Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-20 / 299. szám
1961. december 20. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG örzse néni a fénybe emeli arcát 1/ etten vagyunk a íalusi szc- bábán, amelynek ablakaira virágokat hímzett a fagy. Örzse néni ott áll a tűzhely mellett, nagy fakanállal, két öblös edényben kevergeti békésen, csöndben a hurkába való kását. A ház népe a hátulsó konyhában sürgölődik, disznót vágtak, van hát teendő, bőven. Elnézem az öregasszony fáradt, takarékos mozdulatait, és elgondolkozva, inkább magamnak mondom. — Nyolcvannégy esztendős maga, örzse néni... Sok évet ért meg, nagy idők tanúja. Jobb kezében megáll a fakanál, bal kezével megigazítja fekete fejkendőjét, rám veti törtfényű szemét és csendesen válaszol. — Nyolcvannégy esztendő... Bánatnak sok, örömnek kevés .. . Az első háború előtt meghalt egv kislányom, meg egy kisfiam. A kislányom kéthónapos volt. Egy estén csak hirtelen feltört benne a nehézség. Mintha csuklott volna, s mindig jobban. Nem akart szűnni. Megkélcült. fuldoklott... Valaki megronthatta ... öntöttünk rá ólmot, gyertyát. Tettünk a mellére szentelt barkát, füvet. Semmi se segített. Se az imádság, se a csodás szerek. Erős volt a rontás, reggelre kiszállt belőle a lélek. Nagyot sóhajtott, s keverte tovább a kását. Ahogy keverte, úgy mesélt tovább. — A fiam meg hét esztendős volt. Arra meg valami furcsa nyavalya szakadt. Még rosszabb volt, mint a nehézség. Napokig gyötörte. Végén már szekérre raktuk, orvoshoz vittük. Az se tudott segíteni rajta. Két fehér koporsó, sok-sok bánat a nyoméban, s meg se szűnt a bánat, jött a fekete koporsó. .— Az uram meg az első háború éveiben hagyott itt. A tüdőbaj vitte el. Hónapokig feküdt, olyan volt az arca, mint a viasz és olyan gyenge volt, mint egy pó- lyás. Csak bőr maradt rajta. Elment, itthagyott, s hiába volt minden imádság, s hiába volt n Konferencia az isineretterjeszlési előadók részére Pakson December 21-én a paksi járás ismeretterjesztési előadói részére konferenciát rendeznek Pakson. A konferencia keretében az ismeretterjesztés módszertani kérdéseiről tárgyalnak, az egyes helyeken szerzett jó tapasztalatokat áHalánosítják. sok-sok orvosi költség. Akkor voltam 36 esztendős, amikor elkísértem a temetőbe. D ágyadtfényű szemei elfá® tyolosodnak, köténye sarkával itatja könnyeit. — Maradt egy tizenöt esztendős kisfiam, az volt a mindenem. Nem is mentem férjhez ... Szürke évek következtek. Szürke, dolgos, magános évek. Ketten a fiúval küszködtek a dombokra szökő parcellákon, hogy el ne fusson a lábuk alól a föld. örzse néni nem ismert se pihenést, se mulatságot, a fiáért élt, hogy ember legyen apa nélkül is a gyerek. A gyerek ember lett, megházasodott, unokák születtek, s ahogy azok cseperedni kezdtek, újabb háború rémsége szakadt a világra. — A fiamat elvitték a háborúba. Sokan, sokan meghaltak. A faluba legalább ötvenen nem jöttek vissza azok közül, akiket elvittek. Az én fiam visszatért. S jött ez a más világ ... Bejönnek, elviszik a kását, pihenésre, evésre buzdítják örzse nénit. Az öregasszony odaül a tűzhely mellé, s úgy fordul a széken, hogy az ablakon beszűrődő fénybe emeli az arcát. — Különös világ ez. Az emberek nem dolgoznak annyit, mint azelőtt, mégis jobban, könnyebben élnek. Ki gondolta volna, hogy masinák aratnak, fejnek, hallom, még a répát és a kukoricát is megszedik Pélen, az állami gazdaságban. Azt mondják, hogy a földeket is a masinák végett egyesítik a csoportban, hogy könnyebb legyen az élet. — A fiatalságnak még ez se jó. Nekik még ennél is több kell. Városba kívánkoznak, mintha itt nem lenne elég nagy parádé. Nem merek a lányokra nézni, mert ez már istenkísértés, ahogyan öltöznek. Mint a kisasszonyok ... Már festik is magukat. Minden parádéra, sok-sok ruhára, fényes bútorokra telik, mégis, mindig panaszkodnak. Mi meg valamikor tutyiba mentünk a misére, meg a bálba. — A tudomány is nagy. A régi szerekkel már