Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-12 / 267. szám
1961. november 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO GYEJ?MjEKEgH£K Az elátkozott királyfi Székely népmese 4S& E gyszer volt, hol nem volt, ott. ahol a nagy fenyők a felhőket érik, élt egyszer egy gazdag király. Ennek a gazdag királynak volt három szép lánya. De a legszebb mégis csak a legkisebb volt. Történt egyszer, hogy a király a feleségével elment a nagyvárosba. De mielőtt elindultak. megkérdezték a lányoktól, hogy mit szeretnének, milyen vásárfiát? — Felséges apámuram —azt mondja a nagyobbik — én egy aranycipellőt szeretnék. — Megvesszük, leányom. — Felséges apámuram — azt mondja a középső — én egy arannyal hímezett kötényt szeretnék. — Megvesszük leányom. Előáll a legkisebbik lány is. Azt mondta: — Felséges apámuram! Én mosolygó almát, csengő barackot, szóló szőlőt szeretnék. — Megvesszük kislányom. Ezzel elmentek. Három egész napig voltak a városban. Megvettek mindent. De bizony mosolygó almát, csengő barackot, szóló szőlőt azt nem kaptak. Most már hiába, nincs. A vásárnak vége, haza kell menni. Amint mennek hazafelé, elérte őket egy nagy zivatar. Esett az eső, mintha dézsából öntötték volna. Szinte folyóvá változott minden patak. Nem is tudtak átmenni, mert elvitte a víz a hidat. Leszáll a király, mérgelődik. Hiszen ha sokáig itt kell rostokolni, eláznak, mint a kiöntött ürge. A közelben pedig egy lélek se volt. Amint így mérgelődik, egyszercsak elébe áll egy jól megtermett disznó. Azt mondja: — Felséges királyom! Innen addig tovább nem jutsz, amíg nekem nem ígéred a lányodat, a legkisebbiket. A király a disznóra bámult, aztán a feleségére. Mintha ezt kérdezte volna: ki ez a szemtelen állat, és hogy lehet ilyen badarságot kérdezni!? De bizony mégis az lett a vége, hogy a király beleegyezett. Erre a hivatlan segítség két- lábra állt, ölbe kapta a szekeret és már a másik parton is voltak. A király, s királyné el is felejtette már az esetet. De egy hét múlva megjelent ám a disznó. — Felséges királyom, eljöttem azért, amit ígértél! Hej, gondolkodóba esett a király! Mit tegyen ő most? Végül is kisütötték, hogy felöltöztetik az egyik szolgálót, és azt küldik ki. így is lett. De bizony a disznó észrevette ezt. Bekiabált: — Felséges királyom, azt add, amit ígértél! A király most már kénytelen volt saját lányát kiküldeni. Erre a „kérő” nagy örömmel felültette a lányt egy talicskára, és vitte, tolta, amíg egy disznólegelőre nem értek. Ekkor így szólt: — Itt leszállhatsz szívem szép szerelme! A kis királylány még jobban sírt, amikor meglátta a sok pocsolyát, meg a disznóólát, amibe a disznó beinvitálta. — Nem elég, hogy a vásárfiából nem részesültem, most még egy disznó felesége legyek! És addig addig sirdogált, amíg át nem szöpögte magát az álmok világába. Reggel arra ébredt, hogy valaki a nevén szó- lítgatja. De nem merte a szemét kinyitni, nehogy megint azt a csúf disznót kelljen látnia. — Nyisd rám szép szemedet, szívem szép szerelme! — kérlelte megint. Felnézett. Hát uramfia! Még a lélegzete is elakadt. Egy gyönyörű kastélyban ébredt fel, ahol még a falak is aranyból meg gyémántból voltak. És a disznó helyett egy gyönyörűséges, vállas fiatalembert látott. — Ugye csodálkozol? — és leült az ágya szélére. — Tegnap disznóólba hoztalak, ma meg kastélyban ébredsz fel. — Félek, hogy álom az egész — szomorodott el a királylány. — Nem álom. ez, hanem valóság. Mert tudd meg, engem elátkozott az ezeréves boszorkány. Addig kellett disznónak lennem, amíg meg nem születik egy olyan lány, aki mosolygó almát, csengő barackot, meg szóló szőlőt kíván. És most az én kívánságom is beteljesült, meg a tied is. Ekkor hármat tapsolt és egy szolga már hozta is a gyümölcsöket. Jóízűen megették a mosolygó almát, a csengő barackot, a szóló szőlőt. Másnapra már férj és feleség voltak. És ma is élnek, ha meg nem haltak. Elmesélte: Szentes Menyhért Gyűjtötte és feldolgozta: Kelemen Zoltán Kultúra az erdőben — Nincs rá szükség, táskarádiót vettünk... A legutóbbi Tréfás kérdések megfejtései: 1. Szék, 2. A tej, amikor forralják, 3. Lélegzet. 