Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-06 / 236. szám

1961. október 6. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 HARCI GYAKORLATON Az idén is, mint minden évben, így ősz elején, megkezdődött a munkásőrség kiképzési éve. A múlt évi sikeres kiképzési év után, újabb nehéz feladatok megoldása vár a párt társadalmi harcosaira, a munkapadok, íróasztalok, traktorok, szántóföldek munkásaira. Az 1961/62-es kiképzési év a nehézfegyver-század munkásőreit is új, nehéz feladatok megoldása elé állítja. Az egy­ség — mint a fegyveres alakulatok mindegyike — részt vesz a kiváló század mozgalomban, s ez lelkesíti őket is egyre jobb eredményekre a bonyolult feladatok megoldása közben... RIADÓ! Az ügyeletes percek alatt értesíti a munkásőrség ne­hézfegyver-századának tagjait. A hajnali órákban, amikor még csendes a város, munkásőrök ne­héz bakancsai verik fel az utca csendjét. Harci gyakorlatra in­dul az egység. Gépkocsik sora­koznak az indulási helyre. A ria­dó után fél órával már minden­ki helyén ül. Várják a paran­csot, hogy a harcfeladatot meg­oldják ..; Schuszter elvtárs, az egység pa­rancsnoka indulás előtt még egy utolsó szemlét tart. Rendben vannak-e a felszerelések, a mun­kásőrök egyéni fegyverét ellen­őrzi, s kiadja a parancsot az in­dulásra. Vidáman, bizakodóan in­dul a kis csapat. Éleslövészet végrehajtása szerepel a harci feladatban. Húszegynéhány kilo­méteres utazás után megérkezik az egység a lőtérre. Percek alatt tűzkésszé helyezik a lövegeket, a jelzők elfoglalják a lövegektől és a céltól távol helyüket, üzem­Benke elvtárs is kiváló eredményt ért el Gabos Gábor és Sziics Loránd a nemzetközi Liszt—Bartók zongoraverseny döntőjében A nemzetközi Liszt—Bartók zongoraverseny középdöntője szerdán délután ért* véget. A nemzetközi zsűri az esti órákban hirdette ki az eredményt. A kö­zépdöntőbe jutott 27 versenyző közül kilencen jutottak tovább a döntőbe: Valentyin Belcsenko szovjet, Therese Castaing fran­cia, Dino Cianni olasz, Nokola Evrov bolgár, Gabos Gábor ma­gyar, Borisz Pecserszkij szovjet, Olga Sztupakova szovjet, Szűcs Loránd magyar és David Wilde angol. be lép a híradó raj, a kiképzési csoport beosztottjai még egyszer utoljára átismétlik a lövegrajok beosztottjaival a feladatot, és megkezdődik a „nagyüzem” a lő­téren. Néhány csoport karabéllyal, pisztollyal, géppisztollyal és go­lyószóróval hajt végre lőfelada- tot. ók távolabb vonulnak a lö­vegektől, hogy ne zavarják per­gő fegyverükkel a lövegek pe­dig hatalmas dörrenéseikkel a lö­vőket ... ÓRAMŰ PONTOSSÁGGAL fo­lyik a lövészet. Rádióhullámon repül a parancs a jelzőknek: „Fe­dezékbe, lövészet kezdődik.” És már készen áll a feladat végre­hajtására Bozsányi elvtárs raja. A tfizparancs élesen hasít a lö­vészet előtti néma csendbe: El­lenséges géppuskafészek ötszáz méterre, repeszgránáttal, tűz! Az irányzó ismétli a parancsot. Nya­kas munkásőr villámgyorsan tölt, és hatalmasat ugrik a löveg. por. füst lepi el a rajt, a következő másodpercben a cél mellett fél méterre csapódik a gránát a ke­mény földbe. Újabb raiok. újabb munkásőr elvtársak állnak a lö- veghez, s veszik célba az „ellen­séget”. A lövészetvezetőí a meg­figyelők pedig szorgalmasan jegyzik a találatokat: Az első szakasz jó eredménnyel hajtotta végre harci gvakorlatát. Követ­kezik a második szakasz. Mátyás elvtárs raja veszi célba az „el­lenséget”. Böröcz elvtárs lő első­nek. Az első lövésre kifordul a cél helyéből, második lövése is talál, a két ellenséget két lövés? re megsemmisítette. Kiváló ered­mény. Orbán, és a többi műn­ké sör is a másod’k szakaszból kiváló erodménvt ért el ... Késő délutánba hajlik a nan. amikor befoioződik az éleslövé­szet. Az értéke'és. no és az ered­mények is azt bizonyítiák: a ne* hézfegvver-szpzad monk^sör-’nek harci felkészültsége kiváló, képe­sek nehéz körülmények között is bonyolult harci feladatokat meg­oldani. S ha arra sor kerülne, az ellenséget is gvorsan. hatéko­nyan meespi-nrnLit.ani. Megkez­dődött a ktk^rszési év. Foevverok ropogósától hangosak a munkás- őrök lőterei. készülnek a néhéz- fegyver-SZáz-d és a 'Öbb i eay- ségek mupká-őr-M hazánk, népha­talmunk, védelmére .. . Pá.lkováes A párttagok példamutatása A faddi Lenin Termelőszövet­kezet pártszervezetének nagy sze­repe van a versenymozgalom ki­alakításában, szélesítésében. Az őszi mezőgazdasági munkák meg­gyorsítására a Lenin Tsz néhány héttel ezelőtt versenyre hívta ki a szekszárdi járás termelőszövet­kezeteit és külön párosversenyre a tengelici Petőfi Tsz-t. A ter­melőszövetkezet veeztősége szám­ba vette a lehetőségeket és a versenypontokat annak figye­lembevételével állította össze. A pártszervezet pedig, számítva a párttagok és pártonkívüliek ak­tív támogatására, a versenymoz­galom kiszélesítésén dolgozik. A tsz-ben nagy erőt képvisel a 110 tagú pártszervezet. A tag­gyűlésekén — amelyeket rend­szeresen megtartanak — gyakran foglalkoznak az egyéb feladatok mellett a termeléssel, a termelő- szövetkezet helyzetével. A fő­könyvelő beszámolója alapján megtárgyalták többek között a tsz féléves pénzügyi tervének tel­jesítését. Legutóbb a télre való felkészülést és az állatállomány átteleltetésével kapcsolatos ten­nivalókat vitatták meg. A tsz-ben dolgozó szakemberek — függetlenül attól, hogy tagjai a pártnak, avagy nem — szívesen számolnak be a kommunisták kollektívája előtt a végzett mun­káról. A tsz-ben most már gya­korlattá vált az, hogy a tsz- közgyűlést pártvezetőségi ülés, vagy taggyűlés előzi meg. Volt idő, amikor a tsz vezetősége és a mezőgazdasági szakemberek nem Tudositűnk jelenti: , Hársk a gerfeni Állami gazdaságból A Gerjeni Állami Gazdaság Tolna-szigeti üzemegységében magtalanítják a paprikát. így a gazdaság a paprikát kettős ha­szonnal tudja értékesíteni: hú­sát a Paksi Konzervgyárnak, magját pedig a Kertimag Érté­kesítő Vállalatnak adja el. A Tolna-szigeti üzemegység Kossuth brigádja határidő előtt befejezte a silógödrök beföldelé- sét. Az üzemegység szarvasmar­ha állományának silószükségletét teljes egészében biztosította a gazdaság. Bárdi Mihály a Gerjeni Ä. G. dolgozója igényelték ilyen formán a párt- szervezet segítségét. A saját ká­rukon jöttek rá e gyakorlat hely­telenségére és úgy értékelték, a a sikertelen közgyűlés oka az volt, hogy összehívása előtt nem tartottak párttaggyűlést, nem ta­nácskoztak a kommunisták kol­lektívájával. Mint megállapítot­ták, hiányzott a párttagok okos, meggyőző szava. A faddi Lenin Tsz 600 holdas területe négy üzemegységre ta­golódik. Minden üzemegységben megalakították a pártcsoporto­kat, hogy mindenhova eljusson a párttagok buzdítása, lelkesítése. Bőségesen akadt tennivalójuk mind politikai, mind gazdasági téren. Választ kell adniok a nemzetközi helyzettel kapcsola­tos kérdésekre, hogy a békeóhaj tettekben jusson kifejezésre. — A jövő év eredményes aratása attól függ, hogyan végzünk az őszi munkákkal — hangoztatják a párttagok. A párttagok nemcsak szószólói a versenymozgalomnak, hanem jó munkájukkal példát is mutat­nak, tehát nemcsak beszélnek, hanem cselekednek is. A Lenin Tsz-ben ma már mindenki tud­ja, nem formális verseny vállalás­ról, hanem a szövetkezet erősö­déséről, az ország jövő évi ke­nyérellátásáról van szó. És ezt a tudatot példázzák az eredmé­nyek. A Győzelem üzemegység­ben a párttagok közül 11-nek átlagmunkaegysége megközelíti a 300-at. Petróczi Györvv, az üzemegység tehenésze pedig részt vett a tsz-ek országos tejlermelé- si versenyében. Munkája elisme­réséül a legutóbbi pártteggyűlé- sen megkapta a földművelés- ügvi miniszter elismerő okleve­lét. A versenyben a többi üzem­egységek sem maradtak le. A dombori, a várszegi és a Kossuth üzemegységekben nem egy olyan párttag van, mint Kiss József, Körösi György, Beda János, Tan- tos Józsefné, és sorolhatnánk azok nevét, akiknek munkaegy­ségkönyvébe 300—400 munka­egység van beírva. A faddi Lenin Tsz kommunis­táinak példamutatását követik a pártonkívüliek is. Napról-n-nra szélesedik a verrenvmo-f'slom az őszi mezőgazdasági munkák si­keres befejezéséért, a jövő évi jó aratásért. P-né Ll ETTENTO ODRIGUEZ ■IRTA: HORVÁTH JÓZSEF 16. De Franciscónak nem is kellett mozdulnia. Róza éppen kilépett a lakásból a teraszra, egy poha­rat helyezett Géza elé, és a jeges vödörben kicserélte a frissítővel telt üveget. Géza tisztelettudóan meghajolt Róza felé, de az asz- szony érzéketlen maradt. Persze — jutott Géza eszébe — a követ vendégével a cselédség nem pa- rolázhat... A követ egészen lefoglalta ma­gának Gézát: — Beszéljen, barátom, hogyan jutott eszébe, hogy ilyen tökéle­tesen megtanul spanyolul? — Nyelvész vagyok, nyelvsza­kos tanár és irodalmár is, kegyel­mes uram — felelte Géza. — A román nyelvcsaláddal foglalko­zom, néhány dolgozatomat az Akadémia is publikálta. És a ro­mán nyelvek között is kedven­cem a spanyol nyelv, a spanyol irodalom pedig csaknem olyan közel fekszik a szívemhez, mint saját nemzetem irodalma. — Vaya sorpresa! Mekkora meglepetés! — ismételte többször is a követ. Géza szerényen lehaj­totta fejét. — No, és mit tud közelebbről a mi irodalmunkról? — faggatta a követ Gézát. — Hát... elsőként talán a Poé­ma del Cid-et említhetném, ke­gyelmes uram, amely a XI. szá­zadnak talán legszebb irodalmi remekműve. — Excelente! — kiáltott heve­sen a követ. — Folytassa! Géza csak most kapott észbe, immár egy vizsgázó diák szere­pében érezhette magát. De nem azért volt tanár, hogy ne lelje kedvét ebben a vizsga-játékban. Ezenkívül tudatosan iparkodott a követ legmélyebb bizalmába férkőzni. — Ismerem a Cronica rima del Cid-et is .. — Hányadik századból való? — kérdezte tanárosan a követ. — Tizennegyedik század — vágta rá derűsen Géza, mint egy eminens diák. És máris neveket mondott, amelyek felragyogtatták a követ szemét, kiváltották őszin­te elismerését: — Rodrigo Diaz de Bivar ... Carlos Quinto ... I,ope de Vega ... Juan Ruiz de Alarcon . .. Pedro Calderon de la Barca ... És aztán — a nagy Cer­vantes . .. — Kitűnő! No és újabb kori irodalmunk? Kiket ismer közü­lük? — Benito Perez Galdos, Ar­mando Palacio Valdes, Juan Va­lera, Viconte Blasco Ibanez, Francisco Martinez de la Rosa. És a költők közül: Jósé de Es- prenceda, Ramon de Campoa- mor, Antonio Machado, Federico Garcia Lorca ... Géza nem is folytathatta vol­na, mert a bolondos öregúr ma­gához szorította, megölelte. A kö­vet