Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-05 / 286. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZC( ALI S JA M tj N KÁ SÁA R 7 0!'«^ÍM'ÉGYEÍ Kedd 1961. december 5. XI. évfolyam 286. szám * ARA: 50 FILLÉR A tizenkettedik — a hatvanból Alig két hónappal ezelőtt tár gyalta az országgyűlés ötéves népgazdaságfejlesztő tervünket. Törvénnyé váltak az irányszá­mok, népünk képviselőinek mó­dosító javaslataival kiegészítve. A terv reálisan szabja meg az elérhető, megvalósítható célokat, és ezzel egyidőben megmutatja azokat a lehetőségeket is, melyek segítik, gyorsabbá teszik a cél el­érését. Az ötéves terv első évé­nek Utolsó hónapját kezdtük meg. A tizenegy hónap eredményei jók, a megye ipara egyenletesen fejlődött. Azokban az üzemekben, ahol különböző okok a terv túl­teljesítését nem indokolják, jelen­tősei léptek előre a költségek csökkentésében, a termelékenysé­gi mutatók javításában. Alig egy két üzemről mondható el csak az, hogy nem használták ki a helyi adottságokat, nem tettek meg mindent a terv sikeres teljesítése érdekében. S ezekben az üze­mekben is az év utolsó hónapjá­nak munkája még jelentős javu­lást eredményezhet, ha a hátra­lévő időt felhasználják arra, hogy a tizenegy hónap tapaszta­latát a tizenkettedik hónap ter­vének teljesítéséhez alkalmazzák. — „Vannak eredményeink, méghozzá igen szépek, és vannak gondok is. Ilyen körülmények kö­zött élünk és dolgozunk, s ami a legfontosabb, az eddigi, helyes politikát folytatjuk tovább” — ál­lapította meg legutóbbi csepeli beszédében Kádár elvtárs. E rö­vid mondat, mely lényegében egész tevékenységüket jellemzi mutatja: nem volt hiábavaló ed­digi megfeszített munkánk, nem térünk le arról az útról, melyet öt évvel ezelőtt kezdtünk el, s melynek végső célja, hogy a szo­cialista társadalom alapjait le­rakjuk, megteremtsük a nép jó­létét, a jólét emeléséhez szüksé­ges anyagi bázist. S ezért kell dolgozni, talán job­ban, mint eddig. Mert az igaz, hogy az ötéves terv hatvan hó­napjából tizenegyet már magunk mögött tudunk, de tény az is, hogy egynémely vezetőt elbiza- kodottá tesz nagyszerű eredmé­nyeink sorozata. Tudni keli, hogy még nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt. Eredményeink sokkal jobbak lennének akkor ha azt a rengeteg helyi lehetősé­get hasznosítottuk volna, amely továbbra is rejtett tartalék ma­radt az üzemekben. Mert az a helyzet, hogy a gaz­daságvezetők mindig tartalékol­nak valamit, nyersanyagot, egy- egy jó módszert, , melyet akkor szándékoznak hasznosítani, ami­kor majd „nagyon szorít a cipő”. Ez az „előretartás” természetesen károsan hat a pillanatnyi hely­zetre. S nem kell azon sem túl­ságosan csodálkozni, hogy a jövő év elején tartandó számvetéskor olyan képet kapunk, hogy az év utolsó hónapjaiban „jobban” dol­goztunk. mint a többiben. Ennek oka pedig az lesz — ha időben nem lépünk fel ellene — hogy szívesen nyúlnak az évvégi szo­kásos hajrához, most is csak úgy, mint majdnem minden évben. Mire e sorok megjelennek, már ilven tekintetben „számvetést” végeztek jónéhánv üzemben. Szá- molgatiák azt. miből milyen tar­talék van még. amit „bedobhat­nak” a termelésbe, hogv az elő­zetes mérleg kimutatásaiból okul­va javítsanak még ott, ahol lehet. Mert bárhogy is