezeti gazdák közös érdeke és a társadalom össztagjainak érdeke De ugyanakkor becsületbeli Kö­telességüknek tartották, tartják ma is a kurdi szövetkezeti gar­dák, hogy a dombóvári járás szerződéskötési tervéből rájuk eső részt teljesítsék, a leszerző­dött árumennyiséget maradékta­lanul átadják államunknak. R. É. Ifjúsági klub létesítését q tervezik Varsádon A gyönki jó példa nyomán if­júsági klub létesítését tervezik Varsádon. Többen tapasztalatcse­rére Gyönkre utaznak és tanul mányozzák az ottani művelődés ház ifjúsági klubjának munka ját. A termelőszövetkezet jelen tős összeget ajánlott fel a Kul­turális alapból az ifjúsági klub céljaira. Szép eredményeket érnek cl Varsádon az ismeretterjesztésben Minden hétfőn tartanak ismeret- terjesztő előadást, valamely köz érdeklődésre számottartó kérdés­ről. A legutóbbi előadáson hetve­nen vettek részt. Minden előadás után filmvetítést rendeznek. Géza felnevetett: — Igazad van, bánom is én most májbajomat! Egészségetek- Be! Röhögtek és ittak. Géza tűzbe jött: — Igyunk még, a szentségét neki! Igyunk, testvérek, a halál jön-megy körülöttünk, de mi az nekünk, igaz-e? — Igaz! Vágta rá a banda kó­rusban. És megint ittak. Gézának könnyes volt a sze­me. Rimóczy hadnagy észrevette. — Hát te? Ennyire nem bí­rod az italt? Géza megdühödött. Felhajtott egy fél bögre pálinkát. — Ez az! Mondom én, hogy van tebenned magyar vér! —■ ordított a hadnagy. — Na még egyszer, aztán gyerünk! Ismét vedeltek. Nagy, szabály­talan rózsákban gyulladt kj a képükön a bőr. Aztán kitódultak a nyilasház­ból, s felkapaszkodtak a teher­autóra. Feri, a sofőr mereven nézett előre. Biztonságérzete félig-med- dig elázott a bütykösök körül. A teherautó rohanva kapasz­kodott az Olcsz fasorban. — Vigyázz, balra! — vezényelt Géza. — Merre? — kérdezte této­ván a sofőr. — Mondom, hogy balra, abba a meredek utcába, felfelé! A spanyol követségre! — tette hoz­zá ordítva. A sofőr az egyes sebességre kapcsolt. A motor bőgött. Ez jó — gondolta Géza — leg­alább idejében észrevesznek. Jaj, csak Imre bácsi... Nem, ő nem szokta félreérteni a dolgo­kat. Elérték az első enyhe kanyart. — Tovább, tovább! — biztat­ta Géza a sofőrt. A motor prüszkölt, szinte üvöltött. Végre! Géza megpillantotta a sarkig kitárt tölgyfakaput. — Oda befordulunk, és átro­bogunk a bejáraton, érted? — Ühüm! — mondta Feri, a sofőr. Egy pillanatra elengedte lábá­val a gázpedált, jobbra csavar­ta a kormányt, megcélozta a be­járatot, aztán ismét a pedálra lépett. A kocsi bőgve, rázkódva lódult be a követség kapuján. — Be oda, a parkba! — vezé­nyelt Géza ismét. A sofőr engedelmeskedett. — Idei az oldalsó falhoz! Feri befordította a kormányt. — Állj! — ordította Géza. Géza kivágta az ajtót, és egyet­len ugrással a földre vetette ma­gát. Lehasalt a fal tövében. De még csak az egyik tenye­rével tudott megtámaszkodni a földben, amikor felüvöltöttek a géppuskák. Géza lélekben felujjongott. Sikerült... Megértett Imre bá­csi... Édes kicsi Anna ... Mintha ütést mértek volna rá. De hogyan történhetett ez? Ez