Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1961. december £ Kádár János elvtárs beszéde a csepeli dolgozók pénteki nagygyűlésén (Folytatás az 1. oldalról.) az önkényeskedés a pártban, az ál­lami életben, a szocialista törvé­nyesség megsértése — fékezi, aka­dályozza a szocialista, kommu nista fejlődést, bomlasztja a pár­tot, rontja a párt és a tömegek kapcsolatát. Aligha tudjuk teljes mérték­ben felbecsülni, milyen érdeme­ket szerzett a Hruscsov elvtárs vezette központi bizottság, amely 1953 óta harcol a személyi kul­tusz teljes és gyökeres felszámo­lásáért. Ezzel — mint ismeretes — nem mindenki ért egyet. Önök tudják, hogy az albán vezetők, Enver Hodzsa és Mehmet Shehu nem értenek egyet Sztálin sze­mélyi kultuszának elítélésével, s általában a személyi kultusz el­ítélésével. Elsősorban azért nem értenek egyet, mert náluk jelen­leg is virul a személyi kultusz és mindaz ami vele jár. Hogy a személyi kultusz mit jelent egy párt és egy nép életében, azt önöknek nem ecsetelem, hiszen az ötvenes évek elején saját ma­guk is láthatták, s ítéletet alkot­hattak róla. Az albán vezetők­nek nem tetszik a személyi kul­tusz elítélése, de a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyetértett a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottságával, ami­kor az albán vezetőket nyilvá­nosan megbírálta és elítélte, mert nem tudtak megszabadulni a sze­mélyi kultusztól. Meg kell emlí­teni azt is, hogy a kongresszuson részt vett 80 küldöttség között volt egy, a kínai testvéri párt küldöttsége, amely szerint nem volt helyes nyilvánosan mebírái- ni az albán vezetőket, — Mi, magyar kommunisták, s a nemzetközi kommunista mozga­lom óriási többsége, a testvér­pártok majd mindegyike azt az álláspontot képviselte, hogy igen­is szükség volt a nyilvános bírá­latra. — Pártunk Központi Bizottsá­ga nevében mondhatom, hogy párttagságunk, a magyar kom­munisták, miként az egész ma­gyar nép, már megismerte a sze­mélyi kultuszt, s abból nem kér többet. Az embereknek teljesen elegük volt a párton belüli ön­kényből, s abból az állami élet­ben is lábrakapott gyakorlatból, amely nem tisztelte és nem tar­totta be a törvényeket. Mi a sze­mélyi kultuszt felszámoltuk. A pártban és az állami életben egy­aránt normálisan mennek a dol­gok. Azt hiszem, ezt önök mind­nyájan érzik és tudják. Aki részt vesz a pártéletben, vagy a köz­életben, saját tapasztalatából tud­ja: olyan helyzet alakult ki ná­lunk, a munkásosztály forra­dalmi pártjában épp úgy, mint a közéletben, amilyen­nek szocialista államban len­nie kell. A törvényesség a nép számára a legfontosabb dolgok egyike. Ez alatt persze nemcsak azt értjük, hogy senkit sem csuknak be olyasmiért, amit nem követett el, hanem azt is, hogy a kém csak reszkessen, s aki lopott, az féljen, mert az is hozzátartozik a szo­cialista törvényességhez, hogy a bűnös rettegjen a törvény ere­jétől, — Mi felszámoltuk a szemé­lyi kultuszt, s mindig is meg fogjuk gátolni annak vissza­térését! — Milyen problémáink vannak a személyi kultusszal, ha már azt egyszer felszámoltuk? — vetette fel a kérdést Kádár János. — Lé­tezik egy olyan határozat, hogy nálunk sem utcát, sem gyárat nem szabad élő személyről elne­vezni. Ezt a határozatot öt évvel ezelőtt hoztuk, s azóta be is tartjuk. Viszont a még megma­radt ilyen elnevezéseket bizonyos idő alatt megváltoztatjuk. De nem á név a döntő, hanem az, hogy az üzemben, vagy szövetkezetben milyen a szellem. Sokkal inkauu ü«’'elnünk kell arra. hogy az em­berekben még meglévő rossz vannak még dogmatikus, i*.