Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-16 / 270. szám
1961. november 16. 3 TOLNA MFG V El NEPŰJSAQ PUSZTA A VAROS MELLETT Ózsáki jegyzetek Yenzólhá tenni a falusi ifjúsági szervezeteket Amikor alig egy esztendővel ezelőtt Özsákon jártam, csak panaszt hallottam az emberektől. Panaszolták, hogy hónapok óta pénz nélkül tengődnek, a tsz-től négy hónapig nem kaptak előleget, s egyetlen pénzszerzési lehetőségük a napszám. A tsz vezetői is panaszkodtak rájuk: nem dolgoztak rendesen, napszámba jártak az egyéni parasztokhoz, ahelyett, hogy a tsz földjein szorgoskodtak volna, s ha pénzt kaptak a tsz-től, vagy megkapták a napszámot, — tisztelet a kivételnek — olyan dínom-dánomot rendeztek, hogy Szekszárdra hallott be nótájuk zsivaja. Volt az ózsákiak panaszában is. meg a tsz-vezetők vádjában is sok igazság. Akkor az volt a megállapításunk, hogy az ózsákiak nehezen tudnak beleilleszkedni a tsz rendjébe, s a bele- illeszkedést rontja a tsz zilált gazdasági helyzete, az, hogy a szekszárdi Béke Tsz adósságokban fuldokolt, nem tudott szabadulni a mérleghiányok terhétől. Most, amikor nemrég újra Özsákra mentem, jó hírekkel indultam utamra. A Béke Tsz utódjának, a szekszárdi Garay János Termelőszövetkezetnek a vezetői elmondották: Özsákon kezdenek rendbejönni a dolgok. A múlt évben 600 hold földet nem munkáltak meg rendszeresen, most meg 1300 holdat elgyőztek, s csak az aratásban, meg a napraforgó betakarításában kaptak segítségei. Az ózsáki üzemegység ebben az esztendőben megállta a helyét, az ózsákiak többsége dicséretet érdemel jó munkájáért. Másfajta panaszok Az ózsáki emberek ma már nem panaszkodnak a tsz-re. Sok emberrel beszéltem, többek között Gubjen Jánossal és Tóth Istvánnal, s mindannyian elégedettek. Egyöntetű a véleményük: idén kevesebb az ígérgetés, mint eddig volt, de több a tett. Szerényebb az előlegfizetés is. 10 forint előleget kapnak havonta minden munkaegységükre, de ezt megkapják, ez a 10 forint biztos minden hónap elején. Panaszok azért akadnak, de másfajta panaszok ezek, olyan panaszok, amelyekből már az emberek megváltozott életviszonyaira lehet következtetni. Panasz'!- ják. hogy rossz a bekötőút, amely a keselyüsi országutat köti ösz- sze a pusztával. Panaszolják, hegy nincs telefon, hogy n.n -s vasárnap buszközlekedés Szekszárdra, s hogy mennek tönare az épületek, a házak, javítani kellene őket, mert sok helyen beázik a tető. A panaszok közül a legnagyobb figyelmet a bekötőút érdemli. 1958. decemberében adták át zt az utat a forgalomnak, s azóta feléje se néz senki. Az út apró kövezete lekopott, az alapköveken közlekednek a járművek. A durvább alapkövezet is kezd már felszakadozni és a meglazult köveket a járművek az árokba szórják. Az útnak a Szekszárdi Városi Tanács a gazdája. Miért nem tartják karban, miért nem javítják meg? Nincs rá keret. Hát pénz nélkül valóban nem lehet utat javítani, de azért mégis ki kellene valamit találni, hogy a majdnem egymillió forintos költséggel megépített út ne menjen tönkre néhány év alatt. Drága pénzen létrehozott javainkat ne hagyjuk tönkremenni, ha már létrehoztuk azokat! Inkább egy új létesítmény megvalósítása késsen, mint egy, már meglévő létesítmény teljesen tönkremenjen. ígéretek és tettek Nem lehet elengedni a fülünk mellett azt a megjegyzést: Idén kevesebb az ígéret, mint eddig volt, de több a tett. Az ózsákiak- nak ugyanis sok mindent Ígértek mér. E sorok írója is fültanúja volt annak, amikor a Béke Tsz egyik volt vezetője azt ígérte az ózsákiaknak 1959 nyarán, hogy télre az összes lakást kitatarozzák és mindenhova bevezetik a villanyt. Az ózsákiak akkor még hittek az Ígéreteknek és várták a tatarozást. Tatarozás helyett mérleghiányt kaptak az év végén. Most megszűntek az ígérgetések. A tsz vezetői feltárják őszintén a nehézségeket, elmondják, hogy a tsz csak abból tud adni a tagoknak, amit a tagok megtermelnek, s tatarozni csak akkor tud, ha az ózsákiak is jó munkájukkal segítik a tsz megerősödését. Ennek az őszinte bestédnek jobban örülnek az ózsákiak, mint a felelőtlen ígéreteknek, És örülnek annak is, hogy sok apróságot Ígérgetés nélk.