Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-22 / 301. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG 1961. december 22. Az ígéretből mikor lesz valóság? A botosispánok ürügyén A MINAP levelet kapott szerkesztőségünk Izményből. A levélíró kétségbeesve írja, évek óta hogyan hánykódik helyiség hiányában, hányszor kellett már újabb és újabb esetekben újjászervezni a KISZ-t. Végre egy olyan vezetőséget sikerült kialakítani, mely nagy szorgalommal végzi a KISZ-munkát, de félő, hogy a várt munka mégsem alakul ki, mert még jelenleg sincs helyisége a szervezetnek. A levélből idézek: „Megfelelően képzett titkárunk, és jó vezetőségünk van, akik képesek ellátni feladatukat. A tagok száma nem nagy, de össze jöveteleteinkre eljönnek a szervezeten kívüli fiatalok is. Szombatonként klubesteket terveztünk. Kaptunk egy lemezjátszót, de nem tudjuk használni. A fiataloknak vannak problémáik, amiket valahol meg kellene beszélni. A színjátszók nem tudják szerepüket próbálni, mivel nincs helyiség. A 25—30 fiatal csatangoljon az utcán? Mi akarunk és tudunk dolgozni, de nem tudom, meddig lehet így? Egy ideig csak megy valahogy, azután lehet elölről kezdeni mindent. De meddig lehet újra és újra elölről kezdeni?” A LEVÉL ALAPJÁN kint jártam Izményben. Valóban nehéz körülmények között dolgozik a szervezet. Hosszú ideig vajúdott a fiatalok helyzete KlSZ-szerve- zet híján a fiatalok legtöbbször a kocsmában találtak menedéket. Jelenleg olyan KlSZ-vezető- ség van, amely dús programot biztosít a fiataloknak. Beszélgetek Vörös Ilona KISZ- titkárral, Sashegyi Hilda KISZ- taggal. Elmondják, jelenleg egy karnevál megrendezésére készülnek. I — Nagy dolog az — mondja Sashegyi Hilda —, hogy rendezvényeinken 50—60 fiatal vesz részt 20—25 KISZ-en kívüli. A pedagógusok többsége részt vesz a KISZ munkájában. Van politikai oktatásuk, amit pedagógus vezet. Foglalkozásokon nagy számban vesznek részt a szervezeten kívüli fiatalok is. Jelenleg szervezés alatt van eg.y énekkar, amit szintén pedagógus vezet. A fiatalok szeretik a társasjátékokat, szeretnének táncolni is. — Több fiatal belépne a KISZ-be — mondja a KISZ-tit- kár — akik még csak egyes rendezvényeinkre járnak el — ha állandó, rendszeres program alapján tudnánk dolgozni. AZT SZERETNÉNK elérni — mondja Sashegyi Hilda —, hogy a fiatalok ne a kocsmában, hanem a KISZ-ben találják meg második otthonukat. — Tudnánk is a kívánságokat biztosítani — mondja a KISZ- titkár, de nincs helyiségünk, hol az iskolában, hol a kultúrteremben jövünk össze, de sok esetben az is foglalt. A program megvalósítása akadályokba ütközik. Nincs olyan helyisége a fiataloknak, amit magukénak vallhatnának. Saját ízlésük szerint berendezhetnének, akkor jönnének össze, amikor kedvük tartja. Bévárdi József iskolaigazgató elmondja, hogy van öt-hat iskolatermük, de az minden este foglalt. így sokszor még ott sem kapnak helyet a fiatalok. — A fiatalok szeretnének táncolni, de a kultúrház az egész falué. Nem tudjuk minden esetben csak a fiataloknak adni. Az cAmikőf míg, tíjílőthmk, QőZáL IhlcjüjclL öt évvel ezelőtt ment nyugdíjba M. Józsi bácsi. Öt év óta dolgozik az egyik Dombóvár környéki tsz-ben ö vezetett első lépéseimkor a munkáséletben; soha nem felejteni el, milyen remegő inakkal álltam elé az első munkanapon, s azt sem, amikor annyi estét töltöttünk el néhány pohár sör mellett, mígnem egy értékes újítást kisütöttünk, melynek díját felhasználtuk arra, hogy ismét igyunk egy kis sört, és újból valami érdekes dolgot eszeljünk ki. Nagy tudású ember volt, úgy értette a szakmát, hogy nálánál különb szakmunkás talán nincs is a világon. És volt még egy igen nagy szenvedélye: szerette a paraszti munkát. Azért is ment nyugdíja után a tsz-be. S amint a napokban hallottam, ott is újítást újításra halmoz. S ez a tény juttatja eszembe az alábbi történeteket: Régi, elavult gépekkel dolgoztunk. Lassan ment a munka. És balesetveszélyes volt. Az egyik gubózógép tárcsája eltörött, a sebesen forgó tárcsa darabjai szerteszét repültek. Szerencsére, baleset nem történt. Mj javítottuk ki a masinát. Egész nap szótlanul szöszmötöltünk a kényes munkán. Estére elkészültünk; és amikor átöltöztünk, megállít Józsi bácsi azzal: — Te gyerek, csináljunk mi egy gubózót. — Csináljunk, de milyet? — Jobbat mint, az öreg Khüne. S nekihasaltunk az asztalnak, az öreg magyarázni kezdte elképzelését, mutogatott, de sehogy sem értettük meg egymást. Akkor ceruzát fogtunk. Ö rajzolt valamit, de én az istenért nem értettem belőle semmit. Vagy másfélóráig vesződtünk, de nem jutottunk zöldágra. Nagymérgesen hagyott ott Józsi bácsi, és elment haza. Mint másnap megtudtam, egész éjszaka dolgozott. Fúrt, faragott. Reggel hozta magával a gép modelljét. Elém tette: — Na, ilyen legyen, most rajzold le, aztán fölterjesztjük. Lerajzoltam a masinát. Ügyes jószág volt, kaptunk is érte ezerhatszáz forintot, én ennek tíz százalékát, a rajzokért Egy másik alkalommal meg elhatároztuk, hogy lenszárítót csinálunk. A gyár mögötti domboldalon álltunk a nagy munkához. Két hétig csak ástunk. Összeszedtünk minden rissz-rossz csövet, kazánt fabrikáltunk, lefedtük az alkotmányt földdel, megraktuk a szárítótért lenszalmával. És begyújtottunk a masinának. Bevált, tökéletes volt. A csöveken úgy szaladt a láng, hogy percek alatt vörösre izzott valamennyi .. •• A tűzoltók mentették meg a gyárat a vésztől, elégett a szerkezetünk. Kaptunk egyszer egy utasítást: fáklyásfelvonulás lesz, s arra a gyárbeliek is vonuljanak ki. Benne voltunk mi az ilyen ünnepségekben, s hogy mennyire, azt rögvest bizonyítottuk is, mert összeszedtünk minden fellelhető konzerves dobozt. Megtömtük olajba, kenőcsbe áztatott kóccal, rászegeztük egy lécre, és kész is volt a fáklya. Olyan füst-fényes felvonulást rendeztünk .. . de olyat... hogy három fáklya robbant csak fel, a többi égett rendesen, olyan jól, hogy két lány haját pörkölte csak meg. Na de csináltunk mj komoly dolgot is. Amelyek segítették a termelést. Annyit újítottunk már, hogy nem is tudtuk ösz- szeszámolni a pénzt, amit díjként kaptunk, de azok nem voltak ilyen emlékezetesek. egyik nap — mondja tovább — a fiataloknak adtuk oda a helyiséget. A felnőttek zúgolódtak, hogy a tv-előadást akarják nézni. Az egyik bácsi nekem támadt, nem a kocsmában, hanem a kul- turházban szeretném eltölteni az estémet, a tv-előadást szeretném megnézni. IZMÉNYBEN IS megváltozott a helyzet. A kocsma helyett a kultúrházba mennek az emberek. Növekedett kulturigényük. De sajnos a kultúrház csak egy nagy teremből áll. Nehéz igazat adni. Mindenki igénye szerint rendezni az esti szórakozásokat. Beszéltem a tanács vezetőivel. Az elvtársak is egyétértenek azzal, hogy kellene helyiség a KISZ-szervezetnek. De meg kell mondani őszintén, nem sokat tettek eddig, hogy legyen! Hosz- szú évek óta meg lehetett volna oldani a problémát. Sok volt már az ígéret! Jelenleg elég biztató ígéret van, de a fiatalok ebben sem bíznak már. Eddig az volt az indok, hogy nem sokat produkáltak, jelenleg már kezd kialakulni a szervezet munkája, ha lesz helyiség, biztató alap van, hogy produkálnak is! A tanács vezetője megígérte, egy hónapon belül lesz KISZ-he- lyiség. A bizalom nagy dolog ne éljünk vissza vele! Kerekesné Kultúroithon-avatás Fiirgeden A napokban bensőséges, meleghangú ünnepély zajlott le a Hazafias Népfront rendezésében Fürgédén. Felavatták az új kul- túrotthont. Már napokkal az ünnepség előtt lázas készülődés folyt a felnőttek és az iskolások között egyaránt. Megfeszített munkával dolgoztak a tamási ktsz szakmunkásai hogy az üvegezéssel és a műszaki átadás előtti utolsó simításokkal is elkészüljenek. Végre elérkezett a várva várt esemény napja. Kint orkánszerű szél tombolt, kegyetlen hideget hajtva maga előtt. Belül azonban meleg volt, és melegség töltötte el az emberek szívét is, hiszen jóleső érzés egy ilyen nagyszerű létesítmény tulajdonosának lenni, és látni ennek a kis községnek a gazdagodását. Erről a jóleső érzésről beszélt Fábián József vb-elnök is ünnepi beszédében. A község dolgozóinak összefogásából született ez a nagyszerű kultúrlétesítmény. Az egész felújítás 200 ezer forintba került, amihez mintegy 50 ezer forint értékben társadalmi munkával járultak hozzá a község lakói. Az avatás ünnepélyessé tételéhez az általános iskolások is hozzájárultak szavalatokkal és énekszámaikkal. Az átadás Berkes István, a Hazafias Népfront községi elnökének zárszavával ért véget. Délben a meghívott vendégek baráti ebéden vettek részt, ahol elbeszélgettek az új kultúrotthon előtt álló feladatokról. Ezzel megnyílt a korszerű művelődési ház a falu dolgozói számára. amely minden igényt kielégítő szép táncteremmel, mozi és színházteremmel, klubhelyiséggel, ifjúsági szobával rendelkezik. De van még könyvtár, és modem cukrászda is az épületben, és természetesen rádió, valamint televízió is a látogatók rendelkezésére áll. A Hazafias Népfront, az MSZMP alapszervezete és a községi tanács vb nevében is kívánjuk, hogy ez az új létesítmény járuljon hozzá a szocialista kultúra terjesztéséhez. Sebők József jjdr tanár O n következetesen uramnak szólított, de én szívesebben hívnám elvtársnak. Azt is leírom, miért. Azért, mert akaratlanul ugyan, de végeredményben velünk örül a sikereknek, s amikor tulajdonképpen az előrehaladás néhány vélt, vagy valódi fogyatékosságát bírálja, arra haragszik, amire mi is haragszunk, öt órán át tartó beszélgetésünk ott jutott holtpontra, ahol kesernyés iróniával kijelentette, hogy a politika az politika. Hiába beszélünk egyenlőségről, mert azelőtt is voltak urak, és most is vannak urak. Csak most nem herceg Eszter- házy-nak hívják őket, hanem Kovács Józsefnek. A nyomaték kedvéért még azt is megállapította, hogy botosispánok is vannak, csak más néven szerepelnek. Tökéletesen igaza van abban, hogy urak most is vannak, s találóan mondta, hogy ezeket az urakat nem herceg Eszterházy- nak, hanem Kovács Józsefnek hívják. Akkor lett volna pontos a megállapítása azonban, ha hasz nálja a többesszámot, így: Kovács Józsefek, Szabó Istvánok, s Mihályok. A nép az úr, és a népből kinőtt emberek a vezetők. Ez az ami nem mellékes, hanem nagyon is lényeges különbség, az úr szó fogalmának megítélésénél. Mert nézzük most már közelebbről. ön elmesélte, hogy havonta, kéthavonta feljár Pestre. Ilyenkor rendszerint elmegy valamelyik színházba, hangversenyt hallgat, sőt volt rá eset, amikor megnézett egy képzőművészeti kiállítást, ön azt is elmesélte, hogyan él. Van szolgálati lakása, kétezer forint havi fizetése és mellékesként 15 munkaegységet kap a környező tsz-ektől, meri elvégzi náluk a villamos motorok karbantartását. Munkahelyén kilencen dolgoznak, és ennek a kilenc embernek külön klubhelyiség áll rendelkezésére, televízióval. Még televíziót sem kell vennem — mondta maga — mert ott van helyben. A műsorra panaszkodott, és azt is kifó'gásöl't'á,' hogy a színházjegy drága, sőt, alig lehet hozzájutni. Mindezek után legyünk tárgyilagosak. Hazánkban ma még nem mindenki él úgy, mint ön. De szeretnénk megvalósítani és meg is valósítjuk, hogy úgy, sőt, még jobban éljenek az emberek. Nem tízezrek, vagy százezrek, hanem milliók. Nem vonhatja kétségbe, hogy a mai „urak” ezt komolyan akarják hisz ön is csak egyszerű villanyszerelő, és magával is ezt akarták. De akarta-e valamikor herceg Eszterházy? Soha! Látja, milyen nagy a különbség urak és „urak” között. Most természetesen szememre vetheti, hogy nem így érti a dolgot. Miért nem beszélek az autókról, a szép ruhákról, a kényelmes éleiről. Beszéljünk erről is. Az utakon szala- dozó gépkocsik között ma már rengeteg a C rendszámú magánautó. A hivatali gépkocsik pedig legelsősorban nem kényelmi szempontokat szolgálnak, hanem azért vannak, hogy gyorsabbá tegyék az ügyek intézését. Egy miniszter is járhatna vonaton, de soha nem érné