4. Ha egy nagy nyolcas két karikájába egy-egy nyolcast írunk be. • -yyyyyvyvvyyvvyyyyyyvyyyywyyyw Mi legyen a mi Zsuzsánkból? Tanakodtunk rajta százszor: Mi legyen a mi Zsuzsánkból? Főzőcskéhez nagy a kedve, s boldog, hogyha öltögethet. Takarítgatni se lusta, s tiszta, mint fehér cicuska. Kibújik a szög a zsákból, mi is lesz a mi Zsuzsánkból? Tánchoz is ért, rajzba is kap, mire szánjuk, mikor itt hagy. Tanakodunk rajta százszor, mi is lesz a mi Zsuzsánkból. Egyszer aztán dúlva, fúlva, panaszkodni jön a Gyurka: „Anya, Zsuzsika nem játszik. Semmi mást, csak iskolásdit. Olyan, anya, mondd meg néki, mint egy csúnya tanár néni... Így igazít, úgy rendezget: sok ám ez egy kisgyereknek!” Kibújt, ni, a szög a zsákból: tudjuk, mi lesz a Zsuzsánkból! ZSIKÓ GYULA VVVYYVYYYYVVVWVYYYYYVVYVYY , -------------------------------------------------Ú ttörő sarok Jí&oiL Qfímitbő vizúgbé L Kedves Pajtások! Bizonyára nem hallottatok még Pirnáról. Ez a kis városka a Német Demokratikus Köztársaságban van az Elba mentén, Sächsische Schweiz regényes vidékén. Ezen a vidéken van a Waldidyl- le nevű erdei lak, a romantikus sziklák és fenyvesek közt. A szerkesztő bácsi a minap levelet kapott Pirnából. A levelet az élel- miszerkereskedö tanulók egyik osztálya küldte. íme a levél: „A mi osztályunk tanára Max llgner, akiről ön írt a Waldi- dylle című cikkében. Max llgner tagja egy vadásztársaságnak, ö gondoskodik az erdő rendjéről. A vadászok minden kedden egy kis ünnepélyt rendeznek a Waldidyllben. Ezen meghatározzák az újabb terveiket és vigadnak. Ezek a vadászok valamennyien síkraszállnak a mi köztársaságunkért és segítik a szocializmus megvalósulását. Valamennyien azt akarják, amit a nyugatnémet barátunk, Otto Baser is mondott: „Békében dolgozni, tanulni és élni.” Mi, tanulók sem akarunk háborút, mert még előttünk áll a távoli jövő, amelyet mi boldog békében akarunk leélni. Csak a kapitalisták és imperialisták nem akarják ezt. ök meg akarják semmisíteni a mi szép hazánkat egy háború által, és nem akarják, hogy a szocializmus véglegesen győzzön. Nem tudjuk, hogy a szerkesztő bácsi mit gondol a politikai kérdésekről. Azonban az a véleményünk, hogy aki békét akar, az a szocializmust választja. Egyébként nagyon örvendünk, hogy magának is tetszett Sächsische Schweiz, amely egy kis darabka hazánkból, és amelyre nagyon büszkék vagyunk.” Törd a fejed! ii Ötperces telefonbeszélgetés a megyei vadászati felügyelővel — Halló, Tarlós elvtárs... A megindult vadászévad eseményeiről érdeklődünk. Mi újság a vadász-berkekben ? — Elöljáróban el kell mondani, hogy a száraz időjárás, mely a mezőgazdaságra rézve meglehetősen káros volt' nekünk kedvezett. Ez az időjárás ugyanis az idei vadszaporulat számára előnyös volt, és a meleg, száraz idő biztosította, hogy a vadelhullás a minimálisra csökkent. Különösen az apróvadas területeken javult jelentősen a vadállomány. Október első vasárnapján kezdődött el a fácánvadászat, amely december végéig tart, míg a nyúl idénye október 29-től január végéig fog tartani. Jelenleg az úgynevezett „konyha vadászatok” folynak, amelyen a vadásztársaságok tagjai saját fogyasztásukra lőnek vadakat. A hidegebb idő beköszöntésével pedig megkezdődnek a nagyobb vadászatok, amelynek a zsákmányából a MAVAD-on keresztül jelentős mennyiség kerül exportra. Közismert dolog, hogy a magyar nyúl és fácán külföldön keresett cikk és igen jelentős valuta értéket képvisel. Ebben az évben a megye egyes területein, ahol erre külön engedélyt adtak már folyt fogolyvadászat. Mint ismeretes a kedvezőtlen időjárási viszonyok és az ésszerűtlen vadászatok országszerte nagyon megcsökkentették a fogolyállományt pár évvel ezelőtt. Ezt a hibát úgy lehetett csak helyrehozni: hogy évekre betiltották a fogolyvadászatokat. Ma már sok helyen feljavult az állomány, úgyhogy lehetővé tette a vadászatok újra beindulását. Az idén például a megyében eredményes foglyászások voltak Paks, Nagydorog és Dombóvár határában. — Mihelyen előkészületeket tettek a megyében a vadállomány átteleltetése érdekében? — Elsősorban a vadetetők azok, amelyekkel a vadállomány szerencsés átteleltetését biztosítani ki vánjuk. A vadásztársaságok üzemeltettek az év során vadföldeket, amelyeknek a termését majd az esetőkben helyezik el. A nagyvadas területek gazdái főleg lucernát és kukoricát termesztettek, míg az apróvadas területek vadállományának kölest, napraforgót termesztettek a földeken. De felhasználják a cséplésnél felgyűlt ocsut is ilyen cél^c, _ Rendelet szabályozza és kötelezi a vadásztársaságokat arra, hogy megfelelő számú etetővel lássák el területüket. A szerződés értelmében az apróvadas területeken kétszáz holdanként kötelesek egy-egy etetőt felállítani, míg a nagyvadas területeken a vadállomány sűrűségétől függően általában 500 holdra jut egy etető. Ez alól kivétel a Gemenci Állami Vad-gazdaság, amelynek a területe vadvédelmi rezervátumnak számít és ahol ennél sokkal sűrűbben helyeznek el etetőket a világhírű vadállomány jó áttelel- tetésének biztosítására. — Mi történik azokkal a vadásztársaságokkal, amelyek ezt az előírást nem tartják be? — Mivel ez a szerződésnek egy igen lényeges pontja a mezőgazdasági osztály először figyelmezteti az illető vadásztársaságot- majd ha ez nem bizonyul eredményesnek, felbontja velük a szerződést, és a területet más vadásztársaság számára adja át; Reméljük ilyen nem fog előfordulni. monostori Szabó Dezső képei a TIT-klubkan Szekszárd és Tolna megye kulturális életének fellendítését célzó TIT-kezdeményezések sorába tartozik a Szekszárdon nemrég megnyílt kiállítás-sorozat. A TIT földrajzi szakosztálya a múzeumban »A Gemenci erdő élővilága« címmel rendezett kiállítást; melynek ízlésesen elrendezett gazdag anyaga élvezetes időtöltést és szórakozva való tanulást biztosít a látogatóknak. Ezt a kiállítási anyagot érdekes geológiai és néprajzi kiállítási anyag teszi változatossá. A művelődési osztály és a TIT művészeti szakosztálya tagjainak tevékeny közreműködésével — miként arról már hírt adtunk — ugyancsak a múzeumban nyílt meg a megyei képzőművészeti kiállítás, amelyen 14 művész 71 alkotásában gyönyörködhetnek a képzőművészet kedvelői. A TIT-klub nagytermét pedig egy, az idősebb művész-generációhoz tartozó festőművész: Szabó Dezső képeivel díszítette fel a TIT művészeti szakosztályának és a TIT-klub vezetősége. Érdekes művészeti tanulmányt és komoly művészeti vitaalapot biztosít ez a szakosztály tagjainak, műkritikusoknak és a művészetet kedvelő közönségnek egyaránt. Bár Szabó Dezsőt a szekszárdi közönség egy része ismeri, talán mégsem érdektelen őt pár szóban bemutatnunk. Szabó Dezső 1888-ban Siklóson született. Szekszárdra 9 éves korában került, itt végezte középiskoláit. Képzőművészeti tanulmányait a budapesti és a müncheni akadémián folytatta. Hosz- szabb ideig dolgozott Olaszországban is. Évtizedeken át állandó kiállítója volt a Műcsarnoknak. Gyakorta szerepeltek művei külföldi és hazai országos kiállításokon is, melyek során 3 külföldi és 8 hazai országos díjat nyert. A TIT-klubban megtekinthető 24 képe, részben már a budapesti Műcsarnokban is szerepelt és díjat nyert, részben a legújabb, eddig még ki nem állított képei közül valók. Dr. Prantner József Csányi László előadása V eszprémben A legutóbbi Törd a fejed! rejtvényünk megfejtései: 1. Dialóg. 2. Legény a talpán. November másodikén Csányi László, a Szekszárdon élő író és költő „Versek és századok” címmel nagysikerű kulturmorfológiai előadást tartott Veszprémben az ottanj irodalmi klub meghívására. A sok és jól válogatott iro- lalmi példával élénkített előadásban Csányi László a költészet kezdetétől napjainkig a társadalmi valóság és a költői alkotás kapcsolatát, s ez utóbbi néhány pszichikai problémáját elemezte finom válogatásba: . Meggyőzően mutatott rá az ősi kultúrák közösségi élménygyökerére, az iödividualizációs folyamatnak az osztálytársadalmak fejlődésével való szoros kapcsolatára, s a művészetek elélettelenedéséből, a költészet és valóság ellentmondásából a kiutat a szocialista társadalomban határozta meg, mely a társadalmi alap ellentmondásainak megoldásával megteremti a lehetőséget a művészeti problémák megoldására is. Az előadást vita követte. majd Csányi László verseiből és műfordításaiból adott elő. (B. T4