volt az utolsó gondolata. Elveszítette az eszméletét. Amikor Géza úgy érezte, mint­ha valami hideg örvény a víz felszíne felé sodorná őt a mély­ből, és először, oly hosszú idő után, megrebbent az arca, An­nak csaknem felsikoltott. Az orvos éberen figyelte a be­teget, és ujját ajka elé emelvén, teljes csendre intette a lányt. Géza roppant erőfeszítéssel fel­nyitotta szemhéját. De menten le is hunyta. A vakító világos­ság szinte velejéig hatolt. Az orvos kézenfogta Annát és kivezette a szobából. — Kislány, túl vagyunk a ne­hezén . í ; — mondta. (Folytatjuk.) Ot asszony utazik (A vonaton öt asszony til egymás mellett. Hallgatom őket. Semmitmondónak látszó fecsegésük — ha gondolkodik az ember — sokatmondó). — Ez a kosár milyen érde­kes. Szép, kis kerek kosár, ilyet nem nagyon látni. Ugyan mit kértek érte? — Negyvenhét forintot. — Ne mondja, hát akkor nem is drága! Ennyit igazán megér. Ezt a micsodát is most vette? Mutassa csak, mi ez nylon? — Nem nylon, hanem kan­csó. Nekem is van, de milyen jó, a tej percek alatt felforr benne. — Na nézze már meg, nem tudom összerakni. — Húzza rá a füllentyűt, azt a kis vacakot. Nem úgy, alja ide, majd megmutatom. így a. — Mindent kitalálnak. — Máma már tanult a nép. — Rafinált. — Egyik ilyen, a másik olyan. Az ujjunk se egyforma. — Nálunk a boltban ilyesmit nem árulnak. Itt volt a névnap, Erzsébet, ajándékot akartam venni. Hát találtam? A mi bol­tunkban nincs semmi. — Mafla a boltos, nem tu­dom, minek tesznek ilyen em­bert, ilyen helyre. — Ajándékot akart venni? — Ha egyszer divat. — Divat lesz lassan már minden. Költekezik a nép. Köl­tekezhet az ember, csak legyen miből. Azelőtt cn soha nem tudtam, mikor a nevemnapja. Szegényhelyen nem tartották számon. — A lányom szoktatott rá. Mindig vesz valamit, én meg visszaveszem. — Nem megy idegen helyre. Olyan az, mintha magán?.1 venné az ember. A maga lánya micsoda? — Tanítónő. — Kitaníttatta? — Ki. — Feje volt hozzá. Akinek jó feje van, az máma... Nekem is jó fejem volt, nagyon sze­retett a tanítóm, de hát mit értem vele. — Én is szeretném felsőbb iskolába adni a fiamat, de nem akarja. A nyúl, meg a galamb, meg az ilyesmi érdekli. — Majd megbánja, ha ko­rosabb lesz. Egy tanultabb em­bernek mindig jobb. — A Boris lánya is 'anító, pedig iskolája sincs neki. — Ennek ellentmondók! Ne haragudjon, de a Boris lánya éppen hogy tanult, este csi­nálta. . — No még! Este? — Úgy bizony. (Elhallgatnak). — Hallották azt a csúnya esetet az önkiszolgálóban? A mikrofon is kikiabálta. — Zsigám ott volt. — És nem szégyellte magát a nagysága? — Csöppet sem! Úgy mond­ják, még neki u,. .jebb. Elő­rántotta a kávét es odavágla a kasszához. — Maga ezt rosszul tudja, a raktárba vezették, ott aztán vé­gigtapogatták. erre nyugodtan kitette. Biztos nem először csi­nálja. — Én az utcára sem me nék kimenni. (Bejön a kalauz, kéri a jegyeket, majd kimegy). — Ez meg szabó és kalauz lett belőle. — Jobban tetszik neki. Ha jobban tetszik neki, csinálja az ártatlan. Én biztos nem csi­nálnám. Ejnye, mámeg milyen a kezem? — Kenje be! Én is szoktam. Kérjen rá a patikábi i valami jó kenőcsöt. — Az ám. — Miért ne, én a !vijamat is megcsináltatom. — Nem haragszik érte a gaz­da? — Haragudjon, nekem több az egységem, mint neki. — Álcár hiszik, akár nem én már feketét is ittam, becsaltak. — Mire jó az? — Semmire. Csak úgy meg­issza az ember. — Vigyázzon, mert mondják, rá lehet szokni. Jól néz ki vele, ha rákap. A répából szaladhat egyenest a cukrászdába. ’Ne­vetnek). — Elég meleg van. Vesse le azt a kabátot! — Dehogy vetem, nem va­gyok olyan nem tudom mieso- dásan felöltözve. Mutogassam magam? — Gyalog jobban megmele­gednék. — Meg sem tudom mondám, mikor gyalogoltam. Azért a né­hány forintért nem érdemes. — A kalauz tőlem elfelej­tette a jegyet kérni. — Na még. — Azt tudják-e, hogy asz- szonyhoz jár? Olyanhoz, aki­nek ura van, csak oda dolgo­zik. — Az asszony? — Az asszony a fenét. Hát nem érti? — Nem nagyon, valamikor egy asszony nem merte volna megcsinálni. — Aki olyan volt, az akkor is megcsinálta. — Ezt az egyet ne mondja! — Én pedig mondom! Az én uram eri.em agyon vert volna. Én még rágondolni sem mer­tem. — Olyanformán van ez, hogy mindenki tagadja... — Jó lesz ám kimenni. — Ráérünk. — Nem olyan nagyon, gye­rünk csak. (Gyorsan összekap­ják holmijaikat és indulnak). — Nem marad itt semmi? — Talán csak nem. . (Utána ott állnak még a peronon majd negyedóráig és még mindig be­szélgetnek). — SZ. P. — Orvos-vendégek a megyei kórházban A Balassa János kórház ven­dégül látta a Pécsi Tudomány- egyetem egyetemi tanári karát, dr. Cholnoky László rektor ve­zetésével. A 22 tagú küldöttség, amelyben képviselve volt a kli­nikai MSZMP alapszervezet ve­zetősége, a személyzeti osz­tály vezetője, valamint az egyetem gazdasági főigazgatója, területi munka végzése céljából érkezett a kórházba. Az orvostudomány legkülönbö­zőbb szakágain dolgozó kiváló or­vosok a megyei kórház egyes osz­tályain végigviziteltek, tapaszta­lataikat, észleléseiket közös kon­ferencián tárgyalták meg. Az egyetem rektora nagy elis­meréssel szólt az 1961-es évben végzett, orvostanhallgató és szi­gorló képzésről, amely igen magas nívón folyt a megyei kór­ház különböző osztályain. Meg­elégedését fejezte ki az egyete­mi hallgatók elhelyezésével kap­csolatban is. Már négy előadást rendeztek a Termelőszövetkezeti akadémia keretében Diósberényben Diósberényben is beindították a termelőszövetkezeti akadémia előadássorozatát. Eddig négy elő­adást tartottak, előadásonként átlag kilencven hallgató jelent meg, ami a figyelemreméltó ér­deklődésről tanúskodik. Az elő­adásokat mezőgazdasági szakem­berek és pedagógusok tartják. Gyermek-daljáték bemutatására készül a szekszárdi I. számú általános iskola A szekszárdi I. számú általá­nos iskola növendékei Békefi An­tal: A feneketlen tó című gyer- mek-daljátékának bemutatására készülnek. A daljátékban mintegy hetven szereplő vesz részt, szó­listák, az énekkar és a zenekar tagjai. A négy felvonásból álló mű bemutatására a tavasz első napjaiban kerül sor.

Next

/
Thumbnails
Contents