—as moüon gondolkodó emberek. Har­colunk ezeknek az embereknek a szemlélete ellen, mert a? igen nagy kárt okozhat. — Hét-nyolc évvel ezelőtt sok ember gondolkozott úgy nálunk: mindenki gyanús, aki él. Emlé­keznek még erre? Olyan embe­rek voltak ezek, akik legszíveseb­ben tíztagú pártot szerveztek vol­na az országban, mert a végén talán már önnön magukban sem bíztak. Hogy volt ez annak ide­jén? Vegyenek elő egy embert és kezdjék neki mondogatni: te gyanús vagy, te az imperialisták felé kacsintgatsz. Először meg­ijed, aztán remeg. Az ilyen mód­szerekkel addig taszigálták az ellenség oldalára, amíg végül is némelyiket valóban sikerült oda- lökdösni. Az efajta káros szemléletet le­küzdöttük. Most jó alkalom nyílik arra is, hogy kissé jobban szemügyre ve­gyük, hogyan viselkednek az em­berek a közügyekben, hogyan gazdálkodnak a köz javaival. A tisztség-viselők általában nor­málisan dolgoznak. De még min­dig jelentkezik az önzés, a hará- csolás hajlama: Ha az ilyen haj­lam vezető beosztással párosul, az közveszélyes. Vigyáznunk kell arra, hogy senki se élhessen vissza be­osztásával. Vannak nálunk bizonyos szolgál­tató vállalatok, például a vízve­zetékszerelők, a villanyszerelők. Manapság — s ezt meg kell mon­dani — még mindig előbb megy ki a szerelő, ha egv vállalati igaz­gató mennyezete ázik be, mintha egy vállalati segédmunkás laká­sában romlott el valami. Minden­ki tudja, hogy ez így van. — Ezért mi azt követeljük a vezető beosztásban lévő, hatal­mat gyakorló emberektől, hogy inkább még azzal se éljenek, ami­hez joguk van. semmint visszaél­jenek befolyásukkal és azokkal a lehetőségekkel, amelyek beosz­tásukból adódnak. Hogyan képzeljük el a régi né­zetek elleni harcot? Most ne azért vegyenek elő egy embert, mert nyolc évvel ezelőtt szektás volt. Azt már elfelejtettük neki. Azért vegyék elő, ha még ma is szektás nézeteket v&ll. Mi ugyan­is nem fogjuk imegtümj a párt­ban azt az embert, aki a párt egész tevékenységét nem úgy fog­ja fel, hogy az a tömegekbe ve­tett bizalomra épül. Mi csak a tömegekkel együtt tudunk előre­haladni. (Nagy taps.) Nagyon fontos, hogy állandóan és folya­matosan erősödjék a párt és a nép kapcsolata. — A Szovjetunió Kommunista Pártja ismét nagy segítséget nyúj tott a világ valamennyi kom­munista és munkáspártjának az­zal a határozottsággal, amellyel a XXII. kongresszuson fellépett a személyi kultusz maradványai el­len. Ezzel kapcsolatban különbö­ző kérdések is felvetődnek. Mi azt valljuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja az a párt, amelynek történelmi múltja következté­ben óriási tapasztalata hal­mozódott fel. tehát az a párt, amelyiktől minden kommu­nista és munkáspárt tanulhat. Nos, felvetődik a kérdés: van-e vezető pórt a nemzetközi kom­munista mozgalomban, van-e esetleg több vezető párt? A nem­zetközi kommunista mozgalom­ban most világszerte teljesen ön­álló és egyenjogú pártok tevé­kenykednek. A nemzetközi kom­munista mozgalomban tehát nincs sem fölé-, sem alárendelt párt, s nincs is szükség külön vezető pártra, sem egyre, sem többre. Mire