Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-01 / 232. szám
1961. október 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 A statisztika, vagy az ember « GYERMEKEKNEK« Mese a% öreg tölgyről ■ I sz nehezült az égen, s alatta szigorú csend f ^ pihent, körülölelve a V __J délutáni udvart. Csak a s zél, meg az éjféli harangszó haíllotta, mit beszéltek a virágok a kertben. — Mikor leszel már tüzelő, te vén tölgy? — kérdezte rosz- szallóan egy cserje, s irigyen nézte, mint játszott bújócskát két kis unatkozó szellő az öreg fa lombhullató ágai között. Elvetted tőlem, még a friss tavaszi záport is, hatalmas lombjaiddal, ezért nem nőttem még a térdedig sem — méltatlankodott, s zúgatni kezdte ágas- bogas bokrát — Azért tettem, kicsi cserje, hogy ne mosson el a zivatar — válaszolta a bánatos tölgy, s mert az ég kékje alatt esőt ígérő, fekete felhők úsztak, gondosan a cserje fölé hajolt. — Mikor vágnak már fel aprófának, te vén tölgy? — kérdezte szemrehányóan egy krizantém is — elvetted tőlem a nyári nap melengető sugarait, s most itt kell hajlongnom, magányos, őszi virágként. — Ej, ej, krizantém, kicsi krizantém, én azért hajoltam szirmaid fölé, hogy fiatal hajtásod nehogy elszáradjon a tűző naptól. De kérlek, nagyon Száraz, meleg időben igen köny- nyű a papírt elektromossá tenni. Csak egy kefével vagy száraz tenyérrel kell többször megdörzsölni. Ez a papír azután hozzátapad a kezedhez, az arcodhoz, a ruhádhoz. Vastagabb papírt is elektromossá tehetsz úgy, hogy az kisebb tárgyakat magához vonz. Ezekkel érdekes mutatványt is végezhetsz. Egy szék gömbölyű támlájára helyezz egy botot egyensúlyba és a társaságnak mondd: — Tessék a botot egyensúlyi helyzetéből kibillenteni anélkül, hogy hozzányúlnának, ráfújnának vagy a széket megmozdítanák. Senki sem fogja tudni megcsi nálni. Erre te egy levelezőlap nagyságú papírlapot dörzsölj erőTörd a fejed! 1. Liszt cukor só 2. Nagy templom A A A legutóbbi Törd a fejed rejtvényünk megfejtése: 1. Kettős könyvelő. 2. Tengerész, kérlek, hajtsd el ezt a dongó darazsat a sebemről, mert megrövidíti az életemet — válaszolta a tölgy. — Ne hajtsd el, ne hajtsd el — bíztatta az őszi rózsa, s nem is vette észre, hogy a fa alá hajolt kerekszép fejével, nehogy letörje az élénkülő szél. — Ne bántsd növekvő virágaimat — kérlelete a tölgy a szelet, de az parancsra jött, nem tehetett mást, csak amit gazdája, a szélkirály parancsolt. Nekikeseredett a kert, valaki kinyitotta a ház ablakát, hogy az égre nézzen, de nem látta a felhőktől. Táncolt a szél, ág röpült másik ágra, aztán megeredt az eső is. Lassan, unatkozva hullt. Három nap, három éjjel viaskodtak a lombok: leveleket, virágokat sodort a víz, át. a szomszéd kertbe. Csak a tölgy alatt lapuló növények tudtak megmaradni, meg a hamis dongó: rettegve hasalt az odvas fa hasadékában. És egyszer... valami nagyon iszonyatos dolog történt. Talán csak a harangszó tudja, mikor történt, de ő is csak este mondja el, amikor holdsugár hajol a városszél; tóra, és jelt ad, hogy mesélheted már, éjféli harangszó. Először csak egy hatalmas sen ruhádhoz vagy többszörösen összehajtott tiszta papírt a hónaljad alatt szorítva húzz át, és az így elektromossá vált papírt közelítsd a bot fogantyújához, mely erre lassan kibillen egyensúlyi állapotából és a székről leesik. A kísérlethez feltétlenül száraz, — esetleg melegített — papírt használj és a szövetdarab is legyen száraz, melyhez dörzsölöd. Ellenkező esetben nem fog sikerülni a kísérlet, mert nem fejlődik elektromosság. Tréfás kérdések Hol van az a vásár, ahol a szüretelőtői nem kérnek helypénzt? Hogy kell kimondani helyesen: káposzta hús nélkül? Mi világít jobban egy 100-as villanyégőnél? Egy lyukon kell bebújni, két lyukon ki, mikor kint van, akkor van benn? Hogy hívják az országúti gőzhengert nyomdász nyelven? Gyűjtötte: Hamar Lajos Ozora • A legutóbbi Tudjátok-e kérdések megfejtései: 1 Harmincegj’. 2. Ungarn, 3. Lindberg. recsegés rémítette meg a kertet, s a dongó megriadt zümmö gése. Megtántorodott az öreg fa, még utoljára kiegyenesítette legyöngült törzsét, aztán... vigyázva, nehogy a virágokra dőljön, elvágódott a földön. Csönd volt. öreg, juhásza az ősznek, a szellőit terelgető szél besompolygott a nyitvafelejtett ablakon, körültáncolta a bútorokat, s mint aki nagyon-na- gyon szomorú hírt hozott, nekitámaszkodott a falnak. — Szeptember — borzongott meg a kalendárium, s valamit még súgott a füs'fönv felé, de nem hallotta senki. — Meghalt... a tölgy — válaszolta akadozva a függöny. Lett volna öröm, vígasság a kertben, a krizantém már inteni is akart, hogy daloljunk, őszi rózsa!, de hirtelen elakadt a hanf”a. Meglátta a feléje hömpölygő vizet, s önkéntelenül is a tölgy felé hajolt, nehogy elmossa az ár. — Segítsél, vén tölgy! — kiabálta a cserje is, de az öreg fa már nem tudott válaszolni. A víz meg ömlött, elmosta az útjába eső száradó kukoricaszárat is, gesztenyék ringatóztak háborgó tetején. Már- már a krizantém közelébe ért, de nagy meglepődésére a kertnek, hirtelen megállt. — Vagy mégsem állt meg? — kérdezte riadtan a rózsa, s csak ekkor vette észre, hogy az öreg tölgy gyökerestől csavarodott ki, s a gödör, amit ’ ’ga után hagyott emlékeztetőül felfogta a közelgő hullámoka, Ugv halt meg, mint az öregemberek. Valamit meghagyva önmagából az utána születőknek — okulásul, vagy igaz példaként — hogy ne mosson el senkit az élet esője. Bősz Jenő Búcsú a nyártól Hullnak már a falevelek vége van a nyárnak, a Marikák, Pisták, Jóskák iskolába járnak. Tanár néni, tanár bácsi, mind azon van újra, a sok gyerek a leckéjét kitűnően tudja. Tűnik a fény, fütyül a szél, esőfelhők szállnak, intsünk búcsút, lányok, fiúk az idei nyárnak. Andrásfy András Szórakozott tanár — Itt jobbra, a második utcánál. — Jól van, teülhetetj..| Meggyőződésem, nem a résztvevők politikai vélekedése szülte Q.Z alábbi esetet, a szó teljes értelmében véve nem is az embertelenség, hanem egy helytelen szemlélet, amely ellen küzdeni kell, mert ártalmas lehet, kellemetlenségeket okozhat, s leronthat korábbi eredményeket. A statisztika, vagy az ember? Tulajdonképpen így nem is lehet feltenni a kérdést, a szó- banforgó esetben azonban így merült fel és a már eleve helytelen kérdésfeltevés szült aztán el nem hallgatható, furcsa, sőt elítélendő esetet. Mondom, meggyőződésem, hogy nem politikai vélekedés idézte elő, ezért nem említek neveket, sőt, a helységek