Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-31 / 257. szám

4 TOLVA MEGYEI NEPŰJSAG TDin. október St Több, mint 10 millió Ft az iskolák— óvodák társadalmi megsegítésére Levelezőink írják Ülést tartott az aparhanti népfront-bizottság Az elmúlt hét folyamán kibő­vített elnökségi ülést tartott a népfrontbizottság Aparhanton. Az ülésen megvitatták az 196). évi községfejlesztési terv eddigi tel­jesítését, valamint az 1962-es év tervjavaslatát. A vita alapján kiderült, hogy a tanács a köz­ségfejlesztési tervet eddig 75 százalékra teljesítette. Többek között megépült 500 méter beton- járada, az időszakos napközi otthon bútor- és konyhafelszere- I Portos levelem volt Az elmúlt szombaton portos levelet kaptam Dombóvárról. A borítékból meghívó kandikált ki, amely a következő szöveget tar­talmazta: „a dombóvári 12 év­folyamos iskola IV. b. osztálya szeretettel meghívja 1961. októ­ber 21-én délután 5 órakor kez­dődő műsoros teadélutánjára.” A meghívásnak nem tudtam ellent- állni és elmentem. Nagy gond­dal, kedvességgel készültek a lá­nyok. Minden lánynak külön meg volt a beosztása, ki terített, termet rendezett, vagy éppen vendégeket fogadott. Egy részük egy kis lámpalázzal készült a műsorra. Mert műsor is volt. Szavalat. jelenetek és ének­szám. Bödő Lajos levelező A bonyhádi gimnázium KISZ-szervezetének programjából lést kapott, a tűzoltók munka­ruhát. Ezenkívül segítettük a köz­ségi KISZ-szervezet helyiségének berendezését is. A továbbiakban tárgyalásra került az 1962-es évi községfejlesztési tervezet. Az ülésen az „Igaz hazafiság és nemzetköziség” című tájékoz­tató előadás hangolt el. amit Il­lés Lajos, az általános iskola igazgatója tartott. Dránovics Pál levelező Műsor után a lányok ételiek itallal kínálták a vendégeket, nem feledkeztek meg a későn- jövőkről sem, mindenkit egyfor­ma kedvességgel, szívesen fogad­tak. A gimnázium zenekara szó­rakoztatta a megjelenteket. Sok műsoros délutánon vettem már részt, de megrendezés szempont­jából ez mindet felülmúlta. Ter­mészetesen ebben benne volt negyvenegy lány fiatalsága, szépsége, kedvessége is. A vendégek és a magam ré­széről ezúton mondok köszönetét a IV. b-s lányoknak a kellemes szórakozásért. Kormányzatunk a felszabadu­lás után hatalmas áldozatokat vállalt a megye tanteremhálóza­tának kiépítéséből. Évről évre új iskolák épülnek szerte a megyé­ben. Sok azonban még mindig a tanteremhiány, amely gátolja a további fejlődést. Éppen ezért a kisebb problémákat helyileg kell megoldani, kiaknázva a társada­lomban rejlő erőforrásokat. Először a hároméves tervvel párhuzamosan indult mozgalom az iskolák—óvodák társadalmi megsegítésére. Bár 1956—57-ben némi visszaesés mutatkozott eb­ben a mozgalomban is, bátran el­mondhatjuk, hogy 1956—57-et nem számítva, töretlen a fejlődés. Tolna megye a mozgalomban csak az utóbbi években ért el fi­gyelemre méltó eredményeket. Két évvel ennekelőtte a szekszár­di járás lett országosan a har­madik, tavaly pedig országosan az első helyen végzett és a szek­szárdi járás kimagasló eredmé­nye révén a megye is a harma­dik helyre került 8 millió forin­tos teljesítménnyel. A váratlanul elért helyezés ar­ra sarkallta a megye művelődés- ügyi vezetőit, hogy az 1960—61. tanévre Tolna megye adja ki a versenyfelhívást annak ellenére, hogy az volt a vélemény, misze­rint a megye az 1959—60. évi eredménynél jobb eredményt már nem lesz képes elérni. A versenyfelhívást összefogás követte és ha a szekszárdi járás valóban már nem tudta növelni eredményeit, a többi, elsősorban a paksi, a bonyhádi és a gyönki járás eredménye révén a megye társadalma mégis a tavalyinál A Gyönki Járási Tanács VB. legutóbbi ülésén egyik napiren­di pontként a járás takarékossá­gi teendőivel