Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-07 / 288. szám
4 TOLNA MEGVET NEPÜJSÄG 1961. december 1. Tizenkétmilliós szövetkezet ENNÉL TALÁLÓBB, kifejezőbb neve van ugyan a szövetkezetnek, de én mégis így nevezem. Mert igaz, hogy vasipari ktsz- ként ismeri Dombóvárott mindenki ezt a több mint egy évtizede alakult szövetkezetét, de ha a fejlődést nézzük, akkor megállapításom helytálló és találó. Tizenkétmilliós szövetkezetnek mon dóm, mert most már valahogy így, a tervszámok alapján kezdik mérni a szövetkezetek erejét, életképességét. S a vasipari ktsz-ről elmondhatjuk: erős, életképes szövetkezet ez. És hogy bizonyítsam ezt? Kísérőnek kértem magam mellé Bumbulusz Györgyöt, a szövetkezet elnökét, hogy sétáljunk egyet az üzemház műhelyeiben és győzzön meg engem arról, hogy valóban erős s életképes a szövetkezet. Kezdtük a sétát a drótfonó üzemben. Ez a legérdekesebb, leglátványosabb üzem. Hét évvel ezelőtt, amikor először készítettek egy igencsak kezdetleges drótháló-fonó gépet, senki nem gondolta, hogy ilyen üzem lesz itt, s cikkük világhírűvé válik. Mert ez történt a hét év alatt. Időközben sok egyéb más is. Házilag, saját tervek, hulladékanyag fel- használásával készítettek egy villanymotoros drótfonó-gépet. Azután még egyet. Ez már tökéletesebb volt, mint az elődje. De még itt szabadon állt a transz- misszió, a kuplung-berendezés, úgy, mint a száz évvel ezelőtt készített öreg munkagépeken. S azután, ahogy nőtt a dróthálóigény, úgy kellett Újvári József tmk-vezetőnek törni a fejét azon, hogy még tökéletesebb, gyorsabb, biztonságosabb gépet adjon az üzemrésznek. Elkészült két gép. Burkoltak, biztonságosak. S égy gép alig huszonötezer forintba került, ha az ipar gyártana hasonlót, háromszor ennyibe kerülS A GÉPEK JÓK, tökéletesek. Elég példának csak ez: 10x10 milliméter lyukbőségtől 80x80 milliméteresig készítenek, akár öt méter magasságú és száz méter hosz szú dróthálót. A drót vastagsága lehet egy millimétertől 3,5 milliméterig. S ez a »választék-bőség« persze azt eredményezi, annyi rendelésük van, hogy két műszakban kell a gépeket üzemeltetni. Egy műszakban hatszáz négyzetméter hálót fonnak. S termékük eljut a Szovjetunióba, Bulgáriába, Csehszlovákiába, az NDK-ba. És a hazai szükségletet is kielégítik. A nyáron például talán száz ku- koricagórénak való hálót kötöttek a tsz-eknek. Ipari létesítményeken, gépek védőburkolatán, lakóházak építésénél található a ktsz- ben készített drótháló. AMIKOR A MUNKÁSOKRA terelődik a szó, kiderül, hogy harciasak valamennyien. Türelmetlenek, ha nincs anyag, ha áll a gép, s ilyenkor legjobban teszi az elnök, vagy a tmk-vezető, ha csak akkor megy az üzembe, ha már van anyag, ha jó a gép. Pör- necz Gyuláné, Sipos Béláné, Pápai György, Faluvégi Irén. Kovács Jolán a legjobb drótfonó, ha egyáltalán lehet így különbséget tenni a munkások között. Most például export-hálót fonnak. A Szovjetunióba szállítanak negyven tonna 10xl0-es hálót másfeles drótból — kiváló minőségben. Érdekessége a részleg munkájának az is, hogy előbb a lakossági terv-részt teljesítették, azután az exportot. Általában ez jellemzi a szövetkezet munkáját. Elsősorban a lakossági szolgáltató, javító munkát végzik el. A tizenkétmillió forintos tervnek negyven százalékát teszi ki ez a munka. S hozzá kell tenni mindjárt, hogy a gumisoknál, a lakatosoknál forintos munkák végzéséből tevődik össze a 480 ezer forint. A lakatosok egyébként országjáró túrán vannak jelenleg is, csakúgy a víz- és villanyszerelők. Az utóbbiak Alsónyéken készítenek vízmüvet és villamos szerelést. A lakatosok Tatán, Dorogon, Oroszlányban, Szombathelyen dolgoznak, több mint egymillió forint értékű munkával járulnak a tizenkétmilliós tervhez. A kovácsok, autószerelők, mérlegjavítók és a ktsz valamennyi