Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-19 / 298. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. december 1Ö. iiinkahely nem játszótér 1 j KtenimtHézés kézben Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mégis még mindig nagyon sokan hiszik, hogy a munkahely játszótér, hogy ott lehet könnyelműs- ködni, figyelmetlenül közlekedni, dolgozni. S a legtöbb baleset éppen azért fordul elő, mert az emberek jórésze, figyelmen kívül hagyja azt, hogy minden munkahely veszélyes, mégha kiválóak is a védő- és óvóberendezések. És éppen ezért az üzemi balesetek mintegy kétharmada a könnyelműségből ered. Érdemes ennek bizonyítására néhány példát említeni abból az ezer üzemi balesetből, ami az idén Tolna megyében volt. Hatalmas szám ,ez, még akkor is, ha a balesetek igen kis százaléka volt súlyos. Mert munkaidő- és keresetkieséssel járt mindegyik. Aminek kárát látta a dolgozó és a termelés is. fl figyelmetlenség volt az oka annak a balesetnek is, amikor a dolgozó két ujját roncsolta össze az elevátor, vagy amikor a műhelyben hurokra vetett drótban botlott meg, eltörte lábát, és több hetet hiányzott a munkából. Igen sok a mezőgazdaságban a baleset. Egyes gazdasági vezetők helytelenül azt a nézetet vallják, hogy a fokozott gépesítés velejárója ez. De azt már nem akarják elismerni, hogy ipari üzemben, ahol gépek tucatjai dolgoznak, kevesebb a baleset. Mert ott nagyobb gondot fodítanak a dolgozók oktatására. Igen gyakori a traktorokkal történő baleset. A pótkocsin a személyek szállítása szinte naponta -követeli az áldozatot, mert vagy a járművezető a figyelmetlen, vagy a pótkocsin utazó dolgozó, aki az ok-tatás1 ellenére is állva utazik, az igen rossz állapotú földutakori. Ha sok is a baleset a dolgozók figyelmetlenségéből, nem lehet általánosítani. Mert ennek oka jórészt az, hogy a gazdaságok, üzemek vezetői a rendeletek, szabályok megszegését maguk segítik elő fegyelmezetlenségükkel, Példa erre az is, hogy a duna- földvári kendergyárban hét balesetet »felejtettek el« bejelenteni. Egyik állami gazdaságban pedig egy hetven napi betegséggel, munkakieséssel járó balesetet nem jelentettek be, csak azért, hogy a statisztika kedvező képet mutasson, és hogy kerüljék a zaklatásnak vélt vizsgálatokat. A balesetek megtörténtét rögzítő jegyzőkönyvek pedig arról tanúskodnak, hogy nem merik megnevezni a baleset okát és azt, hogy Ki a felelős. Igen súlyos esetekben is a vé- letlenséget jelölik meg okozóként és a felelősséget senkire nem ruházzák. És így természetesen nem lehet olyan következetesen elejét venni a baleseteknek. Megtörtént olyan eset is például, hogy az SZMT munka- védelmi szerve szigorú bírságolással súlytotta a gazdasági vezetőt, mert később kiderült a balesetért felelős személy neve, de azt elhallgatták. Igaz, a dolgozót is igen gyakran felelőssé lehet tenni a balesetért. Sőt, ha alaposabban vizsgáljuk az okokat, elsősorban a dolgozót lehet felelőssé tenni. Mert államunk megad minden kért összeget, hogy a munkahelyet biztonságossá tehessék. Csak a kényeEGY ÓRA az alsónyéki könyvtárban (Részletek a szekszárdi járási Könyvtári Híradóban megjelent írásból.) Szabó Évát, a községi könyvtárost, a két polc előtt sétálva találjuk, amint éppen ajánlja a könyveket az olvasóknak. A most kölcsönzők zöme fiatal. Két idősebb néni válogat. Ök Jókait és Móriczot kedvelik. Harminc év körüli fiatalasz- szony lép be. Jókai Aranyem- ber-ét, az Andersen meséket, és Szántó György regényét Az Alapiak kincsé-t hozta vissza. Most először gyermekének választ meséskönyvet. Móra Dióbél király- fi-ja nyerte meg tetszését. Aztán később kíváncsian nézzük a többi könyvkártyát, mit vitt haza néhány napi olvasmányul. A három könyv: Zola: Germinal, Móricz: Boldog ember és Mesterházi: Pokoljárás. Szabó Éva könyvtáros elmondja: — Az alsónyéki termelőszövetkezet tagja, a növénytermelési brigádban