hadakoztunk ellene a múlt években, de kíséri még a termelő munkát a hóvégi, negyedévi, de különösen az évvé­gi hajrá. Persze, általánosítani nem le­het ebben az esetben sem. Nem mindenütt voltak olyan helyzet­ben az üzemek, hogy az év kö­zepén kapták csak az éves vég­leges tervszámokat. Az ilyen üze­mekben — főleg a minisztériumi iparnál, de egyes építő vállala­toknál is — bizonyos fokig ért­hető az évvégi hajrá. De semmi esetre sem indokolt olyan eset­ben, ahol rendes időben kézhez kapták a tervszámokat, s volt mód a munka megszervezésére. Az évvégi hajrá egyébként is ká­ros, csakúgy, mint a hóvégi, vagy a negyedév-végi. A nagy sietség­ben elkerülhetetlen az, hogy ne romolják a termék minősége. A dolgozót is hajtja — nemcsak a becsületérzés a terv teljesítéséért, hanem az anyagi ösztönzés is —, felületesebb munkára „ösztönzi” az év végének közeledte, mert ta­pasztalatból tudja, hogy ilyen­kor kevesebb gondot fordítanak a termék minőségére, és ha a szállítás nem történik meg a fo­lyó évben, úgy mód van még a hibák javítására a következő év első hónapjában, amikor pe­dig az a helyzet, hogy bizonyos pangás tapasztalható. így, ilyen módszerrel „egyenlítődik ki” a hajrá-munka, amely káros a gyár­ra, a dolgozóra és a népgazda­ságra, egyformán. Van egyéb nehézség is, amely lassítja a fejlődés ütemét. Isme­retesek ezek a gyárakban, beszél­ni nem is kell róluk, mert a fej­lődés nehézségei ezek. S számí­tani kell arra is: a jövőben sem lesz gondatlan életünk. A szo­cializmus építése nem lakodalom. Itt dolgozni kell! Keményen, fér­fiasán, kommunista módon. Úgy, mint az a félezernyi szocialista munkabrigád teszi a megyében. S a kommunisták, a szocialista brigádok ha továbbra is a fejlő­dés, a nagy munka, a szocializ­mus építésének első sorában ha­ladnak, követik őket a dolgozók ezrei. Mert megmutatta népünk az elmúlt öt évben: helyesli a párt programját, megvalósításáért képes a legjobbat adni tudásából. S ez biztosítéka további mun­kánk sikerének is. A nyílt be­széd, az elvtársi segítségnyújtás, a szocialista államok együttmű­ködése, a dolgozók lelkesedése si­kereink alapja. Csak arra kell vigyázni: megfelelően éljünk ezekkel a munkát segítő lehető­ségekkel. ...a mi politikai irányvonalunk nagyon hosszú időre stabilizáló­dott. Lehet tehát nyugodtan él­ni és dolgozni, s tanulmányozni, hogyan lehet ezt a politikát még- jobban végrehajtani. Pártunk VII. kongresszusa helyes irányt szabott. Van ötéves tervünk, amely megfelel szocialista építé­sünk céljainak. Ezt a tervet va­lóra váltjuk, a nehézségeket pe­dig leküzdjük — értékelte Ká­dár elvtárs a csepeli gyűlésen az év elmúlt hónapjainak munká­ját, s határozta meg a feladatot. A tizenkettedik hónapba léptünk, ötéves tervünk első évének cél­kitűzéseit megvalósítjuk a terve­zett módon, sőt, mint az eddigi előzetes adatok igazolják, jelen­tősen túlhaladjuk az előirány­zottat. S ez a néhány hét, ami még az 1961. évi tervidőszakból hiányzik, jó lesz arra, hogy fel­készüljünk a következő évre, pó­toljuk még azokat a hibákat, me­lyek a termelés egyenlete"’'''-' tételében tapasztalhatók. (Pj) Megnyílt a% F. Ssn keserveset i Világkongressxus Moszkva (MTI). Hétfőn reggel a Kreml kongresszusi palotájá­ban a világ minden részéből