Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-23 / 302. szám
W61. december 23. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 A sárpilisi, változásokra (3) Htniről Portbeiser Imre brigádvezeU és gazdatársai meggyőződtek A decsi felnőtt hetedikesek Megváltozott Sárpilisen a szövetkezeti élet. A járás legrosszabb termelőszövetkezete idén egy esztendei jó munka és vezetés eredményeképpen a járás szövetkezeti gazdaságainak élvonalába küzdötte (el magát. Riportsorozatunkban beszámolunk a sárpilisi változásokról. Olyan embereket mutatunk be, akik tipikus képviselői a változást megteremtő szövetkezeti gazdák egy-egy csoportjának. • Leugrik a bricskáról, pokróccal takarja a derest, s kemény szorítással kezet fog velem Por- theiser Imre, a szövetkezet új növénytermesztési brigádvezetője. Mozgása eleven, határozott, keménykötésű embernek látszik, olyannak, akj nem ijed meg a saját árnyékától. Az idei tavaszon választották meg őt is brigádvezetőnek. Néhány volt módosabb gazda eleinte legyintett rá: »Gyütt-ment Egyébként is, kispógár: 5 holdas. Nem ért a gazdálkodáshoz.« Ma már Portheiser Imrének megnőtt a tekintélye, a volt nagygazdák is tisztelik és elfogadják irányítását. Kiderült, a szövetkezeti élet derítette ki, hogy az új brigádvezető kiváló ember, és al kalmas a vezetésre. öt is a változásokról kérdezem, a szövetkezeti élet megváltozásáról és annak okairól. — Menjünk talán sorjában — kezdi tömör beszédét. — Tavaly fura helyzet volt itt. Alig osztott a szövetkezet egy kevés pénzt és egy kevés termést. Ezért nem dolgoztunk. De a fordítottja is A németkéri nőtanács és a Vöröskereszt tagjai elhatározták, hogy a karácsonyi ünnepekben egy-egy állami gondozott lányt látnak vendégül. A lányok a hő- gyészi gyermekotthon neveltjei. A meghívásra mindkét kislány válaszolt, s levelükben örömüknek és hálájuknak adtak kifejezést, hogy a karácsonyi ünnepeigaz: Azért nem oszthattunk, mert nem dolgoztunk. Idén dolgoztunk is, osztottunk is. A nép elégedett. Aztán meséli, hogy idén kétszer szedtek kukoricát és cukorrépát. Egyszer a tavalyit, még februárban, és egyszer az ideit, most októberben. A tavasziak alá alig szántottak a múlt év őszén. Idén a vetéssel november első napjaiban, a kukoricaszedéssel októberben, a krumpíiszürettel szeptemberben, a cukorrépa szedésével november első felében végeztek és december elsejére végeztek a mélyszántással is Még a háztáji kerteket is megszántották. — Idejött egy agronómus a tavasszal Makóról, a Bállá Ferenc. Itt volt három hétig. Megnézte a határt, beszélgetett az emberekkel, s aztán úgy megijedt, hogy elmenekült a faluból. Szabó Fe renc elnök és a Kiss Mihály, aki Bállá után idejött agronómusnak, itt maradtak. Dobszai Vilmos főkönyvelő a feleségével együtt ittmaradt. Mindketten egyetemet végzett közgazdászok, Pestről kerültek ide. A brigádvezető felemeli a hang ját. — Akik itt maradtak, bátrak voltak és hozzá mertek fogni a munkához. Ök győztek. Aki elmenekült, az vereséget szenvedett. Bízni kell a szövetkezetben, meg az emberekben. Ez a tanulság. Uj élet kezdődött el az idei tavaszon Sárpilisen, az Uj Március Tsz-ben. A szövetkezetei gazdák érezték, hogy ezen a tavaszon új szelek fújtak. S mindenki munkához látott. — Látta volna, mi volt itt az két németkéri családoknál tölthetik. Megható a ragaszkodás és a szeretet, amely a gyerekek leveléből árad. A németkéri nőtanács és Vöröskereszt tagjai javasolják a megye többi nőszervezeteinek' !s, hozzájuk hasonlóan patronáljanak egy-egy kislányt a hőgyészi gyermekotthon neveltjei közül. idén! Koránkelő ember vagyok, mindig is az voltam, de olyan korán nem tudtam