dolgozik. A munkanapló és az olvasók jegyzékének ' tanúsága szerint jelenleg 197 beiratkozott olvasója van az alsónyékj könyvtárnak, ebből 7ö termelőszövetkezeti tag. — Az év végére 230-ra akarom felemelni a beiratkozott olvasók számát — mondja a könyvtáros. — Javítani akarunk más területen is. A kölcsönzött köteteknek csak kis százaléka ismeretterjesztő mű. Viszont igen nagy az ifjúsági könyvek forgalma. Ez nem baj, de az ismeret- terjesztő művek kölcsönzési arányán kell javítanunk. Hét óra. Az olvasók már elmentek, a könyvtáros a napi for galmat írja be a munkanaplóba. Ma nagy forgalom volt: 117 könyvet kölcsönzött az olvasóknak, ebből 15 ismeretterjesztő mű. A további tervek: A jövőben a könyvtáros fokozottan kéri a tanács, a KISZ, a nőtanács, a Hazafias Népfront segítségét, és a kapott segítség birtokában az al sónyéki könyvtár a jövőben még jobban teljesíti az elé tűzött feladatokat mennyiségileg és minőségileg tovább javítja munkáját, lemszeretet, a felelőtlenség sok lazaságra ad módot. És felelős a dolgozó még azért is, mert a rendszeres oktatás ellenére is rosszul, úgy végzi a munkát, ahogyan ő gondolja jónak, figyelmen kívül hagyva az idevonatkozó munkavédelmi szabályzatot. Az meg egyenesen felháborító, hogy játékos kedvükben okoznak egymásnak hosszú hetekre nyúló betegséget a dolgozók. A napokban például egy dolgozót társai tréfából fejbedobtak műtrágya- röggel. Az illetőt agyrázkódással szállították kórházba. S azt is csak a felelőtlen emberek számlájára lehet írni, amikor a munkahely közlekedési útjait teszik járhatatlanná, oda minden munkadarabot összehordanak, elszórják a vizet, olajat és a gyanútlanul arra járó más műhelybeli munkás elcsúszik. Két lábtörés volt az utóbbi hónapokban ebből kifolyólag. Mindkét munkást lábtöréssel ápolják még most is a kórházban. Ezer baleset volt eddig Tolna megyében az idén. Sok ez, pedig lehetne kevesebb is. Hisz a múlt évben alig fele ennyi baleset volt. És azóta még csak tökéletesedett a munkásvédelem, a munkahelyek biztonsága. És a felelőtlenség, a figyelmetlenség még a jövőben is sok áldozatot követel. De meg lehete ezt az állapotot változtatni! Ka kell adminisztratív módszerekkel, a törvény szigorával kell fellépni azok ellen, akik figyelmen Kívül hagyják az óvórendszabályt, akik játszótérnek nézik a munkahelyet. — P — — A Német Szövetségi Köztársaságban a szövetségi igazságügyi miniszter javaslatára törvényt készítenek elő, melynek alapján a gépkocsivezetők véralkohol tartalmának megengedhető maximumát az eddigi 1.5 ezrelék helyett 0,8 ezrelékben állapítják meg. A törvényre azért volt szükség, mert rendkívül elszaporodott az ittas gépkocsivezetők által okozott balesetek száa családban általában a AM női nem a bevásárló. A férfiak tudományából 3 téren csak annyira futja, hogy örülünk az ajándéknak, és sután, félszegen válogatunk az áruk között, elfogadjuk azt, amit ajánlanak. Pedig mennyi minden eszébe jut az embernek, amíg elhatározza magát, hogy bemegy az üzletbe és vásárol valamit. Most, az ünnepek előtt, hogy a boltok forgalma talán megkétszereződött; a gondolatok is gyorsabban váltják egymást az ember fejében, kirakatnésés közben. Gondolom nemcsak nekem, hanem sok férfi társamnak — sőt, asszonyoknak is — szokása, hogy a szabadidőben végig sétálunk az üzletek fénylő kirakatsora előtt, és meg-megállunk egy figyelmünket lekötő áru előtt és számolgatunk — és gondolkodunk. Az első ami eszembejut, az, hogy az idén talán még gazdagabbak a kirakatok. És talán szebben rendezettek, mint a múlt években. Mindkét dolog ösz- szekapcsolható. Éspedig: Életünk természetes velejárója, hogy egyre több fogyasztási cikk kerül az üzletekbe, alig talál az ember hiánycikket. S hogy az árucikkféleségek választéka nő, azt illő bemutatni úgy a közönségnek, hogy kedvet kapjon a szépre, a jóra; és az ajándékozásra is. S eszembe jut a cipőbolt