van szükség? Arra, hogy a világ kommunista és mun káspórtjai időről-időre összegyűl­jenek, megvitassák a közös ta­pasztalatokat. kialakítsák a kö­zös vonalat és a közös határo­zatokat, aztán azt mindegyik tartsa magára nézve kötelezőnek, amint jelenleg az 1960. évi moszkvai nyilatkozatot tekintik saját tevékenységükre kötelező­nek a kommunista és munkás­pártok. Véleményünk szerint minden kommunista pártnak egyforma a felelőssége: min­den kommunista párt felel saját népe és a nemzetközi munkásmozgalom előtt. akit szívesebben látnánk a párton kívül. (Nagy taps.) Ezen az alapon jól eligazodhatunk. A mi politikánk alapján ítéljük meg az embere­ket és mindig azt mérlegeljük: erősödik-e a párt, ha az az em­ber bekerül a párt tagjai közé, vagy talán attól erősödik a párt, ha másokat kiteszünk. Ez a párt­építés legfontosabb követelmé­nye. Kádár elvtárs ezután aláhúz­ta: a XXII. kongresszus eszmei fegyverzetét fel kell használnunk saját építőmunkánk meggyorsítá­sára. Az eddigi eredmények nagy erőt adnak a további feladatok­hoz. Pártunk — éppen a XX. kongresszus tapasztalatainak hasznosításával — öt év alatt nagy győzelmeket aratott. Most az a feladatunk, hogy magasabb szinten folytassuk a munkát. — Az utóbbi évben sokat le­hetett hallani arról, hogy van­nak nehézségeink, vannak fe­szültségek a népgazdaságban. Mi az igazság? Nehézségeink van­nak, és mindig is lesznek, mert a szocializmus építése mindig megkívánja az erők megfeszíté- sét. . — Olyan nehézségeink is van­nak, amelyek bizonyos általános elmaradásból adódtak. Gondolja­nak arra, hogy 1953 nyarától Í957 nyaráig cikk-cakkban haladt a fejlődés, hol balra fordították az ország hajójának orrát, hol jobb­ra. Azokban az években elma­radtunk az iparfejlesztésben és a mezőgazdaságban is. Ugyanezt mondhatjuk az iskolaépítésre. Nem fejlesztettük a honvédséget sem. Mindezt pótolnunk kellett, öt év alatt rengeteget pótoltunk az elmaradásból. Rengeteget! Ta­lán a legnagyobb részét pótol­tuk, de még nem az egészet. Eredményeink az iparban és a mezőgazdaságban — Most ebből adódnak a fel­adataink. önök nagyjából isme­rik az idei eredményeinket. Tud­juk, hogy az ipari termelést 12 százalékkal növeltük a tavalyi­hoz képest. Az első tíz hónap­ban túlteljesítettük a tervet. S ami talán ennél is sokkal fonto­sabb: a termelés növekedésének 70 százaléka a termelékenység­ből adódott. Nagyot léptünk elő­mányozni, hogyan lehet ezt a politikát még jobban végrehajta­ni. Pártunk VII. kongresszusa he­lyes irányt szabott. Van ötéves tervünk, amely megfelel szocia­lista építésünk céljainak. Ezt a tervet valóra váltjuk, a nehézsé­geket pedig leküzdjük. — Sem barát, sem ellenség előtt nem titkoljuk — folytatta a re a mezőgazdaság szocialista át- ! továbbiakban Kádár János —, szervezésében is. Sok tekintet-; hogy mi a magyar-—szovjet ba­bén fejlesztettük a termelést. Saj rátságra támaszkodunk. Támasz- nős az idén megnyomott bennün- j kódunk a varsói szerződés szer- ket az aszály, amely elvitte a vezeíére, támaszkodunk a szocia- takarmóny egy részét. Ebből kü-1 lista táborra, a nemzetközi kom- lönböző nehézségek és bajok . munista mozgalomra, a békemoz- származnak. Az év első nyolc hó- j galom erejére. (Nagy taps). A XXII. kongresszus erős eszmei fegyvereket adott minden kommunista pártnak Felvetették