Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

TOLNA MEGYEI NEPtttSAG 1961. október 10. A második ötéves népgazdaságtej lesz té»i terv az országgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról.)­nyozza a felsőfokú technikuskép­zés megkezdését is. — Népünk művelődése szem- . pontjából felbecsülhetetlen a te­levízió — hangsúlyozta ezután. Az ország területének nagy ré­szén biztosítjuk a televízió-adás vételét, s több mint 600 000 ké­szüléket hozunk forgalomba. Ez­zel a művelődésnek olyan új ér­rendszere teremtődik meg, amely a legkisebb faluba is elágazik, s új lendületet ad a szocialista kul­túra terjedésének. Dr. Ajtai Miklós beszéde to­vábbi részében megállapította: a modern ipar és a modern mezőgazdaság fejlődése szük­ségessé teszi, hogy népgazda­ságunk alakulását öt évnél hosszabb távra is áttekint­sük. Tervezőink megkezdték népgaz­daságunk 20 éves tervének ki­dolgozását. A húszéves terv elő­készítése érdekében végzett szá­mításokat az ötéves terv előirány­zatainak kidolgozásánál is fel­használtuk. A kormány a mostani törvény- javaslat tárgyalásakor határoza­tot hozott, hogy az Országos Tervhivatal fő vonásaiban dol­gozza ki a népgazdaság fejleszté­sének 1970-ig szóló tervét. Ez is része lesz a 20 éves távlati terv­nek, és előfeltétele a népgazda­ság zökkenőmentes fejlődésének. Befejezésül hangsúlyozta, hogy az országgyűlés elé került tör­vényjavaslat, körültekintő, elmé­lyült munka eredménye. Kidol­gozásához messzemenő segítséget nyújtottak tudósok és szakembe­rek is. Javaslataik, elgondolásaik nagy mértékben segítették a párt által kitűzött célok helyes meg­valósítását — a tartalékok feltá­rását, a terv megalapozottsá­gát. — Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy az előterjesztett tör­vényjavaslatot elfogadni szíves­kedjék. (Hosszantartó taps.) Fehér Lajos felszólalása A törvényjavaslat vitájában el­sőnek Fehér Lajos képviselő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt fel. Bevezetőben a többi között hangsúlyozta: a törvényjavaslat elkészítésénél figyelembe kell ven­ni, hogy a nemzetközi helyzet ki­éleződésének következtében szük­ség van az ország védelmi képes­ségének erősítésére. Népünk sza­badsága, függetlensége, a béke védelmében nekünk is meg kell tennünk a megfelelő intézkedése­ket. — A terv végrehajtásának egyik alapvető tényezője, — foly­tatta — hogy a Szovjetunió továbbra is hathatós segítséget nyújt szá­munkra a nyersanyag-ellátás­ban. Gazdasági kapcsolataink a szocialista tábor országai­val egészségesen fejlődnek. Ezek az erősödő kapcsolatok egyik fő biztosítékát jelentik öt­éves tervünk megalapozottságá­nak, sikeres teljesítésének. — A terv elkészítésekor figye­lembe vettük azt is, hogy mind több és több, volt gyarmati és félgyarmati ország lépett a nem­zeti függetlenség útjára. Ezekkel az országokkal egyre bővülnek gazdasági kapcsolataink. — A kölcsönös előnyök alapján továbbra is ésszerű gazdasági kapcsolatokat kívánunk kiépíteni a fejlett tőkés országokkal is, — követve a két rendszer békés egymás mellett élésének politi­káját. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az ötéves terv egyik köz­ponti feladata a szocialista iparo­sítás folytatása, elsősorban a nehézipar fejlesztése. Részletesen kitért az egyes iparágak fejlesz­tésére, a minőségre, a műszaki színvonal emelésére, s hangsú­lyozta: a műszaki fejlődés meggyor­sításában döntő szerepe van a dolgozó tömegek alkotó kez­deményezéseinek, amely főként az újítási mozga­lomban ölt testet. Fokozott támo­gatást kell nyújtani a feltalálók­nak, az újítóknak, minden mun­kakörben növelnünk kell a dol­gozók szakképzettségét, hogy még szélesebb körben kiterebélyesed­hessék az újítómozgalom. Az ipa­ri szerkezet megjavításának, a műszaki színvonal emelésének és általában, az egész iparfejlesztési terv megvalósításának legfonto­sabb feltétele a munkásosztály, a műszaki értelmiség munkakedve, alkotókészsége, szorgalma. A pártszervezetek — s velük együtt a KISZ és a többi tömegszerve­zet — politikai, nevelő és szer­vező munkájukban tekintsék fő céljuknak annak megértetését az üzemi dolgozókkal: , Csak a termelés, a termelé­kenység növelése, az önkölt­ség csökkentése teszi lehető­vé, hogy emeljük az élet- színvonalat, előteremtsük a növekvő fogyasz tás hoz szükséges árualapokat, s megfelelően továbbfejleszthessük a népgazdaságot. — Az előttünk fekvő tőrvény­j javaslat elkészítésének egyik alapvető meghatározója volt az az örvendetes körülmény — foly­tatta Fehér Lajos —, hogy az ötéves terv kezdetére lényegében befejeződött hazánkban a terme­lőszövetkezetek tömeges, szám­szerű fejlesztése. A parasztság döntő többsége a nagyüzemi, szö­vetkezeti szocialista gazdálkodás­ra tért át. Úgy gondolom, túlzás nélkül állapíthatja meg a tisztelt or­szággyűlés, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom győzelme a "■fordulat éve« óta a legkiemel­kedőbb társadalmi, politikai ese­mény és vívmány hazánkban Létrejöttek annak feltételei, hogy a magyar mezőgazdaságot ki­emeljük a viszonylagos elmara­dottságából, s meggyorsítsuk a mezőgazdasági termelés növeke­désének ütemét. A második ötéves terv egy­ben a mezőgazdasági terme­lés fellendítésének a prog­ramja. Most az a fő feladat, hogy min­denütt jól vezetett, eredménye­sen gazdálkodó termelőszövetke­zetek alakuljanak ki, amelyek mielőbb magas terméshozamokat érnek el és több árut adnak az országnak. A mezőgazdaság legfontosabb feladatai Az ötéves terv időszakában a dolgozó parasztságnak — egész társadalmunk hathatós segítségé­vel — a következő fő feladatokat kell megoldania: 1. Már a tervidőszak első felében meg kell oldani min­denekelőtt a kenyérgabona szükséglet hazai termésből va­ló kielégítését, hogy kenyér- gabonát ne kelljen többé kül­földről behoznunk. 2. A növekvő állatállomány szükségletének kielégítésére szilárd takarmánybázist kell teremtenünk. 3. Erőteljesen fejlesszük a sertés- és baromfihús-termelést annak érdekében, hogy a la­kosság egy főre jutó évi hús- fogyasztását a múlt évi, mint­egy 45 kg-ról a tervidőszak végére több, mint 53 kg-ra emeljük és a növekvő export­feladatokat is megoldjuk. 4. Elsősorban az alföldi bor­vidéken, tehát a homokon, nagyarányú telepítésekkel nagy üzemi árutermelő szőlő- és gyümölcstermelő üzemeket kí­vánunk létrehozni. A rekonst­rukció keretében mintegy 70— 8o ezer katasztrális hold sző­lőt, továbbá mintegy 110 ezer katasztrális hold új nagyüzemi gyümölcsöst telepítünk. 5. A ma még gyengébben gazdálkodó szövetkezetek meg­szilárdítása, s vezetésének meg­erősítése, gazdálkodásuknak a jobbak színvonalára való emelése a párt és a kormány egyik elsőrendű politikai fel­adata a legközelebbi években. Megerősödésük esetén az eddi­ginél jóval többet fognak ter­melni és több árut fognak majd adni a népgazdaságnak. Az állattenyésztéssel kapcsolat­ban a takarmánykérdéssel fog­lalkozott. A törvényjavaslat helyesen szor­galmazza, hogy el kell terjeszte­ni a takarmányozás korszerű módszereit, mindenekelőtt a ke­veréktakarmány széleskörű fel- használását. Ennek érdekében már az ötéves terv első felében csaknem 200 korábban leállított malmot szerelnek át abrakkeve­rék előállítására. A keverőüze­mek jövőre 80 ezer, a tervidő­szak végén több mint 200 ezer va gon korszerű, nagyobb termelé­kenységet biztosító keveréktakar­mányt állítanak elő az állami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek részére Ezzel új iparágat szervezünk hazánkban: az abrak­keverék (sertés-, baromfi-, te­héntáp) ipari előállítását, amely­nek etetése magasabb szintre, bel* terjesebb fokra emeli a nagyüze­mi állattenyésztést. Ezután a munkafegvelem kér­déséről beszélt, hangsúlyozva: — Támogatjuk az olyan mun­kaszervezési és ösztönző módsze­rek alkalmazását, amelyek jó mi­nőségű, szorgalmas munkára ser­kentik a szövetkezeti dolgozókat. Harminchat milliárd forint a mezőgazdaság korszerűsítésére — A népgazdaság ismert szű­kösebb teherbíró képessége szük­ségessé teszi a termelőszövetke­zetekben a saját erőforrások maximális felhasználását. Szo­cialista államunk természetesen ezután is hathatósan segiti a ter­melőszövetkezeti parasztságot a nagyüzemi szocialista mezőgazda­ság kiépítésében. A törvényjavaslat 36 milliárd forintot — az összes beruhá­zások 17—19 százalékát — irányoz elő a szocialista me­zőgazdaság anyagi-műszaki ellátásának javítására, a ter­melés korszerűsítésére. A tervidőszakban 37 000 traktort kap a mezőgazdaság. A gépesí­tés fejlődésére jellemző, hogy míg 1956-ban egy 15 lóerős traktor­egységre 358, tavaly 193 kataszt­rális hold szántó jutott: a terv­időszak végére 112 katasztrális hold szántó jut majd. Fokozódik a gépi aratás is 1956-ban a ga­bonafélék összterületének 19 szá­zalékát, tavaly 42 százalékát, az idén, a terv első évében pedig 60 százalékát takarítottuk be géppel, az ötéves terv utolsó, évé ben a gépi betakarítás aránya 85 százalékra növekszik. — A termelés fejlesztésére elő­irányzott állami és termelőszö­vetkezeti erőforrásokat okosan, célszerűen kell felhasználni. Fő­kent olyan területekre kell össz­pontosítani, amelyek a népgaz« daság szempontjából a legfon­tosabbak, és ahol megtérülésük gyorsabb és gazdaságosabb. Ilye­nek a műtrágyagyártás, az öntö­zés, a gépesítés, a növényvéde­lem, a keveréktakarmány-gyár- tás, a .sertés- és a baromfitenyész tés, hizlalás, stb. — Az anyagi eszközök felhasz­nálásának ésszerű koncentrálása természetesen összefügg azzal a feladattal, hogy hozzákezdjünk szocialista nagyüzemeinkben, min denckelőtt az állami gazdaságok­ban és fokozatosan a már terü­letileg kialakult, megszilárdult termelőszövetkezetekben is a ter­melés ésszerű szakosításához. Az üzemi adottságok jobb ki­használásában igen nagy népgazdasági tartalékok van­nak. — Az állattenyésztésben — folytatta — bonyolultabb a hely­zet, részben azért, mert a nagy­üzemi állcttcnyész.tés kialakulá­sa hosszabb időt vesz igénybe, másrészt — beruházási okokból — nem tudunk oly gyorsan és annyi közös férőhelyet építeni, amennyi kellene. Éppen ezért a tervidőszakban mindvégig jelen­tős lesz a háztáji és kisegítő gaz­daságok árutermelő szerepe, dön­tően a sertés- és barmfihús-, valamint tej- és tojástermelés­ben. Ebből a helyzetből követ­kezik. hogy a fő feladat a közös állatte­nyésztés minden erővel való fejlesztése, de emellett ve­gyük bátran igénybe a ház­táji gazdaságok árutermelő szerepét. Törekedjünk arra, hogy a nép­gazdaság onnét — a különféle szerződések révén és elsősorban a közös gazdaságokon keresztül — maximálisan megkapja mind­azt a terméket, amely az ország ellátásához feltétlenül szüksé­ges. — Állami gazdaságaink az idén eddigi legnagyobb búzater­més-átlagukat érték el: kataszt­rális holdanként több mint 16 mázsát. A termelőszövetkezeteit | búzatermés-átlaga is megközelíti | a 11 mázsát. A vártnál jobb tér- | més eredményeként kenyérgabona bői szept. végéig 110 000 vagon gyűlt be a központi készletbe. Ez nagyon jelentős eredmény. — Hasonló igyekezettel és szorgalommal kell nekilátnunk a jövő esztendei nagyobb gabona- termés megfelelő, gondos előké­szítéséhez. Ezen az őszön 2 400 000 holdon kell kenyérgabonát vet­nünk, tehát a tavalyinál valami­vel nagyobb területen. — Alapvető népgazdasági ér­dek — és az ország közvélemé­nye is elvárja, — hogy állami gazdaságaink, terme­lőszövetkezeteink, gépállomá­saink dolgozói a 2 400 000 ka­tasztrális holdat az utolsó négyszögölig bevessék, még­pedig időben, s gondosan elő­készített, jó magágyba! A jövő évi nagyobb terméshoza­mokat nagy mértékben elősegíti, hogy ezen az őszön már több mint 700 000 katasztrális holdon vetünk nagy termőképességű bú­zafajtákat, jelentős mennyiségű műtrágya felhasználásával. Ed­dig az időjárás kedvezőtlen volt a vetésre, mégsem szabad to­vább várni, hanem minden erőt meg kell moz­gatni annak érdekében, hogy a kenyérgabona időben föld­be kerüljön. Továbbiakban Fehér Lajos fel­hívta a figyelmet, hogy a leg­szigorúbb takarékoskodást kell bevezetni a takarmányozásban. A kukoricaszár zömét répafejjel, szelettel, vagy melasszal keverve silózzák be. Ez ma a legnagyobb takarmánytartalékunk. Az örven­detesen megnőtt koca- és süldő­állomány átteleltetés, valamint a fellendült baromfi-tenyésztési és sertéshizlalási kedv fenntartása érdekében a kormány továbbra is szorgalmazza az idén jól be­vált szerződéses akciókat, ame­lyek révén a termelők a leszer­ződött jószág felneveléséhez, hiz­lalásához szükséges takarmány egy részét előnyös feltételek mel­lett központi készletből megkap­hatják. — A beterjesztett törvényja­vaslat utal a lakosság foglalkoz­tatásának alakulására az ötéves terv időszakában. A tervből az következik, hogy a munkalehető­ségek 1965-ig tovább növekednek. — A foglalkoztatottság növe­kedésével kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy a létszámnöve­kedés tervezett felső határának túllépése nem kívánatos, sőt, ká­ros lenne a népgazdaság számá­ra. A termelési terveket ugyan is elsősorban a termelékenység emelésével kell teljesíteni, nem pedig a létszám felesleges duz­zasztásával —, mondotta. A tervidőszakban — ha las­súbb ütemben is — folytatódik a lakosság átrétegeződése. 1958-ban a keresőknek mintegy 41—42 százaléka, a múlt év végén 36— 37 százaléka dolgozott a mező- gazdaságban; az ötéves terv vé­gén pedig mintegy 33 százalék dolgozik ott. Ezek a számok jel­zik, hogy a második ötéves terv évei­ben erősödik az ország ipa­ri jellege, s ugyanakkor a termelés korszerűsítésével természetesen a mezőgazda­ság szerepe Is — más vo­natkozásban — megnő. A keresők számának növekedé­sét a dolgozni kívánó nők foko­zottabb munkábaállításával, va­lamint a munkába lépő fiatalok foglalkoztatásával kell biztosíta­ni. A női keresők aránya 1965-ig általában emelkedik. Beszéde további részében hi­vatkozott a 7. kongresszus irány­elveinek arra a megállapítására, amely szerint hazánk gazdasági fejlődése nagymértékben a ter­vezés, az irányítás, általában a vezetés színvonalának további ja­vításától függ. Szilárd, követke­zetes, ugyanakkor rugalmas ve­zetésre van szükség, — hangsú­lyozta. — Mindenekelőtt meg kell javítani a tervezés színvonalát. Befejezésül arról beszélt, hogy ötéves tervünk céljai meg­lapozottak, minden üzemben és vállalatnál tág tere van a tervek olyan fontos mutatói­nak túlteljesítésére, mint pél­dául a termelékenységi terv, a költségszínvonal vagy a mű szaki fejlesztés előirányzata. ötéves tervünk lelkesítő felada­tok megoldását tűzi ki, mind a szocialista iparban, mind a nagy­üzemi szocialista mezőgazdaság­ban, mind a kultúra terén. Az ötéves terv a békés építőmunka, a mindennapos munka terve. Ér­demes, lehet és kell is dolgozni érette kommunistáknak és pár­ton kívülieknek, minden becsü­letes állampolgárnak az ipari munkásságnak, a paraszt Ságnak, az értelmiségnek, egyszóval — egész népünknek. Érdemes és kell is. hogy e nagy célokért összefogjon az ország minden dolgozója, mert azok eredményes megvalósí­tása a szocialista társadalom felépítésének ügyét szolgálja a Magyar Népköztársaságban! A második ötéves tervről szó­ló törvényjavaslatot az MSZMP és a magam nevében elfogadásra javaslom. (Nagy taps.) Ezután számos hozzászólás hangzott el. Az ötéves terv vitá­jában felszólalt Brutyó János, a SZOT főtitkára, Horváth Ede Győr-Sopron megye képviselője, Varga Károly Somogy megyei, Kovács G. Paine Fejér megyei képviselő, majd Z. Nagy Ferenc Szolnok megye országgyűlési kép­viselője arról beszélt, hogy a má­sodik ötéves terv céljainak meg­valósításában kulcskérdés a me­zőgazdaság termelőerejének növe­lése. Ezután Kurucz Márton Csongrád megyei, Benkei András Szabolcs-Szatmár megyei. Bodor­kos István Vas megyei és Szala- dos Emil Csongrád megyei kép­viselő szólalt fel. Dobós József Baranya megyei képviselő felszólalása után Ró* nai Sándor bejelentette, hogy táv­iratok érkeztek az országgyűlés­hez, amelyben üzemek, gyárak, vállalatok, termelőszövetkezetek dolgozói üdvözlik az országgyű­lés szombati határozatát. A be­jelentés után Horváth István, a budapesti képviselőcsoport nevé­ben szólalt fel, majd Tugvi Ist­ván Hajdu-Bihar megyei és Fe­kete Anna Szabolcs-Szatmár me­gyei képviselő volt a vita utolsó szónoka. Ezután az elnöklő Ró­nai Sándor javaslatára az ország­gyűlés e1 határozta, hogy kedden délelőtt folytatja tanácskozását

Next

/
Thumbnails
Contents