neveit is elhallgatom, az esetet viszont nem. így történt: Adva van egy puszta, amelyet néhány évvel ezelőtt az egyik községtől a másikhoz csatoltak. A pusztától mintegy másfél kilométerre lakik két család. Cigányok. Gyerekeik, — Összesen hatan — eddig u puszta iskolájába jártak, van köztük már ötödikes is, nagyobb baj nem volt velük, osztályt nem ismételtek, de mi tagadás, többet hiányoztak, mint a többiek, s tanulmányi előmenetelük sem ért fel az iskola többi tanulójának eredményével. Az idén nyáron érthetetlen — ekkor még érthetetlennek látszó — események játszódtak le. A puszta iskolájának igazgatója közölte a szülőkkel, hogy nem veszi fel gyermekeiket az iskolába, hanem írassák őket abba a községbe, amelyhez közigazgatásilag is hozzá tartoznak. Eddig nem is lenne különösebb baj, noha az iskolai rendtartás lehetővé teszi, hogy a gyerekek ne a közlgaznatásilag illetékes iskolában folytassák tanulmányaikat, hanem másutt, ha a szülők így kívánják. Az viszont már súlyos gondot okozott, hogy a község a csaladok lakóhelyétől tíz kilométerre van. A pusztai iskoláig naponta három kilométernyi az út, a községi iskoláig összesen tíz. Lényeges különbség. A szülők, természetesen, panaszt tettek, jegyzőkönyvbe foglalták panaszukat a tanácsházán, átirat készült annak a községnek a tanácsához, amelyhez a puszta közigazgatásilag tartozik. Itt azonban a kérést a közigazgatási illetékesség álérvét hangoztatva elutasították. A huzavona, alkudozásokkal, levélváltásokkal tarkítva, hosszan tartott, míg végül befogadta a hat cigánygyereket a közigazgatásilag illetékes község iskolája. Néhány hét után azonban közbeavatkoztak a megyei szer- vek, s közmegelégedésre továbbra is o pusztai iskolába járnak a cigánygyerekek. Eddig a történet, amelyet nem lehet nem helyteleníteni, sőt, nem elítélni. Mert ki vem mondotton, sőt végül már kimondottan is, ott volt végig a tényleges ok: A cigánygyerekek rontják a különböző statisztikákat. Növekszik a hiányzás, csökken a tanulmányi átlag, talán néha mép egyenetlenségeket is szül ■ a tanulók körében. De mi a fontosabb, a statisztika, vagy az ember? Ha ezekből a cigánygyerekekből szüleiknél különb, okosabb, műveltebb, a szép és jó iránt fogékonyabb, kultúrát kedvelő és szerető embereket akarunk nevelni, ha azt akarjuk, hogy teljesértékű tagjaivá legyenek a társadalomnak, akkor vem kell-e mindent megtennünk ennek érdekében? Helyes-e akkor ez a tologatás módszer? Fontosabb-e néhány statisztikai eredmény ennél? Félreértés ne essék, nem a statisztika fontosságát vitatom, hiszen éppen az ad lehetőségeket általános következtetések levonására: mértékül szolgál, milyen munkát végeztünk, milyenek az eredményeink; mutatja, hol vannak hibák, hol van tennivaló. Feltétlenül fontos. Hiszen az ember érdekében, az ember további fejlődése érdekében van. De akkor még egyes, ilyen kirívó esetekben sem szabad az ember ellen fordítani. Még akkor sem, ha az ember, mint jelen esetben, cigány. Mert ezzel az amúgy is meglévő kisebbségi érzést táplálták - bennük, törést okozott ez a gyerekek lelkében. Igyekezzünk a legsürgősebben jóvátenni. Az emberért. LETENYEI GYÖRGY Teljesítsük túl burgonyafelvásárlási tervünket A MÉSZÖV Igazgatósága felhívással fordult a megye termelőszövetkezeteihez, földművesszövetkezeteihez, MÉK kirendeltségeihez a II. félévi burgonyafelvásárlási terv túlteljesítésére. A burgonyafelvásárlási terv teljesítése — mely az egyik legfontosabb népélelmezési cikk — rendkívüli fontossággal bír Ezt fokozza, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt zöldségfélékből nem kielégítőek a terméseredmények. Számolnunk kell azzal is hogy egyrészt objektív tényezők— július, augusztusi kedvezőtler időjárás — másrészt az agrotechnikai követelmények be nem tartása miatt megyénk egyes területein a burgonyatermés a tervezetten alul maradt. Ennek ellenére nagyobb erőfeszítésekkel ugyan, de felvásárlási tervünk teljesíthető. Megyénk lehetőségeit figyelembe véve csatlakozunk a Somogj megye által kezdeményezett országos mozgalomhoz a második félévi burgonyafelvásárlási terv túlteljesítésére. Célkitűzéseinket az alábbiakban határozzuk meg: 1. A második félévi burgonyafelvásárlási operativ terv 100 százalékos, illetve az éves terv túlteljesítése. 2. A központi diszpozíció folyamatos és rendszeres teljesítése. 3. Az előirányzott tárolási terv túlteljesítése. Célkitűzéseinket a következőkre alapozzuk: Megyénk termelőszövetkezetei szerződéses, illetve az állam iránti terv-kötelezettségeiknek fegyelmezetten, maradéktalanul eleget tesznek — betartva azt a központi rendelkezést, hogy a vetőburgonya tartalékolása után a szerződéses kötelezettség mindenl megelőz — egyetlen termelőszövetkezet sem lesz, amely mulasztási^1 veszélyeztetné e rendkívül fontos népgazdasági terv teljesíFöldművesszövetkezeteink a megkapott szabadfelvásárlási irányszámoknak megfelelő mennyiségek felvásárlásával elősegítik az ország jobb burgonyaellátását. Járási központjaink és MÉK kirendeltségeink a járás illetékes szerveivel együttműködnek, állandóan figyelemmel kísérik a tszvLárlásealakufáesátk f°lyamatos teljesítését’ valamint a szabadfelMegyénk földművesszövetkezeti mozgalmának tagjai vezetői dolgozol személyes bekapcsolásukkal — példamutatásukkal is — Hozzájárulnák a burgonyafelvásárlás éves tervének túlteljesítéséMJr.SynV Úttörő sarok Nagyanyó mesél . r,...: . oV'í A'Y* Igen, nagy a figyelem. Mesél a tündérekről, a manókról, királykisasszonyokról, szegénylegényekről. De mesél saját nehéz gyermekkoráról is. Mese ez? A mai gyermeknek szinte az. Szegénységről, nyomorról csak a mesében hallott S a nagyanyót is mintha megfiatalította volna a XX. század. Hogyan ír erről a tengelici általános iskola egy hatodikos tanulója? (Temes Ágnes) »A hold sugara beszűrődött az ablakon. Nagyanyó mesélni kezdett gyermekkoráról. — Bizony kislányom, az én gyermekkorom nem volt ilyen szép, mint most a tied. — Hát milyen volt, nagyanyó? — Nem volt ilyen sok szép ruhánk és tovább tanulni is annuk lehetett, akinek sok pénze volt és aki a tanítást fizetni tudta. Én is csak hat elemit jártam. Mintha az egész falu nagyanyát hallgatta volna, olyan csend volt. Nagyon szeretem hallgatni a meséjét.« Bizony, megváltoztak az idők! A színes mese keveredik a valósággal. S ugye milyen jó gyerekek, hogy a nagyanyó ilyen dolgokkal is ráér foglalkozni. Bati ügyeskedjünk Elektromos papír
