Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-29 / 256. szám
2 TOT,If A MEGYEI NEPÜJSÄG ÍS5Í. oftfóBer %9i Frol Kozlov besssémolója az SZKP XXII. kongresszusának szombati illésén (Folytatás az 1. oldalról.) juttatni pártellenes elgondolásaikat, s odáig süllyedtek, hogy titkos összejöveteleket rendeztek, terveket koholtak a párt és az ország vezetésének kezükbe ragadására, a párt politikájának megváltoztatására. Molotov és a többiek vissza akarták hozni azokat, a pártunkra és hazánkra nézve oly nehéz időket, amikor a Személyi kultusz bűnös módszerei és eljárásai uralkodtak, amikor senki sem volt biztonságban az önkénnyel és a megtorlással szemben. A csoport tag jai nem számoltak azzal, hogy pártunk lenini irányvonalát, amelyet a XX. kongresszus elfogadott, lelkesen helyeselte az egész párt. az egész szovjet nép és a marxista-leninista testvér- pártok. Kozlov azt mondotta: Teljesen egyetértek N. Sz. Hruscsov elvtárssal abban, hogy ha ezek az árulók felülkerekedtek volna, aljas céljaik érdekében nem riadtak volna vissza semmitől, elbántak volna a becsületes és teljesen ártatlan emberekkel. Nagy szerencsénk elvtársak, hogy ártalmatlanná tettük a pártellencs csoportot és szigorúan ragaszkodva a lenini irányvonalhoz, megvalósíthattuk hazánk hatalmas átalakulását, példátlanul magasra emelhettük pártunk és a szovjet állam tekintélyét a nemzetközi küzdőtéren. A tények azt mutatják — jelentette ki Frol Kozlov, — hogy a pártellenes csoport szervezői még mindig megpróbálják védeni helytelen nézeteiket. Különös makacsság tapasztalható e tekintetben Molotov esetében. Ö odáig jutott, hogy még az SZKP programját is úgy jellemzi, mint szellemében forradalomellenes dokumentumot. Molotov mit sem törődik azzal, hogy a program az egész nép között történő megvitatása idején a párt és a nép, valamint a testvéri marxista—leninista pártok általános jóváhagyásával találkozott, s hogy a föld minden becsületes embere nagy korunk kommunista kiáltványának nevezi,- Molotovnak ez a megnyilatkozása lényegében kihívás pártunkkal és az SZKP XXII. kongresz- szusával szemben, amely egyhangúlag jóváhagyta pártunk új programját — jelentette ki Kozlov, majd hozzátette: — Osztom az itt felszólaló küldötteknek azt a véleményét, hogy Molotovnak, Kaganovicsnak és Malenkovnak a párt előtt és a nép előtt szigorú felelősséget kell viselnie egész pártellenes és bűnös tevékenységéért. Az albán vezetők bűnös politikája Az Albán Munkapárt vezetőinek és mindenekelőtt Mehmet Shehunak, valamint Enver Hod- zsának a tevékenysége szemléltetően mutatja, hova vezethetnek a személyi kultuszhoz való visz- szakanyarodások, a pártvezetés lenini normáinak megsértése, az antidemokratikus rendszer bevezetése a pártban és az országban — mondotta Kozlov. Az albán- vezetők — folytatta Kozlov — elfeledkeztek arról, hogy mit jelentett országuknak a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége és támogatása. Álszent módon továbbra is a szovjet—albán barátságról beszél nek, a valóságban azonban megbontják ezt a barátságot, üldözik a Szovjetunió igaz barátait. Az albán vezetők cselekedeteikben olyan messzire mennek, hogy nyíltan támadják pártunkat és annak lenini központi bizottságát, a szocialista országok testvéri pártjainak vezetőségét. Az Albán Munkapárt vezetői önmagukat viszont szinte úgy tüntetik fel, mintha egyesegyedül ők lennének következetes marxisták— leninisták. Az albán vezetők bűnös politikája oda vezethet, hogy Albánia elszakad a szocialista tábortól, s az Albán Munkapárt politikailag elszigetelődik a nemzetközi kommunista mozgalom soraitól. Ez az antileninista út egyszersmind súlyos kárt tehet Albániában a szocializmus építése ügyének, amely az ország hős népének oly sok erőfeszítésébe és munkájába került, rosszablííthatja Albánia helyzetét a nemzetközi porondon. A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960. novemberi moszkvai értekezletén elfogadott történelmi nyilatkozaton — mint ismeretes — ott áll az Albán Munkapárt aláírása is, — hangsúlyozta az előadó. De az utóbbi időben az Albán Munkapárt vezetőinek minden cselekedete arról tanúskodik, hogy a kor legfontosabb kérdéseit illetően távolodni kezdtek a nemzetközi kommunista mozgalom közös, ősz szehangolt irányvonalától. Sőt, mi több, az Albán Munkapárt vezetősége elutasította az SZKP Központi Bizottságának, s a többi testvéri pártnak a legfőbb nézeteltérések leküzdése érdekében több ízben tett lépéseit. Mit kellett tennie a Központi Bizottságnak olyan körülmények között, amikor hiábavalónak bizonyult a számtalan kísérlet, hogy meggyőzzék az albán vezetőséget — mondjon le szektás cselekményeiről, s amikor e vezetőség hibájából a proletárnemzetköziség elveitől való elszakadás veszélyes útjára történt lépésük eszmei ellenfeleink előtt is köztudottá vált? Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben az albán vezetők leninistaellenes magatartásának elvi elítélése, a felmerült eltérések leküzdéséhez vezető utak megkeresésére szólító felhívás volt a kérdés egyedül helyes, valóban marxista—leni - nista megközelítése — jelentette ki Kozlov. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszélt azokról a tényekről, amelyek megmutatják, hogy Mehmet She- hu, Enver Hodzsa és más albán vezetők a legutóbbi napokban, már a XXII. kongresszus ülésezésének idején, olyan tevékenységet folytattak, amely azt bizonyítja, hogy e vezetők még jobban belekeveredtek a nacionalizmusba és a szektarianizmusba, s még inkább eltávolodnak a nemzetközi kommunista mozgalom összeegyeztetett irányvonalától, hogy az SZKP és Központi Bizottsága nyílt rágalmazásának, saját pártjuk és népük becsapásának útjára léptek. S ez. elvtársak szégyen; szégyen, hogy az albán vezetők mindenkit ellenségüknek tekintenek, aki ma a Szovjetunióval való barátság mellett száll síkra! Kötelesek vagyunk erélyesen kijelenteni, hogy a testvéri kommunista és munkáspártok igazi egysége csak a marxizmus—leniniz- mus elvi alapján lehetséges és nem olyan módon, ha elhallgatjuk az albán vezetés helytelen voltát. A hallgatás álláspontjára helyezkedni adott esetben azt jelentené, hogy ezeket az embereket helytelen, antileninista tevékenységük folytatására buzdítjuk. A mi pártunk nem léphet ilyen útra. Mi, szovjet kommunisták a jövőben is erélyesen le fogunk leplezni mindenkit, aki eltávolodik a leninizmustól, minden revizionistát és dogmatikust — hangsúlyozta Kozlov. A helyi pártszervezetek feladatai Ebben óriási szerepe lesz a kommunizmus építői erkölcsi kódexének. amelyet az SZKP programja fogalmazott meg és amely a szervezeti szabályzatba is bekerült. Ez a kódex lesz a pártnormája, Kozlov beszámolójának következő .részében kitért a helyi párt- szervezétek és vezétő szervek fő kötelességeinek jellemzésére, úgy, ahogyan azok a szervezeti szabályzat-tervezetben foglaltatnak. Mint mondotta, e kötelességek tagok magatartásának közül legfontosabb az ipari és mezőgazdasági termelés minden eszközzel való fejlesztése, gondoskodás a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedéséről. A párt-káderek kiválasztásáról szólva közölte, hogy a vezet' pártszervek állományában évről- évre nő a mérnökök, a közgazda szók, az agronómusok, a zootechnikusok és más szakemberek száma. Az SZKP új szervezed szabályzata megköveteli a párt- szervektől, hogy tovább javítsák a káder-munkát, fokozzák funkcionáriusaik felelősségét a párttal és a néppel szemben és javítsák a párt vezetésének módszereit. Kétségtelenül megnőtt a párt- szervezetek felelőssége — mutatott rá az előadó a továbbiakban. — De ez nem azt jelenti, hogy a pártbizottságoknak a szovjet és gazdasági szervek helyébe kell lépniük, s magukra venni azoknak — őket meg nem illető — funkcióit. Kozlov kiemelte, az a hangvilla, amelynek alapján a párttag és a pártszervezet érzékeli, ellenőrzi és értékeli elv- társainak erkölcsi tulajdonságait. Kozlov beszámolt arról, hogy a Szovjetunió kommunistái széleskörűen megvitatták a szervezeti szabályzat tervezetét. A megvitatásban több mint 9 millió kommunista vett részt. Teljes joggal mondhatjuk, hogy az SZKP szervezeti szabályzata tervezetének megvitatásában az egész párt, minden kommunista részt vett. A szervezeti szabályzat tervezetét kivétel nélkül minden taggyűlésen, pártkonferencián és pártkongresszuson egyhangúlag jóváhagyták. Az előadó a továbbiakban a kommunistáknak az SZKP szervezeti szabályzata tervezetére vonatkozó egyes javaslataival és észrevételeivel foglalkozott. A Központi Bizottság gondosan tanulmányozta mindazokat a javaslatokat, amelyek kiegészítik, vagy továbbfejlesztik a szervezeti szabályzat tervezetének egyik vagy másik tételét — mutatott rá Kozlov — Äs a szervezeti szabályzat tervezetének a küldöttek közt szétosztott szövegébe általánosított formában, megfelelő kiegészítéseket és szabatosabb meghatározásokat eszközöltek. Belevették többek között azt a tételt, hogy ..minden kommunista kötelessége mindenképpen hoz zájárulni a Szovjetunió védelmi erejének erősítéséhez és fáradhatatlanul harcolni a békéért.” A szónok azt a javaslatot, hogy a pártszervekben a választásokat ne titkos, hanem nyílt szavazással bonyolítsák le, úgy jellemezte, hogy ezzel hátrafelé lépnének a pártdemokrácia fejlesztésének útján. Efc azt jelentené — mondotta —. hogy ..szűkülne és korlátozódna a párttagnak az a joga. hogy teljesen szabadon és függetlenül nyilváníthassa akaratát.” Mint Kpzlov rámutatott, voltak olyan javaslatok is, hogy a szervezeti szabályzat állítsa helyre az időnként végrehajtandó tisztogatást a pártban. „Ilyen intézkedésre nincs szükség —< mondotta Kozlov. — A párt eszmeileg és szervezetileg annyira szilárd, hogy tisztogatás nélkül is képes megszabadítani sorait az olyan személyektől, akik megsértik a programot és a szervezeti szabályzatot.” Beszámolójának befejező részében Kozlov hangsúlyozta, az alkotó energiának és kezdeményezésnek abban a hatalmas lendületében, amellyel a szovjet emberek nevezetessé tették az SZKP XXII. kongresszusa előkészítésének időszakát, visszatükröződik a népnek az a készsége, hogy a párt vezetésével sikeresen valósítsa meg az életben az SZKP programja által kitűzött nagy terveket. A beszámolót gyakran hosszantartó taps szakította meg. A küldöttek fergeteges lelkesedéssel fogadták Kozlov befejező szavait: „Közel van már az az idő, amikor a párt vezetésével, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt a szovjet nép felépíti a kommunista társadalmat, s megvalósul a nagyszerű elv — mindenki képessége szerint, mindenkinek szükségletei szerint, amikor a kommunizmus napja felragyog földünk felett. A kommunizmus az egész világon meghonosítja a békét, a munkát, a szabadságot, az egyenlőséget, a testvériségét, és minden nép boldogságát.--’ Ezután a kongresszust ,a külföldi országok kommunista és munkáspártjainak képviselői üdvözölték. A testvérpártok képviselőinek felszólalásai után megkezdődött • a vita Frol Kozlovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának beszámolója felett, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának szervezeti szabályztának módosításáról szólt, Kozlovnak az SZKP szervezeti szabályzatáról tartott' beifeámoló- jához hozzászólt: I. P. Közanyec, az Ukrán KP Központi Bizottságának másodtitkára és N. G. -Je- goricsev, az SZKP moszkvai városi bizottságának másodtitkára; milyen nagy jelentőségű a helyi pártszervezetek tevékenységének megjavítása szempontjából a pártmunka társadalmi alapjainak kibővítése. Arra van szükség — hangsúlyozta —, hogy a pártszervek apparátusa csökkenjen, s a párt- aktíva sorai növekedjenek. A pártnak jelenleg körülbelül 300 000 alapszervezete van — mondotta Kozlov. Kozlov hangsúlyozta, hogy a párt csak akkor teljesítheti nagy feladatait, ha minden párttagot és minden szovjet embert a kommunista erkölcs, a magasszínvonalú öntudatosság és eszmeiség, a munkaszeretet, és fegyelem, a közérdek iránti odaadás szellemében fog nevelni. Áz iskolareform végrehajtásáról tanácskozott Hajoson a megyei képviselőcsoport A Tolna megyei képviselőcsoport szombaton a majosi művelődési házban tartott ülést, melyen az oktatási reform vitájának tapasztalatairól, valamint az is- kclatörvény végrehajtásának lehetőségeiről tanácskozott. Ott volt az ülésen Frantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke valamint Tömpe István, a Központi Bizottság tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese is. Mándi Gyula> a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője beszámolójában elmondotta, hegy az iskolareform tervezetéről széleskörű vita bontakozott ki a megyében, amelyben egyaránt részt vettek szülők és nevelők. Az iskolatörvény megvalósításával kapcsolatban szólt a pedagógusok továbbképzésének fontosságáról, majd ismertette a megye pedagógus- és iskolahelyzetét, valamint az ötéves tervben várható fejlődést. Beszélt a továbbképző iskolákról, valamint a felnőttoktatás emelkedéséről. Beszéde befejező részében hangsúlyozta: minden lehetőségünk adva van ahhoz, hogy 1965-re a reformtörvénynek minden lényeges pontját valóra váltsuk. A beszámolót széleskörű vita követte. Kaszás Imre arról beszélt, hogy az egyetemi felvéte-. lek nem tartanak lépést a pedagógus-hiánnyal, majd az elméleti és gyakorlati oktatás kérdéséről szólva hangoztatta: a kettő között sokkal elevenebb, termékenyebb kapcsolatot kell teremteni. Prantner József, az Állami Egy házügyi Hivatal elnöke rámutatott, társadalmunk megértette. hogy az iskolareform össz- nemzeti ügy, s megvalósításának sikere attól függ, hogy az eddigi aktivitást mennyire tudjuk ébrentartani. Hangsúlyozta, hogy növelni kell a szülői munkaközösségek felelősségét, majd arról beszélt, hogy a diákokat az eddiginél jobban be kell vonni az olyan kérdések megvitatásába, amikor róluk van szó. A megyében ugrásszerűen növekedett a felnőttoktatásban részt vevők száma. Most az a feladat, hangsúlyozta Prantner József elvtárs, hogy intenzívebben foglalkozzunk a felnőttoktatás kérdéseivel,- s alaposabban ki kell dolgozni helyes módszertanát. Kende Ferenc, a bonyhádi köz gazdasági technikum igazgatója a szülők szemléletmódjának megváltozásáról beszélt, majd szóvá tette a diákok túlterhelését. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Balogh Lajos, a bonyhádi kollégium igazgatója is, amikor elmondotta, hogy a gyakorlati foglalkoztatásokkal bővült a diákok lehetősége, s ez alkalmat ad a pályaválasztás megkönnyítésére is, azonban ma is sok az aránytalanság. Kedves Henrik szekszárdi iskolaigazgató szóvátette, hogy a megyében több mint száz képesítés nélküli pedagógus dolgozik, akiknek munkája sok esetben nem kielégítő. A diákok túlterhelése nem egy esetben épp abból adódik, hogy néhány nevelő nem jól látja el feladatát. Nyilas Gáborné, a majosi általános iskola igazgatója a pedagógusok továbbképzésének nehézségeit tette szóvá, Mészáros Béla, az MSZMP bonyhádi járási titkára pedig arra mutatott rá,hogymeg kell gyorsítani a pedagógusok világnézeti fejlődését. Tömpe István, a földművelés- ügyi miniszter első helyettese, a KB tagja felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a reform megvalósításával egyidőben meg kell oldani számos régi kérdést is. A vita során láttuk, hogy a társadalom nagy helyesléssel fogadta a reformot,, mondotta többek között, s hangsúlyozta, most meg kell találni annak módját* hogy legjobban valóra váltsuk. Elismeréssel szólt a pedagógusok nagy és nehéz munkájáról, s hang súlyozta: minden erővel segíteni kell őket, hogy feladatukat minél nyugodtabb- körülmények között láthassák el. Minden okunk megvan az optimizmusra, hangsúlyozta Tömpe elvtárs, de rámutatott azokra a nehézségekre is, amelyekkel az iskolatörvény valóraváltásánál szembe kell néznünk. Major László, a bonyhádi járás művelődési felügyelője a képesítés nélküli nevelők kérdéséről beszélt, majd Simon József, a ma josi tanács vb-elnöke köszöntötte a képviselőket, s ■ felhívta figyelmüket a majosi iskolával kapcsolatban több orvoslásra váró kérdésre. A vitában elhangzottakra Mándi Gyula válaszolt, majd a képviselők nevében Kaszás Imre, a csoport elnöke köszöntötte Prantner' József elvtársat az Állami Egyházügyi' Hivatal elnökévé történt kinevezése alkalmával. A tanácskozás végeztével a megye képviselői felkeresték a majosi Aranykalász Termelőszövetkezetet, s megtekintették a gazdaságban folyó építkezéseket. tol