kimenni idén a határba, hogy már ne dolgoztak volna. Nem tudtunk eleget ekézni. Mindenki veszekedett, hogy a rá kiosztott parcellát ekéz zük meg előbb. Megtáltosodtak az emberek, mintha kicserélték volna a falut. Most meg, már télvíz idején nem tudunk munkát adni, az a baj. Az emberek még most is dolgoznának. Múlt héten jött két vagon karó. Mondom, kellene nyolc ember, aki kirakja. Legalább ötvenen akartak jönni, és azzal vádoltak, hogy kivételezek a nyolccal, akit kiválasztottam. Ki gondolt volna arra, hogy a rendszeres tíz forintos előleg, meg a termény, amit osztottunk, így meghozza a munkaegység becsületét. Már most törhetjük a fejünket, hogy a jövő télre valami foglalkozást teremtsünk az embereknek. Az idei évből a jövő évbe nyúlik a beszélgetésünk. A jövő év jobb lesz az ideinél. — Csak egy példát. Volt egy 100 holdas kukoricásunk az idén. Ezt a kukoricát őszi mélyszántásba vetettük. Holdanként 43 mázsa csöves volt rajta a termés, az aszály el'er ere. Amit tavaszi szántásba vetettünk, az nyolc mázsa csövest termett. Ez a kü'önb- ség, akár hiszi, akár nem. Jövőre minden tavaszit őszi mélyszántásba vetünk. Most az ösz- szes búzát kukoricafö'dbe vetettük. Érdemes lesz jövőre megnézni majd a sárpilisi határt. Sok érdekeset elmondott Por- theiser Imre, s ezután már feltettem neki az egyenes kérdést. — Mégis, mi az oka hát a változásoknak? — Sok oka van! Oka az új vezetés, oka az anyagi ösztönzés, aztán az is, hogy elfogyott sok helyen a «-tartalék«. Közrejátszott az is, hogy most már nincs Deesen meg öcsényben részes kukorica. Ott is szövetkezet van. A legfőbb ok azonban mégis az, hogy az emberek rájöttek: a szövetkezet marad, tartós lesz, és ebből kell megélni. Rádöbbent a többség: olyan lesz itt Sárpilisen az élet, mint amilyen a szövetkezet. Szegény szövetkezet: szegény élet. Gazdag szövetkezet: gazdag élet. Ez nagyon egyszerű, mégis nehezen jöttünk rá. Idén azonban meggyőződtünk róla! Gyenis János z elnök elvtárs is oda jár. Felnőtt emberek ülnek minden héten szerdán és csütörtökön este a decsi vasúti iskola padjaiban. Ez az a két nap, amikor délután már kezdődik a drukkolás. Természetesen a feleletek miatt. Mert a felnőtt tanulók éppen úgy izgulnak, mint a kisebbek. A felelés is ugyanolyan, az osztályozás is. csak a tanulás nehezebb, körülményesebb, mert el kell végezni a napi munkát, és utána venni elő a füzeteket, a tankönyveket. De hát a tudás mindennél többet ér, érdemes érte áldozatokat hozni. A termelőszövetkezetekben is nélkülözhetetlen az alaposabb ismeretszerzés, hiszen az agrotechnikai, a különböző zootech- nikai eljárásokat csak azokkal lehet alkalmaztatni, akik megértik a korszerű gazdálkodás lényegét. Manapság sokszor felsóhajt még az elnök, az állattenyésztő, vagy a brigádvezetö. amikor egy-egy fejlettebb módszer bevezetéséről van szó, de néhány értetlen ember kézzel- lábbal tiltakozik ellene. Okos dolog tehát, hogy a decsi felA termelőszövetkezeti gazdaságok megszilárdulása természetes folyamat. Velejárója, hogy ezzel egyidejűleg az élet, a gyakorlat új problémákat vet fel és ezekre keresni kell a megoldást. Ilyen probléma, és sokat hangoztatott kérdés a jövedelemelosztás módja. Erről tanácskoztak csütörtökön Tamásiban a tsz-vezetők. Harminchárom tsz elnöke, könyvelője és agronómusa vett részt a megbeszélésen. A megyei pártbizottságát György József, a Magyar Tudományos Akadémiát Stencinger László, a megyei tanácsot Marczi Tivadar képviselte. A vitaindító előadást Marczi Tivadar tartotta. Részletesen beszélt a jövedelemelosztás új, fejlettebb módszereiről, a pénzbeni javadalmazásról és a garantált munkaegységről. Elmondta, hogy