felesége, Juanita és a titkár csakúgy elbámult a fiatal ma­gyar tanár tudományán, mint maga a követ. — Istenem, mennyire örülök, kedves barátom ... A követ hirtelen elkomolyo­dott: ' — Én tudom, érzem, hogy ma­ga, barátocskám —-. spanyol szár­mazék! Igen, bizonyos, hogy nem csalódom. Kutatta már a család­fáját? Géza csaknem elmosolyodott, de aztán meggondolta magát. De­rűs, mégis komolykodó maradt: — Nem. kegyelmes uram. Nem néztem még őseim után, ámbár nem hiszem, hogy az ön kedvére való felfedezéssel kecsegtetne. — Dehogynem, dehogynem! — kiáltott a követ. — Meggyőződé­sem, hogy maga spanyol szárma­zék. Várjon csak. Talán a maguk Bánk bánjának sógorai alkotják az ősi családfa gyökerét... — Melinda fivéreire gondol ke- gyelmességed? — képedt el Géza. — Igen, miért ne? Nos? Nos? Géza nem is. tudta, mit illenék felelnie. Hisáen ez csakugyan rögeszme. De miért fosztaná meg ezt a kedves öregurat hiedelmé­től? Diplomatikusan válaszolt: —■' Kegyelmes uram, megígé­rem, hogy alkalmasint komolyan megvizsgálom a családfámat... Sajnos a mostani idők nem na­gyon alkalmasak az ilyesmire. A követ szinte a homlokára csapott: — Nahát... igaz. Csaknem megfeledkeztem arról, hogy eb­ben a városban ma különös dol­gok történnek. Franciosa, menj fiam a városba, nézz széjjel. Egy óra múlva visszavárlak. Én pe­dig rohanok telefonálni. Ejnye... maga meddig is marad Juan bá­csinál? Géza csaknem zavarba jött, nem készült el a kérdésre. De hirtelen mentőötlete támadt: — Még ne mtudom, kegyelmos uram. Ugyanis idáig Békés me­gyében tanítottam, azonban a ti­szántúli vidékeket már megszáll­ták az oroszok. Onnét menekül­tem a fővárosba. — Ö, persze, persze, — komo- rult el a követ. — Úgy hát meg­lehet, hogy hosszabb ideig egy födél alatt fogunk lakni. Várjon csak, elférnek maguk Juan bá­csi lakásában? — Természetesen! — bólintott Géza. — Még nem tudom, kegyelmes metlen, utasítást adok Juan bá­csinak, hogy nyissa ki valamelyik vendégszobánkat. Sőt, akár a ta­nácsosi lakást is. Belátható időn belül senkit sem várok Madrid­ból. — Hálásan köszönöm, de azt hiszem, kegyelmes uram. egyelő­re jól megférünk kettesben. Maga sem tudta, miért mondta így: »egyelőre«, de a követ ka­pott a szón: — Nagyon helyes, ezt majd ké­sőbb is megtehetjük, ha szükség lesz rá. Ki tudja, meddig kény­szerül itt maradni? Ejnye, Fran­cisco, még mindig itt vagy? — Indulok! Géza búcsút vett a családtól. Utoljára Juanita kezéért nyűit, hogy megcsókolja. Ekkor Juanita begörbítette az ujjait és erősen megszorította Géza kezét. A fiatalember szinte fellángolt, mint egy izzó zsarátnok, és meg- részegülten hagyta el a teraszt. V. Az öreg Gulyás vacsorát fő­zött a konyhában. Amint Géza belépett, tüstént feléje fordult, és kíváncsian fürkészte a tanár arcát: — Mit szól a gazdáimhoz, Gé­zuka? — kérdezte. De Géza kissé gondterheltnek látszott. Lassan felelt: — Nem tudom, Jani bácsi, há­nyadán is vagyok én velük ... Hiszen éppen azért, mert túlsá­gosan is kedvesek, barátságosak... — Meséljen csak, hogy volt, mint volt, én addig megfőzök; Nem tudom ugyan, szereti-e, paprikáskrumpli kolbásszal... — Hogy szeretem-e? De meny­nyire! Viszont az nem jó, hogy Jani bácsi főzőcskézik rám ... — Ugyan! Hát nem mindegy az, hogy egy tányérral, vagy ket­tővel főz többet az ember? Már én mindig így szoktam. Ezentúl majd kettőnkre főzök. Na, be­szélje el hát, mi volt. (Folyta tjukj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents