Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-14 / 294. szám

4

TOLNA SIEGTET VEPÜ.TSÄG

1961. ácrmter íí.

HOGYAN LELTÁROZZUNK?

Mintegy 2 milliárd forint értékű vagyont kell a termelőszövetkezeteknek leltározniok ebbén a hónapban. A leltározásra jól fel kell készülni, azt jól meg kell szervezni. A szövetkezeteknek ütemtervet kell készíteniük, leltározó bizottságokat kell alakíta- niok. Az ütemtervben részletesen meg kell határozni, hogy az egyes bizottságok mely napon mit leltároznak. Nagyobb termelőszövetkezetekben, ahol több üzemegység van és tagoltabbak az egyes üzemrészek határai, az üzemrészeken belül leltári körzetek alakítása a legcélravezetőbb. E munka elvégzéséhez nyújt segítséget az, ha vázlatrajzot készítünk, s ezen feltüntetjük az egyes létesítményeket és a kész- letkezelő helyeket is megjelöljük.

A termelőszövetkezet vezetősége együttesen szervezze meg a leltározást, vegyen benne részt az elnök, a párttitkár, a főagronómus és a főkönyvelő.

E fontos munkát kollektíván kell megtárgyalni és megszervezni. Amikor a termelőszövetkezet vezetősége megtárgyalta és elkészítette a leltározás tervét, fontos, hogy a leltározó csoportok élére rátermett, megfelelő embereket jelöljön ki.

A leltározó csoportok tagjait ne változtassuk a leltározás ideje alatt.

Sajnos több helyen az tapasztalható, hogy naponta változtatják az embereket. Ilyen esetben _ a leltározó csoport nem tekinti szívügyének a leltározást és így az egész leltározási munka szétesik. A leltározás ideje alatt a vezetők gyakoroljanak fokozottabb ellenőrzést.

Ha csak naponta néhány percet töltünk is az egyes csoportoknál, már eredményt értünk el. Ne igyekezzünk kivonni magunkat e fontos munkából, mondván, hogy ez csak a könyvelők feladata.

Az állóeszközöket (épületeket, gépeket, járműveket, stb) a forgóeszközöktől (terményektől, állatoktól, anyagoktól) külön leltározzuk. Álló vagyonunk leltározása a felvételi idő első, míg a forgó vagyon leltározása a felvételi idő második részében történik.

A leltározó csoportok oktatásánál a termelőszövetkezet ve zetősége teljes létszámban legyen jelen.

Az oktatás szakmai vezetését bízzuk a főkönyvelőre. A leltározáshoz nem szabad általános szempontokat adni, mert a két leltározás között (álló és forgó vagyon leltározása) lényeges eltérések vannak. Térjünk ki a leltározó csoportok egyes tagjainak feladataira. Ismertessük az ütemtervet, hozzunk fel példákat az előző évben előfordult hiányosságokból. A készletkezelőkkel is

aki a hivatalos elnevezéseket ismeri.

így nem fordul elő, hogy minden évben más néven neveznek el berendezéseket, felszereléseket, vagy gépeket.

Épületeknél, építményeknél az építés évén, az alapzat, tetőzet, műszaki leírásán kívül a méter adatokat is fel kell venni. Állat- tartási épületeknél a férőhely, magtáraknál, raktáraknál a kapacitás legyen feltüntetve. Lakóépületeknél a közművesítést is jegyezzük fel.

Á leltári tárgyak megjelölése szintén a jó leltározáshoz tartozik. Minden leltári tárgyat meg kell jelölni. Például 121/2/61/L, ahol /121/ a leltári számlacsoport száma, /2/ a csoporton belüli sorszám, /61/ a leltározás éve, /IV a leltározás megtörténte. Az egyes csoporton belül a számok kialakításánál figyelembe kell venni a következő évek növekedését és eszerint 20-as vagy 30-as skálahatárt kell csinálni. Például járműveknél: 1—15-ig vontató, 16 —20-ig személygépkocsi, 21—30-ig tehergépkocsi, 31—40-ig motorkerékpár, 41—60-ig pótkocsi, 61— 150-ig fogatos járművek; stb.

Az egyes tárgyak megjelölése jól látható helyen történik. Amennyiben leltári tábla nincs, úgy az olajfestékkel való jelölés is megfelel.

A csoporton belül kialakított sorszámot a nyilvántartó lapokra is fel kell jegyezni, mert a kiselejtezésig e sorszám alatt tartjuk nyilván az állóeszközt. A kiselejtezéssel az állóeszköz sorszáma is megszűnik. Újabb állóeszközökre a már használt sorszámot nem használjuk. E rendszer szerint elkészített sorszámozással állóeszközeinkről tiszta képet kapunk.