kapcsolatos ügyet tárgyalták. Bevezetőben a gyön­ki járási OTP-fiók vezetője szá­molt be a járás eddigi betét- gyűjtési eredményeiről. A hoz­zászólások során számos, hasznos javaslat hangzott el, melyek kö­zül kiemelkedő volt Magyari Bé­la járási népfronttitkár hozzá­szólása, aki felvetette az „Ahány ház, annyi betétkönyv” mozga­lomnak az egész járás területé­re való kiterjesztését. Ennek ér­dekében fokozottabb kapcsolatot ott leszek. Jól megértett mindent, Jani bácsi? — Meg hát, Gézuka. — Itt van ötszáz pengő, ebből már a megrendeléskor fizesse ki a fuvardíjat, Jani bácsi. Elég lesz? — Ó, csak háromszáz valahány pengő szokott lenni. — Nem baj, vegye magához, hogy biztos legyen. Az ellátó majd beküldi a számlát, úgye? — Igen, egy hét múlva. — Még egyet: a bentieknek egy szót sem az egészről. — Úgy lesz. — Akkor megegyeztünk, Jani bácsi: pont négykor indulunk majd a diplomataellátó elől. Nem tévedek ugye, gróf Szeder­kényi utca 10? — Pontosan annyi. — Egyébként néhány ember felkapaszkodik a kocsira, és ve­lünk jön ide. — Aha. — Hát, isten vele, Jani bácsi. — Csak vigyázzon, G'-zuka le­gyen óvatos! Géza felment a felső villába, és az irodában kiállította a hét alkalmaztatási igazolványt. Az­tán elsietett hazulról. Még. run­dig bántotta Imre bácsi bizalmat­lansága, de ellensúlyozta ezt az érzését a konok eltökéltség: majd ő megmutatja, hogy sokkal egy­szerűbben is meg lehet oldani ezt a „beovűjtést”, mint ahogyan az öreg eltervezte. Az Olasz fasorban taxit foga­többet, több mint 10 millió forin­tot fordított az iskolák—óvodák társadalmi megsegítésére. Ebből az új létesítményekre több mint 7 millió forint jut. Tíz új óvodai foglalkozási terem- 4 új óvónői lakás könnyített a megye óvoda helyzetén, 15 általános iskolai osztályterem, 7 műhelyterem. 10 nevelői lakás, 1 tornaterem, 3 napközi otthonos foglalkoztató, 1 váróterem és ki tudja hány egyéb helyiség a mozgalom 1960—6i. tanév; eredménye. De ezúttal a középiskolák is új létesítménnyel hívták fel magukra a figyelmet. Nevezetesen a tolnai gimnázium­ról van szó, ahol 1 osztályterem és 2 műhelyterem létesült az el­múlt tanévben. A létesítmények közül ki kell emelnünk a dunaszentgyörgyi emeletes iskolát, amelyben 5 tan­teremnek, előadói teremnek, ne­velői és igazgatói szobának, szer­táraknak van hely. A község ered ménye annál is inkább dicséretes, mert a másfélmillió forintot érő beruházáshoz a község mindössze 300 000 forintos állam; támoga­tást kapott. De megemlítjük a bikácsi, sió­agárdi, a paks—cseresnyéspusztai általános iskolát, a szekszárdi gimnázium, a dunaföldvári II. számú ált. iskola kettős műhely­termét is. Az új létesítmények mellett jutott támogatás az egész­ségügyi hiányok felszámolására (400 000 Ft), a tatarozásokra (1 155 000 Ft) és egyéb célokra is (1 550 000 Ft). Úgyhogy megyei szinten 10 278 000 Ft az eredmény, majdnem kétmillióval több, mint az elmúlt esztendőben, annak el­lenére, hogy tavalyhoz képest javasol a termelőszövetkezetek tagjaival, s így valamennyi nép­réteghez eljut a takarékosság gondolata és annak egyéni és népgazdasági jelentősége. Márton András járási tanácsel­nök az elgondolást magáévá tet­te és saját nevében teljes támo­gatást ígérve, azt a vb-nek el fogadásra javasolta. A határoza­ti javaslatot a vb elfogadta. Ez­után Márton elvtárs kifejezte azt a reményét, hogy 1962 első ne­gyedév végére a járás valaineny- nyi községe takarékos község lesz. dott. A fagázzal hajtott, öreg „nyalóka” úgy himbálózott a pes­ti aszfalton, mint egy rozzant bárka a tengeren. Először a Várkonyi utcába tar­tott. Amint benyitott a piszkos, földszintes bérházba, nyomban észrevette az udvar végében a fészert. Bélát is első pillantásra felismerte. Még el is csodálko­zott, milyen eszményi pontossá­gú személyleírást adott róla Im­re bácsi. — Imre bácsi üzent... Mintha varázsigét mormolt vol­na, Béla egyszeriben csupa fül volt. — Itt van egy igazolvány, fog­ja. Maga szállítómunkás, jelen­leg a budapesti spanyol követség alkalmazottja. A címet tanulja be, rajta van az igazolványon. Az utca az Olasz fasorból nyílik. Világos? A kérdezett bólintott — Most figyeljen: pontosan négy órakor legyen a gróf Sze­derkényi utca 10 szám előtt. Ott van a diplomataellátó magazin. Előtte áll majd egy teherautó. Engem is ott talál. Ha intek, fel­száll a teherkocsira, és velünk jön. Mások is velünk jönnek. Világos? — Rendben. Aztán? — Semmi több — zárta le a beszélgetést szigorúan Géza, a maga alkotta konspirációs sza­bályok szerint... Máris tovább állt a rozoga taxival. Most egy Bálvány utcai idén erősen megcsappant az új általános iskolai osztálytermek száma. (31 — 15.) A járások között még mindig a szekszárdi járás végzett az első helyen 446 Ft-os egy tanulóra eső átlageredménnyel (tavaly 568 Ft volt), mögötte a paksi járás fog­lalja el a második helyet 279 Ft- os átlageredménnyel (tavaly 121). A harmadik és negyedik helyen a bonyhádi (179) és a gyönki já­rás (153) végzett és ez annál is örvendetesebb, mert tavalyhoz viszonyítva mindkét járás szép előrehaladást ért el. A dombóvá­ri és a tamási járásban és az el­múlt tanévben ebből a szempont­ból erősen visszaesett Szekszárd városban volt gyenge az ered­mény. A több mint 10 millió forintból a legnagyobb summa az általá­nos iskolákra jut. Nem kevesebb, mint 7 493 000 Ft. Az óvodák több mint kétmillióval, a középisko­lák 70 000 Ft-tal szerepelnek az eredményben. Az óvodák között Závod vég­zett az első helyen (14 662 Ft-os átlag), Nak (6300) és Mözs (5521) előtt. Az általános iskolák között ez a sorrend alakult ki: 1. Paks— Cseresnyéspuszta 5713 Ft, 2. Sió- agárd 2649 Ft. 3. Trnr' 4. Dunaszentgyörgy 2041 Ft, 5. Tamási—Kecsegepuszta 1456 Ft. A középiskolák között a tolnai gimnázium került az első helyre 2099 Ft-os átlageredményével. A Művelődésügyi Minisztérium a hozzá beérkezett jelentéseket most értékeli és a jelentések alapján állítja össze a verseny- mozgalom 1960—61. tanévi orszá­gos eredményeit. Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően az or­szágos értékelés kihirdetésére de­cemberben kerül sor. O. 1. Ifjúsági békegyűlés Cikón Október 29-én, vasárnap ifjú­sági békegyűlést rendezett a ci- kói KISZ-szervezet az ifjúsági klubban. A gyűlés előadója Ta­tár Lajos, a megyei KISZ-bi- zottság titkára volt. A német kérdésről tartott előadást, ame- lyet nagy érdeklődéssel hallgatott a 75 összegyűlt fiatal. Számos kérdést tettek fel az előadónak. Az előadás után táncos tea­estet rendeztek. lakásba kellett bekopogtatnia. Előbb azonban gondosan ellenő­rizte memóriáját. — Itthon van Csizmadia úr? — kérdezte attól a férfitől, aki ajtói nyitott neki. Amaz bólintott: — Itthon. — Bemehetnék hozzá három percre? Ez a néhány szó, hoev ..három percre”, itt is azonnal hatott. A férfi betessékelte Gézát, és oda­bent a kezét nyújtotta: — Én vagyok, akit keres, elv­társ. Üljön le. — Nem, nagyon sietős. Imre bácsi üzent... — Hallgatom, elvtárs. Géza elmondta „Csizmadia úr­nak" ugyanazt, amit az imént Bélának a Várkonyi utcában. Mi­után meggyőződött róla. hogy „Csizmadia úr” mindent nontosan megértett, tovább sietett. így járta végig mind a hét cí­met. Mindenkit megtalált és mozgósított. Délután négy óra előtt néhány perccel befordult a gróf Szeder­kényi utcába. A kurta kis utcá­ban tüstént felismerte a maga embereit. Egyikük a cipőfűzőjét babrálta, a másik sétálgatott, a harmadik állt, és belemélyedt egy újságcikkbe. Érdekes — gon­dolta Géza — aki nem ismeri őket, sohasem