részlege jól dolgozik. Ezt igazolja az is, hogy a tervteljesítéssel nincs baj. December húszadika táján fejezik be a tervet. Pedig az idei tizenkétmilliós terv kétmillióval több, mint az 1960-as volt, és hat millióval több mint öt évvel ezelőtt volt. FEJLŐDIK, ERŐSÖDIK a vasipari ktsz. Nagy lehetőségek előtt állnak. S nagyüzemmé lehetne fejleszteni, ha nem volna olyan helyiségprobléma, ha nagyobb kedvvel foglalkoznának ügyükkel az illetékesek. Most tizenkétmilliós ez a szövetkezet, jövőre bizonyára már tizennégymilliós lesz: s két-há- rom év múltán? Nehéz jósolni, de az biztos: a jövőben is — hivatásának megfelelően — elsősorban a lakosság igényeit elégíti ki a szövetkezet. S ez pedig még csak növeli a tervben szereplő milliók értékét. (pálkovács) Öt perc telefonbeszélgetés a téli tüzelőről Amikor a számot tárcsáztam, kinéztem az ablakon Szürke, borongás idő volt odakint és az emberek magasratűrt gallérral igyekeztek dolguk után. Láthatóan fázósan húzták össze magukat, és a park padjai is üresen ásítoztak, nem ült rajtuk senki. .:. 24—56. ;..Halló, Tüzép, Pálfi Vilmos telepvezetővel szeretnék beszélni. — Tessék, itt Pálfi Vilmos... — A téli tüzelő ellátottságról érdeklődnék. Mi a helyzet, milyen nehézségek adódnak? — Egyetlen nehézségünk az, hogy annyi tüzelőanyag halmozódott fel a telepeinken, hogy lassan elhelyezési problémáink lesznek. Ilyen még nem fordult elő. Szekszárdon jelenleg több mint 200 vagon szén és 70 vagon tűzifa vár eladásra. Lejártak már az utalványok és a közületek nagyrésze is átvette a tüzelőanyagot, mégis rengeteg van még tartalékban. — Egészen bizonyos, akármilyen hideg tél is jön, bőven lesz tüzelő, hiszen 100—120 vagon érkezik havonta a már meglévőhöz. Nem rosszabb a helyzet vidéken sem, ott is bőven van tüzelőanyag. A lakosság tüzelővel való ellátottsága tehát teljes mértékben biztosított. — A készletünk igen változatos szénfajtákból tevődik össze, amelyet vegyesen adunk el. Van kom- lói és pécsi szenünk, és láthatóan kevésbé idegenkednek a vásárlók az iszapszéntől, mint az elmúlt években. Ez azt bizonyítja, hogy ez a szénfajta is bevált kezdeti szokatlansága ellenére. A fafűté- ses kályhák tulajdonosai is nyugodtak lehetnek, a tűzifa is megfelelő mennyiségben van raktáron. — Persze vannak, akik azt szeretnék, hogy tisztán csak brikettet adjunk az utalványra, ez azonban jelenleg nem megoldható. Reális igényekkel mindenki megtalálhatja a számítását a tüzelővel való ellátottság kérdésében és nyugodtan mondhatjuk: jöhet a tél! — M — A busz kereke megcsúszott, aztán megállt. Rajtunk kívül egy öreg bácsi botorkált le a buszról. Motyogott valamit magában, biztosan azt, hogy „micsoda lépcsők”! Egy nő szállt fel a buszra. Vizsgálódva körülnézett. Én is néztem a tájat, de alig láttam valamit. Arra gondoltam, hogy sorsdöntő nap a mai. Életem nagy pillanata előtt állok. Mit fogok mondani, hogyan állok majd a gyerekek elé? A szívemet a torkomban éreztem. Szerettem volna visszafordulni, megállítani a buszt, leszállni, amíg nem késő. De nem tettem semmit, csak csendben ültem. A nő, aki az állomáson szállt fel, kérdezett valamit a kalauztól, aztán, odajött, és megszólított. Megkérdezte, hogy hova megyek, és miért. Mondtam, hogy tanítani szeretnék, Izményben, mire mosolyogva állapította meg: akkor kartársak leszünk. Közben a mázai vasútállomásnál letértünk a műútról és jobbra kanyarodva már éreztük a köveket a kerekek alatt. Hamarosan megláttam a táblát a falu szélén: Izmény. Világvége — gondoltam magamban. Leszálltunk. Az új ismerősöm elvitt az igazgatóhoz. Kicsi szobában ültünk le, ez volt az iroda. Rettenetesen éreztem magam. A hangom tompán, és távolról csengett. Beszéltem, de nem tudtam, hogy most valóban, én mondom-e a szavakat. Mi vagyok én most? — jutott eszembe. — Diák, vagy tanító? Egyik sem — állapítottam meg. Könyvek sokaságát kaptam tanulmányozni. Ettől egy kicsit megijedtem, amit az igazgató rögtön észrevett, kedvesen figyelmeztetett: „Kislány, ezt most nem azért adtam, hogy egyszerre elolvassa az egészet.”