Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-10 / 291. szám

6 Próbáljuk meg továbbfejleszteni az ismeretterjesztést Meghívtak X. községbe, hogy tartsak ismeretterjesztő elő­adást. A meghívás olyan, hogy nem lehet visszautasítani, pe­dig amiről beszélnem kell, nem tartozik -a szakmámba, s arra sem marad időm, hogy kellő­képp felkészülhessek. De mind­egy; az előadásnak nem szabad elmaradnia, s némi lelkifurda­lást is érzek, amikor robog ve­lem a gépkocsi a távoli faluba. Minden úgy zajlik le, ahogy kell; az előadás után a rendező dörzsöli a kezét, hogy rendekül sikerült. A terem — nem is ép­pen kis terem — valóban meg­telt, a hallgatóság fegyelmezet­ten ült a helyén, s tételezzük fel a legjobbat: senki nem is csalódott. A statisztikai jelen­tésekbe joggal írják be az elő­adás tényét, a nagyszámú hall­gatóságot, s tekintettel arra, hogy a rendezők derekas mun­kát végeztek, az évvégi összesí­tésben növekedni fog a hallga­tóság átlaga. A jelentőszolgálat és adat­gyűjtés azonban kizárólag számadatokat jegyez fel, s nincs olyan statisztikánk, amelyik azt vizsgálná, hogy ezek az isme­retterjesztő előadások, ame­lyekből jó pár ezret tartanak évente a megyében, milyen ha­tást váltanak ki, okosabbak lesznek-e a hallgatók, megnyí­lik-e valamilyen irányban az érdeklődésük, s egyáltalán, van-e olyan értelme és jelen­tősége is az isméretterjesztés- nek, amely lényegesen több, mint tetszetős statisztikai adat­halmaz. A kulturális forradalom ter­mészetesen megtette a hatását, a változás, az eredmény azon­ban — szükségszerűen — első­sorban mennyiségi. Azt tudjuk, hogy hányán olvasnak könyvet, meg azt is tudjuk, hogy mit olvasnak, de arról nincs statisz­tikai kimutatás, hogy kire ho­gyan hatnak olvasmányai. Köz- bevetőleg: a könyvtári statisz­tikák sem megbízhatók, mert a könyvtáros nem egy könyv köl­csönzésére rábeszéli az olvasót, ilyen vagy olyan okok miatt, az olvasó azonban — a könyv Piszkolódásából ellenőrizhető! — a huszadik oldalnál rendsze­rint nem olvassa tovább. — Jó-e ismeretterjesztésünk jelenlegi rendszere? Természe­tesen jó, hisz az a legkézenfek­vőbb megoldás, hogy a faluban kihirdetik az egyes előadáso­kat, a könyvtárosok, művelődé­si vezetők pedig szorgalmaz­zák, hogy minél többen legye­nek a hallgatók. Valószínűleg, mégis nem ártana tovább is menni. A nagy számok önma­gukban nem jelentenek minő­séget, s az ismeretterjesztésnek, a régied mellett, most már sok­kal személyhez szólóbb, „egye­dibb” formáit kellene megta­lálni. Mert nem kétséges, hogy az emberek fejében hihetetlen mennyiségű ismeret, s nem egy­szer ál-ismeret halmozódott fel. Az újságok, a rádió, a tele­vízió naponta felhívja a figyel­met számos olyan tudományos vagy művészeti jelenségre, ami az ismeret csíráját, a megisme­rés kezdetét jelenti. Ezt kellene elmélyíteni, s talán nem lenne felesleges, ha az ismeretterjesz­tésben egészen kis. meghitt összejöveteleket rendeznének, amelyeken nem egy ember be­szélne, hanem valamennyi részvevő. Mert mi a jelenlegi gyakor­lat? Egy teremben összegyűl­nek ötvenen, százan, vagy száz­ötvenen. Ha kevesebben van­nak, a rendező kesereg, s men­tegetőzik, hogy miért nem si­került a „szervezés”. A közön­ség végighallgatja az előadót, s amikor elhangzik a stereotip kérdés, hogy kinek van hozzá­szólása, rendszerint senkinek sincs. Nem is igen lehet, elő­adásról van szó, s a színházban sem szokott az előadás végén senki megjegyzést tenni, holott mindenkinek megvan a jól megfontolt véleménye a darab­ról. Kísérletnek talán nem len­ne rossz, ha nem egy-egy fa­lut hívnának egybe az ismeret­terjesztő előadásra, hanem a művelődési ház helyett valame­lyik családnál gyűlnének egybe a háznépe és a szomszédok. S a meghívó, ha úgy tetszik; az előadás-rendező miért ne lehet­ne Nagy János vagy Kis Péter, aki „rendel” egy előadást a ba­romfitenyésztésről. a magyar középkorról, vagy Arany János­ról? S az előadás itt kollok­viummá tágulna: a hallgatók valóban egyenrangúak lehetné­nek az előadóval, beszélgető társakká válnának, s rövid idő alatt — talán egy esztendő sem kellene hozzá — fel lehetne ál­lítani egy minőségi statisztikát is. amelyből kiderülne, hogy mi érdekli az embereket, milyen irányban sikerült elmélyíteni az érdeklődést, s mennyit ha­ladtunk előre, immár nemcsak az ismeretek szürke, bár na­gyon fontos, mennyiségében, hanem minőségében is. Persze, azonnal felmerül a kérdés: hol van ennyi előadó? Azt hiszem, előadó még csak lenne, de ahogy nem ismerjük a hallgatóság „minőségét”, nem ismerjük az előadók képzettsé­gét, kvalitását sem. Persze, ezeknél a családi beszélgetések­nél ez is kiderülne. Mert egyet­len előadó sem élhetne a jól be­vált szólamhalmazzal, ha kide­rülne, hogy meghívó házigaz­dája többet tud a csillagokról, vagy az adott irodalmi témá­ról, mint ő maga. így aztán egy távolabbi eélt is elérhetnénk: előadók és hall­gatók egymás előtt vizsgázná­nak, s nem kétséges, hogy mindegyiknek csak haszna len­ne belőle. Mindez hazafelé jut eszembe, amikor X. községből szalad ve­lünk a gépkocsi a téli estében. Rögtön el is mondom útitárs­nőmnek, aki tulajdonképpen hivatalos személyiség, az isme­retterjesztés hivatásos művelő­je és szervezője. Azt mondja, érdekes meg kellene próbálni. Valóban, meg kellene próbálni! Csájjyi László GALLAl KAROLY: ÉJSZAKA Az áttetsző bíbor éjszakában Hűs harmat szitál Égre mutató ujjként kisejlik Kémény és a gyár Hosszan elnyúlt testtel alszanak a házak és a fák. Az olvadt vas sűrű csillagokban szórja mosolyát. Víztornyon égő csillag vigyázza a város álmát, lángja fenn lobog, s a csendben mint halk tücsökzene a hengersor dohog. Aludjon békéy, aki teremtett Világot, várost, gyárat lelje örömét a zúgó napnak csendes éjszakának. Legyen övé, amit magának, Maga hitével alkotott, Hiszen az élet szép, hatalmas, de egyszerű dolog. Szőnyi Teofil a kertek qlatt lopódzott a városvégi akácos felé. A csöndölei szépnem ugyancsak csodálkozott volna, ha ekkor lát­ja az ünnepelt bonvivánt; a va- lószínűtlenül karcsú Petrovot, a indám Kukorica Jancsit, aki most egyáltalán nem volt vékonydere- kú, és az orra lógott. Hq az Eiffel-torany valami cso­da folytán Párizsból Csöndölére költözködött volna, hogy abból nézzen széjjel városunk terme­tes „híradója”: Mácselné tinsasz- szony, hát bizony különös újsá­got súghatott volna a csöndölei asszonyságoknak és minden rend­béli kisasszonykáknak: Szőnyi Teofil helységünk egyetlen ló- hússzékéből osont ki az imént, és Esterházy-kockás zakó iának külső, valamint belső zsebei sza- faládékkal terhesek. Az „elkarcsútlanodott” Teofil oson, oson az akácos felé, és ott hasonlatos lesz a fiókáit tápláló fecskéhez, azzal a különbséggel, hogy ő öt kis tátogó testvérke szájába igazítja a szafaládékat. Szigorúan ügyelve, nehogy bár­melyik is az öt Skribek-csemr'f ’ közül nagyobbat harapjon a meg­János vitéz engedetnél, mert akkor a többi rövidül meg. Czájg Márton pékmester özve­gye fejét fájdítva jár-kél kertje végében, de migrénjétől