a falun se gyógyítanak, minden rontást új szerekkel gyűrnek le. Tudós orvosok vannak ... Csodálkozva hallom, milyen nyavalyákból gyógyulnak meg az emberek, és ha valaki kó- hint, már orvoshoz szalad. Én még soha életemben nem voltam orvosnál. Az egészségem jó, vigyázok is rá, de tudom, ha egy kis bajom lenne, hozzám is mindjárt hívnák az orvost. — El lehet azt hinni, hogy ingyen is meggyógyítanak? Azt mondják, így van. Különös világ ez... — Meg ez a nyugdíj is ... Sírtam, amikor a csoportba adtuk a földet, mi lesz most velem? Nem hittem el, hogy nekem nyugdíjat adnak, és úgy lett, adnak ... Azt mondják, nem sok ez a nyugdíj. Hát, bizony lehetne több is, de higyje el, voltak öregek, akik a gyereküknek adták a földet és amikor tehetetlenek lettek még annyit se kaptak a saját gyereküktől, mint amennyit mi kapunk most a demokráciától... D eszél örzse néni, a nyolc” vannégy esztendős, a nag ’ idők tanúja, ű mindent tud, mindent lát, mindenről vall és ítél, nyugodt bölcsességével. Beszél régi, nagy telekről, fagyokról, hófúvásokról, amikor még a ké- ménytelen házakban dideregtek a szegény emberek. Beszél sötét éjszakákról, bánatokról, nyomorúságról, és beszél a mai világ csodáiról, a maga módján. Úgy mondja csendes szavait, hogy a fénybe emeli ezerráncú arcát. GYENIS JÁNOS Mit vásárűilniiii ISSl-lisn A kereskedelem már felmérte az év áruforgalmának eddigi tapasztalatait. Mint az illetékesek elmondták, a kereskedelmi forgalom az eltelt 11 hónap alatt a sokéves átlagtól eltérően alakult és így igén sok érdekességet mutat. Míg Borsod megyében hat, Baranya megyében pedig négy százalékkal emelkedett a kereskedelmi forgalom, Békés, Szolnok és Tolna megyében a tavalyi szinten maradt. Áz ipari területeken a növekvő vásárlóerő következményeként megváltozott az árukereslet is. A szokásosnál azért jóval több értékes fogyasztási cikket kellett szállítani az ipari megyék szaküzléteibe. Országszerte növekedett az élel- miszerfogyásztás, érdekesen alakult az idén a vendéglátóipari forgalom. Míg az elmúlt években az úgynevezett hagyományos vendéglátóiparnak volt nagyobb a látogatottsága, az idén az önk',- szolgáló üzemi éttermek sikeréről számolhatnak be az illetékesek. 1961. november végéig az önkiszolgáló üzemi vendéglátó- helyek forgalma 9 százalékkal növekedett, a vártnál jóval több hidegkonyhai terméket, cukrász- süteményt és félkész ételt is eladott a kereskedelem. Jövőre • Több érdekes jelenséggel találkoztak a szakemberek az 1961. évi iparcikkforgalom elemzésénél is. Az összes árucsoportok közül csupán a ruházati cikkek iránt csökkent a lakosság érdeklődése. A vártnál jóval kevesebb kész- ruhát, fehérneműt és méterárut vásároltak. A műszaki üzletek viszont szinte az év minden részében nagy forgalomról számoltak be. A lakosság 1961-ben igen sokat költött tartós fogyasztási cikkekre, megváltozott a közönség ízlése is, egyre inkább az értékes, finom kidolgozású készítményeket keresik. Különösen nagy volt az érdeklődés az idén a bútorféleségek iránt, de nagyon sokan vásároltak televíziót, magnetofont, rádiót és háztartási elektromos berendezéseket is. Motorkerékpárt és kerékpárt a kereskedelem tapasztalatai szerint véHozatlanul vásároltak, a hűtőszekrényeket, a villamos tűzhelyeket és a fényképezőgépeket viszont a vártnál sokkal kevesebben keresték az ország boltjaiban. Az iparcikk-forr 'om idei tapasztalataiból ezeknek a változásoknak figyelembevételével a kereskedelem vezetői következtetnek az 1962-es év várható forgalmára. Jövőre a televízió és személygépkocsi pálcául ezért ezekből a cikkekből lénye-1 változatlanul az érdeklődés kö- gesen többet hoznak forgalomba. I .képpontjában marad. mmfrrrmTFW»« rrm rrm^TW A harci Új Élet munkadíj ázásának áj formája A harci Uj Élet Tsz-ben az idei évben is jelentősen megnövekedett a közös vagyon, amely nagyobb beruházásokból, gazdasági épületekből, az állatlétszám gyarapodásából tevődik össze. Vásároltak az