Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-31 / 257. szám

T9C1, október 3T.

TOLNA MEGYEI NEPÍTJSÁO

3

A megbízatás

MA MÁR OSZTATLANUL VALLJA az egész község: Sólya József válóban jelentős nyeresége a termelőszövetkezetnek. Maholnap már eléri az ötödik x-et. Állandóan vidám, s csak ritkán vakarja meg mérgében rendkívül ritka haját. Néhány hónapos tevékenysége több tízezer forint »-tiszta pénzt« jelent a közös kasz szóban. De a forintnál is jelentősebb az, hogy az esztendeje szinte lidércnyomásként ható nézetet zúzott szét. De ennek története van...

Másfél esztendeje, az 1960 tavaszán kezdő dunaszentgyörgyi tsz-ben is úgy határoztak, hogy megkísérlik a csirkenevelést. Ezt annál is inkább tették, mert a környező termelőszövetkezetekben igen jó eredménnyel foglalkoztak az aprójószággal. Csakhogy Dunaszentgyörgyön balul ütött ki a kísérlet, s nem volt hallható más, csak elítélő megjegyzés. «Nem kell nekünk a csirke ...«, »•Nem való a csirke a nagyüzembe ...« — mondták úton útfélen, így történt, hogy a termelőszövetkezet idei termelési tervében is mindössze 3000 naposcs’rke felnevelése szerepelt az első félévre, de abból sem lett semmi. Ha valaki szóba hozta a csirke-ügyet, legjobb esetben is csak legyintettek az illetékesek, és a kevésbé illetékesek egyaránt.

Csakhogy mégsem lehet, hogy

egy többezer holdas nagyüzem egyetlen baromfit se tudjon felnevelni és azt a közfogyasztásra bocsátani, amikor a kisüzemben egy-egy holdra általában 10—15 baromfi jutott. Volt olyan hely is, ahol az egy holdra jutó baromfi elérte a 25—30-at. Ha kevesen is, de voltak, akik hitték: Dunaszentgyörgyön is lehet nagyüzemi baromfitenyésztést csinálni, mégpedig igen jó eredménynyel.

ÍGY TÖRTÉNT, hogy a lengye- li szakiskoláról hazatérő Sólya József elvtársnak, az alapszervezet tagjelöltjének, július elején azt a pártmegbízatást adták, hogy dolgozza ki a nagyüzemi baromfitenyésztés feltételeit és vegye kézbe annak gyakorlati megvalósítását is. Mi tagadás, nem nagy lelkesedéssel — mert az iskolából hazatérve más elképzelése volt munkakörét illetően —, de nagy felelősségtudattal fogott hoz- zás a pártmegbízatás teljesítéséhez. Sok gáncsoskodás, rosszakarat, megjegyzések, valótlan hírek terjesztése — mint például az, hogy a napos csirkék ismét tömegesen pusztulnak, stb —, olykor bizonyos szervezési hibák is megnehezítették munkáját. De a nehézség ellenére — néha a szó teljes értelmében — éjjel-nappal dolgozott. Napokig nem tért haza, ott volt a pusztán és féltve őrizte, gondozta a 3000 naposcsirkét,

Űj gyártmányok a Dunaföldvári Cipész Ktsz-ben

Évente több mint százezer bá- próbahordásra adták ki a diós- nyászcsizmát gyártanak a Duna- győri, csepeli és sztálinvárosi ko- íöldvári Cipész Ktsz gumis rész- hászati üzemekbe, legében. A szövetkezet állandóan

foglalkozik a gyártmányfejlesz- A szövetkezet még ebben az téssel is. így nemrég kikísérle- évben további ötszáz pár kohász tezték és kidolgozták a kohász- bakancsot készít. Ugyancsak bakancs gyártástechnológiáját, még az év vége előtt kéAz új bakancsfajta hőálló műanyag felhasználásával készül, az első ötven párat már elkészítették, azok laboratóriumi vizsgálata kielégítő eredményt mutatott. Az ötven pár kohászbakancsot

szül el az a száz pár olajálló csizma, amit az olajbányászatban használnak fel. Kísérleteznek a szövetkezetben áramütés ellen védő bakancsok gyártásával is.

