Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

Megkezdődött az orszá

új ülésszaka

Szombaton délelőtt megkezdődött az ország- gyűlés új ülésszaka. Néhány perccel 11 óra előtt megteltek a képviselői padsorok. A karzaton az üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóinak küldöttei foglaltak helyet.

Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Mtinnich Ferenc, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap- János, Taüsz János, Trautman. Rezső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke.

A diplomáciai páholyokban helyet foglaltak a Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, illetve képviselői.

Az ülést 11 órakor Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg.

A képviselők felállva hallgatták meg Rónai Sándor megemtak. Lemondásuk, valamint Diny- nyés Lajos élhalálozása miatt a Pest, illetve a Győr-Sopron megyei választókerületben megüresedett képviselői helyekre Oláh

Iékezését Dinnyés Lajos képvi- | Andor, Berta Mihály, és dr. Má- selőnek, az országgyűlés alelnöké- j té László soronkövetkező pótképnek elhalálozásáról.

Az elnök javaslatára az orviselőket hívta be.

Az országgyűlés elnöke ezután bejelentette, hogy a Magyar Szo- szággyűlés Dinnyés Lajos emlé- ! cialista Munkáspárt Központi Biság-fejlesztési tervről, valamint a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslatokat. A külügyi bizottság a

német békeszerződés megkötésével kapcsolatos állásfoglalás céljából határozati javaslatot nyújtott be az országgyűlésnek.

Ezek alapján Rónai Sándor javaslatot tett az országgyűlés mostani ülésszakának napirendjére, és javaslatára az országgyűlés a következő napirendet fogadta el:

1. A nemzetközi helyzetről szóló beszámoló és ezzel kapcsolatban a külügyi bizottság által benyújtott határozati javaslat;

2. A második ötéves népgazda- sagíejlcSztési tervről szóló törvényjavaslat;

3. A Magyar Népköztársaság

oktatási rendszeréről szóló töm vényjavaslat;

4. Az 1960 évi állami költség-» vetés végrehajtásáról szóló jelentés tárgyalása;

5. Interpelláció.

Az országgyűlés ezután megkezdte az első napirendi pont, a nemzetközi helyzetről szóló beszámoló és ezzel kapcsolatban a küíügyi bizottság által benyújtott határozati javaslat megtárgyalását.

Az elnök Barcs Sándor képviselőnek, a külügyi bizottság előadójának adta meg a szót.

Barcs Sáarior előadói beszéde

két jegyzőkönyvben örökítette meg.

Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy Kikillai Sándorné és Török István országgyűlési képzottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége közös átiratot intézett az ország- gyűléshez.

Galló Ernő, az országgyűlés

viselők mandátumukról lemond- jegyzője felolvasta az átiratot:

»4 Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége együttesen javasolja az országgyűlésnek, hogy Kiss Károly országgyűlési képviselőt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettesi tiszte alól Kristóf István országgyűlési képviselőt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkári tiszte alól, Harustyák József, Marosán György, Olt Károly országgyűlési képviselőket a Népköztársaság Elnöki Tanácsában viselt tagsági tisztük alól saját kérelmükre mentse fel, és vegye tudomásul, hogy Péter János, országgyűlési képviselő külügyminiszterré történt megválasztása miatt, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsában viselt tagsági tisztéről lemondott.

4 Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége emüttesen javasolja, hogy Marosán György országgyűlési képviselőt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettesévé. Kiss Károly országgyűlési képviselőt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkárává, dr. Bognár Rezső, Brutyó János, Kristóf István, Prieszol József országgyűlési képviselőket a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjaivá válassza meg.

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke.«

Az országgyűlés az előterjesztett javaslatot egvhangúlag elfogadta és Rónai Sándor kimondta a határozatot.

Az elnök bejelentette, hogy a megüresedett országgyűlési alelnöki tisztség betöltésére a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságától és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnökségétől közös javaslat érkezett az országgyűléshez.

Galló Ernő jegyző felolvasta az átiratot:

»4 Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, s a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége együttesen javasolja az országgyűlésnek, hogy Beresztóczy Miklós országgyűlési képviselőt az országgyűlés alelnökévé válassza meg.

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke.«

Az országgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta és Rónai Sándor kimondta a határozatot. Ezután az elnök javaslatot tett az országgyűlés egyes, állandó bizottságaiban megüresedett tagsági helyek betöltésére.

Az országgyűlés a jogi és igazságügyi bizottságban Dinnyés Lajos képviselő elhalálozása folytán megüresedett helyre Csaman- gó Henrik képviselőt; a terv- és költségvetési bizottságban Fock Jenő képviselőnek a Minisztertanács elnökhelyettesévé történt megválasztásával megüresedett helyre Kiss Árpád képviselőt; a szociális és egészségügyi bizottságban Kikillai Sándorné képviselő lemondása folytán megüresedett helyre Oláh Andor képviselőt; a kulturális bizottságban

Ilku Pál képviselő művelődé.- ügyi miniszterré történt megválasztásával megüresedett helyre Eenke Valéria képviselőt; a munkaügyi bizottságban Pap János képviselő belügyminiszterré történt megválasztásával megüresedett helyre Leotkai István képviselőt választotta meg.

Ezután az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1961 február 24- én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről és hozott határozatairól szóló jelentését.

Áz elnök bejelentette, hogy a pénzügyminiszter benyújtotta hoz zá az 1960. évi áílami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést. A kormány elnöke benyújtotta a második ötéves népgazdaTisztelt országgyűlés!

Néha, pihenő óráink csendes beszélgetéseiben jóleső derűvel állapítjuk meg, hogy az új generáció, amely már népi demokra tikus rendszerünkben cseperedett fel, mennyire a fejünké nőtt — kezdte meg beszédét Barcs Sándor. — Statisztikai adatokat is olvashatunk lépten-nyomon arról, hogy az emberi kor határa kitolódott, gyermekeink pedig centiméterekkel magasabbak és test: ben jóval erősebbek is, mint mi voltunk. Dehát ennek megállapítására nincs szükség semmiféle statisztikai jelentésre, mert minden számadatnál többet beszél az, amit tulajdon szemünkkel látunk. Bizony, tisztelt országgyűlés, itt egy egészségesebb, edzettebb és minden bizonnyal jobb generáció növekedett fel. Minek kerteljünk, kimondom nyíltan, büszkék lehetünk rá, mert a lehetőségeket azért mégis csak mi teremtettük meg, két kezünk munkájával.

Itt, a mi kis hazánkban, a mi földünkön — ahova az alkotás és a hűség ezer és ezer szála köt minket, s amely mióta tulajdonunk, minden legapróbb rögével oly közel férkőzött szívünkhöz, mint saját gyermekünk — ebben a kis országban a mi generációnk már megharcolta harcai javát és megette kenyere nagyobbik felét. Esténként mégsem hajthatjuk le nyugodtan fejünket párnáinkra. Eljönnek ilyenkor hozzánk a külvilág baljóslatú üzenetei és gyakran vesszük elő a történelmi leckét, amit egy emberöltőn át tanultunk. Gyermekeinknek megteremtettük a biztos jelent De még nincs megállás. A mi sokat szenvedett, megkínzott, de tapasztalatokban és harci fegyelemben gazdag generációnknak még biztosítania kell a nyugalmas jövendőt is.

Barcs Sándor ezután rövid történelmi visszapillantást vetett a fasizmus, a hitlerizmus keletkezésére, s beszélt arról a mérhetetlen szenvedésről, amelyet a náci Németország zúdított a magyar népre.

— Erre a múltra kell gondolnunk most, amikor tanúi vagyunk két világpolitikai irányzat hallatlanul éles ütközésének és kemény csatáinak.

A szocialista világ nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a nemzetközi konfliktusokkal fenyegető hidegháború állapotából átvezesse az emberiséget a békés egymás mellett élés megbízható, szilárd talajára.

Hányszor látszott úgy — csak az elmúlt öt év alatt — hogy az erőpolitika prófétái belesodorják az emberiséget az eddigi legiszonyatosabb világégésbe? Bizton állíthatjuk, a történelem folyamán egyetlen nemzedék sem ért meg ilyen rendkívül rövid időszakban ennyi súlyos háborús válságot. Emlékezzünk csak vissza! A nemzetközi reakció által ösztönzött és támogatott magyarországi ellenforradalom, a szuezi kaland, az indonéziai puccs-kísérlet, a sorozatos tajvani provokáció, a libanoni intervenció, az iraki nemzeti felkelés eltiprásának kísérlete, a katonai beavatkozás Laoszban, az U—2-es kémrepiilé- sek, az imperialista összeesküvés Kongóban, a katonai invázió kísérlete Kuba ellen — mindezek a veszélyes imperialista kalandok gyors egymásutánban idézték fel a háború közvetlen veszélyét. A szocialista világ ereje azonban minden esetben elegendőnek bizonyult ezeknek a háborús irányzatoknak a megfékezésére. Ma már minden ember megérti, hogy a háborús szakadékok szélén való nyaktörő egyensúlyozás kedvező kimenetele nem a vak véletlennek volt köszönhető. Az elmúlt másfél évtizedben, kiváltképpen pedig a legutóbbi öt évben olyan új történelmi helyzet alakult ki, amelyben döntő hatóerővel már a világrendszerré növekedett szocializmus alakítja bolygónk sorsát. A szocialista világ — hála fejlett tudományának — megnyerte a rákényszerftett fegyverkezési versenyt. A mi világunk azonban nem katonai pár- bajra szólít.

Egyes dühödt monopolista és katonai körök még ma is inkább hajlanak a hidegháború és a fegyverkezési hajsza folytatására, mint a békés gazdasági párbajra Ezek még ma is azt hirdetik, hogy a fegyverek erejére kell bízni a két rendszer erejének eldöntését. Nem tételezhetjük fel tehát, hogy az imperialista háborús kalandok veszélye megszűnt volna.

Mi — tisztelt országgyűlés — a termonukleáris fegyverek árnyékában többé már nem elégedhetünk meg az itt, vagy ott keletkező háborús veszély egyszerű elodázásával, az időről időre kiéleződő nemzetközi feszültség csillapítószeres, tüneti kezelésével. Idejekorán, amíg még nem késő, a feszültség okait kell megszüntetni és szükség esetén kioperálni.

A tüneti kezelés nem a veszélyt csökkentené, hanem csak elkendőzné a veszély nagyságát. A3 általános és teljes leszerelés szovjet terve pontosan azon a felismerésen alapul, hogy a haditechnika szédítő iramú fejlődése következtében

a fegyverkezési verseny totális, és az egész emberiség jövőjét magába foglaló problémává változott. Ennek a problémának a végső megoldása is csak totális lehet, tehát: az egyetemes és teljes leszerelés.

De vajon, megteheti ük-e akár a kezdő lépést is az egyetemes és teljes leszerelés felé, ameddig gyorsított ütemben folyik a nyugatnémet imperializmus katonai erejének kiépítése? Lehet-e bizalom és megértés Európában* ameddig a nyugatnémet revan- slsták a keleti határok megváltoztatását követelik és a két Németország egyesítésén a Német Demokratikus Köztársaság erőszakos bekebelezését értik? Lehet-e pontot tennj a második világháború után; lehet-e véget vetni a nukleáris fenyegetéssel terhes hidegháborúnak, amíg a NA- TO-hatalmak Nyugat-Berlint előretolt frontvárosuknak tekintik, s amíg Európa szívében egy városon belül két világ fegyveres koalíciói néznek farkasszemet egymással? Lehet-e kézzelfogható eredménye a leszerelési tárgyalásoknak, amíg közvetlenül fenyeget az a veszély, hogy a Bundeswehr h't’erista tábornokai n?k kezére adják a nukleáris háború ki robbantásának eszközéit? — tette fel a kérdést az előadó, majd hangsúlyozta:

— A varsói sz-rződés tagállamaiban működő kommunista és munkáspártok központi bizottságainak első titkárai ez év augusztusában megállapították, hogy a német Békesz-rződés megkötése nem tűr halasztást. Kifejezték óhajukat, hogv a békekötés a két német állammal, és a nyugati hatalmakkal egyetértésben történjen meg.

A szocialista országok nem először nyilvánították ki békés megegyezésre törekvő készségüket a német kérdésben. A Szovjetunió és az NDK kormánya! hosszú évek óta újabb és újabb

(Folytatás a 2. oldalon.)