idei évben két erőgépet a hozzávaló pótkocsival ts munkagépekkel. A tsz fel nem osztható vagyonának idei gyarapodása megközelíti a 200 000 forintot, amely — figyelembevéve az Uj Élet Tsz földterületének nagyságát (649 hold) —, szép eredménynek mondható. A tsz fel nem osztható tiszta vagyona közel egymillió forintot tesz ki. A harci Uj Élet Tsz már az 1961. évben forintosított munkaegységgel dolgozott. Minden hónap 6-áig pontosan kifizette munkaegységenként a 15 forintot. Érdekes még megjegyezni azt, hogy a kifizetés üzemviteli bevételből történt A főkönyvelő megállapítása szerint az idei évben az egy munkaegységre jutó részesedés 48 forint lesz, s ha ehhez még hozzászámítjuk a termelési tervek túlteljesítéséért járó prémiumot is, akkor 50 forintot tesz ki egy munkaegység értéke. A termelőszövetkezet az idei évben is jelentősen nö- tatt, hanem minden tag a család létszámához mérten kenyérgabonából, valamint háztáji állatállományának a szükséges abraktakarmányt pénzért megvásárolhatta. Ez tette lehetővé azt, hogy a tsz több kenyérgabonát és több hízó állatot tudott adnj a népgazdaság számára. A szükséglet szerinti kenyérgabona-elosztás és a takarmány- gabona tartalékolása következtében biztosítani tudják az 1962. évi hústermelést. Az ehhez szükséges állatállomány már megvan. Ezzel a termelőszövetkezet meg tudja valósítani a párt és a kormány célkitűzéseit és biztosítani tudja a tagság jövő évi keresetét is. A termelőszövetkezet az 1962- es évben szeretne áttérni a pénzbeni díjazásra, amelyhez minden anyagi feltétel megvan. Az egyes tagok részéről ugyan még van idegenkedés, ez onnét származik, félnek attól, hogy kenyér- és takarmánygabonájuk nem lesz biztosítva. A felvilágosító munka nyomán most már látják, hogy károsodás nem érheti őket és a változás csak any- nyi lesz, hogy munkájuk nem munkaegységben, hanem fejlettebb formában, pénzben lesz munkaegységenként 40 forinttal elszámolva. A tsz-ben az elkészített terv szerint havonta 24 forint előleget fizetnek, míg a 40 forint és 24 forint közötti különbségből biztosítani tudják a szükséges kenyér- és takarmány- gabona megvásárlását. Az év végén pedig a tervben biztosított 40 forinton felüli jövedelem, illetve többletbevétel ugyancsak szétosztásra kerül a tagok között. 92 57181-n lÉiiiBlsla Irta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLYI 13. Megragadta a jugoszláv gallérját. — Ha azonnal nem jelented, én magam mondom el, mi történt! — Ne! — könyörgött amaz. — Nagyon kérlek, ne tedd! Félek. Meg aztán ... nem is biztos, hogy jól láttam, lehet, hogy tévedek ... ne menj!... — Eh, gyáva kutya! — ordította Gazsó, és haragosan elsietett. Nem tudta figyelni a ritka természeti tüneményt; a repülő halakat se. A korlátnak dőlt, egykedvűen szemlélte, amint azok harminc, ötven, sőt száz métert is szálltak a levegőben. Akkor élénkült fel, amikor megpillantotta Afrika partjait. Oran kikötője egyre közeledett. Lenn, a hajófenékben mindenki csomagolt. Gazsó rá sem tudott nézni Boricsra, az viszont bocsánatkérő szemmel kereste tekintetét ... A hajó csendben befutott a kikötőbe ..; Órán ... Algéria egyik legnagyobb kikötője... A bennszülöttek ezt a hajót is izgatottan várták, mint valameny- nyit. Kíváncsian nyújtogatták nyakukat, szemlélve, mustrálgat- va a gőzöst, mit rejtegethet gyomrában. A bennszülöttek a dokkok között élnek, fabódékban, összeesz- kábált alkalmatosságokban. Foglalkozásuk nincs, illetve azzal foglalkoznak, hogy a kikötőben sürögnek-forognak, próbálják megkeresni mindennapi betevő falatjaikat. Elvállalnak minden munkát. Rakodnak, ládákat, zsákokat hordanak, hajót tisztítanak, elegáns európai urak után cipelik azok bőröndjeit. Hivatalosan megállapított bérük nincs, mindenki annyit vet oda nekik, amennyit akar. S ők a legkisebb összeget is hálásan köszönik. Amikor a hajó fedélzetén megpillantották a légiósokat, csalódottan fetmorajlottak. Légiósokat szállító hajónál nem lehet keresni! Azokat felrakják autókaravánra, poggyászaikkal együtt, és viszik tovább. Különben is; az idegenlégiós durva, goromba, nem gavallér. A légiós nem ad, inkább elvesz, jobb velük nem kezdeni!... A rongypsnihóiú bennszülöttek lassan szétszéledtek..4 Az újoncokat valóban autókaraván várta. Hamarosan feltuszkoltak mindenkit a kocsikra, majd a kocsioszlop szélsebesen megindult a város utcáin. A járdákon lefátyolozott arcú arab nők siettek tova, maguk elé nézve. Tekintetüket a világért sem fordították volna másfelé. Iít-ott könnyű humuszos férfiak bámészkodtak a karaván utón. Az utca szinte európainak tűnt Fényes üzletek, többemeletes házak sorakoztak egymás mellett. Néhol feltűnt egy-egy kerthelyi- ségszerű valami, ahol a pálmafák árnyékában fehérruhás európai urak és arab ültetvényesek oltották szomjukat. Kívánságukra ventillátort is elővarázsolt a sűrűn hajlongó pincér, hogy még elviselhetőbb legyen a 45 fok. Az üzletemberek élénken tárgyaltak, közben-közben nagyokat kacagtak. Ilyenkor rengett a kövérebbek haja. A kocsikaraván mellett elegáns kocsik suhantak el. Mintha a luxuskocsik kiállítását rendezték volna meg Oránban. Gazsó csak bámult jobbra-balra. Sohasem látott még ilyen autókat! Egyik éjfekete, nagy és kényelmes, a másik jóformájú, fürge és kicsi, a harmadik hosszú, nyitott, arab úrvezetője mellett csinos európai hölgy kacagott, a negyedik lefüggönyözött ablakai mögött is látni lehetett a homlokát törülgető kövér kereskedőt. A szembenjövő bordó kocsi tizedmásodperc alatt eltűnt szeme elől. Valami angol rendszámú lehetett ... A legtöbb kocsi persze francia rendszámú, de akad itt bőven másfajta is. Oldalba lökte Vöröst — Mit szólsz hozzá? —• Világváros! S ezek a gyönyörű kocsik! — Légy nyugodt, nem azoké, akiket a kikötőben láttunk — súgta Vámos. Vörös dühösen arrafelé fordult, de hirtelen nagyot zökkent a kocsi. Megérkeztek Pöti Depába, a légiósok átutazó-táborába. — Állomáshelyünkön vagyunk? — tudakolta Gazsó. — Fenét! — mosolyodott el Vámos. — Csak ma már nem megyünk tovább! Holnap reggel indulunk tovább Sidi-bel-Abbes felé. Az a központ. Az idegenlégió városa. Azt kérded, állomáshelyünk? Sidi-bel-Abbes sem az. Hol van a mi állomáshelyünk? Egyáltalán van ilyen? A világ mely részére kerülünk Afrikából? Az úristen tudja! Nevetett. — Tudjátok — folytatta — miből áll majd a kiképzés? Lövészetből, lövészetből és harmadszor is lövészetből. Semmi más nem fontos itt, csak ez! Lőni, lőni kell tudni, hogy minél több ember bőrét kilyukaszthassuk! Gazsó beleremegett. — Brutálisan őszinte vagy! — Igen! — vágott az vissza. — Minek áltassuk magunkat? különben téged is őszinte rendes embernek ismertelek meg. Én is olyan akarok lenni! Gazsó rápillantott. Az keményen állta tekintetét. Lassan elmosolyodtak, majd kezet szorítottak. Szemeikben parányi fény villant, amelyet nem fejthetett volna meg senki. Csak ők ketten tudták, mit jelent.. ; Egy hang sorakozót kiáltott; Létszámellenőrzés következett. A végén három ember hiányát állapították meg. Egy megszökött, kettő pedig kórházba került. A két beteg közül az egyik valami nyavalyát szedett fel az úton, a másikat pedig egy esti nézet- eltérés alkalmával a szőke német őrmester úgy vágta szájon, hogy kiakadt a2 állkapcsa. A létszám megállapítása után egy százados lépett az egység elé; — Légiósok! — kezdte rikácsoló hangon. — Afrikába érkeztetek; Itt kiképeznek benneteket, megtanítanak a fegyverforgatásra; hogy mindjobban védelmezhessétek az európai kultúrát, a francia életformát. Ellenséges tekintetekkel, ellenséges érzelmekkel megvetéssel, gyakran találkoztok majd ezen a földön. Sőt ismeretlen irányból kés, vagy golyó is repül majd felétek. De legyetek erősek, méltók elődeitekhez; ellenállás esetén pedig kíméletlenek. Egy légiós haláláért tíz bennszülöttnek kell fizetnie. Ne kíméljétek ezt a szemét népséget. Szolgáljátok híven Franciaországot, teljesítsétek, amire vállalkoztatok. (Folytatjuk^