ez évben néhány Tolna megyei tsz-ben megteremtették az alapját annak, hogy a jövedelemelnőtt hetedikesek között néhány szövetkezeti gazdát is látni. Szűcs Sándor, az Alkotmány Termelőszövetkezet brigádveze- töje. Javakorabeli parasztember, aki, ha egyéni gazda korában gondolt is a tanulásra, mégsem foghatott hozzá, mert nem volt rá ideje. Most a legszorgalmasabb tanulók egyike. Kollár Sándorné pedig a legkitartóbb. öt kilométert gyalogol az iskoláig, heteként kétszer megteszi ezt az utat oda-vissza. sárban, hidegben, egyaránt. Ö is tsz-tag, két gyermeke van, férje is dolgozik, mégis tanul. De miért? Erre nagyon egyformák a válaszok: „Azért, hogy többet tudjak.” A decsi felnőtt hetedikesek között különböző foglalkozású emberek láthatók. Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy a tudás a legnagyobb hatalom. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy Szűcs Sándorral, vagy Kollár Sándornéval néhány év múlva a mezőgazdasági technikum valamelyik levelező tagozatán találkozunk. Jó tanulást, és kitartást kívánunk nekik! — sz. p. — osztás új formáit jövőre bevezethessék. Péti János, a tamási Vörös Szikra elnöke az általuk kidolgozott módszerről tájékoztatta a jelenlévőket. Ezt a közgyűlés náluk jóváhagyta, és január elsejével be is vezetik. A munkaegységet nem alkalmazzák, pénzben számolják el a munkát. (Lapunkban erre még visszatérünk,) A tanácskozáson fel izólalt György József elvtárs, aki arra hívta fel a tsz-vezetők figyelmét, hogy a jövedelemelosztás aj módszereinél legyenek nagyon körültekintőek. í .tercinger László tudományos elcm> adott. A tanácskozás résztvevői beszámoltak o különböző helyi kezdeményezésekről és azzal valameny- nyien egyetértettek, hogy a jövedelemelosztás olyan formáit kell alkalmazni, amelyek ösztönzőek, könnyen áttekinthetők és amelyeket a szövetkezeti gazdák megértenek. A németkéri nőtanács és Vöröskeresxt egy-egy állami gondozott lányt lát vendégül karácsonyra A jövedelemelosztás új módszereiről tanácskoztak a Tolna megyei tsz-vezetők U 37081-üs lésioolsta ——Irta: GUZI MIHÄLY - BECZE KAROD — 16. Szóval akár így, akár úgy jutott ki az újonc az udvar közepére utána futni kellett, új egyenruháját átvenni. Ez pedig állt egy agyonfoltozott zubbonyból, egy még foltosabb shortnadrág- ból, egy kiselejtezett sapkából és egy krisztus-bocskorból, amelynek minden szíja le volt szakadva. Amikor ebben az öltözékben meglátták egymást, elmosolyodtak, olyan komikusán festettek benne. „Beöltözés” után — úgy, mint Oránban, itt is vizet kerestek legelőször. Itt azonban viszonylag bőven állt víz az újoncok rendelkezésére. Az udvar végén két nagy betonmedence állt, és külön mosdóvályú. Gazsónak nagyon melege volt, hiába csillapította szomját a csapnál. Odamént Vámoshoz. — Te, Kálmán, fürödjünk meg. — De hiszen most jöttünk a fürdőből — nevetett barátja. — Ugyan, ne tréfálj. Nézd ezt a betonmedencét. Gyere, szóljunk Vörösnek is. Még az ..új” egyen ruhát sem vetjük le, legalább némileg kitisztul ez a koszos holmi. S néhány perc múlva ott lubickoltak a mosás céljára fenntartott medencében. Nem tudták, hogy abban csak mosni lehet. Amikor kijöttek a vízből, mások is kedvet kaptak a fürdéshez. Hamarosan vagy húszán hűsítették magukat a vízben. S egyszerre, mintha oroszlán bődült volna, az egyik altiszt elordította magát, majd harmadmagával egy-kettőre a medencénél termett. Szeme véres volt, kezében hatalmas pálmabot. Ütni, szidni kezdte a fürdőzőket, akik hanyatt-homlok menekültek a medencéből __ G azsóék ruhája hamar megszáradt, hiszen a hőmérő higanyszála közel járt az ötven fokhoz. Ebéd előtt egy kopott