azt is, köte­lező-e egyik párt kongresszusá­nak határozata egy másik párt­ra: kötelező-e például a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. vagy XXII. kongresszusának ha­tározata más pártra? Az igazság az, hogy ilyen igénnyel soha egyetlen párt sem lépett fel. Ma­gától értedődik, hogy egy párt kongresszusi határozata csak a saját tagjaira kötelező. De úgy tartjuk, hogy mi, ma­gyar kommunisták, kötelesek va­gyunk minden nálunk alkalmaz­ható forradalmi tapasztalatot ta­nulmányozni, és saját pártunk gyakorlatában hasznosítani. Ha a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. vagy XXII. kongresszu­sa adott olyan eszmei fegyver­zetet, amely segíthet a mi har­cunkban, azt kötelesek vagyunk tanulmányozni és saját viszo­nyaink között értelemszerűen al­kalmazni. így fogjuk fel ml ezt a kongresszust is. Meggyőződé­sünk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresz- szusa nagyon erős eszmei fegyvereket adott a világ va­lamennyi kommunista és munkáspártjának, így a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak is. Saját érdekünk, hogy a jó ta­pasztalatokat figyelembe vegyük, és érvényesítsük előrehaladásunk meggyorsítására pártunk harcá­ban: Vannak persze, akik most okoskodnak. Egyesek így: íme. Sztálin koporsóját kivitték a mauzóleumból — tehát új sze- szemléletet leküzdjük. Ma már I zon következik a jobboldal szá- nincs ugyan személyi kultusz, .le I mára. Olyasmit is hallottam, hogy rehabilitálni kellene azokat, akik nálunk Sztálin szobrát le­döntöttek. Ne haragudjanak, hogy napjában a piaci árak alacso­nyabbak voltak a tavalyinál. Az aszály miatt a krumplival, a hagymával és még néhány más cikkel nehézségek vannak. Ok- tóberben-novemberben a piaci árak magasabbak, mint tavaly ilyenkor voltak. Az aszály tehát i nyom bennünket. Ilyen körűimé- nyék között kénytelenek vagyunk 1 Hazánkban befejezéshez közele- bizonyos élelmiszereket — búr- óik a szocializmus alapjainak le- gonyát és hagymát is — behoz-; rakása. S ha ilyen erőkre tudunk iá maszkodni — mint népünk egyetértése, a szocialista tá-' bor összefogása, s a világ bé- kemozgalma — akkor minden nehézséget leküzdheiiink, min den feladatot megoldhatunk. ni, hogy az aszály okozta nehéz­ségeket leküzdjük. Mást nem te­hetünk. Meggyőződésem, hogy a követ­kező években meggyorsul előre­haladásunk. Nemzetközi viszony­A mezőgazdaság szocialista. latban megoldjuk a német kér- átszervezése azonban még ilyen óést, s meg védelmezzük a békét, aszályos évben is meghozta a1 Me§ vagyunk győződve arról, maga eredményét. Ha nem len-1 h°g-v a kommunizmus, a béke ne szocialista mezőgazdaság, az ügye az egész ^világon győzedel­erről beszélek, de ez igen fon-1 idei aszály miatt az egyéni pa- mcskedni fog. Ez a mi perspek­r\.cf Tu' rí o lrKí ro+lrmrílr „ 1 t 1 \7 T“1 i-T P7é>rt flfil lz T^nliínV tos dolog. Én a következőket mondom: ha a szobor ma is ott állna, akkor most hoznánk egy határozatot, hogy decemberben, vagy januárban el kell távolíta­ni. De, akik annakidején ledön­töttek, azokat soha sem fogjuk rehabilitálni. Akik a Sztálin-szob- rot nálunk ledöntöttek, nem azért tették. mert Sztálinnak hibái voltak, hanem azért, mert nem szeretik a kommunizmust. — Olyasmit is hallani mosta­nában, hogy azoknak a revizio­nistáknak, talán nem is volt olyan nagy