Dicsérő oklevelet kaptak a dunaföldvári

színjátszói

A dunaföldvári földművesszövetkezet színjátszó csoportját az 1961. évi Országos Falusi Színjátszó Napok alkalmával elért eredményeiért a SZÖVOSZ dicsérő oklevelével tüntették ki, ezenkívül értékes tárgyjutalmat kaptak.

A dicsérő oklevelet és a jutalmat az elmúlt héten megtartott termelési tanácskozáson adták át a színjátszóknak. Ez alkalommal a helyi földművesszövetkezet is megajándékozta a lelkes kultúr- munkósokat.

Az elismerés nagy örömet válGyárunk példamutatói a munkásőrök

Üzemünk valamennyi dolgozójának szeretete és megbecsülése veszi körül a munkásőr elvtársakat. Munkájukban, magatartásukban híven tükröződik az a felelősség, melyet magukra vállaltak, amikor a párt fegyveres testületének tagjaivá váltak.

Politikai felvilágosító munkájuk, és a termelésben betöltött élenjáró szerepük hozzájárul, hogy üzemünk tervét mennyiségi és minőségi mutatókban kiválóan teljesíti. Gyárunk számos munkásőr dolgozója Kiváló Dolgozó jelvényt kapott már. A műszak leteltével fáradságot nem ismerve kiképzésen gyarapítják harci tudásukat, fokozzák harc- készültségüket, mely a mi érdekünkben is történik, önzetlenségükkel, szerénységükkel is mutatják, hogy a párt megbízható katonái. A továbbiakban is mutassanak példát munkásőreink a magánéletben, a harci kiképzésben, hogy méltók legyenek nagy feladatukhoz, hivatásukhoz.

Bii-hncr János

a Bonyhádi Cipőgyár dolgozója

tott ki a színjátszó csoport tagjaiból. Elhatározták, hogy az eddiginél még többet tesznek a falusi kultúrmunka fellendítéséért. A jövőben, mint a dunaföldvári földművesszövetkezet irodalmi színpada működnek, s ennek meg felelően állítják össze műsorukat.

amik napról napra szépen gyarapodtak.

Később, amint munkájának eredménye egyre láthatóbb lett, úgy jött meg a kedve is, s ő ma- . ga is úgy mondja: «Megjött a kedvem a csirkeneveléshez csak ne kellene visszamenni az iskolába.« Saját maga kezdett utána nézni, hogyan lehetne beruházás nélkül új előnevelőt létesíteni. Hamarosan erre is talált megoldást.

SZÓ AMI SZÓ, Sólya elvtárs maradéktalanul teljesítette a párt megbízatást. Mit mondanak munkájáról a számok? Azt, hogy a 3000 csirkéből mindössze 99 hullott el; az eladott 10—12 hetes csirkékért a tsz 51 800 forintot kapott. Jelenleg 6000 csirke már 70—80 dekás, nemsokára eladásra kerülnek, és október 24-én újabb 3000 naposcsirke érkezett. Az idén tehát a tsz a tervezett 46 000 forint helyett mintegy 200 000 forint jövedelemhez jut a naposcsirkék neveléséből.

Sólya József elvtárs a közelmúltban adott számot a taggyűlésnek a pártmegbfzatás teljesítéséről. A taggyűlés, a kommunisták legfőbb szerve megdicsérte odaadó, lelkiismeretes munkájáért az állandóan vidám embert, aki nagypapa korára «kénytelen« 12 ezer apróságot dédelgetni, ellátni, tisztába tenni. A közel ötven esztendős embernek a taggyűlésen új öröme lett: a taggyűlés úgy döntött, hogy méltó a párttagságra.

K. Balogh János

Kegyeletes ünnepségen emlékeztek meg Lengyelben Mátai Antalról, mártírhalált halt fiatalról

Változatos a TIT-klub novemberi programja

A szekszárdi TIT-klub november hónapra változatos programot kínál. A különböző szakosztályi- és kötetlen foglalkozásukon kívül a többi között november 9-én „Izmusok a XX. század irodalmában” címmel Osváth Béla aspiráns, a TIT országos irodalmi választmányának titkára tart előadást. Két ízben rendeznek hanglemez-hangversenyt. November 23-án rendezi meg a TIT és az MSZBT a Lomonoszov emlékestet. A pedagógiai szakosztály előadássorozata keretében „Gyakorlati oktatás és az új iskolatörvény” címmel Merő László gimnáziumi tanár tart előadást.

A TIT-klubban november hónap végéig Szabó Dezső szekszárdi festőművész mutatja be müveit.

A lengyeli fiatalok kegyelettel őrzik mártírhalált halt társuk, Mátai Antal emlékét. A kis faluban sok minden emlékeztet arra a KISZ-fiatalra, aki az ellen- forradalom elleni harcokban veszítette életét: a művelődési ház falán emléktábla őrzi emlékét, képmását ott találjuk a könyvtár helyiség falán, a KISZ-klubban külön albumban gyűjtötték ösz- sze azokat az újságcikkeket, képeket, amelyek Mátai Antalról jelentek meg, a temetőben pedig díszes síremléket állítottak az ellenforradalom lengyeli fiatal áldozatának.

Vasárnap, Mátai Antal halálának ötödik évfordulóján a KISZ- fiatalok ünnepséget rendeztek a faluban, amelyen a megye huszonkét községéből csaknem ezer úttörő és KISZ-fiatal vett részt. Teherautókon, autóbuszokon érkeztek a megye csaknem minden részéből a fiatalok, hisz Mátai Antal nevét mindenütt ismerik és tisztelik.

A művelődési házban megrendezett ünnepségen Tatár Lajos, a KISZ megyei bizottságának titkára emlékezett meg a hősi halált halt lengyeli fiatalról. Felidézte emberi alakját, példamutató magatartását, amely méltóvá teszi arra, hogy a megye fiataljai példaképüket lássák benne.

— Mátai Antal elvtárs és a többi hősi halált halt mártírok példamutatása — mondotta többek között Tatár Lajos — nagy erőt jelent a megye fiatalságának. A jelenlegi helyzetben megyénk ifjúsága azzal tud a legjobban hozzájárulni a béke védelméhez, ha mindenki a saját munkaterületén ad többet és jobbat a társadalomnak, s ezen keresztül saját magának is.

Beszédének befejező részében ezeket mondotta Tatár Lajos:

— Nincs megtisztelőbb feladat számunkra, elsősorban a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai számára, mint az elsők között harcolni a pártunk és kormányunk által megadott feladatok végrehajtásában.

Az ünnepi gyűlés után a fiatalok a temetőbe vonultak, s az emlékezés koszorúit helyezték el Mátai Antal sírján. (i)

November 7 tiszteletére egy teherautó

A szakcsi Uj Élet Termelőszövetkezetben a szerelők felajánlást tettek november 7 tiszteletére, hogy egy tehergépkocsit készítenek.

Ez a felajánlás hihetetlenül hangzik, ám a szerelők állják szavukat és az ünnepre elkészül a három és féltonnás teherautó — csaknem semmiből.

Az egyik kertben évek óta he- I vert egy Csepel autómotor, amely

TIT* ÍTTTTTTTTTTTTITTfTI

valamikor egy fűrészgépet hajtott. A szövetkezet szerelő; megvizsgálták és jónak, használhatónak találták. Megtisztították, megjavították, olyannyira, hogy a motor üzemképes. Vett a termelőszövetkezet egy Csepel alvázat, egy használt karosszériát, alkatrészeket szedtek össze innen- onnan, ezekből állítják elő az „új” teherautót, amelynek a szövetkezet nagy hasznát veszi. VTtVTVVTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTVWVVVTTTn

/J^ETTEISTŐ

jKodriguez

35.

— Na, ez nem rossz program, elvtárs — mosolygott szelíden, jóindulatúan Imre bácsi, és mit- sem törődött Géza heveskedésével. — De egy higgyen el nekem, aki öregebb vagyok, és talán tapasztaltabb is. Amikor a katona az ellenségével harcol, nem szokott sem kedvtelésből, sem hebehurgya- ságból a lövészárok peremén rohangászni, hanem lehetőleg jól elrejtőzik, fedezi magát, aztán megcélozza az ellenséget és nemcsak lő, de talál is.

Géza nyelt egyet és nem feleselt tovább. Imre bácsi most megfogta a két karját, mélyen a szemébe nézett, és megtoldotta a leckét:

— Nem az ám a dicsőség: kockáztatni, hanem a dicsőség —> a győzelem. Nézze, elvtárs, tizennégy embert kell idehoznunk. Tegyük fel, hogy tizenháromig semmi baj sincs. De ha a tizennegyedik esetben elhibázunk valamit. akkor mindannyian rajtaveszi ünk. Majd lesz alkalma megfigyelni ezeket az elvtársa• IRTA: HORVÁTH JÚZSEF

kát. Egyik éltesebb ember, a má— Akkor hát most elmondom kiért kell elmenni, hol lehet rájuk találni, és milyen jeladásra lehet közelférkőzni hozzájuk. Figyel?

— Természetesen.

— Kezdjük Bélával. A Várko- nyi utca tizenhétben találja. Ez egy földszintes, külvárosi bérkaszárnya. Valami huszonkét lakás van az udvaron kétoldalt. Hátul,

sik még fiatal. De mindannyian a kapuval szemközt van egy fé- nagyon, nagyon derék emberek, szer, azt műhelynek rendezték Sok-sok év óta habozás nélkül be. Ha oda benyit, csak ennyit kockáztatják az életüket Más mondjon: Bélát keresem. Itt

valamit azért sz<^va*: nem féltik a bőrüket. De könnyű lesz a konspiráció, mert akármelyikük az ellenség kézé- azonnal felismeri a fiút. Hatalmas, tagbaszakadt mackó termetű gyerek, a fején ellenzős micisapkát visel, de úgy, hogy az ellenző hátrafelé van fordítva. Hívja ki, mondja, hogy Imre bácsi üzent.

— Értem. Mégis fel kell írnom

be kerülne, hát ez nagyon megörvendeztetné hóhérainkat.

Géza félrefordította a fejét, és szárazon válaszolt:

— Jó, engedelmes leszek, mond ja meg, mit tegyek.

— Úgy gondolom, hogy ma hét embert hoznánk be. Az ilyen a nevet és a lakcímet.

csoportosításnak van egy fő szabálya, elvtárs: mindenkinek különböző időpontokban és rhás- más irányból kell a gyülekező- helyre érkeznie.

— Milyen papírjaik vannak? — kérdezte Géza.

— Hát, egyiknek elfogadható, a másiknak hiányosabb.

— Miért?

— Az alkalmaztatási igazolványok miatt. Ha ezeket kiállítottam, mindjárt megsemmisítem a jegyzéket.

— Igaza van, jó. Most jön a második.

Imre bácsi mind a hét ember

dolgában pontosan eligazította Igen, akartam is kérdezni, nem Gézát. Amikor Géza végül elis- i * *'"■* 1 1 ‘ 1 mételte a hallottakat, méghozzá

egyetlen hiba nélkül. Imre bácsi igen elégedett volt.

— Remek a memóriája. Látja, ez nagyon fontos az illegális mozgalomban. Akkor hát indul?

lehetne ellátni őket valami irattal?

— De igen. Meg fog történni.

Imre bácsi efelől nem faggatta Gézát. F?t nyugodtan rábízhatja, úgy vélte,

— Igen. A beérkezés megszervezését hajlandó rám bízni?

Imre bácsi ebből a hangsúlyból némi sértődést érzett. De nem vett róla tudomást.

— Az elvet már jeleztem, részletesen nem is dolgozhatjuk ki előre, mert lehet, hogy valakit nem talál otthon azonnal, és akkor úgyis felborul a papirosterv.

Tehát nem azért, mintha ezt rám lehetne bízni, csak azért, mert nem lehet előre meghatározni... — gondolta bosszúsan Géza.

De egyszersmind eltökélte, hogy ma meg fogja mutatni Imre bácsinak: többet ér a leleményesség és a lendület, mint a bátortalan tapogatózás.

Kiment, és előkerítette az öreg Gulyást.

— Jani bácsi, magánál van a gazdasági vételezési ív?

— Ja, a diplomataellátóhoz? Bent van az asztalfiókomban.

— Mit akar vételezni?

— Hát, Gézuka, valami hat mázsa lisztet és még sok másféle portékát. Az íven mind rajta van.

— Mennyi lehet az egésznek a súlya?

— Tíz—tizenkét mázsa biztosan meglesz.

— Jó. Még ma, dél tájban menjen le az ellátóhoz, és vételezze ki az egészet. De előbb rendeljen oda háromra, vagy fél négyre egy nagy teherautót, és úgy intézze, hogy pont négy órára felpakoljanak. Én pontosan négykor