kirakata nézése közben, hogy nálunk már nem az a legnagyobb öröm, ha] elnyűtt cipőnk helyett egy újat veszünk; mert megszoktuk, hogy váltott cipőkben járunk, minden ruhához másikat. Még a férfiak is. A női nem ez esetben igencsak kivétel, mert ami divat, az divat, s azt meg kell venni. S a vásár nem is okoz gondot. Nem élünk rosszül — jut eszembe, amikor az élelmiszerüzletek kirakatát nézem. S nem mehetek el a kirakatüveg előtt anélkül, hogy a szilveszterre szánt különleges konzervet ne vegyem meg, pedig biztos vagyok benne, hogy az vacsora-meglepetés lesz a családvak. S szilveszterre majd egy másik ínycsiklandó dolgot i'iszek az ünnepi asztalra. Mert itt az év vége, és a kirakatok szemlélése eszébe juttatja az embernek azt is: mit tettünk az idén, hogy előbbre haladjunk a nagy cél felé. S a számvetés a kirakatok előtt, ha bármenynyire is rögtönzött, biztató. Szép jövőt ígérő. S most, amikor csomagokkal rakott vásárlók. - tucatjai hagyják el az üzleteket, szinte percenként mércéjét látjuk munkánknak. Látjuk: érdemes dolgozni. Érdemes még jobban dolgozni. Nem gond nálunk a megélhetés. Igaz, még nem értük el azt a nagyszerű jövőt, melyet ötéves terveink elénk hoznak, de közeleg, már itt kopogtat ajtónkon, most az ünnepek előtti vásárlásokkor, amikor az is az ember eszébe jut kirakatnézés közben, hogy egyre több üzemből jelentik: túlteljesítették a tervet. Az ötéves terv első évének végét hozom kapcsolatba gondolatban a mostani vásárlási napokkal. S hogy az elégedettség nemcsak nálam tapasztalható, arm bizonyítékot kapok akkor, ha bemegyek a motorboltba, a textil- üzletekbe, és ott hallgatom a vásárlók tanakodását. Mert én sem elégszem meg a kirakatnézéssel, vásárlónak csapok fel, hisz úgy hívnak a kirakatok!... — Pj — Nyolcadikos, tanulók az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban Szekszárdon az általános iskola nyolcadikos úttörői már most ismerkednek a KISZ-élettel. Részt vesznek az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban. A tanulási követelmények teljesítése érdekében a- város összes általános iskolás, nyolcadikos úttörőinek előadás-sorozatot indítottak a városi művelődési házban. Az első előadást Strényer Béla, a Városi KISZ Bizottság titkára tartotta, ahol a KISZ szervezeti szabályzatát ismertette; Minden hónapban újabb előadásra kerül sor, ahol a politikai nevelésen kívül ismeretterjesztő témakörökkel is foglalkoznak. DÉLUTÁN még lucskos, nyirkos volt az idő. Párás levegője az influenza valóságos melegágya volt, de estefelé, amikor a vadászok már megállapodtak a másnapi körvadászatban, hűvösebbre fordult az idő. Hideg, északi szél söpört végig az utcákon, maga előtt kergetve a nyirkosságot és a ködöt. Az emberek fázósan siettek hazafelé és a gyerekek szemében havat váró reménykedés csillogott. A hó ugyan nem érkezett meg reggelre, de a vizek hátán vékony jéghártya feszült. A falu szélén csizmás, bakancsos lábak törték a fagyos rögöket. A vadászok csoportokba verődve, toporogva beszélgettek és időnként vastag, férfias nevetés hallatszott felőlük. Arcuk kipirosodott a hidegtől, vagy az ellene fogyasztott melegítő italtól, de talán a várakozás izgalma festette egészséges színűre az emberek képét. Égy másik csoportban a hajtők tréfálkoztak egymással. Mosolygós képű, vöröshajú fiatalember vitte a szót, akit a többiek csak Pirosnak szólítottak. — Hát o,rra, emlékeztek-e, amikor két évvel ezelőtt itt járt a faluban a professzor úr vadászni? — mesélte fennhangon a lánghajú fiatalember és szája majdnem, a füléig szaladt. — Amikor kiderült róla, hogy szenvedélyes vadász, csak lőni nem tud, és amikor egy nyúlbőrbe macskát varrtunk és elengedtük. A professzor ráduvlázott és képzelhetitek a csodálkozást, amikor a megszeppent tapsifüles erre az ijesztgetésre felszaladt az első fára. AZ EMBEREK dőltek a nevetéstől. Az egyik kucsmád suttyóKOEWAßASZAT