íjl már az idén is megvalósít a tsz. Például 10 lakás ajtaját és ablakát a közeli napokban kicserélik, a tsz már meg is vásárolta az ehhez szükséges anyagot. örülnek az ózsákiak annak is, hogy az arra alkalmas helyiséget most már véglegesen művelődési háznak engedi át a tsz, s a fél város összefogása ebben a helyiségben kigyújtja a villanyfényt is, mint ahogy erről már lapunkban s hírt adtunk. Igények és lehetőségek Dr. Nagy Andor és felesége — mindketten pedagógusok — szívükön viselik az egész puszta sorsát. Az iskolából kulturális oázist varázsoltak, olyan központot, amely magához vonzza az egész pusztát. Dr. Nagy Andor elmondotta, hogy legfőbb céljának tekinti felkelteni az emberekben a kultúra iránti igényt, s ez most már mindjobban sikerül is, ahogy megszilárdul az anyagi jólét. A villanyfényes művelődési háznak gazdag programot dolgoztak ki erre a télre. A filmve ítá- sek és a helyi színjátszók fellépése mellett történelmi, irodalmi és egyéb előadásokat tartanak. Előadást hallgathatnak majd az ózsákiak az Egri csillagokról M j- ricz Zsigmondról, í'i-.ofi Sánd r- ról. Az irodalmi előadásokat a szekszárdi Garay Gimnázium ir'. dalmi színpaclmak tagjai tesdk majd érdekesebbé. Aztán előadást hallhatnak maid a télen az ózsa- kiak a babonákról, az űrrepülésről, a munkaerkölcsről, a szocialista együttélés szabályairól... Ahogy erősödik a közös gazdaság, úgy tudnak mindjobban tz anyagi és kulturális javakból részesedni 97. ózsákiak. Idén már eljutottak odáig, hogy felismei- ték a közös gazdaság érdekeinek azonosságát saját érdekeikkel. Mi nél világosabb lesz ez a felismerés, minél többet adnak az ózsákiak a közösségnek, annál többet várhatnak és annál többet kapnak. A közös gazdálkodás lehetőségei korlátlanok: jó munkával, a közös úton anyagi jólétet és magas kultúrát lehet teremteni Ózsák-pusztán is. Ez most már elsősorban az ózsákm- kon múlik ... Gy. J. Mintha csak hivatalos tárgyaló felek lennének, úgy ülnek egymással szemben, két asztalsoron a lányok és a fiúk. Bár igaz, az első napon így van általában, hiszen a lányok is, a fiúk is könnyebben találnak közös témát — és a két oldalról nem egyszer hangzik szópárbaj; mindegyik „tárgyaló fél-' elmondja a maga tapasztalatát. — Akik eddig soha nem jöttek KISZ-rendezvényre, eljönnek amióta a lemezbálokat rendszeresítettük — viszi a szót az asztalfőn egy dúshajú,' yersey-puló- veres fiatalember. — Nálunk viszont vannak, akik a KISZ-tagságot csak a kártyázásban látják — érvel egy piros pulóveres lány. — Egyszerű a dolog. Mindenkinek kell valamilyen feladatot adni — állítja a fiú. — Igen — replikái a lány. — De ha valakit megbízunk egy feladattal, a többi nem csinál semmit, azzal, hogy „ő” a felelős. Az egész, KISZ-szervezetből, ha tizenötre számíthatunk ... — Az jó. Ha egy szervezetben tizenöt tagra biztosan lehet számítani, azok mellett még van tíz, aki húzódozik, akiket be lehet vonni a munkába ... Csak foglalkozni kell velük. — Minden KISZ-tagnak megbízatást kell adni, és azt számon is kell kérni... — Viszont a parancsolgatás nem vezet eredményre ... — Nem is parancsolgatásról van szó. Mindenkivel szemben meg kell találni a megfelelő hangot... Szép szóval sokszor töbTizenöt ismeretterjesztő előadást rendeznek Sióagárdon Az idei évadban Sióagárdon is az ismeretterjesztés színvonalának emelése áll a kulturális tevékenység középpontjában. Továbbra is működtetik a különböző szakköröket, művészeti csoportokat, sőt, munkájuk javítására törekednek, elsőrendű feladatuknak viszont a tervezett 15 ismeretterjesztő előadás példás megtartását tekintik. Az ismeretierjesztő előadások tematikája igen jó, az előadások túlnyomó többsége politikai, társadalmi kérdésekkel foglalkozik. bet lehet elérni, mint parancsolgatással. — Szeretném én látni a maguk KISZ-szervezetét, mondja a fiú* — Szijjártó Tibor, závodi pedagógus, KiSZ-titkár — vitapartnerének, Szilágyi Eszter kakasdi pedagógus KISZ-titkárnak. — El lehet jönni, tapasztalat- cserére ... — Az a helyes, ha minden KISZ-tagnak adunk megbízatást — állapítja meg a vita tanulságaként az előadás vezetője, Berg- hoffer László, a járási úttörőház igazgatója — és azt szómon is kérjük. Nem csoda, ha kártyáznak a fiatalok, ha nincs más program számukra. És ami a legfontosabb, a vezetők példamutatása. Ha egy KISZ-titkár egyszer nem teljesíti a szavát, az elveszti a bizalmat... Ez a vita a bonyhádi járás termelőszövetkezeti KlSZ-titkárai- nak tanfolyamán hangzott el. A hétfőn kezdődött egyhetes tanfolyam célja, hogy módszereket adjon a vezetéshez, a KISZ-mun- kához, amelyre mindenkor szükség van, hiszen a tanfolyamon részt vevő vezetők legtöbbje még kevés gyakorlattal rendelkezik. — Az egy hét alatt számos előadás, vita hangzik el — mondja Berghoffer elvtárs, például: — A KISZ és a falusi ifjúság feladatai a mezőgazdasági termelés növelésében, a falusi KISZ-szervezetek helyzete, tö- megbefolyása, a KISZ-szervezetek és a sportkörök feladatai a falusi ifjúság nevelésében, a KISZ és az MHS feladata az ifjúság honvédelemre való felkészítésében, a KISZ feladata az úttörőmunka területén, a leánykörök programja, a kommunista közösség kialakításának folyamata, a KISZ- megbízatások szerepe a tagság nevelésében. — A tanfolyam célja; módszereket adni a termelőszövetkezeti KISZ-vezetőknek, hogyan lehet élénkebbé. változatosabbá, vonzóbbá tenni a falusi ifjúsági szervezetek munkáját. — Közel 1490 vagon műtrágyát szállítottak az idei év második felében megyénk területén a termelőszövetkezeteknek. Ez azt jelenti, hogy novemberig a termelőszövetkezeteknek csaknem teljes egészében átadták azt a mennyiséget, amelyet a megye keretként kapott. /jyETTENTŐ fXODRIGUEZ •IRTA: HORVATH JÖZSEF 48. Egyébként időközben a spanyol ház lakói megszaporodtak. Még nyolc elvtársat fogadott be a spanyol ház. Számukra már a felső villában rendeztek be szállást. Ez a legjobbkor történt. Géza éppen az elhelyezkedés körül foglalatoskodott, amikor megcsendült a telefonkészülék. Felemelte a kagylót, és nagy ámulatára Francisco hangját hallotta a vonal túlsó végéről. Gézán izgalom vett erőt. Éppen ma este akarta felhívni a követet, s megtudakolni szándékait, nehogy valami meglepetés érje a ház lakóit. Francisco üdvözölte Rodri- guezt, majd átadta a kagylót Amado de Mendoza y Lucientes- nek, a spanyol követnek. — Mi újság, édes fiam? — kérdezte a követ. — Semmi említésre méltó, kegyelmes uram! — válaszolta Rodriguez. — Minden úgy történik, mint exellenciád rendelte. — Rodriguez, nem keresett engem a magyar külügyminisztérium soha? — kérdezte a követ. — Nem, kegyelmes uram. — És más diplomáciai társmissziók valamelyike? — Sohasem fordult elő, kegyelmes uram. — Mi történik most Budapesten, fiam? — Tudniillik én azt terveztem, hogy egy napra felszaladok a fővárosba. Géza szíve majdnem kiugrott az izgalomtól. A követ azonban így folytatta: — Aztán meggondoltam, fiam. Köztünk maradjon, azt hallottam, hogy ott már valóságos ostromhangulat van. Géza egy árnyalatnyival bizalmasabbra fogta a hangját: — Szó, ami szó, kegyelmes uram, nem akartam nyugtalanítani, azért nem említettem, hát, bizony, itt már igen meleg van. Hajnalonként egész közelről hallani az ágyúdörgést. — Az oroszok, vagy a németek ágyúi dörögnek. Rodriguez? — Mindkettőjüké, egyszerre. Feleselgetnek egymásnak. De ez minden nap közelebbről hangzik. A városba gyakran becsapódnak az oroszok lövedékei. — Akkor hát jól tettem, hogy nem utaztam fel. — Bizony, nagyon jól, kemml- mes uram. Itt már szörnyen veszélyes. — De remélem, maga nagyon vigyáz magára. Rodriguez? — Amennyire tőlem telik, kegyelmes uram. A jelenlevők, akiket Géza mindjárt a beszélgetés legelején teljes mozdulatlanságra intett, egy kukkot sem értettek a spanyol nyelvű beszélgetésből. Csalt azt látták, hogy Géza homlokáról patakokban csörgedezik a veríték. A követ még egyszer óvatosságra intette Rodriguezt, és minden jót kívánt. — Juanita is üdvözli magát! — Kérem, uram, kegyeskedjék a kisasszonynak átadni tiszteletteljes üdvözletemet, nemkülönben a kegyelmes asszonynak. — Jól van, Rodriguez, akkor hát a viszontlátásra! Géza letette a kagylót. Jókorát fújt, s megtörülte izzadó homlokát. A többiek kérdőn meredtek rá: — Valami baj van, elvtárs? — kérdezte egyikük. — Semmi baj — derült fel kissé Géza. — Hát, akkor folytassuk a berendezkedést, elvtársak! — Később elmondta Imre bácsinak az eseményt. — Nagyon szerethet téged az a spanyol — jegyezte meg Imre bácsi. — Azt hiszem! Az első percben belém szeretett, amikor megismert, s megtudta, hogy betéve tudom az ő kedvenc nemzeti irodalmát. Igazán nem volt bolondság megtanulni. Tudod, Imre bácsi. amikor telefonon beszéltem vele, és felötlött bennem az a gondolat, hogy a2 öregúr esetleg betoonanhatott volna ide ma, vagy tegnap, megborsozott a hátam. — Nagy kalamajka lett volna abból, Géza! — Majd csak kitaláltunk volna valamit. Mondjuk, internáltuk volna az öregurat a kazánházba. — Micsoda ötleteid vannak! — Miért? Kibírta volna a háború végéig... Azért ezentúl neked gyakran fel kellene hívnod telefonon az öreget. Biztos, ami biztos. — Magam is ezt terveztem — bólintott Géza. Ezekben a napokban Anna a sokszorosító csoportnál dolgozott. Érthető, hogy a fogságra vetett Rodriguez gyakran sündörgött a sokszorosítók körül. Segédkezett is. meg aztán gyakran adódott alkalom beszélgetésre. Mindketten őszintén sajnálták, hogy erősen hűvösre fordult az idő, és esténként már nem telepedhetnek l i a lugasba. De vacsora előtt annál többször tettek hosszú sétákat a parkban, a fasorban. Géza gyermekéveiről meg diákkoráról beszélt Annának, és érezte, hogy a lány mennyi érdeklődéssel hallgatja őt. Amikor egyik este Géza belekarolt Annába, és úgy kísérte végig a sétányon, Anna nem ellenkezett. S amikor már úgy érezték, hogy a hallgatás többet mond minden ékes szónál, elmerültek az alkonyatok és az esték csöndjében. Anna egyszeresek a fiú vállára hajtotta fejét. Géza érezte a lány szíve dobogását, s ereinek ritmusa együtt lüktetett az övével. — Milyen kár — mondta egy ilyen pillanatban Géza —, hogy nehéz és rossz idők járnak felettünk Annácska . .. Vajon eljutunk-e oda, ahová igyekszünk? Anna csak sokára válaszolt: — El tudja képzelni, Géza, milyen sokan, nagyon sokan várják azt a percet? . És nemcsak olyanok, akik ... úgy vannak, mint mi vagyunk ... hanem a puszta életüket remélik megmenteni tudni attól a perctől. .. Géza olyan boldog volt, mint még sohasem. — Anna .. . ugye, mi nagyon boldogok leszünk? A lány válasz helyett szorosabban hozzásimult Gézához. Géza szilenciuma is letelt. S azon a reggelen Imre bácsi félrehúzódott vele: — Akkor hát „beszállsz” Géza? — Alig vártam már . . . — Jó. Először is: összedugtuk a fejünket Gulyás bácsival. Kisütöttük, hogy fogytán az élelmünk. — Semmi az — vont vállat Géza — majd igényelünk a diplomataellátónál. — Csakhogy előbb ki kell ám tapogatni, nincs-e ott valami változás? Nehogy narancshéjra lépjünk, amin aztán elcsúszunk. Az öreg majd körülnéz a gróf Szederkény utcában. Nekem valahogyan az az érzésem, hogy más forrásra is be kellene rendezkednünk. Még majd feltűnik, hogy ekkora tételekben igénveljük az élelmiszert, holott azelőtt biztosan csak a töredékét vásárolta be ott a követség. (Folytatjuk.)