utol magát. Az öltözködést illetően, nézze, amikor találkoztunk ön is nyakkendőt, félcipőt, jószabású ruhát viselt. Magyarországon ilyen tekintetben még a legparányibb faluban is szembetűnő az igények jelentős növekedése. Ezt figyelembe véve, az lenne a képmutatás és hazugság, ha mondjuk egy megyei vezető olajos munkaruhában járkálna, csak azért, hogy vérbeli proletárságát így mégjobban kihangsúlyozza. Nem ez a lényeg. A vezető cselekedete, magatartása, intézkedésének helyessége a lényeg. Olyan előfordul, hogy egyik, vagy másik vezető urat játszik. Megfeledkezik hivatásáról, kötelességéről. De az ilyen vezető szereplése kérész-élet. Emlékeztetem, mit mondott erről a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén Kádár elvtárs: „De egy harmadik raj is létezik. Kikből áll ez? Olyanokból, akik sem jobboldaliak, sem baloldaliak, akiknek voltaképpen nincs is semmiféle oldaluk, csak valahol ott vannak közéletük polcain, azokon helyet foglalnak és kovácsolással, gazemberséggel foglalkoznak ... Ezeknek a száma elenyésző, de az ilyenek ellen is harcolni kell.” Ide kapcsolódik a botosispán- kodás. Talán van önnek is néhány ismerőse, aki rosszabb a botosispánnál, beosztottjaival durván bánik, goromba, s kíméletlen. Akad ilyen ember. De napjai azon a polcon meg vannak számlálva, és néhány ilyen ember ismeretében nem szabad és nem is lehet általánosítani. Sőt, ebben az esetben is jó a tárgyilagosság, mert sokan úgy vannak a szocializmussal, hogy a szocializmusban mindent szabad. S amelyik vezető erélyesen, de nem gorombán, megköveteli a rendet, a pontos munkát arra a dologkerülők hamar rákiáltják, hogy olyan, mint valami botosispán. Ez különösen a tsz-ekben gyakori. Holott az ilyen ember éppen a dolgozók érdekében, helyesen cselekszik. Még egy dolgot a botosispánokkal kapcsolatban, ön is azért kifogásolta, hogy vannak még, mert nem szereti, hogy vannak. Mi sem szeretjük, s látja, ebben egyetértünk. Most még abban kellene egyetérte- nünk. hogy mielőtt véleményt mond. kissé jobban vegye figyelembe az összes körülményeket. — sz. p. — MEGÁLL AZ IDŐ... Gyakran hallani ezt a slágert a rádióban, legtöbbször a »Szív küldi« műsorban. Azt, hogy a nótában megáll az idő, még könnyen el lehet viselni, de azt már kevésbé, hogy megáll az idő az én órámon is. Vagy két hónappal ezelőtt láttam meg az illatszerüzlet kirakatában. Tetszetős, érdekes külsejével hódított meg, és mivel amúgyis szükség volt háztartásomban egy ébresztőórára, elhatároztam, megveszem. Az elhatározást tett követte. Kifizettem az óráért a kilencven forintot, és vittem haza örömmel. Az én órám egy ideig teljesítette is hivatását, ébresztett a kellő időben. Aztán hogy a hideg idő beköszöntött, késni kezdett. No, ez még nem olyan nagy baj — gondoltam — hiszen ott a rádió, az rendszeresen közli a pontos időt, hozzá tudom igazítani. Sajnos, nem tudtam. Mert hiába próbáltam forgatni az óra hátlapján levő kis csavart, a mutatók szilárd jellemnek bizonyultak. Nem mozdultak se előre, se hátra, a szentnek se. Tüzetesebb vizsgálat alá vetettem, akkor láttam, hogy a kis csavar körbeforog a négyszögletre kiképzett tengelyvégen, holott arra rendeltetett, hogy a mutatókat lehessen vele előre-hátra mozgatni. — Ezt meg kell javíttatni, vagy kicserélni — állapítottam meg. Visszacsomagoltam a dobozába, nejem a garancialevéllel együtt elvitte az üzletbe. — Kicserélni most nem tudjuk, mert ebből a típusból nincs most. Tegnap küldtünk vissza a gyárhoz jónéhányat javításra. Jöjjenek néhány nap múlva... Közben felfedeztem, hogy bicskám nyele pontosan ráillik a tengelyvégre és nagyszerűen tudom szabályozni a mutatókat; Most azon gondolkodom, nem is viszem vissza kicserélni, vagy megjavíttatni. Egyik ismerősöm is ugyanilyen órát vásárolt* ugyanezzel a hibával. Ö is visz- szavitte javíttatni. Három hét múlva kapta vissza — és ugyanúgy nem lehet a kis csavarral szabályozni a mutatókat, mint azelőtt. B. .