nak yiég a szeme is könnybelá badt. Közben megérkeztek a lovasszekerek is. Hosszú rudak voltak keresztbe fektetve rajtuk; erre kerül majd a zsákmány. A gyerekek felkapaszkodtak a saroglyá- ra, és megindult a menet kifelé, a keménnyé fagyott szántásokra. Kékes füstfelhők kígyóztak a pipákból és cigarettákból. A puskák tusa néha tompán nekiverődött a patronos övéknek. Amióta elindultak, nem nagyon beszéltek, mindenki magábamélyedve, gondolkozva ballagott. Talán az esélyeket latolgatták magukban, vagy egyesek már a nyúlvörkölt ízére próbáltak visszaemlékezni, A VADÁSZMESTER intésére megállt a menet. Széles, bekerítő mozdulatokkal magyarázta előbb a hajtóknak, majd azután a vadászoknak, hogy kinek mi a teendője és hol lesz a helye. A hajtők letértek az útról és már a szántáson haladtak. A vadászok még jó darabon előre mentek, majd követték a hajtők példáját — Aztán a lövésekkel vigyázni, nehogy ember legyen a nyálból! Csak biztosra lőni. Nem ér semmit, ha csak megsebesítjük a nyulat és az el tud menni. Altkor az már a kutyáké, ha csak napok múlva pusztul bele a sörét okozta sebekbe. — Mondta utolsó jótanácsként a vadászmester. Egy keskeny patakocska mentén nyúlt el a vadászok lánca. Jókora tái'olságra egymástól, de elég sűrűn ahhoz, hogy nyúl ne tudjon közöttük elillanni. Csattantak a kakasok, a puskák cső- retöltve várták az első tapsifüleseket. — Durr... — visszhangzott a vadászmester puskája, ami jeladás volt arra, hogy a hajtők meginduljanak. Nagy handabandázással, füty- työgetéssel indult el a hajtők serege. Még távolról is elhallatszott a vadászokig: Heej, nyúl, ugorjai ...! SZŰKÜLT A KÖR, aztán riadt ugrással kivágódott a barázdából az első két nyúl. Utána a harmadik, a negyedik... Ijedten, forgó szemükkel felmérték a menekülés lehetőségeit. Mögöttük handabandázó emberek csoportja, arra nem lehet futni. Előttük is van egy-két ember, de ezek nem zajonganak, meg nagy távolságra vannak egymástól. — Majd az én regényesen gyors lábaim egykettőre faképnél hagyják ezt a kellemetlen társaságot — morfondírozott volna bármelyik nyúl, ha gondolkozni tudott volna, meg ha ismerte volna azokat a regényes történeteket, amelyet az emberek terjesztettek az ő gyorsaságáról. De a nyulak nem gondolkoztak, hanem inaltak. amerre egy kis szabad utat láttak. Vesztükre. Igaz, azok ‘a csendes emberek nem iramodtak utánuk, hanem csak egy hosszú botféleséget emeltek fal, ami aztán iszonyatosat dörrent, és csak úgy köpte a sörét!cihákat, amelyek azonban gyorsabban suttyantak a levegőben, mint azt bármelyik bölcs nyúl elképzelte volna. Engedelmesen bukfencet vetettek, és olyan nyugalommal nyúltak él a földön, mintha előbb nem is lett volna olyan sietős menekülniva- lójuk. Amelyiknek meg csak a bőre alatt melegedett egy-két sörét, azt a következő dupla biztosan helyben marasztalta. — Raóka ... ! — hangzott az elnyújtott kiáltás a hajtők felől. A vadászok még jobban figyeltek, hiszen egy kis különpénz nem árt a koma téli bundájáért. Egy bokorral benőtt vízmosásból som.polygott elő, és mint „aki” egyáltalán nem érzi a veszélyt, sandított körül. A vadászoktól még távol volt, és a hajtők sem értek a nyakára. Elindult a puskások felé, aztán hirtelen megtorpant, Veszélyt szimatolt, vagy egyszerűen tapasztalt öreg volt, Gyorsan hátat fordított a vadászoknak, és a hajtők felé iramodott. — Ne engedd! — hangzott a kiáltás. AZ EGYIK FIATAL gyerek kezében megemelkedett a dorong. A görbe bot átsüvített a levegőn, és tompán puffant a vörösbun- dás fején. Megroggyantak a lábai és a reggel elfogyasztott fogoly- hús ízét elmosta a szájából ömlő meleg vér. Még egy-kettőt durrantak a puskák, aztán csend lett, A kocsik körül zsibongott hamarosan a vadász- és hajtósereg. A nyulak lábuknál összekötve himbálóztak a rudakon, és a vadászmester hangját lehetett hallani: — Egy hajtásból egész szép eredmény... MONOSTORI MIKLÓS