tételezné fel, hogy nem véletlenül kószálnak errefe­lé. Géza jelt adott. Erre mind a Az iskolai tanulmányok meg­indulásával újból fellendült a KlSZ-szervezeti élet a gimná­ziumban. A lelkes munka első terméke az évi program kidolgo­zása volt. Ez a program sokkal fejlettebb, szerteágazóbb és na­gyobb munkát igénylő, mint az eddigiek voltak. A diák munkájának fő célja a tanulás. Különösen sokat kell se­gíteni a KISZ-szervezetnek a ta­nulási munka, a gyengébb ta­nulók segítésében. A nevelés ér­dekében különböző politikai vitá­kat rendezünk. Az általános mű­veltség fokozása, a kulturális élet fejlesztése is fontos célkitű­zés. Eddig is évről évre rende­zett az iskola irodalmi színpada egy-egy előadást. Az idén ál­landó jelleggel óhajtjuk ezt meg­rendezni. Az irodalmi színpad előadásában külön lesz szavaló­hét ember a teherkocsihoz sie­tett. — Felszállni a kocsira, embe­rek — mondta spanyolos akcen­tussal. — Sietni, idő drága! Mind a heten felmásztak a ko­csi rakterűidére és elhelyezked­tek. Géza beült a sofőr és Gu­lyás János mellé. — Indulás! Húsz perc múlva a kocsi meg­állt a spanyol ház előtt. Géza kiugrott a vezető fülké­ből. — Emberek, le! Fogunk sor­sán rakodni! De hamar gyorsan ám! — Meglesz, uram! kiáltotta jó­kedvűen a Mackótermetű Béla, akinek szerfelett tetszett ez az egész, s főleg az a jól öltözött elvtárs, aki ugyancsak érti a ko- médiázást... A kocsi valóban, pillanatok alatt kiürült. Az emberek min­dent kirámoltak, s becipelték a követség kapuján. Géza a sofőrhöz lépett: — Lenni jó munka, gyors mun­ka. Ez van magáé! Egy százpengőst nyomott a so­főr markába. A sofőr nagyot kö­szönt és beletalpalt a gázpedál­ba, nehogy ez a derék úriember meggondolja magát a százpengős tekintetében... A teherkocsi eltűnt, s a nehéz tölgyfakapu becsukódott mögöt­tük. (Folytatjuk) csoport, prózai szerepeket feldol­gozó csoport. A cél az, hogy az iskolai rendezvények alkalmával a műsorproblémák megszűnjenek, az iskolai előadások színvonala emelkedjék. Ezenkívül a környék falvaiba is ellátogat majd az irodalmi színpad. Ezentúl fejlesztjük a fiatalokban a szépérzéket, az osztólydekorá- ciók, faliújságok rendezésével, va lamint tisztasági verseny szerve­zésével. Tervünk, a tanári kar mun­kájának segítése, melyet a kí­sérletek előkészítésével, kísérleti eszközök készítésével és termé­szetesen a fegyelem fokozottabb megszilárdításával akarjuk meg­oldani. Somogyi Károly levelező Ki a gazdája? Panaszos levéllel kereste fel szerkesztőségünket Matus Mihály Kisbödő utcai lakos, melyben egy­úttal a népvagyon pazarlásáról is beszámol. Ez év augusztusában — írja — felszedték a Bartina és a Kisbödő utca közti útszakaszt, majd odaszállították az építőanya gokat, a sódert és a terméskövet, is. A munkát el is kezdték, azon­ban nem fejezték be, és az út mellett felhalmozott 30—40 köb­méter kavicsot az arra járó autók és kocsik sárrá tapossák. Kié az itt kallódó anyag’ van-e gazdá­ja? Ki felelős ezért? — teszi fel a kérdést levélírónk. Felkerestük a levél nyomán Matus Mihályék házát és megál­lapítottuk, hogy a leírt dolgok megfelelnek a valóságnak, sőt an­nál még szomorúbbak. Matusék portája körül van rakva sóde»- ral.úgy, hogy az udvarba kocsi­val beállni nem is lehet, s a fel­halmozott anyagot valóban tönk­reteszik az arra járó járművek. Az útépítést jelző tábla a sár­ban hever és az elterelt forrás­víz vidáman csörgedezik a ki­ásott alapozáson, iszapos sárt hagyva maga után. Még nincs veszve minden, de ahogy a la­kók mondják, ha egy nagyobb eső jön, nyoma sem marad a só­dernak. Valóban indokolt a kérdés fel­tevése az illetékesekhez, »ki a gazdája, ki a felelős érte?« A Gyönki Járási Tanács VB ülésén takarékosságról tárgyaltak

Next

/
Thumbnails
Contents