Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-01 / 283. szám
!. ffecenffier 1. VOLNA MEGVET NEPtJJSAG 3 A Ikatrészhián Önköltségtervezés az aparhanti Búzavirág Tsz-ben Termelőszövetkezeteink gazdálkodásában egyre nagyobb szerepet kap a gazdaságosságra, jövedelmezőségre való törekvés. A szövetkezeti gazdaságok megszilárdítása, a tsz-tagok jövedelmének emelése egyre inkább szükségessé teszi az okos, célszerű, megfontolt, takarékos gazdálkodást, azt, hogy minél kisebb ráfordítással minél több eredményt, nagyobb hozamokat érjünk el. A gazdálkodás színvonalának javításához nagy segítséget ad az önköltségszámítás, amely pontosan megmutatja, hogy milyen anyagi és munkaráfordítások árán állítják elő szövetkezeteink a termékek egy egységét. Megyénkben is felismerték a szövetkezeti gazdaságok az önköltségszámítás nagy jelentőségét. Ezt mutatja, hogy míg tavaly 10, addig az idén 50 tsz számít rendszeresen önköltséget Tolna megyében. Az önköltségi adatok sokat segítenek még így is a gazdálkodásban, azonban ez a segítség megsokszorozódik akkor, ha előre meg is tervezik az önköltséget, a termelési ráfordításokat. Hazánkban eddig a Földművelésügyi Minisztérium segítségével hat termelőszövetkezetben, köztük az aparhanti Búzavirág Tsz-ben, idén először kísérletképpen bevezették az önköltségtervezést. Olyan termelőszövetkezetekben kerül sor az önköltségtervezés bevezetésére, amelyeknek gazdálkodása kiváló, számvitele megbízható és a tsz szakemberei szakmailag eleget tudnak tenni az önköltségtervezés magas követelményeinek. Az önköltségtervezésnek gyermekbetegségei ellenére is, már most, a kezdet kezdetén nagy a jelentősége. Éber Imre, az aparhanti Búzavirág Tsz főkönyvelője elmondotta, hogy a termelési költségek költséghelyenkénti és költségnemenkénti tervezésében részt vett a tsz minden vezetője. A tervszámok elkészítéséhez a múlt évek tényszá- maiból és a normatételekből indultak ki, figyelembevéve a helyi és egyéb sajátságokat. Például a kukorica önköltségének megtervezésénél számbavették a szűk séges gépi szántást, vetést, fosa- solást normálholdakban; a kézi munkaráfordítást (kapálás, szedés, szárvágás, stb.) munkaegységekben, a lófogatok munkáját (lókapálás) órákban, az ezt kiszolgáló emberi munkát munkaegységekben, saját gépeik szállítási munkáját órában és normálholdban, s ezt kiszolgáló emberi munkát ugyancsak munkaegységben. Számbavették a vetőmag és a trágya mennyiségét, azokat a költségeket, amelyek a segédüzem tevékenységéből terhelik a kukoricatermelést, az értékcsökkenési leírást és az általános költségeket. Nem célunk az önköltségtervezés részletes ismertetése, a példát csak azért vázoltuk fel, hogy láthassuk az önköltségtervezés sokoldalú feladatát, s ezzel is közelebb kerüljünk jelentőségének megértéséhez. A tervezés fegyelemre szoktatja a szakmai vezetést, a főagro- nómustól a munkacsapatvezetőkig. Arra ösztönzi őket, hogy a termelési feladatok megoldása közben ne lépjék túl a tervszámokat, takarékoskodjanak pénzzel, anyaggal, mun kával és idővel. Az a tény, hogy a termelési folyamatot, mint láttuk, a tervezés elemeire bontja és részletesen előírja a szükséges ráfordításokat, arra ösztönöz minden vezetőt, hogy ezeket a tervezett ráfordításokat ne lépje túl. Példáid hiegtervezik 417 hold kukorica kétszeri kapálásához 846 munkaegységet lehet felhasználni. Ha ennél többet használnak fel, akkor már láthatóan rontják a jövedelmezőséget, magasabb lesz az önköltség a tervezettnél. Ez a jelenség felveti a kérdést, hogy nincs-e munkaegység-hígítás, nem történt-e valami felesleges munka, hogy túllépték a kapálásnál felhasználható munkaegységek számát. Egész népgazdaságunkban fontos feladat, különösen most, a második ötéves tervben a gazdaságossági szemlélet uralkodóvá válása. Termelőszövetkezeteink ezen a területen még gyermekcipőben járnak. Maga az önköltségszámítás is sokat segít a gazdaságossági szemlélet kibontakozásában, az önköltségtervezés pedig sokkalta többet. Lehetővé teszi, hogy már menetközben a termelési folyamat egyes részeinek elvégzése után azon nal ellenőrizzék, hogy gazdaságos volt-e a munka, nem volt-e hibás a munkaszervezés, vagy a munka elvégzése. Felbecsülhetetlen segítség ez és eredményei is felbecsülhetetlenek ma még. Az önköltség-tervezés feltárja a rejtett hibákat. A tervszámok túllépése és a túllépés okainak kiderítése már az első évben Aparhan- ton is sok olyan hibát tárt fel, amire nem is gondoltak eddig. így tökéletesedik egyre jobban a gazdálkodás, s így sikerül jövedelmezőbbé tenni a termelést. Persze az önköltségtervezésnek és számításnak, mint minden újnak a bevezetése, harc kérdése. Sok tsz-tag felesleges irkafirkának tartja, pedig ez a tagok érdekében történik elsősorban, hisz a tagságnak nem lehet közömbös, hogy mennyire jövedelmező a gazdálkodás, mennyire érvényesül a takarékosság elve. Ez a tsz-tag zsebére megy. minden tsz- tag megérzi ennek előnyös, vagy hátrányos voltát. Nem véletlen, hogy Aparhan- ton, ahol jól gazdálkodnak és ahol fejlett a számvitel, idén is 40 forint felett lesz egy munkaegység értéke. A szakmai vezetők közül is vannak, akik felesleges bürokráciának tartják az önköltség számítását és tervezését. Nem véletlen ez sem. mert az önköltségi adatok feltárják a szakmai vezetők hibáit is. Annak, hogy megyénkben nem terjed jobban az önköltséaszámítás a tsz-ekben, a számviteli nehézségek mellett saj nos a szakmai vezetők közömbössége, sok helyen ellenállása is az oka. Pedig elöbb-utóbb el kell jutniok a tsz szakmai vezetőinek is odáig, hogy állandóan számoljanak, hogy számbavegyék a termelés ráfordításait is és mindig ennek számbavételével döntsenek fontos termelési kérdésekben. Idén ötven tsz számít megyénkben önköltséget, s a termelési ráfordítást csak egy tsz-ben, az aparhanti Búzavirágban tervezik. A jövő évben növelni kell az önköltséget számító és tervező tsz- ek számát, s ehhez minden segítséget meg kell adni, mert ez is fontos feltétele a tsz-ek gazdasági megszilárdításának. Gy. J. Számtalanszor hangzott el különféle beszámolókon, sokszor leírták az újságok, közölték különböző jelentések, hogy a rendkívüli időjárás alaposan próbára tette a mezőgazdaság dolgozóit. Valóban, a szárazság alaposan próbára tette az embereket; erről sokat tudnának mondani a gépállomási, állami gazdasági traktorosok, szerelők, kovácsok. Amikor valaki a túlhajtott munka után fáradt, azt szokta mondani: „Én se vagyok gép, hogy mindent bírjak”. Most viszont talán a gépek mondták: „Én se vagyok ember, hogy mindent bírjak”. Mert a gépek hamarabb kifáradtak, mint az ember. Amikor a szerelőknek szüntelenül talpon kellett -en- niök, hogy a meghibásodott gépeket javítsák, hol itt, hol ott, amikor a kovácsok naphosszat esik ekevasat élesítettek, akkor bizonyosodott be, hogy az ember többet bír, mint a gép. A traktor, az eke birkózó t a földdel, miközben kopott, tört az alkatrész. Gyerünk, javítani, mert sürget a munka, minden elvesztegetett perc drága. Az igyekezet, a felelősség hajtotta a traktorost, a szerelőt, az igazgatót, mindenkit. A felelősség a jövő évi termésért, az ötéves terv teljesítéséért. Ám, az igyekezet, a felelősség útjába számos akadály ícr- nyosult — az alkatrészellátás. A gépállomások több, mint tízéves fennállását — úgy látszik, még hosszú időn át — végigkíséri ez a gond. Igazán, nem lehetne végre már megszüntetni? Némelyik gépállomási anyagbeszerző akár három felé szakadhatott volna, hogy ott tanyázzon Tolnán, Pécsett, vagy Budapesten, hogy amint, a keresett alkatrész megérkezik, azonnal lecsaphasson rá. És az anyagbeszerző mellett- vándorolt az igazgató, a főmérnök, a műhelyfőnök. Felmondta a szolgálatot a Belorusz, vagy a DT? — Irány Tolna ... — Ez az alkatrész még néni jött... Telefon Pécsre ... — Kettő van raktáron, de elsősorban a Baranya megyei gépállomásokat látjuk el... Nagyon sok anyagbeszerző, műhelyvezető különféle ismeretségét használta fel. Akadt olyan is, aki a saját pénzén vásárolt krumplit, és vitte fel Budapestre, hogy alkatrészhez jusson a gépállomás. A cél szentesítette az eszközt. A vetés, a mélyszántás nem állhatott meg. De ott tornyosult a másik akadály is; a gépkocsivezetők órája. A traktorosok, a szerelők dolgoztak, éjt nappallá téve. Megtörtént, hogy a gépállomás igazgatójának az volt a legnagyobb gondja, hogy kit küldjön alkatrészért, mert ott állt a gépkocsi, a vezetőnek még a hónap rége előtt — sokszor már 20-a előtt — lejárt a 250 órája. A gépkocsi volánja mellé pedig csak jogosítvánnyal rendelkező emberi lehet ültetni. Az illetékes felettes hatóságoknak legalább erre az időre kellett volna erre megoldást találni. A traktorosok dacoltak a rendkívüli szárazsággal, majd az esővel, hideggel, a vezetők állandóan ott jártak köztük, éjjel, nappal. és munkájuk sokkal eredményesebb lett volna, ha nem gátolja őket a két legfőbb; az alkatrészhiány és a rendelkezések merev megkötöttsége. A reményt még nem vesztették el, hogy másként lesz talán jövőre. B. I. Megjelent az Űj magyar lexikon ötödik kötete Most került ki a sajtó alól az Üj magyar lexikon ötödik kötete. A kötet majdnem 8000 m—r-be- tűvel kezdődő címszót, 267 szöveg közötti ábrát, illetve térképet és 19 műmellékletet tartalmaz. A tanácsi vállalatok vezetőinek értekezlete Csütörtök délelőtt Szekszárdon a régi megyeháza kistermében ér- 1 tekezletet tartottak, melyen részt vettek a tanácshoz tartozó ipari vállalatok igazgatói, műszaki ve- 1 zetői és főkönyvelői, valamint az üzemi párt- és szakszervezeti titkárok. Az értekezleten Kelemen Sándor, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője tartott beszámolót, melyben elemezte a vállalatok első háromnegyedévi gazdálkodását, ismertette a so- ronkövetkező feladatokat. A beszámolót vita követte. /JJETTENTŐ fXODRIGVEZ IRTA: HORVÁTH JÖZSEF 61. Ez a sikeres belépő bátorságot öntött Gézába. Minden idegszálával csüggött most a gondolaton, hogy a szerencsét kézben kell tartani, mert különben megszökik az ember mellől. Tíz perc múlva Nidossi szobája megnyílt előttük. Nidossi, a hajdani részeges tyukszemvágó, kótyagos tekintettel mérte végig a két testvért. Zavaros volt a szeme tükre. Géza menten látta, hogy sokat ivott. — Hallom, mi az hétpecsétes titok, amit el akartok nekem mondani? — mordult Gézára és társára. Géza előbbre lépett, s ő vitte — Nidossi testvér! Budáról jövünk, és mindketten egyszerre fedeztünk fel egy haldoklót a járdán. Egy testvérünk volt, Isten nyugosztalja szegényt, valaki kést döfött a hátába ... — Kést? Képletesen, vagy igazán? — Igazán! Egy kést, Nidossi testvér! De akkor még élet volt benne, és utolsó pillanatban még elnyöszörgött nekünk egy titkot. Ezt jöttünk jelenteni! — Azt mondta; spanyol követség ... vörösök ... Nidossi testvér! . . — Hogyan? Mégegyszer? — hajolt előre ültében a főbandita. — Spanyol követség ... vörösök ... Nidossi testvér — ismételte egy haldokló eszelősségét híven utánozva Géza. — így történt! — erősítette meg a vallomást a sarokházbeli nyilas. A városparancsnok erősen gondolkozni látszott. — Hát most mit csináljunk, mit gondoltatok ki, testvérek, hal lom! — kérdezte bárgyúan Nidossi. Géza ismét kész volt a felelettel : — Ez nyilván azt jelenti, Nidossi testvér, hogy a spanyol követségen vörösök bujkálnak. Valami kigyófészek lehet ott, és ezt azonnal ki kell füstölni! — Helyes. Derék fickó vagy, ezt én mondom! Helyén van az eszed. És vajon a szíved is a helyén van? Géza büszkén nézett a nyilasvezér képébe, majd katonásan összevágta magát: — Jelentem, Nidossi testvér, vállalkozom az akcióra! — Helyes. Jól van, testvér! Na várj csak. Megnyomott egy csengőt, mire egy hadnagyi egyenruhát viselő bandita ugrott be az ajtón: — Gyere csak, Kenéz! Intézkedsz, hogy azonnal szervezzenek egy jól felfegyverzett különítményt, mondjuk egy szakaszt, nem, az sok lesz. Mondjuk húsz embert. Ez a különítmény tehergépkocsira száll. Válassz ki egy stramm, fiatal parancsnokot. Aztán ennek a testvérnek a vezetésével kimennek a spanyol követségre. Gézához fordult: — Te tudod, hol a spanyol követség? — Hogyne, tudom, Nidossi testvér! — Akkor te beülsz a sofőr mellé, és vezényeled a menetirányt. Megértve? — kérdezte reszelés hangján Nidossi. — Igenis! — vágta ki katonásan Géza. Ebben a pillanatban félszegen megszólalt a sarokházból való nyilas: — És énvelem mi történjék? — Te hazamehetsz — adta ki rendelkezését Nidossi. — Elég lesz, ha egyikőtök megy, éspedig te — mutatott Gézára — vonulsz ki a különítménnyel. A másik harsány „Kitartás” kiáltással elhagyta Nidossi szobáját. Géza bent maradt. Kenéz, a segédtiszt megszólította: — Gyerünk, testvér! Géza most leküzdötte minden ellenérzését, és ő is karlendítéssel, „Kitartás” ordítással vett búcsút Nidossi Imrétől. Fél óra múlva a különítmény együtt sorakozott az udvaron. Csupa rosszképű, pártszolgálatos egyenruhát viselő martalóc. Parancsnokuk egy nyegle hadnagy volt, aki Rimóczy néven mutatkozott be Gézának. Géza válaszul csak mormogott, de a hadnagy ügyet sem vetett rá. Intésére a pribékek felkapaszkodtak a teherautóra. Rimóczy hadnagy is hátra ült közéjük, míg Géza a sofőr mellé telepedett. A teherkocsi kigördült a nyilas főhadiszállás kapuján. Géza most már magabiztos volt. — Na, hová megyünk? — kérdezte a nyilas sofőr, amint kifordult a Körútra. — Tudod, testvér, hol van a Zugliget? — kérdezte Géza barátságosan. — Tudom. — Oda megyünk, majd a közelebbi címet ott mutatom meg. A kocsi meglódult. Rohant, mint a végzet szekere. Anna ,,, Drága kicsi Anna , . És ti, elvtársak, mind ... Hát nekem nem sikerült... De remélem, ti megéritek azt a napot, armkor véget érnek a szörnyűségek . . . Az utolsó percben el kell hót vesznem ... De ti, elvtársak, akik élve maradtok, biztosan vigyáztok majd a kis Annára... És talán nem felejtetek el engem ... A különítményes autó sebesen száguldott. Már elhagyták a Nyugati pályaudvart. Milyen gyönyörű is ez a város — gondolta Géza, amint körülnézett. Csak nem pusztítják el ezek a gyilkosok? A sofőr röhögve megszólalt' — Nem vagy ijedős, testvér? — Nem — vetette oda Géza. — Mivel ennyire rohantam a Körúton. De tán két utcával arrébb lehet mór a front... — Hol? — kérdezte közönyt színlelve Géza. — Hát az Izabella utcánál, vagy a Vörösmarty utcánál. De lehet, hogy már a Csengery utcánál, a franc ti^dja. Géza nem válaszolt. Igen, az utolsó percben. Ha még egy-két napig kibírták volna ... A parancsnok, Rimóczy hadnagy hátulról előre kiáltott a sofőrnek: — Feri, a Széna térnél állj meg! (Folytatjuk.)