még van kedve nézelődni — nem akarom azt mondani, hogy leskelődni. Feltűnik néki, hogy Teofil a „bál­vány”, a kertekalján óvakodik valahová. — Áhá, — mondja, és felejtő- dik a fejfájás, a délutáni sütésre készülődés. Hová is surranhatna Teofil, ha nem valamelyik elha­nyagolt ifjasszonyhoz. Pompás pletykatéma lesz a holnap dél­utáni kávés, kalácsos összejöve­telhez! Czájgné csalódottan látta aztán, hogy a csöndölei mindenkorú fe­jérnépek „álomlovagja” hat kis gyereket — mert hatodikul ő is harapott — etetett a városvégi akácerdö egyik zugában. Czájgné alapjában véve jószívű teremtés mit. hát a végén mén el is sírta agát. de lesbe is állt. Csöndölén csúbban, mint valaha — már a Fő-utcán közlekedett, az öt kis húg. meg öccs pedig illedelmesen igyekezett Fekete Ilka néni ta­nyája felé. Ilka néni arról volt nevezetes, hogy néhány niklipiTí­zért éjszakára bárkit befogadott hajlékába. Czájgné a húgokat és öccsokét idejében utolérte, és fertályára múlva már mind ott üldögéltek a pékműhelyhez tartozó ház pitva­rán. A mákosok, stanglik és tár­saik sohasem örvendtek olyan népszerűségnek, mint azon a délutánon. Teofil másnap csodálkozva és megdöbbenve tapasztalta, hogy a szafaládéra csak fintorogtak az ccsikék és hiinieák. Végül is meg­tudta a titkot. Csöndöle inkább falu, mint város. Itt mindenki mindenkiről, mindent tud. TeoHlnak sem volt nehéz ottartózkodása hetedik nap jónak estéjén tudni, hogy az ..FziPlko s" szálloda nro-dermi­ben, ez elQő sorban C-e\-» frá- Teojil visszafelé jövet — kar-tonné ül. Teofil szívét a hála HEGEDŰS LÁSZLÓ: TAMÁSIBAN Szelíd mosolyú, őszies vasárnap, zöld és rozsdáslevelű őszi fák. Az ősi templom, képe a magánynak, állott magaslón, maga egy világ. Megért vagy három századot. Elődje török hordákat látott, s holtakat. A magas téglapalánkot előtte lőrés lyukgatja még, mint várfalat. Szemben a Várhegy fenyőkkel sötétült, várnak, bástyának ma semmi nyoma. Lenn Gimnázium S négyszáz éve épült kápolnával az ó kálvária. Álltam az Idő szelétől megintve. Rőtes, nagy dombok, e tájon hegyek, leszedve már a tőke féltett kincse, ma is látom, ahogy merengenek. S ott, körülöttem a fél falu-város apraja nagyja. Erős, vidám és napszitt, csontos férfiak. Virágos kedvvel egy-egy mosolygó arcú lány. Itt-ott egy ősz fej. Kendők tarkasága, rakott szoknyák, divatos kosztümök. Nyugtalan gyerekhad. A térre vágyva* nyüzSgött volna már a sátrak között. Tűnődve magányosan, álltam ott még, játszott velem a napfényes jelen. Rőt fű alatt, a testük por és csont rég, aludtak a vert hősök csendben lenn. E vidék mennyit látott. A legelső kőbaltát, a kelták bronz-ékeit. S a poros mezőváros, a jövendő, láttam, utcáira követ terít... e a* k e A é s Két lány ül a kupéban. Az ab­laknál. Előttük táskarádió recseg. A felszállók odakapják a fejüket, s mennek tovább. A másik sza­kaszba. De két kamasz itt vet horgonyt, a sarokban. Félhomály dereng, valaki ellopta az égőket. ‘Csupán a lányok fölött pislákol egy. Az elég is. Későre jár. Az emberek szundikálni szeretnének. Ha a rádió... De nem szól már sokáig. Hangja — mint egy káro­gó tyúk. — Nem kap levegőt — jegyzi ípeg a nyurga kamasz, a bizton­ságos félhomályban. A szőke lány biggyeszt a szájával és odakap a készülékhez. Ha lehet, még arti- kulátlanabb hangok. — Akár egy vasúti megafon — kuncog a rövid fiú. — Nyiss ab­lakot! .. . —> int vigyorogva a társának. Ezen nevetgélnek egy ideig. A szemük — a lányokon. Akik rájuk se néznek, mégis látják minden mozdulatukat. Fiatal nő lép be, mögötte egy negyven körüli férfi. Akkor rnn- dul meg a szerelvény. A nő leül, á férfi se megy tovább. Újságot húz elő, körülnéz. A nő igazgatja a haját. A kamaszok hallgatnak. Egy pillanatig. De .amint a hang­zavarba zene vegyül, a rövid új­ra megjegyzi: — Te, ez féldecire szomjas. Törkölyt neki ...! A kis szőke elnyom egy mo­solyt és a társára sandít. Barna, gömbölyű lány. Komolyan ül, a melegének hulláma járta át, mert a szafaládékból több jutott néki delente, és nem korgó gyo­morral járt-kélt most már a szín­padi patak partján, amikor olyan szívhezszálóqn epekedett a furu­lyája a zenekar jóvoltából. IXagy szenzációja volt Csöndö­lének. hogy a búcsnaste után a bonviván nem helyezkedett el Rosstäuscher uram ócska szeke­rén, fia-nem a lelkes csöndöleiek soraiból integetett a távozó színé­szek után. Szőnyi Teofil visszavdltozo4 Skribek Vendellé, és famíliástul Czájg Márton özvegyének házába költözött. A többi mán nem is érhekes. csak ottjártamkor igen megle­pett, hogy a csöndölei ..Szorgalom Tsz" önteuékeny kultúrcsoportja mekkora rutinnal mozgott a Já­nos vitéz előadásán. — Nem meglepő ez, — mond­ta informátorom —, híres bonvi­ván vált a mi pékmesterünk, — mutatott egy bi\liárdgolyó sima koponyája, verejtékező, kövér emberre, a valamikori Szőnyi Teofilra. BORSI D. JÓZSEF szeme se rebben. Csak a válla ve­szi át a vonat rázódását. A fiatal nő — ott a másik olda­lon — elteszi a fésűt. Cigarettát húz elő. — Pardon! — ugrik a férfi, egy égő gyufaszállal. A kamaszok el- vigyorodnak, a rádió cleset sípol. — Egy pillanatra le kellene ej­teni! — szól a nyurga, komoly­kodó képpel. — Magg talán ért hozzá?! — veti oda fpghegyyől a szőke. Fel is áll, és áthajol a pad fölött, Csend. A szőke gúnyos arccal Visszavonul. Vonatfütty. A ciga- reítás nő mosolyog. — Tranzisztoros? — kérdezi most a nyurga, s a szeme odavág a készülékre. A szőke nyel egyet, de már kész a válasz: — Azt se tudja?! Híres le­gény ...! — és elfekteti a beteg gépet. Mintha jobban szólna. Per­cekig. Érdeklődést mutat a férfi is. Pedig beszélgetni szeretne. A csinos, fiatal nővel. Ezek a kama­szok meg.... — bosszankodik, és elnyom egy ásítást. Kafauz jön. Jó alkalom a nyur­gának. — Rossz a világítás! — azzal átül a lányokhoz. Meglepődik a rövid is. A barna lány elhúzódik, a szűke várakoz­va mocorog. Csak a lyukasztó csattog egykedvűen. És a férfi rágja a sarokban a száját. Állomás jön. Fények futnak az ablak előtt. Néhányon vágigmen- nek a kis szakaszon. Itt száll le a cigarctlás, fiatal nő is. Ráncos képű, feketeruhás anyóka ül a kelvén, mire a kocsisor újra in­dul. Hosszú hallgatás. Pedig már a rövid legény is ott könyököl a pad tetején. Vigyorogva csiklan­dozza a csendes barna nyakát. Amíg a lány oda nem kap. De person vissza is rántja a kezét, mert a fiú ökléhez értek az ujjai. Halkul a rádiózörej. Fölfigyel a két kamasz. — Szabad? — Már a nyurga ke­zében a kis táska , n Odadugja kócos fejét a rövid is. — Az elem! — mondja és visz- szahúződik. Sietve matat a tás­káiéban. Mcgutóbb... De nem megtalálja a villanylámpát. S va­lóban, az új elem sokat ssg't. A férfin is. mert alkalma nyílt az odábbállásra ... A végállomás előtt már táncol- !ak. A nyurga a szőkével. Rövid a csendes barnára meregeti a sze­nét. Különös lány. a szavát se n.llani. Na, talán rpaid a leszál­lás után... ! — gondolja — és a bömbölő masinát lekapcsolva, szolgálatkészen szedi ' e a cso­magokat. Pesti János

Next

/
Thumbnails
Contents