Általában 4—5 évenként leltározzuk az állóeszközöket, a közbeeső években rovancsoljuk azokat. Rovancsolásnál az állóeszközt egyeztetjük a nyilvántartással. Ä megfelelően elkészített, sorszámozott egyedi nyilvántartás egyeztetése, rovancsolása még fele időbe se kerül.

A forgóeszközök leltározása

Eltér az állóeszközök leltározásától, éppen ezért az oktatásnál a különbségekre részletesen ki kell térni. A leltározó csoportot a felvétel ideje alatt itt sem szabad változtatni, cserélgetni. A sorszámozáson túlmenően a kazal, a góré, vagy prizma keresztrajzát, méreteinek megjelölésével a leltári ívre, vagy az e célra készült füzetbe bejegyezzük.

A leltározás e részénél a szövetkezet agronómusai nyújtsanak közvetlen segítséget a készletek helyes megállapításához.

A pontatlan felmérések, a helytelenül megválasztott átszámító kulcsok okozzák a készletek helytelen számbavételét, a többletet, vagy a hiányt.

Lényeges, hogy a selejtes készletet nem szabad leltározni.

A kiadott kézi- és fogyószerszámokat, valamint a göngyölegeket (zsákokat) akkor leltározzuk, amikor a mozgás a legkisebb.

Naprakészen vezetett készletkezelői nyilvántartást szabad csak leltározni. Az utolsó bejegyzés alatt színes írónnal a készletkezelő nyilvántartási könyvét, vagy kartonját alá kell húzni. A leltárfelvétel napja és a forduló nap készlete közötti növekedéseket és csökkenéseket a bizonylatra rá kell vezetni. Lássuk el a felvett készleteket táblával, a készlet mennyiségének megjelölésével. Például zsákolt készletnél: »13 darab zsákban 1040 kiló I. osztályú lucernamag.«

Állatok leltározását, mérlegelését úgy kell megszervezni, hogy az a fordulónapig befejezést nyerjen. A süldők mérlegelési adatait külön jegyezzük fel a helyes súly és darab megállapítása végett.

A leltározásnak a mérlegelés, illetve a felvételezés csak az első, de a legfontosabb része, mivel erre épül fel az egész leltár. A második részhez a fordulónapi készletek megállapítása és az értékelés tartozik.

A felvételezések megindulásánál kezdeti nehézségek szoktak előfordulni.

Éppen ezért a vezetők közül legyen valaki jelen, hogy az előforduló probléma miatt a leltározást tovább lehessen folytatni.

A vezetőségnek az egész leltározást kézben kell tartani. Érezzék a leltározó csoport tagjai, hogy ,a . ^jnelőszövet^zgjj, ,jpze- tősége fontosnak és jelentősnek tartja munkájukat. Ez a titka a jó leltározásnak. Sajnos a gyakorlatban sok helyen ez nem így van. Az ütemterv elkészítése, a csoportok ellenőrzése sok-sok esetben elmarad. Ennek a következménye a készletek helytelen megállapítása, amely a felületes előkészítésre és a nem kellő ellenőrzésre vezethető vissza. Tegyünk meg mindent azért, hogy az idei leltározások jó alapot szol gáltassanak a zárszámadáshoz és jó kiinduló pontot a jövő évi gazdálkodáshoz.

Cziczer István

Karácsony előtt a sssehsssárdi Babits Mihály Könyvesboltban

Amíg jön a vezető, körülnézek. Mennyezetig érő polcok, katonás sorrendben a könyvek. Az eladóasztalon virág. A bolt másik fülében kis asztal, kagylószékekkel, újsággal, folyóiratokkal, prospektusokkal.

Kijön a raktárból a bolt vezetője, Leposa Dezső is. Leülünk a kis asztal mellé.

— Hogy érzik magukat ebben a megszépült, új boltban?

— Nagyon jól. Jobban mint a régiben. így, ilyen körülmények között nagyobb rendet lehet tartani a könyvek között, ízlésesebben el tudjuk rendezni a kirakatot is. És a vevők is szívesebben járnak ide válogatni, olvasgatni.

— Az ünnepekre hogyan készültek fel? Bizonyára nagy forgalomra számítanak az idén is.

— Ifjúsági, szépirodalmi, tudományos és egyéb könyvekben az idén is nagy a választék. Már most nagy az érdeklődés „Az én könyvtáram” sorozat iránt, ami a Móra kiadó újdonságai közé tartozik. Ebben a sorozatban meséskönyvek, gyermekenciklopédia, ifjúsági regények találhatók.

— A közeljövőben milyen

könyvek jelennek meg, mivel lephetik meg egymást karácsonyra az ajándékozók?

— Érdekességként említhetem meg — folytatja Leposa Dezső —- Ady összegyűjtött novelláit, „Kihajtott a bükk levele” címen összegyűjtött román népballadő- kat, Szép Ernő: „Mátyás király tréfái”-t, Lermontov válogatott verseit, Cseres Tibor: „Pesti háztetők” című könyvét.

— Tavalyhoz viszonyítva emelkedett-e a forgalom? — kérdezem.

— Igen. Határozottan emelkedett. Tíz, tizenöt százalékkal több könyvet adtunk el, mint tavaly. Ebbe nem is számoltam bele a karácsonyi csúcsforgalmat. Főleg az „Uj magyar lexikon” iránt nagy az érdeklődés. Ez azt mutatja, hogy az emberek igénylik a jó és értékes könyveket, a kisdiákoktól kezdve, egészen az idős korosztályig, Jön ide kérem idős paraszt néni, munkás, értelmiségi, általános iskolás, KISZ-fiatal, hogy szép és értékes könyvet vásároljon.

— Kelemen Zoltán —

Mennyi hideget fog fel a hétakaró?

A műanyag-lepedő még a hónál is jobb hőszigetelő

Érdekes vizsgálat eredményeiről számolt be a kecskeméti agrometeorológiai obszervatórium három kutatója, Kozma Ferenc, Stollár András és Szilágyi Tibor. Megvizsgálták a hótakaró hőszigetelő képességét, illetve alatta és felette különböző szinteken. Vizsgálataikhoz magyar műszert, a „2th termisztort” használták, egy üvegbúrával védett gombostűfejnyi félvezetőt, amelynek elektromos ellenállása a hőmérséklettől függően változik. Ez a „hőmérő” az egész vizsgálat alatt egyhelyben maradt, és távolból, a környezet bolygatása nélkül, az ellenállás változásain keresztül rögzítették a hőmérséklet ingadozásait: ' ' ■

A mérések számszerűen bizonyították be a hó nagy hőszigetelő képességét. Az egyik esetben például fagymentes talajra 16 centiméteres hóréteg hullott, s utána napokra fagypont alá szállt a hőmérséklet. A talajnak azokon a részein, ahonnan ellenőrzés céljából eltakarították a havat, öt nap alatt már 30 centiméter mélyen hatolt le a mínusz 1,4 Celsius fokig terjedő fagy, míg a hótakaró alatt csupán 2 centiméter mélységig találtak fagypont alatti talajhőmérsékletet. Két nappal utóbb, éjfél

után 1 órakor, a hó felszínén mínusz 29,2 fokot mértek, ugyanakkor a már 18 centiméteres hótakaró alatt a talajfelszínen még mindig csak mínusz 4,5 fok volt a hideg,

Nagy különbségek mutatkoztak a hőmérséklet ingadozásában is. Míg a hófelszínen a mínusz 29.2 fokról 12 óra alatt mínusz 7,3 fokra, tehát 21,9 fokkal emelkedett a hőmérséklet, a hótakaró alatt a talajfelszínen a hóingadozás mindössze 2,3 fok volt.

Más alkalommal a mínusz 20 fok körüli hőmérsékletű levegő alatt a hóréteg tetején csaknem mínusz 22 fok volt a hideg, s a hó alatt a talajfelszínen már csak mínusz 4, 20 centiméteres mélységben pedig csupán mínusz eg:v fokot mértek, míg közvetlen közelben, a hótakarótól megtisztított területen, a talajfelszínen mínusz 15, 20 centiméteres mélységben pedig csaknem mínusz 6 fokot mutatott a „hőmérő”.

A mérések tehát igazolták, hogy a hótakaró kitűnő hőszigetelő, da ugyanakkor bebizonyosodott az is, hogy — amit csak az érdekesség kedvéért vizsgáltak — kétrétegű műanyag lepedővel még a hótakarónál is jobban meg lehet védeni a talajt a fagytól.

Jlköíó, Matyót náitMóM a

ismertessük az ütemtervet, hogy azok időben felkészülhessenek a leltározásra.

Az állóeszközök leltározása

A felkészüléshez tartozik, hogy a gépeket, munkaeszközöket és berendezési tárgyakat karbahe- lyezzük, típusonként előkészítsük a leltározásra. A kölcsönben nálunk lévő' gépek leltározásáról sem szabad elfeledkezni.

Gyakori hibaként jelentkezik, hogy a gépekhez tartozó felszerelések kimaradnak a leltárból.

Ha a tartozékokról nem készült volna kimutatás, akkor azt két példányban el kell készíteni és azt a gép felelős vezetőjével aláíratni. A mozgásban lévő gépek, szekerek leltározását a reggeli órákban — amikor a mozgás a legkisebb — tanácsos elvégezni.

A leltárak felvételénél típus, lóerő, alvázszám, motorszám, tehát teljes műszaki leírás szerepel. A közúti forgalomban részt vevő járműveknél a rendszámot Is fel kell tüntetni.

Ezért a leltározásban géphez értő ember is vegyen részt,

lyenkor télen úgy jön a hajnal, mint az este — lassan és észrevétlenül. A sötétséget a magasból még a sarkcsillag ballagó fénye fúrja át, amikor a látóhatár peremén, az ólomszínű felhők között már a nap tör magának utat. Előbb csak a határban fázósan összebújó fűszálakat világítja meg, azután, egyre magasabbra csap és láthatóvá válnak a távoli bokrok és fák.

Ebben a kora hajnali színváltozásban érkezik meg mindig Sanyi bácsi, a termelőszövetkezet tejeskocsisa, a tsz tehénistállója elé.

— Pálinkás jóreggelt, mindenkinek! — köszönti vidáman a fejő- gulyásokat,: és tempós mozdulatokkal rakja le kocsijáról az üres tejeskannákat. Aztán szorosabbra húzza magán a báránybőrrbe- kécsét, megtörni' az öreg fapipát és kritikusan nézegeti a pirostarka teheneket.

Régen találkoztam már Sanyi bácsival. Kíváncsian nézem az arcát, ahogy elmerülten gondolkozik. Figyelem mozdulatait és megpróbálom felidézni benne azt a régi embert, akit egykor senki sem tisztelt. Mindenki kiszolgáltatottja volt, még a nevével is csúfolták.

égen történt már... Abban az időben csak Foltos Sándornak hívták. Ezt a nevet nem az anyakönyvvezető jegyezte be, mert ez a név ajándék. Az urak ajándéka, akik gyakran ajándékoztak ilyen neveket azoknak, akik helyettük is dolgoztak.

A kabátja, az egészen furcsa tákolmány volt. Más az eleje, más a háta. De a nadrágja sem volt különb. Folt hátán folt, és nem afféle kicsi, szerényen meghúzódó, hanem eleven, kiabáló, nagy foltok. Lazán feküdtek egymáson a nadrágon, és ha a szél nekifohászkodott. . be-besétálga- tott a nyíláson. Sanyi bácsi esténként előszedte a nagytűt a kvártélyon, és addig varrt, míg a fáradtságtól el nem aludt.

Ebben az öltözékben álldogált naphosszat Sanyi bácsi a város főterén. Itt ismerték meg a csarnokba járó asszonyok és itt kapta a csúf nevét is. Valaki egyszer így szólt hozzá: ,,Jöjjön csak, maga foltos, vigye ezeket a kosarakat.” Másnap, harmadnap, mindig akadt egy kis munka. A név

rajta ragadt, és a becsületes nevét bizony senki sem ismerte. Becsülete több lett, mint a többi munkanélkülinek. Soha sem lopott, mindig pontosan elszámolt, minden fillérrel, mert vásárolni is küldték néha.

Reggelente a téren várta a munkalehetőségeket. Az is megesett, hogy elkószált a ligetbe. Leült a padra, szíttá a kis fapipát. Az eget nézte, látta, amint a szél hajtotta a fellegeket a kis faluja felé. Milyen jó lenne édesanyjának, meg a feleségének üzenetet küldeni. Elmondani, hogy mennyit dolgozik, és mégis menynyit éhezik itt a városban.

Egyik nap, úgy dél felé, amikor reggel óta először megpihent és leült a téren, mellé telepedett az öreg kútásó. Innen a térről ismerték egymást. Mindketten megtanulták tisztelni a keménygalléros urakat. Az öreg kútásó szeretett beszélni. Elmagyarázta Sanyi bácsinak, hagy az automobilnál jobb volt a lóvasút. Elmondta sokszor, de soha se únta el a másik. Most ö is hallgatott egy darabig.

— Jó volna egy kis kenyérke, ma még nem ettem egy falatot se!

Ez Sanyi bácsinak szólt. Megértette az öreg szavait. Kis csomagban kenyér, meg avas szalonna volt. Kincs volt ez, drágán megfizetett kincs. Kosarakat, ládákat cipelt érte. Bicskájával szelt egy darabot a kenyérből, aztán a sárga színű szalonnából is. Az öreg mohón kapott érte, és arcán a boldogság jelei vibráltak.

— Nagyon kedves magától — sóhajtott az öreg.

Sanyi bácsi vállat vont. Kedves ... a rosseb... Zsebében megzörgette a megmaradt filléreket, a mai keresetét — aztán a maradék kenyeret magához vette.

— A mai napnak már vége — mondta Sanyi bácsi és fáradt lépésekkel megindult az éjszakai kvártély felé ...

*

zóta sok év elmúlt már. Most kíváncsian nézem Sanyi bácsit, régen láttam őt. Most is csak annyit tudok, róla, hogy termelőszövetkezeti tag, szép háza van, jól él. Két fia a technikumban tanul, a városban. Abban a városban, ahol a régi Foltos Sándor cipelte a kosarakat, Azóta nagyot változott a világ ...

— Fekete László —