bűnük, hiszen ők is a személyi kultuszt szidták. Nem kevés olyan ember is van, aki 1956 után nem jelentkezett a pártba, s most azt gondolja, hogy valamilyen liberális folya­mat következik a kommunista pártokban, így nálunk is. Ez per­sze tévedés. A mi pártépítési el­veink a XXII. kongresszus után is ugyanazok maradnak, mint az elmúlt öt évben voltak. önök tudják, ki lehet a mi pártunk tagja. Nem akarom ezt most részle­tezni, de egy nagyon egyszerű meghatározást azért tudnék mon­dani. Azt ajánlom, hogy a követ­kezőkre ügyeljenek: minél több olyan pártonkívü- li legyen — erre kell töre­kednünk. így kell dolgoz­nunk —, akit szívesen lát­nánk a párt tagjai között. Ez az egyik célunk. A másik: minél kevesebb olyan ember legyen a párt tagjai között, rasztok tízezrei mentek volna tívánk, ezért dolgozunk. Tőlünk tönkre, úgy, hogy 15 évig sem füSg, milyen gyorsasággal me- tértek volna magukhoz. Most pe- ‘ gyünk előre, dik, mint tsz-tagok, nem mennek I Beszédének befejező részében tönkre, együtt dolgoznak, s az! Kádár János részletesen beszélt idei mezőgazdasági termés — há- : Csepel forradalmi múltjáról, la a jó gabonatermésnek és maiü nagy elismeréssel szólt a az állatállomány növekedésének — az aszály ellenére is eléri a tavalyit! Ez pedig az átszervezés, a szocialista mezőgazdaság első nagy vizsgatétele és ered­ménye. Az évi felvásárlás összes értéke szintén eléri a tavalyit, ami na­gyon jó eredmény ilyen súlyos aszály után. — A szocialista mezőgazdaság ereje mutatkozik meg abban, hogy most az őszi munka — ami már a jövő évi kenyeret, takar­mányt, állattenyésztést szolgálja — sokkal jobban megy, mint ta­valy. A kenyérgabona vetésében 99.6 százaléknál tartunk, a mély­szántás pedig 53—54 százaléknál. Másszóval a jövő évi kenyér, a jö­vő évi takarmányalap jó előké­szítést kapott. — Vannak eredményeink, még­hozzá igen szépek, és vannak gondok is. Ilyen körülmények között élünk és dolgozunk, s ami a legfontosabb az eddigi helyes politikát folytatjuk tovább. — Elvtársak! A XXII. kong­resszus után azt szeretném mon­dani, hogy a mi politikai irány­vonalunk nagyon hosszú időre gyárban tapasztaltakról. Csepel forradalmi múltja, s a szocialista építésben elért ered­ményei alapján mondhatom: a szormovóiak jó helyre szántak ezt a zászlót — jelentette ki a többi között Kádár János. Kádár János végezetül az egész gyár minden dolgozójának szív­ből jó egészséget, sok siker .kí­vánt. Beszédét hosszantartó, lel­kes, nagy tapssal fogadták. a nagygyűlés résztvevői., Ezután Kádár János a nagy­gyűlés résztvevőinek tapsa köze­pette átnyújtotta a gorkiji Vö­rös Szormovo Gyár dolgozói ál­tal ajándékozott vörös zászlót és a gyárban készült hajó kicsinyí­tett modelljét. Molnár Ernő, a Csepel Vas- és Fémművek párt- bizottságának titkára . a Wűíés résztvevői nevében megköszönte az ajándékot s a többi között hangoztatta: — A szovjet elvtársak ajándé­kait úgy fogadjuk, mint a nem­zetközi testvériség, egyetértés jel­képét. Azt hiszem, a gyűlés egy­ségesen felhatalmazást ad a párt- bizottságnak. hogy megírjuk a Vörös Szormovó munkásainak: köszönjük ezt az ajándékot, ezt a jelképet és szívből kívánunk stabilizálódott. Lehet tehát nyu- sok sikert a kommunizmus épí- god tan ébu és dolgozni, s tanul- léséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents