Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-30 / 306. szám
lsei. december 30. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 A talpgyári szocialista brigád Az elnök öröme in. Az a szokás a gyárban, hogy a művezető egy-egy brigádnak kiadja műszakkezdéskor a munkát. A brigád nekifekszik a munkának, míg abból tart, nem áll meg. Ha végeznek, leülnek, várják az újabb intézkedést. A Riffer brigádnál másképp van. A talpgyár valamennyi munkahelyén alkalmazni tudják őket, éppen nagy szaktudásuk, és lelkesedésük folytán. A művezető, ha egész műszak alatt nem néz feléjük, akkor is nyugodt lehet. Most is, már a negyedik betonkádból szedték ki a nyakbőrt, amikor Riffer és Papp elment más munkahelyre. Anélkül, hogy szóltak volna a művezetőnek. S mit mond a művezető erre? — Nagyon megkönnyítik munkánkat. Nyitott szemmel járnak az üzemben. Ismerik a munka- műveleteket, és mindig találnak munkát. Meglátja, Nagy és Kovács szaki is így tesz. S valóban, amikor befejezték a bőrkiszedést, szó nélkül mennek másik munkahelyre. Kétségek fogtak el amiatt, hogy nem marad-e a brigád után selejt? A másik üzembéli művezetők győztek aztán meg ennek ellenkezőjéről. (A bőrgyártásnál a selejtet a legtöbb munkaműveletnél azonnal nem lehet észrevenni, csak a további feldolgozás során.) Am,íg a brigád megalakult, olyanná, amilyen most, változtak az emberek is. S előre kell bocsátani: nem váltak még Riff érék szocialista emberré. De napról- napra nyesegetik a régi hagyományokat és egyre inkább kibontakozik az a munkásemberJelvény az „erdők védelmezőinek" Az Országos Erdészeti Főigazgatóság néhány .évvel ezelőtt jelvényt alapított a »kiváló iá- sítók« számára, s ezt a jelvényt azóta már többezer KISZ-fiatal, úttörő, s az országfásításban résztvevő idősebb társadalmi munkás viseli. Az utóbbi időben több olyan eset fordult elő, amikor az erdők védelmében, tüzek oltásában tűntek ki fiatalok és idősebbek egyaránt. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság a jövőben a kiváló fásítok mellett az »erdők védelmezőit-« is jelvénnyel tünteti ki. típus, amely képes nagyszerű feladatainkat megvalósítani; és alkalmassá válik arra, hogy másokat is a saját példájára neveljen. A példa a talpgyárban már adott. Rifferék járják, tapossák a göröngyös utat. S egyre formálódik jellemük. Az emberi tulajdonságok pedig sokoldalúak. Még négy ember esetében, példájában is nehéz megtalálni azt a jót, kiválasztani a hasznos általánosat, melyet alkalmazni lehet a többi brigádok, emberek nevelésében. Itt van például ez a Riffer-brigád. Négyen vannak, de négy különböző embertípus. Egyik robbanékony, a másik furfangos, a harmadik megfontolt, s a negyedik politikus. S a négy ember jó tulajdonságát összetéve tudnak jó termelési eredményeket elérni. Ezek a tulajdonságok segítik azt. hogy változtassák egymás gondolatvilágát, érzelmeikre hassanak. A brigád munkájának kihatása van természetesen a családok mindegyikére is. Mert ahogy a családfő változik, úgy változik az otthon „brigádja" is. Igaz, ez talán hosszabb, és nehezebben járható út, de megéri ez is a fáradtságot. Mert azon kívül, hogy a brigád hatással van a családra, a csalá.d meg az ismerősökre, ez a folyamat halad tovább és tovább. És ezért sem lehet eléggé felmérni a szocialista munkabrigád-mozgalmat. Mert áthatol az egyénen át a közösségre is. A világhírű szarvasi tájfajta lucerna őshazájában, Szarvason, ahol Tessedik Sámuel 200 évvel ezelőtt meghonosította az értékes pillangós / takarmányt, pénteken országos lucernatermesztési ankétot rendeztek. A járási tanács dísztermében az ország minden tájáról érkezett 120 agrármérnök, mezőgazdasági szakember és termelőszövetkezeti elnök vitatta meg a lucernatermesztés problémáit. Bevezető előadást dr. Soós Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium növény- termesztési főigazgatóságának vezetője mondott. Gonda Béla, az FM osztályvezetője a lucernatermesztés nagyüzemi módszereiről tartott szakmai beszámolót, hangsúlyozva a kapáslucerna termesztésének sokoldalú előnyét. Erről beszélgettünk később Szabó elvtárssal. Körülbelül ő is ezen a véleményen volt. Elmondtam neki aztán tapasztalataimat is. A legtöbb kérdésben igazat adott. így abban is, hogy a brigádok versenyének értékelésén változtatni kell. És általában a versenyző dolgozókkal többet kell törődni a szakszervezetnek. A szőlő-ügy hallatán Szabó elvtárs is csak a vállát vonogatta. Amikor a brigádtagoknak azt a panaszát tolmácsoltam, hogy rendkívül lassan halad a gépesítés, s hogy még most is száz évvel ezelőtti módon szedik ki a bőröket a kádakból, csak annyi megnyugtató választ kaptam: Készítik már a darut, várjanak türelemmel. No, de meddig? A Riffer-brigád elindult azon az úton, melynek végén szocialista tulajdonságokkal rendelkező emberekké válnak. A közeljövőben lesz a termelési tanácskozás, amikor bizonyára értékelik dolgozó társaik munkájukat. És a megtisztelő cím viselésére engedélyt adnak. De addig is. és azon túl is egy jótanárcsal tudom a brigádot útjára bocsátani: Von dolgozzanak, mint eddig, harcoljanak a hibák ellen, bírálják a vezetés, a munka fogyatékosságait, tanuljanak, éljenek úgy. mint egy szocialista brigádhoz méltó. Biztos, követőjük is akad a gyárban ... Dr. Kovács Gábor, a szarvasi öntözési és rizstermelési kutatóintézet igazgatója a Körös- és Tisza- vidékj lucernatermesztési eredményekről, gyakorlati tapasztalatairól beszélt. Elmondotta többek között, hogy a kutató intézet kísérleti gazdaságaiban, és a patronált termelőszövetkezetekben öntözéses módszerrel, szikes és homokos talajon is 60—80 mázsás szénatermóst takarítanak be holdanként, s a magfogásban is évről évre jobbak az eredmények. Az általuk patronált füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz, ahol évek óta kapási ucerna-táb- lán fogjak a magot, évente 300— 400 mázsa magot ad exportra. A tanácskozás résztvevői délután j megtekintették az intézet Európa- , hírű lucematisztító telepét PÄLKOVÄCS .JENŐ Országos lucernatermesztési ankét Szarvason A z elnökkel hamar megbarátkoztunk. Nagy, többezer holdas gazdaságot vezet és feje tele van számokkal: termelési eredmények, tervadatok, és a jó ég tudja még mi minden. A számok szépek, de ennek az elnöknek roppant jó tulajdonsága, hogy nemcsak a fe- jési átlagnak, a gyors betakarításnak örül, hanem észrevesz mást is. Az embereket is figyeli. A legfontosabbat, a bennük végbemenő változásokat, és ezekről szívesen, sokat mesél, ö mondta el ezt a néhány történetet, ami most ide leíródik. Egyszer úgy adódott, hogy az egyik fiatalembert meg kellett fegyelmezni. A legénynek túlságosán kinyílott a szeme és úgy gondolta, neki mindent szabad. Az elnök behivatta és »megmosdatta«, ebből lett a baj. A fiatalember otthon elpanaszolta, hogy kikapott. Az apa berobogott az irodára. — Én egy újjal sem nyúltam hozzá, mind a tíz körmét leverem annak, aid a fiamat bántani meri. Még az elnöknek sem engedem, akármilyen nagy úr. — így handabandázott az öreg, és az elnök hiába csendesítette. De mit ád a természetfelelős. Elmúlt néhány hónap és az öreg gazda újból beállított az irodára. Most mór sokkal csendesebben. — Le szabad ülni, elnök elvtárs? — kérdezte. — Nagyon — mondta neki az elnök. — Hát elnök elvtárs, panasz! teszek. — Ki ellen? — Maga ellen, mert nem tudja megtanítani a fiamat. Az elnök mondani akarta, hogy fél évvel ezelőtt nem így beszéli maga sem, akarta mondani... do nem szólt semmit, csak jó sokara káromkodta el magát, és valamit beírt a noteszba. Egy gonddal több, de egy örömmel is több mert panaszkodni csak 'ánnas' szoktak az emberek, akiben bíznak. Meleg? Forró. Fölállt az egyik ember, és hozzászólt. Ennyit: — Na, ugye, hát nem megmondtam. Valaki elkiáltotta magát: — Mehetünk koldulni. Szomorú volt ez a zárszámadás. Mert számadás volt. de osztás nem. Sokan kérdezhetnék most, hogy mi ebben az elnök öröme. Az, hogy a nehéz évek elmúltak, a szorgalmas munka meghozta a maga gyümölcsét, és most januárban könnyű lesz az elnök dolga. Könnyű lesz, mert van mit osztani. * A harmadik történet. Az öreget agyonsanyargatta a két világháború és az örökös küszködés. Pár évvel ezelőtt beállt a csoportba, de a földjét kinthagyta. A jószághoz jelentkezett. Kérdj tőle az elnök: — Hogyan gondolja, munkaegységre? — Fiam, mindent, csak munkaegységet ne. Megállapodtak, hogy kap az öreg havi 1200 forintot. Nagyon jó. Ez a biztos pénz. Feszített is az öreg és mondogatta, ez a beszéd, a fix. Csak zárszámadáskor lógott le az orra, mert a muniiaegységesek kétannyit kerestek, mint ő. Ment az elnökhöz. — Józsi öcsém, nem lehetne valahogy visszacsinálni? Visszacsinálni nem lehetett és az öreg hosszú ideig haragudott. Nemrég megbékélt mégis, mert elküldték üdülni. Ráfért a pihenés. Vidáman jött haza. — Most már nincs baj. Józsi öcsém, a különbözeiét leettem — mondta. * Egyszerű kis történetek ezek s csak az tudja mi bennük az érdekes, aki ott él, az új paraszti élet kohójában. Az elnök a hosszú estén ezekről mesélt. Maráról keveset szólt. Szívesen hallgattam. Szavaiból kícsendült, hogy szereti az embereket, s nekem tetszik az ilyenS vezető. Különben Péti József a neve) Tamásiban mindenki ismeri. Ez még a rossz esztendők egyikén, zárszámadáskor történt. Könnyű ott az elnök dolga, ahol van pénz, van mit osztani. Nagyon rossz viszont arról beszámolni, hogy egy dinár, két dinár, neked pajtás semmi se jár. A? elnök akkor még brigádvezető volt és a bátyja éppen erről számolt be. Meleg lett a levegő. I _____________________— sz. p. — — Hatvankét kilométer járda építése szerepel a Tolna megyei községek jövő évi községfejlesztési tervében. A legnagyobb arányú járdaépítés Domhóvárott és Decsen lesz. Az előbbi helyen 6 kilométer, az utóbbi helyen 4,5 kilométer járdát építenek összesen. YVVYYYYVYVVVYYVYYVVYVYYYVYVYYVVVYVVVVYVVYVVVYYYYYYVYVYYVVVVYYVVVYYY) iyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy 570 írta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLY) 20. — Egy percig se búsuljon emiatt... Majd én elintézem vele... Egyébként... meghívom ma estére a szobámba ... — Köszönöm Marina... de nem ígérem meg. — Érdekes... ha visszaem- lékszem, magát még nem fogadta vendégként egyikünk sem. Valami baja van talán? — Nincs semmi... — Hát akkor? ... Gyűlöli Nu- viont? Nem szereti a légiót? — Dehogynem . .. — Akkor nem értem ... Gazsó lázasan gondolkozott. Most mit mondjon? El nem árulhatja magát semmiképpen. — Tudja... van nekem odahaza valakim... — Á! A nagy szerelem!... A hűség ... nevetett a lány. No, a viszontlátásra! Ha mégis meggondolná magát, várom... A kapitánytól pedig ne féljen, majd én megszelídítem. Gazsó megtörölte homlokát. Egészen zavarba hozta ez a lány... S hogy rátapintott az igazságra!... Hogy gyűlöli-e Nuviont? Hát van erre szó, van erre kifejezés, mennyire utálja ezt az egészet! S őket, nyilvánosháziakat is, akik azért vannak itt, hogy „megédesítsék” a nyomorultak életét... Mennyire utálja ezeket a „kisasszonyokat”, akiknek az a feladatuk, hogy a pokolban nyárson megforgatott, s a kétségbeesés szélén álló újoncok lelki egyensúlyát visszaállítsák egy-egy mosollyal, forró öleléssel.. . Fuj! ... Amint Gazsó szolgálata lejárt, azonnal a kapitány irodája felé sietett. Egyenesen, felemelt fővel ment, de a lába olykor megremegett. Hja, az őrmesterek, sőt a hadnagyok sem szerették, ha a kapitány az irodába rendelte őket. Hát még egy közlegény! Bekopogott, majd feszesen, keményen jelentkezett. A kapitány barátságosan intett feléje. — Üljön le, kérem! Gazsó zavartan bámult parancsnokára. — Foglaljon helyet — biztatta a kapitány. — Helyezze magát kényelembe. Parancsoljon, gyújtson rá. Gazsó egyik ámulatból a másikba esett. Remegő kézzel vett ki egy cigarettát. — Az őrnagy úr rendkívül elégedett volt a nuvioni kiképző tábor munkájával — kezdte a kapitány. — Örömében természetesen én is osztozom. Kemény fickókat, remek harcosokat adok az idegenlégiónak ... Gazsó hallgatott, nem tudta, mit válaszoljon. — önt és őrségét is nagyon dicsérte az őrnagy úr ... Egyébként a kantinban elintéztem a dolgot... Az öt üveg bor rendelkezésére áll... Most pedig menjen, igyon meg egy pohárral az én egészségemre is... — Kapitány úr, távozhatom? — Távozhat. Gazsó azt sem tudta, hogyan került ki az irodából. A „Colomb Béchar-j hős” irodájából így még nem jött ki senki. — Nofene — dörmögte — egy szerencsés véletlen, és a mademoiselle közbenjárása folytán még a légió oszlopa leszek ... Szégyenkezett. Amint szobájába ért, megkérdezte, ki akar bort inni. Mindenki jelentkezett. Beküldte őket a kantinba. osztozkodjanak a jutalmon... Másnap szokatlan csend ült a táborra. A kürtös nem fújt so- rakozót, az őrmesterek nem ordítoztak az udvaron. A három századnyi légiós dologtalanul tén- fergett. Kissé idegesítő volt ez a nyugalom a Nuvionban töltött igenigen mozgalmas hetek, hónapok után. A percek ólomlábakon haladtak. Tizenegy óra is elmúlt már, amikor futár érkezett a légiósokhoz és közölte, valamennyien vonuljanak az ebédlőbe. Ott vannak az írnokok és ott van a kapitány is. A század hamarosan az ebédlőben volt. A kapitány emelkedett szólásra. — Légiósok! — kezdte ünnepélyesen, hangja mégis keményen, furcsán koppant. — Az önök kiképzése tegnap befejeződött. Önök nem újoncok többé, hanem öreg légiósok. Megtanulták mindazt, ami a modern harcászathoz szükséges. Megtanulták védeni önmagukat, tudnak védekezni a bennszülöttek aljas támadásai ellen. Ne felejtsék el soha: önöket leszerelés után francia állampolgárság, állás várja, de azért meg kell szolgálniuk. Teljesítsék híven, amire vállalkoztak, álljanak helyt mindenütt a francia életforma védelmében. Önöket most a kötelesség Távol-Keletre szólítja: Vietnamba. Oda, ahol forrong a nép, ahol önöknek kell rendet csinálniok. A század kétéves távolkeleti szolgálatra szerződött, a har madik ezredben működik: amelynek főparancsnoka colonel Simon. A harmadik ezred telephelye Észak-Vietnamban, a kínai határnál van. Még ma megkapják a Távol-Keletre szükséges ruhákat és felszereléseket. Az angazsálási pénz személyenként háromezer frank. Sorban, egyenként menjenek oda az írnokhoz, aki az aláírás után azonnal kifizet belőle ezret, a második ezret a hajón, a harmadikat Vietnamban kapják meg. A szerződés aláírása után a további parancsig mindenki tartózkodjék a szobájában. Még ma elindulunk Oránba, ahol behajóznak, és elindulunk Távol-Kelet felé. Végezetül: Katona-szerencsét kívánok valamennyiüknek!... Órán ... Olyan volt ezen a napon, mint egy zsibvásár ... Ezer és ezer katona hemzsegett a városban ... Voltak köztük légiósok, aztán a gyarmati hadsereg különböző alakulatai, arabok, négerek, Szenegálok... Ott volt a francia rendes hadsereg néhány egysége is... Legtöbben voltak a légiósok, mintegy öt-hatezren. A kikötőben már ott volt Franciaország legnagyobb személyszállító hajóóriása, amely másnap elnyeli ezt a sok embert. A hajókolosszus neve: Pasteur. A hatalmas embertömeget különböző laktanyákban helyezték el éjszakára. Másnap reggel megkezdődött a népvándorlás a Pasteur felé... A behajózás előtt érkezett meg a Francia Vöröskereszt ajándéka: mindenki kapott egy darab száraz kenyeret, 5—6 dekányi hússzeletet és két deci bort. Utána az első század megindult a hajóhíd felé... A sidi-bel- abbesi katonai zenekar vidám indulókat játszott. A kikötőben volt Órán apraja-nagyja... (Folytatjuk.)