ér­kezett 1100 küldött és megfigye­lő jelenlétében ünnepélyesen meg nyílt a december 16-ig tartó V. Szakszervezeti Világkongresszus. Az ülés megkezdése előtt az előcsarnokban és a teremben sok száz külföldi delegátus vette kö­rül German Tyitov őrnagyot, a szovjet küldöttség tagját. Tyitov szívélyesen kezet szorított Brutyó Jánossal, a SZOT főtitkárával és a magyar delegáció többi tagjá­val. Agostiono Novella, az SZVSZ elnöke nyitotta meg a kongresz- szust. Ezután Viktor Grisin, a Szov­jet Szakszervezetek Központi Ta­nácsának elnöke 63 millió szov­jet szervezett dogozó nevében kö­szöntötte a kongresszus részvevő­it. A szovjet dolgozók nagy meg­tiszteltetésnek tartják, hogy az V. Szakszervezeti Világkongresz- szus Moszkvában tartja üléseit — mondotta. Novella elnök javaslatára a kongresszus ezután jóváhagyta a napirendet, a kongresszus szabály­zatát és ügyrendjét. A napiren­den a következő kérdések szere­pelnek: 1. Az SZVSZ tevékenysége és a tagszervezetek időszerű fe.i-.i a- tai a békéért, az imperial izm is ellen, a békés együttélésért, az általános és teljes leszerelé­sért, a dolgozók gazdasási és szo­ciális követeléseiért vívott harc­ban. Előadó: Louis Saillant fő­titkár. 2. A szakszervezetek tevékeny­ségének és szolidaritásának foko­zása a gyarmati rendszer felszá­molásáért vívott harcban. Előadó: Ibrahim Zakaria, a Szakszerve­zeti Világszövetség titkára. A tárgyai! a szekszárdi tanácsülés Tegnap délelőtt Szekszárd vá­ros tanácsa rendkívüli ülést tar­tott. Kalmár József vb-elnök meg nyitója után dr. Nedók Pál vb- titkár beszámolójában az 1961. évi hátralévő községfejlesztési alap költségvetésének módosítá­sára tett javaslatot, majd rátért az 1962. évi községfejlesztési terv főbb célkitűzéseinek ismertetésé­re. Elmondotta, hogy a jövőben a tervek megvalósításához még job­ban kívánják felhasználni a tár­sadalmi munkások segítő erejét. A költségvetésben mindössze 50 ezer forint értékű társadalmi munkát határoz meg jövőre a végrehajtó bizottság, de ennél lé­nyegesen többet tehet a lakosság. Községfejlesztési alapból fejezik be a nyárra a vásárcsarnok fel­építését és jelentős összeget for­dítanak új utak építésére, a meg­lévők korszerűsítésére és portala­nítására. A felszólalások folyamán szó- bakerült az úttörők üdültetésének támogatása, az állategészségügyi laboratórium költségeinek meg­vitatása, a palánki bekötőút hely­zete. A második napirendi pontban a bejelentéseket fogadta el a ta­nácsülés, majd az interpelláci ík következtek. 3. A pénzügyi ellenőrök jelen­tése. 4. A Szakszervezeti Világszö­vetség vezető szerveinek megvá­lasztása. A napirend, az ügyrend és a szabályzat elfogadása után No­vella elnök átadta a szót Louis Saillant-nak, az SZVSZ főtitká­rának, aki megkezdte hatórás be­számolóját. Louis Saillant beszámolója Louis Saillant bevezetőül rö­viden elemezte az SZVSZ-nek a lipcsei IV. világkongresszus óta kifejtett tevékenységét. Mint mon­dotta, az SZVSZ munkáját a munkásosztály iránti hűség, a munkásegység megteremtésére irá­nyuló törekvés jellemezte, s ezért tekintélye tovább növekedett, tag­létszáma 107 millióval emelkedett. Az V. Szakszervezeti Világkong­resszus olyan körülmények között ül össze, amikor a világon két kü­lönböző társadalmi rendszer ala­kult ki és az emberiség egyhar- mada az igazi demokrácia és sza­badság, a dolgozó tömegek jó­léte és boldogsága jegyében már az új élet építésének útjára lé­pett. Bebizonyosodott, hogy a szocia­lista társadalmi rendszer az egész emberiség fejlődésének döntő meghatározó tényezőjévé vált. Visszavonhatatlanul megmutatko­zott a szocialista társadalmi rend­szer fölénye a kapitalista rend­szer fölött, a béke erőinek, a munkásmozgalom erőinek fölénye a reakció és a háború erői fölött, a kapitalizmus álta­lános válsága újabb szakaszba lé­pett. A monopóliumok hatalmuk megörökítése érdekében meggyor­sítják a töke koncentrációját az iparban, a mezőgazdaságban, stb. A monopolista államkapitalizmus révén egyesítik erejüket az állam- gépezet erejével, hogy ezáltal meg szilárdítsák uralmukat a gazda­sági élet és a nemzet egész élete fölött. Szüntelenül növelik a fegy­verkezési kiadásokat és fokozzák háborús előkészületeiket. Egyre nagyobb mértékben zsákmányol­ják ki a munkásosztályt és a népi­tömegeket, egyre jobban kifoszt­ják a gazdaságilag elmaradott or­szágokat. Ezt a tevékenységüket az állítólagos segélyprogramokkal próbálják leplezni. A tőkés országok uralkodó osz­tályainak demokrácia-el lenessége fokozódik — folytatta Saillant. Ez a kapitalista rendszer belső el­lentmondásainak kiéleződéséhez vezet. Az osztályharc egyre éle­sebbé válik és a tömegek mind világosabban látják, hogy a mo­nopóliumok a dolgozók és a né­pek legfőbb ellenségei, s az egész folyamatban a leghatalmasabbak és legagresszívabbak az amerikai imperialisták, az amerikai mono­póliumok. A nemzetközi helyzetről adott rövid értékelésében Saillant utalt rá, hogy a gyarmati rendszer ösz- szeomlósa folytatódik. A negye­dik kongresszus óta 21 ország vívta ki nemzeti függetlenségét. Ázsiában és Latin-Amerikában a népek számos diktatórikus rend­szert buktattak meg. Létrejött az új, nemzeti és demokratikus ál­lamok egész sora. Ezek az orszá­gok az imperialista monopóliu­mok ellen; harcukban a hatalmas szocialista tábor békepolitikájára, testvéri segítségére a nemzetközi munkásosztály szüntelen szolida­ritására támaszkodnak. A tőkés or­szágok dolgozói nagyszabású har­cot vívnak az imperialisták nép- ellenes, békeellenes politikája el­len. Ebben az általános fejlődésben növekszik a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalom ereje és szerve­zettsége. Ez a mozgalom ma ha­talmas erő, amelynek szerepe nap­ról napra határozottabbá válik. 1951-ben a szervezett dolgozók száma világszerte 70 millió volt* ma már több mint 175 millió. Hetven vagon zakuszka Uj export-gyártmányt vezettek be tavaly a Paksi Konzerv­gyárban. Akkor csak néhány vagonnyit készítettek ebből az ízle­tes, főként előételnek fogyasztható csemegéből, a zakuszkábóh ami külsőre töltöttpaprikára hasonlít, tölteléke sárgarépa, zeller, paszternák és egyéb zöldség, valamint fűszer keverékéből készül. Az idei szezonban hetven vagonra kapott rendelést a gyár, ami­ből harminc vagonnyit még ebben az évben elkészítenek. A zakuszka-gyártásnál is alkalmazzák a nemrég bevezetett ú írást, ami főként a termelékenység növelését segíti elő. Az üve­gek paradicsomlével való feltöltését sörpisztollyal végzik. tT* lé

Next

/
Thumbnails
Contents