csajkát és egy bádogbögrét osztottak ki mindenkinek. Az ebédosztás is ugyancsak légiós-módon történt: kinek mi jutott, azzal kellett beérnie. A CP 3-ban töltött néhány óra alatt megtanulták, hogy reklamálni nem ajánlatos, mert ököllel feleltek rá. Ebéd után mindenki kapott egy gyékényt és megkezdődött a szieszta. Ez minden nap egy órától három óráig tartott. Ekkor volt a legnagyobb forróság. A szieszta alatt a légionáriusoknak aludniok kellett, vagy legalábbis csendben kellett ma- radniok. Gazsóék szobájában mintegy tizenöten voltak, főleg magyarok, jugoszlávok, és két német. Alig csendesedett el a szoba, belépett Gazsó „keresztapja”, a körszakállú őrmester. Pofája vörös volt az italtól. Amint szétnézett a szobában, vadul káromkodott, aki mocorgott, abba belerúgott. Végül nagy szitkozódások közepette eltávozott. Mindenki felült fekhelyén összenéztek. — Nos, mit szóltok hozzá? — kérdezte Gazsó. — Ha mégegyszer bejön ide, és bárkivel piszkoskodni mer, szétverjük a pofáját! Rendben van, fiúk? — nézett sorba mindenkire Vörös. Azok komoran bólintottak. Délután az udvaron kódorgott mindenki. Kisebb csapatok alakultak itt is, ott is. Legtöbb helyen a jövőről, a kilátásokról esett szó. Erről beszélt Gazsó, Vámos, és Vörös is. Próbáltak tiszta vizet önteni a piszkos pohárba, de nem nagyon sikerült. Az első éiiel megismerték az afrikai hajnalt... Éjfélig nyugodtál-. a hőmérséklet kellemes ’-olt. ó:riVán azonban lehűlf a levegő. A kopott gyékényen feküdtek, takarózniok nem volt mivel. Hamarosan mindenki ébren volt, s reggelre valamennyien úgy vacogtak, mint a kiöntött ürgék ... Másnap nagy narduk volt az újoncoknak. Aláírták a végleges szerződést és megkapták az an- gazsálási pénzt. 2500 frankot kapott mindenki. — Én 57 081-et kaptam — mondta Gazsó. — Hogy-hogy? — kérdezték a többiek. — Ezt kaptam fejszámnak. Nevettek. Hej, volt öröm! A kantin egész nap hangos volt. Még este sem akart szűnni a dinom-dánom. Végül mégis kiürült a kantin Gazsóék is dalolva összekapaszkodva indultak el szobájuk felé, az emeletre. Legnagyobb meglepetésükre egy idegent pillantottak meg. — Szervusz, koma! — kedélyes- kedett Vörös. — Ki vagy? — Eh, — legyintett amaz —, a fogdából jövök. Most szabadultam. Beregi Károly vagyok. Egyébként itt lakom majd veletek. Ide osztottak be. — Nofene — csuklott egyet Vámos —, aztán miért csuk ... csuktak be, te nagy darab legény? — Egy turnussal előbb jöttünk, mint ti. Abból a rohadt, keserű tablettából nekünk is adtak. Nekem azt mondták: no. te nagy marha ember vagy, neked nem egy, hanem három jár.*. — Hahaha — röhögte el magát Vörös. — Soha életemben nem tudtam orvosságot víz nélkül lenyelni — villogott Beregi • szeme —, dühösen szembeköptem vele az őrmestert. — Hahaha ... Hát ezért kerültél dutyiba? — Ezért. Négyen jöttek rám, csak úgy tudtak lefogni. — És... ki volt a jóakaród, aki három tablettát nyomott a szádba? — Az a körszakállas német! — Á! Hát te is megismerted? Nagyszerű! — nevetett Gazsó. — Tudod, hogy nekem is ő a keresztapám. Az első sorakozónál volt szíves szájonvágni. Persze, mondanom sem kell, nem felejtettem el a részeg disznónak. — Lehet, hogy ma este idejön — jegyezte meg Vámos —, da a megállapodásunkat álljuk. Ha valakivel pimaszkodni mer ... A kürtös vetett véget a beszélgetésnek, takaródét fújt. Alig vetkőztek le és helyezkedtek el a gyékényen, nagy robajjal nyílt az ajtó és a körszakállas őrmester dörrent be. — Vigyázz! — ordította. — Sorakozó! Mindenki felkecmergett, s úgy* ahogy volt, hiányos öltözetben a sorba állt. — Gyorsabban, csürhe! — ordította az őrmester. De majd én megtanítalak benneteket. (Folytatjuk)