. Pár napig csak órákra jártam. Néha elfelejtettem ott a padban, hogy most már tanítónő vagyok, és jelentkezni akartam, és a gyerekekkel együtt felállni. Az első órát, amit én tartottam-, nem tudom megítélni, hogy milyen volt. Tudom a középiskolában az orosz felelésektől rettegtem a legjobban, de az órám elején arra gondoltam, bár felelnék minden órán oroszból, és ülhetnék ott, a régi, megszokott padban, sokkal egyszerűbb lenne. A naplót ügyetlenül lapoztam. Kezemmel nem tudtam mit kezdeni. Egész nap a régi diákélmények jártak az eszemben. Igen, amikor még diákok voltunk! De most már tanítónő vagyok. Elmúlt egy hét, két hét, s vele együtt elmúlt a félelem, a lámpaláz. Sokan vagyunk képesítés nélkül, s mindannyiunknak nagy problémákkal kell megküzde- nilnk. Sok a nehézség, de van akarat és segítség. Kartársaink áldozatkészek, megbíznak bennünk. Visszagondoltam arra a napra, amikor idejöttem, akkor azt éreztem, a világ végére érkeztem. Ma más, egészen más érzés uralkodik bennem. Nem a világ vége van itt, hanem a jövő kezdete. A feladatunk pedig a legnemesebb: a jövő emberét nevelni. Nevelni az életre, munkára, az igazságra, a szépségre. Akaratunk nagy, és ez nagy erőt jelent. Hiszem, hogy képesek vagyunk nagv munkára, mi, képesítés nélküliek is! SASHEGYI HILDA 1!0 üzemi KST —12 ezer tag -12 millió lorint megtakarítás - 7 millió torint kölcsön A megye KST-inek évi mérlege Kevesen gondolják, akik látják az utóbbi hetekben az üzletekben mutatkozó vásárlási kedvet, hogy a vásárlási lehetőséget jelentős mértékben elősegítették a megye üzemeiben, munkahelyein működő „házi bankok” a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak, vagy ahogy a dolgozók ismerik, a népszerű KST-k, amelyek nagy része az év utolsó hónapjaiban fizette és fizeti vissza tagjainak az évközi megtakarításokat. A megyében működő 110 üzemi KST közel 12 ezer bérből és fizetésből élő dolgozót tömörít magába, akik ezen önkéntes társulásuk útján ez évben is több mint 12 millió forintot takarítottak meg, gondos, beosztó életmóddal. Ezek a dolgozók, akik most 1—2000, nem ritka esetben 4—5000 forint évi megtakarításukat kapják vissza az OTP által fizetett 5 százalékos kamattal együtt, elvetették gondját a téli szükséglet (tüzelő, hízottsertés- vásátlás), vagy a karácsonyi ajándékhoz szükséges anyagiak megszerzésének, mert az évközi, illetményből eszközölt, alig észrevehető megtakarítások tekintélyes összegeket eredményeztek. S mit nyújtott évközben a KST a dolgozóknak A megyében közel 7000 bérből, fizetésből élő dolgozónak mintegy 7 millió 200 ezer forint kölcsönt folyósítottak a KST-k, amikor I arra a család, illetve a dolgozó életében a legjobban szükség volt. Ezúton köszöntjük a jól szervezett tolnai textil- és a selyemgyár, a biritói, gerjenj és sárközi állami gazdaság, a dombóvári MÁV osztószertár, a szekszárdi, dombóvári, dunaföldvári és hőgyészi pedagógusok, a paksi konzervgyár* a furkói és a szekszárdi kendergyár, a gyönki, tolnai és dunaföldvári földmű vessző vetkezet, a Tolna megyei Népbolt a Vas-Műszaki Nagyker. Vállalat, a Vendéglátóipari Vállalat, a termény- forgalmi és a tejipari vállalat, a postások, a dombóvári járási és községi, a gyönki járási, a szekszárdi városi és megyei tanács, az SZTK. a bonyhádi és Tamási Sütőipari Vállalat, a Tolna megyei Kéményseprőipari, a Simontor- nyai Vegyesipari Vállalat, a gyógyszertári központ, a bonyhádi, a dombóvári és a gyönki ktsz-ek, a belecskai gyermekott- non KST-inek vezetőségét, akik becsületes, önzetlen munkával elősegítették, hogy munkahelyük dolgozóinak több mint a fele már a KST tagja. A 11 ezer KST-tag nevében ugyancsak ezúton üdvözöljük a szakszervezetek vezetőit, aktíváit, a takarékpénztár dolgozóit, hogy sokat segített a helyes, takarékos, beosztó életmód gyakorlásához. A megye 110 munkahelyén létrehozták a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárat. A cél most már az lehet, hogy munkájuk nyomán a megye minden bérből és fizetésből élő dolgozója a KST-k tagjává legyen, (szí) cA Iwmlezdt áfítájvél h a klize^dt emktapió/lkmL Ha arról hall az ember, hogy egy üzemben a vezetők és a dolgozók termelési értekezleten kitárgyalták a terveket — bosszankodik a pongyola fogalmazás miatt. De legalább tudja, hogy mit közöltek vele. Ám a magyar nyelv „újítóinak” jóvoltából mostanában olyan szavak is hovatovább polgárjogot nyernek, amelyek értelmét sokszor csak fáradságos kutatómunka után lehet kihámozni. Itt van például ez a szócska: lerendeztük. Mikor használják? ...Nehéz lenne felsorolni. hallottam már, hogy a kultúr- felelős lerendezte a kultúrális alap felhasználását, hogy a pénztáros lerendezte a dolgozók esedékes bérét, s hogy a szakszervezet újítási felelőse lerendezte az egyik szocialista brigád benyújtott újítását. Hogy mit is tett tulajdonképpen a derék újítási felelős, mielőtt közölte a brigád képviselőjével a bűvös szót? Ennek is utána jártam, összehívta az újítási bizottságot, elemezték az újítást, és megállapították: bevezetésével anyagot, munkaidőt, s pénzt lehet megtakarítani, tehát mindenképpen érdemes az üzemben alkalmazni. Közrejárt még az illetékeseknél, hogy az újítók megkapják az őket jogosan megillető pénzösszeget. Persze, mindezt nem tíz perc alatt intézte el, hanem hetek alatt. A szocialista brigád pedig türelmetlenül várta a választ. S miután türelmük elfogyott, kénviselőt küldtek az újítási felelőshöz, aki szó szerint a következő felvilágosítást adta: — Az újításukat lerendeztük. Mondja meg társainak is, legyenek türelemmel. Amikor a brigád tagjaival ezt közölte, mindenki elmosolyodott, s egyáltalán nem nyugodott meg. Ellenben elhatározták, hogy kerül, amibe kerül, utána járnak mit is jelent ha valamit lerendeztek. Elkezdték lavozgatni az értelmező szótárt, s különböző lexikonokban keresték a szócska mögött megbúvó magyarázatot. De mégse a tudományos művekből, hanem a gyakorlatból tudták meg, hogyan kell értelmezni ha valamit lerendeztek. Egy héten belül ugyanis megkapták az újításukért járó összeget. Hát nem megnyugtató? Ám téved, aki azt hiszi, hogy csak egyetlen szocialista brigádnak tudnak a „nyelvújítók” ilyen nagy fejtörést, ennyi izgalmat okozni. Kérem, erről szó sincs! Hogy mindezt bizonyítsam, elmondok még egy esetet... Szomszédasszonyom, Kati néni. a derék háziasszony, azzal állít be hozzám a minap: — Képzelje csak el, már kiszerelik a csirkeaprólékot is. S még ezért a kiszerelt csirkeaprólékérl pénzt mernek kérni! De engem ugyan nem lehet becsapni! Úgy esett a dolog, hogy Kati néni az üzlet kirakatában elhelyezett plakáton olvasta: csirkeaprólék kapható. Bement a boltba, s határozottan mondta: — Kérek félkiló csirkeaprólékot. Erre az eladó: — Kérem, a csirkeaprólék kiszerelt áru. Kati néni pedig ebből nem kért, mert azt hitte, hogy be akarják csapni. Pedig senki se akarta be- csavni. Kati néni egyszerűen nem tudta: ha valamely árut az üzletben kiszerelve hoznak forgalomba, az annyit jelent, hogy előre becsomagolták. Pedig ha tudta volna!... Mikor Kati nénit felvilágosítottam., hogy a világért sem akarták őt becsapni, megkönnyebbülten felsóhajtott. De azért még egy kérdést megkockáztatott: — Miért nem magyarul közük az emberrel, hogy miről van szó? Hát, erre már én sem tudtam megnyugtató választ adni. R. É.
